Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.05.2017 pm, Sofia)

(continues from the previous Friday)

“My dear King Rahugana, as long as the conditioned soul accepts the material body and is not freed from the contamination of material enjoyment, and as long as he does not conquer his six enemies and come to the platform of self-realization by awakening his spiritual knowledge, he has to wander among different places and different species of life in this material world.

The mind is the cause of all tribulations in the material world. As long as this fact is unknown to the conditioned living entity, he has to accept the miserable condition of the material body and wander within this universe in different positions. Because the mind is affected by disease, lamentation, illusion, attachment, greed and enmity, it creates bondage and a false sense of intimacy within this material world.”[1]

So, here this very old friend is described – the mind. And as yesterday, or the day before yesterday, we could finally identify where we perceive the suffering, where it happens – this is in the mind platform – here we get some instruction about the different lashes that disturb the mind: disease, lamentation, illusion, attachment, greed and enmity. There are so many things that disturb us. For example, there are certain factors mentioned in this respect. What gives disturbance to the mind? Some are inconvenient bodily conditions – for example when you are thirsty or hungry, you become agitated very easily. When the senses are satisfied, when you have eaten, then you have a better mood. Therefore they have these business lunches. Because after them the senses are satisfied and you can achieve your goals more easily. Or when you don’t get enough sleep – again you become more easily agitated. Or when there is some insecurity in your life, when you are unsure of something – oh, that gives you big trouble. I think this is the greatest trouble of all, because other things you can overcome, but this really dissipates your power.

But all these discomforts we can use in the spiritual growth. If you don’t sleep, if you keep vigilance, you will become more sensitive. If you don’t eat, first you become angrier, then you start to have a headache, but then you start to feel that you have more energy and you are more sensitive again. You perceive your environment in a different manner. So, all these discomforts can bring a very good result – if you apply them in a spiritual manner. It’s easy to fast when you decide: ‘I am so strong in my renunciation, today I am fasting!’ But better you fast when you don’t get food, when somebody else decides for you to provide or not to provide. I tell you, then it’s much more difficult.

Anyway, you can use these discomforts for your spiritual growth. And then slowly, slowly by this gradual process you can find your inner peace. Then we are more sensitive about the spiritual truths and the divine reality, and maybe we can come closer to that blessed moment when it will reveals itself to us.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam, 5.11.15-16

 (Szvámí Tírtha, 2017.05.10-i szófiai délutáni tanításából)

 (az előző pénteki tanítás folytatása)

 „Kedves Rahugana király! Amíg a feltételekhez kötött lélek anyagi testben van, amíg nem szabadul meg az anyagi élvezet szennyeződésétől, amíg nem győzi le hat ellenségét, és amíg a lelki tudás felébresztésével nem éri el az önmegvalósítás szintjét, addig arra kényszerül, hogy különféle fajokon át vándoroljon az anyagi világban.

Az elme az oka minden megpróbáltatásnak az anyagi világban. Amíg a feltételekhez kötött élőlény nincs tisztában ezzel a ténnyel, addig el kell fogadnia az anyagi test gyötrelmes helyzetét, és újabb és újabb körülmények közé kerülve kell vándorolnia ebben az univerzumban. Az elmére hatással van a betegség, a bánat, az illúzió, a ragaszkodás, a mohóság és az ellenségeskedés, így az elme leköti az élőlényt, és a birtoklás hamis érzetét kelti az anyagi világban.”[1]

Itt, régi jó barátunkról, az elméről kaptunk leírást. Ahogy tegnap, vagy tegnapelőtt, végre meghatároztuk, hogy hol található a szenvedés központja, hol érzékeljük – az elme szintjén – itt pedig különböző az elmét háborító, ostorozó dolgokról kapunk leírást, úgymint: betegség, bánat, illúzió, ragaszkodás, mohóság és ellenségeskedés. Olyan sok minden háborgat bennünket, melyekből néhányat itt is ismertetnek. Milyen dolgok zavarhatják meg az elmét? Némely, a testet érintő kellemetlenség – például, amikor éhesek vagy szomjasak vagytok, nagyon könnyen ingerlékennyé váltok, viszont, ha kielégítitek az érzékszerveiteket, ha esztek, jobb lesz a hangulatotok. Ezért találták ki az üzleti ebédeket, mert miután elégedetté váltak az érzékek, jóval könnyebben érhetitek el a céljaitokat. Vagy például, ha nem alszotok eleget – szintén könnyebben váltok ingerültté. Illetve, ha valamilyen kétséges dolog van az életetekben, bizonytalanok vagytok valamiben – az nagy problémát tud okozni. Azt hiszem valamennyi közül ez a legnehezebb, mivel az összes többi legyőzhető, azonban ez teljesen szétforgácsolja az erőtöket.

