Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 18.08.2017 morning, Ludasto)

Life in general is good. Devotional life in specific is better. And accomplished life is best. But what is this accomplishment, what is this perfection? I think during these last days we had an intro into this perfection. The slow perfection is when you have a very focused and very conscious life – you are conscious about the truth, you are conscious about yourself, you are conscious about your activities and you can control whatever you like. But the intensive perfection is when you have accomplished that previous stage and then you lose control. When you are not able to control your mind, your intellect, your feelings any more. But wait a minute, this happens all over. People cannot control anything. People cannot control their speech, their emotions; they are exploding every other moment. Does that mean they are on the platform of intensive perfection? I doubt it. They are passing below the previous standard, not even reaching that level of control.

Therefore, instead of the lack of any control and instead of the slow perfection of control, we have to enter a higher type of perfection, this intensive perfection, where in a very refined way there is this going beyond the expectation.

As I said, life is good; it’s better to live than not to live. Because life means a chance that we can accomplish something. If you come with a mission to this life, then many people will think that you are an egoist. Therefore there are certain rules to follow in order to avoid the mistakes that are automatically involved in life as experience, and in spiritual life in specific also.

It’s difficult to use such high words, but nevertheless we have to find the mission of our life, we have to find the goal of our life. In general we can say that our goal is to find our way back home, back to Godhead. To reintegrate in the spiritual reality. Bhaktivinoda Thakura says that the goal of life, or the perfection of life is when we regain the original function of the soul, which is loving and serving mood to the Supreme. And this is a very glorious path. Why? Because it is said, the servant of the king also lives in the palace.

But beyond a formal perfection and official opulent and a little awesome conception of this Supreme reality, we need something that we can experience, we need something that we can live and share accordingly. Spiritual life is something that you can share, that you can live accordingly. It’s not an official regime, but this is your life, this is your… not second – this is your original nature. Krishna also wants to show His merciful approach, His close embrace, not only the official opulent aishvarya mood. Because He also needs close contact.

Let me give you an example for this spiritual life that you can live accordingly. You know in India you will find so many wonderful things. When we were traveling with Dina Bandhu Prabhu, he was very fascinated by the chadar[1]. And all the time, even though he gave more than 100 lectures about his Indian trips to inspire people, every time he mentioned and demonstrated this ‘multifunctional mobile pullover’. This is the chadar, it’s a wonderful piece. And I have to admit I am also in love with chadar. So much so that I wanted to have it as a prestigious sign of a grade of devotees. The original conception was that chadar is only for the brahmins initiated devotees, like a uniform. But then what happens today? This multifunctional brahminical mobile pullover is covering a kid. Because our Lord is merciful, He wants to cover the children. He likes them. ‘Forget about your official conception of uniform. I want to protect them. I like them.’

What do you want to be? A highly puffed up official pandit – or a child? What kind of perfection do you want? Beyond official perfection we need simple perfection. 

[1] Big Indian shawl

(Szvámí Tírtha, 2017.08.18-i ludastói reggeli tanításából)

Az élet jó, a bhakta élet az jobb, a tökéletességre jutott élet pedig a legjobb. De, hogy mi is ez a tökéletesség, azt hiszem az utóbbi napokban ebből kaptunk egy kis ízelítőt. A lassú tökéletesség az, amikor az ember mindent tud kontrollálni – egy teljesen fókuszált, tudatos élet: tudatosak vagytok az igazságot, önmagatokat, a cselekedeteiteket illetően, tehát az élet minden területét szilárdan tudjátok kontrollálni. Az intenzív tökéletesség az, amikor ez az alapszint már megvan és elveszíti az ember az ezek feletti kontrollt. Amikor már nem tudod kontrollálni a gondolataidat, az elmédet, nem tudsz gátat szabni az érzéseidnek. De egy pillanat! Álljunk meg egy percre, hiszen mindenhol ez történik! Az emberek képtelenek fegyelmezni magukat, a szavaikat, a tetteiket, az érzéseiket és minden második pillanatban felrobbannak a méregtől. Tehát ők már az intenzív tökéletesség szintjén állnának? Nem hiszem. Inkább azt mondhatjuk, hogy még a lassú tökéletességet, a kontrollált szintet sem érték még el.

