Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

So, it’s very difficult to resolve problems of a relative platform on the relative platform. You make one step and then you create two other problems. Therefore practically there is only one solution – to come to a higher platform of existence. Everything is decided on the higher platforms. If you have a problem in body, then you can resolve it by the mind. If you have a problem in the mind, you can resolve that through the intellect. And if you have a problem in the intellect, you can resolve it by the spirit. If you are spiritually strong and healthy, then all the other levels of your existence should also harmonize sooner or later.

Therefore if we want to resolve the problems of material existence, we must come to the spiritual platform. What was the mantra for that? Aham brahmasmi – ‘I’m a spirit soul’. This is one duty of a spiritual practitioner – to realize his or her own self. To capture the conscious identity – ‘Who am I’? And if you had done that, then what will you do? ‘Oh, I have understood myself!’ or ‘I have captured my conscious identity’ – then what to do next? What can you do if you carry your soul in your hands? You can dedicate it as a flower offering at the lotus feet of the Divine Couple.

So, don’t stop half way: ‘I have captured my conscious identity.’ It’s not enough. Dedicate yourself. Bring this as a beautiful offering to the Lord. I feel that this is the real solution of any material problems, relative problems.

“O my dear lord, finally concluded the king, you are the friend of the Supreme Personality of Godhead, who is the friend of all living entities. You are therefore equal to everyone, and you are free from the bodily conception. Although I have committed an offense by insulting you, I know that there is no loss or gain for you due to my insult. You are fixed in your determination, but I have committed an offense. Because of this, even though I may be as strong as Lord Shiva, I shall be vanquished without delay due to my offense at the lotus feet of a Vaishnava.”[1]

Therefore please, avoid this offensive mentality. How can we achieve that most properly? If you are frightened by the negative consequences of these mistakes or if you are fixed in the consequences of positive association? Well, usually we human beings learn from our mistakes. But fear is an instrument to control others. I would like to follow such a path which teaches me how to behave properly. Which doesn’t frighten me with the consequences of bad behavior, but which will teach me how to behave properly. Do you agree? Therefore we need to learn the golden rules of the Golden Age.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam, 5.10.25

(Szvámí Tírtha 2017.05.09-i, szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Tehát rendkívül nehéz a relatív szintű problémákat ugyanazon a szinten megoldani. Léptek egyet és ezzel nyomban másik két újabb problémát hoztok létre. Ezért gyakorlatilag egyetlen megoldás van – a létezés magasabb szintjére kell emelkedni. Minden magasabb szinten dől el! Ha problémátok van a testetekkel, akkor azt az elmétekkel tudjátok megoldani. Ha az elmétekben van a probléma, akkor azt az értelmetekkel tudjátok megoldani. Ha az értelmetekkel van probléma, akkor azt a lelketekkel tudjátok megoldani. Ha lelkileg, spirituálisan erősek és egészségesek vagytok, akkor előbb utóbb az életetek valamennyi különböző szintű problémájának is harmonizálódnia kell.

Ezért, ha meg akarjuk oldani az anyagi élet problémáit, akkor lelki szintre kell emelkednünk. Melyik mantrával érhető ez el? Aham brahmászmi – ‘Lélek vagyok’. A lelki élet gyakorlói számára az egyik megvalósítandó feladat – hogy eljussanak az önmegvalósítás végső fokáig. A tudatos lényünk megragadása, hogy – ‘Ki vagyok én’? S ha ezt eléritek, akkor mit kezdetek ezzel? ‘Ó, megtudtam ki is vagyok valójában!’ vagy ‘Megismertem önmagam, a tudatos énemet’ – és mit kell tennünk ezután? Mitévők legyetek, ha a kezetekbe vettétek a lelketek? Mintegy virág, felajánlhatjátok az Isteni Pár lótuszlábainál.

Tehát ne álljatok meg félúton: ‘Elértem a tudatos énemet.’ Ez nem elég! Adjátok, szenteljétek oda magatokat, gyönyörű felajánlásként az Úrnak. Úgy érzem, ez az igazi megoldás minden mulandó, anyagi problémára.