Azonban ezeket a kellemetlenségeket fel tudjuk használni a lelki fejlődésünk érdekében. Ha nem alszotok, ha virrasztotok, jóval érzékenyebbé, kifinomultabbakká váltok. Ha nem esztek, akkor először ingerlékenyebbek lesztek, majd fájni kezd a fejetek, de utána úgy érzitek, hogy több energiátok van és ismét finomabban érzékeltek dolgokat, máshogy érzékelitek a környezeteteket. Tehát mindezen kellemetlenségek nagyon jó eredményhez vezethetnek – ha lelki módon alkalmazzuk őket. Könnyű böjtölni, ha eldöntitek: ‘Szilárd vagyok a lemondásomban, ma böjtölök!’ De jobb, ha akkor böjtöltök, amikor valaki más dönt helyettetek, hogy ajánlott vagy sem, hogy egyetek. Elárulom, így sokkal nehezebb böjtölni!

Mindenesetre, ezeket a megpróbáltatásokat használhatjátok a lelki fejlődésetek érdekében is. Majd lassanként, ezáltal a fokozatos folyamat által rátaláltok a belső békétekre és érzékenyebbek lesztek a lelki igazságok, a lelki valóság iránt, és talán közelebb kerültök ahhoz az áldott pillanathoz, amikor feltárja Magát a számotokra.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána, 5.11.15-16.

(от лекция на Свами Тиртха, 10.05.2017 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

„Скъпи ми царю Рахугана, докато обусловената душа приема материално тяло и не е свободна от замърсяването на материалното наслаждение, докато не покори шестте си врагове и не достигне до нивото на себереализацията чрез пробуждане на духовното си знание, тя трябва да скита сред различни места и различни форми на живот в този материален свят.

Самоотъждествяването на душата с ума е причината за всички нейни страдания в материалния свят. Докато живото същество не осъзнава този факт, то трябва да се примири с нещастното си състояние в материалното тяло и да броди из тази вселена, заемайки различни позиции. Тъй като умът е жертва на болести, скръб, илюзия, привързаност, алчност и вражди, той се обвързва с материалния свят и се чувства измамно близък с него.”[1]

И така, тук е описан този толкова стар познайник – умът. И както вчера, или беше онзи ден, най-сетне успяхме да определим къде изпитваме страданието, къде се случва това – а именно на умственото ниво – тук получаваме насоки за различните бичове, които притесняват ума: болест, скръб, илюзия, привързаност, алчност и враждебност. Има толкова много неща, които ни безпокоят. Например, в това отношение се споменават няколко фактора. Кое носи тревога на ума? Някои от тези фактори са телесните неудобства – да речем, когато сте жадни или гладни, лесно ставате раздразнителни. Когато сетивата са заситени, когато сте се наяли, сте в по-добро настроение. Именно затова правят тези бизнес-обеди. Защото след ядене сетивата са удовлетворени и можете по-лесно да постигнете целите си. Или ако не сте се наспали достатъчно – отново ставате по-лесно възбудими. Или когато в живота ви има някаква несигурност, когато сте неуверени в нещо – о, това причинява големи проблеми. Мисля, че то е най-големият проблем, защото другите неща можете да ги преодолеете, но това наистина ви разсипва силите.

Обаче всички тези неудобства можем да ги прилагаме в духовното израстване. Ако не спите, ако будувате, ще станете по-сензитивни. Ако не ядете, първо ще станете по-гневни, след това ще получите главоболие, ала сетне ще започнете да усещате прилив на енергия и отново ще станете по-чувствителни. Възприятието ви за обкръжението ще се промени. Така всички тези неудобства могат да доведат до много добър резултат – стига да ги прилагате по духовен начин. Лесно е да гладувате когато вие решите. „Толкова съм силен в своята отреченост, днес ще постя!” Но по-добре постете когато нямате храна, когато някой друг решава вместо вас дали да ви даде да ядете или не. Казвам ви, тогава е доста по-трудно.

Тъй или инак, можете да използвате тези неудобства за духовен растеж. И тогава малко по малко чрез този постепенен процес можете да намерите своя вътрешен покой. Тогава ставаме по-чувствителни за духовните истини и за божествената реалност, и може би се доближаваме до онзи блажен миг, когато онази реалност ще ни се разкрие.

(следва продължение)

[1] „Шримад Бхагаватам”, 5.11.15-16

(из лекции Свами Тиртхи, 10.05.2017 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

„О царь Рахугана, до тех пор пока обусловленная душа не прекратит переселяться из одного материального тела в другое, пока она не стряхнет с себя скверну материальных наслаждений, не одолеет своих шестерых врагов и не пробудит в себе знание о своей истинной, духовной природе, — до тех пор она будет скитаться по материальному миру и рождаться в самых разных формах жизни.

