Sharanagati

(из лекции Свами Тиртхи, 11.05.2017 вечером, София)

(продолжение с  предыдущей пятницы)

„Итак, в высшем смысле вселенной не существует, поэтому все, что можно встретить в ее пределах, в том числе различия между высоким и низким, худым и тучным, малым и большим, а также всевозможные причины и следствия, признаки жизни, вещества, — это не более чем плод воображения. Все это горшки, которые сделаны из одного и того же материала — земли, но носят разные названия. Хотя они различаются по своему назначению, свойствам, положению, сроку существования и характеру деятельности, знай, что каждый из них — всего лишь продукт механического творения материальной природы.”[1]

Очень интересное объяснение. Ибо что мы видим? Мы видим разновидности. И у нас есть надежда на вечность вещей, но все будет разрушено. Однако иногда мы слишком привязаны к этим внешним формам. Но я предлагаю вам: не довольствуйтесь принципом единства. Потому что нет никаких сомнений в том, что есть единая платформа существования, до которой трудно добраться, но когда вы туда попадаете, это дает вам некое блаженство. Тем не менее, в конечном счете, действительно великие мистики говорят, что есть что-то за пределами этой единой платформы. И это действительно интересно, зная, что все остальное известно. Вот до чего надо дойти – до духовного разнообразия божественного мира – вот это действительно интересно. Потому что, что бы мы ни воспринимали здесь, это некое создание иллюзии, проецируемое на экран нашего сознания. Выглядит и звучит очень правдоподобно, хотя в конечном счете говорят, что это не реально.

Если мы удалим слои существования, что вы в конечном итоге обнаружите? Можно сказать, что мы потеряли все. Но что-то остается, тонкая суть остается. Это то, что мы должны признать. И снова все различные относительные разновидности на самом деле являются лишь вопросом пропорций. Здесь сконцентрировано немного больше энергии, в других местах немного больше  вакуума; так что это только вопрос распределения и концентрации.

Но тогда вы можете спросить: а в конечном счете, что же такое эта жизнь? Что мы воспринимаем? Что это за опыт? Это вакуум или концентрация какой-то энергии? «Я мама! Это не вакуум!» Или «Я преданный своего учителя!» Поэтому мы должны понять тайну жизни. Все это вопрос реализации. Сказано: по вере нашей мы встретим высшую реальность. Ядриши ядриши шраддха сиддхир бхавати тадриши[2] – «Согласно твоей вере ты достигнешь совершенства». Это очень важно! Пожалуйста, постарайтесь запомнить это: по вашей вере вы встретите Бога – если говорить очень просто. Поэтому, согласно нашей вере, нам нужно развивать хорошую духовную практику.

Только представьте себя в последние минуты своей жизни на этой планете Земля: вы состарились, ваша способность радоваться давно ушла; вы потеряли свои знания, которые вы накопили с таким трудом. Практически все, что вы накопили в этой жизни, вы видите, что это больше вам не принадлежит. Даже ваши любимые находятся очень далеко от вас. Что остается с тобой? Что вы можете перенести в следующую главу? Не так много.

Однажды мы обсуждали с преданными: если вы можете выбрать три вещи, которые вы можете забрать с собой в своей следующей жизни, каковы ваши предпочтения, какие ваши сокровища вы хотите сохранить в следующей жизни? И пришли очень хорошие ответы. Кто-то сказал: «Моя привязанность к моим детям — это я хотел бы взять с собой». Другой сказал: «Моя джапа, святое имя, которое я хотел бы иметь и в следующий раз». Кто-то другой сказал: «О, я бы хотел унести Бхагаватам до следующей жизни». Так что, пожалуйста, подумайте сами, что является вашим настоящим сокровищем, что вы хотели бы сохранить сейчас и для вечности. Но ваш выбор должен быть чем-то, что вы никогда не сможете потерять. Что не зависит от этой жизни, от знаний или чего бы то ни было, что мы здесь собрали, потому что мы потеряем это, когда мы должны будем уйти.

Я считаю себя коллекционером. Я люблю красивые вещи, но я понял, что мне придется оставить их здесь. Потом я начал другую коллекцию — не материальные предметы, красивые вещи, а прекрасные души. Прекрасная коллекция, скажу я вам. Коллекция, которая будет жить вечно. Так что, если вы выбираете свое сокровище, будьте умны! Постарайтесь правильно выбрать свое сокровище, свою привязанность. Ищите то, получив, чего вы приобрели бы все. Это настоящий мистический опыт. У вас есть один момент, но вы воспринимаете вечность. У тебя есть один камешек, и ты держишь в своих руках всю вселенную. Совершенство – здесь и сейчас.

(продолжение следует) 

[1] „Шримад Бхагаватам”, 5.12.10

[2] „Брахма Самхита” 5.61

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.05.2017 pm, Sofia)

(continues from the previous Friday)

“Since this universe has no real ultimate existence, the things within it — shortness, differences, grossness, skinniness, smallness, bigness, result, cause, living symptoms, and materials — are all imagined. They are all pots made of the same substance, earth, but they are named differently. The differences are characterized by the substance, nature, predisposition, time and activity. You should know that all these are simply mechanical manifestations created by material nature.”[1]

Very interesting explanation. Because what do we see? We see the varieties. And we have a hope in the eternity of the things, but everything will be demolished. Yet, sometimes we are too much obsessed by these external formalities. But I suggest to you: don’t be satisfied with the principle of unity. Because there’s no doubt that there is a unified platform of existence, which is difficult to reach, but when you get there it gives you a kind of bliss. Still, ultimately the really great mystics say that there is something beyond this unified platform. And this is the really interesting thing, by knowing which everything else is known. This is where we should reach – the spiritual variety of the divine world – this is the really interesting stuff. Because whatever we perceive, here it’s a kind of creation of illusion, projected on the screen of our mind. It looks and sounds very real, although ultimately they say it’s not real.

