Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 29.09.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Actually what is mentioned in Yoga Sutras – these are the basic practices of yoga in general. But what is the specific feature of bhakti as a practice? All the great saints and prophets of bhakti gave their explanation. Some say that the specific feature of bhakti is trying to see the divine essence everywhere. Others say that it is to be committed in your services to God. Or follow these rules, pros and cons, in a very profound manner. While Narada Muni says that bhakti is divine nectar. And to feel separated from our beloved Lord is the greatest pain – this is bhakti. So we have to fine-tune our understanding about yoga in general and bhakti-yoga in a more specific manner.

Actually in our practices all the different limbs and other spiritual practices are included. Yogis in general practice asana; what is our asana? To sit in a lecture for two hours – such great self-control! What is our prana-yama? When you sing so much that your voice chokes up. What is our control of the mind? If you remember your beloved ones.

And finally if I may share something personal that happened with our Gurudev. Once we were driving home to his main ashram. He returned from a world tour where he had met his brothers and seniors, and he had collected so much – not only information, but impressions. And he shared his impressions – good ones and not so happy also. He was in a very serious mood. He shared and also inquired about other things. So we started to give a report. 6-7 hours drive and mostly he was keeping silent, it was smashing silence. Sometimes he would say something that crushes your heart. Other times he would say something that will make your soul fly. For example, we had to visit one place where one devotee was serving, but he had already left that ashram to join the celebration in Nanda-falva. So when we informed Gurudev that this devotee was gone, to instruct us he said: “Impossible! In Prabhupad’s times it was out of the question that you move from one place to another without the permission of your spiritual master – impossible!” This was something that squeezed your heart a little bit. To make us think: ‘Whether I move with the blessings of my master or without that?’ Then another silence for half an hour. Time to ponder. But when we started to give the report, at that time one of our brothers was really in full ecstasy. He was rising first, going to bed last and he was ready to all the services and really his company at that time was a real shot of ecstatic devotional service. So we hardly had found words to express our feelings about him. And then Gurudev changed. He was chanting and he raised his arms to the air and said: “This is life – glorification of devotees! This is real life!” This was something to make your soul fly, but definitely followed by another half an hour of deep silence.

So all the practices of other schools of yoga are included in our line. But to control our mind it is the best to glorify others.

Now we know how to be real candidates for this maha-vrata, for this great vow of perfection. When you are on the hook, when you cannot do anything, when you cannot escape, then our vrata, then our tapa, then our mantra and our japa – your vows, renunciation, meditation and chanting – are more provided.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha 2017. 09. 29-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Valójában, amiket a Jóga-szútrákban említenek, azok a jóga alapvető gyakorlatai általánosságban, de mi a bhakti sajátos gyakorlati jellemzője? A bhakti összes nagy szentjétől és prófétájától kapunk erre magyarázatot. Egyesek szerint a sajátossága, hogy megpróbáljuk mindenben az isteni lényeget látni, mások szerint az odaadó szolgálatban kell elköteleződnünk; vagy nagyon komolyan kell követnünk ezeket a szabályokat. Nárada Muni szerint a bhakti az isteni nektár és az, hogy a szeretett Urunktól való elválás jelenti számunkra a legnagyobb fájdalmat. Tehát finomítanunk kell a megértésünket általánosságban a jógával és még konkrétabban a bhakti-jógával kapcsolatban.

Igazából a gyakorlataink magukban foglalják a jóga ágait és más lelki gyakorlatokat is. A jógik általában gyakorolják a nyolc ág egyikét, az ászanát; hogyan gyakoroljuk mi az ászanát? Két órát ülünk a leckéken – milyen nagy önuralom szükséges ehhez?! Mi a pránájámánk? Amikor annyira énekeltek, hogy elcsuklik a hangotok. Hogyan fegyelmezzük az elménket? Úgy, ha mindig szeretett Urunkra emlékezünk.

És végül, ha megoszthatok valami személyeset Gurudévvel kapcsolatban. Egyszer utaztunk haza Gurudév ásramjába – akkor érkezett vissza a világ körüli útjáról, ahol találkozott testvéreivel és elöljáróival és nem csak rengeteg információval tért vissza, hanem sok tapasztalattal is gazdagodott, amiket megosztott velünk – mind a jókat és a kevésbé kellemeseket is. Nagyon komoly, elmélyült hangulatban volt; megosztotta velünk a tapasztalatait, majd érdeklődött más dolgok felől is. 6-7 óra utazás alatt főként csak csendben volt, nagyon mély csendben. Néha olyat mondott, amitől összeszorult a szívünk, máskor pedig olyat, hogy a lelkünk szárnyalt. Például el kellett látogatnunk egy ásramba, ahol korábban egy bhakta élt és szolgálatokat végzett, de, amikor megérkeztünk már nem volt ott, elment Nandafalvára egy ünnepre és amikor Gurudévet erről tájékoztattuk ő azt mondta: „Hihetetlen! Prabhupád idejében ez egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy egyik helyről a másikra menj a tanítómestered hozzájárulása nélkül – hihetetlen!” Ez egy olyan dolog volt, amitől kicsit összeszorult a szívünk és elgondolkozhattunk arról, hogy a mesterünk áldásával vagy az áldása nélkül haladjunk az utunkon. Aztán újabb fél órás csend következett, ez volt a gondolkozás ideje. De, amikor arról számoltunk be, hogy egyik hittestvérünk a távolléte alatt teljes eksztázisban volt; ő kelt fel előszőr, ő feküdt le utoljára, bármilyen szolgálatra készen állt és a társaságában az eksztatikus odaadó szolgálatot lehetett tapasztalni; alig találtunk szavakat, hogy kifejezzük a tapasztalatainkat erről. Ekkor Gurudév megváltozott; dzsapázott, a kezeit a magasba emelte és azt mondta: „Ez az igazi élet – a bhakták dicsőítése! Ez az igazi élet!” Ez olyan volt, amitől a lelkünk szárnyalt, de természetesen ezt is egy fél órás mély csend követett.

