Archive for February, 2023
Feb
26
(from a lecture of Swami Tirtha, 24.06.2017 evening, Sofia)
(continues from the previous Monday)
Let’s discuss a little bit more about the lotus as a symbol. This is a symbol of ideal purity and spiritual intellectual perfection. This is one attribute of Lord Vishnu and with this He blesses His devotees. That means the creation is in the hands of God.
What about the other symbols of Vishnu? What are these? The conch is the other blessing instrument. Chakra is the third one. And the mace is the fourth.
Which is for whom? So, the lotus flower is definitely for His devotees, for some blessings. And also the conch is a symbol of spiritual wealth – an unlimited source of creation and wealth. So this is another instrument for blessing. Then we have this chakra; we know some stories concerning the chakra chasing after some future devotees. But actually this is a weapon to control the demoniac forces. And according to this logic you might think that the mace is also a weapon – to punish the rascals. This is one meaning of that instrument, but the other is that the mace is a symbol of supreme divine knowledge. So, if you take this weapon of divine knowledge in your hands, you can cross through the illusion.
But let’s focus on the lotus. There are different words in Sanskrit for ‘lotus’. One is abja. What is the meaning of ab? ‘Water’. That means ‘born from the water’. The other is pankaja – it’s ‘born from the mud’. There are some poetic expressions concerning the blossoming of the lotus. This is kairava – ‘blossoming at full moon’, this is the white lotus. And kumuda – kumuda is another type of water lily that blossoms when the moon rises. Another expression for lotus is aravinda; aravinda is one of the arrows of Kamadeva. You see, he’s got some flower arrows to pierce the hearts. Do you know that feeling? Aravinda is also very important because there is one beautiful expression: aravindalochan – ‘your eyes are just like lotus petals’. They say that motherly love is so great that even if her son is blind, she will call him Aravindalochan, the Lotus-Eyed. So this is the piercing of the heart. Kamadeva pierces your heart and then you will see even a shortcoming as beautiful, as an ornament. Gurudev said that if we have devotion, then even our shortcomings turn out to be ornaments. Therefore this is so precious for us – devotion, dedication. So precious!
Pushkara, another name for the lotus – this is the blue lotus. And another word is padma – you know that one; and this is not only the word for the flower, but also padma is an arrangement of an army. You see, it’s also the divine beauty manifested there. And also padma is a very huge number – ten to the twelfth power. I don’t know how big it is – close to unlimited. There are some other meanings of padma which I don’t mention now. And also this is one asana, right – padmasana, the lotus posture.
Now we can focus on one nature of the lotus flower – that it is born in the mud and it is growing in the water, but it’s always above the level of the water. Therefore it is said that the disciple is the lotus flower, Krishna is the sun, and the saints or pure devotees are the nourishing water. Without this water the lotus dies.
(to be continued)
Feb
26
(Szvámí Tírtha 2017.06.24-i, szófiai esti tanításából)
(az előző hétfői tanítás folytatása)
Beszéljünk még néhány szót a lótuszról, mint szimbólumról. Az eszményi tisztaság, valamint a lelki és szellemi tökéletesség jelképe. A lótusz az Úr Visnu egyik attribútuma és ezzel áldja meg tanítványait, ami azt jelenti, hogy a teremtés Isten kezében van.
Milyen szimbólumai vannak még Visnunak? Melyek ezek? A kagylókürt is ilyen áldásos eszköze, a harmadik a csakra, és a negyedik a buzogány.
Melyik mihez kapcsolódik? A lótuszvirág kétségkívül az Úr híveihez köthető, ezzel áldja meg őket. A kagylókürt szintén a lelki gazdagság szimbóluma – a teremtés és a bőség határtalan forrása. Tehát ez az Úr egy másik áldást árasztó eszköze. A másik a csakra, melyről sok történet ismeretes, ahogy a jövőbeli bhakták nyomában van, de valójában a démoni erők megfékezését szolgáló fegyverről van szó. Az elhangzottak alapján azt gondolhatjátok, hogy a buzogány is egy fegyver, mellyel az Úr megbünteti a gazembereket. Ez is egy funkciója, de a buzogány a legfelsőbb isteni tudás szimbóluma is. Ha kézbe veszed az isteni tudásnak ezt a fegyverét, akkor könnyedén átlépheted az illúzió csapdáit.