If we remove the layers of existence, what will you find ultimately? We might say we have lost everything. But something remains, the subtle essence remains. This is what we have to recognize. And again all the different relative varieties are actually only a question of proportions. Here a little bit more energy is concentrated, in other places a little vacuum is there; so, it’s only a question of allocation and concentration.

But then you may ask: but ultimately what is this life? What is it that we perceive? What is this experience? Is it a vacuum or a concentration of some energy? ‘I am a mother! This is not a vacuum!’ Or ‘I’m a devotee of my master!’ Therefore we have to understand the mystery of life. Everything is a question of realization. It is said: according to our faith we shall meet the supreme reality. Yadrishi yadrishi shradha siddhir bhavati tadrishi[2] – “According to your faith you will reach perfection”. It’s very important! Please, try to remember this: according to you faith you will meet God – if we want to put it very simply. Therefore, according to our faith we need to develop a good spiritual practice.

Just imagine yourself in the last moments of your life on this planet Earth: you have become old, your ability to enjoy was gone long time ago; you have lost your knowledge that you have accumulated so difficultly. Practically all that you have collected in this lifetime you see that it’s not in your position anymore. Even your beloved ones are very far away from you. What remains with you? What you can carry to the next chapter? Not so much.

Once we discussed with devotees: if you can choose three things that you can carry on to your next life, what is your preference, what are your treasures that you want to carry on for the next lifetime? And very nice answers came. Somebody said: “My affection to my children – this I would like to carry on with me.” Other said: “My japa, the holy name I’d like to have next time also.”  Somebody else said: “Oh, I’d like to carry the Bhagavatam to the next life.” So, please, think for yourself what is your real treasure, what would you like to preserve now and for eternity. But your choice should be something that you can never lose. Which doesn’t depend on this lifetime, on the knowledge or whatever we have collected here, because we shall lose it, we have to leave.

I consider myself a collector. I like beautiful things, but I realized that I will have to leave them here. Then I started another collection – not material objects, beautiful pieces, but beautiful souls. It’s a splendid collection, I tell you. A collection that lasts forever. So, if you choose your treasure, be clever! Try to choose your treasure, your attachment, properly. Search for that by obtaining which you have obtained everything. This is a real mystic experience. You have one moment, but you perceive eternity. You have one pebble and you hold the whole universe in your hands. Perfection – here and now.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam, 12.5.10

[2] Brahma Samhita 5.61

(Szvámí Tírtha, 2017.05.11-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Ennek az univerzumnak nincs valódi, végső léte, ezért a benne lévő dolgok – rövidség, különbségek, nagyság, soványság, kicsiség, eredmény, ok, életszimptómák és anyagok – mind csupán a képzelet szüleményei. Valamennyi csupán ugyanabból az anyagból, földből készült edény, csak az elnevezésük más. A különbséget a szubsztancia, a természet, a veleszületett hajlam, az idő és a cselekedet határozza meg. Tudnod kell, hogy ezek pusztán az anyagi természet létrehozta mechanikus megnyilvánulások.”[1]

Nagyon érdekes magyarázat, mert mit látunk itt? A sokféleséget. Reménykedünk a dolgok örökkévalóságában, de minden el fog pusztulni. Mégis, néha túlontúl megszállottjai vagyunk ezeknek a külsőséges formaságoknak. Azonban azt javaslom nektek, hogy ne elégedjetek meg az egység elvével, hogy csak a kollektív dolgokat nézitek! Kétség kívül létezik az életnek egy egységes, mindannyiunkat összekötő szintje, amit nehéz elérni, azonban, amikor eljuttok addig, az egyfajta boldogságot nyújt a számunkra. Viszont, végső soron az igazán nagy misztikusok azt mondják, hogy létezik még valami ezen az egység, mindannyiunkat összekötő szinten túl, és ez az, ami igazán érdekes, amit megismerve minden más ismertté válik. Ide kell eljutnunk – az isteni szféra lelki változatossága – ez az igazán érdekes dolog. Mivel bármit is érzékelünk itt, az egyfajta illúzióteremtés, ami az elménk képernyőjére vetül. Nagyon valóságosnak tűnik, illetve hangzik, bár végső soron azt mondják, hogy nem létezik.

Ha lefejtjük a lét különböző rétegeit, mit találunk legbelül? Esetleg azt mondhatjuk, hogy mindent elvesztettünk, de valami mégis megmarad, és ez a láthatatlan lényeg. Azt kell felismernünk, hogy az összes különbözőség valójában viszonylagos. Itt egy kicsit több energia koncentrálódik, más helyeken némi vákuum, űr keletkezik; tehát ez csak elosztás és koncentrálódás kérdése.

De akkor megkérdezhetitek: hogy végső soron, mi ez az élet? Mit érzékelünk, mit tapasztalunk? Űrt vagy energia koncentrációt? ‘Anya vagyok! Ez semmiképp sem egy vákuum!’ Vagy például: ‘Mesterem tanítványa vagyok!’ Ezért kell megértenünk az élet misztériumát. Minden megvalósítás kérdése. Azt mondják, hogy a hitünk szerint találkozunk a Legfelsőbb valósággal. Jádrsí jádrsí sraddhá sziddhir bhavati tádrsí [2] – „Mindenki a hite szerinti felismerésre jut”. Ez nagyon fontos! Kérlek, próbáljatok emlékezni erre: a hitetek szerint fogtok találkozni Istennel – ha nagyon egyszerűen akarjuk megfogalmazni. Ezért a hitünknek megfelelően kell kialakítanunk egy helyes lelki gyakorlatot.