Итак, ложное «я» обусловленной души — ее ум — является причиной всех ее несчастий в материальном мире. Пока душа не поймет этого, ей придется и дальше бродить по вселенной и страдать, получая все новые и новые материальные тела. В уме коренятся болезни, скорбь, иллюзия, привязанность, жадность, вражда, и из- за этого душа томится в плену материи и ошибочно считает себя частью этого мира.”[1]

Итак, здесь описан этот очень старый друг – ум. И, как вчера или позавчера, мы могли бы, наконец, определить, где мы воспринимаем страдание, где оно происходит — это на платформе ума — здесь мы получаем некоторые указания о различных плетях, которые беспокоят ум: болезни, скорбь, иллюзии , привязанность, жадность и вражда. Есть так много вещей, которые нас беспокоят. Например, в этом отношении упоминаются определенные факторы. Что вызывает беспокойство в уме? Некоторые из них являются неудобными телесными состояниями — например, когда вы испытываете жажду или голод, вы очень легко приходите в возбужденное состояние.

Когда чувства удовлетворены, когда вы поели, у вас улучшается настроение. Поэтому у них есть эти бизнес-обеды. Потому что после них чувства удовлетворяются, и вы можете легче достичь своих целей. Или когда вы не высыпаетесь – вы снова становитесь более легковозбудимым. Или когда в вашей жизни есть какая-то неуверенность, когда вы в чем-то не уверены — о, это доставляет вам большие неприятности. Я думаю, что это самая большая проблема из всех, потому что другие вещи вы можете преодолеть, но это действительно растрачивает вашу силу.

Но все эти неудобства мы можем использовать в духовном росте. Если вы не спите, если вы сохраняете бдительность, вы станете более чувствительными. Если вы не едите, то сначала вы становитесь злее, потом у вас начинает болеть голова, но потом вы начинаете чувствовать, что у вас больше энергии и вы снова более чувствительны. Вы по-другому воспринимаете окружающую среду. Итак, все эти неудобства могут принести очень хороший результат – если применить их духовным образом. Легко поститься, когда вы решаете: «Я так силен в своем отречении, сегодня я пощусь!» Но лучше поститесь, когда вы не получаете еды, когда кто-то другой решает за вас, давать или не давать. Говорю вам, дальше все намного сложнее.

В любом случае, вы можете использовать эти неудобства для своего духовного роста. И затем постепенно, благодаря этому постепенному процессу, вы сможете обрести свой внутренний покой. Тогда мы более чутко относимся к духовным истинам и божественной реальности и, может быть, сможем приблизиться к тому благословенному моменту, когда она откроется нам.

(продолжение следует)

[1] „Шримад Бхагаватам”, 5.11.15-16

(from a lecture of Swami Tirtha, 29.09.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Control of the mind – this is a very popular topic of all the different pseudo-spiritual trainings. But how to control our mind? What do you think?

Answer: I don’t know!

Swami Tirtha: It’s easy to say. But if somebody comes to you and asks: “Can you help me to control my mind?”, would you say: “I don’t know how”?! It’s not enough, that’s not helpful. What will you say? How to control the mind? What is your advice?

Question: My mind?

Swami Tirtha: No, my mind! I want to control my mind; what is your advice?

Answer: To meditate.

Swami Tirtha: You see, that’s good advice. Nice. All the Vedic scriptures have two types of advice: always remember God and never forget Him. Easy! Good advice is always very simple. Ultimate truth is not complicated. And through this meditation we can come in contact with the source of everything. So that’s a very perfect way of controlling the mind – in case we are not victims of some kind of spiritual illusion.

But here in the Yoga Sutras it is said: “To avoid the wild thoughts and cruel ideas, we can control the mind through developing better ideas.” So, instead of a bad practice, try to develop and cultivate some good practice. Give food to the mind. Because if you would say to people: “Don’t think of anything!”, it will never happen. First of all, if a person is a moderate one, he will ask: “Can you explain to me what is nothing?” Then you will have a hard time. Or other times, if he is not so polite, he will simply say: “It’s impossible!” So, negative advice is not enough. We need a positive cultivation.

Do you remember the steps given by Rupa Goswami according to the spiritual progress, starting from faith?

Krishna Priya: Sadhu-sanga, anartha-nivritti…

Swami Tirtha: Very nice! Adau shraddha, tatah sadhu-sanga, tha bhajana-kriya, anartha-nivritti[1]. So the first step is faith, to develop faith, to exercise our faith, to show our faith. It is said: if you don’t understand something, try to believe it; if you cannot believe, try to respect it. So you see, understanding has so many different aspects, so many fine delicate methods of approach. And then the advice also goes on: if you cannot do that either, then try to glorify it. So, from understanding we come to glorification – as a method to approach the truth. Beautiful!

But we need to focus on this control of the mind, right – how to control my mind? Don’t give nothing to your mind, because it will not be satisfied; give something! Something better, a better engagement than the previous one. I have learned this from one very elevated great devotee. Once Tripurari Maharaj, a very dear brother of my Gurudev, explained that anartha-nivritti, or the relief from bad qualities, is very much possible through the positive cultivation of artha-pravritti – not only to reject something that is useless, but cultivate something that is useful.