De fókuszáljunk most a lótuszra. A szanszkrt nyelvben különféle kifejezéseket találhatunk hozzá kapcsolódóan. Az egyik, az abdzsa. Mit jelent az ab? ‘Víz’. Tehát a jelentése ‘vízből született’. A másik a pankadzsa – ‘sárból született’. Létezik néhány költői kifejezés a lótusz virágzásával kapcsolatban. A kairava – a ‘teliholdkor virágzó’, ez a fehér lótusz. A kumuda az a vízi liliom, mely holdkeltekor virágzik. Egy másik kifejezés a lótuszra, az aravinda; aravinda Kámadéva egyik nyila. Látjátok, vannak virág nyilai, melyekkel eltalálja a szíveket. Ismeritek ezt az érzést? Aravinda azért is nagyon fontos, mert létezik egy gyönyörű kifejezés: aravindalócsan – ‘szemeid, akár a lótusz szirmai’. Azt mondják, az anyai szeretet olyan erős, hogy még akkor is lótusz szeműnek nevezi a gyermekét, ha ő egyáltalán nem lát. Ez tehát Kámadéva nyilának ereje, ami ha eltalálja a szívedet, még a hiányosságot is olyan gyönyörűnek fogod látni, akár egy ékesítő dísz. Gurudév azt mondta, ha megvan bennünk az odaadás, akkor a hiányosságaink is ékességekké tudnak válni. Ezért ennyire értékes ez számunkra – odaadás, odaszentelődés. Rendkívül értékesek!
A puskara, a lótusz egy másik neve – ez a kék lótusz. Szintén egy másik, a padma – ezt ismeritek; és ez nemcsak a virág, hanem egy hadsereg elrendezési formájának az elnevezése is. Látjátok, az isteni szépség ott is megnyilvánul. Valamint, a padma egy óriási szám is – tíz a tizenkettediken. Nem tudom milyen nagy szám ez – közel a végtelenhez. Van még néhány egyéb jelentése is a padma szónak, melyeket most nem említenék meg. Létezik egy ilyen ülőhelyzet is, – a padmászana, a lótuszülés.
Most beszéljünk a lótuszvirág egyik tulajdonságáról, miszerint az iszapban születik, a vízben nő meg, de maga a virág mindig a víz felszíne fölé emelkedik. Ezért hasonlítják lótuszvirághoz a tanítványt: Krisna a nap, és a szentek vagy tiszta bhakták jelentik a tápláló vizet, ami nélkül a lótusz elpusztul.
(folytatása következik)
Feb
26
(от лекция на Свами Тиртха, 24.06.2017 вечер, София)
(продължава от предишния понеделник)
Нека поговорим още малко за лотоса като символ. Той символизира идеалната чистота и духовното интелектуално съвършенство. Един от атрибутите на Бог Вишну, с който Той благославя Своите предани. Това означава, че творението е в дланите на Бога.
А кои са останалите символи на Вишну? Раковината е другият инструмент за благославяне. Чакрата е третият. И четвъртият е боздуганът.
Кой за кого е? Лотосовото цвете определено е за Неговите предани, за даване на благословии. Раковината също е символ на духовно богатство – несекващ извор на творчество и изобилие. Така че тя е друг благославящ инструмент. След това имаме чакрата; знаем някои истории как чакрата преследва някои бъдещи бхакти. Но всъщност тя е оръжие за контрол над демоничните сили. И по тази логика може да си помислите, че боздуганът също е оръжие за наказание на негодниците. Това е едно от предназначенията на този инструмент, но другото му значение е, че боздуганът е символ на върховното божествено познание. Така че ако вземете това оръжие на божественото познание в ръцете си, можете да прекосите през илюзията.
Но нека се върнем на лотоса. На санскрит има различни думи за „лотос”. Една от тях е абджа. Какво означава аб? „Вода”. Това значи „роден от водата”. Друга дума е панкаджа – тоест „роден от калта”. Има и някои поетични изрази по отношение на цъфтящия лотос. Например кайрава – „цъфтящ при пълнолуние” – това е белият лотос. Кумуда е друг вид водна лилия, която разцъфва когато луната изгрява. Друга дума за лотос е аравинда; аравинда е една от стрелите на Камадева. Виждате, той има стрели-цветя, с които пронизва сърцата. Познато ли ви е това чувство? Аравинда е много важна дума и заради един красив израз: аравиндалочан – „Очите ти са като лотосови листица”. Казват, че майчината любов е толкова голяма, че дори синът ѝ да е сляп, тя ще го нарича Аравиндалочан, Лотосоокият. Това е пронизването на сърцето. Камадева пронизва сърцето и тогава гледате дори на недостатъците като на красиви украшения. Гурудев казваше, че ако имаме преданост, дори недостатъците ни се превръщат в украшения. Затова предаността, посветеността са толкова ценни за нас. Толкова ценни!
