Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 30.09.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

I think the best way to celebrate the guru-principle is to remember those representatives who bring this principle so close to us. Therefore I’d like to read from Shrila Shridhara Maharaj. ‘Specific service’; this is a question and answer meeting.

“Question: The disciple sees his guru as absolute, but others may see the same person in a relative conception. So, is the guru relative or absolute?

Shrila Shridhara Maharaj: Generally the advice is that in the beginning the disciple will look at his guru as a representative of the Supreme Lord Himself. But when he makes some progress and inner enlightenment begins, he will gradually find that Krishna, the Absolute, has a particular system and He has His potencies of different varieties. According to the disciple’s inner awakenment, he will have fitness for that particular class of service. That will be considered and he will be taken under guidance in that particular type of service.”

So, that means that in the beginning we have a general conception of divine principle: ‘My master is very divine’. And later on our vision should not change to ‘He is not divine’, but to be more specific: ‘He is divine in a special way’.

“When one sees his guru gradually according to his innate capacity and quality, he will find dasya-rasa, sakhya-rasa, vatsalya-rasa or madhurya-rasa. The government grants the service. He will face some examination, some test, and he will be put in a particular department, where he will find his immediate boss under whom he will serve and be guided. That is the general situation and in this way the devotee will find his maximum gain there.”

It’s like a hierarchy. And the original meaning of hierarchy is ‘the structure of sanctity’. So it’s a divine structure and if you integrate yourself into this hierarchical structure, which is based on divine principles, then you will find your prospect. What is a family? A family is a hierarchy. Some participants might have some misunderstanding, like prabhus might think that they are the boss; let them live according to this illusion. But in general we can say that there is a head of the family, there is a mother of the family, there are some kids in the family. And if a kid integrates nicely into this structure, he will find shelter. Problems will start when he starts fighting for his freedom. Then the hierarchy is broken and he will find no shelter or a different shelter. In the same way, if we integrate ourselves into a spiritual structure, so to say, then we can find our place, we can find our service. And this gives us a prospect – where to go, how to act, how to think, how to feel.

“At first the whole system is as if one – like an integrated unity. Then a devotee will find himself in a particular part of that system, arranged according to his fitness and awakenment. Then finally he will be posted as a servitor to a particular guru, under whose guidance he will do anything and everything required from him.”

So, gurus have an eternal path and disciples also have an eternal path. And sometimes these tracks meet and cross. Sometimes a devotee is given to a guru and other times a guru is given to a devotee. But as both parties, the guru and the disciple, represent the principle – the principle of guru and the principle of the disciple – when they meet and this meeting is harmonious, then this is a divine act. So don’t think that only guru is a principle. Sishya is also a principle. Not a theory, it is a tangible reality.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha 2017. 09. 30-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Azt hiszem a legszebb módja a guru-elv ünneplésének, ha megemlékezünk mindazon képviselőiről, akik igazán közel hozták számunkra ezt az elvet. Ezért szeretném felolvasni Sríla Srídhar Mahárádzstól a „Speciális szolgálat” című írást, mely egy találkozón elhangzott kérdésekre adott válaszokat foglalja össze.

„Kérdés: A tanítvány úgy tekint Mesterére, mint a Legfelsőbbre (Abszolútra), míg mások ugyanehhez a személyhez esetleg anyagi (relatív) módon viszonyulnak. Vajon relatív vagy abszolút-e a guru?

Sríla Srídhar Mahárádzs: Általában azt tanácsolják, hogy kezdetben a tanítvány úgy       tekintsen Mesterére, mint magának a Legfelsőbb Úrnak a képviselőjére. Viszont, ahogy idővel fejlődik, és belső eszmélése kezdetét veszi, a bhakta fokozatosan ráébred, hogy Krisnának, az Abszolútnak van egy sajátságos viszonyrendszere, és vannak különböző fajtájú Energiái. Ekkor a tanítvány benső eszmélésének mértéke szerint rátermetté válik egy bizonyos fajta szolgálatra. Ezt figyelembe véve felsőbb irányítás alatt egy adott típusú szolgálatba fogják bevezetni őt.”

Ez azt jelenti, hogy kezdetben van egy általános elképzelésünk az isteni elvről: ‘Az én Mesterem abszolút Isteni’. Jó lenne, ha később nem változna meg arra a látásmódunk, hogy ‘A tanítómesterem egyáltalán nem Isteni’, de legyetek konkrétabbak: ‘Ő különleges módon Isteni’!

„Amikor valaki találkozik a gurujával, belső érzékenységének, kvalitásainak köszönhetően fokozatosan rá fog lelni a saját raszájára: a dászja-raszára, a szakhja-raszára, a vátszalja-raszára vagy a mádhurja-raszára. Az “állam” biztosítja a szolgálatot, a bhaktának pedig bizonyos vizsgákat kell letennie, próbatételekkel kell szembenéznie, majd egy adott „minisztériumba” kerül, ahol találkozik a közvetlen főnökével, akinek irányítása, vezetése alatt végzi a szolgálatot. Ez az általános helyzet, és ily módon a bhakta ott tesz szert          a legnagyobb nyereségre.”