So if we give to a person the advice to meditate – let him meditate over something. Have a positive type of meditation, a positive type of cultivation. In order to avoid the bad ideas, we need to develop good ideas. It’s very simple! This is the way to cultivate the mind, to train it in such a way that it will develop and react in this manner – giving only good, positive feedback.

(to be continued)

[1] Chaitanya Charitamrita, Madhya, 23.14-15

(Szvámí Tírtha 2017. 09. 29-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Beszéljünk az elme szabályozásáról – ez egy nagyon népszerű téma a különféle spirituálisnak mondott tanfolyamokon. Tehát hogyan szabályozzuk az elménket, mit gondoltok erről?

Válasz: Nem tudom!

Szvámí Tírtha: Ezt könnyű mondani, de mit fogtok válaszolni, ha valaki segítséget kér tőletek azzal kapcsolatban, hogy hogyan szabályozza az elméjét? Az lesz a válaszotok, hogy „Nem tudom”?! Ez nem elég és nem is túl segítőkész. Tehát mit fogtok mondani, hogyan szabályozzuk az elmét? Mit tanácsoltok majd?

Kérdés: A saját elménket?

Szvámí Tírtha: Nem, az én elmémet! Szeretném szabályozni az elmémet, mit tanácsoltok nekem?

Válasz: Meditációt javasolnék.

Szvámí Tírtha: Látod, ez egy jó és szép tanács. Az összes védikus szentírás két dolgot javasol: emlékezzetek mindig Istenre és soha ne feledkezzetek meg Róla! Ez könnyű! A jótanács mindig nagyon egyszerű; a végső igazság nem bonyolult. Ezt a meditációt gyakorolva kapcsolatba kerülhetünk a mindenség forrásával. Tehát ez az egyik módja az elme szabályozásának – ebben az esetben nem leszünk egy spirituális illúzió áldozatai.

A Jóga-szútrákban ez áll: „Annak érdekében, hogy elkerüljük a zabolátlan és kegyetlen gondolatokat, szabályozhatjuk az elmét jobb gondolatokkal” Tehát rossz gyakorlatok helyett, inkább próbáljatok beépíteni és megtartani néhány jó gyakorlatot. Tápláljátok az elmét; ha azt mondjátok az embereknek, hogy ne gondoljanak semmire, az valószínűleg nem fog sikerülni nekik. Először is egy megfontolt ember ekkor azt fogja kérdezni, hogy magyarázzátok el neki, mit jelent a ‘semmi’. Azt pedig elég nehéz lesz elmagyarázni! Máskor, ha egy kevésbé udvarias emberrel találkoztok, egyszerűen csak azt fogja mondani, hogy „Az lehetetlen!” Tehát egy negatív tanács nem lesz elég, pozitív gyakorlatra lesz szükség.

Emlékeztek azokra a lépésekre, melyeket Rúpa gószvámí említ a lelki folyamatban való fejlődés érdekében? Az első a hit.

Krisna-prijá: szádhu-szanga, anartha-nivrtti…

Szvámí Tírtha: Helyes! Ádau sraddhá, tatah szádhu-szanga, tha bhadzsana-krijá, anartha-nivrtti¹. Tehát az első lépés a hit; kifejleszteni a hitünket, gyakorolni és megmutatni a hitünket. Azt mondják, hogy amit nem értetek abban próbáljatok meg hinni, ha nem tudtok benne hinni, akkor próbáljátok meg tisztelni. Ahogy látjátok a megértésnek nagyon sok nézőpontja van, számtalan finom, érzékeny megközelítési mód létezik. Aztán a javaslatok így folytatódnak: ha nem tudjátok tisztelni, próbáljátok meg dicsőíteni; tehát a megértéstől eljutunk a dicsőítésig – ez egy út az igazság megközelítéséhez. Gyönyörű!

Viszont most fókuszáljunk az elme szabályozására – hogyan szabályozzam az elmémet? Ha a semmivel tápláljátok az elmét, az nem lesz sikeres, ezért inkább adjatok neki valamit, valami vonzóbbat, jobb elfoglaltságot, mint a korábbi volt. Ezt egy nagyszerű bhaktától tanultam. Egyszer Tripurári Mahárádzs, Gurudév egyik nagyon szeretett hittestvére elmagyarázta, hogy az anartha-nivrtti, vagyis a rossz tulajdonságoktól való megszabadulás, nagyon is lehetséges az artha-pravrtti pozitív dolgok művelése révén – nemcsak elutasítani valamit, ami nem hasznos, hanem valami előnyös gyakorlatot végezni helyette.

