Archives

Calendar

September 2022
M T W T F S S
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  



Archive for September 18th, 2022

(from a lecture of Swami Tirtha, 08.01.2017 morning, Sofia)

Today is a special day. Just like any other day in devotional service. Today is a fast day – Ekadashi. This is the eleventh day after the full or the new moon. It’s a time for a little austerity. But this is not simply following an even more special type of diet, but it’s time to celebrate the victory of God over illusion. Actually that is the meaning of Ekadashi. So, we should have Ekadashis permanently, right – to celebrate the victory of divinity over the illusion. But our Lord is merciful enough to distribute these Ekadashis only sporadically. Nevertheless, this is the time to remember His victory.

And today we have to accomplish our study concerning the different relationships to God. There is only one relationship remained that we didn’t discuss. We discussed passive, servitude, friendship, paternal love; only one remained. And this is the loving relationship, conjugal. Then I think today is not only a day of self-austerity, but a day of a very good chance to study or to worship – better to worship – this divine love principle.

Some romantic people say that the most important, the most interesting feeling on this planet Earth in this human life is the love affair. But you know, the even more romantic guys will say that the romantic attachment to God is the most important thing in the whole creation. Some say: ‘God is love’. Others say: ‘Love is God’. So wherever we start, somewhere we shall meet this concept of enthusiastic attachment and affection to divinity.

Nevertheless this divine ecstasy is also reflected on this planet Earth in the bodily conception. We can say that love, affection on the lowest platform is just like an instinct. The whole nature works under this principle – instinctive affection. Then we can say that there is this sweet rapture in the heart. This is like the emotional side of human relationships. If we go further, then there is a very deeply-rooted human appreciation of others, manifested as love in the happy consciousness of a person. While finally there is the broadest and most profound spiritual yearning in us.

So we have a grand scale of different varieties, different reflections of this attachment. Therefore we have to condense it to the most essential stage. There is of course a lot to say about the divine love. But we should understand that from the fulfilling all the necessary rules and regulations, fulfillment will come.

Our human life is like a school, a pool of studies. And we try to take different-different experience here. In the beginning we might think: ‘Ah, there are so many subjects to study.’ But I think there is only one topic to learn in this life. This is the most sensitive and the most hidden, the most secret art – the art of divine love. I think we all agree that we can live without foot, we can live without brain, but we cannot live without heart. If this one is taken away from us, we are like an empty shell. Therefore we need to purify this feeling, to condense this feeling so much, that we can use it in divine service.

There are many different ways to approach the Supreme, but we can say nothing is more charming for Him, for Them, than this dedication. And what is the result of such a loving dedication? The result is the rapture. On whose side? Who will be captured by this rapture?

Answer: God.

Swami Tirtha: Correct. Divine love is so strong that even God cannot resist. And therefore we admire this principle. Therefore we are very fortunate, very blessed and very grateful that we belong to this school of divinity.

(to be continued)



(Szvámí Tírtha 2017. 01. 07.08-i szófiai reggeli tanításából)

Ma egy különleges nap van, csakúgy, mint minden nap, ha odaadó szolgálatot végeztek. Böjt napot tartunk – ékádasít. Ez a tizenegyedik nap a teliholdat vagy az újholdat követően. Itt az ideje egy kis önmegtartóztatásnak. Ilyenkor nem egyszerűen csak egy speciális étrendet követünk, hanem Isten győzelmét ünnepeljük az illúzió fölött. Igazából ez a valódi jelentése az ékádasínak. Ilyen szempontból állandóan ékádasít kellene tartanunk – mármint ünnepelni az istenség győzelmét az illúzió fölött. De a mi Urunk annyira kegyes, hogy nem túl gyakran kell ezt a böjtnapot tartanunk. Azonban most itt az ideje, hogy emlékezzünk a győzelmére.

Ami a tanulmányainkat illeti, ma be kell fejeznünk az Istenhez fűződő különböző kapcsolatok témakörét. Egyetlen ilyen kapcsolat maradt, amiről még nem beszéltünk. Esett szó a semleges, szolgálói, baráti, szülői viszonyokról; és már csak egy van hátra. Ez pedig a szeretői viszony, a hitvesi kapcsolat. Tehát azt gondolom, a mai nap nem csak az önmegtartóztatásról szól, hanem egy jó lehetőség arra is, hogy tanulmányozzuk vagy imádjuk – talán így jobb, inkább imádjuk – ezt az isteni szeretet elvet.

Sok romantikus ember azt mondja, hogy az életben a legfontosabb, a legérdekesebb érzés itt a Földön a szerelmi viszony. De tudjátok, a még romantikusabb emberek azt mondják, hogy a szerelmi kötődés Istenhez a legfontosabb dolog az egész teremtésben. Valaki azt mondja: ‘Isten a Szeretet’, míg mások ‘Szeretet az Isten. Tehát bárhonnan is indulunk, valahol találkozunk a rajongó szeretet elképzelésével és az istenszeretettel.

Tehát ez az isteni eksztázis is tükröződik itt a Földön a testi életfelfogásban. Mondhatjuk azt, hogy a szeretet a legalsó szinten olyan, mint az ösztön. Az egész természet ezen az elven működik – ösztönös szeretet. Azt mondhatjuk ez az édes mámor ott van a szívben, ez az érzelmi oldala az emberi kapcsolatoknak. Ha tovább megyünk, van egy nagyon mélyen gyökerező megbecsülés mások iránt, ami szeretetként nyilvánul meg egy boldog emberi tudatban. Majd legvégül ott van a mindent magába foglaló és legmélyebb, legalapvetőbb lelki sóvárgás is bennünk.