Пушкара е друго название за лотоса – това е синият лотос. Още една дума е падма – знаете я; тази дума обозначава не само цветето, но падма също е и бойна подредба в армията. Виждате, дори там се проявява божествената красота. Освен това падма е и много голямо число – десет на дванадесета степен. Не знам колко огромно число е това – почти безкрайно. Има и други значения на падма, които няма да споменавам сега. И също има такава асана – падмасана, поза лотос.
Сега можем да се фокусираме върху природата на лотосовото цвете – че е родено в калта и расте във водата, но винаги е над нивото на водата. Затова се казва, че ученикът е лотосовото цвете, Кришна е слънцето, а светците или чистите предани са напоителната вода. Без водата лотосът умира.
(следва продължение)
Feb
23
(from a lecture of Swami Tirtha, 10.05.2017 morning, Sofia)
(continues from the previous Friday)
From your tapas, so to say from your suffering, if we understand it like this, others can also take the benefit. For example for a father, let’s say, it’s a kind of tapas, it’s a kind of discipline to make the money for the family. But all the members of the family enjoy the situation. Your son will never ask: “Hey, father! How difficult was it to make our living?” No, he will never ask, he will simply say: “Ah, yes! I need this, I need that.” Right, others can take the benefit from your tapas. We see that in daily life.
But we can apply this principle in the spiritual sense also. Just think for yourself, how many saints, how many devotees, how many yogis have taken the tapas for us to sit here. Correct, they had dedicated their lives to pave our path. This obliges us to continue and to follow their example. So, bring some sacrifice in order for others to take the benefit. And then your so-called ‘suffering’ changes, it becomes an offering.
Or you can take the example of Lord Jesus – he was ready to die on the cross, but saving the whole of humanity. So, suffering brings benefit to others. Maybe it doesn’t bring the benefit to you personally, but if you offer your discipline, your suffering, your sacrifice to this divine play, then it will find the proper place. We do our little service at the lotus feet of the Lord, we offer it there. This is like the root of the whole existence. And if we water the roots, the whole tree will benefit. I work hard to bring the water, but the whole universe takes the benefit – nice! Because somebody was bringing the water for my benefit also. This is what binds us together. We share the same duty.
Therefore, we say so many times ‘service, service’. What is this service? This is the service. You live for others, you dedicate yourself for the benefit of others, to be practical. Self sacrifice, forget about yourself – how many millions of times we have heard that! And the easiest method to forget about yourself is if you fall in love. Then you think of your lover. So, isn’t it?
Sanatana: It’s the right way to fall in love. If you think about yourself, it’s not the right way.
Swami Tirtha: Because you are still not in love. Oh, you are in love with yourself. Therefore we need to fall in love with God, with divinity! Because there you never fail. And then it’s so easy to make any kind of sacrifice. Usually how men will try to capture the heart of their lovers: “Oh, my dear one, I will bring you the stars!” Everybody knows that they will not. But the ladies are very eager to listen to these words. “I will do the impossible for you!” And you are ready to do that, ah! So, it’s an illusion. But exactly this type of impossible illusion we need to experience in the divine connection. “Oh, my Lord, You expect me to become a nice devotee! All right, I say yes, I will do it, although this is impossible.”
So, tapas. Now do you see a different meaning of tapas, a different meaning of suffering? It’s worth suffering – if it is for the benefit of others, if it is an offering, if it is a way to approach the higher reality. And then when you turn and look back, you will say: ‘In the beginning I thought it’s anandam. Meanwhile I felt that this is tapas, but now I see it was full anandam.’
(to be continued)
Feb
23
(Szvámí Tírtha 2017.05.10-i szófiai reggeli tanításából)
(az előző pénteki tanítás folytatása)
Ha sikerül a tapaszjátokat, úgymond szenvedéseteket egyfajta vezeklésként, önfegyelmezésként értelmeznetek, akkor az mások javára is válhat. Például az apa számára az, hogy pénzt keres, melyből eltarthatja a családját egyfajta önfegyelem, tapaszja. melynek előnyét a család valamennyi tagja élvezi. A fiatok soha nem fogja megkérdezni, hogy: „Édesapám! Mennyire volt nehéz eltartani bennünket?” Nem, sohasem fogja ezt kérdezni, csak azt mondja majd, hogy: „Ó, igen! Ez, meg az kell nekem.” Ugye, mások az élvezői a tapaszjátoknak. Ezt látjuk a hétköznapi életben.