Tehát, ha valakinek azt javasoljuk, hogy meditáljon, azt tegye úgy, hogy legyen a meditációjának tárgya. Legyen ez egy pozitív meditáció, egy pozitív gyakorlat. Annak érdekében, hogy elkerüljük a rossz gondolatokat, helyettesítsük azokat emelkedettekkel. Ez nagyon egyszerű! Ez az elme kiművelésének, finomításának a módja; úgy képezni, hogy ilyen módon fejlődjön és reagáljon – csak jó és pozitív dolgok szülessenek belőle.

(folytatása következik)

___________________

¹ Csaitanja-csaritámrta, Madhja, 23.14-15.

(от лекция на Свами Тиртха, 29.09.2017 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Контролът над ума – това е много популярна тема за всякакви различни псевдо-духовни обучения. Но как да контролираме своя ум? Вие как мислите?

Отговор: Не знам!

Свами Тиртха: Това е лесно да се каже. Но ако някой дойде при вас и ви помоли: „Можеш ли да ми помогнеш да овладея ума си?”, нима ще му кажете: „Ами не знам как”?! Това не е достатъчно, не е от помощ. Вие какво бихте казали? Как да се овладее ума? Какъв е вашия съвет?

Въпрос: Моят ум ли?

Свами Тиртха: Не, моят ум! Искам да контролирам ума си; какво ще ме посъветвате?

Отговор: Да медитирате.

Свами Тиртха: Виждате ли, това е добър съвет. Хубаво! Всички ведически писания дават две напътствия: винаги да помним Бог и никога да не Го забравяме. Лесно е! Добрият съвет винаги е семпъл. Висшата истина не е сложна. А посредством медитация можем да влезем в досег с извора на всичко. Така че това е много съвършен метод за овладяване на ума – стига да не сме жертва на някакъв вид духовна илюзия.

Но тук в „Йога Сутрите” е казано: „За да се избегнат необуздани помисли и жестоки идеи, можем да контролираме ума чрез развиване на по-добри идеи.” И така, вместо лошата практика, стремете се да развивате добра практика. Дайте храна на ума. Защото ако кажете на хората: „Недейте да мислите за нищо!” това няма как да стане. Преди всичко, ако човекът е сдържан и възпитан, ще попита: „Бихте ли ми обяснили какво е „нищо”?” И тогава ще се озовете в небрано лозе. Или ако не е толкова възпитан, той просто ще рече: „Това е невъзможно!” Така че негативният съвет не върши работа. Нужно ни е позитивно култивиране.

Спомняте ли си стъпалата, дадени от Рупа Госвами, по отношение на духовния напредък, като се започне от вярата?

Кришна Прия: Садху-санга, анартха-нивритти…

Свами Тиртха: Много добре! Адау шраддха, татах садху-санга, тха бхаджана-крия, анартха-нивритти[1]. И така, първата стъпка е вярата – да развием вяра, да прилагаме вярата си, да я изразяваме. Казано е: ако не разбираш нещо, опитай се да го повярваш; ако не можеш да го повярваш, постарай се да го уважаваш. Виждате, разбирането има толкова много различни аспекти, толкова фини, деликатни методи, по които да се подходи. След това съветът продължава и нататък: ако си неспособен да направиш дори това, тогава пробвай да го възхваляваш. Така от разбирането стигаме до възхвалата като метод за доближаване към истината. Красиво е!

Но сега нека се съсредоточим върху контрола над ума – как да овладеем ума си? Недейте да не давате нищо на ума си, защото той няма да е доволен; дайте му нещо! Нещо по-добро, някаква по-добра занимавка от предходната. Научил съм това от един много възвишен и велик предан. Веднъж Трипурари Махарадж, много скъп духовен брат на моя Гурудев, обясни, че анартха-нивритти, или отърваването от лошите качества, с голяма вероятност се случва чрез позитивното култивиране артха-правритти – не само да отхвърлиш ненужното, но и да отглеждаш полезното.

Така че ако дадем съвет на някого да медитира – нека да медитира върху нещо. Да има позитивен тип медитация, позитивен тип отглеждане. За да избегнем лошите идеи, нека развиваме добри идеи. Съвсем просто е! Това е метод да облагородяваме ума, да го обучаваме така, че да се развива и да реагира по такъв начин – давайки само добър, позитивен отклик.

(следва продължение)

[1] „Чайтаня Чаритамрита”, Мадхя, 23.14-15

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.05.2017 pm, Sofia) 

(continues from the previous Friday)

“There are two kinds of knowers of the field — one is the living entity, as explained above, and the other one is the Supreme Personality of Godhead, who is explained as follows. He is the all-pervading cause of creation. He is full in Himself and is not dependent on others. He is perceived by hearing and direct perception. He is self-effulgent and does not experience birth, death, old age or disease. He is the controller of all the demigods, beginning with Lord Brahma. He is called Narayana, and He is the shelter of living entities after the annihilation of this material world. He is full of all opulences, and He is the resting place of everything material. He is therefore known as Vasudeva, the Supreme Personality of Godhead. By His own potency, He is present within the hearts of all living entities, just as the air or vital force is within the bodies of all beings, moving and nonmoving. In this way He controls the body. In His partial feature, the Supreme Personality of Godhead enters all bodies and controls them.“[1]

