Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 30.09.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

I think the best way to celebrate the guru-principle is to remember those representatives who bring this principle so close to us. Therefore I’d like to read from Shrila Shridhara Maharaj. ‘Specific service’; this is a question and answer meeting.

“Question: The disciple sees his guru as absolute, but others may see the same person in a relative conception. So, is the guru relative or absolute?

Shrila Shridhara Maharaj: Generally the advice is that in the beginning the disciple will look at his guru as a representative of the Supreme Lord Himself. But when he makes some progress and inner enlightenment begins, he will gradually find that Krishna, the Absolute, has a particular system and He has His potencies of different varieties. According to the disciple’s inner awakenment, he will have fitness for that particular class of service. That will be considered and he will be taken under guidance in that particular type of service.”

So, that means that in the beginning we have a general conception of divine principle: ‘My master is very divine’. And later on our vision should not change to ‘He is not divine’, but to be more specific: ‘He is divine in a special way’.

“When one sees his guru gradually according to his innate capacity and quality, he will find dasya-rasa, sakhya-rasa, vatsalya-rasa or madhurya-rasa. The government grants the service. He will face some examination, some test, and he will be put in a particular department, where he will find his immediate boss under whom he will serve and be guided. That is the general situation and in this way the devotee will find his maximum gain there.”

It’s like a hierarchy. And the original meaning of hierarchy is ‘the structure of sanctity’. So it’s a divine structure and if you integrate yourself into this hierarchical structure, which is based on divine principles, then you will find your prospect. What is a family? A family is a hierarchy. Some participants might have some misunderstanding, like prabhus might think that they are the boss; let them live according to this illusion. But in general we can say that there is a head of the family, there is a mother of the family, there are some kids in the family. And if a kid integrates nicely into this structure, he will find shelter. Problems will start when he starts fighting for his freedom. Then the hierarchy is broken and he will find no shelter or a different shelter. In the same way, if we integrate ourselves into a spiritual structure, so to say, then we can find our place, we can find our service. And this gives us a prospect – where to go, how to act, how to think, how to feel.

“At first the whole system is as if one – like an integrated unity. Then a devotee will find himself in a particular part of that system, arranged according to his fitness and awakenment. Then finally he will be posted as a servitor to a particular guru, under whose guidance he will do anything and everything required from him.”

So, gurus have an eternal path and disciples also have an eternal path. And sometimes these tracks meet and cross. Sometimes a devotee is given to a guru and other times a guru is given to a devotee. But as both parties, the guru and the disciple, represent the principle – the principle of guru and the principle of the disciple – when they meet and this meeting is harmonious, then this is a divine act. So don’t think that only guru is a principle. Sishya is also a principle. Not a theory, it is a tangible reality.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha 2017. 09. 30-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Azt hiszem a legszebb módja a guru-elv ünneplésének, ha megemlékezünk mindazon képviselőiről, akik igazán közel hozták számunkra ezt az elvet. Ezért szeretném felolvasni Sríla Srídhar Mahárádzstól a „Speciális szolgálat” című írást, mely egy találkozón elhangzott kérdésekre adott válaszokat foglalja össze.

„Kérdés: A tanítvány úgy tekint Mesterére, mint a Legfelsőbbre (Abszolútra), míg mások ugyanehhez a személyhez esetleg anyagi (relatív) módon viszonyulnak. Vajon relatív vagy abszolút-e a guru?

Sríla Srídhar Mahárádzs: Általában azt tanácsolják, hogy kezdetben a tanítvány úgy       tekintsen Mesterére, mint magának a Legfelsőbb Úrnak a képviselőjére. Viszont, ahogy idővel fejlődik, és belső eszmélése kezdetét veszi, a bhakta fokozatosan ráébred, hogy Krisnának, az Abszolútnak van egy sajátságos viszonyrendszere, és vannak különböző fajtájú Energiái. Ekkor a tanítvány benső eszmélésének mértéke szerint rátermetté válik egy bizonyos fajta szolgálatra. Ezt figyelembe véve felsőbb irányítás alatt egy adott típusú szolgálatba fogják bevezetni őt.”

Ez azt jelenti, hogy kezdetben van egy általános elképzelésünk az isteni elvről: ‘Az én Mesterem abszolút Isteni’. Jó lenne, ha később nem változna meg arra a látásmódunk, hogy ‘A tanítómesterem egyáltalán nem Isteni’, de legyetek konkrétabbak: ‘Ő különleges módon Isteni’!

„Amikor valaki találkozik a gurujával, belső érzékenységének, kvalitásainak köszönhetően fokozatosan rá fog lelni a saját raszájára: a dászja-raszára, a szakhja-raszára, a vátszalja-raszára vagy a mádhurja-raszára. Az “állam” biztosítja a szolgálatot, a bhaktának pedig bizonyos vizsgákat kell letennie, próbatételekkel kell szembenéznie, majd egy adott „minisztériumba” kerül, ahol találkozik a közvetlen főnökével, akinek irányítása, vezetése alatt végzi a szolgálatot. Ez az általános helyzet, és ily módon a bhakta ott tesz szert          a legnagyobb nyereségre.”