 „Óh, kedves uram! Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, minden élőlény barátjának a barátja vagy, ezért mindenkivel egyformán bánsz, és mentes vagy a testi életfelfogástól. Noha sértést követtem el, mert megbántottalak, tudom, hogy te semmit sem veszítesz és semmit sem nyersz emiatt. Te megingathatatlan vagy, én azonban megsértettelek. Így aztán lehetek bár olyan erős, mint az Úr Siva, hamarosan el fogok pusztulni, mert megsértettem egy vaisnava lótuszlábát.”[1]

Ezért kérlek, vedd el tőlem ezt a sértő mentalitást! Hogyan tudjuk ezt legkönnyebben elérni? Ha a hibáitok negatív következményeitől rettegtek vagy inkább a pozitív következményekre fókuszáltok? Általában, mi emberek a hibáinkból tanulunk. Azonban a félelemmel irányítani tudjuk az embereket. Személy szerint én egy olyan utat szeretnék követni, ami a helyes viselkedésre tanít. Ami nem megrémít a helytelen viselkedések következményétől, hanem ami azt tanítja, hogyan kell helyesen viselkedni. Egyetértetek ezzel? Ezért az Aranykor aranyszabályait kell megtanulnunk!

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána, 5.10.25.

(от лекция на Свами Тиртха, 09.05.2017 вечер, София)

(продължава от предишния петък)

Много е трудно да се решат проблемите на относителното ниво откъм относителното ниво. Правиш една стъпка и създаваш два нови проблема. Затова на практика има само едно решение – да се стигне до по-високо ниво на съществуване. Всичко се решава на по-високите нива. Ако имате проблем в тялото, можете да го разрешите в ума. Ако имате проблем с ума, можете да го разрешите чрез интелекта. А ако имате проблем с интелекта, можете да го разрешите в духа. Ако сте силни и здрави в духа, тогава всички останали нива на съществуването ви би следвало да се хармонизират рано или късно.

Затова ако искаме да решим проблемите на материалното битие, трябва да дойдем на духовното ниво. Коя беше мантрата за това? Ахам брахмасми – „аз съм душа от духа”. Това е едно от задълженията на духовния практикуващ – да осъзнае себе си. Да долови съзнателната си идентичност – „Кой съм аз?” А когато сте постигнали това, какво ще направите сетне? „О, аз разбрах себе си” или „аз улових съзнателната си самоличност” – и какво следва после? Какво можете да направите, ако държите душата си в шепи? Можете да я поднесете като приношение от цветенца в лотосовите нозе на Божествената Двойка.

Така че не спирайте насред пътя: „Аз постигнах съзнателната си самоидентификация”. Това не е достатъчно. Посветете себе си. Поднесете се като красиво приношение на Бога. Чувствам, че това е истинското решение за всички материални, относителни проблеми.

„О, мой скъпи господарю, ти си другар на Върховния Бог, който е приятел на всички живи същества. Затова си еднакво благоразположен към всекиго и си свободен от телесни концепции. Макар да извърших оскърбление, като те обидих, зная, че за теб няма нито загуба, нито печалба от моята обида. Ти си установен в своята решимост, обаче аз те оскърбих. Затова, независимо, че може да съм могъщ като Бог Шива, аз незабавно ще погина заради обидата, която нанесох в лотосовите нозе на един ваишнава.”[1]

Затова моля ви, избягвайте този манталитет да оскърбявате. Как можем да постигнем това по най-добър начин? Ако се плашим от негативните последици на подобни грешки или ако гледаме в последиците от позитивното общуване? Обикновено ние, хората, се учим от грешките си. Обаче страхът е инструмент за контрол над останалите. Аз бих искал да следвам пътека, която ме учи как да постъпвам правилно. Която не ме плаши с последствията от лошото поведение, а ми казва как е правилно да се държа. Съгласни ли сте? Затова е нужно да научим златните правила на Златната Епоха.

(следва продължение)

[1] „Шримад Бхагаватам”, 5.10.25

(из лекции Свами Тиртхи, 09.05.2017 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Очень сложно решить проблемы относительной платформы на относительной платформе. Вы делаете один шаг, а затем создаете две другие проблемы. Поэтому решение практически одно – выйти на более высокий уровень существования. Все решается на высших платформах. Если у вас есть проблема в теле, то вы можете решить ее с помощью ума. Если у вас есть проблема в уме, вы можете решить ее с помощью интеллекта. А если у вас есть проблема в интеллекте, вы можете решить ее духом. Если вы духовно сильны и здоровы, то все остальные уровни вашего существования тоже должны рано или поздно гармонизироваться.

Поэтому, если мы хотим решить проблемы материального существования, мы должны подняться на духовный уровень. Какая была мантра для этого? Ахам брахмасми – «я духовная душа». Это одна из обязанностей духовного практикующего — осознать себя. Чтобы зафиксировать сознательную идентичность — «Кто я?» А если ты это достиг, то что ты будешь делать потом? «О, я понял себя!» или «Я установил свою сознательную личность» — тогда что делать дальше? Что вы можете сделать, если вы держите свою душу в своих ладонях? Вы можете посвятить ее как цветочное подношение лотосным стопам Божественной Четы.