Csak képzeljétek el magatokat életetek utolsó pillanataiban itt a Földön: megöregedtetek; az, hogy örülni tudtok dolgoknak már réges rég elmúlt; tudásotok, amit olyan nehezen szereztetek meg, elszállt. Azt tapasztaljátok, hogy azok a dolgok, amiket ebben az életben megszereztetek, gyakorlatilag már nincs a birtokotokban. Még a szeretteid is nagyon távol vannak tőled. Mitek maradt? Mi az, amit továbbvihettek a következő fejezetbe? Nem túl sok.

Egyszer beszélgettünk arról a bhaktákkal, hogy mi lenne az a három dolog, amit választanánk, ha magunkkal vihetnénk a következő életbe. Mik a legfontosabbak, mik azok a kincsek, amiket magatokkal akartok vinni? Nagyon szép válaszok érkeztek. Valaki azt mondta, hogy: „A gyermekeim iránti szeretetem – ezt szeretném magammal vinni.” Más valaki: „A dzsapámat, a Szent Nevet szeretném a következő életben is.”  Valaki más azt mondta: „A Bhágavata- puránát szeretném átvinni legközelebbre.” Kérlek, nézzetek magatokba, mik a valódi kincseitek, mit szeretnétek megőrizni erre és az öröklétre. De a választásotoknak olyannak kell lennie, amit soha nem veszíthettek el. Ami nem függ ettől az élettől, a tudástól vagy bármitől, amit itt összegyűjtöttünk, mert el fogjuk veszíteni, itt kell hagynunk.

Magamat is gyűjtőnek tartom. Szeretem a szép dolgokat, de rájöttem, hogy ezeket itt kell hagynom. Majd egy másfajta gyűjtésbe kezdtem – nem anyagi, szép tárgyakat, hanem szép lelkeket. Ez egy gyönyörű gyűjtemény, mely örök. Tehát, okosan válogassátok meg a kincseiteket, próbáljátok helyesen kiválasztani azokat, a ragaszkodásaitokat. Keressétek azt, amit elérve mindent elértek. Ez egy igazi misztikus élmény. Egy pillanat alatt elnyeritek az örökkévalóságot. Egyetlen kavicsotok van, mégis az egész világmindenséget tartjátok a kezetekben. A tökéletesség elnyerése – itt és most.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána, 12.5.10.

[2] Brahma-szanhitá 5.61.

(от лекция на Свами Тиртха, 11.05.2017 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

„И тъй като вселената в крайна сметка не съществува, всичко в нея – късо и дълго, дебело и тънко, голямо и малко, резултат и причина, признаци на живот, материали – всичко е въображаемо. Това са гърнета, изработени от едно и също нещо – пръст – но носещи различни имена. Различават се по плътност, свойства, склонности, дълговечност и дейности, но трябва да знаеш, че това са само механични проявления, плод на материалната природа.”[1]

Много интересно обяснение. Защото ние какво виждаме? Виждаме многообразието. И възлагаме надежди във вечността на нещата, но всичко ще бъде унищожено. Въпреки това сме прекалено обсебени от тези външни форми. Обаче моята препоръка е: не се задоволявайте с принципа на единството. Защото без съмнение има такова единно ниво на съществуване, което е трудно да се достигне, но когато го достигнете, то ви носи един вид блаженство. При все това, истински великите мистици казват, че има нещо отвъд това ниво на единността. Именно то е истински интересното, познавайки което, всичко останало ще е известно. Там трябва да стигнем – до духовното многообразие на божествения свят – това е истински интересното нещо. Защото каквото и да виждаме тук, то е творение на илюзията, проектирано на екрана на нашия ум. Изглежда и звучи съвсем истинско, макар да казват, че в края на краищата не е истинско.

Ако отстраняваме слоевете на съществуването, какво ще намерим накрая? Можем да кажем, че сме изгубили всичко. Но нещо остава, фината същина остава. Нея трябва да разпознаваме. А цялото различно относително многообразие всъщност отново е просто въпрос на пропорции. Тук е концентрирана малко повече енергия, на другото място вакуумът е малко повече; така че е просто въпрос на разпределяне и концентрация.

Ала тогава може да попитате: но в крайна сметка какво е този живот? Какво е това, което възприемаме? Каква е тази опитност? Нима е вакуум или концентрация на някаква енергия? „Та аз съм майка! Това не е празен вакуум!” Или „Аз съм предан на своя учител!” Затова е нужно да разберем мистерията на живота. Всичко е въпрос на осъзнаване. Казано е: съобразно вярата си ще се срещнем с върховната реалност. Ядриши ядриши шраддха сиддхир бхавати тадриши[2] – „Според каквато е вярата ти, така ще постигнеш съвършенство”. Това е много важно! Моля ви, опитайте се да го запомните: съобразно вярата си ще срещнете Бога – ако искаме да го кажем съвсем простичко. Затова според своята вяра трябва да развием добра духовна практика.

Представете си себе си в сетните си мигове на тази планета Земя: остарели сте, способността ви да се наслаждавате отдавна си е отишла; изгубили сте знанията си, които сте трупали с такива усилия. На практика всичко, което сте насъбрали в този живот, виждате, че вече не ви принадлежи. Дори тези, които обичате, са много далече от вас. Какво ви остава? Какво можете да отнесете в следващата глава? Не кой знае колко много.

Веднъж разговаряхме с бхактите: ако можехте да изберете три неща, които да отнесете в следващия си живот, какво бихте предпочели, кои са съкровищата, които ще вземете? И имаше много хубави отговори. Някой каза: „Обичта към децата ми – това бих искал да отнеса със себе си.” Друг рече: „Моята джапа. Бих искал и следващия път да имам святото име.”  Трети отвърна: „О, аз бих отнесъл „Бхагаватам” в следващия си живот.” Затова моля ви, премислете за себе си кое е истинското ви съкровище, кое бихте искали да съхраните сега и за вечността. Но трябва да изберете нещо такова, което никога не можете да изгубите. Което не зависи от този живот, нито от знанията ви, нито от каквото и да било друго, което можете да натрупате тук, защото ще го изгубим, ще трябва да си тръгнем.

