Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 17.08.2017 morning, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

Once there was a discussion where the nama-acharya[1] Haridas Thakur was also present. This was like a small conference where the local yogis and saintly people came together to discuss the nature of the holy name. And everybody came with different ideas about what are the results, what are the benefits of chanting the name. Somebody said that the holy name will end all your karma. The audience was very happy to hear this message, but Haridas Thakur was not satisfied. Others said that it will bring all the benefits that you can imagine, all your desires will be fulfilled. Then the third option was that you will achieve liberation. You see, higher and higher grades of results: no more suffering, no karma, fulfillment of desires, you feel content, you feel happy; or you even achieve liberation. But Haridas Thakur didn’t approve. He said that all these are the secondary effects, but the prime, the most important effect is the prema. Dharma, artha, kama, moksha; and prema. Krishna holds the Govardhana Hill with this prema finger – the little finger.

So we should always improve the quality, the intensity and the depth of our chanting. Be proud and at the same time be careful, because you have a very strong instrument in your hands. If you are not careful, all your material ambitions will be fulfilled. And then you will be enamored by these gifts of maya. You over-chant yourself and finally find all material happiness. Beware! So then what is your option? ‘Then we don’t chant.’

We have to chant and we have to pray – this is the proper mood. Our spiritual practice should achieve the topmost purity level. The holy name is called chintamani because it can change the nature of something that is connected to it. So if we let ourselves be exposed, be connected to the holy name, our nature can change. We can give up the secondary conditioned nature and we can come back to our original, primary nature – the spiritual one.

So, this is about the secondary results and the offensive chanting. It will bring some benefits, no doubt, but not the ultimate benefit.

Namabhasa is a higher grade. The form is the same, but the use is different. Namabhasa is like a resemblance of the holy name. For example, in Bulgarian this “кришнарите”[2] – this is namabhasa. They don’t mean Krishna, but ‘these guys, the krishnaits’. The meaning is secondary. But even that, they say, will bring liberation. So I told you, beware! Because you chant in this mentality, on this platform of the shadow of the holy name, and all of a sudden you find yourself liberated. But there are certain aspects of liberation which are like the vacuum. Not so much life is manifested there, it’s a kind of frozen eternity, we can say. Therefore this is also not very much recommended, especially for those who want to establish a living and loving connection with God Supreme.

Therefore there is only one chance for us and this is the pure chanting, the pure nama. This is the favorable environment for chanting the holy name – when your whole mentality, your whole inner set of values, your whole heart is pure.

(to be continued)

[1] The spiritual authority on the holy name

[2] krishnaits

(Szvámí Tírtha, 2017.08.17-i ludastói reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Egyszer Maháprabhu idejében volt egy konferencia, ahol összegyűltek a helybéli szentek, jógik, hogy a Szent Névről elmélkedjenek, és ezen a fontos eseményen náma-acsárja Haridász Thákur is jelen volt. Különböző vélemények hangzottak el: az első, hogya Szent Név megszünteti a karmaát. Hú, mindenki örvendezett, azonban Haridász Thákurnak nem tetszett ez a válasz. Mások azt mondták a Szent Név áldásai kapcsán, hogy minden vágya beteljesül a bhaktának, és ez is nagyon tetszett a közönségnek, de Ő ezt sem hagyta túlságosan jóvá. A harmadik vélemény az üdvösség elnyerése volt. Érzitek, hogy egyre magasabb és magasabb tétek vannak: megszűnik a karma, nincsen szenvedés, nincs kötöttség. Beteljesülnek a vágyak, úgymond boldog leszel, netán üdvözülsz, az teljes szabadság, felszabadult állapot. De ezek még mindig csak másodlagos hatások, nem a végső áldásai a Szent Névnek. Míg végül Haridász Thákur kifejtette, hogy a Szent Név igazi áldása a préma. Az összes többi könnyen megjön: dharma, artha, káma, móksa (hüvelykujjtól kezdve sorolja); viszont a préma, az ötödik emberi életcél (az ötödik ujjhoz, a kisujjhoz érkezve a felsorolásban) azt már nem olyan könnyen adja meg a Legfelsőbb. Krsna is ezen a kis ujján tartotta fenn a Góvardhan hegyet, tehát ez az Isteni szeretet gyakorlása, hogy ‘oltalmat adok.’

