Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 23.06.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

But who is a so to say bad disciple? Of course there is no bad disciple. Because if we express our readiness to learn and study, then it is only good. Nevertheless if we are still not accomplished fully, if we still have some shortcomings, then we should study what are these shortcomings.

One expression here is akshetra. Kshetra means ‘a field, to cultivate’ and akshetra means ‘a bad field, not useful for cultivation’. Scatter good seeds on the field – then you will reap the harvest. So we have to be a good field. If we are akshetra, if we are a bad field, then even if the best seed is coming to us, we cannot produce a good fruit. It’s useless for cultivation.

Adravya is again ‘useless’ or ‘unfit’. Dravya is generally the nature of something. Like the original characteristics. Or something to be sacrificed, to be dedicated to the Supreme as an offering. While adravya is something that is not useful in sacrifice.

And if before we had this vrata-acharya, then here is kshata-vrata. Kshata, very similar to kshatriya – that means ‘wounded in the vratas, in the vows’, so he gives up or breaks the vows.

Before it was mentioned that a good disciple, a good shishya is eager, is hungry for knowledge. But here is another expression: odana. Odana is ‘food, foodstuff’. But if we use it in a compound then odana-shishya is such a disciple, who is interested only in eating. Not in learning, only in eating. These are the belly-bhaktas. If the belly is full, then we are satisfied, right? These are the basic bodily instincts.

Fortunately enough our dear Lord also likes to eat. And devotees offer so much to Him that He cannot take everything, so He left something for us also, so that we are also peaceful and satisfied. So, odana-shishya means very much eager to eat. In Bulgarian if you localize it, this is the banitza[1]–shishya.

But if we take it in a positive sense – we are hungry for prasadam! Because that is the higher taste! Definitely we depend on this higher taste, because it satisfies not only the body, but it satisfies the soul.

And if we are hungry for banitza or for knowledge, and if we protect and cultivate the divine knowledge, that also means you know the shlokas. It’s a must to learn some verses from the shastra. Yes, however surprised you are! It is a part of the process. But you know it is mentioned in connection with the Gita that if somebody knows all the 700 verses – I think we discussed it many times – liberation, prema-bhakti is guaranteed. If you don’t know all the 700, only one chapter from the eighteen chapters – then full perfection is guarantied. If you don’t know one chapter, if you know at least one verse – full perfection is guaranteed. But if you cannot learn one verse, at least you should know half a verse. And this is the special category of a disciple: shastra-ganda – such a disciple who knows only the beginning of the verses. So, half-shloka-shishya. And actually this is another proof that the Hungarians do come from the banks of the Ganges that we have such an expression that if somebody is a little lunatic, we say that he is half-shloka. So if he is a little stupid, he is only a half-shloka.

All right, I don’t want to torture you further, so let’s quote finally the best disciples.

(to be continued)

[1] Typical Bulgarian preparation

(Szvámí Tírtha 2017. 06. 23-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tehát ott hagytuk abba, hogy milyen is az úgynevezett hamis tanítvány? Természetesen nincs rossz tanítvány, hiszen, ha készek vagyunk tanulni, az csak jó lehet. Ha azonban, még nem vagyunk teljesen önmegvalósított szinten, ha vannak hiányosságaink, akkor meg kell vizsgálnunk ezeket a gyenge pontokat.

Az egyik kifejezés, ami ide tartozik, az aksétra. Ksétra azt jelenti ‘föld, megművelni’, aksétra pedig ‘rossz föld, művelésre alkalmatlan’. Vessetek jó magokat a földbe, majd learathatjátok a termést. Tehát jó földekké kell válnunk; ha aksétrák vagyunk, még ha jó magokat kapunk is, nem tudunk gyümölcsöt teremni, az ilyen földet fölösleges művelni.

Adravja jelentése ‘haszontalan’ vagy ‘alkalmatlan’. A dravja általában valaminek a természetét jelenti, olyan, mint az eredeti jellemvonás vagy valami, amit felajánlhatunk a Legfelsőbbnek; ezzel szemben az adravja egy olyan dolog, amit nem tudunk felajánlani, felesleges.

Korábban beszéltünk a vrata-ácsárja jelentéséről, most beszéljünk a ksata-vrata kifejezésről. Ksata, ami nagyon hasonlít a ksatrija kifejezésre; annyit jelent ‘sértést követett el a fogadalmakban, a vratákban’, tehát vagy feladta, vagy megszegte a fogadalmakat.

Korábban említettük, hogy a jó tanítvány, a jó sisja lelkes, szomjúhozza, éhezi a tudást. Van egy másik kifejezés is az ódana, ami annyit jelent ‘étel, élelmiszer’ és ha szóösszetételben használjuk, akkor az ódana-sisja egy olyan tanítvány, akit csak az evés érdekel. Nem a tanulás, csak az evés. Ők a has-bhakták. Ha a hasunk tele van, akkor elégedettek vagyunk, igaz? Ezek csupán alapvető testi ösztönök.

Szerencsére a mi drága Urunk is nagyon szeret enni és a bhakták annyi felajánlást készítenek Neki, hogy nem tudja az egészet elfogyasztani, hagy nekünk is valamit, így elégedettek és nyugodtak lehetünk. Tehát az ódana-sisja nagyon lelkes, ha evésről van szó, itt Bulgáriában úgy hívják őket, hogy banitza¹-sisják.