Ez olyan, mint a hierarchia, melynek az eredeti jelentése ‘a szentség uralkodik’. Tehát ez egy isteni rendszer és, ha beilleszkedtek ebbe a hierarchikus rendszerbe, mely isteni elveken alapul, akkor ráleltek a saját távlataitokra. Mit jelent az, hogy család? A család egy hierarchikus rendszer. Néhányan talán félreértelmezik ezt, mint például a prabhuk, akik azt gondolhatják, hogy ők a főnökök a családban; hagyjuk meg őket ebben az illúzióban! Azonban általánosságban azt mondhatjuk, hogy a családban van a családfő, az édesanya és a gyerekek. Ha a gyerekek szépen beilleszkednek ebbe a rendszerbe, akkor oltalomra is találnak benne. A problémák akkor keletkeznek, amikor elkezdenek harcolni a szabadságukért. Felbomlik a hierarchia, és akkor már nem találják ezt az oltalmat, vagy máshol lelik meg. Ugyanígy, ha mi beilleszkedünk egy úgymond lelki struktúrába, akkor megtaláljuk a helyünket, rálelünk a szolgálatunkra. Ez távlatokat ad a számunkra, hogy merre tartsunk, miként viselkedjünk, hogyan gondolkozzunk és érezzünk.

„Eleinte az egész rendszer, olyan, mintha egy lenne, egy integrált egység. Majd a bhakta rátermettségének és eszmélésének mértéke szerint ennek a rendszernek egy adott részében találja magát. Végül egy bizonyos tanítómester szolgálója lesz, akinek az irányításával bármit és mindent megtesz, amit tőle kérnek.”

Tehát mind a tanítómestereknek, mind a tanítványoknak van egy örök útjuk, melyek néha találkoznak és keresztezik egymást. Olykor a bhaktát adják a gurunak, máskor pedig a gurut adják a bhaktának. Mindkét esetben, a guru és a tanítvány az elv képviselői – guru-elv, tanítványi-elv– és amikor ezek találkoznak, illetve ez a találkozás harmonikus, akkor az egy isteni elrendezés. Tehát ne gondoljátok azt, hogy csak a guru-elv létezik! A sisja szintén egy elvet testesít meg. Nem csupán elmélet, hanem kézzelfogható valóság.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 30.09.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Мисля, че най-добрият начин да честваме гуру-принципа е да помним онези представители, които донасят този принцип най-близо до нас. Затова бих искал да прочета от Шрила Шридхара Махарадж. „Специфично служене”; това е беседа с въпроси и отговори.

„Въпрос: Ученикът гледа на своя гуру като на абсолютен, но други могат да виждат същата личност с относително разбиране. Гуру относителен ли е или абсолютен?

Шрила Шридхара Махарадж: Общият съвет е в началото ученикът да гледа на своя гуру като на представител на самия Бог. Но с напредването му, когато започне вътрешното просветление, той постепенно ще открие, че Кришна, Абсолютът, има специфична система, и притежава разнообразни енергии. В съответствие с вътрешното пробуждане на ученика, той ще бъде пригоден за точно определен тип служене. Това ще бъде взето предвид и той ще бъде насочван в това специфично служене.”

Това означава, че в началото имаме общо разбиране за божествения принцип: „Моят учител е много божествен”. По-нататък виждането ни не бива да се променя на „Той не е божествен”, а да стане по-конкретно: „Той е божествен по специален начин”.

„Когато човек прозира постепенно своя гуру според съкровените си способности и качества, той ще открие дася-раса, сакхя-раса, ватсаля-раса или мадхуря-раса. Служенето се дава свише. Той ще бъде поставен на изпитание, на тест, и ще бъде пратен в определен отдел, където ще намери непосредствения си водач, под чиито насоки ще служи. Такава е общата ситуация и по такъв начин преданият ще намери максималната си полза там.”

Това е като йерархия. А оригинално йерархия означава „структура на светостта”. Така че това е божествена структура и ако вие се интегрирате в тази йерархическа структура, основана на божествени принципи, тогава ще намерите перспективите си. Какво представлява семейството? Семейството е йерархия. Някои от участниците може да имат своето неразбиране, например прабхутата може да си мислят, че те са шефът; оставете ги да си живеят с тази илюзия. Но най-общо можем да кажем, че има глава на семейството, има майка на семейството, и има деца. И ако детето се вписва по хубав начин в тази структура, то ще намери подслон. Проблемите започват когато то реши да се бори за свободата си. Тогава йерархията е счупена и то няма да намира подслон, или ще се прислони другаде. По същия начин, ако ние се впишем в духовната структура, така да се каже, ще можем да намерим своето място, своето служене. И това ни дава перспектива – къде да идем, как да действаме, как да мислим, как да чувстваме.

„Отначало цялата система като че е една – като интегрално единство. Сетне преданият ще се озове в определена част на тази система, според своята пригодност и пробуденост. Накрая той ще бъде поставен като служител на определен гуру, под чиито напътствия ще прави всичко, което се изисква от него.”

И така, гуру имат вечен път и учениците също имат вечен път. И понякога тези пътища се срещат и пресичат. Понякога преданият е даден на някой гуру, а друг път гуру се дава на предания. Но понеже и двете страни: и гуру, и ученикът, представляват принцип – принципа на гуру и принципа на ученика –  когато се срещнат и когато тази среща е хармонична, това е божествено дело. Така че не си мислете, че само гуру е принцип. Шишя, ученикът, също е принцип. Не теория, а осезаема реалност.

(следва продължение)

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.05.2017 am, Sofia)

(continues from the previous Friday)

 “Whatever doubts I have about a particular subject matter I shall ask you about later. For the time being, these mysterious yoga instructions you have given me for self-realization appear very difficult to understand. Please repeat them in a simple way so that I can understand them. My mind is very inquisitive, and I want to understand this clearly.