Ezért mindig érdemes elmélyíteni, belemerülni, egyre jobban megerősíteni ezt a fajta lelki gyakorlatunkat és a minőségén javítani. Legyetek nagyon büszkék és mindemellett nagyon óvatosak, mert egy nagyon erős, hathatós eszköz van a kezetekben. Ha nem vigyáz az ember, akkor hopsz, hirtelen az összes anyagi vágya beteljesedik. Ha túlmantrázod magad, akkor hirtelen az összes anyagi vágyad beteljesül, nyakadba szakad a boldogság. Majd aztán a májá ezen ajándékai teljesen elbűvölnek Ekkor, hogy döntötök, mit javasoltok, hogy ‘ó ne akkor ne is mantrázzunk’, mivel ez egy nagyon veszélyes dolog?

Mégiscsak szükséges zengeni a  Szent Neveket, de kell fohászkodnunk is, hogy a mantrázás az tiszta legyen, hogy a lehető legnemesebb, legszebb, legtisztább célja legyen a lelki gyakorlatainknak. A Szent Nevet csintámaninak, csodakőnek, érintőkőnek is nevezik, mert képes megváltoztatni a természetét annak, amivel kapcsolatba kerül. Ezért a mi feladatunk csak annyi, hogy tegyük ki magunkat a Szent Név érintésének és akkor az meg tudja változtatni a mi természetünket is. Ezt a másodlagos, feltételekhez kötött természetünket meg tudja változtatni, vissza az eredetire, a lelkire, hogy föl tudjuk adni ezt a hamis énképet.

Röviden ennyit a vétkekkel terhelt mantrázásról, hogy még ez is képes bizonyos fajta előnyökhöz juttatni.

A következő lépcső a Szent Név árnyéka námábhásza, amikor a forma, a hangalak az hasonló, de a jelentés az nem stimmel, nem ugyanaz. Mint, amikor azt mondják, hogy “Krisnások”, akkor sem Krisnára, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondolnak hanem az emberek egy csoportját jelölik ezzel. Ez a név egy megjelölés, mondhatnánk azt, hogy egy kód, tehát nem maga a Szent Név, ez a námábhásza. A következő szint a Szent Név árnyéka, ahol könnyen elérhető az üdvösség. Ezért mondtam azt, hogy vigyázzatok, hogy nehogy hirtelen felszabadult állapotba mantrázzátok magatokat. Mert a szabadságnak, az üdvösségnek vannak olyan mezői, ahol egyfajta vákuumba kerül az ember, ahol alig nyilvánul meg valami. Az öröklét nyilvánvaló, nincs anyagi kötöttség, de nincs sok megnyilvánult kifejezés sem. Ezért ez különösképp azoknak nem ajánlott, akik  szeretetteljes és élő viszonyba szeretnének kerülni a személyes Istennel. Mit kezdesz egy befagyott örökkévalóságban?

Ezért egy igazi esélyünk van és ez a Szent Nevek tiszta zengése, a tiszta mantrázás. Ezért hát nem marad más lehetőség hátra, mint a vétek nélküli, tiszta mantrázás, mert ez fogja a folyamatnak a végső gyümölcsét meghozni, az Isteni Szeretetet. Végső soron ez az, amire egy bhaktának törekednie kell és ezt tekinthetjük annak a kedvező belső feltételrendszernek, amikor az összes gondolatotok, és a teljes szívetek tisztává válik, azért, hogy a lelki gyakorlatainkat folytatni tudjátok.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 17.08.2017 сутрин, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

Веднъж имало дискусия, на която присъствал и нама-ачария[1] Харидас Тхакур. Било нещо като малка конференция, където местните йоги и свети люде се били събрали, за да обсъждат природата на святото име. Всеки изказвал различните си идеи какви са резултатите, какви са ползите от повтарянето на святото име. Някой казал, че святото име слага край на цялата карма. Публиката била много щастлива да чуе такова послание, но Харидас Тхакур не бил удовлетворен. Други рекли, че то ще донесе всички блага, които човек може да си представи, ще сбъдне всички желания. Трето мнение гласяло, че то довежда до освобождение. Виждате, все по- и по-високи резултати: край на страданията, край на кармата, сбъдване на желанията, удовлетворение, щастие; че дори постигане на освобождение. Но Харидас Тхакур не бил съгласен. Той казал, че всичко това са второстепенни ефекти, но най-главният и най-важен ефект е према. Дхарма, артха, кама, мокша; и према. Кришна държи хълма Говардхана с пръста на према – петия, най-малкия пръст.

Затова винаги трябва да усъвършенстваме качеството, интензивността и дълбочината на своето мантруване. Бъдете горди и в същото време внимателни, защото имате много мощен инструмент в ръцете си. Ако не внимавате, всичките ви материални амбиции ще се осъществят. И тогава ще се замаете от тези дарове на мая. Ще прекалите с мантруването и в крайна сметка ще намерите цялото материално щастие. Внимавайте! Тогава какво е предложението ви – да не мантруваме ли?

