



Archive for October 5th, 2023
(from a lecture of Swami Tirtha, 17.08.2017 morning, Ludasto)
(continues from the previous Friday)
Question: How was Haridasa Thakura initiated?
Swami Tirtha: I don’t remember exactly the formal structure of his initiation, but I am sure that he was chanting the holy names with the blessings of Chaitanya Mahaprabhu. As he came from outside of the Hindu society, therefore formally he couldn’t enter. But Mahaprabhu was the incarnation of unconditional mercy. So although Haridasa Thakura didn’t enter the temple of Jagannath, Mahaprabhu was visiting him while he was chanting.
I think the example of Haridasa Thakura is very instructive for all of us. Because he was a convert and we are also converts. We came from a an environment of different religious background and we have changed our commitment. So I think it is very instructive how he behaved and how he practiced.
Question: As he was beаten at the market places many times, what was the depth of his chanting and how he perceived chanting?
Swami Tirtha: I have no idea about the depth of his chanting. Not at all. But the final part of his life I think it’s very instructive. He could hardly move at the end of his life and when Mahaprabhu visited him, Haridasa Thakura was deeply morose. Mahaprabhu asked: “What is it? Is your disease so painful?” “No, no. But I couldn’t accomplish my 172 rounds for today.” And then Mahaprabhu said: “Don’t worry! You have been chanting so much, it’s not necessary to exert yourself so much.” Just like in Christianity, I think there is also some license, if you are over 60 or 70 it’s not necessary to keep fasting. So Mahaprabhu also wanted to give some license to him. “Oh, you had been chanting throughout your life, it’s not necessary for you, you are beyond that numbers”. But of course He couldn’t pacify Haridasa Thakura.
And what is our problem? That you couldn’t accomplish your 172 rounds? Generally we have different problems. But when he was beaten, I am sure that his faith became stronger and stronger. He took the difficulties as an inspiration or a source of power for his practice.
Question of Shyama Tulasi: Sometimes, especially in the beginning while I was chanting, the mantra started to come like bhajan, but it’s quite slow. So I cannot accomplish many rounds like this, as I have limited time. What is your advice?
Swami Tirtha: Eternity is waiting for you.
Well, in the early times there was one devotee and for him it took twice as much time to accomplish his rounds than for the others. For some time the devotees were patient and tolerant, but then they started to inquire: “How is it that it takes so much time for you?” Because already everybody was running after the different services and he was still chanting his rounds. How is it that it takes so long? And then he explained: “Well, I chant this way, this is half a circle and another way back – this is one round.” And everybody was shocked –actually he was performing double.
But as our bodily functions, like your digestion for example – maybe it’s slower than that of others – maybe your chanting is also a little slower then others. The upgrade of japa is bhajan, the upgrade of bhajan is kirtan, and the upgrade of kirtan is sankirtan. Although japa, the word, means ‘to murmur’. So this is your private talk to Krishna. Therefore I say it’s very intimate. But slow or fast, it doesn’t matter – do it.
Last time in Sofia I inquired from one devotee about his chanting and he said that to chant 10 rounds for him it takes 2 hours. And I said: “All right, that’s very nice.” So, first I wanted to tell him to increase the numbers, but then I understood it’s so intense for him that maybe he performs less rounds, but more intensity is there – then it’s all right. And sometimes melodies of the holy name come to you in your dreams, if you have a favorable environment.
So please, take the advice of pure chanting and pray that our chanting gives pleasure to the Divine Couple. Because in this way we can come closer to the gift of divine love.
(Szvámí Tírtha, 2017.08.17-i ludastói reggeli tanításából)
(Az előző pénteki tanítás folytatása)
Kérdés: Haridász Thákurral kapcsolatban szeretnék kérdezni. Lehet azt tudni, hogyan kapta a felavatását?
Szvámí Tírtha: Nem tudom pontosan, hogy hivatalosan ki által nyert beavatást, de hogy Csaitanja Maháprabhu áldásával zengte a Szent Neveket, ebben biztos vagyok. Tehát én inkább úgy sejtem, hogy Maháprabhu áldotta őt meg a Szent Névvel. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy sokkal több figyelmet kellene fordítani őrá, az életére, tevékenységére, működésére, bhaktaságára, hiszen mi mind őhozzá vagyunk hasonlók. Mi is egy másik vallási környezetből érkeztünk, betértünk ebbe a vallásba. Ily módon sokat tanulhatunk Tőle, hogyan viselkedjünk, illetve ennek tükrében hogyan gyakoroljuk a hitünket. Ő a hindu tradíción kívülről érkezett, ezért formálisan nem térhetett volna át erre a hitre. Azonban Maháprabhu a feltétel nélküli kegyelem inkarnációja, így bár Haridász Thákur nem léphetett be a Dzsagannáth templomba, Maháprabhu mégis meglátogatta dzsapázás közben.