Аз считам себе си за колекционер. Харесвам красиви неща, но осъзнах, че ще трябва да ги оставя тук. Тогава започнах друга колекция – не от материални предмети, красиви екземпляри, а от красиви души. Това е прекрасна колекция, казвам ви! Колекция завинаги. Затова когато избирате съкровището си, бъдете умни! Стремете се да подбирате скъпоценности си и привързаностите си правилно. Търсете онова, което добиете ли, добили сте всичко. Това е истинско мистично преживяване. Имате миг, но долавяте вечността. Имате камъче, а държите цялата вселена в дланта си. Съвършенството – тук и сега.

(следва продължение)

[1] „Шримад Бхагаватам”, 5.12.10

[2] „Брахма Самхита” 5.61

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 11.05.2017, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

„Da dieses Universum keine wirkliche ultimative Existenz hat, sind die Dinge darin – Kürze, Unterschiede, Grobheit, Dünnheit, Kleinheit, Größe, Ergebnis, Ursache, lebendige Symptome und Materialien – alle imaginär. Es handelt sich bei allen um Töpfe, die aus der gleichen Substanz, der Erde, hergestellt sind, aber sie haben unterschiedliche Namen. Die Unterschiede werden durch Substanz, Art, Veranlagung, Zeit und Aktivität charakterisiert. Sie sollten wissen, dass dies alles lediglich mechanische Manifestationen sind, die von der materiellen Natur geschaffen werden.“ ¹
Sehr interessante Erklärung. Denn was sehen wir? Wir sehen die Möglichkeiten. Und wir haben eine Hoffnung auf die Ewigkeit der Dinge, aber alles wird zerstört. Doch manchmal sind wir zu sehr von diesen äußeren Formalitäten besessen. Aber ich rate Ihnen: Geben Sie sich nicht mit dem Prinzip der Einheit zufrieden. Denn es besteht kein Zweifel daran, dass es eine einheitliche Plattform der Existenz gibt, die schwer zu erreichen ist, aber wenn man dort ankommt, verschafft sie einem eine Art Glückseligkeit. Dennoch sagen die wirklich großen Mystiker letztendlich, dass es etwas gibt, das über diese einheitliche Plattform hinausgeht. Und das ist das wirklich Interessante daran, zu wissen, was alles andere bekannt ist. Hier sollten wir ankommen – die spirituelle Vielfalt der göttlichen Welt – das ist das wirklich Interessante. Denn was auch immer wir wahrnehmen, hier handelt es sich um eine Art Illusionsschöpfung, die auf die Leinwand unseres Geistes projiziert wird. Es sieht sehr echt aus und hört sich auch so an, obwohl man letztendlich sagt, dass es nicht real ist.
Was werden Sie letztendlich finden, wenn wir die Schichten der Existenz entfernen? Wir könnten sagen, wir haben alles verloren. Aber etwas bleibt, die subtile Essenz bleibt. Das müssen wir erkennen. Und wiederum sind die verschiedenen relativen Varianten eigentlich nur eine Frage der Proportionen. Hier ist etwas mehr Energie konzentriert, an anderen Stellen herrscht ein wenig Vakuum; es ist also nur eine Frage der Zuordnung und Konzentration.
Aber dann fragen Sie sich vielleicht: Aber was ist dieses Leben letztendlich? Was nehmen wir wahr? Was ist dieses Erlebnis? Ist es ein Vakuum oder eine Konzentration von Energie? ‘Ich bin eine Mutter! Das ist kein Vakuum!‘ Oder ‚Ich bin ein Anhänger meines Meisters!‘ Deshalb müssen wir das Geheimnis des Lebens verstehen. Alles ist eine Frage der Erkenntnis. Es heißt: Je nach unserem Glauben werden wir der höchsten Realität begegnen. Yadrishi yadrishi shradha siddhir bhavati tadrishi ² – „Gemäß deinem Glauben wirst du Vollkommenheit erreichen.“ Es ist sehr wichtig! Versuchen Sie bitte, sich daran zu erinnern: Je nach Ihrem Glauben werden Sie Gott begegnen – wenn wir es ganz einfach sagen wollen. Deshalb müssen wir entsprechend unserem Glauben eine gute spirituelle Praxis entwickeln.
Stellen Sie sich die letzten Momente Ihres Lebens auf diesem Planeten Erde vor: Sie sind alt geworden, Ihre Fähigkeit zu genießen ist schon vor langer Zeit verloren gegangen; Sie haben Ihr Wissen verloren, das Sie so mühsam angesammelt haben. Bei praktisch allem, was Sie in diesem Leben angesammelt haben, merken Sie, dass es nicht mehr in Ihrer Reichweite ist. Sogar Ihre Lieben sind sehr weit von Ihnen entfernt. Was bleibt ihnen übrig? Was können Sie in das nächste Kapitel mitnehmen? Nicht so viel.
Einmal haben wir mit den Devotees darüber gesprochen: Wenn Sie drei Dinge auswählen können, die Sie in Ihrem nächsten Leben mitnehmen können, was bevorzugen Sie dann, welche Schätze möchten Sie im nächsten Leben weiterführen? Und es kamen sehr nette Antworten. Jemand sagte: „Meine Zuneigung zu meinen Kindern – das möchte ich mit mir weiterführen.“ Andere sagten: „Mein Japa, den heiligen Namen möchte ich auch das nächste Mal haben.“ Jemand anderes sagte: „Oh, ich würde das Bhagavatam gerne ins nächste Leben tragen.“ Denken Sie also bitte selbst darüber nach, was Ihr wahrer Schatz ist, was Sie jetzt und für die Ewigkeit bewahren möchten. Aber Ihre Wahl sollte etwas sein, das Sie niemals verlieren können. Etwas das  nicht von diesem Leben abhängt, von dem Wissen oder was auch immer wir hier gesammelt haben, denn wir werden es verlieren, wir müssen gehen.
Ich betrachte mich als Sammler. Ich mag schöne Dinge, aber mir wurde klar, dass ich sie hier lassen muss. Dann habe ich eine weitere Sammlung begonnen – keine materiellen Objekte, schöne Stücke, sondern schöne Seelen. Es ist eine großartige Sammlung, das sage ich Ihnen. Eine Sammlung, die ewig hält. Seien Sie also schlau, wenn Sie Ihren Schatz auswählen! Versuchen Sie, Ihren Schatz, Ihre Bindung richtig auszuwählen. Suchen Sie nach dem, was Sie erhalten haben, indem Sie alles erhalten. Das ist ein wirklich mystisches Erlebnis. Du hast einen Moment, aber du nimmst die Ewigkeit wahr. Du hast einen Kieselstein und hältst das ganze Universum in deinen Händen. Perfektion – hier und jetzt.