Трябва да мантруваме и да се молим – това е правилното настроение. Нашата духовна практика трябва да достигне най-висшето възможно ниво на чистота. Святото име е наречено чинтамани, защото е способно да промени природата на нещо, влязло в досег с него. Така че ако си позволим да се предоставим, да се свържем със святото име, нравът ни може да се промени. Можем да изоставим вторичната си обусловена природа и да се завърнем в изначалната си, първична природа – духовната природа.

Това е по отношение на вторичните резултати и на мантруването с оскърбления. То без съмнение ще донесе някакви ползи, но не и най-висшата благодат.

Намабхаса е по-високо ниво. Формата е същата, но приложението е различно. Намабхаса е като подобие на святото име. Например, в България прозвището “кришнарите” – това е намабхаса. Те нямат предвид Кришна, а „онези хора, кришнарите”. Значението е косвено. Но се казва, че дори и тези, които го произнасят, ще постигнат освобождение. Затова, казах ви, внимавайте! Защото ако мантрувате с такъв начин на мислене, на нивото на сянката на святото име, изведнъж може да се окажете освободени. Обаче има такъв аспект на освобождението, който е като вакуум. Там не се проявява животът, можем да го наречем един вид замръзнала вечност. Затова то също не е особено препоръчително, особено за тези, които искат да установят жива и любяща връзка с Всевишния.

Така че има само една възможност за нас и това е чистото мантруване, чистото име. Това е благоприятната среда за възпяване на святото име – когато целият ви начин на мислене, цялата ви вътрешна ценностна система, цялото ви сърце са чисти.

(следва продължение)

[1] Учителят на святото име

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 17.08.2017 vormittags, Ludasto)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Einmal gab es eine Diskussion , wo auch der Nama-Acharya ¹ Haridas Thakur beteiligt war. Dies war wie eine kleine Konferenz, zu der die örtlichen Yogis und Heiligen zusammen kamen, um die Natur des Heiligen Namens zu besprechen. Und jeder kam mit verschiedenen Ideen, was die Ergebnisse sind, welche Vorteile es hat, den Namen zu chanten. Jemand hat gesagt, dass das der heilige Name  all deine Karma beenden wird. Das Publikum freute sich sehr über diese Nachricht, aber Haridas Thakur war nicht zufrieden. Andere sagten, dass es alle möglichen Vorteile bringen wird Stellen Sie sich vor, alle Ihre Wünsche werden erfüllt. Dann war die dritte Option, dass Sie es Befreiung erreichen werden. Sie sehen, immer höhere Ergebnisse: kein Leiden mehr, keine Karma, Erfüllung von Wünschen, man fühlt sich zufrieden, man fühlt sich glücklich; oder du erreichst sogar die Befreiung. Aber Haridas Thakur war nicht einverstanden. Er sagte, dass dies alles die sekundären Effekte seien, aber die primäre, der wichtigste Effekt ist  prema. Dharma, artha, kama, moksha; und prema. Krishna hält den Govardhana-Hügel mit diesem Prema-Finger – dem kleinen Finger.

Daher sollten wir stets die Qualität, die Intensität und die Tiefe unseres Chantens verbessern. Seien Sie stolz und seien Sie gleichzeitig vorsichtig, denn Sie haben ein sehr starkes Instrument in ihren Händen. Wenn Sie nicht aufpassen, werden alle Ihre materiellen Ambitionen erfüllt. Und dann werden Sie sich von diesen Gaben Mayas verzaubern lassen. Sie chanten zu viel und finden schließlich  materielles Glück. Nehmen Sie sich  in acht! Was ist dann Ihre Option? „Dann chanten wir nicht.“

Wir müssen chanten und wir müssen beten – das ist die richtige Einstellung. Unsere spirituelle Praxis sollte den höchsten Reinheitsgrad erreichen. Der heilige Name wird Chintamani genannt, weil er die Natur von etwas verändern kann, das ist damit verbunden. Wenn wir uns also öffnen, dann können wir uns mit dem heiligen Namen verbinden, unsere Natur kann sich verändern. Wir können auf die Sekundärkonditionierung unserer Natur verzichtenund wir können zu unserer ursprünglichen, primären Natur zurückkehren – der spirituellen.

Hier geht es also um die sekundären Ergebnisse und die beleidigende Art des Chanten. Es wird einiges Vorteile bringen, zweifellos, aber nicht den ultimativen Nutzen.