Kérdés: Tudjuk, hogy párszor nyilvánosan ütlegelték a vásártéren, és a kérdésem arra vonatkozik, hogy ebből kifolyólag milyen mélységeket élt át a dzsapázása közben és hogyan viszonyult mindehhez?
Szvámí Tírtha: Nem tudhatom, milyen lehetett Haridász Thákur mantrázásának a mélysége. De talán az élete végének néhány mozzanata nagyon tanulságos lehet, például amikor már annyira beteg volt, hogy gyakorlatilag mozdulni se bírt és bánkódott. Ekkor meglátogatta Maháprabhu és ezt kérdezte: „Miért bánkódsz, miért sírsz? Fájdalmaid vannak?” „Nem, nem. De már nem tudok 172 kört elmondani naponta.” Mire Maháprabhu így felelt: „Ne aggódj, már annyit mantráztál, nem kell, hogy megerőltesd magad!” Csakúgy, mint a kereszténységben, ahol azt hiszem 60 – 70 felett már különböző engedmények vannak a lelkiség reguláit, például a pénteki böjtöt illetően. Szóval Maháprabhu ehhez hasonlóan szeretett volna némi felmentést adni, de természetesen ezzel nem sikerült nagyon megvigasztalnia Haridász Thákurt.
Na most, viszonyítsuk ezt a mi bánatunkhoz? Ezen azért el tudunk gondolkodni, hogy mi vajon hol állunk? Azon bánkódunk-e, hogy nincs meg a 172 körünk naponta vagy egyenlőre más bánataink vannak? Általában más problémákkal küszködünk. De bizonyos vagyok benne, hogy az ütlegelésekkor egyre erősebb lett a hite, és ezek a nehézségek inspirálólag hatottak rá, erőt meríthetett ebből a gyakorlásához.
Sjáma Tulaszí kérdése: Néha, főként a legelején, amikor dzsapáztam a mantra olyan volt, mint a bhadzsan, de igen lassú. Tehát így nem tudtam túl sok kört elmondani, mivel nem volt annyi időm rá. Mit tegyek ilyenkor, mit tanácsolsz?
Szvámí Tírtha: Az örökkévalóság megvár téged!
Hajdanán volt egy bhakta, akinek mindig kétszer annyi időbe tellett elmondania a köreit, mint a többieknek. Ők már rég siettek a szolgálataikat teljesíteni, ő pedig még mindig ott ült és mantrázgatott. Természetesen egy darabig türelmesek voltak a bhakták és tolerálták ezt, de aztán egyszer megkérdezték: „Hogy van az, hogy neked ilyen sokáig tart elmondani a köreidet?” Majd elmagyarázta: „Amikor dzsapázok, akkor az egyik irányba végigérve a szemeken, az egy fél kör, majd megfordulok a szemeken és visszafele megteszem a másik felét is – nekem oda és vissza az egy kör.” Ekkor mindenki teljesen ledöbbent, hogy ő valójában dupla annyit dzsapázott.
De ahogy az egyik bhakta gyorsabb, vagy lassúbb mindenben, ezért lehetnek némi különbségek. De azt mondhatjuk, hogy a dzsapának a magasabb foka a bhadzsan, a bhadzsannak a kírtan, és a kírtan magasabb foka a szankírtan. Magának a dzsapa szónak a jelentése az, hogy zsolozsma, gyakorlatilag a csendben elsuttogott ima, ‘mormolás’. Tehát ez egy személyes, bensőséges gyakorlat, más, mint a szankírtan ami egy lelkes együttes dicsőítés. Igazából, ha komolyan vesszük, akkor mindegy hogy lassú vagy gyors az ember, valahogyan ezt csinálni kell.
Nemrégiben kérdeztem Szófiában az egyik bhaktát, hogy tud-e időt szakítani a mantrázásra és azt mondta, hogy „hát én csak 6-8 kört tudok elmondani”. „Az bizony kevés – mondom neki – többet kell elmondani”. „De hát ez is két órába telik”. „Akkor rendben van.” Lehet, hogy kevesebb, mégis sokkal fókuszáltabb, intenzívebb. És néha új melódiák is a füledbe csendülnek, akár álmodban is, hogyha kedvező környezetben vagy. Ez megtörténik.
