Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.05.2017 am, Sofia)

(continues from the previous Friday)

“It is a fact, however, that these innocent people carrying your palanquin without payment are certainly suffering due to this injustice. Their condition is very lamentable because you have forcibly engaged them in carrying your palanquin. This proves that you are cruel and unkind, yet due to false prestige you were thinking that you were protecting the citizens. This is ludicrous. You were such a fool that you could not have been adored as a great man in an assembly of saintly persons advanced in knowledge.”[1]

Sounds like a revolution. ‘Kill the kings! And establish democracy where nobody is exploited!’ But sorry, my dear ones, this is not the 20th century, because the story is not finished by these ‘equal rights to everybody’ – no! This verse is finished with the company of the saints and the wise. So, any kind of opposition or a misunderstanding on a material plane – it’s been going on for kalpas. It’s not the actual daily political situation; these oppositions have been going on for kalpas. But truth is not a question of voting. It exists irrespective of your opinion. Therefore to find the harmony – this is not taking one side or the other side. To find the harmony is to come to the higher synthesis. If you are wiser, if you have a more elevated consciousness, very easily you will find the way to the truth. And the path of truth needs persons who will traverse that path. Sometimes you might think that we choose a path, but it’s better to say that the path invites us.

But do you know that feeling – when you carry the palanquin without payment? You know that feeling? You do your job and no remuneration comes to you. It happens and it causes suffering due to this injustice. But my dear brothers and sisters, is there any injustice in a just karmic situation? Most probably not. Everything’s got a reason. A cause and a reason; why does it happen to us and what is the purpose? Maybe today I have to carry the palanquin without any payment, but who knows, maybe I had been a king before, enjoying being carried on a palanquin. So, we never know how it happened before. And I definitely don’t want to be like a preacher of revolutionary ideas like: ‘You can also become a king!’, because it doesn’t help the situation. Today we suffer, but if we change the system, then we’ll enjoy – come on, it’s useless. It’s just another bite of the material illusion – that you can cure the material disease by some other material means; it’s useless.

So, nothing is unjust, yet the salvation depends on good luck. Good luck in other words is divine mercy, right. I think now you are more ready to accept it.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam 5.12.7

(Szvámí Tírtha, 2017.05.11-i délelőtti szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Tény azonban, hogy ezek az ártatlan emberek, akik fizetség nélkül viszik gyaloghintódat, szenvednek e miatt az igazságtalanság miatt. Helyzetük rendkívül sajnálatraméltó, mert rákényszeríted őket, hogy a gyaloghintódat hordozzák. Ez bizonyítja, hogy kegyetlen és rosszindulatú vagy, ám áltekintélyed miatt mégis azt gondoltad, hogy védelmezed alattvalóidat. Ez nevetséges! Olyan ostoba vagy, hogy a nagy tudásúak körében biztosan nem csodálnának, mint kiváló személyiséget.”[1]

Úgy hangzik, mint egy forradalmi felhívás. ‘Vesszen a király! Legyen demokrácia, ahol nincs kizsákmányolás!’ Kedveseim, sajnálom, de ez nem a 20. század, mivel a történet még nem ér véget ennél az ‘egyenlőséget mindenkinek’ felszólításnál – nem! Ez a vers a szentek és a bölcsek társaságával végződik. Tehát bármiféle anyagi szintű szembenállás vagy félreértés van – az kalpákon keresztül folytatódik. Ez nem az adott friss, napi politikai helyzet; ezek a nézeteltérések már kalpák óta zajlanak. Ám az igazság nem szavazás kérdése, véleményetektől függetlenül létezik. A harmóniára való rátalálás – nem az egyik vagy másik oldal elfogadását jelenti, hanem egy magasabb szintézisre való emelkedést. Ha már bölcsebbek vagytok, ha emelkedettebb a tudatotok, nagyon könnyen megtaláljátok az igazsághoz vezető utat, melyhez olyan személyekre van szükség, akik be is járják azt. Olykor azt gondolhatjátok, hogy ti választjátok az utat, mégis jobb, ha azt mondjuk, hogy az út hív bennünket.

Viszont ismerős az érzés, amikor fizetség nélkül viszitek a gyaloghintót? Végzitek a munkátokat és nem jár érte fizetség. Előfordul és szenvedéssel jár ez az igazságtalanság. Viszont kedveseim, létezik-e igazságtalanság egy igazságos karmikus helyzetben? Feltehetőleg nem. Minden okkal történik. Bizonyos okból és valamiért; miért történik velünk és mi a célja? Meglehet ma nekem kell fizetség nélkül vinnem a gyaloghintót, de ki tudja, talán király voltam korábban, aki élvezte, hogy gyaloghintón járhat. Tehát sohasem tudhatjuk, hogyan volt ezelőtt és végképp nem akarok olyan forradalmi eszmék prédikátora lenni, mint: ‘Ti is lehettek királyok!’, mert az nem segít a helyzeten. Ma szenvedünk, de ha megváltoztatjuk az adott rendszert, akkor majd élvezői is lehetünk – ugyan már, ennek semmi értelme. Ez csak egy újabb falat az anyagvilág illúziójából – egy anyagi betegséget egy másikkal akarunk meggyógyítani, az értelmetlen.