Tehát a mi utunk az összes jóga iskola gyakorlatait magába foglalja. A legjobb módja az elme fegyelmezésének az, ha másokat dicsőítünk.

Most már tudjuk, hogyan váljunk méltó jelöltekké erre a mahá-vratára, erre a nagy tökéletességi fogadalomra. Amikor elakadtok, nem tudjátok mit tegyetek, ha nincs menekvés, akkor a vratánk, a tapánk, a mantránk és a dzsapánk – a fogadalmaitok, a lemondásotok, a meditációtok és a dzsapa fog segíteni.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 29.09.2017 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Всъщност това, което е споменато в „Йога Сутрите”, са основните йога практики като цяло. Но каква е специфичната характеристика на бхакти като практика? Всички велики светци и пророци на бхакти дават своите тълкувания. Едни казват, че специфичната характеристика на бхакти е стремежът да се прозира божествената същност навсякъде. Други казват, че бхакти е да си се посветил в служба на Бога. Или да следваш тези правила, препоръки и забрани много задълбочено. А пък Нарада Муни казва, че бхакти е божествен нектар. А да сме отделени от нашия любим Бог е най-голямата болка – това е бхакти. Така че трябва по-фино да настроим разбирането си за йога като цяло и по-специфично за бхакти-йога.

В действителност в нашите практики са включени всички останали части и духовни практики на йога. Йогите най-общо практикуват асани; а каква е нашата асана? Да седиш на лекция два часа – какъв голям самоконтрол! Каква е нашата прана-яма? Да пееш толкова много, че гласът ти да се изгуби. А какъв е нашият контрол над ума? Да помним тези, които обичаме.

И накрая ако позволите да споделя нещо лично, което се случи с нашия Гурудев. Веднъж пътувахме към вкъщи, към главния му ашрам. Той се връщаше от пътуване по света, където се бе срещал със свои духовни братя и старши наставници, и бе насъбрал много – не просто информация, а впечатления. И споделяше впечатленията си – някои хубави, някои не толкова радостни. Беше в много сериозно настроение. Споделяше и разпитваше за разни неща. Затова започнахме да докладваме. Пътувахме 6-7 часа, а той през повечето време мълчеше; беше смазващо мълчание. Понякога казваше нещо, което да ти разбие сърцето. Друг път казваше нещо да накара душата ти да полети. Например, трябваше да минем през място, където служеше един бхакта, но той вече беше тръгнал от този ашрам, за да се включи в празненствата в Нанда Фалва. И когато казахме на Гурудев, че този предан го няма вече там, за да ни инструктира той каза: „Невъзможно! По времето на Прабхупад не можеше да става и дума да отиваш от едно място на друго без разрешението на духовния учител – невъзможно!” Това беше нещо, което да ти стегне сърцето. Да те накара да се замислиш: „Дали самият аз действам с благословиите на духовния си учител или не.” Последва нов половин час мълчание. Време за размисъл. Но когато започнахме да му докладваме, по онова време един от духовните ни братя беше наистина в пълен екстаз. Ставаше пръв, лягаше последен, беше готов за всякакво служене и наистина компанията му тогава беше като истинска глътка екстазна преданост. Така че едва намирахме думи да изразим чувствата си към него. Тогава Гурудев се промени. Той мантруваше, вдигна ръце нагоре и каза: „Това е животът – да славиш бхактите! Това е истинският живот!” Това беше нещо, от което душата ти да полети, но определено бе последвано от друг половин час дълбоко мълчание.

Така че всички практики на останалите школи на йога са включени в нашата. Но за да овладеем ума си, най-добре е да славим другите.

Ето, сега знаем как да бъдем истински кандидати за маха-врата, за този велик обет за съвършенство. Когато сме вече на кукичката, когато не можем да сторим нищо, за да избягаме, тогава нашите врата, тапа, мантра и джапа – нашите обети, отречения, медитации и мантруване – са по-сигурни.

(следва продължение)

(from a lecture of Swami Tirtha, 10.05.2017 pm, Sofia)

(continues from the previous Friday)

You can consider the mind an enemy or a friend. But one thing is for sure – the mind is just like a hungry ghost. It wants to eat, you have to feed it. What kind of foodstuff would you give it? It’s up to you. But the foodstuff will have an effect on the functioning of your mind. Our mind is selective. And I don’t know about your mind, but my mind has an inclination to bad, negative stuff. Always searching for the defects and always trying to find the mistakes and this and that… My God, I have a hard time!