Tehát hadd fogadjuk meg a tiszta mantrázásra vonatkozó jótanácsokat és fohászkodjunk azért, hogy egyre tisztább legyen a mantrázásunk, s ezzel örömet szerezhessünk az Isteni Párnak. Ezáltal közelebb kerülhetünk a mantrázás igazi céljához, a tiszta istenszeretethez.
(от лекция на Свами Тиртха, 17.08.2017 сутрин, Лудащо)
(продължава от предишния петък)
Въпрос: Как е бил посветен Харидаса Тхакура?
Свами Тиртха: Не си спомням точно формалната структура на неговото посвещение, но съм сигурен, че е повтарял светите имена с благословиите на Чайтаня Махапрабху. Понеже е произхождал извън хиндуисткото общество, формално не е имал достъп. Но Махапрабху е бил въплъщение на безусловната милост. Затова, макар Харидаса Тхакура да не влизал в храма на Джаганнатх, Махапрабху го посещавал докато мантрувал.
Мисля, че примерът на Харидаса Тхакура е много поучителен за всички ни. Защото той е бил обърнат във вярата и ние също сме обърнати. Били сме в друга религиозна среда, но сме променили посветеността си. Затова мисля, че е много напътстващо как е постъпвал той и как е практикувал.
Въпрос: Понеже е бил бит многократно по пазарищата, каква е била дълбочината на неговото мантруване, как е възприемал той мантруването?
Свами Тиртха: Нямам представа за дълбочината на неговото мантруване. Ни най-малка. Но считам края на живота му за много поучителен. Накрая той едва можел да се движи и когато Махапрабху го посетил, Харидаса Тхакура бил много тъжен. Махапрабху го попитал: „Какво има? Болестта ти ли е толкова мъчителна?” „Не. не. Обаче не можах да си направя днешните 172 кръга.” Тогава Махапрабху казал: „Не се тревожи! Ти толкова много си мантрувал, не е нужно да полагаш такива усилия.” Както в християнството, мисля, има разрешение ако си над шестдесет или седемдесетгодишен, можеш да не постиш. Така и Махапрабху искал да му даде разрешение: „Мантрувал си през целия си живот, вече не е необходимо, ти си надхвърлил тези бройки”. Но разбира се, не успял да утеши Харидаса Тхакура.
А какви са нашите проблеми? Че не сме могли да завършим своите 172 кръга? Обичайно имаме други проблеми. Но когато са го били, сигурен съм, че вярата му е ставала все по-силна. Приемал е трудностите като вдъхновение, като източник на сила за практиката си.
Въпрос на Шяма Туласи: Понякога, особено в началото докато мантрувам, мантрата започва да идва като бхаджан, но така е доста бавно. Не мога да направя много кръгове така, защото времето ми е ограничено. Какъв е вашият съвет?
Свами Тиртха: Вечността е пред теб.
В първите години имаше един бхакта, на когото му отнемаше двойно повече време да си свърши кръговете, отколкото на останалите. Известно време бхактите бяха търпеливи и толерантни, обаче после започнаха да го питат: „Как така ти отнема толкова много време?” Защото всички вече отдавна тичаха по различните си служения, а той все още си мантруваше кръговете. Как така му отнемаше толкова дълго време? Тогава той обясни: „Ами, аз мантрувам в едната посока и това е половин кръг, и после на обратно – и става цял.” Всички бяха потресени – всъщност той беше мантрувал двойно.
Но както телесните ни функции, да речем храносмилането, може да са по-бавни от на другите, може и мантруването ти да е малко по-бавно от на другите. По-високата степен на джапа е бхаджанът, по-високата степен на бхаджана е киртанът, а по-високата степен на киртан е санкиртан. Въпреки че джапа, самата дума, означава „да си мърмориш”. Така че това е твоят личен разговор с Кришна. Затова казвам, че е нещо много съкровено. Няма значение бавно или бързо – прави го.
Миналия път в София попитах един предан за мантруването му и той каза, че десет кръга му отнемат два часа. Отвърнах: „Добре, това е много хубаво.” Най-напред исках да му кажа да увеличи бройката, но после проумях, че за него това е толкова интензивно, че дори да прави по-малко кръгове, те са по-наситени – и тогава е добре. А понякога мелодии със святото име те спохождат насън, ако обкръжението е благоприятно.
Затова моля ви, приемете съвета за чисто мантруване и се молете мантруването ни да носи радост на Божествената Двойка. Защото по този начин можем да се доближим до дара на божествената любов.
(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 17.08.2017 vormittags, Ludasto)
(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)
Frage: Wie wurde Haridasa Thakura initiiert?