O master of yogic power, you said that fatigue resulting from moving the body here and there is appreciated by direct perception but actually there is no fatigue. It simply exists as a matter of formality. By such inquiries and answers, no one can come to the conclusion of the Absolute Truth. Because of your presentation of this statement, my mind is a little disturbed.”[1]

And here Shrila Prabhupada clarifies: “Formal inquiries and answers about the bodily conception do not constitute knowledge of the Absolute Truth. Knowledge of the Absolute Truth is quite different from the formal understanding of bodily pains and pleasures. In Bhagavad Gita Lord Krishna informs Arjuna that the pains and pleasures experienced in relation to the body are temporary; they come and go. One should not be disturbed by them but should tolerate them and continue with spiritual realization”.[2]

I think this is a very proper question: if you don’t understand something, it’s better to ask until you come closer to some understanding. We cannot start a process at the end, we have to start it at the beginning, right. Every long journey starts with the first step. First we have to understand that here in this worldly life we perceive limitations. Then we need this inquiry: “how to achieve perfection which is beyond the limitations”. We should feed on the nectar, not on the garbage. Think of God instead of thinking of material stuff.

“Jada Bharata said: Among the various material combinations and permutations, there are various forms and earthly transformations. For some reason, these move on the surface of the earth and are called palanquin carriers. Those material transformations which do not move are gross material objects like stones. In any case, the material body is made of earth and stone in the form of feet, ankles, calves, knees, thighs, torso, throat and head. Upon the shoulders is the wooden palanquin, and within the palanquin is the so-called King of Sauvira. The body of the King is simply another transformation of earth, but within that body Your Lordship is situated and falsely thinking that you are the King of the state of Sauvira.”[3]

We can say almost offensive words – ‘You are not a king, only a lump of stones and earth’. If you receive such a message, it’s difficult to digest. Because usually if you are a king, you are approached with very humble words and with glorification: “Oh, you are so great! You are so nice.”

But ultimately we can say that the elements are present in our bodily constitution. Like the earth element provides everything that supports the body. Water element provides everything that is fluid in the body. The fire element provides the fire of digestion, for example, and the heat that you have. The air element will help you to breathe, and while you breathe that means you live, prana is with you. And the ether pervades this bodily construction with the life force. So, everything is present – inside and outside, and it’s practically the same. Little combinations here and there, like you have blond hair, or you have dark physiognomy – but it’s the same.

Then where is the difference? If everything is a combination of one or the other, what is the difference? Have you ever thought of the peppers? This is a topic of my meditation for a long time. You plant one seed, another seed, a third seed to the same soil. And one pepper is sweet, the other is chilly and the third one is extra chilly. Although we know that any plant is simply a transformation of the earth – nothing more. But how come one is sweet and the other is hot? Of course now you can come with your biological knowledge and say: ‘This is the genetic structure of this seed’ and so on… But it’s simply a transformation of the earth. What makes one pepper sweet and the other chilly? We have to understand this subtle essence that will distinguish one from the other, right. Your hair is curly and the other’s hair is long – what makes the difference? One body is like this, the other body is like that – what is the subtle essence that will make the difference? This variety, diversity is produced by the soul, the individual presence which is impossible to repeat – it’s once in a universe. And we need to have the eye to perceive that unique essence. Don’t be satisfied with the reflections, search for the original. Don’t be satisfied with simple enlightenment, try to find the person behind the divine light.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam 5.12.3-4

[2] Shrimad Bhagavatam 5.12.4 Purport

[3] Shrimad Bhagavatam 5.12.5-6

(Szvámí Tírtha, 2017.05.11-i délelőtti szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Ha kétségem támad valamivel kapcsolatban, később megkérdezem majd tőled. Ezek a titokzatos jóga-tanítások, melyekről az önmegvalósítás érdekében beszéltél, rendkívül nehezen érthetőek. Kérlek, ismételd meg őket egyszerűbben, hogy felfoghassam őket! Elmém nagyon kíváncsi, és szeretnék mindent tisztán megérteni.

Óh, misztikus erő mestere! Azt mondtad, hogy a test igénybevételéből származó fáradtság, annak ellenére, hogy közvetlenül érzékeljük, valójában nem létezik – léte csupán formális. Az efféle kérdésekkel és válaszokkal senki sem juthat el az Abszolút Igazság végső meghatározásáig. E kijelentésed megzavarta kissé az elmémet.”[1]

Sríla Prabhupád magyarázatában ezt olvashatjuk: „A testi életfelfogásra vonatkozó formális kérdések és válaszok nem tartoznak az Abszolút Igazságról szóló tudáshoz. Az Abszolút Igazság ismerete egészen más, mint a testi fájdalmak és örömök formális megértése. A Bhagavad-gítában az Úr Krisna elmondja Ardzsunának, hogy a testtel kapcsolatban tapasztalt fájdalmak és örömök ideiglenesek, örökké jönnek és mennek. Nem szabad hagynunk, hogy megzavarjanak bennünket, hanem el kell tűrnünk őket, s folytatnunk kell a lelki megvalósítás útját.”[2]

Azt hiszem, ez egy nagyon helyénvaló kérés: ha nem értetek valamit, jobb, ha kérdeztek egészen addig, amíg el nem kezditek megérteni. Nem kezdhetünk el egy folyamatot a végén, hanem az elején kell nekilátnunk. Minden hosszú út az első lépéssel kezdődik. Először is meg kell értenünk, hogy itt, ebben az anyagi életben korlátokba ütközünk. Majd tudakozódnunk kell afelől, hogy: „hogyan érhetjük el a tökéletességet, mely túl van ezeken a korlátokon”. Nektárral kell táplálkoznunk, nem szeméttel. Gondoljatok Istenre, ne pedig anyagi dolgokra.

