Archives

Calendar

January 2023
M T W T F S S
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  



Archive for January 22nd, 2023

(from a lecture of Swami Tirtha, 23.06.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Let’s quote finally who is the best disciple.

Krita-shrama is such a person who makes real serious efforts, shrama, for accomplishment of the divine knowledge. We have to make all the efforts possible. And krita here means the proper spiritual activities. So not simply activities, but dedicated activities for attaining the divine knowledge.

And a good disciple is able to learn. One expression here is tripathin. That means he is able to remember anything if it is repeated three times. I have met some devotees who have this photographic memory. Whatever they have heard, immediately they fully memorize. We had one devotee, he had this ability. It was not necessary to repeat three times; once! Immediately everything was perfectly stuck in his mind. And he made notes; although he had this type of memory, he made notes. Once I had seen his notebook. He had all the quotes, word-by-word, and practically all the quotes were marked with an asterisk and the footnotes were “close to the original”. It was word-by-word, but his opinion was “close to the original”.

So tripathin – he will remember everything if it is repeated three times. Harer-nama harer-nama harer-namaiva kevalam – three times it is mentioned, please remember that through the holy name we can achieve perfection!

And how many things we had repeated three times?! For example, you have repeated your efforts to enjoy the material life not only three, but thirty-three times. Please remember all the failures. Don’t rush to the same trap again and again, because then you are not tripathin, but thirty-three-pathin.

But now comes something very nice – this is bhala-darshin. Darshana is ‘a view, a vision’. And bhala is ‘forehead’. So a real disciple is bhala-darshin. Of course he is not looking into the mirror, observing his or her own forehead. But then whose forehead a real disciple is trying to read? A real disciple tries to read the forehead of the master. And as we know, our fate is written on our forehead. We only need to gain the ability to read that. So if we can read from the forehead of our master, then we are really darshin, really visionaries. But many times on the foreheads you see only the wrinkles.

Other expression is bhava-darshin – the reader of the feelings or the visionary of the feelings. Just remember Mahaprabhu’s devotees who were able to read the feeling, the mentality of their beloved Mahaprabhu, and quote the shastras accordingly. If Mahaprabhu was a little depressed due to separation, then they were quoting verses to enthuse Him, to make Him happy. And when Mahaprabhu was overdosed with prema-bhakti, then they started to quote verses to compose Him: “Don’t jump so high!”

But you see, bhava-darshin… Simply to be a visionary is enough. Tattva-darshin is a visionary of the truth. So to be a visionary – it’s enough, it’s a kind of perfection. But to be a bhava-darshin, to be able to read the spiritual mood of another person, of a superior person – this is our real perfection. This is our ambition. That is a hunger – to be able to read the minds and feelings of the great ones.

Everything is a question of rasa, don’t forget. So how can we read the rasa of a pure devotee if we are not on that platform? Our ideal heroes are always tasting the Radha-Govinda lila. This is what we have to read from their forehead. This is what we have to read from their hearts.

So if we want to improve our status as a disciple, here is some foodstuff for the mind. From a half-shlokin to become a bhava-reader.

This is our way to improve our consciousness of eternity. And then to be ready for any kind of service any time. Last but not least, we can add Gurudev’s expectation to a disciple: that we should be ready for any service at any time. And he didn’t like the but-acharyas.

So please, with all my humility I try to ask you and impress you to improve your devotional qualities, to have this eagerness! And to improve our devotional and disciplic qualities – what is the best way? I think the best way is to meditate over our divine masters. Because maybe then their quality will come to us.



(Szvámí Tírtha 2017. 06. 23-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tehát megbeszéltük milyen a hamis és a jó tanítvány, most idézzük fel azt, hogy milyen a legjobb tanítvány!

A krta-srama egy olyan személyt jelöl, aki igazán komoly erőfeszítéseket tesz, srama, az isteni tudás megvalósításának érdekében. Minden lehetséges erőfeszítést meg kell tennünk; és a krta itt a helyes lelki cselekedeteket jelenti; tehát nem egyszerű elfoglaltságokat, hanem az isteni tudás elérése érdekében végzett odaadó szolgálatokat.

