Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 01.10.2017 evening, Sofia)

Question: In the morning you said that money and women are not so important. Where is the place of family in this respect? Because these two make up family.

Swami Tirtha: Three – with you, right? Well, everything has got its place. Krishna also has His family. And not only one wife, but many. Everybody according to their capacity. As He possesses all the wealth in the world, He can take care of many ladies. Actually that happened in the end of the last yuga; now times have changed. And even if you possess all the wealth of the world, it’s very hard to maintain one lady.

Question: How did He manage?

Swami Tirtha: He is God. This proves that He is beyond human.

But to be serious about your question: we are not against family. Our process supports family life as an ashram. Because ashram is a place of spiritual progress. And ultimately it is said: grihe thako vane thako sada hari bole dako[1] – “Whether you live in the forest or you live in a home – just chant the holy names!”

But that specific quotation – to avoid women and money – concerns those who want to follow an ascetic life. Because usually these temptations come very easily if you want to avoid them. If a brahmachari wants to avoid women and money, it will very easily come to him. If you are a family man and you want to have money, it will come very difficultly. Material things always work on the opposite. Therefore don’t pay too much attention on this, pay attention on the spiritual side.

But family is definitely very important. Because even sannyasis are born from mothers. We need families to have ascetics. Definitely in my humble understanding we should support people in their respective duties. If you are a student, a brahmachari, you should be a good brahmachari. If you are a head of a family, you should be a very responsible person. If you are an ascetic, a sannyasi, you should live up to the standards. Because if everybody performs nicely his or her duties, everybody will progress nicely. Krishna is not reserved for the ascetics. He is there in your heart as well. He is with you. Irrespective of your ashram – whether you live alone or you live in a family – He is with you. This is the only thing that we have to realize: I’m a spiritual spark, I belong to Him and there is a loving connection between us.

But both wife and money are female energy. Therefore those who want to establish a family they have to be real men – to be able to yield and to serve and to use these energies. And as Krishna was a real guy, He could handle thousands of wives. He could provide the necessary wealth to maintain them. As He maintains the whole universe. So, I think in this respect we should be very much pro family. Because it is a very good place to practice and to improve our service mood.

[1] A line of the song Gay Goura Madhur Sware by Bhaktivinod Thakur

(Szvámí Tírtha, 2017.10.01-jei szófiai esti tanításából)

Kérdés: Reggel azt említetted, hogy a pénz és a hölgyek nem olyan fontosak. Mit javasolsz, akkor mégis hogyan viszonyuljunk a család fogalmához? Mert ez a kettő alkotja a családot.

Szvámí Tírtha: Ez veled együtt már három, igaz? Nos, mindennek megvan a maga helye. Krisnának is van családja és nem csak egy felesége van, hanem sok. Mindenki a maga képességei szerint, ugyebár! Krisna a világ összes vagyonával rendelkezik, így több hölgyről tud gondoskodni. Valójában ez az előző juga végén volt így, mert most már más idők járnak. Ha a világ összes vagyona a birtokodban van, akkor is nagyon nehéz egyetlen hölgyet eltartani.

Kérdés: Hogyan sikerült neki?

Szvámí Tírtha: Ő Isten. Ez bizonyítja, hogy minden anyagi, emberi fölött áll.

De hogy komolyan válaszoljak a kérdésre: nem vagyunk családellenesek. A mi hitünk támogatja a családi életet, mint ásramot. Mert az ásram a lelki fejlődés helye, és végső soron azt mondják: grihe thako vane thako sada hari bole dako[1] – „Légy családos vagy szannjászí, mindig mondjad: Hari! Hari!”.

Ez az idézet – illetve a  hölgyek és a pénz kerülése – azokra vonatkozik, akik aszketikus életet akarnak élni. Mert általában ezek a kísértések nagyon könnyen jönnek, főleg, amikor egy brahmacsárí kerülni akarjuk őket., akkor azok nagyon könnyen áramlanak hozzá. De ha családos ember vagy, és pénzre vágysz, akkor  azt nagyon nehéz megszerezned. Az anyagi dolgok mindig ellenkezőleg hatnak. Ezért ne fordítsatok túl sok figyelmet erre, inkább a lelki oldalra figyeljetek fókuszáljatok.