Úgy hiszem, hogy az önfegyelem teljes hiánya helyett, és a lassú tökéletesség helyett, inkább egy olyan fajta intenzív tökéletességre van szükség, ahol az ember képes meghaladni minden korlátot.

Ahogy említettem az élet jó. Élni jobb, mint nem élni. Ez azért van, mert az élet egy esély arra, hogy valamit beteljesítsünk. Ha egy misszióval születsz erre az életre, akkor sokan azt fogják gondolni, hogy egoista vagy. Éppen ezért vannak bizonyos fajta szabályok, melyek követése ajánlatos annak érdekében, hogy az ember az élettel általában -, és a lelki élettel is automatikusan együtt járó veszélyhelyzeteket, lehetőség szerint a legjobban el tudja kerülni.

Nehezen használom ezeket a nagy szavakat, de az életünk mégiscsak arról szól, hogy megleljük életünk nagy hivatását, misszióját. Ez valószínűleg nem más, mint hogy visszataláljunk az isteni harmónia világába, visszataláljunk Istenhez. Bhaktivinód Thákur azt mondja, hogy az élet célja, hivatása az, hogy a lélek eredeti helyzetébe visszataláljon, és ez pedig nem más, mint egy szeretetteljes és szolgálatkész összeköttetés az Istennel, ami egy nagyon dicsőséges hivatás. Miért? Mert azt mondják, hogy a király szolgája is a palotában lakik!

S azt hiszem, hogy egy ilyen hivatalos, de kicsit félelmetes tökéletességre, – formálisan fenséges rendszer helyett, vagy talán inkább mellett, – egy olyan tökéletességre van szükségünk, amit megtapasztalhatunk, amiben osztozhatunk és ami szerint lehet élni. Tehát, hogy ne vigyázzállás, hanem életszerű legyen az élet, ami nem másodlagos, hanem az eredendő természetünk szerint való. Krisna is meg szeretné mutatni az emberi arcát, amikor nem hivatalosan, aisvarja hangulatban van jelen, ahol végre nem mindig úgy kell viselkednie, mint az Isten, mert az nagyon borzasztó lehet! Hanem közel akar jönni hozzánk. Ő is vágyik erre az intimitásra, nem mindig ebben a fenséges pompában akar megjelenni. Ezért eljön, mint egy hétköznapi pásztorfiú, mert Neki is szüksége van erre a bensőséges közelségre.

Hadd mondjak erre egy példát, hogy miként is éljük a lelki életünket. Ha Indiában jártok, akkor egy csomó rendkívül izgalmas, érdekes dologgal találkozhattok. Például, amikor Dínabandhu Prabhuval utaztunk, őt nagyon megragadta a csadar[1]. Majd hazatérve több, mint 100 előadást tartott Indiáról, és mindenhol demonstrálta, bemutatta ezt a ‘többfunkciós mobil pulóvert’. Ez volt a csadar, egy gyönyörű, fantasztikus ruhadarab. Egyébként nekem is rendkívül tetszik ez a viselet! Az eredeti gondolatom az volt, hogy mivel ez annyira szép, egyszerű és jelentőségteljes, hogy tekintsük erre, mint egy szimbólumra. Próbáljuk meg úgy használni, mint egy rangot, mely egy lelki szintet is jelent. Előszört azt akartam, hogy ez legyen a bráhmin felavatottaknak a jele, mint egy egyenruha, és akkor lehet tudni, hogy az illető egy stabil pont. Ellenben mi történik máma ezzel a bráhmin uniformissal? A gyerekeknek szolgál takaróul. (Nagy nevetés, mert épp a hallgatóság körében van egy kisgyerek ezzel betakarva). Mert mi hiszünk abban, hogy Isten az kegyes, Ő szeretné betakarni a gyerekeket. Ő nem a hivatalos elvet nézi, hanem szereti a gyerekeket.

Ti milyen tökéletességre vágytok? Hivatalos szerepben tetszelgő, nagyarcú panditok akartok lenni – vagy gyermekek? A hivatalos tökéletességen túl, azt hiszem mindannyian jobban szeretjük az egyszerű tökéletességet.