Azonban ezt az elvet a lelki életben is alkalmazhatjuk. Gondoljatok csak bele, hogy hány szent, bhakta és jógi vállalt különböző tapaszját miértünk, azért hogy itt ülhessünk. Pontosan, az életüket kellett odaszentelniük, hogy az utunkat egyengessék. Ez arra kötelez bennünket, hogy folytassuk és kövessük a példájukat. Tehát hozzatok ti is áldozatokat azért, hogy mások javára is válhasson a lelki utatok, és akkor a ‘szenvedésetek’ átalakul és felajánlássá válik.
Vagy vegyetek példát az Úr Jézusról, amiért kész volt meghalni a kereszten, hogy megmentse az egész emberiséget. Tehát a szenvedés mások javára is válik. Meglehet, hogy személy szerint ti nem részesültök az előnyökből, de ha felajánljátok a vezekléseteket, a szenvedéseteket, az áldozathozatalotokat az isteni kedvtelések megvalósulásának érdekében, akkor az a megfelelő helyre kerül. Mi megtesszük és felajánljuk a kis szolgálatainkat az Úr lótuszlábainál, ami olyan, mint a lét gyökere, melyet, ha öntözünk, az az egész fa javát fogja szolgálni. Keményen dolgozunk azért, hogy vizet gyűjtsünk, de ennek áldásából az egész világ részesül. Ez nagyon szép, mert valaki pedig azért hozza a vizet, hogy mi magunk részesüljünk az áldásokból. Ez az, ami összeköt bennünket. Osztozunk a szolgálatban.
Ezért ismételjük annyit, hogy ‘szolgálat, szolgálat’. Mi ez a szolgálat? Másokért élni, odaszentelni magatokat mások érdekében, legyetek gyakorlatiasak! Önfeláldozás, feledkezzetek meg magatokról – számtalanszor hallottuk már ezt! S a legkönnyebb módja, hogy megfeledkezzünk önmagunkról az, ha szerelembe esünk. Hiszen akkor csak a kedvesetekre gondoltok. Ugye így van ez?
Szanátan: Így illik szerelmesnek lenni. Ha közben csak önmagunkra gondolunk, az nem igazán szép és helyes.
Szvámí Tírtha: Mivel akkor még mindig nem vagytok szerelmesek, csak önmagatokba vagytok szerelmesek. Ezért kell szerelembe esnünk a Jóisten iránt, a Jóistennel, mert akkor soha nem bukunk el és akkor nagyon könnyű bármiféle áldozatot meghozni. Általában hogyan próbálják a férfiak elrabolni a kedvesük szívét: „Ó, kedvesem, lehozom neked a csillagokat!” Mindenki tudja, hogy ezt nem fogja megtenni, mégis szívesen hallják ezt a hölgyek. „A lehetetlent is megteszem érted!” És ti készek vagytok ezt megtenni! Tehát ez egy illúzió. Azonban pontosan ezt a fajta lehetetlen illúziót kell megtapasztalnunk a szeretetteljes istenkapcsolatban. „Ó, Uram, Te azt várod tőlem, hogy jó bhakta legyek! Rendben, igent mondok, megteszem, habár ez lehetetlen.”
Visszatérve a tapaszjára. Most már értitek ezt a másfajta értelmezését a tapaszjának, a szenvedésnek? Akkor érdemes szenvedni, ha az mások javára is van, ha az egy felajánlás, ha ezáltal megközelíthető a magasabb valóság. És ha egyszer onnan visszatekintetek, azt fogjátok mondani: ‘Amikor belefogtam ebbe a lelki folyamatba azt hittem, hogy ez ánanda lesz, de közben azt éreztem, hogy ez egy tapaszja, de ma már látom, hogy végig ánanda volt!’
(folytatása következik)
Feb
23
(от лекция на Свами Тиртха, 10.05.2017 сутрин, София)
(продължава от предишния петък)
От вашето тапас, от вашето страдание, така да се каже – ако го разберем по този начин – другите също могат да се възползват. Да речем, за един баща е един вид тапас, един вид дисциплина да изкарва пари за семейството. Но всички останали членове на семейството се наслаждават на ситуацията. Синът ви никога няма да ви запита: „Хей, татко, колко трудно беше да се грижиш за прехраната ни?” Никога няма да попита, а просто ще каже: „Трябва ми това, трябва ми онова.” Така че от вашето тапас, от вашето отречение, другите получават добруване. Виждаме това в ежедневния живот.