De a család mindenféleképpen nagyon fontos. Még a szannjászik is anyától születnek. Szükségünk van családokra ahhoz, hogy legyenek aszkétáink. Az én szerény felfogásom szerint mindenképpen támogatnunk kell az embereket a saját feladataikban. Ha növendék vagy, akkor jó brahmacsárínak-, ha családfő, akkor pedig nagyon felelősségteljes embernek kell lenned. Ha aszkéta vagy, egy szannjászí, akkor a  az előírásoknak megfelelően kell élned. Mert ha mindenki szépen végzi a feladatát, akkor mindenki annak megfelelően fog fejlődni. Krisna nincs az aszkétáknak fenntartva. Ő ott van a ti szívetekben is, veletek van. Függetlenül attól, hogy milyen ásramhoz tartoztok – akár egyedül éltek, akár családban – Ő veletek van. Ez az egyetlen dolog, amit fel kell ismernünk: Én egy lélekszikra vagyok, Hozzá tartozom, és szeretetteljes kapcsolat fűz össze bennünket.

De mind a feleség, mind a pénz női energia. Ezért azoknak, akik családot akarnak alapítani, igazi férfiakká kell  válniuk – hogy képesek legyenek megadni, szolgálni és használni ezeket az energiákat. És mivel Krisna igazi férfi volt, több ezer feleségről tudott gondoskodni. Tudta biztosítani a fenntartásukhoz szükséges vagyont ahogyan Ő a egész világegyetemet. Úgy gondolom tehát, hogy ebben a tekintetben nagyon is családpártinak kell lennünk. Mivel ez egy nagyon jó hely arra, hogy gyakoroljuk és növeljük a szolgálatkészségünket.

1. Bhaktivinód Thákur Srí Náma: Zengd Góra édes nevét! című dalának egy sora

(от лекция на Свами Тиртха, 01.10.2017 вечер, София)

Въпрос: Сутринта казахте, че парите и жените не са толкова важни. Къде е мястото на семейството в този смисъл? Защото тези две неща правят семейството.

Свами Тиртха: Три – броим и Вас, нали? Всяко нещо си има място. Кришна също има семейство. При това не само с една съпруга, а с много. Всеки според възможностите си. Понеже Той притежава цялото богатство на света, може да се грижи и за много жени. Всъщност това се е случило в края на предишната юга; сега времената са се променили. Дори да имате цялото богатство на света е много трудно да поддържате и една жена.

Въпрос: Той как се е справял?

Свами Тиртха: Той е Бог. Това показва, че е отвъд човешкото.

Но сега сериозно по Вашия въпрос: ние не сме против семейството. Нашият процес подкрепя семейния живот като ашрам. Защото ашрамът е място за духовно израстване. И в края на краищата е казано: грихе тхако ване тхако сада хари боле дако[1] – „Независимо дали живееш в гората или у дома – просто възпявай светите имена!”

Обаче този специфичен цитат – да се избягват жените и парите – касае онези, които искат да следват аскетичен начин на живот. Защото обикновено тези изкушения много лесно те спохождат, ако искаш да ги избегнеш. Ако някой брахмачари иска да избягва жени и пари, те лесно ще дойдат. Ако си семеен човек и искаш да имаш пари, ще дойдат много трудно. Материалните неща винаги действат на обратно. Затова не им обръщайте прекалено много внимание, обръщайте внимание на духовната страна.

Но семейството определено е много важно. Защото дори саннясите са родени от майки. Нужни са семейства, за да има аскети. Моето смирено разбиране определено е, че трябва да подкрепяме хората в съответните им задължения. Ако си ученик, брахмачари, трябва да си добър брахмачари. Ако си глава на семейство, трябва да си много отговорен човек. Ако си аскет, санняси, трябва да израснеш до този стандарт. Защото ако всеки изпълнява добре своите задължения, всички ще напредват. Кришна не е резервиран за аскетите. Той е и във вашето сърце. Той е с вас. Независимо от вашия ашрам – дали живеете сам или в семейство – Той е с вас. Това е единственото, което трябва да осъзнаем: аз съм духовна искра, принадлежа на Бога и помежду ни има връзка на обич.