So, the body is a field – the field of action. And there are two actors there. One is a real actor and the other is an observer. In a very beautiful verse in the Upanishads it is said that there are two birds on a tree. The body is compared to a tree and the heart is compared to the main branch of the tree. And the small bird, the individual soul, lives in the heart. When you want to say ‘I am’, you don’t touch your forehead, but your bossom: ‘I am here!’. Right, so this is your place. Because the heart is the main branch, this is where you live inside this body. But there you are not alone. Somebody else is there also – the divine presence is also there. He is the observer bird, another bird.

The you-bird is a little dull, stupid. But the other bird is all-wise – observing all your actions, knowing your future, knowing your past and giving you directions accordingly. The small bird is the atman, the great bird is the param-atman, The Great Soul. Or antaryami – your inner guide. It’s so nice – you are never alone, you have your inner guide!

If you love somebody, where do you put that person? Into your pocket? Into your thoughts? Or into your heart? Where is the best place to capture a person? I think we all agree – this is the heart. So, let’s develop attachment to somebody who is already there in your heart – and this is the presence of the Supreme. Because through an affectionate relationship to this supreme presence in your heart you will hear the message more properly. In this way you can more easily relate to this superior knower of your past, present and future.

And here  are mentioned some aspects and some features of the Supreme – like all-pervading, the cause of creation, self-effulgent, standing by itself. Very difficult to describe. Because how can you describe the all-in-all? That is so much beyond human understanding and imagination. We are limited, so how can we capture the unlimited? But fortunately enough the unlimited is not limited and can show Himself to the limited. Correct? Maybe I am limited, but He is not. And He can reveal whatever He wants. Therefore we pray: “Oh, my Lord, please, remove this effulgence! I want to see You face to face. I am blinded by Your effulgence. Please, show me Yourself as You are!” This is called enlightenment – when you see, when you perceive the presence of the Supreme in this way.

Question of Krishna Priya: You said that the soul is acting and the Supersoul is observing. I was thinking that actually the soul can also observe the dealings of the false ego incited by the gunas and through this observation gaining this experience like Jada Bharata in this story.

Swami Tirtha: It is possible.

Question: Then why do you say that the soul is stupid as she is sat-cit-ananda?

Swami Tirtha: All right, it’s not stupid, but a little stupid. Why, why, why? Because she wants to enjoy the fruits of the tree. And she thinks: ‘Oh, I can manage without this observer, I don’t pay too much attention on Him. Here are the fruits, so what is the need of such a guide? I can do it by myself.” This is called a distorted consciousness – much too focused on the external objects without considering the divine secrets. But it is said: until you try to pick the fruits of the tree, which are mixed – some are sweet, some are bitter, the third type is bitter-sweet – that is the action-reaction platform: karma, results, gunas, etc. etc. But as soon as this individual soul turns her attention to the inner guide, then all the misery is gone. So, until you don’t have this loving and living connection to your inner guide, you are a little stupid. Although if your consciousness is originally purified, all the spiritual qualities are revealed. They’re there. So we don’t need to add anything, we only have to remove what is blocking us from divine vision.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam, 5.11.13-14

(Szvámí Tírtha, 2017.05.10-i szófiai délutáni tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Kétféle ksétragja van, az aki a testet, mint mezőt ismeri – az élőlény, ahogy azt már elmondtam, valamint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit a következőképpen jellemezhetünk: Ő a teremtés mindent átható oka. Teljes Önmagában, és nem függ senki mástól. A hallás és a közvetlen tapasztalat útján érzékelhető. Önragyogó, s nincs kitéve a születésnek, a halálnak, az öregkornak és a betegségnek.  Ő az Úr Brahmától kezdve minden félisten Ura. Nárájanának hívják, és Ő az élőlények menedéke az anyagi világ megsemmisülése után. Minden fenséggel teljes, és Ő minden anyagi dolog nyugvóhelye, ezért Vászudévának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nevezik. Saját energiája révén jelen van minden élőlény szívében, miképpen a levegő vagy az életerő is jelen van minden mozgó és mozdulatlan lény testében, s így irányítja a testet. Részleges kiterjedésében az Istenség Legfelsőbb Személyisége belép minden testbe, és irányítja valamennyit. “[1]

Tehát a test egy mező – a cselekvés mezeje, ahol két élőlény tevékenykedik, az egyik valóban cselekvő, a másik pedig megfigyelő. Az upanisadok egyik nagyon szép verse azt mondja, hogy két madár ül egy fa ágán. Itt a testet egy fához és a szívet pedig a fa főágához hasonlítják. A kisebb madár, az egyéni lélek, pedig a szívben lakozik. Amikor azt akarjátok mondani, hogy ‘Én’, nem a homlokotokat, hanem a szíveteket érintitek meg: ‘Itt vagyok!’ Ugye, ti ott laktok, mert a szív a főág, ez a hely, ahol ti laktok a testben, de nem vagytok egyedül. Valaki más is van ott – a Felsőlélek (Krisna) szintén jelen van, Ő a másik madár, a tanú-madár.