Но същия принцип можем да приложим и в духовен смисъл. Просто се замислете: колко много светци, колко много предани, колко много йоги са се наели с тапас, за да можем ние да седим тук. Те са посветили живота си, за да павират пътя за нас. Това ни задължава да продължаваме да следваме техния пример. Направете някаква жертва, за да могат другите да получат облагите. Тогава тъй нареченото ви „страдание” се променя, то се превръща в приношение.
Или вземете примера с Исус Христос – той бил готов да умре на кръста, но спасявайки цялото човечество. Така че страданието носи добро на другите. Може да не донася добро лично на самите вас, но ако поднесете своята дисциплина, своето страдание, своята жертва в тази божествена пиеса, те ще намерят правилното си място. Ние вършим своето мъничко служене в лотосовите нозе на Бога, поднасяме го там. Там е коренът на цялото битие. А ако поливаме корена, цялото дърво се облагодетелства. Аз се трудя усилно да донеса водата, но от това цялата вселена добрува – хубаво е! Защото някой е носил вода и за моето добро. Това ни обвързва заедно. Ние споделяме един и същ дълг.
Затова толкова често говорим все това: „служене, служене”. Какво е това служене? Ето го служенето – да живееш за другите, да посветиш себе си за благото на другите, да го кажем съвсем практично. Саможертва, да забравиш за себе си – колко милиони пъти сме чували това? А най-лесният начин да забравиш за себе си е ако се влюбиш. Тогава мислиш за любимия си. Не е ли така?
Санатана: Това е правилният начин да се влюбиш. Ако мислиш за себе си, не е правилният начин.
Свами Тиртха: Защото тогава още не си влюбен. О, всъщност си влюбен в себе си. Затова нека се влюбим в Бога, в божественото! Защото тогава никога няма да бъдем разочаровани. И тогава е толкова лесно да се правят всякакви жертви. Обикновено как мъжете се опитват да запленят сърцето на своята любима: „О, скъпа моя! Ще ти сваля звездите!” Всеки знае, че няма да го направят. Но дамите с голяма наслада слушат подобни думи: „Ще направя невъзможното за теб!” И наистина сте готови да го направите! Това е илюзия. Но именно такава невъзможна илюзия трябва да изпитваме по отношение на божествената връзка. „О, мой Господи! Ти очакваш от мен да бъда добър предан! Добре, казвам да, ще го направя, макар да е невъзможно.”
Така че, тапас. Сега виждате ли едно различно значение на тапас, различно значение на страданието? Струва си да се страда – ако е за доброто на другите, ако е приношение, ако е начин да се доближим до по-висшата реалност. А после, когато се обърнете и погледнете назад, ще речете: „В началото си мислех, че всичко е анандам. Междувременно почувствах, че е тапас, но сега виждам, че е било изцяло анандам.”
(следва продължение)
Feb
23
(из лекции Свами Тиртхи, 10.05.2017 утром, София)
(продолжение с предыдущей пятницы)
От вашего тапаса, так сказать, от ваших страданий, если мы так это понимаем, другие тоже могут извлечь пользу. Например, для отца, скажем, это своего рода тапас, своего рода дисциплина, чтобы зарабатывать деньги для семьи. Но все члены семьи наслаждаются ситуацией. Ваш сын никогда не спросит: «Эй, отец! Насколько трудно было зарабатывать нам на жизнь?» Нет, он никогда не спросит, он просто скажет: «Ах, да! Мне нужно это, мне нужно то». Правильно, другие могут воспользоваться вашим тапасом. Мы видим это в повседневной жизни.
Но мы можем применить этот принцип и в духовном смысле. Только подумайте сами, сколько святых, сколько преданных, сколько йогов приняли тапас, чтобы мы сидели сейчас здесь. Верно, они посвятили свою жизнь тому, чтобы проложить нам путь. Это обязывает нас продолжать и следовать их примеру. Итак, принесите некоторую жертву, чтобы другие получили выгоду. И тогда ваше так называемое «страдание» меняется, оно становится подношением.
Или можно взять пример с Господа Иисуса – он был готов умереть на кресте, спасая все человечество. Итак, страдание приносит пользу другим. Может быть, это не принесет пользы лично вам, но если вы принесете свою дисциплину, свое страдание, свою жертву этой божественной игре, то она найдет должное место. Мы совершаем наше небольшое служение у лотосных стоп Господа, мы предлагаем его там. Это корень всего существования. А если поливать корень, то от этого выиграет все дерево. Я много работаю, чтобы принести воду, но вся вселенная получает пользу — как хорошо! Потому что кто-то приносил воду и для меня. Это то, что связывает нас вместе. Мы разделяем один и тот же долг.