Поэтому не останавливайтесь на полпути: «Я постиг свою сознательную личность». Этого недостаточно. Посвятите себя. Принесите это как прекрасное подношение Господу. Я чувствую, что это реальное решение любых материальных, относительных проблем.

„О мой господин, ты близкий друг Верховного Господа, благожелателя всех живых существ. Поэтому ты ко всем относишься одинаково и полностью сознаешь различие между телом и духом. Я возвел на тебя хулу, но ты не принял обиду близко к сердцу, ибо ничто и никто не может смутить твоего спокойствия. Однако меня это вовсе не оправдывает. Даже если человек обладает могуществом Господа Шивы, нанося оскорбление лотосным стопам вайшнава, он обрекает себя на скорую гибель.”[1]

Поэтому, пожалуйста, избегайте этого оскорбительного мышления. Как мы можем добиться этого наиболее правильно? Если вас пугают негативные последствия этих ошибок или если вы сфокусированы на последствиях позитивных ассоциаций? Ну, обычно мы, люди, учимся на своих ошибках. Но страх — это инструмент контроля над другими. Я хотел бы пойти по такому пути, который научит меня правильно себя вести. Который не пугает меня последствиями плохого поведения, а научит правильно себя вести. Вы согласны? Поэтому нам нужно усвоить золотые правила Золотого Века.

(продолжение следует)

[1] „Шримад Бхагаватам”, 5.10.25

(from a lecture of Swami Tirtha, 23.06.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

But who is a so to say bad disciple? Of course there is no bad disciple. Because if we express our readiness to learn and study, then it is only good. Nevertheless if we are still not accomplished fully, if we still have some shortcomings, then we should study what are these shortcomings.

One expression here is akshetra. Kshetra means ‘a field, to cultivate’ and akshetra means ‘a bad field, not useful for cultivation’. Scatter good seeds on the field – then you will reap the harvest. So we have to be a good field. If we are akshetra, if we are a bad field, then even if the best seed is coming to us, we cannot produce a good fruit. It’s useless for cultivation.

Adravya is again ‘useless’ or ‘unfit’. Dravya is generally the nature of something. Like the original characteristics. Or something to be sacrificed, to be dedicated to the Supreme as an offering. While adravya is something that is not useful in sacrifice.

And if before we had this vrata-acharya, then here is kshata-vrata. Kshata, very similar to kshatriya – that means ‘wounded in the vratas, in the vows’, so he gives up or breaks the vows.

Before it was mentioned that a good disciple, a good shishya is eager, is hungry for knowledge. But here is another expression: odana. Odana is ‘food, foodstuff’. But if we use it in a compound then odana-shishya is such a disciple, who is interested only in eating. Not in learning, only in eating. These are the belly-bhaktas. If the belly is full, then we are satisfied, right? These are the basic bodily instincts.

Fortunately enough our dear Lord also likes to eat. And devotees offer so much to Him that He cannot take everything, so He left something for us also, so that we are also peaceful and satisfied. So, odana-shishya means very much eager to eat. In Bulgarian if you localize it, this is the banitza[1]–shishya.

But if we take it in a positive sense – we are hungry for prasadam! Because that is the higher taste! Definitely we depend on this higher taste, because it satisfies not only the body, but it satisfies the soul.

And if we are hungry for banitza or for knowledge, and if we protect and cultivate the divine knowledge, that also means you know the shlokas. It’s a must to learn some verses from the shastra. Yes, however surprised you are! It is a part of the process. But you know it is mentioned in connection with the Gita that if somebody knows all the 700 verses – I think we discussed it many times – liberation, prema-bhakti is guaranteed. If you don’t know all the 700, only one chapter from the eighteen chapters – then full perfection is guarantied. If you don’t know one chapter, if you know at least one verse – full perfection is guaranteed. But if you cannot learn one verse, at least you should know half a verse. And this is the special category of a disciple: shastra-ganda – such a disciple who knows only the beginning of the verses. So, half-shloka-shishya. And actually this is another proof that the Hungarians do come from the banks of the Ganges that we have such an expression that if somebody is a little lunatic, we say that he is half-shloka. So if he is a little stupid, he is only a half-shloka.

All right, I don’t want to torture you further, so let’s quote finally the best disciples.