„Dzsada Bharat, az önmegvalósított bráhmana így szólt: A különféle anyagi kombinációk és változások között különféle formák és földi átalakulások vannak. Valamilyen okból ezek a föld felületén járnak, és gyaloghintó szállítónak nevezik őket. Azok az anyagi átalakulások, amelyek nem mozognak, a durva anyagi tárgyak, mint például a kövek. Az anyagi test azonban minden esetben földből és kőből áll a láb, a boka, a lábikra, a térd, a comb, a felsőtest, a nyak és a fej formájában. A vállon nyugszik a fából készült gyaloghintó, és a gyaloghintóban ott ül az, akit Szauvíra királyának neveznek. A király teste nem más, mint a föld egy másfajta átalakulása, ám ebben a testben te laksz, és helytelenül azt gondolod, hogy te vagy Szauvíra állam királya.”[3]

Igazán bántó szavakkal talán így tudnánk megfogalmazni: ‘Nem vagy király, csak egy rakás kő és föld’. Ha ezt mondják nektek, azt bizony nehéz megemészteni.  Mert ha királyok vagytok, akkor általában nagyon alázatos szavakkal, dicsőítve közelítenek felétek: „Ó, olyan hatalmas vagy! Olyan csodálatos vagy.”

De végtére is azt mondhatjuk, hogy az elemek részt vesznek testünk felépítésében. A föld elem alkotja a test szilárd részeit; a víz elem a folyékony részeket; a tűz elem adja például az emésztés tüzét és a testhőt; a levegő elem segíti a légzést, és amíg lélegeztek, addig éltek, a prána ott van bennetek; és végül az éter elem hatja át a testet az életerővel. Tehát minden megtalálható – belül és kívül is, és gyakorlatilag mindenkiben ugyanaz. Kisebb különbségek vannak itt-ott, mint például, hogy valaki szőke, vagy sötétebb típusú – de valójában ugyanaz.

Akkor hol van a különbség? Ha minden ezeknek az elemeknek a kombinációja, akkor mi a különbség? Gondolkodtatok már valaha a paprikákon? Egy jó ideje ezen merengek. Elültettek egy magot, majd egy másikat, és egy harmadikat ugyanabba a földbe. És az egyik paprika édes lesz, a másik erős, a harmadik pedig extra erős. Bár tudjuk, hogy a növények csupán a föld átalakulásai – semmi egyebek. De hogy lehet, hogy az egyik édes, a másik pedig erős? Persze jöhettek a biológiai ismereteitekkel és mondhatjátok: ‘Ennek a magnak ez a genetikai szerkezete’ és így tovább… De ez egyszerűen csak a föld egyfajta átalakulása. Mitől lesz az egyik paprika édes, a másik pedig erős? Meg kell értenünk ezt a finom lényeget, ami megkülönbözteti az egyiket a másiktól. A te hajad göndör, másvalakié pedig hosszú – mi a különbség? Az egyik test ilyen, a másik test olyan – mi az a finom lényeg, ami miatt létrejön ez a különbség? Ezt a változatosságot, sokféleséget a lélek hozza létre, az a megismételhetetlen egyéni jelenlét – mely egy univerzumban csak egyszer fordul elő. Meg kell látnunk ezt az egyedülálló lényeget. Ne elégedjetek meg a tükörképekkel, keressétek az eredetit. Ne elégedjetek meg az egyszerű megvilágosodással, hanem próbáljátok megtalálni a Személyt az isteni fény mögött.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána 5.12.3-4.

[2] Bhágavata-purána 5.12.4. magyarázat

[3] Bhágavata-purána 5.12.5-6.

(Aus der Lektion von Swami Tirtha, 11.05.2017,  am Morgen, Sofia)

(eine Vortsetzung vom vorigen Freitag)