Поэтому мы так много раз говорим «служение, служение». Что это за служение? Вот это служение: вы живете для других, вы посвящаете себя на благо других, если сказать практично. Самопожертвование, забыть о себе – сколько миллионов раз мы это слышали! А самый простой способ забыть о себе — это влюбиться. Затем вы просто думаете о своем возлюбленном. Не так ли?
Санатана: Это правильный способ – влюбиться. Если вы думаете о себе, это неправильный путь.
Свами Тиртха: Потому что ты все еще не влюблен. О, ты влюблен в себя. Поэтому нам нужно влюбиться в Бога, в божественность! Потому что там вы никогда не проиграете. И тогда так легко пойти на любую жертву. Обычно мужчины стараются завладеть сердцем своей возлюбленной: «О, моя дорогая, я поднесу тебе звезды!» Все знают, что не сделают. Но дамы очень хотят слушать эти слова: «Я сделаю для тебя невозможное!» И вы готовы сделать это! Это иллюзия. Но именно такую невозможную иллюзию нам нужно испытать в божественной связи. «О, мой Господь, Ты ожидаешь, что я стану хорошим преданным! Хорошо, я говорю да, я сделаю это, хотя это невозможно».
Так что, тапас. Теперь вы видите другое значение тапаса, другое значение страдания? Страдать стоит — если это на благо других, если это подношение, если это способ приблизиться к высшей реальности. А затем, когда вы повернетесь и оглянетесь назад, вы скажете: «Вначале я думал, что это анандам. Между тем я чувствовал, что это тапас, но теперь я вижу, что это был полный анандам».
(продолжение следует)
Feb
19
(from a lecture of Swami Tirtha, 24.06.2017 evening, Sofia)
I’d like to greet everyone on this International Day of Yoga! Usually people celebrate that once per year. But we are fortunate enough to celebrate that every day. Yoga is a fashion – in one sense that is good. But as the different aspects of fashion are always changing, coming and going, this will also pass. We are surprised that yoga, as a spiritual cultivation, is main-stream – that’s good. But we shall not be surprised if this fashion goes. Because for us yoga, divine connection, is not a question of fashion. Whether it is fashionable or not – we follow. We want to be connected.
There are so many schools and techniques of yoga. We have different instruments to establish connection with divinity. Let’s read something concerning this.
The lotus as a flower is a great symbol. This is a symbol of purity. Also the lotus flower is a divine sign, signifying the different divine personalities.
Brahma has a special connection to the lotus flower – he is sitting on the cosmic flower itself. And whether a lotus flower is closed or it is open, it symbolizes the different phases of creation.
Lord Buddha has a very special connection to the lotus flowers. After He had His enlightenment under a bodhi tree, He started to make His steps moving out of His deep meditation and in the wake of His steps lotus flowers were springing up.
And also our Krishna is connected deeply with the lotus flowers. His feet are like lotus flowers; and when He is playing, He has a lotus flower in His hand. What does it mean? That the whole creation is in His hand, just like a plaything.
You know, in our tradition the lotus feet are like an emblematic ideal – the lotus feet of God, the lotus feet of a pure devotee. And what happens if you observe your feet? You see some cactus feet. Lotus or cactus, a flower – a flower, but a little difference is there.
But also there is another lotus that we all have. It’s here in the bosom – the lotus throne of your heart. We should create and purify this place in our body-mind complex, so that the Divine Couple can take this throne. Radhika is very sensitive, She is picking only the best places. She is sensitive about the companions. If the throne of your heart is occupied by witches, She doesn’t come. What are these two witches? Material desires and the desire for moksha. Then She doesn’t come. Then you have to be satisfied with your material ambitions, worship them on the throne of your lotus heart; or you should be satisfied with a simple liberation. It’s an insignificant perfection, right?
Raghunath das Goswami said: “So far somehow we were killing time, trying to search for perfection.” You see – killing time by search of perfection! What a concept! “But this is over! Without Your mercy, Radhika, I cannot tolerate one moment!” This is his meditation. Killing time with perfection, with liberation, with mukti… But that’s over! We want the mercy – now!
And ‘now” – this is a mantra. I was observing this in one devotional family. There the kid said: “I want this – now!” Now! So, with the father and mother we always joke: “Now!” This is the ultimate mantra. Not tomorrow, not later on, not in the future – no, I want it now! And then what can the father say? “All right, my son, I will do it for you, I will give it to you.” You have no excuse, you cannot escape. Because ‘I want now!’