1. Indiai nagy méretű kendő

(от лекция на Свами Тиртха, 18.08.2017 сутрин, Лудащо)

Животът като цяло е добър. Животът в преданост особено е по-добър. А осъщественият живот е най-добър. Но какво е това осъществяване, какво е това съвършенство? Мисля, че през последните няколко дни имахме въведение в него. Бавното съвършенство е когато водите много съсредоточен и осъзнат живот – осъзнати сте за истината, осъзнати сте за себе си, осъзнати сте за действията си и можете да контролирате каквото си поискате. Но интензивното съвършенство е когато сте осъществили предишната степен и след това губите контрол. Когато вече не можете да владеете ума си, интелекта си, чувствата си. Но чакайте малко, та това се случва навсякъде. Хората са неспособни да овладеят нищо. Не могат да контролират думите си, емоциите си; избухват на всяка втора секунда. Нима това означава, че са на нивото на интензивното съвършенство? Едва ли. Те минават под предишната летва, без дори да са достигнали степента на контрола.

Затова вместо липсата на какъвто и да било контрол, и вместо бавното съвършенство на контрола, нека встъпим в по-висшия тип съвършенство, интензивното съвършенство, когато по много фин начин се преминава отвъд очакванията.

Както казах, животът е хубав; по-добре е да се живее, отколкото да не се живее. Защото живот означава възможност да осъществим нещо. Ако идвате в този живот с мисия, много хора ще си мислят, че сте егоист. Затова има правила, които да се следват, за да се избегнат грешките, включени автоматично в живота като опитност, както и специфично в духовния живот.

Трудно е да се използват такива възвишени думи, но при все това трябва да намерим мисията на живота си. Най-общо можем да кажем, че целта ни е да намерим пътя си обратно към дома, при Бога. Да се завърнем в духовната реалност. Бхактивинод Тхакур казва, че целта на живота, или съвършенството на живота е когато си възвърнем изначалната функция на душата, която е любящо настроение на служене към Върховния. И това е много славен път. Защо? Защото се казва, че слугата на царя също живее в двореца.

Но отвъд формалното съвършенство и официалната величествена и малко страховита концепция за върховната реалност, ние се нуждаем от нещо, което можем да изпитаме, което можем да преживеем и съответно да споделим. Духовният живот е нещо, което можете да споделите, с което можете да живеете. Не е някакъв официален режим, то е животът ви, то е ваша… не втора, а първа природа. Кришна също иска да изрази Своето милостиво отношение, съкровената си прегръдка, не само величественото си дистанцирано отношение, айшваря. Защото и Той се нуждае от близка връзка.

Нека ви дам пример за този духовен живот, в съответствие с който можете да живеете. Знаете, че в Индия ще откриете толкова много чудни неща. Когато пътувахме с Дина Бандху Прабху, той беше очарован от чадара[1]. И всеки път когато даваше своите над сто лекции за индийското си пътешествие, за да вдъхновява хората, винаги споменаваше и демонстрираше този „многофункционален преносим пуловер”. Това е чадарът, удивително нещо. Трябва да призная, че и аз съм влюбен в чадара. До такава степен, че исках да го въведа като престижен знак за постигната степен в бхакти. Първоначалната концепция беше, че чадарът е само за посветените в браминство предани, нещо като униформа. Обаче какво се случва днес? Този многофункционален брамински мобилен пуловер завива някое дете. Защото нашият Бог е милостив, Той иска да завива децата. Той ги харесва. „Забрави своята официална концепция за униформа. Аз искам да ги защитя. Харесвам ги.”

Какво искате да бъдете? Надут официален пандит – или дете? Какво съвършенство искате? Отвъд официалното съвършенство, нуждаем се от простичко съвършенство.