Tehát semmi sem igazságtalan, még a felszabadulás is a jószerencsén múlik, mely más szóval az Isteni kegyelem. Azt hiszem, most már jobban készen álltok arra, hogy ellfogadjátok az igazságot.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána 5.12.7.

(от лекция на Свами Тиртха, 11.05.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

„Със сигурност обаче тези невинни хора, които носят паланкина ти без възнаграждение, страдат от тази несправедливост. Те заслужават съжаление, защото ти си ги накарал да го носят насила. Това доказва твоята жестокост, въпреки че, заслепен от горделивостта си, ти се смяташ за защитник на гражданите. Това е смехотворно. Държиш се дотолкова глупаво, че сред мъдреците никой не би те почитал като велик човек.”[1]

Звучи като революция. „Смърт на царете! Да бъде демокрация, където никой не е експлоатиран!” Но съжалявам, скъпи мои, това не е XX век, защото историята не завършва с тези „равни права за всички” – не! Този стих завършва с „компанията на светците и мъдреците”. Така че всякакви видове противопоставяне и неразбирателства на материално ниво са се случвали епохи и епохи назад. Това не е съвременната политическа ситуация; тези опозиции ги има от векове. Обаче истината не е въпрос на гласуване. Тя съществува независимо от вашето мнение. Затова да се намери хармонията не означава да се заеме тази или онази страна. Да се намери хармонията означава да се стигне до по-висш синтез. Ако сте по-мъдри, ако имате по-извисено съзнание, много лесно ще намерите пътя към истината. А пътят на истината се нуждае от хора, които да вървят по него. Понякога може да си мислите, че си избирате пътя, но по-добре е да кажем, че пътят ни позовава.

Обаче познато ли ви е това чувство – да носите паланкин без да ви плащат? Познавате ли усещането? Вършите си работата, а възнаграждение няма. Това се случва и подобна несправедливост поражда страдание. Но скъпи мои братя и сестри, нима може да има несправедливост в която и да било справедлива кармична ситуация? Най-вероятно не. Всичко си има причина. Причина и смисъл; защо ни се случва и с каква цел? Може би днес трябва да нося паланкина без никакво заплащане, ала кой знае, може преди да съм бил цар, наслаждаващ се да го носят с паланкин. Така че няма как да знаем какво е било преди. И определено не искам да звуча като проповедник на религиозни идеи от типа: „И ти също можеш да станеш цар!” защото това не помага на ситуацията. „Днес страдаме, но ако променим системата ще се наслаждаваме” – стига, това е безсмислено. То е поредното ухапване на материалната илюзия – че можете да излекувате материалната болест чрез някакви други материални средства; безсмислено е.

Така че нищо не е несправедливо, при все това избавлението зависи от добрия късмет. Добрият късмет, иначе казано, е божествената милост. Мисля, че сега сте по-готови да приемете това.

(следва продължение)

[1] „Шримад Бхагаватам” 5.12.7

(Aus der Lektion von Swami Tirtha, 11.05.2017,  am Morgen, Sofia)

(vom vergangenen Freitag)

„Sicherlich leiden jedoch die unschuldigen Menschen unter der Ungerechtigkeit, deine Sänfte, ohne Belohnung tragen zu müssen. Sie verdienen Mitleid, weil du sie gezwungen hast, sie zu tragen. Dies beweist deine Grausamkeit, auch wenn du dich, geblendet von deinem Stolz, als Verteidiger der Bürger betrachtest. Das ist lächerlich. Du benimmst dich so töricht, dass dich unter den Weisen niemand als großen Mann ehren würde.”[1]

Klingt nach einer Revolution. „Tötet die Könige! Und gründet eine Demokratie, in der niemand ausgebeutet wird!‘ Aber tut mir leid, meine Lieben, dies ist nicht das 20. Jahrhundert, denn mit diesen, gleichen Rechten für alle ist die Geschichte noch nicht zu Ende – nein! Dieser Vers endet mit der Gesellschaft der Heiligen und Weisen. Also, jede Art von Opposition oder eines Missverständnis auf materieller Ebene –geschah schon vor Ewigkeiten. Es ist nicht die tatsächliche tagespolitische Situation; diese Oppositionen gibt es seit Jahrunderten. Aber Wahrheit ist keine Frage der Abstimmung. Sie existiert unabhängig von Ihrer Meinung. Die Harmonie zu finden bedeutet also nicht, sich für die eine oder andere Seite zu entscheiden. Die Harmonie zu finden, bedeutet, zur höheren Synthese zu gelangen. Wenn Sie weiser sind, wenn Sie ein höheres Bewusstsein haben, werden Sie sehr leicht den Weg zur Wahrheit finden.Und der Weg der Wahrheit braucht Menschen, die diesen Weg gehen. Manchmal denkt man vielleicht, dass wir einen Weg wählen, aber es ist besser zu sagen, dass der Weg uns einlädt.