(to be continued)

[1] Typical Bulgarian preparation

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 23-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tehát ott hagytuk abba, hogy milyen is az úgynevezett hamis tanítvány? Természetesen nincs rossz tanítvány, hiszen, ha készek vagyunk tanulni, az csak jó lehet. Ha azonban, még nem vagyunk teljesen önmegvalósított szinten, ha vannak hiányosságaink, akkor meg kell vizsgálnunk ezeket a gyenge pontokat.

Az egyik kifejezés, ami ide tartozik, az aksétra. Ksétra azt jelenti ‘föld, megművelni’, aksétra pedig ‘rossz föld, művelésre alkalmatlan’. Vessetek jó magokat a földbe, majd learathatjátok a termést. Tehát jó földekké kell válnunk; ha aksétrák vagyunk, még ha jó magokat kapunk is, nem tudunk gyümölcsöt teremni, az ilyen földet fölösleges művelni.

Adravja jelentése ‘haszontalan’ vagy ‘alkalmatlan’. A dravja általában valaminek a természetét jelenti, olyan, mint az eredeti jellemvonás vagy valami, amit felajánlhatunk a Legfelsőbbnek; ezzel szemben az adravja egy olyan dolog, amit nem tudunk felajánlani, felesleges.

Korábban beszéltünk a vrata-ácsárja jelentéséről, most beszéljünk a ksata-vrata kifejezésről. Ksata, ami nagyon hasonlít a ksatrija kifejezésre; annyit jelent ‘sértést követett el a fogadalmakban, a vratákban’, tehát vagy feladta, vagy megszegte a fogadalmakat.

Korábban említettük, hogy a jó tanítvány, a jó sisja lelkes, szomjúhozza, éhezi a tudást. Van egy másik kifejezés is az ódana, ami annyit jelent ‘étel, élelmiszer’ és ha szóösszetételben használjuk, akkor az ódana-sisja egy olyan tanítvány, akit csak az evés érdekel. Nem a tanulás, csak az evés. Ők a has-bhakták. Ha a hasunk tele van, akkor elégedettek vagyunk, igaz? Ezek csupán alapvető testi ösztönök.

Szerencsére a mi drága Urunk is nagyon szeret enni és a bhakták annyi felajánlást készítenek Neki, hogy nem tudja az egészet elfogyasztani, hagy nekünk is valamit, így elégedettek és nyugodtak lehetünk. Tehát az ódana-sisja nagyon lelkes, ha evésről van szó, itt Bulgáriában úgy hívják őket, hogy banitza¹-sisják.

Pozitív értelemben véve – praszádamra éhezünk! Hiszen ez egy magasabb íz! Határozottan függünk ettől a magasabb íztől, hiszen nem csak a testet teszi elégedetté, hanem a lelket is.

Akár a banitzára, akár a tudásra éhezünk, és óvjuk, ápoljuk az isteni tudást, az azt is jelenti, hogy ismerjük a slókákat. Néhány verset a sásztrákból meg kell tanulni. Igen, bármilyen meglepő is ez! Ez a folyamat része. De tudjátok, beszéltünk már róla korábban a Gítá kapcsán, hogy ha valaki tudja a Gítá mind a 700 versét – szerintem sokszor beszéltünk már erről – a felszabadulás, a péma bhakti garantált. Ha nem tudjátok mind a 700 verset, csak egy fejezetet a tizennyolcból – a teljes tökéletességet érhetitek el. Ha nem tudtok egy fejezetet sem, de legalább egy verset ismertek – garantált a teljes tökéletesség. De, ha egy verset sem tudtok megtanulni, akkor legalább egy felet ismernetek kell; ez a tanítványok speciális kategóriája: sásztra-ganda – ezek a tanítványok csak a versek elejét tudják. Tehát ők a fél-slóka-sisják. Igazából ez is bizonyíték arra, hogy a magyarok a Gangesz partjáról jöttek, mert van egy kifejezésük arra, ha valaki egy kicsit őrült, azt mondjuk ilyenkor, hogy ez az ember egy félnótás. Tehát, ha ez az ember ostoba, azt mondjuk ő egy félnótás.

Rendben, nem folytatom ezt a kevésbé kellemes témát tovább, beszéljünk most a legjobb tanítvány ismérveiről.

(folytatása következik)

1. Egy jellegzetes bolgár étel

(от лекция на Свами Тиртха, 23.06.2017 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Но кой е, така да се каже, лош ученик? Разбира се, лош ученик няма. Защото щом сме изразили готовността си да учим, да се обучаваме, това е единствено добро. При все това, ако още не сме се усъвършенствали напълно, ако още имаме някакви недостатъци, нека научим какви са тези недостатъци.

