Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 01.10.2017 morning, Sofia)

(answer continues from the previous Monday)

Question of Tejasvini: Many times I’m making mistakes and I’m not wise enough to realize them, I cannot realize what exactly my mistake was and I repeat it again and again. How can we come to the platform to understand where our shortcomings are?

Swami Tirtha: We have to be very polished in our inquiries. It is not easy to have proper questions to a sadhu. Because what do we have in our bag? Only the experience that we have collected so far. Not so much spiritual experience. But in the holy company of the devotees we shall be able to collect some treasures in our bag. If you associate with devotees, then you’ll have new topics in your life. You will have new objectives. Like: how to decorate the altar? That’s such a nice problem! Why this white flower, why not yellow? One of my favorite memories is when at the end of the day my dear god-brother was arranging on the altar Radha-Gopivallabha for Their evening rest and all of a sudden he appeared from behind the curtain in the temple room and said: “Didn’t you see the earring of Krishna?” Somehow it was missing. Then everybody started to search on the floor: where is the earring of Krishna? Such a nice problem – your evening engagement is to search for the earring of Krishna.

This is what I mean: if you associate with the devotees, you will have problems, you will have difficulties, but very sweet. Because who knows where our Krishna had been during the day!? You think that He is standing on the altar. How do you know? We can never know. And sometimes He makes mistakes – losing some earring here and there, leaving some footstep here and there – then we can trace: „You naughty boy, again You were off the altar, ha?! You give up you duty and You go enjoying life, ha?”

But such is our Lord. Because maybe He was searching for you. “Where are you, My dear one? Why are you not with Me? I’m waiting for you here in My temple, why don’t you come? Why don’t you run after Me? If you don’t run after Me, I will run after you. I will catch you.”

You know, Krishna is small. And He is weak also. And Balaram is very strong. And when they fight and they form the groups, usually somebody has to be the strong guy in Krishna’s group also, to achieve balance. So if Krishna is ready to play the small and weak guy, what kind of intimacy there is! The omnipotent God is ready to come as a weak one! What is the reason for that? Only to extract more attention from you. ‘I have to take care of Him, because He is so weak. I have to protect Him.” If you are very strong, nobody will come and help you, right? He’ll say: ‘Ah, this guy is strong enough, he doesn’t need any help.’ But if you are weak – and also one more quality, sweet – then everybody will run and help you. ‘Ah, he is so sweet, but so weak, so let’s help him!’ This is a question of rasa, connection – how to extract more! Ultimately, this is the point in prema-bhakti – how to extract more feelings from the relationship.

In the company of the gopas, Krishna experiences these power-games. What does He experience in the company of the gopis?

Somebody: Love games.

Swami Tirtha: Hmmmm, not only.

Another: Separation.

Swami Tirtha: For Krishna? No. He goes either here or there – no separation for Him. Separation is for the gopis. Two things – one is knowledge and the other is emotion. So these games – the knowledge-games and the emotional games – He enjoys in the company of the gopis. But here also the main point is: How to extract more? What is more interesting?

Therefore we also need to qualify ourselves – so to say, to be interesting for God. So that He pays attention to you. This is what was explained by Shridhara Maharaj, but in a way that says “try to be negative”. Negative in the sense that Krishna is the absolute positive and if you are an absolute negative, then the attraction will grow. It is said in the Krishna Book that Krishna has unlimited mercy. And He is ready to exercise His unlimited mercy in unlimited ways with His devotees. If you are strong and knowledgeable and accomplished in all respects, who will pay attention on you? Especially Mahaprabhu came for the fallen souls, not for the accomplished guys. This is the feeling of negativity: “I’m so far from You!” Govinda virahena me[1] – “In Your absence this whole world is empty.”

I think I didn’t answer your question how not to repeat our mistakes. But maybe you don’t mind.

[1] Shikshashtakam 7

(Szvámí Tírtha, 2017.10.01-jei szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői nap válaszának folytatása)

Tédzsaszviní: Sokszor hibázom anélkül, hogy felismerném őket. Nem vagyok elég bölcs ahhoz, hogy rájöjjek, hogy pontosan mit és hol hibáztam, így újra és újra megismétlem. Hogyan érhetjük el azt a szintet, ahol megértjük a hiányosságainkat?