Но и съпругата, и парите са женска енергия. Затова тези, които искат да създадат семейство, трябва да са истински мъже – да са способни да овладеят, да служат и да боравят с тези енергии. Пък понеже Кришна е истински мъж, Той е могъл да се оправи с хиляди съпруги. Могъл е да осигури нужното богатство, за да ги поддържа. Тъй като Той поддържа цялата вселена. Така че мисля, в това отношение трябва да сме много „за” семейството. Защото то е много добро място за практикуване и усъвършенстване на настроението ни за служене.

[1] Ред от песента „Гай гоура мадхур сваре” от Бхактивинод Тхакур

(from a lecture of Swami Tirtha, 02.01.2018 pm, Sofia)

I am very grateful to be able to come and visit you. Some people like to travel, I like to arrive. Because many start, but few reach. Nevertheless, the point is not to start, but to reach. The start of our human life is already given. But did we really start our journey? And what about arriving home? This is definitely a long trip, yet a glorious path. Because I feel the highest power that we can imagine or perceive is the power of love. Especially when this is the divine love. Therefore we should appreciate this as the dearmost ideal of our heart. This is like a language that we all understand, the original language.

What about you? Do you like travels or do you like reaching your destination?

Baladev: We like most when you arrive.

Swami Tirtha: So, no activity on your side? I have to work again.

Vedavid: It depends on whom you travel with.

Swami Tirtha: Yes, on this long path we do have some companions. Once Gurudev asked: “What is the purpose of the vaishnavas? Why are they sent by Krishna?” We were perplexed and trying to come up with some answers. Finally he said: “The vaishnavas are sent so that we can serve them”. So this is another sacrament for us. This is the basis of our association. It is like a vision; it’s not a habit, it’s a vision. An approach to reality with this loving, serving, friendly mood.

So, whether we like the travelling, or we like the reaching – both are good. Of course, that is also true – without starting you will never reach.

Once we had a friend, he was quite engaged with devotional service, so he was trying to join the group of the devotees. And we had a very dear friend of Gurudev visiting. So, he gave a lecture. And this young man had a question, he asked: “What is your suggestion: if somebody wants to start the spiritual path, wants to join the devotees?” And the answer was very short. “Don’t hesitate!”

So, better we start as soon as possible, because we can never know what happens tomorrow. If something is provided today, it’s absolutely not sure that tomorrow it is also available. Yet it doesn’t concern karmic reactions. If today you have a karmic reaction, it will come tomorrow as well. But if we have a chance for service, it’s not sure that it’s guaranteed, given, tomorrow as well. So the chance we can miss, but the reaction we shall never miss. That shows that the divine chance is a much higher principle than simple karmic reactions, right. Because karmic reactions are due, but divine arrangement is always unsure in one sense. Because reactions are bound to happen. They will come. But divine mercy is not bound, it’s free. It’s like a free gift.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018.01.02-ai szófiai esti tanításából)

Nagyon hálás vagyok azért, hogy megadatott a lehetőség erre az útra, és eljöhettem ide hozzátok, Szófiába. Vannak, akik utazni szeretnek, én inkább megérkezni, mert bár sokan kelnek útra, de kevesen érkeznek meg. Valójában a lényeg nem az elindulás, hanem a megérkezés. Az, hogy elkezdhettük ezt az emberi létet az már eleve adott, de hogy igazán elindultunk-e az Úton, az már egy másik kérdés, és akkor még nem beszéltünk a hazatalálásról! Ez mindenképpen egy hosszú, mégis nagyon dicsőséges utazás! Mivel úgy hiszem, hogy az általunk elképzelt leghatalmasabb erő, amit érezni tudunk, az a szeretet ereje, legfőképpen, ha ez az istenszeretet. Ezért kell, hogy ez legyen szívünk legdrágább kincse. Olyan ez, mint egy nyelv, melyet mindannyian értünk, az eredeti nyelv.

Mi a helyzet veletek? Ti inkább utazni szerettek vagy inkább megérkezni?

Baladév: Mi leginkább azt szeretjük, amikor megérkezel.

Szvámí Tírtha: Vagyis, hogy ti nem csináltok semmit, megintcsak én dolgozzak!?

Védavid: Függ attól, hogy kivel utazhatsz együtt.