(Fortsetzung folgt)

¹ Shrimad Bhagavatam, 12.5.10

² Brahma Samhita 5.61

(from a lecture of Swami Tirtha, 30.09.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Kripadham: Gurudev, how can we somehow see this aspect of guru, which represents the disciple tattva, not only guru-tattva?

Swami Tirtha: Usually gurus distribute the japas-malas and the disciples accept. But sometimes it might happen in another way – a disciple will bring a japa-mala for the guru. I see now you are perplexed. Unexpected, ha? How can it happen? But don’t forget, they both have their own position. And both are instruments in the hands of the Supreme. If the whole situation, if the whole connection is ideal, pure, transcendental, then all are players of the lila. There is the official hierarchy – this one is considered to be a superior and the other is considered to be a future superior. But what if God has chosen this disciple to bring some new message to the master? Is it possible? We cannot exclude the possibility that through the disciple something will be revealed to the master.

We have a beautiful example of Shyamananda Goswami. I’m sure you are fully aware of the story of Shyamananda and his master: when the spiritual master of Shyamananda Goswami understood what special mercy his young devotee has received, immediately he offered obeisances to him. So who is superior? What is official and what is real?

But your question is very important, because it reminds me again of one very strong face of Gurudev. The standard measurement of his life was serving Shrila Prabhupad. And he said: “Those who help me in serving Shrila Prabhupad are welcome, I’m very happy! But if somebody doesn’t help my service, what can I do with him?”  And he was so committed in his service that it was compelling us to join that service.

I think this is very much according to the principles that we had learned: krishnera-das-anudas-anudas – to be a servant of the servants of the servants of the Supreme. And as Gurudev was serving his superiors, he gave us the best education. Because serving your masters, you instruct your followers. He was very delicate in his dealings and in this way he instructed us to be very delicate in the spiritual practices, to be very sensitive. So if a master is acting as a student towards his master, this is the best education for us.

And the greatest gift of my life was meeting him. Because this totally converted me. I thought there was nothing higher than that. But then I understood that our Lord is unlimited. And after the disappearance of my master He gave me another gift. It is you. Well, not fully or totally converted me… yet… but I’m trying to work hard.

Premananda: Gurudev, we had celebrated the guru principle, but nowadays when many people gather, everybody is afraid that some radical elements might also be there.

Swami Tirtha: We hope that some Radhika elements will be included!

Premananda: So there might be some people who actually came to celebrate the guru person here. But we cannot know this, because they hide.

Swami Tirtha: Yeah, the greatest mystery is when the principle enters our life. When collecting his memories, one disciple of Shrila Prabhupad said: “There are unlimited encounters and stories concerning Prabhupad. But what was the best that will stay with me for this lifetime? When Prabhupad was caressing the shikhas[1] on our heads with his finger.”

Tattva cannot do this. This translates the tattva into practical reality. How much love is there to turn the shikha of a person around your finger!? It’s a natural expression of love. It’s beyond the explanation. Sometimes deeds speak louder than words.

(to be continued)

[1] Tufts of hair

(Szvámí Tírtha 2017. 09. 30-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Krpadhámá kérdése: Gurudév, mi módon láthatjuk meg a gurunak azt az oldalát, ami a tanítványi tattvát képviseli, nem pedig csak a guru-tattvát?

Szvámí Tírtha: Általában a guruk adják a dzsapa-málát, a tanítványok pedig elfogadják. Azonban néha másképp is alakulhat – a tanítvány hozza a dzsapa-málát a tanítómesternek. Látom ez most összezavart. Váratlanul ért, igaz? Hogyan lehetséges? Ne feledkezzetek meg arról, hogy mindkettő egy adott szerepet képvisel, és mindketten eszközök a Legfelsőbb kezében. Ha ez az egész helyzet, illetve a kapcsolatuk is eszményi, tiszta, transzcendentális, akkor ők egy lilának, azaz egy Isteni kedvtelésnek a szereplői. Létezik egy hivatalos hierarchia, amelyben egyikük a jelenlegi vezető, másikuk pedig a leendő feljebbvaló. De mi van akkor, amikor Isten ezt a tanítványt választotta ki arra, hogy egy aktuális, új üzenetet hozzon el a tanítómesternek? Vajon ez lehetséges? Nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy a tanítványon keresztül fog valami feltárulni a tanítómester előtt.

Ennek gyönyörű példája Sjámánanda gószvámí és tanítómestere esete, melyet biztos vagyok benne, hogy mindannyian ismertek. A történetben, amikor Sjámánanda gószvámí lelki tanítómestere megértette, hogy milyen különleges kegyelemben részesült fiatal bhaktája, rögtön hódolatát ajánlotta neki. Tehát ebben az esetben ki volt a feljebbvaló? Mi volt a hivatalos szereposztás és mi történt valójában?

