Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 30.09.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

“There is oneness, unity. But more efficient service may be drawn from a particular point rather than a higher point. Everyone has their particular capacity and service and if they serve from there, they will be best utilized. If located in a higher circle for which he has no such fitness, enmity will be created and he will be a loser. Do you follow?”[1] – that was the next question of Shridhara Maharaj. And then the devotee says: “It is still not so clear for me.”

So this is what we can see – the two participants are floating on different levels. One is trying to use all his ear and brain capacity to understand something, but as that capacity is limited, he will understand very little; while the other is using all his heart and all his mouth and all his emotions to explain something – and he also feels limited. ‘I need millions of mouths to properly glorify my master!’ – this is the feeling of the great ones. And what is the feeling of the small ones? ‘I need millions of ears to listen to you!’ So, “it is still not quite clear for me…”

Then Shridhara Maharaj says: “Acharyam mam vijaniyan[2] – in the beginning stage we are told that the acharya, the guru, is Krishna. Then Raghunath das Goswami, the acharya of prayojana, the ultimate goal, says that the acharya’s position is not that of God Himself, but is that of His most favorite one. Ultimately we find that Krishna’s dear-most is in the department of His potency and that is guru.”

You see, it’s so nice. First we see the divine function, and this is good. Later on our vision is more refined and we can differentiate between sevya-bhagavan and sevak-bhagavan – the served God and the servitor-God aspects. Therefore we sing so often: sakshad-dharitvena … kintu prabhor yah priya eva tasyam[3] – “The spiritual master is very dear to Krishna”.

“In the beginning it is mentioned in the shastra that Brahman means the Absolute as the whole. But by clear vision we see that there are Narayan, Vasudeva, Ramachandra and so many forms. And by even more clear estimation we will find Krishna to be within. Do you follow?”

Now, after all these theories, let’s come to a story. “Once Krishna was in a conference, with Balarama and Uddhava. And they saw a mass of light approaching. Then after a little time a figure became visible within that mass of light. Then, after the light mass approached even closer, they could see the figure of a male person. And then still closer – they could see: ‘Ah, this is Devarishi Narada!’ So, in this was from far off you may get a conception of the whole – just as by viewing the Himalayas from a distance you can see many things. But as much as you approach you will find specific parts, with more clarity. And when you will actually arrive, there you will find your Lord and your friends and you will mix there. At that time you do not find the whole Himalaya, but you are located in one particular position. And there, not within the whole, you will find that the desired end of your life has been fulfilled.” So beautiful! You cannot take shelter in a huge mountain range, but you can take shelter in a small cave.

“Similarly, when you approach Krishna from afar, He is sat-chit-ananda, He is infinite! Then, as you approach Him, because you are so small, you will be located in a particular position. In this way, according to your fitness you will be taken into a particular position of service. There you will engage in whatever service is required from you and from there you will draw the fullest satisfaction to your nature.”

(to be continued)

[1] from Shrila Shridhara Maharaj, ‘Specific service’

[2] Shrimad Bhagavatam 11.17.27

[3] Shri Gurvashtakam, 7

(Szvámí Tírtha 2017. 09. 30-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

„Létezik az azonosság, az egység; az eredményesebb szolgálat érdekében jobb, ha mindenki saját szintjéről merít, mint egy annál magasabb szintről. Mindenkinek egyedi képességei és szolgálatai vannak és ha ezek szerint végzitek a szolgálataitokat az a legjobb. Ha magasabb szintről közelítünk, melyre még nem állunk készen, akkor ellenségeskedés lesz, melyben veszíteni fogunk. Értitek?”¹ – ez volt Srídhar Mahárádzs következő kérdése. Majd a bhakta ezt felelte: „Még mindig nem értem.”

Láthatjuk mi történik, ha a két résztvevő nem azonos szinten áll. Az egyik próbálja bevetni minden érzékszervét például a fülét és mentális képességeit, hogy megértsen valamit, de ezek limitáltak, így csak nagyon keveset fog fel az elmondottakból; míg a másik fél teljes szívvel, szájjal és érzelmekkel próbál elmagyarázni valamit, de ő is korlátoltnak érzi magát. ’Milliónyi szájra van szükségem ahhoz, hogy mesteremet megfelelőképpen dicsőíthessem!’ – ezt érzik a nagyok. És mit éreznek a kisebbek? ’Milliónyi fülre van szükségem, hogy meghalljam a mesterem!’ Tehát „Még mindig nem egészen értem”.

Srídhar Mahárádzs azt mondja: „Ácsárjam mám vidzsániján² – kezdetben azt mondják nekünk, hogy az ácsárja, a guru Krisna maga. Aztán Raghunáth dász gószvámí a prajódzsana – a végső cél – ácsárjája azt mondja, hogy az ácsárja helyzete nem az, hogy ő maga Isten, hanem az, hogy Isten számára ő a legkedvesebb. Végül azt állapíthatjuk meg, hogy aki Krisna számára a legkedvesebb az az Ő hatalmának a szintjén van és ez a guru.”

Látjátok mennyire szép. Először az istenit látjuk és ez helyes; később, amikor a látásmódunk kifinomultabbá válik, különbséget tudunk tenni szévja-bhagaván és szévaka-bhagaván között – Isten szolgált és szolgáló aspektusai között. Ezért énekeljük: száksád-dharitvéna… kintu prabhór jah prija éva taszja³ – „A lelki tanítómester nagyon kedves Krisnának”.