Szvámí Tírtha: Igen, ezen a hosszú úton vannak utitársaink. Egyszer Gurudév megkérdezte: „Mire valók a vaisnavák, miért küldte Krisna őket?” Tanácstalanok lévén próbáltunk válaszokat adni. Végül azt mondta: „A vaisnavákat azért küldte Krisna, hogy szolgálhassuk őket”. Tehát ez ismét egy szent tézis a számunkra, ez az alapja a vaisnavákkal való társulásnak. Ez olyan, mint a lelki világ víziója, nem pedig egy szokás. Az Isteni Valósághoz való baráti, szeretetteljes és szolgálatkész hangulatú közeledés.

Tehát akár utazni, akár megérkezni szeretünk, mindkettő jó, de természetesen az is igaz, ha nem indulunk el, akkor soha sem fogunk megérkezni sehova.

Egyszer volt egy kedves barátunk, aki nagyon elkötelezett volt az odaadó szolgálat iránt és szeretett volna a bhakták közösségéhez tartozni. Akkoriban Gurudév egyik nagyon kedves barátja tartott leckét, és ez a fiatalember feltett egy kérdést: „Mit tanácsolsz annak, aki szeretné elkezdeni a lelki életet, szeretne a bhaktákhoz csatlakozni?” A válasz pedig csak annyi volt: „Ne tétovázzon!”

Tehát jobb, ha minél előbb elkezdjük, mert sohasem tudhatjuk, mi történik holnap! Ha máma megadatik egy lehetőség, egyáltalán nem biztos, hogy holnap is a rendelkezésünkre fog állni. Viszont ez nem vonatkozik a karmikus visszahatásokra. Ha ma tesztek valamit, aminek van  karmikus visszahatása, akkor az ugyanúgy be fog következni, mint korábban. Azonban, ha ma módunkban áll szolgálatot végezni, nincs garantálva, hogy a lehetőség holnap is megadatik. Tehát a szolgálat lehetőségét elszalaszthatjuk, de a tetteink visszahatását sohasem. Ez azt bizonyítja, hogy a spirituális esély sokkal magasabb szintű elv, mint az egyszerű karmikus visszahatás, mert az mindenképpen megtörténik, viszont az isteni elrendezés bizonyos értelemben teljesen bizonytalan. A  karmikus visszahatás jegyezve van és mindenképpen bekövetkezik. Viszont az Isteni Kegyelmet nem köti semmi, teljesen szabad, mint egy önzetlen ajándék.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 02.01.2018 вечер, София)

Много съм благодарен, че мога да идвам и да ви посещавам. Някои хора обичат да пътуват, аз обичам да пристигам. Защото мнозина тръгват, но малцина стигат. Въпреки всичко, целта не е да потеглиш, а да пристигнеш. Началото на нашия човешки живот вече е дадено. Но започнали ли сме наистина своето пътуване? Какво да говорим за пристигане у дома? Пътешествието определено е дълго, но пътят е славен. Защото чувствам, че най-висшата сила, която можем да си представим или усетим, е силата на любовта. Особено когато става дума за божествената любов. Затова нека я ценим като най-скъп идеал в сърцето си. Тя е като език, който всички разбираме, изначалния език.

Ами вие? Обичате да пътувате или обичате да достигате местоназначението си?

Баладев: Най-много обичаме, когато Вие пристигате.

Свами Тиртха: Значи вие нищо да не правите? Пак аз да работя.

Ведавид: Зависи с кого пътува човек.

Свами Тиртха: Да, по този дълъг път ние имаме спътници. Веднъж Гурудев попита: „С каква цел ваишнавите са ни изпратени от Кришна?” Ние се объркахме, опитахме се да измислим някакви отговори. Накрая той рече: „Ваишнавите са ни изпратени, за да можем да им служим”. Така че те за нас са нещо свято. Това е основата на нашето общуване. То е като визия; не навик, а виждане. Отношение към реалността в такова любящо, служещо, приятелско настроение.

Така че дали ни харесва пътуването или пристигането – и двете са добри. Разбира се, вярно е и това, че ако не тръгнеш, няма никога да стигнеш.

Навремето имахме приятел, доста увлечен по преданото служене, който искаше да се присъедини към групата на преданите. Тогава един много скъп приятел на Гурудев беше на посещение и даваше лекция. И този младеж зададе въпрос: „Каква е вашата препоръка, ако някой иска да поеме по духовния път и има желание да се присъедини към преданите?” Отговорът беше много кратък. „Не се колебай!”