„Über meine  Zweifel bezüglich bestimmten Themen,spreche ich später. Jetzt möchte ich mit dir über die schwierigen Anleitungen sprechen, die du mir gabst, wie ich mit Hilfe Mystischer Yoga meine Spirituelle Natur erkennen kann. Bitte wiederhole sie noch einmal, aber etwas einfacher, damit ich sie verstehen kann. Mein Geist strebt immer nach Wissen und ich sehne mich nach Klarheit.Oh Herrscher der Yogakraft, du sagtest, owohl ich Ermüdigung wegen der Bewegungen des Körpers empfinde, dass eigentlich keine Müdigkeit existiert. Es scheint nur so. Auch dass man durch solche Fragen und Antworten, nicht zur Verständniss der Absoluten Warheit kommt. Das bringt mich etwas durcheinander.“[1]
Hier stellt Srila Prabhupada klar: „Formelle Fragen und Antworten zu körperlichen Konzepten stellen kein Wissen über die Absolute Wahrheit dar.“ Das Wissen über die Absolute Wahrheit unterscheidet sich deutlich von der formalen Verständnis körperlicher Schmerzen und Freuden. In der Bhagavad Gita sagt Lord Krishna zu Arjuna, dass die im Zusammenhang mit dem Körper erlebten Leiden und Freuden vorübergehender Natur sind; sie kommen und gehen. Man sollte sich von ihnen nicht stören lassen, sondern sie tolerieren und weiter auf die spirituelle Verwirklichung zusteuern.“ [2]
Ich denke, das ist eine sehr berechtigte Frage: Wenn Sie etwas nicht verstehen, ist es besser, nachzufragen, bis Sie einem gewissen Verständnis näher gekommen sind. Wir können einen Prozess nicht am Ende beginnen, wir müssen ihn von vorne beginnen, oder? Jede lange Reise beginnt mit dem ersten Schritt. Zuerst müssen wir verstehen, dass wir hier in diesem weltlichen Leben bestimmte Einschränkungen spüren. Dann stellen wir diese Frage: Wie erreichen wir Perfektion, die über alle Grenzen hinausgeht? Wir sollten uns von Nektar ernähren, nicht von Müll. An Gott denken statt an materielle Dinge.
Jada Bharata, der seine spirituelle Natur kannte, sagte: „Durch ihre Wechselwirkungen vereinen sich die verschiedenen Erscheinungsformen der Materie und bilden alle möglichen irdischen Formen.“ Aus irgendeinem Grund laufen diese Formen auf dem Boden und werden Sänftenträger genannt. Die Formen, die sich nicht bewegen, sind grobstoffliche Objekte wie Steine. In allen Fällen bestehen die materiellen Körper aus Erde und Stein in Form von Knöcheln, Waden, Knien, Oberschenkeln, Rumpf, Hals und Kopf. Auf den Schultern wird eine hölzerne Sänfte platziert, in der sich der sogenannte König von Sauvira befindet. Der Körper des Königs besteht nur aus einer Handvoll Erde, aber in diesem Körper wohnst du, mein Herr, und stellst dir vor, der König von Sauvira zu sein.“ [3]
Wir können sagen, dass dies geradezu beleidigende Worte sind: „Du bist kein König, sondern ein Klumpen aus Steinen und Dreck.“ Wenn dir das jemand sagt, ist es schwer sich nicht beleidigt zu fühlen. Denn wenn man ein König ist, sprechen sie einen normalerweise mit sehr schmeichelnden Worten und Lob an: „Oh, du bist so großartig, du bist so wunderbar!“
Aber schließlich können wir sagen, dass die Elemente in der Zusammensetzung unseres Körpers vorhanden sind. Beispielsweise liefert das Erdelement alles, was der Körper braucht. Das Wasserelement hält alles im Körper flüssig. Das Feuerelement sorgt sowohl für die Verdauung als auch für die Wärme, die wir haben. Das Element Luft hilft uns beim Atmen, und während wir atmen, bedeutet es, dass wir leben, dass Prana mit uns ist. Und der Äther durchdringt diese Körperstruktur mit der Kraft des Lebens. Es ist also alles vorhanden – sowohl innen als auch außen, und es ist praktisch gleich. In verschiedenen Kombinationen hier und da, zum Beispiel einer ist blond, ein anderer dunkelhäutig – aber es ist das Gleiche.
Wo ist also der Unterschied? Wenn alles eine Kombination aus dem einen oder anderen ist, was ist dann der Unterschied? Haben Sie schon einmal über Paprika nachgedacht? Das ist für mich schon lange ein Meditationsthema. Sie pflanzen einen, zweiten, dritten Samen in die gleiche Erde. Und eine Paprika ist süß, eine andere scharf und eine dritte superscharf. Obwohl wir wissen, dass jede Pflanze nur eine Transformation des Bodens ist – mehr nicht.
Aber wie kommt es dann, dass die eine süß und  die andere scharf ist? Natürlich können Sie jetzt Ihr Biologiewissen hervorholen und sagen: „Das ist die genetische Ausstattung des Samens“ usw. Aber es ist nur eine Transformation des Bodens. Was macht eine Paprika süß und eine andere scharf? Wir müssen die Quintessenz verstehen, die das eine vom anderen unterscheidet. Ihr Haar ist lockig und das Haar einer anderen Person ist lang und glatt – was macht den Unterschied? Ein Körper ist so und ein anderer so – was ist dieses einzigartiges, die den Unterschied macht? Diese enorme Vielfalt entsteht durch die Seele, durch jene individuelle Präsenz, die sich nicht wiederholen lässt – sie ist einzigartig im gesamten Universum. Und wir müssen die Augen haben, um diese einmalige Essenz wahrzunehmen. Geben Sie sich nicht mit der Spiegelung zufrieden, sondern suchen Sie nach dem Original. Geben Sie sich nicht mit bloßer Erleuchtung zufrieden, sondern suchen Sie nach dem, was jenseits des göttlichen Lichts liegt.

(fortgesetzt werden)

1. Srimad Bhagavatam 5.12.3-4
2. Srimad Bhagavatam 5.12.4 Erklärung
3. Srimad Bhagavatam 5.12.5-6

(от лекция на Свами Тиртха, 11.05.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

„За съмненията си ще те попитам по-късно, а сега искам да разбера тези сложни напътствия, които ми даваш за това как да осъзная духовната си природа с помощта на мистичната йога. Моля те, повтори ги по-простичко, за да мога да ги проумея. Умът ми е вечно търсещ и аз жадувам яснота.

О, повелителю на йогийските сили, ти каза, че макар и да усещаме умора от движенията на тялото си, всъщност умората не съществува. Тя е просто нещо привидно. А също и че с подобни въпроси и отговори никой не може да достигне до разбиране за Абсолютната Истина. Това малко ме обърква.”[1]

Тук Шрила Прабхупад пояснява: „Формалните запитвания и отговори, касаещи телесни концепции, не съставляват знание за Абсолютната Истина. Знанието за Абсолютната Истина е доста различно от формалното разбиране за телесните болки и наслади. В „Бхагавад Гита” Бог Кришна казва на Арджуна, че страданията и удоволствията, изпитвани във връзка с тялото, са временни; те идват и си отиват. Човек не бива да се смущава от тях, а да ги търпи и да продължава да върви към духовна реализация.”[2]

Мисля, че това е съвсем уместно запитване: ако не схващаш нещо е по-добре да питаш, докато не се доближиш до някакво разбиране. Не можем да започнем даден процес от края, трябва да го започнем от началото, нали? Всяко дълго пътуване започва с първата стъпка. Най-напред трябва да разберем, че тук, в този светски живот, ние усещаме разграничения. Сетне се нуждаем от това запитване: как да постигнем съвършенство, което е отвъд ограниченията? Трябва да се храним с нектар, а не с боклук. Да мислим за Бога, вместо за материални неща.

