Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 01.10.2017 morning, Sofia)

Question of Tejasvini: Many times I’m making mistakes and I’m not wise enough to realize them, I cannot realize what exactly my mistake was and I repeat it again and again. How can we come to the platform to understand where our shortcomings are?

Swami Tirtha: The elephant is considered a wise animal. And once, while I was traveling, I saw in one small village an elephant scull, dried, in front of a door. A huge scull! In such a huge scull you must have a huge brain. But it was finished. There was only the scull. So even if we have a big brain, it’s not enough. Not enough not only for realizing our mistakes and not to commit them again, what to speak of accomplishing a spiritual journey! Even a wise animal will finish with an empty scull. Death will come. Basically we shall also finish with empty sculls. So it is not our brain content that will save us. It’s something else.

But we are in a learning process. And usually, sorry to say, we are so stupid not to be able to learn even from our mistakes. Because in the old times you didn’t need to go through the experience; if somebody told you ‘don’t do this’, you didn’t do it. Yet today, as we discussed the other day, ‘authority’ means a four-letter word – it’s something to reject, something to break down and something to revolt against. In the old times if an authority would say: “Not like this!”, everybody agreed: “All right, not like that.”

Just to bring one example. I think it was in the ‘40ies or in the ‘30ies, something like this – before the independence of India one internationally acknowledged Indian politician was supposed to visit a conference in England. But you know, to cross the ocean is not so much favorable, so he approached his mother and said: “Please, my mother, give me your blessings to go to this conference.” And the mother said: “No, my dear son, don’t go!” And then this internationally acknowledged politician said: “All right, I won’t go.” That is authority, my dear ones! If the mother says: “No!”, the son will agree: “All right, I accept.” So the voice of a mother has something to say in international politics also.

This is authority. And as we are more limited these days, usually we need the direct experience. And even then we repeat the mistakes many times. But hopefully the day will come when we don’t stupidly repeat the same old patterns. Of course our superiors are fully aware of the story and the situation. They will say: “Don’t touch the fire!”, but if you really want to touch it, they will let it happen. Yet they will always be there with some remedy.

But mostly these problems are on the psyche platform. These are not spiritual problems. And we have to very strongly differentiate between the psyche platform and the spiritual platform. Because many times people think that their impressions coming from the subtle body are spiritual, but they are not. So don’t mistake one for the other. The spiritual starts where the subtle ends.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2017.10.01-jei szófiai reggeli tanításából)

Tédzsaszviní: Sokszor hibázom anélkül, hogy felismerném őket. Nem vagyok elég bölcs ahhoz, hogy rájöjjek, hogy pontosan mit és hol hibáztam, így újra és újra megismétlem. Hogyan érhetjük el azt a szintet, ahol megértjük a hiányosságainkat?
Szvámí Tírtha: Az elefántot bölcs állatnak tartják. Egyszer, egyik utazásom alkalmával egy kis faluban láttam egy ajtó előtt egy kiszárított elefántkoponyát. Hatalmas volt! Egy ilyen hatalmas koponyában csak egy hatalmas agy lehet. De ennek már vége volt. Csak a koponya volt ott.. Tehát ha nagy az agyunk, az még nem elég. A hibáink felismeréséhez és ismétléseihez sem elég, nem hogy egy lelki utazáshoz! Még egy bölcs állat is üres koponyával végzi. Érte is eljön a halál. Tulajdonképpen mi is üres koponyával fogjuk végezni. Nem az agyunk mérete ment meg minket, hanem valami teljesen más.
De tanulási folyamatban vagyunk. És általában – és sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de – olyan ostobák vagyunk, hogy még a saját hibáinkból sem vagyunk képesek tanulni. Korábbi időkben nem volt szükség tapasztalásra; ha valaki azt mondta, hogy ‘ne csináld!’, akkor nem csináltad. Manapság azonban – ahogy a minap említettük -, a ‘tekintély’ csak egy szó, amit el kell utasítani, le kell rombolni, ami ellen lázadni kell. A régi időkben, ha egy autoritás azt mondta: ‘Ne így csináld!’, azzal mindenki egyetértett: ‘Rendben, akkor nem úgy csinálom!’.
Csak hogy egy példát említsek: ha jól emlékszem, a 30-as vagy a 40-es években történt, még India függetlenné válása előtt, hogy egy nemzetközileg elismert indiai politikus egy konferenciára volt hivatalos Angliába. De mint tudjátok, az óceánon való átkelés nem túl szerencsés, ezért felkereste az édesanyját, és azt kérte: ‘Kérlek, édesanyám, add az áldásodat, hogy elmehessek erre a konferenciára! Erre az édesanyja azt mondta: ‘Ne, drága fiam, ne menj!’ És akkor ez a nemzetközileg elismert politikus azt válaszolta: ‘Rendben, akkor nem megyek.’ Ezt jelenti a tekintély kedveseim! Ha egy anya azt mondja: ‘Nem!’, a fiú válasza: ‘Rendben, elfogadom.’ Tehát egy anyának a nemzetközi politikában is van hangja.
Ez a tekintély. És mivel manapság sokkal korlátozottabbak vagyunk, ezért általában szükségünk van a közvetlen tapasztalásra. De még így is sokszor követjük el ugyanazokat a hibákat. De remélhetőleg eljön az a nap, amikor már nem ismételjük ostoba módon ugyanazokat a régi mintáinkat. Természetesen előljáróink teljes mértékben ismerik a történetet és a helyzetet. Csak annyit fognak mondani: ‘Ne játssz a tűzzel!’ – de ha hozzá akarsz nyúlni, akkor hagyják majd, hogy csináld. Mégis mindig ott lesznek valamilyen orvossággal.
Ezek a feladatok nem lelki, hanem szellemi szinten vannak. Nagyon határozott különbséget kell tennünk a pszichés és a spirituális szint között. Mert sokszor az emberek azt hiszik, hogy a finomtestből érkező hatások spirituálisak, pedig nem azok. Ne tévesszük össze az egyiket a másikkal! A spiritualitás ott kezdődik, ahol a finomtest véget ér.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 01.10.2017 сутрин, София)