Така че по-добре да тръгнем колкото е възможно по-скоро, защото няма как да знаем какво ще се случи утре. Ако нещо е даденост днес, въобще не е сигурно, че утре също ще бъде достъпно. Обаче това не важи за кармичните последици. Ако днес имате някаква кармична последица, тя ще ви споходи и утре. Но ако имаме шанс за служене, не е сигурно, че той ще ни е гарантиран и утре. И така, можем да пропуснем възможностите, но никога няма да пропуснем последствията. Това показва, че божествените възможности са много по-висш принцип от обикновените кармични последици. Защото кармичните последици са неизбежни, но божествената подредба винаги е несигурна в един смисъл. Последиците няма как да не се случат, те ще дойдат. Но божествената милост не е по принуда, тя е волна. Тя е свободен дар.

(следва продължение)

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 02.01.2018 Uhr, Sofia)

Ich bin sehr dankbar, dass ich euch besuchen kann. Manche Leute reisen gerne, ich  komme gerne an. Denn viele gehen los, aber wenige schaffen es. Dennoch geht es nicht darum, loszugehen, sondern zu erreichen. Der Beginn unseres menschlichen Lebens ist bereits gegeben. Aber haben wir unsere Reise wirklich begonnen? Und über das Ankommen zu Hause, was sollen wir sagen? Dies ist definitiv eine lange Reise, aber dennoch ein herrlicher Weg. Weil ich spüre das die höchste Kraft, die wir uns vorstellen oder wahrnehmen können, ist die Kraft  der Liebe. Besonders wenn, es sich um die göttliche Liebe handelt. Deshalb sollten wir diese als das höchste Ideal unseres Herzens wertschätzen. Das ist wie eine Sprache, die wir alle verstehen, die Originalsprache.

Was ist mit euch? Reist ihr gerne oder erreicht ihr gerne euer Ziel?

Baladev: Am meisten gefällt es uns, wenn Sie ankommen.

Swami Tirtha: Also keine Aktivität auf eurer Seite? Ich muss wieder arbeiten.

Vedavid: Es kommt darauf an, mit wem man reist.

Swami Tirtha: Ja, auf diesem langen Weg haben wir einige Gefährten. Einst Gurudev fragte: „Was ist der Zweck der Vaishnavas? Warum werden sie von Krishna gesandt?“ Wir waren ratlos und versuchten, Antworten zu finden. Schließlich sagte er: „Die Vaishnavas werden gesandt damit wir ihnen dienen können“. Das ist also ein weiteres Sakrament für uns. Dies ist die Grundlage unseres Verbandes, der Umtausch . Es ist wie eine Vision; es ist keine Gewohnheit, es ist eine Vision. Eine Annäherung an die Realität mit liebevolle, dienende, freundliche Stimmung.

Egal, ob wir das Reisen oder das Erreichen mögen – beides ist gut. Natürlich, das stimmt auch – ohne anzufangen, kommt man nie ans Ziel.

Einmal hatten wir einen Freund, der sich sehr mit dem hingebungsvollen Dienen beschäftigte, also versuchte er es sich der Gruppe der Devotees anzuschließen. Und wir hatten einen sehr lieben Freund von Gurudev zu Besuch. So dass er  einen Vortrag hielt. Und dieser junge Mann hatte eine Frage: „Was ist Ihr Vorschlag: Wenn jemand den spirituellen Weg beginnen möchte, und sich den Anhängern anschließen will?“ Und die Antwort war sehr kurz. „Zögere nicht!“

Deshalb ist es besser, wir fangen so schnell wie möglich an, denn wir können nie wissen, was morgen passieren wird. Wenn heute etwas bereitgestellt wird, ist es absolut nicht sicher, ob es morgen auch noch verfügbar ist. Dabei geht es nicht um karmische Reaktionen. Wenn Sie heute eine karmische Reaktion haben, wird dies auch morgen der Fall sein. Aber wenn wir eine Chance auf Service haben, ist es nicht sicher, ob dies garantiert ist und auch morgen gegeben ist. Die Chance können wir also verpassen, aber die Reaktion werden wir nie verpassen. Das zeigt, dass der göttliche Zufall ein viel höheres Prinzip ist als einfache karmische Reaktionen. Nicht wahr? Denn karmische Reaktionen sind fällig, aber die göttliche Anordnung ist in gewisser Hinsicht immer unsicher. Denn es kommt zwangsläufig zu Reaktionen. Sie werden kommen. Aber die göttliche Barmherzigkeit ist nicht gebunden, sie ist es frei. Es ist wie ein kostenloses Geschenk.