Един от изразите тук е акшетра. Кшетра означава „поле; отглеждане”, а акшетра значи „лошо поле, безполезно за отглеждане”. Ако разпръснеш добро семе в полето – ще пожънеш реколта. Затова трябва да бъдем добро поле. Ако сме акшетра, ако сме лошо поле, тогава дори най-доброто семе да падне в нас, няма да можем да дадем добър плод. Безсмислено е да се отглежда.

Адравя отново означава „безполезен, непригоден”. Дравя най-общо казано е природата на нещо, характеристиките му по начало. Или нещо, което да бъде пожертвано, посветено на Всевишния като приношение. А пък адравя е нещо непригодно за пожертване.

И ако преди имахме врата-ачария, тук има кшата-врата. Кшата е много подобно на кшатрия – това означава „ранен, накърнен в обетите – врата”, така че той изоставя или нарушава обетите си.

Преди бе споменато, че добрият ученик, добрият шишя е устремен, гладен е за знание. Обаче тук има друг израз: одана. Одана значи „храна”. Но ако се използва в съставна дума, тогава одана-шишя е такъв ученик, който се интересува само от ядене. Не да учи, а само да яде. Това са корем-бхактите. Щом коремът е пълен сме доволни, нали? Това са елементарни телесни инстинкти.

За щастие нашият Бог също обича да яде. И бхактите Му поднасят толкова много, че Той не може да го изяде и оставя нещичко и за нас, за да бъдем и ние спокойни и доволни. И така, одана-шишя означава такъв, който много обича да яде. Ако го локализирате специално за България, ще бъде баница-шишя.

Но ако го приемем в положителен смисъл – ние сме гладни за прасадам! Защото това е по-висшият вкус! Ние определено зависим от този по-висш вкус, тъй като той удовлетворява не само тялото, но засища и душата.

А ако сте гладни за баница или за знание, и ако пазите и култивирате божественото знание, това означава също и че познавате шлоките. Задължително е да се научат няколко стиха от шастрите. Така е, колкото и да сте изненадани! Това е част от процеса. Но знаете, споменава се във връзка с „Гита”, че ако някой знае всичките ѝ 700 стиха – мисля, че сме говорили за това много пъти – освобождението и према-бхакти са му гарантирани. Ако не знаете всичките 700, а само една от осемнадесетте глави – пак ви се гарантира пълно съвършенство. Ако не знаете цяла глава, но поне един стих – гарантирано е пълно съвършенство. Но ако не можете да научите цял, поне половин стих трябва да знаете. Това е специалната категория ученици: шастра-ганда – такива, които знаят само началото на стиховете. Половин-шлока-шишя. Всъщност поредното доказателство, че унгарците идват от бреговете на Ганг е, че ние имаме същия израз: казват, че някой е полу-шлока, ако е малко глуповат.

Добре, не искам да ви изтезавам повече, затова нека накрая прочетем за най-добрите ученици.

(следва продължение)

(из лекции Свами Тиртхи, 09.05.2017 вечером, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

„Царь Рахугана продолжил: Ты сказал, что не утомился от работы. Но ведь, несмотря на то что душа отлична от тела, когда тело устает, кажется, что это устает душа. Когда ты несешь паланкин, душе, несомненно, приходится прилагать какие-то усилия. По крайней мере, такова моя точка зрения. Кроме того, ты сказал, что внешние, материальные отношения господина и слуги нереальны. Но, хотя сами по себе подобные явления материального мира нереальны, мы видим и знаем по опыту, что они оказывают на нас и на других вполне реальное воздействие. Стало быть, хотя материальная деятельность преходяща, это не значит, что ее вообще не существует. ”[1]

Видите ли, раньше это была связь вышестоящего с подчиненным — король был готов наказать слугу за то, что он нес паланкин неподобающим образом. Это одностороннее общение: Я отдаю приказ, а ты следуешь. Но когда Джада Бхарата тоже выразился: О, очень мило! Хоть ты и не король, и я не слуга, но, если хочешь, будь королем! Так вот, этим скромным и очень осмысленным мнением он просто сломил самолюбие короля. Не совсем гордость, чувство положения короля. А потом начался другой тип общения, философский обмен. «Ты сказал так, но я говорю так. Это было твое мнение, и это мое мнение». Это очень изысканный способ духовных дебатов, обмена мнениями.