We shouldn’t search for mistakes. We shouldn’t feed our mind with shortcomings. We shouldn’t feed our mind with bad news. Because then the bad news are not outside anymore, but inside. Then you will have really bad company. So we have to be careful with the foodstuff for the mind.

But as our mind needs something to feed on, we have to supply something. And as the three main functions of the mind are thinking, willing and feeling, therefore we have to give it super food, right, vegan.

So, what kind of super food is there for the first function of the mind – thinking? Think of God, think of His unlimited qualities.

The second function is the willpower. Think about your way out from the labyrinth – so, the super food for the willpower of the mind is your individual plan of salvation. You need to find the mission of your life. You shouldn’t wait for others to do that, it’s your job. Find you mission. Have a program for this lifetime: ‘Yes, I want to go home, back to Godhead. I want to use all my willpower to say “no” to illusion and say “yes” to the divine reality.’ In the ancient Christian scriptures baptism is described in a very detailed manner. When somebody wanted to join the church, he had to say, I think three times, “No” in rejection to the devil. So, use your willpower to isolate yourself from stupidity. This is the super food for the second function of the mind – use your willpower for the commitment to the truth.

What kind of super food to find for the third function of the mind – feeling?

Answer: Chanting of the holy names.

Swami Tirtha: Yes, let’s start with the simple food – compassion. Or you are feeling lonely in the spiritual sense, excluded from the divine reality. Then you can feel compassion for others.

But ultimately, why not feed our mind with the nectar of immortality, amrita! Give me amrita! Just recently I asked Pavitra Prabhu to bring some whipped cream for adding to some drink, some hot chocolate or something. But somehow it was stale; and then Pavitra Prabhu immediately said: “I will bring a new one, no problem.” Then I said: “It’s only one or two more days of staying here, so it’s not necessary to supply it.” But then I achieved a small enlightenment, I said: “No, I cannot tolerate living without the nectar for two days! So, bring the whipped cream.” Why should we tolerate living without this nectar, this super food for the soul if we can take it? Divine feelings are the best food for the soul! So, cultivate that, taste that nectar! You are born from the ocean of nectar. This is your destiny. Don’t be satisfied with anything less, you are born for enjoying the nectar of immortality! We are not born here to suffer and to end up in death. No, we are born to accomplish our journey and enjoy the divine nectar. The beautiful loving pastimes of the Divine Couple – this is the best food for the mind that we have to contemplate. This is the way to find your inner peace.

“This uncontrolled mind is the greatest enemy of the living entity. If one neglects it or gives it a chance, it will grow more and more powerful and will become victorious. Although it is not factual, it is very strong. It covers the constitutional position of the soul. O King, please try to conquer this mind by the weapon of service to the lotus feet of the spiritual master and of the Supreme Personality of Godhead. Do this with great care.”[1]

This is the way, this is the method. Yasya deve para bhaktir/ yatha deve tatha gurau/ tasyaite kathita hy arthah/ prakashante mahatmanah[2] – the divine glories are revealed to those, whose faith in the spiritual master and in God is complete, uninterrupted. Yasya deve para bhaktir yatha deve tatha gurau – if you have full faith in God and, just in the same manner, in the master, then all the divine secrets will be revealed to you. Prakash – revelation.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam, 5.11.17

[2] Shvetashvatara Upanishad 6.23

(Szvámí Tírtha, 2017.05.10-i szófiai délutáni tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Az elménk lehet az ellenségünk vagy a barátunk is. Egy dolog azonban biztos, hogy – az elme olyan, mint egy éhes szellem. Enni akar, tehát meg kell, hogy etessétek. Milyen ételt adnátok neki? Ez rajtatok múlik. Viszont ez az étel hatással lesz az elme működésére. Az elménk pedig szelektív és nem tudom, hogy a tiétek hogyan működik, de az enyém hajlamos a rossz, negatív dolgokra. Állandóan hibákat, hiányosságokat és hasonlókat keres … Istenem, nem egyszerű dolog ez!

Nem szabadna hibakeresőknek lennünk és nem szabadna, hogy a hiányosságaink, a rossz hírek befolyásolják, táplálják az elménket. Mivel ebben az esetben a rossz hírek már nem odakint, hanem idebent lesznek és akkor valóban rossz társaságba kerültök. Tehát óvatosnak kell lennünk, hogy mivel tápláljuk az elmét.

Mivel az elmének szüksége van arra, hogy valamin rágódjon, valamivel elfoglalja magát, ezért biztosítanunk kell számára valami „táplálékot”. Az elme három fő feladata: a gondolkodás, az akarat és az érzés, ezért „super food”-ot, tökéletes táplálékot kell kínálnunk a számára.

Nos, akkor nézzük meg, mi is az a tökéletes táplálék, amire az első területnek, a gondolkodásnak szüksége van? Istenen és az Ő végtelen tulajdonságain gondolkodni, meditálni.