„Джада Бхарата, който познаваше своята духовна природа, каза: „Чрез взаимодействията си различните проявления на материята се съединяват и образуват всевъзможни земни форми. Поради някаква причина тези форми ходят по земята и се наричат носачи на паланкина. Онези форми, които не се движат, са груби материални предмети, като например камъните. Във всички случаи материалните тела са направени от земя и камък под формата на глезени, прасци, колене, бедра, торс, гърло и глава. На раменете е поставен дървен паланкин и в него се намира така нареченият цар на Саувира. Тялото на царя е просто една шепа пръст, но в това тяло обитаваш ти, повелителю мой, въобразявайки си, че си царят на Саувира.”[3]

Можем да кажем, че това са направо оскърбителни думи – „Ти не си никакъв цар, а една буца от камъни и пръст”. Ако някой ти каже така, това е трудно за преглъщане. Защото обичайно когато си цар се обръщат към теб с много смирени слова и възхвали: „О, толкова си велик, толкова си прекрасен!”

Но в края на краищата можем да кажем, че елементите присъстват в състава на тялото ни. Например, земният елемент осигурява всичко, което поддържа тялото. Водният елемент осигурява всичко течно в тялото. Елементът огън осигурява храносмилателния огън, както и топлината, която имаме. Елементът въздух ни помага да дишаме, пък докато дишаме това означава, че живеем, че прана е с нас. А етерът прониква тази телесна конструкция със силата на живота. Така че всичко присъства – и отвътре, и отвън, и на практика е едно и също. В различни комбинации тук и там, например един е рус, друг е смугъл – но е едно и също.

Тогава къде е разликата? Щом всичко е комбинация на едно или друго, каква е разликата? Замисляли ли сте се някога за чушките? За мен това е тема на медитация от дълго време. Садиш едно, второ, трето семе в една и съща почва. И една чушка е сладка, друга е люта, а трета – свръх-люта. Макар да знаем, че всяко растение е просто трансформация на пръстта – нищо повече. Но как се получава тогава едната да е сладка, а другата – люта? Разбира се сега можете да извадите знанията си по биология и да речете: „Такава е генетичната структура на семето” и т.н… Но то е просто трансформация на пръстта. Кое прави една чушка сладка, а друга люта? Трябва да разберем онази фина същина, която различава едното от другото. Вашата коса е къдрава, а на друг дълга и права – кое създава разликата? Едно тяло е такова, а друго онакова – коя е фината същина, която прави разликата? Това многообразие, тази пъстрота се създават от душата, от онова индивидуално присъствие, което е невъзможно да бъде повторено – то е единствено в цялата вселена. И трябва да имаме очите да долавяме тази уникална същина. Не се удовлетворявайте от отраженията, търсете оригинала. Не се удовлетворявайте просто с просветлението, стремете се да намерите оногова, който е отвъд божествената светлина.

(следва продължение)

[1] „Шримад Бхагаватам” 5.12.3-4

[2] „Шримад Бхагаватам” 5.12.4 Пояснение

[3] „Шримад Бхагаватам” 5.12.5-6

(из лекции Свами Тиртхи, 11.05.2017 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

„У меня еще остались кое-какие сомнения, но, прежде чем раскрыть их, я должен признать, что твои наставления о том, как осознать свою духовную природу с помощью мистической йоги, показались мне слишком сложными. Будь милостив, повтори их и поясни так, чтобы я смог понять. Я горю желанием проникнуть в тайну твоих слов.

О владыка йогических сил, ты сказал, что, хотя мы иногда испытываем усталость, вызванную перемещениями тела, на самом деле ее не существует: мы говорим о ней лишь потому, что так принято. Мне кажется, что подобные объяснения, так же как и вопросы на такие темы, не помогают постичь Абсолютную Истину, поэтому твои слова немного смутили меня.”[1]

И здесь Шрила Прабхупада разъясняет: „Вопросы и ответы, основанные на телесных представлениях о жизни, не ведут к постижению Абсолютной Истины. Знание о природе Абсолюта лежит далеко за пределами поверхностного понимания причин, по которым тело наслаждается или страдает. В «Бхагавад-гите» Господь Кришна объяснил Арджуне, что страдания и наслаждения, связанные с телом, временны: они приходят и уходят. Поэтому нужно не обращать на них внимания и стойко продолжать свою духовную практику.”[2]

Я считаю, что это очень правильный вопрос: если вы чего-то не понимаете, лучше спрашивайте, пока не приблизитесь к какому-то пониманию. Мы не можем начать процесс с конца, мы должны начать его с начала, правильно. Любое долгое путешествие начинается с первого шага. Сначала мы должны понять, что здесь, в этой мирской жизни, мы видим ограничения. Тогда нам нужен этот вопрос: «как достичь совершенства, которое выходит за пределы». Мы должны питаться нектаром, а не мусором. Думайте о Боге вместо того, чтобы думать о материальных вещах.