 „Царь Рахугана продолжал: О мудрейший, ты говоришь, что понятия, связанные с телом, например полнота и худоба, к душе не относятся. Но ведь существуют такие понятия, как страдание и наслаждение, которые, безусловно, применимы и к душе. Если поставить на огонь горшок с молоком и рисом, то вслед за молоком нагреется и рис. Точно так же страдания и наслаждения, которые испытывает тело, воздействуют на чувства, ум и душу. Они просто не могут не затрагивать душу. Душа не может вполне оторваться от этой обусловлености.”[2]

Очень хорошее рассуждение. С этим последним предложением мы едва ли можем спорить — что душа не может быть полностью отделена от этой обусловленности.

„О мой дорогой господин, ты сказал, что отношения между царем и подданными или между господином и слугой не вечны. Это несомненно. И все же тот, кто взошел на царский трон, обязан править своими подданными и карать нарушителей закона. Наказывая преступников, он учит подданных чтить законы государства. Конечно, как ты говорил, наказывать невменяемого бесполезно — это все равно что стегать дохлую лошадь или толочь воду в ступе. Однако те, кто, повинуясь воле Верховного Господа, добросовестно выполняют свои обязанности, постепенно перестают грешить. Стало быть, заставляя подданных выполнять предписанные обязанности, царь приносит им благо, ибо побуждает полностью отречься от греха.

Поэтому, о почтенный, твои слова кажутся мне противоречивыми. О лучший друг страждущих, оскорбив тебя, я совершил тяжкий грех. Я кичился своим царским происхождением и, ослепленный гордыней, стал величайшим грешником. И сейчас я молю тебя: обрати на меня свой благосклонный взор и одари беспричинной милостью. Тогда я освобожусь от греха, который навлек на себя, нанеся тебе обиду.”[3]

Вы видите, что эти два стиха кажутся противоречащими друг другу. Потому что ранее царь сказал: «Если кто-то выполняет свой профессиональный долг, дхарму, кармические последствия устраняются». А здесь сказано: «Но если я буду действовать как царь, пытаясь править или наставлять вас, я могу оскорбить вас. Таким образом, я могу создать новую карму». Итак, что же делать? Придерживаться нашей дхармы или не придерживаться? Если мы будем выполнять свои предписанные объязаности, устранит ли это проблемы или создаст новые проблемы? Где решение? Жизнь так сложна! Пожалуйста, кто-нибудь, проинструктируйте меня, что делать!

Поэтому нам нужно подняться на духовную платформу. На относительной платформе нет отбоя от вопросов и проблем. И мы не можем устранить одну проблему другой. Особенно в этот век мы занимаемся столькими необычными делами. Это называется угра-карма — столько странных, негативных, пугающих деятельностей. И иногда наша жизнь, наше занятие, наша профессия словно парят в воздухе, это не реально. Сегодня большая часть людей работает в сфере ИТ. Я уверен, что если бы Кришна появился сегодня, Он бы не разговаривал с бойцом, а разговаривал бы с ИТ-менеджером или кем-то еще, потому что это более актуально. Но знаете ли вы, что такое определение ИТ-инженера? Вы не знаете. Это такой человек, который решает проблемы, которых не было бы без компьютеров. Такова наша реальность — мы решаем проблемы, которых на самом деле нет, не существуют.

(продолжение следует)

[1] „Шримад Бхагаватам”, 5.10.21

[2] „Шримад Бхагаватам”, 5.10.22

[3] „Шримад Бхагаватам”, 5.10.23-24

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Friday)

“King Rahugana continued: “You have said: “I am not fatigued from labor.” Although the soul is different from the body, there is fatigue because of bodily labor, and it appears to be the fatigue of the soul. When you are carrying the palanquin, there is certainly labor for the soul. This is my conjecture. You have also said that the external behavior exhibited between the master and the servant is not factual, but although in the phenomenal world it is not factual, the products of the phenomenal world can actually affect things. That is visible and experienced. As such, even though material activities are impermanent, they cannot be said to be untrue.”[1]

You see, before it was a superior-to-subordinate connection – the king was ready to chastise the servant for carrying the palanquin in an improper manner. This is a one way communication – ‘I give the order and you follow’. But when Jada Bharata also expressed himself telling: “Oh, very nice! Although you are not a king and I’m not a servant, but if you like, all right, be a king!” So, with this humble and very meaningful opinion he just smashed the pride of the king. Not really the pride, the feeling of position of a king. And then a different type of communication started, a philosophical exchange. “You have said like this, but I say like that. This was your opinion and that is my opinion.” It’s a very polished way of spiritual debate, an exchange.