(Forsetzung follgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 02.01.2018 вечером, София)

Я очень благодарен, что могу приезжать к вам в гости. Некоторые люди любят путешествовать, я люблю приезжать. Потому что многие отправляются, но немногие достигают. Дело не в том, чтобы начать, а в том, чтобы достичь. Начало нашей человеческой жизни уже дано. Но действительно ли мы начали свое путешествие? А как насчет приезда домой? Это определенно долгое путешествие, но славный путь. Потому что я чувствую, что высшая сила, которую мы можем себе представить или ощутить, — это сила любви. Особенно когда это божественная любовь. Поэтому мы должны ценить это как самый дорогой идеал нашего сердца. Это как язык, который мы все понимаем, язык оригинала.

А вы? Вы любите путешествия или вам нравится добираться до пункта назначения?

Баладев: Нам больше всего нравится, когда Вы приезжаете.

Свами Тиртха: Тоесть, никакой активности с вашей стороны? Мне снова придется работать.

Ведавид: Это зависит от того, с кем вы путешествуете.

Свами Тиртха: Да, на этом долгом пути у нас есть спутники. Однажды Гурудев спросил: «Какова цель вайшнавов? Почему их послал Кришна?» Мы были в недоумении и пытались найти ответы. Наконец он сказал: «Вайшнавы посланы для того, чтобы мы могли им служить». Так что они святые для нас. Это основа нашего общения. Это похоже на видение; это не привычка, это видение. Подход к реальности с этим любящим, служащим, дружелюбным настроением.

Итак, нравится ли нам путешествовать или достигать – и то, и другое хорошо. Конечно, это тоже правда: не начав, вы никогда не достигнете цели.

Когда-то у нас был друг, который был очень занят преданным служением, поэтому пытался присоединиться к группе преданных. И у нас в гостях был очень дорогой друг Гурудева. Итак, он прочитал лекцию. И у этого молодого человека возник вопрос, он спросил: «Какое ваше предложение: если кто-то хочет начать духовный путь, хочет присоединиться к преданным?» И ответ был очень кратким. «Не надо колебаться!»

Так что лучше начать как можно скорее, потому что мы никогда не можем знать, что произойдет завтра. Если что-то предусмотрено сегодня, то совершенно не объязательно, что завтра это также будет доступно. Но это не касается кармических реакций. Если сегодня у вас есть кармическая реакция, она придет и завтра. Но если у нас есть шанс на службу, то не факт, что он гарантирован, дан и завтра. Так что шанс мы можем упустить, но реакцию мы никогда не упустим. Это показывает, что божественный шанс — это гораздо более высокий принцип, чем простые кармические реакции, верно. Потому что кармические реакции обязательны, но божественное устройство всегда в каком-то смысле ненадежно. Потому что реакции обязательно произойдут. Они придут. Но божественная милость не связана, она свободна. Это как дар свыше .

(продолжение следует)

(from a lecture of Swami Tirtha, 01.10.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

Question of Hari Bhakti: In Shrimad Bhagavatam it is said that if you worship Krishna it’s very beneficial, but if you worship a pure devotee of Krishna it’s even more precious. This is something new for me. Is it possible for Gurudev to elaborate on this?

Swami Tirtha: If I glorify you, would you like it?

Hari Bhakti: I would be embarrassed.

Swami Tirtha: But it feels good. Yet, if I glorify your daughter? Ah, you will feel much better. In the same way, if you glorify Krishna, He will be satisfied. It’s a little uneasy, but it’s all right, He can digest it. But if you appreciate those whom He likes – that is very satisfying.

Therefore to be a vaishnava, and especially to be a pure devotee is a very special position. Shrila Prabhupad says that a pure devotee is omnipotent. It’s almost like a blasphemy. Very unusual! How come!? God is omnipotent. But we also know that by proper cultivation all the divine qualities will come to a surrendered devotee. So I think it’s very simple, it’s like an emotional truth – if you want to satisfy the master, glorify the servants.