 „Великий брахман Джада Бхарата, который познал свою духовную природу, сказал: Взаимодействуя друг с другом, различные проявления материи соединяются и образуют всевозможные тела, которые  состоят из земли. И сейчас по той или иной причине такие тела движутся по земной тверди и зовутся носильщиками паланкина. Среди грубых материальных тел есть и неподвижные, например камни. В любом случае, материальное тело — это всего лишь земля в форме стоп, лодыжек, икр, колен, бедер, туловища, шеи и головы. На плечи таких тел опирается деревянный паланкин, а в паланкине сидит так называемый царь Саувиры. Царское тело — это всего лишь еще один комок земли, однако в этом теле находишься ты, мой господин, и мнишь себя правителем Синдху и Саувиры.”[3]

Можно сказать чуть ли не обидные слова: «Ты не царь, а всего лишь глыба камней и земли». Если вы получаете такое определение, его трудно переварить. Потому что обычно, если ты царь, к тебе обращаются с очень смиренными словами и с прославлением: «О, ты так велик! Ты такой милый.”

Но в конечном счете мы можем сказать, что элементы присутствуют в нашей телесной конституции. Как элемент земли обеспечивает все, что поддерживает тело. Элемент воды обеспечивает все, что находится в организме в жидком состоянии. Например, элемент огня обеспечивает огонь пищеварения и тепло, которое у вас есть. Элемент воздуха поможет вам дышать, а пока вы дышите, значит, вы живете, прана с вами. И эфир наполняет жизненной силой эту телесную конструкцию. Итак, все присутствует – внутри и снаружи, и практически одно и то же. Комбинации тут и там, вроде у тебя светлые волосы или у тебя смуглая физиономия — но это одно и то же.

Тогда в чем разница? Если все является комбинацией того или другого, то какая разница? Вы когда-нибудь думали о перцах? Это тема моей медитации в течение длительного времени. Вы сажаете одно семя, другое семя, третье семя в ту же почву. И один перец сладкий, другой острый, а третий очень острый. Хотя мы знаем, что любое растение — это просто преобразование земли — не более того. Но почему один сладкий, а другой острый? Конечно, теперь вы можете прийти со своими биологическими знаниями и сказать: «Это генетическая структура этого семени» и так далее… Но это просто трансформация земли. Что делает один перец сладким, а другой острым? Мы должны понять эту тонкую сущность, которая будет отличать одно от другого, правильно. У тебя кудрявые волосы, а у другого длинные и прямые— какая разница? Одно тело такое, другое тело другое — какая тонкая сущность будет иметь значение? Это многообразие, разнообразие производит душа, индивидуальное присутствие которой невозможно повторить – оно единственно во вселенной. И нам нужно иметь глаз, чтобы воспринимать эту уникальную сущность. Не довольствуйтесь отражениями, ищите оригинал. Не довольствуйтесь простым просветлением, попытайтесь найти личность за божественным светом.

(продолжение следует)

[1] „Шримад Бхагаватам” 5.12.3-4

[2] „Шримад Бхагаватам” 5.12.4 Пояснение

[3] „Шримад Бхагаватам” 5.12.5-6

(from a lecture of Swami Tirtha, 30.09.2017 morning, Sofia)

We came here together for a Vyasa-puja celebration. I hope you don’t have the illusion that you will be able to celebrate a person, an individual, because we came together to celebrate a divine tattva, a divine principle. Nevertheless you might ask: “But how to celebrate a principle? What is a principle? It sounds so theoretical.” And you are correct, a principle usually is theoretical. But don’t forget, we are part of a mystic process. And mystic means – theory might become practice; a principle might become personal. And it is also true on our present stage of realization in our process: whatever seems like an inaccessibly high destination might become true for you, for us. Are you happy to be part of such a mystic process?

In most of the cases, for people in general God is a principle, an ideal, a power. Many say that this is like a purple haze. But if somebody would tell you that you are a purple haze, you will be offended: “No! I am a person! I am more!” So principles should turn into personalities.

Or a principle of dedication, of divine life – it’s nice. So many millions of people have started their career on this planet Earth to accomplish that goal. Because it’s so inviting, it’s so charming! How can we live without ideals!? It’s impossible. This is not life, this is only survival. Ideals will make us live properly. So this principle, divine life, is so inviting that we are ready to run to it. But we shouldn’t be satisfied to have a divine life on principle, to have a divine life theoretically. It’s not enough! We need to put it into practice, we have to realize that.

‘Realization’ again sounds very technical. But I think you understand what I mean: from the clouds – down to earth, here and now. And this is not a corruption, this is an upgrade of the present stage of life.

Where to find God? Where to find devotion as a living reality? History will say: search in the past. Mystery will say: search in the future. But love will say: here and now. Why wait for heaven, if we can have a taste for that here? Why wait for the next lifetime if you can accomplish now, today? And again, if we are not able to be spiritually happy today – when will the day come when you can do that? Because if you postpone: ‘Tomorrow I will be a good devotee’, that tomorrow never comes. That tomorrow should happen today, right now.

Guru for many people is a principle, a heavy principle. Because guru means ‘heavy’. Heavy in what sense? He is heavy like the Himalayas, you cannot shake him. However you try, you cannot – he is so strong, so firm, so established. Because guru is a principle, right? And how can you shake a principle? We can only approach a principle and we can admire a principle. We cannot corrupt a principle. The personal experience and the principle are different. Theory and practice are different.

Love in general for most people is again a principle – impossible to realize. And sometimes our experience is bitter. But should it compromise the principle of love? It’s impossible! The principle is always perfect. My understanding of that principle and my realization of that principle are partial, they’re limited; but divine reality is not limited.