„Kezdetben megemlítik a sásztrákban, hogy Brahman az Abszolút, mint egész. De tiszta látásunkkal láthatjuk, hogy létezik Nárájan, Vászudéva, Rámacsandra és még sok más forma. Majd a még tisztább vizsgálódással megtaláljuk belül Krisnát. Értitek?”

Most következzen egy történet mindezen elméletek után. „Egyszer Krisna Balarámmal és Uddhavával tanácskozott és egy fénysugarat láttak közeledni, amiben később egy alak kezdett kirajzolódni. Majd mikor még közelebb jött láthatták, hogy nem más ő, mint Dévarsi Nárada. Tehát ez messze van attól, hogy felfogjátok az egészet, mint ahogyan a Himaláján is távolról sok mindent láthattok. Ha közelebb kerültök, sokkal tisztábban láthatjátok a részleteket. Majd, ha megérkeztek, megtaláljátok Uratokat és a barátaitokat. Ekkor nem találjátok meg az egész Himaláját, de egy adott helyzetben lesztek. És ott – nem az egész belsejében – az életetek végső célja beteljesedett.” Annyira szép! Egy hatalmas hegyen nem lehet menedéket találni, de egy kis barlangban igen.

„Hasonlóképp, mikor Krisnához közeledtek, Ő szat-csit-ánanda, végtelen! Majd ahogy közelebb kerültök Hozzá, mivel nagyon kicsik vagytok, egy különleges részben találjátok majd magatokat.Ilyen módon a képességeitek szerint kerültök egy bizonyos fajta szolgálatba. Ott bármilyen szolgálatot végeztek, amit kérnek tőletek, és ebből merítitek majd természetetek legteljesebb elégedettségét.

1.  Sríla Srídhar Mahárádzs, ‘Speciális szolgálat’ c. előadásából

2 Bhágavata-purána 11.17.27.

3 Srí Guruvástakam, 7. verse

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 30.09.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

„Има единство, хармония. Но по-ефикасно служене може да се получи от точно определено, а не от по-висше място. Всеки има своя специифична способност и служене, и ако служи оттам, ще бъде най-добре оползотворен. Ако бъде поставен в по-висш кръг, където не му е мястото, ще се породи вражда и той ще се окаже губещ. Разбирате ли?”[1] – това е следващият въпрос на Шрила Шридхара Махарадж. А преданият отвръща: „Все още не ми е съвсем ясно.”

Това е, което виждаме – двамата участници плават на съвсем различни нива. Единият се опитва с цялата способност на ушите и мозъка си да проумее нещо, но понеже тази му способност е ограничена, успява да разбере съвсем малко; докато другият влага цялото си сърце, всичките си думи и чувства да обясни нещо – и той също се усеща ограничен. „Трябват ми милиони усти да мога правилно да прославя моя учител!”– такова е чувството на великите. А какво е чувството на мъничките? „Трябват ми милиони уши, за да те слушам.” И така, „все още не ми е съвсем ясно.”

Тогава Шридхара Махарадж казва: „Ачарям мам виджаниян[2] – на началното ниво ни се казва, че ачария, гуру, е Кришна. След това Рагхунатх дас Госвами, който е ачария на прайоджана, най-висшата цел, казва, че позицията на ачария не е тази на самия Бог, а на Негов любимец. В крайна сметка откриваме, че любимецът на Кришна е в категорията на неговата енергия и това е гуру.”

Виждате ли, толкова е хубаво. Най-напред виждаме божествената функция и това е добре. По-нататък виждането ни става по-прецизно и можем да разграничаваме между аспектите севя-бхагаван и севак-бхагаван – Богът, на когото се служи и Богът-слуга. Затова пеем толкова често: сакшад дхаритвена … кинту прабхор ях прия ева тасям[3] – „Духовният учител е много скъп на Кришна”.

„В началото е споменато в шастрите, че Брахман означава Абсолюта като цяло. Но с ясна визия ние виждаме, че има Нараяна, Васудева, Рамачандра и толкова много други форми. А с дори още по-ясна преценка откриваме Кришна отвътре. Разбирате ли?”

След всички тези теории, стигаме до една история. „Веднъж Кришна бил на конференция, заедно с Баларам и Уддхава. Видели да наближава една маса от светлина. След известно време насред масата светлина се провидяла фигура. Като приближила още повече, видели, че фигурата е на мъж. Щом дошла още по-близо, успели да разберат: „А, това е Девариши Нарада!” По същия начин, отдалеч може да имате разбиране за целостта – точно както като гледате Хималаите отдалеч, виждате много неща. Но колкото повече приближавате, ще откривате специфични части с повече яснота. А когато действително пристигнете, ще намерите своя Господ и своите приятели, и ще общувате там. Тогава няма да виждате целите Хималаи, а ще се намирате на едно точно определено място. И именно там, а не в цялото, ще откриете, че мечтаната цел на живота ви се е осъществила.” Толкова е красиво! Не можем да се приютим в цяла огромна планинска верига, но можем да се приютим в една мъничка пещера.

„По същия начин, когато подхождате към Кришна отдалеч, Той е сат-чит-ананда, безкраен! После, колкото повече Го приближавате, понеже сте мънички, ще бъдете поставени в точно определена позиция. Така в съответствие с пригодността ви, ще ви заемат в специфична позиция на служене. Там ще се захванете със служенето, което се иска от вас и оттам ще черпите най-пълното удовлетворение, съответстващо на природата ви.”

(следва продължение)

[1] От Шрила Шридхара Махарадж, „Специфично служене”

[2] „Шримад  Бхагаватам” 11.17.27

[3] „Шри Гурващакам”, 7