Pozitív értelemben véve – praszádamra éhezünk! Hiszen ez egy magasabb íz! Határozottan függünk ettől a magasabb íztől, hiszen nem csak a testet teszi elégedetté, hanem a lelket is.

Akár a banitzára, akár a tudásra éhezünk, és óvjuk, ápoljuk az isteni tudást, az azt is jelenti, hogy ismerjük a slókákat. Néhány verset a sásztrákból meg kell tanulni. Igen, bármilyen meglepő is ez! Ez a folyamat része. De tudjátok, beszéltünk már róla korábban a Gítá kapcsán, hogy ha valaki tudja a Gítá mind a 700 versét – szerintem sokszor beszéltünk már erről – a felszabadulás, a péma bhakti garantált. Ha nem tudjátok mind a 700 verset, csak egy fejezetet a tizennyolcból – a teljes tökéletességet érhetitek el. Ha nem tudtok egy fejezetet sem, de legalább egy verset ismertek – garantált a teljes tökéletesség. De, ha egy verset sem tudtok megtanulni, akkor legalább egy felet ismernetek kell; ez a tanítványok speciális kategóriája: sásztra-ganda – ezek a tanítványok csak a versek elejét tudják. Tehát ők a fél-slóka-sisják. Igazából ez is bizonyíték arra, hogy a magyarok a Gangesz partjáról jöttek, mert van egy kifejezésük arra, ha valaki egy kicsit őrült, azt mondjuk ilyenkor, hogy ez az ember egy félnótás. Tehát, ha ez az ember ostoba, azt mondjuk ő egy félnótás.

Rendben, nem folytatom ezt a kevésbé kellemes témát tovább, beszéljünk most a legjobb tanítvány ismérveiről.

(folytatása következik)

1. Egy jellegzetes bolgár étel

(от лекция на Свами Тиртха, 23.06.2017 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Но кой е, така да се каже, лош ученик? Разбира се, лош ученик няма. Защото щом сме изразили готовността си да учим, да се обучаваме, това е единствено добро. При все това, ако още не сме се усъвършенствали напълно, ако още имаме някакви недостатъци, нека научим какви са тези недостатъци.

Един от изразите тук е акшетра. Кшетра означава „поле; отглеждане”, а акшетра значи „лошо поле, безполезно за отглеждане”. Ако разпръснеш добро семе в полето – ще пожънеш реколта. Затова трябва да бъдем добро поле. Ако сме акшетра, ако сме лошо поле, тогава дори най-доброто семе да падне в нас, няма да можем да дадем добър плод. Безсмислено е да се отглежда.

Адравя отново означава „безполезен, непригоден”. Дравя най-общо казано е природата на нещо, характеристиките му по начало. Или нещо, което да бъде пожертвано, посветено на Всевишния като приношение. А пък адравя е нещо непригодно за пожертване.

И ако преди имахме врата-ачария, тук има кшата-врата. Кшата е много подобно на кшатрия – това означава „ранен, накърнен в обетите – врата”, така че той изоставя или нарушава обетите си.

Преди бе споменато, че добрият ученик, добрият шишя е устремен, гладен е за знание. Обаче тук има друг израз: одана. Одана значи „храна”. Но ако се използва в съставна дума, тогава одана-шишя е такъв ученик, който се интересува само от ядене. Не да учи, а само да яде. Това са корем-бхактите. Щом коремът е пълен сме доволни, нали? Това са елементарни телесни инстинкти.

За щастие нашият Бог също обича да яде. И бхактите Му поднасят толкова много, че Той не може да го изяде и оставя нещичко и за нас, за да бъдем и ние спокойни и доволни. И така, одана-шишя означава такъв, който много обича да яде. Ако го локализирате специално за България, ще бъде баница-шишя.

Но ако го приемем в положителен смисъл – ние сме гладни за прасадам! Защото това е по-висшият вкус! Ние определено зависим от този по-висш вкус, тъй като той удовлетворява не само тялото, но засища и душата.

А ако сте гладни за баница или за знание, и ако пазите и култивирате божественото знание, това означава също и че познавате шлоките. Задължително е да се научат няколко стиха от шастрите. Така е, колкото и да сте изненадани! Това е част от процеса. Но знаете, споменава се във връзка с „Гита”, че ако някой знае всичките ѝ 700 стиха – мисля, че сме говорили за това много пъти – освобождението и према-бхакти са му гарантирани. Ако не знаете всичките 700, а само една от осемнадесетте глави – пак ви се гарантира пълно съвършенство. Ако не знаете цяла глава, но поне един стих – гарантирано е пълно съвършенство. Но ако не можете да научите цял, поне половин стих трябва да знаете. Това е специалната категория ученици: шастра-ганда – такива, които знаят само началото на стиховете. Половин-шлока-шишя. Всъщност поредното доказателство, че унгарците идват от бреговете на Ганг е, че ние имаме същия израз: казват, че някой е полу-шлока, ако е малко глуповат.

Добре, не искам да ви изтезавам повече, затова нека накрая прочетем за най-добрите ученици.

(следва продължение)