“The King continued: My dear sir, you have said that designations like bodily fatness and thinness are not characteristics of the soul. That is incorrect because designations like pain and pleasure are certainly felt by the soul. You may put a pot of milk and rice within fire, and the milk and rice are automatically heated one after the other. Similarly, due to bodily pains and pleasures, the senses, mind and soul are affected. The soul cannot be completely detached from this conditioning.”[2] Very good reasoning. This last sentence we can hardly debate with – that the soul cannot be completely detached from this conditioning.

“My dear sir, you have said that the relationship between the king and the subject or between the master and the servant are not eternal, but although such relationships are temporary, when a person takes the position of a king, his duty is to rule the citizens and punish those who are disobedient to the laws. By punishing them, he teaches the citizens to obey the laws of the state. Again, you have said that punishing a person who is deaf and dumb is like chewing the chewed or grinding the pulp; that is to say, there is no benefit in it. However, if one is engaged in his own occupational duty as ordered by the Supreme Lord, his sinful activities are certainly diminished. Therefore if one is engaged in his occupational duty by force, he benefits because he can vanquish all his sinful activities in that way.

Whatever you have spoken appears to me to be contradictory. O best friend of the distressed, I have committed a great offense by insulting you. I was puffed up with false prestige due to possessing the body of a king. For this I have certainly become an offender. Therefore I pray that you kindly glance at me with your causeless mercy. If you do so, I can be relieved from sinful activities brought about by insulting you.”[3]

You see these two verses seem like contradictory. Because previously the king said: ”If somebody performs his or her occupational duty, dharma, the karmic consequences are eliminated”. And here it is said “But if I act as a king trying to rule, or instruct you, I might offend you. So, I may create new karma.” So, then what to do? Stick to our dharma or not to stick to our dharma? If we do our occupational duty, shall it eliminate the problems or create more problems? Where is the solution? ‘Life is so complicated! Please, somebody instruct me what to do!’

Therefore we need to come to the spiritual platform. On the relative platform there is no end of the questions and problems. And we cannot eliminate one problem with another one. Especially in this age we are engaged in so many unusual activities. It’s called ugra-karma – so many strange, negative, frightening activities. And sometimes our life, our occupation, our profession is like floating in the air, it’s not real. Today a big majority of people are working in IT. I’m sure if Krishna appeared today, He wouldn’t speak to a fighter, but He would speak to an IT manager or something, because it’s more up to date. But do you know what the definition of an IT engineer is? You don’t know. He is such a person who resolves problems which wouldn’t exist without the computers. So, this is our reality – we resolve problems which actually don’t exist.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam, 5.10.21

[2] Shrimad Bhagavatam, 5.10.22

[3] Shrimad Bhagavatam, 5.10.23-24

(Szvámí Tírtha 2017.05.09-i, szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Rahugana király folytatta: „Azt mondtad: „Nem fáradok el a munkától.” Noha a lélek nem azonos a testtel, a test munkája miatt mégis létezik fáradtság, és úgy tűnik, mintha ez a lélek fáradtsága lenne. Amikor a gyaloghintót viszed, én úgy gondolom, a lélek kétségtelenül dolgozik. Azt is mondtad, hogy a szolga és az úr között a külsődleges viselkedés nem valóságos, ám annak ellenére, hogy az érzékelhető világban ez nem valóságos, az érzékelhető világ termékei valóban képesek hatni a dolgokra. Ezt mindenki láthatja és tapasztalhatja. Így tehát annak ellenére, hogy az anyagi cselekedetek ideiglenesek, nem mondhatjuk rájuk, hogy nem valóságosak.”[1]

Mint tudjátok korábban „feljebbvaló-beosztott” viszony volt közöttük – a király kész volt megbüntetni a szolgát azért, mert nem megfelelően vitte a gyaloghintót. Ez az egyirányú kommunikáció – ‘Én kiadom a parancsot, ti pedig követitek’. Azonban, amikor Dzsada Bharat így válaszolt neki: „Ó, ez nagyon szép, viszont te nem király vagy és én pedig nem szolga, de ha úgy tetszik, rendben, legyél egy király!” Tehát ezzel az alázatos és intelligens válaszával teljesen szétzúzta a király büszkeségét. Nem igazán a büszkeségét, hanem királyi helyzetének illúzióját. Majd egy másfajta beszélgetés vette kezdetét, egy filozófiai eszmecsere. „Úgy fogalmaztál…, de az én meglátásom az… A te álláspontod az volt…, viszont én úgy vélem…” Egy ilyen eszmecsere, a lelki nézetkülönbségeknek egy nagyon kifinomult formája.