De nagyon fontos, amit kérdeztél, mert ismét emlékeztetett Gurudévnek egy nagyon meghatározó jellemére. Életének mércéje Sríla Prabhupád szolgálata volt, és azt mondta, hogy: „Szeretettel várom mindazokat, akik segítenek nekem Sríla Prabhupád szolgálatában, mely nagyon boldoggá tesz engem. Viszont mit tegyek azokkal, akik nem támogatnak ebben?” Annyira eltökélt volt a szolgálatban, hogy ez bennünket is arra sarkallt, hogy csatlakozzunk ehhez a szolgálathoz.

Azt hiszem ez teljesen megegyezik azzal az alapelvvel, melyet ismerünk: krsnéra-dászánudászánudász – a Legfelsőbb szolgáinak a szolgáinak a szolgája. S mivel Gurudév a feljebbvalóit szolgálta, a legjobb tanítást adta nekünk: az elöljárókat szolgálva mutattok példát a követőiteknek. Nagyon kifinomult, gondos volt a dolgait illetően és ily módon tanított bennünket arra, hogy legyünk nagyon igényesek, érzékenyek a lelki gyakorlatainkra is. Tehát, ha a tanítómester tanítványként viszonyul a tanítómesteréhez, ez a legtökéletesebb tanítás a számunkra.

Életem legnagyobb ajándéka az volt, hogy találkoztam vele, mert ez teljesen megváltoztatott. Azt hittem, hogy nincs ennél magasabb dolog, azonban megértettem, hogy Édes Urunk határtalan. Gurudévám eltávozása után kaptam még egy ajándékot Tőle: benneteket. Bár… nem teljesen változtatott meg… még…, de igyekszem keményen dolgozni rajta.

Prémánanda: Gurudév, mi nagyon is tiszteletben tartjuk a guru elvet, azonban napjainkban, amikor az emberek ünnepelnek, összegyűlnek, többnyire attól félnek, hogy bizonyos radikális elemek is előtérbe kerülnek.

Szvámí Tírtha: Mi pedig reméljük, hogy pár Rádhika elem is jelen lesz!

Prémánanda: Szóval, lehet, hogy vannak olyanok, akik valójában a guru személyét tiszteletben tartva érkeztek közénk, bár ezt nem tudjuk, mert esetleg rejtőzködnek.

Szvámí Tírtha: Valóban a legnagyobb misztérium az, amikor egy elv belép az életünkbe. Sríla Prabhupád egyik tanítványa azt mondta, miközben az emlékeit gyűjtötte össze, hogy: „Számtalan találkozás és történet van Prabhupáddal kapcsolatban, viszont a számomra legkedvesebb, örökre velem marad ebben az életben: amikor Prabhupád a fejünkön lévő sikhát[1] megsimogatta az ujjaival.”

A tattva erre nem képes. Ez a tanítás, a tattva gyakorlatra való lefordítása. Mennyi szeretet van abban, amikor valakinek a sikháját az ujjaiddal simogatod!? Ez a szeretet természetes megnyilvánulása. Ez túl van mindenféle magyarázaton. Néha a tettek hangosabban beszélnek, mint a szavak.

(folytatása következik)

[1] Az egyistenhitet jelző hajtincs

(от лекция на Свами Тиртха, 30.09.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Крипадхам: Гурудев, как по някакъв начин да виждаме онзи аспект на гуру, който представя принципа на ученика, не само гуру-таттва?

Свами Тиртха: Обикновено учителите раздават джапа-малите, а учениците ги приемат. Но някой път може да се случи обратното – ученикът да донесе джапа-мала за своя гуру. Виждам, че сте объркани. Неочаквано, а? Как е възможно да се случи? Но не забравяйте, те и двамата имат своята позиция. И двамата са инструменти в дланите на Всевишния. Ако цялата ситуация, ако цялостната им връзка е идеална, чиста, трансцендентална, тогава всички са участници в лила. Съществува официална йерархия – единият бива считан за по-старши, а другият за по-младши. Но какво, ако Бог е избрал този ученик да донесе някакво ново послание на учителя? Това възможно ли е? Не можем да изключим възможността чрез ученика нещо да бъде разкрито на учителя.

Имаме прекрасния пример на Шямананда Госвами. Сигурен съм, че познавате много добре историята на Шямананда и неговия учител: когато духовният учител на Шямананда Госвами разбрал каква специална милост е получил неговият млад предан, той незабавно му се поклонил. Така че кой е по-старшият? Кое е официално и кое истинско?

Но твоят въпрос е много важен, защото отново ми напомня една много сериозна черта на Гурудев. Стандартът, по който той измерваше живота си беше служенето на Шрила Прабхупад. И той казваше: „Тези, които ми помагат в служенето към Шрила Прабхупад са добре дошли, много съм щастлив! Но ако някой не подпомага моето служене, каква работа имам с него?” И беше толкова посветен на своето служене, че ни обричаше да се включим в него.

Мисля, че това много съответства на принципите, които сме научили: кришнера-дас-анудас-анудас – да си слуга на слугите на слугите на Бога. И тъй като Гурудев служеше на своите наставници, той ни даде най-доброто обучение. Защото служейки на учителите си, обучаваш последователите си. Той беше много деликатен в отношенията си и по този начин ни учеше и ние да сме много деликатни в духовната си практика, много чувствителни. Така че ако един учител се държи като ученик спрямо своя учител, това е най-доброто обучение за нас.

Най-големият дар на живота ми беше да го срещна. Защото това напълно ме промени. Мислех си, че няма нищо по-висше от това. Но после разбрах, че нашият Бог е неизчерпаем. И след напускането на моя учител, Той ми даде друг дар. Даде ми вас. Е, не сте ме променили напълно… все още… но се старая.