Namabhasa ist ein höherer Grad. Die Form ist die gleiche, aber die Verwendung ist unterschiedlich. Namabhasa hat eine Ähnlichkeit mit dem heiligen Namen. Zum Beispiel auf Bulgarisch dies „Krischnarite“ ² – das ist Namabhasa. Sie meinen nicht Krishna, sondern „diese Menschen, die.“ Krishnaverehrer‘. Die Bedeutung ist zweitrangig. Aber selbst wenn, sie dieses sagen, wird es ihnen Befreiung bringen. Also ich habe es gesagt, passen Sie auf! Weil wenn  Sie in dieser Mentalität chanten, auf dieser Plattform des Schattens des Heiligen Namen, können Sie plötzlich befreit sein. Aber es gibt bestimmte Aspekte der Befreiung, die wie das Vakuum sind. Dort manifestiert sich nicht so viel Leben, es ist eine Art gefrorene Ewigkeit, so können wir es nennen . Daher ist dies auch nicht sehr zu empfehlen, insbesondere für diejenigen, die eine lebendige und liebevolle Verbindung mit Gott, dem Höchsten, aufbauen wollen.

¹ Die spirituelle Autorität über den heiligen Namen

² Krishnaism

(Fotsetzung folgt)

(из лекции Свами Тиртхи, 17.08.2017 утром, Лудащо)

(продолжение с  предыдущей пятницы)

Однажды состоялась дискуссия, на которой присутствовал и нама-ачария[1] Харидас Тхакур. Это было похоже на небольшую конференцию, на которой местные йоги и святые люди собрались вместе, чтобы обсудить природу святого имени. И все пришли с разными представлениями о том, каковы результаты, какова польза от повторения имени. Кто-то сказал, что святое имя положит конец всей вашей карме. Публика была очень рада услышать это послание, но Харидас Тхакур не был удовлетворен. Другие говорили, что это принесет все блага, какие только можно себе представить, все ваши желания исполнятся. Тогда третий вариант заключается в том, что вы достигнете освобождения.

Видите, все более и более высокие степени результатов: больше нет страданий, нет кармы, исполнение желаний, вы чувствуете удовлетворение, вы чувствуете себя счастливым; или вы даже достигнете освобождения. Но Харидас Тхакур этого не одобрил. Он сказал, что все это вторичные эффекты, а главный, самый важный эффект — это према. Дхарма, артха, кама, мокша; и према. Кришна держит холм Говардхан этим пальцем премы – пятым, мизинцем.

Поэтому нам всегда следует улучшать качество, интенсивность и глубину нашего воспевания. Будьте горды и в то же время будьте осторожны, ведь в ваших руках очень сильный инструмент. Если вы не будете осторожны, все ваши материальные амбиции исполнятся. И тогда вы будете очарованы этими дарами майи. Вы слишком много будете воспевать и, наконец, обретете полное материальное счастье. Остерегайтесь! Итак, какой у вас выбор? «Тогда мы не будем воспевать».

Мы должны воспевать и молиться – это правильное настроение. Наша духовная практика должна достичь высочайшего уровня чистоты. Святое имя называется чинтамани, потому что оно может изменить природу того, что с ним соприкасается. Итак, если мы позволим себе раскрыться, соединиться со святым именем, наша природа может измениться. Мы можем отказаться от вторичной обусловленной природы и вернуться к нашей изначальной, первичной природе – духовной.

Речь идет о вторичных результатах и оскорбительном воспевании. Несомненно, это принесет некоторые выгоды, но не и самую высшую пользу.

Намабхаса – высшая ступень. Форма та же, но использование разное. Намабхаса это как подобие святого имени. Например, по-болгарски «кришнарите» – это как намабхаса. Они имеют в виду не Кришну, а «этих ребят, кришнаитов». Смысл вторичен. Но даже это, говорят, принесет освобождение. Я же говорил вам: будьте осторожны! Потому что если вы воспеваете с таким мышлением, на этой платформе тени святого имени, внезапно вы можете обнаружить себя освобожденными. Но есть определенные аспекты освобождения, которые подобны вакууму. Там проявляется не столько жизнь, сколько какая-то застывшая вечность, можно сказать. Поэтому это тоже не очень рекомендуется, особенно тем, кто хочет установить живую и любящую связь с Богом Всевышним.

Поэтому у нас есть только один шанс – чистое повторение, чистое имя, нама. Это благоприятная среда для повторения святого имени – когда весь ваш ум, весь ваш внутренний набор ценностей, все ваше сердце чисты.

(продолжение следует)

[1] Учитель святого имени