Tejasvini: One though came to me: many years ago you said that two devotees who are going in the same direction can change the world. If they have the same target, if they are helping each other along the path – they can.

Swami Tirtha: Yeah, actually today again I was looking through the window. I have this habit. And what did I see? Now really, two devotees were coming. I saw the determination on their face. And I saw the yearning to join the bhajan that was already going on in the ashram. I was so happy in my heart that I wanted to jump out on the balcony, I wanted to wave: “Radhe, Radhe!” or “Haribol!” – according to your taste. But they were so intent and focused that they didn’t look up. Because they were so focused: ‘Now we are going to the temple, we are coming to the evening program’. So, as you say, two devotees, one goal, helping each other – now it’s your turn: change the world!

Question of Baladev: Gurudev said that the goal of spiritual life is to become a better person. When can we know that we have achieved success in this? And what is success at all?

Swami Tirtha: Success is when we don’t think that we have achieved it. Because we are connected to a never-ending process. This prospect is unlimited! How can you reach the limit of unlimited? Impossible! Therefore this is not a spiritual science or spiritual knowledge – this is spiritual life! You can come to the end of knowledge, you can collect all the information, you can count how many particles of sand are there on the shore of the ocean. But you can never fathom Krishna, He is unlimited. So if we are connected to a never-ending, unlimited, transcendental process, then we should apply what is suggested by Shrila Shridhara Maharaj: “We are disciples and we shall eternally remain like this.”

So it’s not a question of achieving. It’s a question of being united in the fold of this divine reality.

There was a very nice discussion between a young prospective devotee and Shrila Prabhupad in America. They were discussing, discussing, he came with questions and Prabhupad was answering. And finally the boy said: “But you are the best devotee, right?” Then Prabhupad said: “Me? No! You are the best devotee!” And then of course this young man said: “No, no, it’s impossible!” You see, this is the mentality that we need.

And of course now I tried to mention something about the topmost achievement – when you don’t mind what you have achieved. When you want to achieve – that’s good; but when you don’t want to achieve anything – I think that’s better.

‘Why? Why is it better? We have learned that God turns into activity in humans. We have to be active, we have to search, we need to reach something! Why do you say that non-activity is better than action? That no desire is higher than spiritual desire?’

Well, in this respect the Chaitanya Charitamrita has something to say. There are described the inner feelings of the gopis. The whirlwind of devotion acts over them. In the absence of Krishna their minds and their hearts are drying up like dry leaves in the autumn time. And what happens to the dry leaves when the whirlwind comes? It will just take them. It is said that their dried up hearts are taken by the whirlwind and eternally hurled to the lotus feet of Krishna. That’s an achievement! If the whirlwind of pure devotion will grab our dried up heart and throw it to the lotus feet of Krishna for eternity. I think it doesn’t depend on our ambition.

(Szvámí Tírtha, 2017.10.01-jei szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Hari-bhakti: A Bhágavata-puránában azt mondják, hogy ha Krisnát imádod, az nagyon áldásos, de ha Krisna tiszta bhaktáját imádod, az még értékesebb. Ez újdonság számomra. Esetleg Gurudév kifejtenéd ezt bővebben?

Szvámí Tírtha: Ha én magasztalnálak, az tetszene neked?

Hari-bhakti: Zavarba jönnék.

Szvámí Tírtha: Azért jó érzés lenne. De ha a lányodat magasztalnám? Ó, sokkal jobban éreznéd magad. Ugyanígy, ha dicsőíted Krisnát, Ő is elégedett lesz. Kicsit nyugtalanító érzés neki, de semmi baj, Ő meg tudja emészteni. De ha azokat méltányoljátok, akiket Ő szeret – akkor lesz igazán elégedett.

Ezért vaisnavának lenni és legfőképpen tiszta bhaktának lenni nagyon különleges helyzet. Sríla Prabhupád azt mondja, hogy egy tiszta bhakta mindenható. Ez majdnem úgy hangzik, mint egy istenkáromlás. Nagyon szokatlan! De mit jelenthet ez? Isten mindenható. De azt is tudjuk, hogy megfelelő gyakorlással minden isteni tulajdonság megnyilvánul az odaadó bhaktához. Úgy gondolom tehát, hogy ez nagyon egyszerű, olyan, mint egy érzelmi igazság – ha ki akarod elégíteni a mestert, dicsőítsd a szolgákat.