A második terület az akarat. Képzeljétek el magatokat, amint éppen egy labirintusból szeretnétek kijutni. Tehát az elme akaratereje számára a tökéletes táplálék, a személyes üdvösségetek megvalósulásának képzete. Meg kell találnotok életetek küldetését, nem szabad másokra várnotok, ez a ti feladatotok. Találjátok meg az életfeladatotokat, legyen tervetek erre az életre: ‘Igen, haza akarok menni, vissza Istenhez. Minden akaraterőmet arra szeretném használni, hogy „nemet mondjak” az illúzióra és „igent” az Isteni valóságra.’ Az ősi keresztény szentírások nagyon részletesen leírják a megkeresztelés metódusát. Ha valaki szeretne csatlakozni a gyülekezethez, azt hiszem háromszor is „Nem-et” kell mondania az ördögnek. Tehát használjátok az akaraterőtöket, hogy elszigeteljétek magatokat az ostobaságoktól. Ez volt az elme második feladatának a tökéletes tápláléka – használjátok az akaraterőtöket az igazság iránti elköteleződéshez.

Milyen tökéletes táplálékot találjunk az elme harmadik feladatához – az érzelemhez?

Válasz: A Szent Nevek zengését.

Szvámí Tírtha: Igen. Kezdjük egy egyszerű táplálékkal, az együttérzéssel, különben lelkileg magányosnak fogjátok érezni magatokat, kirekesztődve a lelki világból. Ezután már együttérzőek tudtok lenni másokkal is.

De végül is miért ne tápláljuk elménket a halhatatlanság nektárával, amritával! Adjatok amritát! Minap megkértem Pavitra Prabhut, hogy legyen szíves hozzon egy kis tejszínhabot az italomba, talán a forró csokoládéba vagy ilyesmibe, de éppen megromlott. Erre Pavitra Prabhu nyomban felajánlotta, hogy „Mindjárt hozok a boltból egy másikat, semmi probléma.” Erre én „Már csak egy-két napig vagyok itt, szóval nem szükséges másikat hoznod.” Ám ekkor hirtelen megvilágosodott számomra valami, és azt mondtam: „Nem, két napig nem bírom ki nélkül! Szóval, hozzál kérlek tejszínhabot.” Miért kellene e nektár, a lélek tökéletes tápláléka nélkül élnünk, ha megtehetjük? A lélek legfőbb éltetője az Istenhez fűződő érzelmek! Tehát gyakoroljátok a folyamatot, ízleljétek az ambróziát! A Nektáróceán szülöttei vagytok, ez van elrendelve a számotokra. Ne elégedjetek meg kevesebbel, azért jöttetek a világra, hogy belemerüljetek a halhatatlanság nektárába! Nem azért láttuk meg a napvilágot, hogy szenvedjünk és meghaljunk, hanem azért, hogy beteljesítsük az utunkat és hogy megízleljük az égi nektárt. Az Isteni Pár csodálatos, szeretetteljes kedvtelései – ezek a legjobb táplálékai az elmének, amin meditálnunk kell. Ily módon lelhetitek meg a belső békéteket.

„A megzabolázatlan elme az élőlény legnagyobb ellensége. Ha valaki nem vigyáz vele, vagy esélyt ad neki, egyre hatalmasabbá válik, és végül győzedelmeskedni fog. Noha nem valóságos, mégis nagyon erős, és eltakarja szem elől a lélek örök helyzetét. Ó, király! Kérlek, próbálj ezen az elmén felülkerekedni a lelki tanítómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlába szolgálatának fegyverével! Nagy figyelemmel törekedj erre!”[1]

Ez az út, és ez a mi módszerünk. Jaszja dévé pará bhaktir / jathá dévé tathá gurau / taszjaité kathitá hjartháh / prakásanté mahátmanah [2] – azon nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van az Úrban és a lelki tanítómesterben, a védikus tudás teljes jelentése automatikusan feltárul. Jaszja dévé pará bhaktir / jathá dévé tathá gurau – ha teljes hitetek van Istenben és hasonlóképp a lelki tanítómesterben, akkor valamennyi isteni titok feltárul számotokra. Prakás – feltárul.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána 5.11.17.

[2] Svétásvatara upanisad 6.23.

(от лекция на Свами Тиртха, 10.05.2017 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Можете да се отнасяте с ума като с враг или като с приятел. Ала едно е сигурно – умът е досущ като гладен дух. Той иска да яде, трябва да го храните. Каква храна ще му давате – това зависи от вас. Но тази храна ще има въздействие върху функционирането на вашия ум. Умът подбира. И не знам как е с вашия ум, но моят ум има наклонност към лошото, негативното. Винаги търси дефектите, винаги се стреми да намира грешки и какво ли не… Господи, колко ми е трудно!

Не бива да търсим грешки. Не бива да храним ума си с недостатъци. Не бива да го храним с лоши вести. Защото тогава лошите вести вече няма да са навън, а вътре. И тогава ще си имаме наистина лоша компания. Затова нека сме внимателни с храната за ума.

Но понеже умът ни тъй или инак е нужно да яде, трябва да му даваме нещо. И понеже трите главни функции на ума са генерирането на мисли, желания и чувства, трябва да му даваме супер-храна, веган.

Каква супер-храна има за първата функция на ума – мисленето? Да мислим за Бога, да мислим за Неговите качества.

