Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 29.09.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Krishna Priya: You mentioned before that it’s good to have friends everywhere and I wanted to ask: who is a real friend?

Swami Tirtha: You should be a real friend for others! Don’t wait for others to be friendly to you; you should be a friend to them. This story also starts with you. Don’t expect to be loved and appreciated. But try to serve and love others.

Prem Prasad: If they understand. Because sometimes they don’t.

Swami Tirtha: That’s their business. Our business is to be friendly.

Prem Prasad: It will not happen in one shot. Slowly-slowly.

Swami Tirtha: Бавно[1]. If we are full of bhaava, then it will happen. Because in that sense friendship is not a feeling. It’s not something that will satisfy me, that will give good feelings to me. Friendship is a vision. This is my approach to things in general – friendly mood. To be in good terms with the Supreme – this is a philosophy, we can say. It’s not a feeling, it’s a vision. Love is not a feeling, it’s a vision. It’s a state of consciousness. Because feelings are coming and going, changing all the time. These are products of the mind. And mostly – of the uncontrolled mind. And what will the result be – these bitter fruits that were mentioned in the beginning. You expect your happiness from others, right? It’s romantic! Romantic equals foolish, but in a more polite manner. Be smart! Be able to see beyond the matrix.

Friendly disposition – it’s an approach to life in general. It’s not an expectation, this is a service, this is an attitude. I know a person who has this friendly disposition practically to all. Yet some consider even him as an enemy. But this is the business of others. Your business is to possess this friendly disposition.

Still, to be practical: who is a real friend – that’s a very good question. Because usually people consider ‘a friend’ a person who will hide your mistakes. For example, in devotional relationships you are very good friends with somebody: ‘I know your maya and you don’t expose my maya.’ Best friendship! ‘In this way we serve each other nicely, right? And we agree, deeply!’ Is that a real friend!? You are balancing close to the edge and somebody comes and pushes you down – is this a good friend?! No! Somebody who will come and save you by exposing you to your difficult side.

But all those who are neophytes in this respect, they will come in a very pushy manner – they will show all your shortcomings to expose you to your true face. Usually this is a little offensive. Yet the master’s degree here is when you can expose others and show their true realities in such a manner that they are happy about it and accept it. And the grand-master level of exposing the truth is when it’s so very surcharged with affection that the person doesn’t even think of any offence or something like this. He is not hurt.

Prem Prasad: We should be happy when we are shown our bad sides.

Swami Tirtha: Yes, we have to prepare for that. Because this is a jump into the darkness, right? But we hope that if we jump, somebody will catch us. Therefore you can feel safe.

(to be continued)

[1] It’s a play on words; ‘бавно’ in Bulgarian means ‘slowly’, but it sounding reminds of ‘bhaava’ (full of feelings) in Sanskrit

(Szvámí Tírtha, 2017.09.29-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Krsna-prijá kérdése: Korábban említetted, hogy jó, ha mindenhol vannak barátaink, és azt szeretném kérdezni, hogy ki az igaz barát?

Szvámí Tírtha: Nektek kell mások igaz barátjának lennetek! Ne másoktól várjátok, hogy barátkozzanak veletek; legyetek ti azok, akik barátkoznak. Ez a történet is veletek kezdődik. Ne várjátok el másoktól, hogy szeressenek és nagyra becsüljenek titeket, hanem szolgáljatok és szeressetek másokat.

Prémpraszád: Ha nyitottak rá, mert olykor nem azok.

Szvámí Tírtha: Az az ő dolguk. A mi dolgunk az, hogy legyünk barátságosak.

Prémpraszád: Ez nem fog egy csapásra megtörténni, hanem szépen lassan.

Swami Tirtha: Бавно[1]. Ha telve vagyunk bhávával, akkor megtörténik, mert abban az esetben a barátság nem egy érzés, nem valami, ami elégedettséggel tölt el minket és jó érzéseket ébreszt bennünk. A barátság egy jövőkép, hogy ezzel a szívélyes hozzáállással közelítek általánosságban a dolgokhoz. Jóban lenni a Legfelsőbbel – mondhatjuk, hogy ez egy filozófia, nem egy érzés, hanem egy vízió, ezt látjuk is magunk előtt. A szeretet nem érzés, hanem egy jövőkép, egy tudatállapot, mert az érzelmek jönnek-mennek, állandóan változnak. Ezek az elméből jönnek, és főként a fegyelmezetlen elméből. Az eredmény pedig a korábban említett keserű gyümölcs lesz. Másoktól várjátok a boldogságot, igaz? Ez olyan romantikus! Romantikus, vagyis ostoba, csak udvariasabban kifejezve. Legyetek okosak! Legyetek képesek túllátni a mátrixon.