Swami Tirtha: Ich erinnere mich nicht genau an die formale Struktur seiner Initiation, aber ich bin sicher, dass er die heiligen Namen mit dem Segen von Chaitanya Mahaprabhu chantete. Er kam von außerhalb der hinduistischen Gesellschaft und konnte daher offiziell nicht eintreten. Aber Mahaprabhu war die Inkarnation bedingungsloser Barmherzigkeit. Also obwohl Haridasa Thakura den Tempel von Jagannath nicht betrat, besuchte ihn Mahaprabhu, während er chantete.
Ich denke, das Beispiel von Haridasa Thakura ist für uns alle sehr lehrreich. Weil er war ein Konvertit und wir sind auch Konvertiten. Wir kamen aus einem Umfeld unterschiedlicher Religionen und wir haben unser Engagement geändert. Daher finde ich es sehr lehrreich, wie er sich benahm und wie er praktizierte.
Frage: Da er viele Male auf den Marktplätzen geschlagen wurde, wie hat sich das auf sein chanten der heiligen Namen ausgewirgt?
Swami Tirtha: Ich habe keine Ahnung von der Tiefe seines Chantens. Aber das Finale halte ich für sehr lehrreich, einen Teil seines Lebens zu betrachten. Am Ende seines Lebens konnte er sich kaum noch bewegen als Mahaprabhu ihn besuchte, war Haridasa Thakura zutiefst deprimiert. Mahaprabhu fragte: “Was ist es? Ist Ihre Krankheit so schmerzhaft?“ „Nein, nein. Aber ich konnte meine 172 Runden nicht schaffen für heute.” Und dann sagte Mahaprabhu: „Mach dir keine Sorgen! Du hast so viel gechantet, das ist es nicht notwendig, sich so sehr anzustrengen.“ Genau wie im Christentum gibt es meiner Meinung nach auch welche, wenn Sie über 60 oder 70 Jahre alt sind, ist es nicht notwendig, weiterhin zu fasten. So auch Mahaprabhu wollte ihm eine Lizenz geben. „Oh, du hast dein ganzes Leben lang gechantet, das ist jetzt nicht notwendig, du bist jenseits dieser Zahlen“. Aber natürlich konnte er Haridasa Thakura nicht beruhigen.
Und was ist unser Problem? Dass du deine 172 Runden nicht schaffen konntest? Allgemein wir haben unterschiedliche Probleme. Aber als er geschlagen wurde, bin ich mir sicher, dass sein Glaube stärker wurde und stärker. Er nahm die Schwierigkeiten als Inspiration oder Kraftquelle für seine Praxis.
Frage von Shyama Tulasi: Manchmal, besonders am Anfang, wenn ich mit chanten beginne, ist das Mantra wie Bhajan, aber es ist ziemlich langsam. Ich kann es also nicht viele Runden so schaffen , da ich nur begrenzte Zeit habe. Wie lautet ihr Rat?
Swami Tirtha: Die Ewigkeit wartet auf dich.
Nun, in den frühen Zeiten gab es einen einzigen Devotee, und für ihn dauerte es doppelt so lange seine Runden zu schaffen als für die anderen. Eine Zeit lang waren die Devotees geduldig und tolerant, aber dann fingen sie an zu fragen: „Wie kommt es, dass es bei dir so viel Zeit in Anspruch nimmt?“ Denn schon liefen alle den verschiedenen Gottesdiensten hinterher und er skandierte immer noch seine Runden. Wie kommt es, dass es so lange dauert? Und dann erklärte er: „Nun, ich chante so, so ist ein halber Kreis und ein anderer Weg zurück – das ist eine Runde.“ Und alle waren schockiert –eigentlich hat er eine doppelte Leistung erbracht.
Aber unsere Körperfunktionen, wie zum Beispiel eure Verdauung, sind möglicherweise langsamer– vielleicht ist Ihr Chanten auch etwas langsamer als andere. Das Upgrade von Japa ist Bhajan, die Verbesserung von Bhajan ist Kirtan, und die Verbesserung von Kirtan ist Sankirtan. Obwohl Japa, das Wort bedeutet „murmeln“. Das ist also Ihr privates Gespräch mit Krishna. Deshalb sage ich, es ist sehr intim. Aber langsam oder schnell, das spielt keine Rolle – tu es.
Als ich das letzte Mal in Sofia war, erkundigte ich mich bei einem Devotee nach seinem Chanten, und er sagte mir 10 Runden chanten, für ihn dauerten es 2 Stunden. Und ich sagte: „Okay, das ist sehr schön.“ Also, zuerst wollte ich ihm sagen, er solle die Zahlen erhöhen, aber dann wurde mir klar, dass es für ihn so intensiv ist, vielleicht macht er weniger Runden, aber mehr Intensität ist da – dann ist es in Ordnung. Und manchmal Melodien des Heiligen Namens kommen in euren Träumen in den Sinn, wenn ihr ein günstiges Umfeld habt. Befolgt also bitte den Rat des reinen Chantens und betet, dass unser Chanten das göttliche Paar Freude bereitet. Denn so können wir dem Geschenk der göttlichen Liebe näher kommen.