Az élőlény kissé tompa/bódult/kábult és ostoba, a Felsőlélek pedig mindentudó – tanúja minden cselekedetünknek, ismeri a múltunkat, a jövőnket és eszerint kapunk iránymutatást Tőle. A kismadár az átman, a felsőbbrendű madár, pedig a Paramátmá (Felsőlélek) vagy antarjámí – a belső vezetőnk. Ez olyan csodálatos, hogy sohasem vagyunk egyedül, létezik egy belső vezetőnk!

Ha szerettek valakit, akkor hol helyeznétek el: a zsebetekbe, a gondolataitokba vagy a szívetekbe? Melyik a legjobb hely valakinek a foglyul ejtésére? Úgy hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy a szív. De hogyan kötődjünk olyasvalakihez, aki már eleve a szívünkben van, hiszen a Legfelsőbb már eredendően jelen van. A szívben lakozó Úrral való szeretetteljes kapcsolaton keresztül jobban fogjátok hallani azt, amit mond. Ily módon könnyebben kapcsolatba kerülhettek a jelenetek, múltatok és jövőtök e felsőbb ismerőjével.

Itt hallhattunk a Legfelsőbb Úr néhány jellemző tulajdonságáról, mint a teremtés mindent átható oka, az önragyogó és az Önmagában teljes. Nagyon nehéz Őt jellemezni, mert hogyan is lehetne leírni az összes tulajdonságát? Ez jóval meghaladja az emberi értelmet és képzeleterőt. Mi korlátozott képességekkel rendelkezünk, hogyan is tudnánk megragadni a végtelent? Szerencsére Őt nem korlátozza semmi, így képes feltárni Önmagát a véges lények előtt. Ugye így van? Lehet, hogy az én képességeim végesek, de az Övé nem. Ő képes feltárni bármit, amit szeretne, ezért így fohászkodunk: „Ó, Uram, kérlek távolítsd el ezt a ragyogást! Szemtől szemben akarlak látni Téged, de elvakít a ragyogásod. Kérlek, tárd fel magad olyannak, amilyen vagy!” Ezt hívják megvilágosodásnak, amikor látod, és ilyen közvetlen módon fogadod be a Legfelsőbb jelenlétét.

Krisna-prijá: Azt mondtad, hogy az egyéni lélek cselekszik, míg a Felsőlélek megfigyel. Azon gondolkodtam, hogy valójában a lélek is megfigyelheti a gunák által meghatározott hamis ego történéseit, és ezen a megfigyelésen keresztül szerez tapasztalatot, mint Dzsada Bharat ebben a történetben.

Szvámí Tírtha: Lehetséges.

Kérdés: Akkor miért mondod azt, hogy a lélek ostoba, hiszen szat-csit-ánanda tulajdonságokkal bír?

Szvámí Tírtha: Rendben, nem teljesen ostoba, csak egy kicsit. Miért? Miért? Miért? Mert az élőlény élvezni akarja a fa gyümölcsét és így gondolkozik: ‘Ó, én teljesen jól megvagyok enélkül a megfigyelő nélkül is, nem szentelek túl sok figyelmet neki, hiszen itt vannak nekem a gyümölcsök, miért is lenne szükségem egy ilyen vezetőre? Igazából ezt egyedül is meg tudom csinálni.” Ezt hívják hamis/zavart/homályos tudatnak –amikor túlontúl a külső dolgokra koncentrálunk, anélkül, hogy figyelembe vennénk az isteni titkokat. De azt mondják, hogy mindaddig, amíg a fa gyümölcseit szedegetitek, melyek teljesen vegyesek, van amelyik édes, van amelyik keserű és van amelyik édes is és keserű is egyben, addig az akció-reakció fog működni: karma, visszahatások, gunák és így tovább. Azonban mihelyst az élőlény figyelme a belső vezetője felé fordul, minden nehézség megszűnik. Tehát mindaddig, amíg nem alakul ki ez a szeretetteljes és élő kapcsolat a belső iránymutatótokkal, addig egy kicsit ostobák vagytok. Bár, ha a tudatotok eredendően tiszta, akkor valamennyi lelki tulajdonságotok is feltárult már, jelen van. Tehát nem szükséges bármit is hozzátenni, csak eltávolítani azt, ami elválaszt bennünket Isten megpillantásától.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána  5.11.13-14.