Barátságos hozzáállás – ez egy általános életszemlélet. Ez nem egy elvárás, hanem egy szolgálat, egyfajta hozzáállás. Ismerek valakit, aki gyakorlatilag mindenkihez ilyen barátságosan viszonyul. Mégis néhányan ellenségesek vele, de ez az ő dolguk. A ti feladatotok az, hogy barátságosak legyetek mindenkivel.

De tulajdonképpen, hogy ki az igaz barát, az egy nagyon jó kérdés. Általában az emberek azt tekintik barátnak, aki elfedi a hibáikat. Például, nagyon jó barátságban vagytok egy bhaktával: ‘Tudom, hogy mi a te májád, szóval te se áruld el az enyémet.’ A legjobb barátság! ‘Ilyen formán szépen szolgáljuk egymást, igaz? És erről mélyen meg vagyunk győződve!’ Ez egy igaz barát!? A szakadék szélén egyensúlyoztok, ekkor odajön valaki és lelök – ez egy igaz barát?! Nem! Az igaz barát az, aki jön és megment titeket azáltal, hogy rávilágít a gyengeségeitekre.

De azok, akik kezdők még ezen a téren, nagyon tolakodó módon közelíthetnek, és rámutatnak az összes hiányosságotokra, hogy meglássátok a valódi arcotokat. Ez egy kissé bántó lehet a számotokra. Ha már mestere vagy ennek a területnek, akkor olyan módon tudsz másokat a valódi énjükkel szembesíteni, hogy azt örömmel veszik és elfogadják. A valósággal való szembesítés igazán nagy mesterei pedig olyan nagy szeretettel teszik ezt, hogy az illető egyáltalán nem is érzi bántónak.

Prémpraszád: Örömmel kell fogadnunk, ha rámutatnak a rosszabbik felünkre.

Szvámí Tírtha: Igen, készen kell lennünk rá. Hiszen, ez egy ugrás a sötétségbe, igaz? De abban bízunk, hogy ha ugrunk, valaki elkap majd minket. Így biztonságban érezhetjük magunkat.

(folytatása következik)

[1] Ez egy szójáték; ‘бавно’ bolgárul azt jelenti, hogy ‘lassan’, de hangzásra olyan, mint a ‘bháva’(érzelmekkel teli) szanszkrt szó

(от лекция на Свами Тиртха, 29.09.2017 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Кришна Прия: Споменахте преди, че е добре да имаме приятели навсякъде и аз исках да попитам: кой е истински приятел?

Свами Тиртха: Вие трябва да бъдете истински приятели за другите! Недейте да чакате другите да се отнасят приятелски с вас; вие им бъдете приятели. Тази история също започва от вас. Не очаквайте да ви обичат и оценяват, но се стремете вие да служите на другите и да ги обичате.

Прем Прасад: Стига да го разбират. Защото понякога те не разбират.

Свами Тиртха: Това си е тяхна работа. Нашата работа е да се отнасяме приятелски.

Прем Прасад: Няма да се случи изведнъж. Бавно-бавно.

Свами Тиртха: Бхавно[1]. Ако сме пълни с бхаава, тогава ще се случи. Защото в този смисъл приятелството не е чувство. Не е нещо, което ме удовлетворява мен, което ми е приятно на мен. Приятелството е визия. То е отношението ни към нещата като цяло – приятелско отношение. Да си в добри отношения в Бога – това си е философия, можем да кажем. Не е чувство, а виждане. Любовта не е чувство, а виждане. Тя е състояние на съзнанието. Защото чувствата идват и си отиват, променят се през цялото време. Те са продукти на ума. В повечето случаи – на неконтролирания ум. И какъв ще бъде резултатът – тези горчиви плодове, за които говорихме в началото. Очаквате от другите да ви направят щастливи. Това е романтично! Романтично се равнява на глупаво, но казано по-учтиво. Бъдете умни! Умейте да виждате отвъд матрицата.

Приятелското разположение е цялостен подход към живота. Това не е очакване, а служене, отношение. Познавам човек, който има такова приятелско благоразположение практически към всички. Обаче има такива, които считат дори и него за враг. Но това си е тяхна работа. Вашата работа е да добиете такова приятелско отношение.

Все пак, да бъдем практични: кой е истински приятел – това е много добър въпрос. Защото обикновено хората смятат за „приятел” някой, който замазва грешките ни. Да речем, сред бхактите сте много добри приятели с някого: „Аз си знам твоята мая, пък ти не излагаш на показ моята мая. Първи приятели сме! По този начин си служим добре един на друг, нали? И сме в дълбоко разбирателство.” Нима това е истински приятел!? Ти залиташ близо до ръба, а някой идва и те блъска надолу – това добър приятел ли е?! Не е! Добър приятел е този, който ще дойде да те спаси, като ти посочи проблемите ти.