Премананда: Гурудев, ние честваме гуру-принципа, но в наши дни, когато много хора се събират заедно, всички се боят, че може да дойдат и някои радикални елементи.

Свами Тиртха: Ами, надяваме се да има Радика-лни елементи!

Премананда: Така че тук може да има и някои хора, дошли да честват личността на гуру. Но няма как да знаем, понеже те се крият.

Свами Тиртха: Да, най-голямата мистерия е когато принципът влезе в живота ни. Събирайки спомените си, един ученик на Шрила Прабхупад казал: „Има безчет срещи и истории, свързани с Прабхупад. Но кое беше най-хубавото, което ми остава за цял живот? Когато Прабхупад галеше шикхите[1] на главите ни с пръст.”

Таттва не може да направи това. Това прехвърля таттва в практическата реалност. Колко любов има в това да въртиш шикхата на някого около пръста си!? Това е естествено изражение на обич. То е отвъд обясненията. Понякога делата говорят повече от думите.

(следва продължение)

[1] Снопчетата коса, оставени на бръснатите глави

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 11.05.2017 abends, Sofia)

„Wir alle auf der Erde sind lebende Wesen in verschiedenen Formen. Manche von uns sind mobil, manche nicht. Wir alle tauchen auf, wir bleiben eine Weile, und dann werden wir wieder zerstört, wenn der Körper sich wieder mit der Erde vermischt. Zum einen sind wir einfach verschiedene Transformationen der Erde. Die verschiedenen Körper und Fähigkeiten sind lediglich Modifikationen der Erde, nur bedingt vorhanden, denn alles wächst aus dem Boden und wenn es wieder zerstört ist, vermischt es sich wieder mit der Erde. Mit anderen Worten: Wir sind nur Staub und zu Staub werden wir auch wieder werden. Darüber kann jeder nachdenken.¹
Ernste Worte, aber sehr gute Denkanstöße. Wenn ihr also eines kennt, dann wisst ihr alles. Wenn man sich selbst kennt, sollte man jeden kennen. In der spirituellen Bedeutung, sich selbst zu kennen, ist keine Ego-Reise, sondern eine heilige Praxis. Wenn ich zutiefst verständnisvoll und besorgt um mich selbst bin, sollte ich in der Lage sein, andere zu verstehen. Weil jeder, alle Körper, aus dem Staub genommen werden und in den Staub zurückkehren werden,in diesem Sinne einen Körper, eine Person, ein Lebewesen kennen, so sollten wir jeden kennen. Diese Funktion, diese Kapazität vereint uns. Im spirituellen und materiellen Sinne stammen wir alle aus derselben Quelle und wir kehren zur gleichen Quelle zurück. Das ist es, was wir berücksichtigen müssen; alle Unterschiede sind eine Frage nur der Proportionen. Aber es gibt noch eine weitere Gemeinsamkeit, die uns verbindet – wir alle haben eine göttliche Präsenz in unseren Herzen. Das ist der innere Führer. Nur die Frage ist, wie tief wir diese göttliche Präsenz und unsere spirituelle Identität erkennen können. Alles andere ist zweitrangig. Es spielt keine Rolle, woher du kommst; die Frage ist nur, in welcher Richtung du gehst.
„Man könnte sagen, dass die Vielfalt ihren Ursprung auf dem Planeten Erde selbst hat. Aber auch wenn uns das Universum zu einem bestimmten Zeitpunkt real erscheinen mag, schließlich existiert es nicht. Die Erde entstand ursprünglich aus der Verbindung von Atomen, doch diese Teilchen sind vergänglich. Tatsächlich ist das Atom nicht die Ursache des Universums, obwohl einige Philosophen dies glauben. Es stimmt nicht, dass Vielfalt in der materiellen Welt das Ergebnis einer einfachen Gegenüberstellung ist oder Atome verbinden.“ ²

Hier geht es um die Quelle der Existenz – ob sie aus der Materie stammt oder eine andere Quelle hat. Wie wild ist deine Fantasie? Könnet ihr euch vorstellen, wie sich der Staub plötzlich anfühlt? Das nennen wir verrückte Vorstellung! Soweit ich das beurteilen kann, ergibt es keinen Sinn. Nicht wahr, der Schlamm beginnt, Leben zu bilden – es ist ziemlich seltsam. Es ist viel plausibler, dass Leben aus Leben entstand. Es ist schwer vorstellbar, wie Leben aus Materie entsteht. Es ist viel logischer, dass Leben aus Leben entsteht. Aber woher kommt dann Wissen? Entsteht es aus der Materie? Ich vermute, dass Wissen kommt von Wissen; Bewusstsein kommt von Bewusstsein. Aber es folgt eine weitere Frage: Kommt Liebe aus der Materie oder nicht? Wenn wir uns darüber einig sind, dass Leben nicht aus Materie entsteht und dass Bewusstsein kein Produkt von Materie ist, können wir dann akzeptieren, dass Gefühle, Liebe und Glückseligkeit Produkte von Materie sind? Ich nehme an, dass Liebe aus Liebe entsteht.