[1] Чадар – голям индийски шал

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 18.08.2017 vormittags, Ludasto)

Das Leben im Allgemeinen ist gut. Insbesondere ist ein hingebungsvolles Leben besser. Und ein vollendetes Leben ist am besten. Aber was ist diese Errungenschaft, was ist diese Vollkommenheit? Ich denke, in diesen letzten Tagen hatten wir eine Einführung in dieser Perfektion. Die langsame Perfektion erreicht man, wenn man sehr fokussiert ist und sehr bewusst lebt – du bist dir der Wahrheit bewusst, du bist dir selbst bewusst, du bist dir deiner Aktivitäten bewusst und kannst alles steuern, wie du willst. Aber intensive Perfektion ist, wenn man die vorherige Stufe erreicht hat und dann die Kontrolle verliert. Wenn ihr nicht mehr in der Lage seid, euren Geist, euren Intellekt und eure Gefühle zu kontrollieren. Aber wartet mal, das passiert jedem. Menschen können nichts kontrollieren. Die Menschen können ihre Sprache, ihre Gefühle; Sie explodieren jeden zweiten Moment. Bedeutet das, dass sie auf der Plattform intensiver Perfektion sind? Das bezweifle ich. Sie unterschreiten den bisherigen Standard, nicht einmal dieses Maß an Kontrolle haben sie erreicht.

Deshalb statt des Mangels an jeglicher Kontrolle und statt der langsamen Perfektion von Kontrolle, wir müssen in eine höhere Art von Perfektion eintreten, diese intensive Perfektion, wo auf  eine raffinierte Art und Weise die Erwartungen übertreffen werden.

Wie gesagt, das Leben ist gut; es ist besser zu leben, als nicht zu leben. Denn das Leben bedeutet eine Chance, dass wir etwas erreichen können. Wenn ihr mit einer Mission in dieses Leben kommt, dann werden viele Menschen denken, dass ihr ein Egoist seid. Daher sind bestimmte Regeln zu beachten, um dies zu vermeiden, die Fehler, die automatisch im Leben als Erfahrung und im spirituellen Leben involviert sind, sind auch spezifisch.

Es ist schwierig, so hohe Worte zu verwenden, aber wir müssen trotzdem in unserem Leben die Mission und das Ziel unseres Lebens finden. Generell können wir sagen, dass es unser Ziel ist den Weg zurück nach Hause zu finden, zurück zu Gott. Zur Wiedereingliederung in die spirituelle Realität zurückzukehren. Bhaktivinoda Thakura sagt, dass das Ziel des Lebens oder die Vollkommenheit des Lebens darin besteht, dass wir die wahre Funktion der Seele wieder finden, die darin besteht, den Höchsten zu lieben und ihm zu dienen. Und das ist ein sehr herrlicher Weg. Warum? Denn es heißt, dass auch der Diener des Königs im Palast wohnt.

Aber jenseits einer formalen Perfektion und einer offiziellen, opulenten und ein wenig beeindruckenden Vorstellung in dieser höchsten Realität brauchen wir etwas, das wir erleben können, wir brauchen etwas, das wir entsprechend leben und teilen können. Das spirituelle Leben ist etwas, das man teilen und leben kann. Es ist kein offizielles Regime, aber das euer Ihr Leben, das ist euer … nicht euer zweites – das ist eure ursprüngliche Natur. Krishna möchte auch seine barmherzige Haltung, seine enge Umarmung zeigen, nicht nur die offizielle distanzierte Aishvarya-Stimmung. Denn auch er braucht engen Kontakt.

Lasst  mich euch  ein Beispiel für dieses spirituelle Leben geben, das ihr entsprechend leben könnt. Ihr wisst, dass es in Indien so viele wundervolle Dinge gibt. Als wir mit Dina Bandhu Prabhu unterwegs waren, er war sehr fasziniert vom chadar¹ . Und die ganze Zeit, auch wenn er mehr als 100 Vorträge über seine Indienreisen gegeben hatte, um Menschen zu inspirieren, jedes Mal erwähnte er und demonstrierte diesen „multifunktionalen mobilen Pullover“. Das ist der chadar, er ist ein wunderbares Stück. Und ich muss zugeben, dass ich auch in chadar verliebt bin. So sehr, dass ich es als prestigeträchtiges Zeichen einer bestimmte Stuffe von bhakti haben wollte. Die ursprüngliche Vorstellung war, dass chadar nur  für die von den Brahmanen eingeweihten Anhänger ist, wie eine Uniform. Aber was passiert dann heute?Der multifunktionale brahmanische Mobile-Pullover bedeckt ein Kind. Weil unser Herr barmherzig ist, Er will die Kinder bedecken. Er mag sie. „Vergessen Sie Ihre offizielle Vorstellung von der Uniform. Ich möchte sie beschützen. Ich mag sie.”