Втората функция е волята. Мислете за пътя си вън от лабиринта – така супер-храната за волята е вашият личен план за спасение. Трябва да намерите мисията на живота си. Не бива да чакате другите да свършат тази работа, тя е ваша задача. Открийте своето призвание. Имайте програма за живота си: „Да, аз искам да си ида у дома, при Бога. Искам с цялата си воля да кажа „не” на илюзията и „да” на божествената реалност!” В древните християнски писания кръщението е описано много подробно. Когато някой искал да се присъедини към църквата, трябвало да каже мисля три пъти „Не!”, отричайки се от дявола. Така че използвайте силата на волята си, за да се разграничите от глупостта. Това е супер-храната за втората функция на ума – използвайте волевата си сила, за да се посветите на истината.

А каква супер-храна има за третата функция на ума – чувстването?

Отговор: Възпяване на светите имена.

Свами Тиртха: Да, но нека започнем с една по-простичка храна – състраданието. Или да се усещате самотни в духовно отношение, вън от божествената реалност. Тогава можете да изпитвате състрадание към другите.

Но в края на краищата, защо да не храним ума си с нектара на безсмъртието, амрита! Дайте ми амрита! Наскоро помолих Павитра Прабху да ми донесе малко сметана, за да я добавя към някаква напитка – горещ шоколад. Обаче тя беше с изтекла годност; тогава Павитра Прабху веднага каза: „Ще донеса нова, няма проблем.” Отвърнах: „Тук съм още само ден-два, няма нужда да купуваш.” Но тогава ме споходи мъничко просветление и рекох: „Не, не мога да понеса да живея два дни без нектар! Дай сметана.” Защо да търпим да живеем без този нектар, без тази супер-храна за душата, ако можем да се сдобием с нея. Божествените чувства са най-добрата храна за душата! Затова отглеждайте ги, пийте този нектар! Вие сте родени от океана от нектар. Такава е съдбата ви. Не се удовлетворявайте с нищо по-малко, родени сме да се радваме на нектара на безсмъртието! Не сме се родили тук, за да страдаме и да приключим със смърт. Не, родени сме, за да извървим пътя си и да се насладим на божествения нектар. Прекрасните, пълни с любов игри на Божествената Двойка – това е най-добрата храна, която да съзерцава умът. Този е начинът да откриете вътрешния си покой.

„Този необуздан ум е най-големия враг на живото същество. Ако човек го остави без надзор или му даде шанс, умът ще набира все повече и повече мощ и накрая ще победи. Въпреки своята ефимерност, той е много силен. Умът покрива истинската позиция на душата. О, царю, моля те, опитай се да го покориш, използвайки за оръжие служенето в лотосовите нозе на духовния учител и на Върховния Бог. Прави това изключително внимателно.”[1]

Това е начинът, това е методът. Яся деве пара бхактир/ ятха деве татха гурау/ тасяите катхита хй артхах/ пракашанте махатманах[2] – божественото величие се разкрива на онези, чиято вяра в духовния учител и в Бога е пълна, нерушима. Яся деве пара бхактир ятха деве татха гурау – ако имате пълна вяра каквато в Бога, такава същата и в духовния учител, тогава всички божествени тайни ще се разкрият пред вас. Пракаш – откровение.

(следва продължение)

[1] „Шримад Бхагаватам”, 5.11.17

[2] „Шветашватара Упанишад”, 6.23

(из лекции Свами Тиртхи, 10.05.2017 вечером, София) 

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вы можете считать ум врагом или другом. Но одно можно сказать наверняка — ум подобен голодному призраку. Он хочет есть, его надо кормить. Какие продукты вы будете ему давать – это вам решать. Но пища окажет влияние на работу вашего ума. Наш ум избирателен. И я не знаю о вашем уме, но у моего ума есть склонность к плохим, негативным вещам. Всегда ищу дефекты и всегда пытаюсь найти ошибки и то, и это… Боже мой, мне тяжело!

Мы не должны искать ошибки. Мы не должны питать свой ум недостатками. Мы не должны питать свой ум плохими новостями. Потому что тогда плохие новости уже не снаружи, а внутри. Тогда у вас будет очень плохая компания. Поэтому мы должны быть осторожны с пищей для ума.

Но поскольку нашему уму нужно что-то для питания, мы должны что-то ему давать. И поскольку три основные функции ума — это мышление, желание и чувствование, поэтому мы должны давать ему супер-пищу, верно, веганскую.

Итак, что за супереда есть для первой функции ума – мышления? Думайте о Боге, думайте о Его безграничных качествах.

Вторая функция – сила воли. Думайте о своем выходе из лабиринта — значит, суперпища для силы воли разума — это ваш индивидуальный план спасения. Вам нужно найти миссию своей жизни. Вы не должны ждать, пока это сделают другие, это ваша работа. Найдите свою миссию. Составьте программу на эту жизнь: «Да, я хочу вернуться домой, обратно к Богу. Я хочу использовать всю свою силу воли, чтобы сказать «нет» иллюзии и сказать «да» божественной реальности». В древних христианских писаниях крещение описано очень подробно. Когда кто-то хотел присоединиться к церкви, он должен был сказать, по-моему, три раза «Нет» в отвержение дьяволу. Итак, используйте свою силу воли, чтобы оградить себя от глупости. Это суперпища для второй функции ума — использовать силу воли для приверженности истине.