Обаче и онези, които са начинаещи в това отношение, също ще дойдат да ти навират в носа всичките ти недостатъци, да ти покажат какъв си всъщност. Обикновено това е обидно. Ала майсторската степен тук е да показваш на хората истината за самите тях по такъв начин, че те да се радват на това и да го приемат. А гросмайсторското ниво на казване на истината е когато се прави с такъв заряд на обич, че на човек дори не му и минава през ум да се обиди или нещо такова. Той не се засяга.

Прем Прасад: Трябва да се радваме, когато ни посочват слабите ни страни.

Свами Тиртха: Да, трябва да сме готови за това. Защото то е скок в тъмното, нали? Но се надяваме, че като скочим, ще има кой да ни хване. Затова можете да се чувствате в безопасност.

(следва продължение) 

[1] Игра на думи; „бавно” на български по звучене напомня на „бхаава” (изпълнено с чувства) на санскрит

(Szvámí Tírtha, 2017.05.10-i szófiai délutáni tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Hari-bhakti kérdése: Lehetséges az, hogy megismerjük, érzékeljük, illetve a szívünkbe fogadjuk Istent azzal a tudatossággal, ami adatott nekünk, hiszen még a Bhágavata-puránában az Úr Brahmá is azt magyarázza Náradának, hogy nem képes megérteni a Jóistent?

Szvámí Tírtha: Mit is mondhatnék erre? Azt hiszem teljesen igaz, amit mondasz, mert bár nagyon közel van hozzánk a Legfelsőbb Úr, mégis nagyon távol érezzük magunkat Tőle. Itt nem egy valódi távolságról van szó, hanem úgymond a tudat torzulásáról. A tökéletesség itt és most van, ha most nem tudjuk befogadni, akkor mikor? Miért gondoljátok azt, hogy holnap majd képesek lesztek rá? Ha most azonnal nem tudjuk megérinteni az isteni szférát, ha nem tudunk a Legfelsőbb elé állni, hogy Vele lehessünk – akkor mikor? Miért is lenne jobb esélyünk holnap minderre, mint ma?

Azonban, amit említettél a legtöbb esetben nagyon is igaz, nehéz érzékelni és befogadni az Isteni szférát, a Jóistent. De, ha kellőképp figyelmesek vagyunk, akkor bár nem látjuk szemtől szemben a Legfelsőbb Urat, de észrevehetjük az Őt felfedő jeleket, azok mindent elárulnak Róla. Ezeket mindig felfedezhetjük. A Napot mindennap láthatjátok. Mi a Nap? A Nap számunkra a Legfelsőbb Úr szeme. Vagy a Holdat is láthatjátok – ő Krisna-csandra, Gaura-csandra, a telihold az éjszakai égbolt horizontján. Tehát számtalan módon emlékezhetünk Őrá. Csak valóban látó szemre és befogadó szívre van hozzá szükség.

Erről nagyon szépen ír Sríla Srídhar Mahárádzs. Egyszer egy nagyon kedves bhakta látogatott el hozzá, amint egyedül üldögélt a templom verandáján. Tudjátok, Navadvíp akkoriban csupán egyetlen templomból állt dzsungellel körülvéve. Srídhar Mahárádzs épp meditált, a dzsungelt szemlélte, majd megszólalt: „Olyan sok minden van itt, ami az Úr Csaitanjára emlékeztet Bennünket.” Mi a dzsungelt látjuk, ő pedig Maháprabhut.

Ezért azt szokták mondani, hogy bár az ostoba és a bölcs is ugyanazt a fát nézi, mégis mindketten más fát látnak. Ebben a hasonlatban a fa olyan, mint az élet, valójában ezt szemlélik másként. De mit látunk mi valójában? Korlátokat, szenvedést, halált, vagy örömöt, boldogságot, az örök élet lehetőségét? Ti mit láttok? Legyetek realisták, mert az életnek vannak korlátai, de legyetek optimisták is, mivel létezik a felsőbb valóság!

Tehát azt mondom, igen lehetséges az Istennel való találkozás.

Egyszer Gurudév megkérdezte a bhaktákat: „Szeretnétek találkozni Srímatí Rádháráníval?” Mindenki egyszerre mondta, hogy: „Igen, persze, természetesen!” erre azt felelte: „Nos, akkor reggel 4:30-kor találkozhattok Vele, itt a templomban. Ő itt van az oltáron.”

Szóval, ha elakartok érni valamit, akkor hozzatok érte egy kis áldozatot. Gyerünk, minél előbb!