Was möchtest du werden? Ein hoch aufgeblasener Beamter-Pandit – oder ein Kind? Was für Perfektion wollt ihr? Über die offizielle Perfektion hinaus brauchen wir eine einfache Perfektion.

¹Chadar -ein großer indischer Schal

(из лекции Свами Тиртхи, 18.08.2017 утром, Лудащо)

Жизнь в целом хороша. Преданная жизнь в частности лучше. А совершенная жизнь лучше всего. Но что это за достижение, что это за совершенство? Я думаю, что в эти последние дни мы познакомились с этим совершенством. Медленное совершенство – это когда у вас очень сосредоточенная и очень сознательная жизнь – вы осознаете истину, осознаете себя, осознаете свою деятельность и можете контролировать все, что захотите. Но интенсивное совершенство — это когда вы завершили предыдущую стадию и затем теряете контроль. Когда вы больше не можете контролировать свой ум, свой интеллект, свои чувства. Но подождите, это происходит повсюду. Люди не могут ничего контролировать. Люди не могут контролировать свою речь, свои эмоции; они вспыхивают каждую секунду. Означает ли это, что они находятся на платформе интенсивного совершенствования? Я сомневаюсь в этом. Они отходят ниже предыдущего стандарта, не достигая даже этого уровня контроля.

Поэтому вместо отсутствия всякого контроля и вместо медленного совершенствования контроля мы должны войти в высший тип совершенства, это интенсивное совершенство, где очень утонченным образом происходит выход за пределы ожиданий.

Как я уже сказал, жизнь хороша; лучше жить, чем не жить. Потому что жизнь означает шанс, что мы можем чего-то добиться. Если ты придешь в эту жизнь с миссией, то многие подумают, что ты эгоист. Поэтому существуют определенные правила, которым следует следовать, чтобы избежать ошибок, которые автоматически возникают как в жизни в виде опыта, так и в духовной жизни в частности.

Трудно использовать такие высокие слова, но тем не менее мы должны найти миссию своей жизни, мы должны найти цель своей жизни. В целом можно сказать, что наша цель — найти дорогу домой, обратно к Богу. Вернуться к духовной реальности. Бхактивинода Тхакур говорит, что цель жизни, или совершенство жизни, заключается в том, чтобы мы восстановили изначальную функцию души, которая заключается в любви и настроении служения Всевышнему. И это очень славный путь. Почему? Ведь говорят, что во дворце живет и слуга короля.

Но помимо формального совершенства, официальной богатой и немного устрашающей концепции этой Высшей реальности, нам нужно что-то, что мы можем испытать, нам нужно что-то, чем мы можем жить и делиться соответственно. Духовная жизнь — это то, чем вы можете поделиться, что вы можете жить соответственно. Это не официальный режим, это ваша жизнь, это ваша… не вторая – это ваша изначальная природа. Кришна также хочет показать Свой милостивый подход, Свои сокровеные объятия, а не только официальное роскошное настроение айшварьи. Потому что Ему тоже нужен тесный контакт.

Позвольте мне привести вам пример духовной жизни, по которому вы можете жить соответственно. Вы знаете, в Индии вы найдете так много чудесных вещей. Когда мы путешествовали с Диной Бандху Прабху, он был очень очарован чадаром[1]. И все это время, а он прочитал более 100 лекций о своих поездках в Индию, чтобы вдохновить людей, каждый раз упоминал и демонстрировал этот «многофункциональный мобильный пуловер». Это чадар – чудесная штука. И я, признаться, тоже обожаю чадар. Настолько, что мне хотелось, чтобы это было престижным знаком уровня преданных. Первоначальная концепция заключалась в том, что чадар предназначен только для посвященных в брамины преданных, как униформа. Но что же происходит сегодня? Этот многофункциональный брахманический мобильный пуловер укрывает ребенка. Поскольку наш Господь милостив, Он хочет укрыть детей. Они ему нравятся. «Забудьте о своем официальном понимании униформы. Я хочу защитить их. Они мне нравятся ».

Кем вы хотите быть? Напыщенный официальный пандит – или ребенок? Какого совершенства вы хотите? Помимо официального совершенства нам нужно простое совершенство.

[1] Чадар –большой индийский шарф