Какую суперпищу найти для третьей функции разума – чувства?

Ответ: Воспевание святых имен.

Свами Тиртха: Да, начнем с простой пищи – сострадания. Или чувствовать себя одиноким в духовном смысле, исключенным из божественной реальности. Тогда вы сможете чувствовать сострадание к другим.

Но, в конце концов, почему бы не питать свой ум нектаром бессмертия, амритой! Дай мне амриту! Совсем недавно я попросил Павитру Прабху принести немного взбитых сливок для добавления в какой-нибудь напиток, горячий шоколад или что-то в этом роде. Но оказалось, что они были вне срока; и тогда Павитра Прабху сразу сказал: «Я принесу новый, без проблем». Тогда я сказал: «Я буду здесь еще только один или два дня пребывания, так что покупать не надо». Но потом достигнув небольшого просветления, я сказал: «Нет, я не могу жить без нектара два дня! Так что принесите взбитые сливки. Почему мы должны терпеть жизнь без этого нектара, этой суперпищи для души, если мы можем ее принять?

Божественные чувства – лучшая пища для души! Итак, взращивайте это, пробуйте этот нектар! Вы рождены из океана нектара. Это ваша судьба. Не довольствуйтесь меньшим, вы рождены для наслаждения нектаром бессмертия! Мы рождены здесь не для того, чтобы страдать и умереть. Нет, мы рождены, чтобы завершить наше путешествие и насладиться божественным нектаром. Прекрасные любовные игры Божественной Четы — это лучшая пища для ума, которую мы должны созерцать. Это способ обрести внутренний покой.

 „Необузданный ум — злейший враг живого существа. Если дать уму волю, если не следить за ним, он будет становиться все более могущественным и в конце концов полностью подчинит себе живое существо. При всей своей эфемерности он обладает огромной силой и способен полностью скрыть истинную природу души. О царь, срази же этого врага оружием служения лотосным стопам духовного учителя и Верховной Личности Бога. Служи им очень усердно, не жалея сил.”[1]

Это способ, это метод. Йасйа деве пара бхактир/ йатха деве татха гурау/ тасйаите катхита хй артхах/ пракашанте махатманах[2] – божественная слава открывается тем, чья вера в духовного учителя и в Бога полна и нерушима. Яасйа деве пара бхактир йатха деве татха гурау – если у вас есть полная вера в Бога и, точно так же, в гуру, тогда вам откроются все божественные тайны. Пракаш – откровение.

(продолжение следует)

[1] „Шримад Бхагаватам”, 5.11.17

[2] „Шветашватара Упанишад”, 6.23

(from a lecture of Swami Tirtha, 29.09.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

 “The reasons of bad and detrimental activities are: kama[1], krodha[2] and ignorance. This is the reason of violence and all other mistakes. These influences might be weak, medium and strong. And they will bring the bitter fruits of ignorance and suffering.”[3] I think this part we all know. Have you tasted some bitter fruits?

“But what is the neighbour of strong peace? This is if we can renounce the opposite feelings. If we are strong in truthfulness, in this positive cultivation, that will mean that we can control our activities and the fruits of your actions. If we avoid stealing the property of others, then all the good qualities will appear. If we control ourselves by practicing brahmacharya, then we will be very brave, courageous. And if we don’t depend on the support of others, then it is very easy to understand the causes and the purpose of taking birth.”

You see, the cultivation of these ‘don’t do-s’ will bring very profound results. Mahaprabhu said that in order to practice spiritual life properly, we need three qualities: sincerity, determination and we have to be courageous. So if you want to achieve the highest thing, you have to be brave. It’s a jump into the darkness. But is it useful to jump into the light? There’s no risk there. Jump into the darkness – when you don’t know what will come.

Then you can say: “But, swamiji, this is material life! We jump, jump and we don’t know what is next.” Right, it always happens. You take one step and you don’t know what is coming to you. But what is the difference between the two jumps? In the material jump you are full of fear, because you are uncertain what will happen and this will bring you some apprehension. The spiritual jump into the darkness is also a very brave action, but it’s full of hope. ‘Wherever I jump to, it will be nice.’ It is full of hope.

The only thing is that we shouldn’t cross the magic circle drawn by our spiritual masters. So jump inside this circle. If you jump outside, then this is the fearful jump. It’s better we follow the rules of the game. This is the way to develop very profound good qualities.

And if we practice the ‘do-s’ that we should follow, it is said: “If we practice purity, then we shall be independent of the bodily impressions. And we should be able to avoid the bad association with others.” It shouldn’t mean that you don’t respect other living beings, but associate with their best parts. And you don’t need to agree or associate with their wrong parts – the mistakes or misunderstandings. These are like the external results of being strong in purity.

But the fruits of internal purity are very beautiful. “You will be able to see the essence in a very clear way, with a clear-cut view. Your thoughts will be very elevated. Your attention will be very one-pointed. And you will be qualified for self-control and atma-gyana, to know yourself.” I think these internal results of the practice of purity are very strong.

Next one: “If you are contented then you will reach the supreme happiness. From tapas a kind of purity will come – you can eliminate contaminations. And from this the perfection of your senses and body will come.”