Tehát a különböző variációk széles skálájával rendelkezünk, különféle tükröződései vannak az Istenhez fűződő kötődésnek, ezért a leglényegét kell megragadnunk ennek a viszonynak. Tehát ez az Istenhez való kötődés a leglényegesebb. Természetesen sok mindent lehet mondani az istenszeretetről. De meg kell értenünk, hogy ez a szükséges szabályok és előírások betartásával találhat ránk.

Az emberi élet olyan, mint egy iskola, tanulmányaink összessége. Próbálunk más-más tapasztalatokat szerezni és azt gondoljuk az elején: ‘Ó, mennyi tantárgyat kell megtanulnom.’ De mégis azt gondolom, hogy csak egy tárgyat kell elsajátítanunk, a legérzékenyebb, legtitkosabb művészetet – az istenszeretet művészetét. Azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy tudunk élni lábak vagy agy nélkül, de szív nélkül élni már nem tudunk. Ha ezt elveszik tőlünk, olyanok vagyunk, mint egy üres kagyló. Ezért kell megtisztítanunk, össze kell sűrítenünk ezt az érzést annyira, hogy tudjuk használni az odaadó szolgálatainkban.

Sokféle módon közeledhetünk a Legfelsőbbhöz, de Számára, Számukra semmi sem elragadóbb, mint az odaadás. És mi az eredménye az ilyen szeretetteljes odaadásnak? Magas fokú lelkesültség. Kinek a részéről? Kit ejt rabul ez a lelkesültség?

Válasz: Istent.

Szvámí Tírtha: Helyes. Istent. Az isteni szeretet a legfőbb, neki nemcsak a hívő ember, hanem az imádott Isten is alárendeltje, olyan erős, hogy még Ő sem tud ellenállni. Ezért csodáljuk ezt az elvet. Ezért nagyon szerencsések, nagyon áldottak és hálásak vagyunk, hogy ehhez az isteni iskolához tartozhatunk.

(folytatása következik)



(от лекция на Свами Тиртха, 08.01.2017 сутрин, София)

Днес е специален ден. Точно както всеки друг в преданото служене. Днес е ден за пост – Екадаши. Това е единадесетият ден след пълна или нова луна. Време за малко себеотречение. Но не просто спазване на дори още по-специална диета, а момент да се празнува победата на Бог над материята. Всъщност това е смисълът на Екадаши. Тогава трябва да имаме Екадашита неспирно, нали – за да празнуваме победата на божественото над илюзията. Но нашият Бог е достатъчно милостив да разпредели Екадашитата само спорадично. Въпреки всичко, това е времето да помним Неговата победа.

Днес трябва да завършим нашето изследване на различните взаимоотношения с Бога. Остана само една от връзките, за която не сме говорили. Стана дума за пасивното отношение, за служенето, за приятелството и за родителската обич. Остана само едно, а именно любовните, интимни взаимоотношения. И тогава си мисля, че днес не е просто ден на себеотречение, а ден на добрата възможност да изучаваме или обожаваме – по-добре е да обожаваме – този божествен принцип.

Някои романтици казват, че най-значимото, най-интересното чувство на тази планета Земя в човешкия живот е любовната афера. Обаче дори още по-големите романтици биха рекли, че романтичната привързаност към Бога е най-важното нещо в цялото творение. Някои казват: „Бог е любов”. Други казват: „Любовта е Бог”. Откъдето и да тръгнем, все някъде ще се натъкнем на тази концепция за ентусиазираната привързаност и обич към божественото.

При все това, този божествен екстаз също се отразява на планетата Земя в телесното разбиране. Можем да кажем, че любовта, обичта, на най-ниското ниво е по-скоро инстинкт. Цялата природа действа на този принцип – инстинктивното привличане. Следващото ниво е този сладък трепет в сърцето – това е емоционалната страна на човешките взаимоотношения. Ако минем още по-нататък, съществува много дълбоко вкорененото човечно разбиране към другите, проявено като любов в щастливото съзнание. И най-сетне съществува най-необятният и дълбок духовен копнеж у нас.

Така че има голяма скала от разновидности, от различни отражения на тази привързаност. Затова трябва да я кондензираме до най-есенциалното ниво. Разбира се, има много какво да се каже за божествената любов. Но трябва да разберем, че от изпълняването на всички необходими правила и предписания ще последва осъществяването.

Нашият човешки живот е като училище, водоем пълен с уроци, от който черпим най-различен опит. В началото може да си мислим: „О, има толкова много предмети, които да изучаваме.” Обаче считам, само една е темата за изучаване в живота. Тя е най-финото, най-скришното, най-тайното изкуство – изкуството на божествената любов. Мисля, всички можем да се съгласим, че можем да живеем без крак, можем да живеем без мозък, но не можем да живеем без сърце. Ако то ни бъде отнето, оставаме като празна черупка. Затова трябва да пречистваме това чувство, да го кондензираме до такава степен, че да можем да го прилагаме в божествено служене.

Има множество различни начини да се обърнем към Върховния, но можем да кажем, че нищо не е по-привлекателно за Него, за Тях, от тази посветеност. И какъв е резултатът от подобна любяща посветеност? Резултатът е трепетът. От страна на кого? Кой ще бъде обзет от този трепет?

Отговор: Бог.

Свами Тиртха: Правилно. Божествената любов е толкова силна, че дори Бог не може да ѝ устои. Именно затова се възхищаваме на този принцип. И затова сме толкова щастливи, толкова благословени и толкова благодарни, че принадлежим към тази божествена школа.

(следва продължение)