A jó tanítvány képes tanulni; az egyik kifejezés itt a tripáthin, ami annyit jelent, hogy egy ilyen személy bármire képes emlékezni, amit háromszor elismételnek neki. Találkoztam néhány bhaktával, akiknek fotografikus memóriájuk van, bármit is hallottak, azonnal megjegyezték. Volt egy bhakta, aki rendelkezett ezzel a képeséggel és csak egyszer kellett hallania, nem volt szükség háromszor elismételni neki, azonnal minden tökéletesen megmaradt a fejében. Ennek ellenére jegyzeteket készített. Egyszer láttam a jegyzetfüzetét, minden szóról-szóra volt idézve, gyakorlatilag mindegyik meg volt csillagozva és a lábjegyzet az volt, hogy „közel az eredetihez”. Szóról-szóra idézte, de azt írta oda, hogy „közel az eredetihez”.

Tehát tripáthin – mindenre emlékezik, amit háromszor hallott. Harér-náma harér náma harér námaiva kévalam – háromszor említik, kérlek emlékezzetek erre, hogy a Szent Néven keresztül érhetjük el a tökéletességet!

És mennyi dolgot ismételtünk már el háromszor?! Például, az anyagi élet élvezetére irányuló erőfeszítéseteket nem csak háromszor, hanem harmincháromszor is elismételtétek. Kérlek ne felejtsétek el az ehhez kapcsolódó kudarcaitokat és ne rohanjatok újra meg újra ugyanabba a csapdába, mert, ha ezt teszitek, akkor nem tripáthinok, hanem ‘thirty-three-páthinok’(33-páthinok) vagytok.

Most egy nagyon szép kifejezés következik – ez a bhála-darsin. Darsana azt jelenti ‘néző, szemlélő, látó, bhála pedig ‘homlok’. Tehát az igazi tanítvány bhála-darsin. Természetesen nem a saját homlokát nézegeti a tükörben, de akkor kinek a homlokából próbál olvasni az igaz tanítvány? A mestere homlokából; és ahogyan azt tudjuk a sorsunk a homlokunkra van írva, csak ki kell fejlesztenünk azt a képességet, hogy tudjunk belőle olvasni. Tehát, ha tudunk a mesterünk homlokából olvasni, akkor tényleg darsinok, látnokok vagyunk. Sajnos sokszor csak a ráncokat látjátok a homlokon.

Egy másik kifejezés a bháva-darsin – az érzelmek olvasója vagy az érzelmek látnoka. Emlékezzetek Maháprabhu bhaktáira, akik képesek voltak olvasni szeretett Maháprabhujuk érzéseiben, gondolataiban és eszerint idézték a sásztrákat. Amikor Maháprabhu egy kicsit szomorú volt az elválás miatt, akkor verset idéztek, hogy lelkesítsék Őt, hogy boldoggá tegyék. Máskor, amikor szíve túlcsordult a préma-bhakti érzelmeitől, verseket idéztek, hogy kicsit megnyugtassák: „Ne ugorj olyan magasra!”.

Látjátok, bháva-darsin… Elegendő egyszerűen csak látnoknak lenni. A tattva-darsí az igazság látnoka. Tehát látnoknak lenni – elegendő, ez egyfajta tökéletesség. Azonban bháva-darshívá válni, olyasvalakivé, aki képes olvasni egy másik személy, egy lelkileg előttünk járó bhakta lelki hangulatában – ez a mi tökéletességünk, ez a mi törekvésünk. Mohón vágyni arra, hogy képesek legyünk olvasni a nagy szentek gondolatában és érzelmeiben.

Ne feledjetek, minden rasza kérdése; tehát hogyan ismerhetjük fel egy tiszta bhakta raszáját, ha még nem vagyunk ezen a szinten? Tökéletes hőseink mindig a Rádhá-Góvinda lílákat ízlelgetik. Ezt kell tudnunk leolvasni a homlokukról és a szívükből.

Tehát, ha tökéletesíteni szeretnénk a jelenlegi helyzetünket, mint tanítványok, akkor íme egy kis táplálék az elmének. Fél-slókinokból, félnótásokból bháva-olvasókká válni.

Az az utunk, hogy fejlesszük az öröklétről való tudatosságunkat és azt, hogy bármikor bármilyen szolgálatra készen álljunk. Végül, de nem utolsó sorban megemlíteném, hogy mit várt el Gurudév a tanítványoktól: bármikor, bármilyen szolgálatra készen állni és nem „but” –ácsárjáknak lenni.

Alázatosan kérlek benneteket, hogy fejlesszétek ki az odaadás e magas minőségét magatokban és rendelkezzetek ezzel a lelkesültséggel! Mi a legjobb módszer az odaadó és tanítványi tulajdonságok kifejlesztésére? Szerintem a legjobb mód az, ha mestereinken meditálunk, akkor talán a tulajdonságaik ránk szállhatnak.