But so far all this advice was focused on ourselves. ‘How to control my mind, how to practice purity, how to do this, how to do that?’ – the story starts and ends with you. But the next one says: “If we study properly the scriptures, then we shall meet our beloved God.” So, this is the proper cultivation of studies. It’s not that you will be clever; the result is that you will be embraced, you will meet Him.

And finally it is said: “If we are determined in meditation over Ishvara, then the full success of the spiritual commitment is provided.” So ishvara-pranidhanad va – with full dedication to the Supreme Lord all perfection will come. This is what we can say for the character of an apt candidate for yoga. Some laughter? You don’t say in unison: “This is my way, yes!” But we have to say it.

(to be continued)

[1] lust

[2] anger

[3] Readings from the Yoga Sutras of Patanjali

(Szvámí Tírtha 2017.09.29-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

„A rossz és káros cselekedetek okai a káma[1], a kródha[2] és a tudatlanság. Ezek az okai az erőszaknak és minden egyéb elkövethető hibának. Ezek a minket érő hatások lehetnek gyengék, közepesen erősek vagy nagyon erősek, eredményük pedig a tudatlanság keserű gyümölcsei és a szenvedés.”[3] Azt hiszem ez mindenkinek ismerős. Kóstoltatok már keserű gyümölcsöt?

„De mi a jellemzője a szilárd békének? Az, hogy fel tudjuk adni az ellentétes irányú érzéseket. Ha az igazmondás az erősségünk, ez a pozitív gyakorlatunk, az azt jelenti, hogy irányítani tudjuk a cselekedeteinket és azok gyümölcseit. Ha tartózkodunk mások tulajdonának az ellopásától, akkor minden jó tulajdonság meg fog nyilvánulni bennünk. Ha a brahmacsarja gyakorlása által tudjuk magunkat szabályozni, akkor nagyon bátrakká válunk. És ha nem függünk mások támogatásától, akkor nagyon könnyen megérthetjük születésünk okát és célját.”

Látjátok, ezeknek a kerülendő cselekedeteknek a mellőzése igazán mélyre ható eredményekkel jár. Maháprabhu szerint a lelki élet megfelelő gyakorlásához az alábbi három dolog szükséges: őszinteség, elszántság és bátraknak kell lennünk. Ha tehát a létező legmagasztosabb dolgot akarjátok elérni, bátraknak kell lennetek, ami pedig egy ugrás a sötét ismeretlenbe. De van annak valami haszna, ha a fénybe ugrotok? Abban nincs semmi kockázat. Ugorjatok a sötétségbe, ahol nem tudhatjátok mi vár rátok.

Erre azt mondhatjátok, hogy: „De szvámídzsí, ez az anyagi világ! Ha ugrunk, akkor ugrunk, és nem tudhatjuk mi fog következni.” Igen, ez így szokott lenni. Teszel egy lépést és nem tudod mi vár rád. De mi a különbség a két ugrás között? Az anyagiba való ugrás esetén tele vagyunk félelemmel, mert bizonytalan, hogy mi fog történni és ez némi aggodalommal tölt el minket.  A lelki ugrás a sötétségbe szintén egy nagyon bátor cselekedet, viszont reményteljes. ‘Akárhová ugrom, az jó lesz.’ Ez tele van reménnyel.

Az viszont nagyon fontos, hogy a lelki tanítómestereink által képviselt szent körön belül maradjunk, tehát ezen belül ugorjunk. Ha kívülre ugrunk, az félelmetes. Jobb, ha betartjuk a játékszabályokat. Ez a módja annak, hogy igazán mélyreható és jó tulajdonságokra tegyünk szert.

Ha a követendő dolgokat gyakoroljuk: „Ha tiszta életet élünk, akkor függetlenedni tudunk a testi hatásoktól, és tanácsos kerülnünk a rossz társulást.” Ez nem azt kell, hogy jelentse, hogy nem tisztelünk másokat, hanem azt, hogy a személyiségük legjobb részével próbálunk összekapcsolódni, és a rosszabbik felükkel – hibáikkal, félreértéseikkel – nem szükséges kapcsolódnunk. Ezek a külső eredményei annak, ha szilárdak vagyunk a tisztaságban.

A belső tisztaság gyümölcsei csodálatosak. „Képes leszel nagyon tiszta módon látni a lényeget. A gondolataid igazán emelkedetté válnak. A figyelmed nagyon egyhegyűvé válik, és képessé válsz az önfegyelemre és az átma-gjánára, hogy megismerd önmagad.”Azt hiszem, a tisztaság gyakorlásának ezek a belső eredményei nagyon markánsak.

A következő szútra szerint: „Ha elégedett vagy, akkor eléred a legfelsőbb boldogságot. A tapasz egyfajta tisztaságot fog eredményezni, felszámolva a tisztátalanságokat. Ezáltal az érzékek és a test tökéletesedése fog bekövetkezni.”