This desire, even in a kid, comes from the spiritual sky, comes from the line of Raghunath das Goswami. ‘Enough of perfection! Enough of liberation! I’ve had enough of your boring moksha! Give me Your grace!’ So in that mood we have to purify the lotus of the heart as a throne, so that the best concepts and the best divine presence can take that place.
(to be continued)
Feb
19
(Szvámí Tírtha 2017. 06. 24-i szófiai esti tanításából)
Szeretnék mindenkit üdvözölni ezen a Nemzetközi Jóganapon! Általában évente egyszer ünneplik ezt a napot, de mi szerencsések vagyunk, mert minden nap ünnepelhetjük. Manapság a jóga nagyon divatos – ami egy szempontból jó, viszont tudjuk, a divat mindig változik, jön és megy, így ez is elmúlik majd. Meglep minket, hogy a jóga művelése ennyire népszerű – ez így jó, de azon ne lepődjünk meg, ha ez elmúlik majd. Számunkra a jóga istenkapcsolat, nem divat kérdése. Akár divatos, akár nem, mi követjük ezt az utat, hiszen kapcsolatban szeretnénk maradni.
Rengeteg jóga iskola és módszer ismeretes. Különféle módszereink vannak az istenkapcsolat megalapozásához, most pedig olvassunk valamit, ami ide kapcsolódik.
A lótusz, mint virág egy jelentős szimbólum; a tisztaság szimbóluma, egy isteni jel, különböző isteni személyiségeket jelent.
Brahmának különleges kapcsolata van a lótuszvirággal – ezen a kozmikus virágon foglal helyet és attól függően, hogy ez a lótuszvirág nyitva van vagy éppen zárva, a teremtés különböző fázisait szimbolizálja.
Az Úr Buddhának is különleges viszonya van a lótusszal. Miután megvilágosodott egy bódhi fa alatt, visszatért mély meditációjából és léptei nyomán lótuszvirágok nőttek.
És a mi Krisnánk is mély kapcsolatban áll a lótuszvirággal, hiszen lábai olyanok, mint a lótusz és amikor játszik a kezeiben is lótuszvirágok vannak. Ez azt jelenti, hogy az egész teremtés a kezében van, olyan Neki, mint egy játékszer.
Tudjátok, a tradíciónkban a lótuszlábak szimbolikus eszményként jelennek meg – Isten lótuszlába, egy tiszta bhakta lótuszlába. Mi történik akkor, ha megfigyelitek a lábaitokat? Néhány kaktuszlábat is láthattok. Lótusz vagy kaktusz – virág – virág, de van némi különbség köztük.
Van még egy lótusz, amiről beszélnünk kell, mindannyian rendelkezünk vele és ez a szívünk lótusz trónusa. Meg kell teremtenünk és tisztítanunk ezt a helyet, hogy az Isteni Pár helyet tudjon rajta foglalni. Rádhiká nagyon érzékeny és csak a legjobb helyeket választja ki. Nagyon érzékeny a társaira és ha a szívetekben boszorkányok vannak Ő nem fog oda menni. Ki ez a két boszorkány? Az egyik az anyagi vágyak, a másik pedig a móksa utáni vágy. Ha ezek jelen vannak, Rádhiká nem jön el, akkor az anyagi vágyaitokkal kell megelégednetek, szolgálhatjátok őket lótusz szívetek trónusán és meg kell elégednetek egy ilyen egyszerű felszabadulással. Ez a tökéletesség annyira jelentéktelen, igaz?
Raghunáth dász gószvámí azt mondja: „Eddig valahogy elütöttük az időt a tökéletesség kutatásával.” Értitek – elütni az időt a tökéletesség felkutatásával, micsoda elképzelés! „De ennek vége! Áldásod nélkül Rádhiká, egyetlen pillanatot sem tudok elviselni.” Ez az ő meditációja. Elütni az időt a tökéletességgel, a felszabadulással, a muktival…De ennek vége! Kegyet szeretnénk – most!
Tehát ‘most’ – ez egy mantra. Megfigyeltem ezt egy bhakta családban, ahol a gyerek azt mondta: „Ezt akarom – most!” Most! Tehát apát és anyát mindig megvicceljük: „Most!” Ez a végső mantra. Nem holnap, nem később, nem a jövőben – nem, most akarom! Mit is mondhatna az apa: „Rendben fiam, megteszem neked, megadom neked.” Nincs kifogás és nincs menekvés, mert: ‘Most akarom!’