So, if we return to the original point: guru for many people is a principle. And this is a divine principle. But as this is divine, therefore it is sensitive. It’s a very delicate principle. Is it good to have a spiritual master? Is it Bulgarian ‘yes’? And is it easy to have a spiritual master? You know, Indians have an advantage, because they can shake their head as they like and it will mean as you like – you read this body language according to your understanding. You see, such a refined culture! One gesture can mean anything. So it’s very delicate; same with the divine love principle, same with the guru principle – they are very delicate. One little signal can mean all. Therefore we came together to celebrate this principle – the guru-tattva. It’s so nice, so strong, so elevated! This is beyond human capacities – as it is divine.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha 2017. 09. 30-i szófiai reggeli tanításából)

Azért jöttünk most össze, hogy egy Vjásza-pudzsát ünnepeljünk. Remélem nem vagytok abban az illúzióban, hogy egy embert, egy személyt fogtok megünnepelni, hiszen azért vagyunk most együtt, hogy az isteni tattvát, egy isteni princípiumot ünnepeljünk. Talán felmerül a kérdés, hogy miként ünnepeljünk egy elvet? Mi is ez az elv? Ez így nagyon elméletinek hangzik. „És igazatok van, az elvek általában teoretikusak, de ne feledkezzetek meg arról, hogy egy misztikus folyamatnak vagyunk részesei. A misztika azt jelenti, hogy az elmélet gyakorlattá válik; egy elv megszemélyesedik. Ez igaz a folyamatunk jelenlegi megvalósulási szakaszára is: bármi, ami elérhetetlenül magas célnak tűnik, igazzá válhat számotokra, számunkra. Örültök, hogy egy ilyen misztikus folyamatnak lehettek a részesei?

A legtöbb esetben Isten az emberek számára egy elvet, egy eszményt, hatalmat jelent. Sokan azt gondolják, hogy olyan, mint egy lila köd; de ha valaki rátok mondaná, hogy olyanok vagytok, mint egy lila köd, akkor azonnal megsértődnétek: „Nem! Én egy személy vagyok! Több vagyok egy lila ködnél!” Tehát az elveknek személyessé kellene válniuk.

Ilyen az odaadás, az istennek szentelt élet princípiuma is – ez szép. Sok millió ember tűzte ki célul ezt az elvet, amikor elindult a földi útján, hiszen annyira vonzó és elbűvölő. Hogyan élhetnénk eszmények nélkül? Ez lehetetlen! Ezek nélkül nem élet az élet, inkább csak túlélés. Az ideálok arra ösztönöznek bennünket, hogy helyesen éljünk. Tehát ez az elv, ez az istennek szentelt élet, annyira vonzó, hogy készek vagyunk futni hozzá. De ne elégedjünk meg azzal, hogy elméletileg ilyen életet élünk. Ez nem elég! Át kell ültetnünk gyakorlatba, meg kell valósítanunk.

‘Megvalósítás’ – ez megint nagyon elméleti, de azt hiszem értitek, hogy mire gondolok – le kell szállnunk a földre; itt és most. Ez nem valami rossz dolgot jelent, hanem az élet jelenlegi állapotának a feljavítását.

Hol találjuk Istent? Hol találjuk meg az odaadást, mint élő valóságot? A történelem azt mondja, hogy a múltban kell keresni. A misztika azt mondja, hogy a jövőben. De a szeretet az mondja: itt és most! Miért várjunk a mennyországra, ha már itt is megízlelhetjük? Miért várjunk a következő életre, ha már most elérhetjük? Ha most nem állunk készen a lelki boldogságra, akkor mikor fog eljönni az a nap, amikor képesek leszünk rá? Ha elhalasztjátok: ‘Holnap jó bhakta leszek’, akkor az a holnap talán sosem jön el. Annak a holnapnak, ma kell megvalósulnia!

A guru sok ember számára egy elv, egy nagyon nehéz elv – a guru jelentése ‘nehéz’; de milyen értelemben nehéz? Olyan nehéz, mint a Himalája, megingathatatlan. Akárhogy is próbálkoztok, nem fog menni – olyan erős, határozott és szilárd, hiszen a guru egy elv, igaz? És hogyan is ingathatnátok meg egy elvet? Egy elvet csak megközelíteni és csodálni lehet. Egy elvet nem lehet elrontani. A személyes tapasztalat és az elv különböznek, ahogyan az elmélet és a gyakorlat is.

A szeretet ismét csak egy elv sokak számára – lehetetlen megvalósítani. És az ezzel kapcsolatos tapasztalataink néha keserűek. De vajon megalkuszik-e a szeretet? Lehetetlen! Az elv mindig tökéletes. A megértésem és megvalósításom részleges és korlátozott, de az isteni valóság korlátlan.

Tehát, ha visszatérünk a kiindulási ponthoz: a guru sokak számára egy elv. Ez egy isteni elv. Mivel isteni, ezért nagyon érzékeny, nagyon finom elv. Jó, ha van lelki tanítómesterünk? Ez egy bolgár ‘igen’? És könnyű, ha van lelki tanítómesterünk? Tudjátok az indiaiaknak van egy előnyük, hogy úgy rázzák a fejüket, ahogy akarják és úgy értitek, ahogy ti akarjátok – úgy olvassátok ezt a testbeszédet, amilyen a megértésetek. Látjátok milyen kifinomult kultúra! Egy kis jel bármit jelenthet. Tehát nagyon finom; ugyanígy a szeretet és a guru elv is – nagyon kifinomultak, egy kis jel mindent jelenthet. Ezért vagyunk most itt, hogy megünnepeljük a guru-tattvát. Annyira szép, erős és olyan emelkedett! Ez meghaladja az emberi képességeket – hiszen isteni.

(folytatása következik)