Leben kommt also vom Leben, Bewusstsein kommt vom Bewusstsein und Liebe kommt von der Liebe. Dies ist die kurze Geschichte der Schöpfung. Wie ist das alles passiert? Leben kommt vom Leben. Alles beginnt mit der Existenz, mit der göttlichen, spirituellen Existenz. Und dann spiegelt es sich auf der materiellen Ebene wieder. Srila Prabhupada erwähnt hier in den Kommentaren, dass der erste Vers des Bhagavatam lautet: janmady asya yato – Alles stammt aus der Originalquelle. Wenn wir dieses Sein, dieses Leben als Erfahrung verstehen wollen, müssen wir uns daher mit der ursprünglichen Quelle, mit der höchsten Ursache aller Ursachen, verbinden. Wir müssen die Ebene erreichen, auf der wir alles erreicht und erreicht haben; und wenn wir wissen, wissen wir alles. Es ist ein ganz besonderes, sehr hohes Konzept, es zu verstehen und wahrzunehmen. Es handelt sich nicht um eine Sammlung von Daten und Informationen, sondern um einen Schuss direkt auf das Ziel, um das Wesentliche einzufangen. Heutzutage sammeln wir normalerweise Informationen an, übersehen aber das Wesentliche. Während die alten Seher sich der Essenz voll bewusst waren und es konnten auch hinsichtlich äußerer Formalitäten und Details zu guten Schlussfolgerungen gelangen. Daher können wir sagen, dass Weisheit nicht darin besteht, Informationen zu sammeln, sondern das Wesentliche zu kennen. Es geht nicht darum, Informationen Stück für Stück anzuhäufen, sondern etwas Wesentliches zu durchschauen. Ebenso ist es, wenn wir Ewigkeit, ewige Zeit, ewiges Leben verstehen wollen, dass es sich nicht um etwas handelt, das aus atomaren Zeitteilchen besteht. Die Ewigkeit besteht nicht aus Augenblicken, das ist sie eine ganz andere Dimension. Sie können Momente ein Leben lang sammeln; sie werden niemals zur Ewigkeit werden. Aber sobald man den Ozean der materiellen Denkweise überquert und die andere Seite, das spirituelle Firmament, erreicht, findet man dort sofort die Ewigkeit – als natürliches Element. Das ist also sehr wichtig: Wir sollten danach suchen dass, indem man weiß, was alles bekannt ist; Indem wir erreicht haben, was wir erreicht haben, haben wir alles erreicht.

^{1 Srimad Bhagavatam, 5.12.8}

^{2 Srimad Bhagavatam, 5.12.9}

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.05.2017 pm, Sofia)

“All of us on the surface of the globe are living entities in different forms. Some of us are moving and some not moving. All of us come into existence, remain for some time and are annihilated when the body is again mingled with the earth. We are all simply different transformations of the earth. Different bodies and capacities are simply transformations of the earth that exist in name only, for everything grows out of the earth and when everything is annihilated it again mingles with the earth. In other words, we are but dust, and we shall but be dust. Everyone can consider this point.”[1]

Serious words, but very good point to consider. Therefore if you know one, you know all. If you know yourself, you should be able to recognize everyone. In the spiritual sense, to know yourself – this is not a selfish ego-trip, but this is a spiritual practice. If I deeply understand and consider myself, I should be able to understand others as well. Everybody is taken from dust and will return to dust, all bodies; in that sense knowing one body, one person, one living entity, we should be able to know everyone. This feature, this capacity unites us. In the spiritual sense and in the material sense we all come from the same source and we return to the same source. This is what we have to consider; all differences are question of proportion only. But there is another common feature that unites us, that is the same for all of us – we have a divine presence in our hearts. This is the inner guide. The only question is how deeply we can realize this divine presence and our spiritual identity. All else is secondary. It doesn’t matter where you come from; the only question is where you are heading for.

“One may say that varieties arise from the planet earth itself. However, although the universe may temporarily appear to be the truth, it ultimately has no real existence. The earth was originally created by a combination of atomic particles, but these particles are impermanent. Actually the atom is not the cause of the universe, although some philosophers think so. It is not a fact that the varieties found in this material world simply result from atomic juxtaposition or combination.”[2]

Here the source of existence is discussed – whether it comes from matter or from some other source. How wild is your imagination? Can you imagine that the dust all of a sudden starts to feel? Now that’s wild imagination! It’s got no sense in my understanding. The mud all of a sudden starts to formulate life. It’s little strange. Much more feasible is that life comes from life. It’s very difficult to imagine that life comes from matter. Much more logical is that life comes from life. But then where does knowledge come from? Maybe knowledge comes from matter? I suppose: knowledge comes from knowledge; consciousness comes form consciousness. But then there is another question: whether love comes from matter or not? If we agree that life doesn’t come from matter and if we agree that consciousness is not a product of matter, then can we suppose that emotions, love, bliss is a product of matter? I suppose love comes from love.

So, life comes from life, consciousness comes from consciousness, and love comes from love. This is our short story of the creation. How it all happened. Life comes from life. Everything starts from existence, divine spiritual existence. And then it is reflected on the material plane. Shrila Prabhupada mentions here in the purports that the first verse of Bhagavatam is: janmady asya yato – everything comes from this original source. Therefore if we want to understand this existence, this life as an experience, we need to connect to the original source, the ultimate cause of all causes. We have to reach that plane, by reaching where everything is reached, everything is accomplished; by knowing what, we will know everything. This is a very special, very high concept of understanding, of perception. It’s not collecting the data and the information, but it’s hitting the target, getting the main point. Usually today we collect the information and miss the point. While the ancient visionaries were fully aware of the essence and they could come to good conclusions concerning the external formalities and the details also. So, we can say that wisdom is not a collection of information, but this is the knowledge of the essence. This is not an accumulation of pieces of information, but it’s an awareness of something essential. In the same manner if we want to understand eternity, eternal time, eternal life – it’s not made up of little atomic particles of time. Eternity is not made up of moments, but it’s a totally different dimension. You can collect the moments for lifetimes; it will never turn into eternity. But as soon as you cross the ocean of material conception and you reach the other side, the spiritual sky, immediately you will find eternity there – as a natural element. So, this is very essential: we should search for that, by knowing what everything is known; by reaching what we have reached everything.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam, 12.5.8

[2] Shrimad Bhagavatam, 12.5.9