„A király folytatta: Kedves uram! Azt mondtad, hogy az olyan megjelölések, hogy a test kövér vagy sovány, nem a lélek jellemzői. Ez a kijelentés helytelen, mert a lélek kétségtelenül érzékeli a megjelöléseket, például a fájdalmat és az örömöt. Ha egy edényben tejet és rizst teszünk a tűzre, a tej és a rizs egymás után magától felmelegszik. Ugyanígy a testet érő fájdalom és öröm szintén hat az érzékekre, az elmére és a lélekre. A lélek nem válhat meg teljesen ettől a feltételekhez kötöttségtől.”[2] Nagyon jó érvelés! Ezzel az utolsó mondattal aligha tudunk vitatkozni – hogy a lélek nem tud teljesen elszakadni ettől a helyzetétől, feltételtől.

„Kedves uram! Azt mondtad, hogy a király és az alattvaló vagy a mester és a szolga közötti kapcsolat nem örök. Ám annak ellenére, hogy az ilyen kapcsolatok ideiglenesek, ha valaki király, akkor kötelessége uralkodni népe felett és kötelessége megbüntetni azokat, akik nem engedelmeskednek a törvényeknek. Azzal, hogy megbünteti őket, arra tanítja alattvalóit, hogy engedelmeskedjenek az állam törvényeinek. Azt is mondtad, hogy megbüntetni egy süketnéma embert éppen olyan, mint rágni a megrágottat vagy őrölni a már megőröltet -–vagyis semmi haszna. Ha azonban valaki a saját mestersége szerinti kötelességét végzi, amit a Legfelsőbb Úr jelölt ki számára, bűnei kétségtelenül megsemmisülnek. Ezért, ha valakit kényszerítenek arra, hogy elvégezze a helyzetéből adódó kötelességét, az a javára válik, mert így elpusztíthatja minden bűnét.

Mindaz, amit mondtál, ellentmondásosnak tűnik számomra. Óh, szenvedők legjobb barátja, nagy sértést követtem el azzal, hogy megbántottalak! Az áltekintély, hogy egy király testével rendelkezem, kevéllyé tett, s így megsértettelek. Kérlek, indokolatlan kegyedből pillants rám! Ha ezt megteszed, megszabadulhatok attól a bűntől, amit azzal, követtem el, hogy megbántottalak.”[3]

Látjátok ez a két vers ellentmondásosnak tűnik, mert korábban a király azt mondta, hogy: „Ha valaki teljesíti munkájának kötelességét, a dharmáját, akkor a karmikus következmények semmissé válnak”. Itt pedig azt mondja, hogy „Ha úgy viselkedem, mint egy király, aki uralkodni próbál vagy utasításokat ad neked, akkor azzal sértést követhetek el ellened. Tehát ezzel új karmát teremtek.” Szóval, akkor mitévő legyek? Ragaszkodjunk a dharmához vagy sem? Ha elvégezzük a munkánk általi kötelességünket, azzal megszüntetjük a problémákat vagy pedig még több gondot okozunk? Hogy lehet ezt megoldani? ‘Az élet olyan bonyolult! Mondja meg valaki, hogy mit tegyek!’

Ezért kell lelki szinten látnunk a dolgokat. Relatív szinten végtelen számú kérdés és probléma van, nem tudjuk az egyik hibát egy másikkal kiküszöbölni. Főleg manapság, amikor olyan sok szokatlan dolgot kell végeznünk. Ezt ugra-karmának hívják – rengeteg furcsa, negatív, ijesztő feladat. És néha az életünk, a munkánk, a hivatásunk olyan, mintha a levegőben lebegnénk, nincs köze a valósághoz. Manapság az emberek többsége IT-s szakember, számítógépes területen dolgozik. Biztos vagyok benne, ha most megjelenne Krisna, nem egy harcossal kerülne szembe, hanem egy informatikai vezetővel, IT menedzserrel vagy hasonlóval, mert az sokkal aktuálisabb. De tudjátok, hogy mi a meghatározása egy informatikai mérnöknek? Az a személy, aki azokat a problémákat oldja meg, amelyek a számítógép nélkül nem léteznének. Tehát ez a jelen valósága – olyan problémákat oldunk meg, amelyek valójában nem léteznek.

 (folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána, 5.10.21.

[2] Bhágavata-purána, 5.10.22.

[3] Bhágavata-purána, 5.10.23-24.