Szvámí Tírtha: A kérdéseinknek nagyon kifinomultnak kell lenniük, mert egy szádhunak nem könnyű a megfelelő kérdéseket feltenni. Mert mi van a batyunkban? Csak annyi tapasztalat, amennyit eddig összegyűjtöttünk. Ez nem túl sok lelki tapasztalat. De a bhakták szent társaságában néhány kincset is gyűjteni tudunk a batyunkba. Ha bhaktákkal társulsz, akkor új témák vetődnek fel az életedben és új céljaid lesznek. Például: hogyan díszítsük fel az oltárt? Ez egy  nagyon szép dilemma! Itt ez a fehér virág, de miért nem sárga? Az jobb lenne ide. Egyik legkedvesebb ilyen emlékem, amikor egy este az egyik kedves hittestvérem az oltáron Rádhá-Gópivallabhát készítette elő az esti fektetéshez. Majd egyszer csak a kikukkantott a függöny mögül, és azt kérdezte: ‘Nem láttátok Krisna fülbevalóját?’ Valahogy eltűnt. Ekkor mindenki keresni kezdte a padlón: hol van Krisna fülbevalója? Micsoda édes probléma – az esti elfoglaltságotok az, hogy megkeressétek Krisna fülbevalóját!

Úgy vélem, ha a bhaktákkal társulsz, lesznek problémáid és nehézségeid, de azok nagyon édesek lesznek. Mert ki tudja, hogy hol volt a mi kedves Krisnánk napközben?! Azt hiszitek, hogy Ő az oltáron áll. De Soha nem tudhatjuk. És néha kicsit hibázik – itt-ott elveszít egy fülbevalót, itt-ott hagy egy lábnyomot – és akkor nyomon tudjuk követni: ‘Te csintalan fiú, már megint lejöttél az oltárról?! Otthagytad a kötelességeidet és elmentél a saját kis kedvteléseidet játszani?’

De ilyen a mi Urunk. Mert talán Ő épp téged keresett. ‘Hol vagy, kedvesem? Miért nem vagy velem? Itt várlak a templomomban, hát miért nem jössz? Miért nem rohansz utánam? Ha te nem jössz Hozzám, akkor majd én futok utánad. Úgyis utolérlek kedvesem!’

Mint tudjátok Krisna kicsi és gyenge, Balarám pedig nagyon erős. És amikor csapatokban harcolnak, általában valakinek Krisna csapatában is erősnek kell lennie, hogy meglegyen az egyensúly. Micsoda bensőséges kapcsolat lehet ott, ha Krisna kész eljátszani a kicsi és gyenge szerepét! A mindenható Isten kész gyenge emberként megjelenni! Mi lehet ennek az oka? Az, hogy még több figyelmet kapjon tőletek: ‘Vigyáznom kell rá, mert Ő olyan gyenge. Meg kell Őt védenem’. Ha nagyon erősek vagytok, senki sem jön segíteni nektek, ugye? Azt gondolják: ‘Á, ez az ember nagyon erős, nincs szüksége segítségre.’. De ha gyenge vagy – és nagyon imádnivaló -, akkor mindenki rohanni fog segíteni neked. ‘Ó, Ő olyan elbűvölő  és olyan elesett, úgyhogy segítsünk neki!’. Ez  rasza, a Hozzá fűződő kapcsolat kérdése – hogyan lehet még több érzést kihozni a Vele való kapcsolatból. Végső soron ez a lényeg a préma-bhakti-ban.

A gópák társaságában Krisna megtapasztalja ezeket a hatalmi játékokat. De mit tapasztal a gópík társaságában?

Hozzászólás: Szerelmes kedvteléseket.

Szvámí Tírtha: Hmmmm, nem csak azokat.

Valaki más: Az elválást.

Szvámí Tírtha: Krsnáért? Nem. Ő bárhova is megy, nincs különválás számára. Az a gópiknak való. Két dolog – az egyik a tudás, a másik az érzelem. Tehát ezeket a játékokat – a tudás- és az érzelmi játékokat élvezi – a gópík társaságában. De itt is az a lényeg: hogyan lehet még többet kihozni? Mi az, ami még érdekesebb?

Ezért nekünk is el kell jutnunk arra a szintre, hogy érdekesek legyünk Isten számára és felfigyeljen ránk. Ezt Srídhar Mahárádzs úgy magyarázta el, hogy: „próbáljatok meg negatívak lenni”. Negatívak abban az értelemben, hogy Krisna az abszolút pozitív, és ha ti az abszolút negatívak vagytok, akkor a vonzódásotok erősödni fog. A Krisna könyvben azt mondják, hogy Krisna korlátlan keggyel rendelkezik és ezt korlátlan módon gyakorolja bhaktáival. Ha erős vagy, nagy tudású és minden tekintetben kifogástalan, akkor ki fog rád figyelni? Maháprabhu az elesett lelkekért jött, nem a tökéletesekér. Ez a negativitás érzése: ‘Olyan messze vagyok Tőled!’ Govinda virahena me – „üressé lett az egész világ, úgy hiányolom Góvindát.”

Azt hiszem, nem válaszoltam arra a kérdésre, hogy hogyan ne ismételjük meg a hibáinkat, de talán nem bánod.