(из лекции Свами Тиртхи, 17.08.2017 утром, Лудащо)
(продолжение с предыдущей пятницы)
Вопрос: Как был инициирован Харидас Тхакур?
Свами Тиртха: Я точно не помню формальную структуру его посвящения, но уверен, что он воспевал святые имена с благословения Чайтаньи Махапрабху. Поскольку он пришел из-за пределов индуистского общества, формально он не мог войти. Но Махапрабху был воплощением безусловного милосердия. И хотя Харидас Тхакур не входил в храм Джаганнатхи, Махапрабху навещал его, пока он воспевал.
Я думаю, что пример Харидаса Тхакура очень поучителен для всех нас. Потому что он был обращенным в веру, и мы тоже обращенные. Мы пришли из среды разного религиозного происхождения и изменили свою посвященнность. Поэтому я думаю, что это очень поучительно, как он себя вел и как практиковал.
Вопрос: Поскольку его много раз избивали на рынках, какова была глубина его воспевания и как он воспринимал воспевание?
Свами Тиртха: Я понятия не имею о глубине его пения. Нисколько. Но заключительную часть его жизни я считаю очень поучительной. В конце своей жизни он едва мог двигаться, и когда Махапрабху посетил его, Харидас Тхакур был глубоко угрюм. Махапрабху спросил: «Что это? Твоя болезнь настолько мучительна?» «Нет нет. Но сегодня я не смог выполнить свои 172 раунда». И тогда Махапрабху сказал: «Не волнуйся! Ты так много воспевал, нет необходимости так сильно напрягаться».
Так же, как и в христианстве, я думаю, есть некое разрешение: если тебе за 60 или 70, то не обязательно соблюдать пост. Итак, Махапрабху тоже хотел дать ему некоторое разрешение. «Ой, ты всю жизнь воспевал, тебе это не нужно, ты за пределами этих цифр». Но, конечно, Он не мог успокоить Харидаса Тхакура.
А в чем наша проблема? Что мы не смогли выполнить свои 172 раунда? Вообще то у нас другие проблемы. Но когда его избили, я уверен, что его вера становилась всё сильнее и сильнее. Он воспринял трудности как вдохновение или источник силы для своей практики.
Вопрос Шьяма Туласи: Иногда, особенно вначале, когда я повторяла, мантра начинала звучать как бхаджан, но это довольно медленно. Поэтому я не могу выполнить много таких кругов, так как у меня ограничено время. Какой ваш совет?
Свами Тиртха: Вечность перед тобой.
Ну, в первые годы был один преданный, и ему требовалось в два раза больше времени, чтобы совершить круги, чем остальным. Некоторое время преданные были терпеливы и терпимы, но потом начали спрашивать: «Как это у тебя занимает столько времени?» Потому что уже все бегали за разными служениями, а он все еще делал свои круги. Как получается, что это занимает так много времени? А потом он объяснил: «Ну, я воспеваю так, это полкруга и еще обратно – это один круг». И все были в шоке – на самом деле он воспевал вдвойне.
Но поскольку функции нашего тела, например, ваше пищеварение – возможно, оно медленнее, чем у других – возможно, ваше пение также немного медленнее, чем у других. Более высокий уровень джапы — это бхаджан, более высокий уровень бхаджана — это киртан, а более высокий уровень киртана — это санкиртан. Хотя это слово «джапа» означает «бормотать». Итак, это ваш личный разговор с Кришной. Поэтому я говорю, что это очень интимно. Медленно или быстро, не имеет значения – делайте это.
В прошлый раз в Софии я спросил одного преданного о его воспевании, и он сказал, что для повторения 10 кругов ему требуется 2 часа. И я сказал: «Хорошо, это очень хорошо». Сначала я хотел сказать ему, чтобы он увеличил количество, но потом понял, что для него это настолько интенсивно, что, может быть, если он выполняет меньше кругов, но с больше интенсивностью – тогда все в порядке. А иногда во сне к вам приходят мелодии святого имени, если у вас есть благоприятное окружение.
Поэтому, пожалуйста, воспользуйтесь советом чистого воспевания и молитесь, чтобы наше пение доставило удовольствие Божественной Чете. Потому что так мы можем приблизиться к дару божественной любви.