Въпрос на Теджасвини: Често пъти правя грешки и не съм достатъчно мъдра да ги осъзная, не мога да проумея в какво точно е грешката ми и я повтарям отново и отново. Как можем да стигнем до нивото да разбираме къде са недостатъците ни?

Свами Тиртха: Слонът е считан за мъдро животно. Веднъж докато пътувах, видях в едно малко селце слонски череп, изсъхнал, пред една врата. Огромен череп! В такъв огромен череп трябва да има огромен мозък. Обаче го нямаше вече. Беше останал само черепът. Така че дори да имаме голям мозък, това не е достатъчно. Не е достатъчно не просто да осъзнаем грешките си и да не ги повтаряме отново, но и да извървим духовния път! Дори едно мъдро животно приключва с празен череп. Смъртта ще дойде. Всички ние също ще свършим с празни черепи. Така че не съдържанието на мозъка ни е това, което ще ни спаси. Нещо друго е.

Но ние сме в процес на учене. И обичайно, съжалявам да го кажа, сме толкова глупави, че не се учим дори от собствените си грешки. Защото в стари времена не е било нужно сам да преживяваш всичко; ако някой ти каже: „не прави това”, ти не го правиш. В днешно време обаче, както говорихме онзи ден, „авторитет” е мръсна дума –нещо, което трябва да се отхвърли, да се разруши, да се вдигне бунт срещу него. В стари времена ако някой авторитет каже: „Не така!” всички се съгласяват: „Добре, не така.”

Да ви дам един пример. Мисля, че се е случило през 30-те или 40-те – преди независимостта на Индия, един индийски политик с международно признание трябвало да посети някаква конференция в Англия. Но знаете, да се прекоси океана не е много благоприятно, затова той отишъл при майка си и казал: „Моля те, скъпа майко, дай ми твоите благословии да ида на тази конференция.” Обаче майката отвърнала: „Не, скъпи синко, не отивай!” И тогава международно признатият политик рекъл: „Добре, няма да ходя.” Това е авторитет, скъпи мои! Щом майката казва: „Не!”, синът приема: „Добре, съгласен съм.” Така че гласът на една майка има думата и в международната политика.

Това означава авторитет. Ала понеже в наши дни сме по-ограничени, обикновено се нуждаем от прекия опит. И дори и тогава пак повтаряме многократно грешките си. Дано да дойде някога денят, в който вече да не повтаряме все същите стари модели. Разбира се нашите наставници напълно съзнават каква е ситуацията. Те казват: „Не си играй с огъня!”, но ако наистина искаме да си поиграем, ще ни оставят. Само че винаги ще са наблизо с лекарство.

Обаче в по-голямата си част подобни проблеми са на психическо ниво. Това не са духовни проблеми. А ние трябва много ясно да разграничаваме между нивото на психиката и нивото на духа. Защото много пъти хората смятат впечатленията, идващи от финото им тяло, за духовни, а те не са. Така че не обърквайте едното с другото. Духовното започва там, където свършва финото умствено тяло.

(следва продължение)