(от лекция на Свами Тиртха, 01.10.2017 сутрин, София)

(отговорът продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Теджасвини: Често пъти правя грешки и не съм достатъчно мъдра да ги осъзная, не мога да проумея в какво точно е грешката ми и я повтарям отново и отново. Как можем да стигнем до нивото да разбираме къде са недостатъците ни?

Свами Тиртха: Трябва да сме много фини в своите запитвания. Не е лесно да зададеш правилни въпроси на един садху. Защото какво имаме ние в торбата си? Единствено опита, който сме насъбрали дотук. Нямаме кой знае колко духовни преживявания. Но в святата компания на преданите ще успеем да натрупаме съкровища в своята торба. Ако общувате с бхактите, нови теми ще се появят в живота ви. Ще се сдобиете с нови цели. Например: как да украся олтара? Това е такъв красив проблем! Защо това бяло цвете, защо не жълто? Един от любимите ми спомени е когато в края на деня един мой скъп духовен брат подготвяше на олтара Радха-Гопиваллабха за вечерния Им отдих и изведнъж се показа иззад завесата в храмовата стая, питайки: „Някой да е виждал обецата на Кришна?” Беше изчезнала. Всички започнахме да търсим по пода: къде ли се е дянала обецата на Кришна? Какъв красив проблем – да си прекараш вечерта в търсене на обецата на Кришна.

Това имам предвид: ако общувате с бхактите, ще имате проблеми, ще имате трудности, но те ще са сладостни. Защото кой знае къде ли е бил нашият Кришна през деня!? Мислите си, че стои на олтара. Но откъде знаете? Няма как да знаем. А понякога и Той прави грешки – губи по някоя обеца тук и там, оставя по някоя следа и тогава можем да разберем: „Ах Ти, калпазанино, пак си слизал от олтара! Оставил си задълженията си и си ходил да се наслаждаваш на живота, а?”

Но такъв е нашият Бог. Защото може би Той е търсел вас. „Къде си, скъпи Мой? Защо не си при Мен? Аз те чакам тук в Моя храм, защо не идваш? Защо не тичаш след Мен? Щом ти не тичаш след Мен, Аз ще хукна след теб. Ще те хвана.”

Знаете, Кришна е мъничък. Освен това е и слаб. А Баларам е много силен. И когато се боричкат и се разделят на групи, обикновено някой трябва да бъде силният и в групата на Кришна, за да има баланс. Ако Кришна е готов да играе ролята на малкия и слабия, що за близост е това! Всемогъщият Бог е готов да се прави на слаб! Каква е причината за това? Единствено, за да получи повече внимание от вас. „Трябва да се грижа за Него, защото е толкова слабичък. Трябва да Го закрилям.” Ако си много силен, никой няма да дойде да ти помогне, нали? Ще си каже: „Този е достатъчно силен, не се нуждае от помощта ми.” Обаче ако си слаб – и също още едно качество, сладък – тогава всеки ще се втурне да ти помага. „О, колко е сладичък, но е толкова слаб, нека му помогна!” Това е въпрос на раса, на свързаност – как да се извлече повече! В крайна сметка е въпрос на према-бхакти – как да се извлекат повече чувства от връзката.

В компанията на гопалите Кришна играе тези игри на силата. Но какви игри играе Той в компанията на гопите?

Някой: Любовни игри.

Свами Тиртха: Хмм, не само.

Друг: Раздяла.

Свами Тиртха: За Кришна? Не. Той ходи или тук, или там – за Него няма раздяла. Раздялата е за гопите. Две неща – едното е знание, а другото е чувство. Така че на тези игри – игрите на знанието и игрите на чувствата – се наслаждава Той в компанията на гопите. Но тук основният въпрос също е: Как да се извлече повече? Кое е по-интересно?

Затова ние също трябва да се квалифицираме – така да се каже да станем интересни на Бога. За да ни обърне Той внимание. Именно това обяснява Шрила Шридхара Махарадж с думите „стремете се да сте негативни”. Негативни в смисъл, че Кришна е абсолютният плюс и ако ние сме абсолютният минус, привличането ще расте. В „Кришна Бук” се казва, че Кришна притежава безгранична милост. И Той е готов да упражнява своята безгранична милост по безгранични начини спрямо Своите предани. Ако си силен, знаещ и съвършен във всяко едно отношение, кой ще ти обърне внимание? Специално Махапрабху е дошъл за падналите души, а не за постигналите съвършенство. Това е чувството за негативност: „Толкова съм далеч от Теб!” Говинда вирахена ме[1] – „В Твоето отсъствие целият този свят е пуст.”

Май не отговорих на въпроса ти как да не повтаряме грешките си. Но се надявам да нямаш против. 

[1] „Шикшащакам” 7