Aber kennen Sie das Gefühl, wenn Sie ohne Bezahlung die Sänfte tragen? Kennt ihr dieses Gefühl? Ihr  macht euren Job und erhaltet keine Zahlung dafür. Es passiert und es verursacht Leid aufgrund dieser Ungerechtigkeit. Aber meine lieben Brüder und Schwestern, gibt es in einer gerechten karmischen Situation Ungerechtigkeit? Höchstwahrscheinlich nicht. Alles hat einen Grund. Eine Ursache und ein Grund, warum passiert es uns und was ist der Zweck? Vielleicht muss ich heute die Sänfte unentgeltlich tragen, aber wer weiß, vielleicht war ich schon einmal ein König und habe es genossen, auf einer Sänfte getragen zu werden. Wir wissen also nie, wie es vorher passiert ist. Und ich möchte auf keinen Fall wie ein Prediger revolutionärer Ideen klingen, wie: „Du kannst auch König werden!“, denn das hilft der Situation nicht. Heute leiden wir, aber wenn wir das System ändern, werden wir es genießen – kommt schon, es ist nutzlos. Es ist nur ein weiterer Teil der materiellen Illusion – dass man die materielle Krankheit mit anderen materiellen Mitteln heilen kann, es ist nutzlos.

Es ist also nichts ungerecht, doch die Erlösung hängt vom Glück ab. Viel Glück ist mit anderen Worten göttliche Barmherzigkeit, richtig? Ich denke, jetzt seid ihr  eher bereit, es zu akzeptieren.

(Fortsetzung folgt)

¹Shrimad Bhagavatam 5.12.7

(из лекции Свами Тиртхи, 11.05.2017 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

„Эти несчастные, которые не получают ни гроша за то, что несут твой паланкин, конечно же, страдают от такой несправедливости. Они достойны жалости — ведь ты силой заставил их служить тебе. Ты очень жестоко обходишься с подданными и в то же время, ослепленный гордыней, считаешь себя их защитником. Это просто смешно. Ты ведешь себя настолько глупо, что, окажись ты в обществе мудрецов и святых людей, никто не выразил бы тебе почтения.”[1]

Звучит как революция. «Убить королей! И установить демократию там, где никого не эксплуатируют!» Но простите, мои дорогие, это не ХХ век, потому что на этих «равных правах для всех» история не кончается — нет! Этот стих заканчивается обществом святых и мудрецов. Итак, любое противостояние или непонимание на материальном плане — это продолжается уже эпохи /кальпы/. Это не реальная повседневная политическая ситуация; эти противостояния продолжаются кальпами. Но истина — это не вопрос голосования. Она существует независимо от вашего мнения. Поэтому найти гармонию – это не означает принимать ту или иную сторону. Найти гармонию — значит прийти к высшему синтезу. Если вы мудрее, если у вас более возвышенное сознание, вы очень легко найдете путь к истине. И путь истины нуждается в людях, которые пройдут этот путь. Иногда можно подумать, что мы выбираем путь, но лучше сказать, что путь нас приглашает.

Но знаете ли вы это чувство, когда вы несете паланкин бесплатно? Вам знакомо это чувство? Вы делаете свою работу, а вознаграждения нет. Когда это случается оно причиняет страдания из-за этой несправедливости. Но мои дорогие братья и сестры, есть ли несправедливость в справедливой кармической ситуации? Скорее всего нет. У всего есть причина. Причина и смысл; почему это происходит с нами и с какой целью? Может быть, сегодня я должен нести паланкин бесплатно, но кто знает, может быть, раньше я был королем и наслаждался тем, что меня носят в паланкине. Итак, мы никогда не знаем, как это происходило раньше. И я не хочу уподобляться проповеднику революционных идей типа: «Ты тоже можешь стать королем!», потому что это не помагает ситуации. Сегодня мы страдаем, но если мы изменим систему, то будем наслаждаться — да ладно, это бесполезно. Это просто еще один укус материальной иллюзии — что вы можете вылечить материальную болезнь какими-то другими материальными средствами; это бесполезно.

Итак, нет ничего несправедливого, но спасение зависит от удачи. Другими словами, удача — это божественная милость, верно. Я думаю, что теперь вы более готовы принять это.

(продолжение следует)

[1] „Шримад Бхагаватам” 5.12.7