Ez olyan, mint a hierarchia, melynek az eredeti jelentése ‘a szentség uralkodik’. Tehát ez egy isteni rendszer és, ha beilleszkedtek ebbe a hierarchikus rendszerbe, mely isteni elveken alapul, akkor ráleltek a saját távlataitokra. Mit jelent az, hogy család? A család egy hierarchikus rendszer. Néhányan talán félreértelmezik ezt, mint például a prabhuk, akik azt gondolhatják, hogy ők a főnökök a családban; hagyjuk meg őket ebben az illúzióban! Azonban általánosságban azt mondhatjuk, hogy a családban van a családfő, az édesanya és a gyerekek. Ha a gyerekek szépen beilleszkednek ebbe a rendszerbe, akkor oltalomra is találnak benne. A problémák akkor keletkeznek, amikor elkezdenek harcolni a szabadságukért. Felbomlik a hierarchia, és akkor már nem találják ezt az oltalmat, vagy máshol lelik meg. Ugyanígy, ha mi beilleszkedünk egy úgymond lelki struktúrába, akkor megtaláljuk a helyünket, rálelünk a szolgálatunkra. Ez távlatokat ad a számunkra, hogy merre tartsunk, miként viselkedjünk, hogyan gondolkozzunk és érezzünk.

„Eleinte az egész rendszer, olyan, mintha egy lenne, egy integrált egység. Majd a bhakta rátermettségének és eszmélésének mértéke szerint ennek a rendszernek egy adott részében találja magát. Végül egy bizonyos tanítómester szolgálója lesz, akinek az irányításával bármit és mindent megtesz, amit tőle kérnek.”

Tehát mind a tanítómestereknek, mind a tanítványoknak van egy örök útjuk, melyek néha találkoznak és keresztezik egymást. Olykor a bhaktát adják a gurunak, máskor pedig a gurut adják a bhaktának. Mindkét esetben, a guru és a tanítvány az elv képviselői – guru-elv, tanítványi-elv– és amikor ezek találkoznak, illetve ez a találkozás harmonikus, akkor az egy isteni elrendezés. Tehát ne gondoljátok azt, hogy csak a guru-elv létezik! A sisja szintén egy elvet testesít meg. Nem csupán elmélet, hanem kézzelfogható valóság.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 30.09.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Мисля, че най-добрият начин да честваме гуру-принципа е да помним онези представители, които донасят този принцип най-близо до нас. Затова бих искал да прочета от Шрила Шридхара Махарадж. „Специфично служене”; това е беседа с въпроси и отговори.

„Въпрос: Ученикът гледа на своя гуру като на абсолютен, но други могат да виждат същата личност с относително разбиране. Гуру относителен ли е или абсолютен?

Шрила Шридхара Махарадж: Общият съвет е в началото ученикът да гледа на своя гуру като на представител на самия Бог. Но с напредването му, когато започне вътрешното просветление, той постепенно ще открие, че Кришна, Абсолютът, има специфична система, и притежава разнообразни енергии. В съответствие с вътрешното пробуждане на ученика, той ще бъде пригоден за точно определен тип служене. Това ще бъде взето предвид и той ще бъде насочван в това специфично служене.”

Това означава, че в началото имаме общо разбиране за божествения принцип: „Моят учител е много божествен”. По-нататък виждането ни не бива да се променя на „Той не е божествен”, а да стане по-конкретно: „Той е божествен по специален начин”.

„Когато човек прозира постепенно своя гуру според съкровените си способности и качества, той ще открие дася-раса, сакхя-раса, ватсаля-раса или мадхуря-раса. Служенето се дава свише. Той ще бъде поставен на изпитание, на тест, и ще бъде пратен в определен отдел, където ще намери непосредствения си водач, под чиито насоки ще служи. Такава е общата ситуация и по такъв начин преданият ще намери максималната си полза там.”

Това е като йерархия. А оригинално йерархия означава „структура на светостта”. Така че това е божествена структура и ако вие се интегрирате в тази йерархическа структура, основана на божествени принципи, тогава ще намерите перспективите си. Какво представлява семейството? Семейството е йерархия. Някои от участниците може да имат своето неразбиране, например прабхутата може да си мислят, че те са шефът; оставете ги да си живеят с тази илюзия. Но най-общо можем да кажем, че има глава на семейството, има майка на семейството, и има деца. И ако детето се вписва по хубав начин в тази структура, то ще намери подслон. Проблемите започват когато то реши да се бори за свободата си. Тогава йерархията е счупена и то няма да намира подслон, или ще се прислони другаде. По същия начин, ако ние се впишем в духовната структура, така да се каже, ще можем да намерим своето място, своето служене. И това ни дава перспектива – къде да идем, как да действаме, как да мислим, как да чувстваме.

„Отначало цялата система като че е една – като интегрално единство. Сетне преданият ще се озове в определена част на тази система, според своята пригодност и пробуденост. Накрая той ще бъде поставен като служител на определен гуру, под чиито напътствия ще прави всичко, което се изисква от него.”

И така, гуру имат вечен път и учениците също имат вечен път. И понякога тези пътища се срещат и пресичат. Понякога преданият е даден на някой гуру, а друг път гуру се дава на предания. Но понеже и двете страни: и гуру, и ученикът, представляват принцип – принципа на гуру и принципа на ученика –  когато се срещнат и когато тази среща е хармонична, това е божествено дело. Така че не си мислете, че само гуру е принцип. Шишя, ученикът, също е принцип. Не теория, а осезаема реалност.

(следва продължение)