(от лекция на Свами Тиртха, 23.06.2017 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Нека накрая прочетем кой е най-добрият ученик.

Крита-шрама е човек, който полага истински сериозни усилия, шрама, за усъвършенстване в божественото знание. Трябва да полагаме всички възможни усилия. Тук крита означава правилни духовни действия. Значи не просто действия, а посветени действия за постигане на божествено знание.

И добрият ученик е способен да учи. Един от дадените тук изрази е трипатхин. Това означава, че е способен да запомни всичко, стига да му се повтори три пъти. Срещал съм бхакти с такава фотографска памет. Каквото са чули, незабавно съвършено го запаметяват. Имаше при нас един предан с такива способности. И не беше необходимо да му се повтаря три пъти; веднъж беше достатъчно! Начаса всичко съвършено полепваше в ума му. При това си водеше записки; въпреки че имаше такава памет, водеше записки. Веднъж видях бележника му. Имаше всички цитати, дума по дума, и на практика на всички цитати бе поставил апостроф с бележка под линия, гласяща „близко до оригинала”. То беше дословно дума по дума, но неговото мнение беше, че е „близко до оригинала”.

Така че трипатхин – той ще запомни всичко, ако се повтори три пъти. Харер нама харер нама харер нама ева кевалам – казано е три пъти, моля ви, запомнете, че чрез святото име можем да постигнем съвършенство!

А колко много неща сме повтаряли по три пъти?! Например, повтаряли сте опитите си да се наслаждавате на материалния живот не само три, а тридесет и три пъти. Моля ви, помнете всички провали. Не се втурвайте в същия капан отново и отново, защото тогава няма да сте трипатхин, а тридесет и три патхин.

Но сега следва нещо много красиво – това е бхала-даршин. Даршана е „гледка, визия”. А бхала е „чело”. И така, истинският ученик е бхала-даршин. Разбира се, той не съзерцава в огледалото собственото си чело. Но тогава чие чело се стреми да разчете истинният ученик? Той се стреми да разчете челото на учителя си. Както знаем, съдбата ни е изписана на челото. Единствено трябва да добием способността да я четем. А ако можем да четем от челото на учителя си, тогава наистина сме даршин, истински прорицатели. Ала често по челата виждате единствено бръчки.

Друг израз е бхава-даршин – такъв, който умее да чете чувствата, прорицател на чувствата. Спомнете си преданите на Махапрабху, които можели да разчитат чувствата и мислите на своя скъп Махапрабху и да цитират в съответствие с тях шастрите. Ако Махапрабху бил угнетен от раздялата, те цитирали стихове, които да Го въодушевят, да Му донесат радост. А когато Махапрабху прекалявал с према-бхакти, те Му цитирали успокояващи стихове: „Недей да скачаш толкова високо!”

Но виждате ли, бхава-даршин… просто да бъдеш визионер, прорицател е достатъчно. Таттва-дарши е такъв, който вижда истината. Така че да си визионер е достатъчно, то е съвършенство само по себе си. Но да си бхава-дарши, да си способен да прочетеш духовното настроение на някой друг, по-висшестоящ – това е истинското съвършенство за нас. Това е нашият стремеж. За това сме гладни – да съумяваме да четем мислите и чувствата на великите.

Всичко е въпрос на раса, не забравяйте. А как можем да разчетем расата на един чист предан, ако не сме на това ниво? Нашите идеали, нашите герои винаги вкусват Радха-Кришна лила. Това е, което трябва да прочетем на челата им. Това е, което трябва да прочетем в сърцата им.

Така че ако искаме да подобрим статуса си на ученици, ето малко храна за размисъл. От половин-шлокин да станем четци на бхава.

Това е нашият начин да усъвършенстваме съзнанието си за вечността. И след това да сме готови за всякакво служене, по всяко време. Накрая, но не на последно място можем да добавим това очакване на Гурудев към ученика: да бъдем готови за всякакво служене, по всяко време. Той не харесваше „но”-ачариите.

Моля ви, с цялото си смирение се опитвам да ви помоля и да ви вдъхновя да подобрите преданите си качества, да имате този стремеж! А кой е най-добрият начин да подобрим качествата си на предани, на ученици? Мисля, че най-добрият начин е да медитираме върху своите божествени учители. Защото може би тогава техните качества ще ни споходят.