(от лекция на Свами Тиртха, 10.05.2017 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

„Има два вида кшетрагя – живото същество, както бе описано по-горе, и Върховният Бог, когото ще опишем както следва. Той е всепроникващата причина за сътворението. Той е самодостатъчен и напълно независим. Той може да бъде постигнат чрез слушане или чрез директна среща. Той е себеозарен и не е подвластен на раждане, смърт, старост или болести. Той е властелинът на всички полубогове, начело с Бог Брахма. Той се нарича Нараяна и е убежище за живите същества след унищожението на този материален свят. Той е изпълнен с всички съвършенства и е убежище за всичко материално, затова се нарича Вāсудева, Върховния Бог. Чрез собствената си енергия, Той присъства в сърцата на всички живи същества, точно както въздухът или жизнената сила е в телата на всички същества, били те подвижни или неподвижни. По този начин Той контролира тялото. Чрез частичното си проявление Върховният Бог влиза във всички тела и ги управлява.” [1]

И така, тялото е поле – полето на действието. И на него има двама актьори. Единият е истинското действащо лице, а другият е наблюдател. В един много красив стих в Упанишадите се казва, че има две птички на дървото. Тялото е сравнено с дърво, а сърцето се сравнява с главния клон на това дърво. И малката птичка, индивидуалната душа, живее в сърцето. Когато искате да кажете “аз”, не се пляскате по челото, а докосвате гръдта си. Нали; така че това е вашето място. Защото сърцето е главният клон, където живеете вие вътре в тялото. Обаче там не сте сами. Там има още някой – божието присъствие е там. Той е наблюдаващата птичка, другата птичка.

Птичката, която сте вие, е малко глупавичка. Ала другата птица е всемъдра – тя наблюдава всичките ви действия, знае бъдещето ви, познава миналото ви и ви дава нужните напътствия. Малката птичка е атман, голямата птица е парам-атман, Великата Душа. Или антариями, вътрешният водач. Толкова е хубаво – никога не сте сами, имате своя вътрешен водач.

Когато обичате някого, къде слагате този човек? В джоба си? В мислите си? Или в сърцето си? Къде е най-доброто място, където да уловите някого? Мисля, всички ще се съгласим, че това е сърцето. Така че нека развием привързаност към някой, който бездруго вече е там – а именно Божието присъствие. Защото посредством любяща свързаност с това божествено присъствие в сърцето ви, ще долавяте посланията му по-точно. По този начин по-лесно ще общувате с този върховен познавач на вашето минало, настояще и бъдеще.

Тук са споменати някои аспекти и характеристики на Всевишния – като например, че е всепроникващ, причина на творението, самоозарен, сам за себе си. Много е трудно да се опише. Защото как можете да опишете този, който е всичко? Той е толкова отвъд човешкото разбиране и въображение. Ние сме ограничени, така че как бихме могли да обхванем безграничното? За щастие Безграничният не е ограничен в това да се разкрие на ограниченото. Така ли е? Може аз да съм ограничен, но Той не е. И е способен да разкрие каквото си пожелае. Затова се молим: „О, мой Господи, моля те, отстрани това сияние! Искам да видя Теб, лице в лице. Заслепен съм от Твоето сияние. Моля Те, покажи ми се такъв, какъвто си!” Това се нарича просветление – когато виждате, когато усещате Божието присъствие по такъв начин.

Въпрос на Кришна Прия: Казахте, че душата действа, а Свръхдушата наблюдава. Мислех, че всъщност душата също може да наблюдава делата на фалшивото его, подбудени от гуните, и чрез такова наблюдение да се сдобива с опит, както Джада Бхарата в тази история.

Свами Тиртха: Възможно е.

Въпрос: А защо тогава казахте, че душата е глупава, като тя е сат-чид-ананда?

Свами Тиртха: Добре, не е глупава, а малко глупавичка. Защо, защо, защо? Защото иска да се наслаждава на плодовете от дървото. И си мисли: „О, мога да се оправям и без този наблюдател, няма да Му обръщам особено внимание. Ето ги плодовете, за какво ми е притрябвал водач? Мога да се справя и самичка.” Това се нарича изкривено съзнание – прекалено съсредоточаване върху външните обекти, без да се взимат под внимание божествените тайни. Обаче е казано, че докато се стремите да берете плодовете на дървото, а те са смесени – някои са сладки, други са горчиви, а трети са горчиво-сладки – това е нивото на действията и последиците: карма, резултати, гуни, и т.н. Ала само щом индивидуалната душа насочи вниманието си към вътрешния си водач, с цялото страдание е приключено. Така че докато не сте изградили тази жива и любяща връзка със своя вътрешен водач, сте си малко глупавички. Макар че изначално, ако сте в своето пречистено съзнание, всичките ви духовни качества са проявени. Тях ги има. Тоест не е нужно да добавяме нищо, единствено трябва да махнем онова, което препречва божествената ни визия.

(следва продължение)

[1] „Шримад Бхагаватам”, 5.11.13-14