Az eddig elhangzott tanácsok mind ránk fókuszáltak ‘Hogyan szabályozzam az elmémet, hogyan gyakoroljam a tisztaságot, hogyan tegyem ezt vagy azt?’ – a történet velünk kezdődik és velünk végződik. De a következő részben az áll, hogy: „Ha megfelelően tanulmányozzuk az írásokat, akkor elérhetjük szeretett Urunkat.” Tehát ez a helyes módja a tanulmányok gyakorlásának. Nem az a fontos, hogy ezáltal okossá válunk, hanem az, hogy találkozhatunk az Úrral, a karjai közé vesz minket.

És végül azt olvashatjuk, hogy: „Ha eltökéltek vagyunk az Úr Ísvarán való meditációban, akkor a lelki elköteleződésünk teljes sikere biztosítva van.” Tehát ísvara-pranidhánád vá – azaz, a Legfelsőbb Úrnak való teljes elköteleződés által minden tökéletesség elérhető. Ilyen a jóga gyakorlására alkalmas személy jelleme. Nevettek ezen? Nem mondtátok egybehangzóan azt, hogy: „Igen, ez az én utam!” De ezt kell, hogy mondjuk.

(folytatása következik)

[1] vágy

[2] harag

[3] Részletek Patanydzsali Jóga-szútrák c. művéből

(от лекция на Свами Тиртха, 29.09.2017 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

„Причините за лошите, пагубни действия са: кама[1], кродха[2] и невежеството. Такава е причината за насилието и за всички останали грешки. Тези въздействия могат да са слаби, средни или силни. Те ще донесат горчивите плодове на незнанието и страданието.”[3] Мисля, че тази част е позната на всички ни. Вкусвали ли сте подобни горчиви плодове?

„Но кое граничи със стабилния мир? Ако можем да се откажем от чувствата на противопоставяне. Ако сме силни в истинността, в позитивното отглеждане, това ще означава, че можем да владеем действията си, както и плодовете на своите действия. Ако избягваме да крадем чуждата собственост, всички добри качества ще ни споходят. Ако се самоконтролираме чрез практикуване на брахмачария, тогава ще бъдем много смели. А ако не зависим от поддръжката на другите, ще можем с лекота да разберем причините и целта на раждането.”

Виждате, култивирането на тези забрани ще донесе много проникновени резултати. Махапрабху е казал, че за да практикуваме духовен живот подобаващо, три качества са ни необходими: искреност, решителност и смелост. Ако искаме да постигнем най-висшето, трябва да сме смели. Това е скок в тъмното. Но каква полза да скачаме на светло? В това няма никакъв риск. Нека скочим в тъмното – когато не знаем какво ще ни сполети.

Тогава ще речете: „Но, свамиджи, та това е материалният живот! Ние все скачаме ли скачаме и не знаем какво ще последва.” Нали, винаги се случва така. Правите една стъпка и не знаете какво ще ви връхлети. Обаче каква е разликата между тези два скока? При материалния скок сте изпълнени със страх, защото сте несигурни какво ще се случи и това ви кара да се опасявате. Духовният скок в тъмното също е много смело действие, ала е изпълнен с надежда: „Където и да скоча, ще бъде хубаво.” Пълен е с надежда.

Единствено не бива да прекосяваме магическия кръг, очертан от нашите духовни учители. Скачайте вътре в кръга. Ако скочите навън, това е плашещ скок. По-добре да следваме правилата на играта. Това е начинът да развием много дълбоки, добри качества.

А ако практикуваме позитивните наставления, които трябва да следваме, е казано: „Ако практикуваме чистота, ще бъдем независими от телесните импулси. И ще можем да избягваме лошото общуване с другите.” Това не значи да не уважавате останалите живи същества, но се свързвайте с най-добрата им страна. И не е нужно да се съгласявате или да общувате с лошата им страна – с грешките или неразбирането. Такива са външните резултати от това да сте силни в чистотата.

Но плодовете на вътрешната чистота са много красиви. „Ще съумявате да виждате същината по много чист начин, с ясен поглед. Мислите ви ще са много възвишени. Вниманието ви ще е много съсредоточено. И ще имате качествата да се владеете и да познавате себе си – атма-гяна.” Мисля, че тези вътрешни резултати от практикуването на чистота са много силни.

Следващото: „Ако сте удовлетворени, ще постигнете върховното щастие. От тапас ще възникне един вид чистота – ще можете да премахвате замърсяванията. А от това ще последва съвършенство на тялото и сетивата.”

Но всички тези съвети досега бяха фокусирани върху нас самите: как да контролирам ума си, как да практикувам чистота, как да правя това, как да правя онова – историята започва и завършва с нас. Ала следващата точка гласи: „Ако правилно изучаваме писанията, тогава ще срещнем своя възлюбен Господ.” Така че това е правилното култивиране на знание. Не е, че ще поумнеете; резултатът е, че ще бъдете прегърнати, ще срещнете Него.

И накрая се казва: „Ако сме решителни в медитацията си над Ишвара, пълният успех в духовната посветеност ни е осигурен.” И така, ишвара-пранидхан ва – с пълната отдаденост към Върховния Бог ще ни споходи цялото съвършенство. Това можем да кажем за характера на подходящия кандидат за йога. Не чувам да се смеете? Не казвате като един: „Да, това е моят път!” Обаче трябва да го кажем.

(следва продължение)

[1] похот

[2] гняв

[3] От „Йога Сутрите” на Патанджали