Tédzsaszviní: Egy gondolat jutott az eszembe: sok évvel ezelőtt azt mondtad, hogy két bhakta, akik egy irányba haladnak, meg tudják változtatni a világot. Ha ugyanaz a céljuk, ha segítik egymást az úton – akkor képesek rá.

Szvámí Tírtha: Igen. Szokásom szerint ma is kinéztem az ablakon. És mit láttam? Két bhakta jött és elszántságot láttam az arcukon. Láttam a vágyakozást, hogy csatlakozzanak a bhadzsanhoz, ami akkor már zajlott a ásramban. Olyan boldogság öntötte el a szívemet, hogy ki akartam ugrani az erkélyre és integetni nekik: ‘Rádhé, Rádhé!’ vagy “Haribo/ól!”. De ők annyira elszántak és koncentráltak voltak, hogy fel sem néztek. Arra fókuszáltak, hogy: ‘Most a templomba megyünk, az esti programra.’. Tehát, ahogy mondod, két bhakta, egy cél, egymást segítve. Most rajtad a sor: változtasd meg a világot!

Baladév: Említetted, hogy a lelki élet célja, hogy jobb emberré váljunk. Mikor tudhatjuk, hogy ebben sikerrel jártunk/ ? És mi egyáltalán a siker?

Szvámí Tírtha: Az a siker, amiről nem gondoljuk, hogy elértük, mert mi egy soha véget nem érő folyamathoz kapcsolódtunk. A jövő korlátlan! Hogyan érhetitek el a határtalan határát? Lehetetlen! Ezért ez nem lelki tudomány vagy lelki tudás – ez a lelki élet! Eljuthatsz a tudás végére, összegyűjthetsz minden információt, megszámolhatod, hány homokszemcse van az óceán partján. De Krisnát soha nem foghatod fel, Ő korlátlan. Ha tehát egy soha véget nem érő, határtalan, transzcendentális folyamathoz kapcsolódunk, akkor azt kell alkalmaznunk, amit Sríla Srídhar Mahárádzs javasol: ‘Tanítványok vagyunk, és azok maradunk’.

Tehát ez nem elérés kérdése. Tehát nem az a  kérdés, hogy elérünk-e valamit, hanem az, hogy együvé tartozunk az Isteni Valóságban.

Volt egy nagyon szép eszmecsere egy fiatal, leendő bhakta és Sríla Prabhupád között Amerikában. Beszélgettek, beszélgettek, ő kérdéseket tett fel, Prabhupád pedig válaszolt. Végül a fiú azt kérdezte: ‘De te vagy a legjobb bhakta, nem igaz?’ Erre Prabhupád azt felelte: ‘Én? Nem! Te vagy a legjobb bhakta!’ És erre persze a fiatalember azt mondta: ‘Nem, nem, ez lehetetlen!’ Látjátok, ez az a mentalitás, amire szükségünk van.

Tehát most próbáltam szemléltetni valamit a legmagasabb sikerről- amikor már nem törődsz azzal, hogy mit értél el. Amikor el akarsz érni valamit – az jó; de amikor már nem akarsz elérni semmit – szerintem az még jobb.

‘Miért jobb? Megtanultuk, hogy Isten az emberekben tevékenységgé válik. Aktívnak kell lennünk, keresnünk kell, el kell érnünk valamit! Miért mondjátok, hogy a passzivitás jobb, mint a cselekvés? Hogy nincs magasabb vágy a lelki vágynál?’

Nos, erre vonatkozóan a Csaitanja-csaritámrtában találhatunk választ. Leírja a gópík belső érzéseit: az odaadás örvénye járja át őket. Krisna  távollétében elméjük és szívük kiszárad, mint ősszel a falevelek. És mi történik a száraz levelekkel, amikor jön a forgószél? Egyszerűen elragadja őket. Azt mondják, hogy kiszáradt szívüket elragadja a forgószél és örökre Krisna lótuszlábaihoz repíti. Ez az igazi megvalósítás! Ha a tiszta odaadás forgószele elkapja kiszáradt szívünket, akkor örökre Krisna lótuszlábaihoz repíti azokat. Azt hiszem, ez nem a mi erőfeszítésünknek a függvénye.