Ez a vágy, még ha a gyerekben van is, a mennyből jön, Raghunáth dász gószvámítól. „Elég a tökéletességből! Elég a felszabadulásból! Elég volt a móksádból! Add meg a kegyed!” Ebben a hangulatban kell megtisztítanunk szívünk lótuszát, hogy a legjobb elképzelés és a legjobb isteni jelenlét foglalhassa el helyét ott, ezen a trónuson.
(folytatása következik)
Feb
19
(от лекция на Свами Тиртха, 24.06.2017 вечер, София)
Бих искал да поздравя всички по случай Международния Ден на Йога! Обикновено хората го честват веднъж годишно. Но ние сме достатъчно късметлии да го празнуваме всеки ден. Йога е на мода – в един смисъл това е хубаво. Но понеже различните аспекти на модата винаги се променят, идват и отминават, това също ще отмине. Изненадани сме, че йога, която е духовна дисциплина, е водеща в момента – това е добре. Ала не бива да се изненадваме и когато тази мода отмине. Защото за нас йога, божествената връзка, не е въпрос на мода. Независимо дали е модерна или не – ние я следваме. Искаме да бъдем свързани.
Има толкова много школи и техники в йога. Имаме различни инструменти за установяване на връзка с божественото. Нека прочетем нещо във връзка с това.
Лотосовото цвете е велик символ. То символизира чистотата. Също така лотосовото цвете е божествен знак, то обозначава различните божествени същества.
Брахма има специална връзка с лотосовото цвете – той седи на самия космически лотос. А дали лотосът е затворен или е разцъфнал – това символизира различните фази на сътворението.
Бог Буда има много специална връзка с лотосовите цветя. След като добил просветление под дървото бодхи, Той започнал да пристъпва, излизайки от дълбоката си медитация, а в следите от стъпките му никнели лотосови цветя.
Нашият Кришна също е дълбоко свързан с лотосовите цветя. Неговите нозе са като лотосови цветя; а когато си играе, Той държи лотос в ръката си. Какво означава това? Че цялото творение е в дланта Му, досущ като играчка.
Знаете, в нашата традиция лотосовите нозе са емблематичен идеал – лотосовите нозе на Бога, лотосовите нозе на чистия предан. А какво става като погледнете собствените си крака? Виждате кактусови крака. И лотосът, и кактусът все са цветя, но има малка разлика.
Ала съществува и друг лотос, който всички ние имаме. Той е тук, в гръдта – лотосовият трон на сърцето. Трябва да създадем и пречистим това място вътре в тялото и ума си, за да може Божествената Двойка да заеме този трон. Радхика е много чувствителна, Тя избира само най-добрите места. И е чувствителна по отношение на компанията. Ако тронът на сърцето ви е зает от вещици, Тя няма да дойде. Кои са тези две вещици? Материалните желания и желанието за мокша. Тогава Тя не идва. Тогава трябва да се задоволите с материалните си амбиции, да обожавате тях на трона на лотосовото си сърце; или трябва да се задоволите просто с освобождение. А то е незначително съвършенство, нали?
Рагхунатх дас Госвами казва: „Досега някак убивахме времето, опитвайки се да търсим съвършенство.” Виждате ли – да убиваш времето, търсейки съвършенство! Какво разбиране! „Но вече край! Без Твоята милост, Радхике, не мога да издържам и миг!” Такава е неговата медитация. Да убиваш времето със съвършенство, с освобождение, с мукти… Но вече край! Искаме милостта – веднага!
Пък „веднага” – това е мантра. Наблюдавах това в едно семейство бхакти. Там детето каза: „Искам това – веднага!” Веднага! Оттогава ние с бащата и майката винаги се шегуваме: „Веднага!” Това е върховната мантра. Не утре, не по-късно, не в бъдещето – не, искам го веднага! И какво може да каже тогава бащата? „Добре, сине мой, ще го направя за теб, ще ти го дам.” Няма извинения, няма измъкване. Защото „Искам веднага!”
Това жадуване, дори от страната на едно дете, идва от духовното небе, идва по линията на Рагхунатх дас Госвами. „Стига с това съвършенство! Стига с това освобождение! Омръзна ми вашата скучна мокша! Дарете ми Своята милост!” В такова настроение трябва да пречистваме лотоса на сърцето си като трон, за да могат там да се настанят най-добрите концепции и най-доброто божествено присъствие.
(следва продължение)