Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 07.01.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

 Before I mentioned the furious aspect of Mother Ganga; now let’s discuss a little bit of the merciful aspect of Mother Ganga. For example, she is very much ready to accept any service. In certain places in India they worship this holy sacred river every day. There are very beautiful offerings of singing and fire, and flower garlands, praying together – very beautiful ceremonies at different places. But do you know what is the dearmost offering to Mother Ganga? It’s the most simple and at the same time the dearest offering to her – they worship Mother Ganga with her own water. They take a little water from the current, pray, and offer it back to the waves. Because we know that this holy water is a sacred object, and the best object of offering is something sanctified, so let’s take – from her, that’s true, but let’s offer this back to her again. And what happens? If we take some water from the very strong current of the Ganges, does it diminish her? No, the Ganges is not smaller due to the few drops that you take; no, it doesn’t diminish. And what happens if you offer this little water back to the river? Does it become bigger? No, it doesn’t become bigger. Nevertheless something happened meanwhile. We have changed. Due to this service, due to this function, due to this offering – we have changed. Mother Ganga doesn’t change. But we have changed.

Do you see the purifying power of the Ganges water? Therefore due to this purifying effect and this connection to the Supreme, Mother Ganga is also considered very-very merciful. She is like an exemplar, she is like an ideal for us. And actually who will connect us back to God? Who is this connection? This is the master. The guru will connect us to Krishna, and therefore Mother Ganga is like a spiritual master – a spiritual mistress, let’s say. They say, if somebody hasn’t found his or her spiritual master in a human form, they can pray to Mother Ganga to get the blessings. You see how important this function is – connecting people to God!

So, if we serve the Ganga, if we serve the spiritual master, the purification effect will come. Therefore this journey to Ganges is very beneficial. Indians love so much their sacred river! Every evening they come together for the celebration. Especially in the upper parts of the Ganges, let’s say in Haridwar for example, during these ceremonies – usually this is in the evening time – they offer special plates made of leafs where they put some flowers and some ghee lamp and also some incense and then they offer these on the waters of the Ganges. This is one way to offer the ashes of our ancestors, of our friends on their last journey. It is said, if the ashes are offered to the Ganges, then a direct connection to heaven is provided. And this is a very beautiful farewell ceremony, to help the soul reach its final destination. Because we who are still alive, in this way, can help those who have departed already to have an easy and spiritual journey.

Mother Ganga teaches us how to serve God, how to reach God. Therefore she is like a mistress. And you know, it’s good to have a protector. It’s good to have a spiritual guide. Guru works on a very subtle platform. He is like a guide on our spiritual journey. Maybe in the first times we want some material guidance from him, but later on we shall understand that the spiritual guidance is much more important. Mahaprabhu said: “You all should become like gurus.” But it doesn’t mean you should collect disciples. No, you should meet the standards. Because guru is such an illuminated person who can help others to enlighten. And if somebody helps us to engage in this purifying process and connects us back home back to Godhead, like the Ganga, we can appreciate that person like our spiritual guide.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 07-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 Korábban arról beszélgettünk, hogy Gangá Anyácskának van egy haragos arca, most pedig ismerkedjünk meg egy kicsit a kegyes oldalával is. Például azt, hogy mindig kész elfogadni a különböző szolgálatokat. India szerte, adott helyeken minden nap imádják ezt a kegyes, szent folyót. Nagyon szép ének és tűzáldozat mutatnak be; virágfűzérekkel, közös fohászokkal, gyönyörű szertartással imádját Őt. Tudjátok, hogy mi a legkedvesebb felajánlás Gangá Anyácskának? Ez a legegyszerűbb és ugyanakkor a legkedvesebb felajánlás is a Számára – amikor a saját vizével imádják. Vesznek egy keveset a folyó vizéből, fohászkodnak, majd visszaajánlják a hullámoknak. Tudjuk, hogy ez szent víz és a felajánlás legjobb tárgya az, ha valami megszentelt dolgot ajánlunk fel, tehát vegyetek Belőle, de aztán mindenképpen ajánljátok vissza Neki. Mi történik e felajánlás során? Kevesebb lesz benne, ha veszünk egy kicsit a Gangesz nagyon bő hozamú vizéből? Nem, nem lesz kevesebb attól a néhány csepptől, amit kivesztek, nem, nem lesz kevesebb! Mi fog történni akkor, ha visszaajánljátok ezt a kis vizet a folyónak? Esetleg több lesz benne? Nem, nem lesz több; mégis történik valami eközben. Bennünk változik meg valami, ezáltal a szolgálat által, ahogy ez a fajta felajánlás működik – belül megváltoztunk. Gangá Anyácska nem változott, de mi igen.

Értitek már a Gangesz vizének tisztító erejét? Ezért ennek a tisztító hatásnak köszönhetően és mivel a Legfelsőbbel köt össze bennünket, Gangá Anyát is nagyon-nagyon könyörületesnek tartjuk. Olyan Ő, mint egy példakép, mint egy eszmény a számunkra. Valójában ki az, aki összekapcsol bennünket a Jóistennel? Ki a kapcsolat? Ez a lelki tanítómester. A guru összekapcsol minket Krisnával és ezért Gangá Anyácska olyan, mint egy lelki tanítómester – úgymond egy lelki mesternő. Azt mondják, ha valaki nem találja a lelki tanítómesterét emberi alakban, akkor fohászkodjon Gangá Anyácskához, hogy elnyerje az áldását. Értitek mennyire fontos ez a szerep – összekötni az embereket Istennel!

Tehát, ha szolgáljuk Gangát, ha szolgáljuk a lelki tanítómestert, akkor a tisztító hatása elér bennünket, éppen ezért nagyon áldásos ellátogatni a Gangeszhez. Az indiaiak nagyon szeretik a szent folyójukat! Minden este összegyűlnek ezekre a szertartásokra, leginkább a Gangesz felső részén, például Haridvárban. Itt levélből készült különleges tálakat ajánlanak fel, melyre virágot, ghí lámpást és füstölőt tesznek, majd a Gangesz vizére helyezve e felajánlásokat tova úsztatják őket. Ez az egyik módja annak is, hogy felajánljuk őseink, barátaink hamvait utolsó útjukra indítva őket. Azt mondják, ha felajánljuk a hamvakat a Gangesznek, akkor az egyenes út a mennyországba biztosítva van. Ez egy nagyon szép búcsúszertartás a lélek megsegítésére, hogy elérhesse a legvégső célt. Mi, akik itt maradunk, így segíthetjük az eltávozottak útját, hogy könnyű és lelki lehessen.

Gangá Anyácska arra tanít bennünket, hogyan szolgáljuk a Jóistent és hogyan érhetjük el Őt. Ezért Ő olyan, mint egy mesternő és tudjátok nagyon áldásos, ha van egy oltalmazónk, egy lelki vezetőnk. A guru nagyon kifinomult szinten működik. Olyan, mint egy vezető a lelki utazásunk során. Talán az elején anyagi útmutatásokat kérünk tőle, de később megértjük, hogy a lelki útmutatás ennél sokkal fontosabb. Maháprabhu azt mondta: „Mindannyian váljatok gurukká!” De ez nem azt jelenti, hogy tanítványokat kell gyűjteni. Nem, inkább azt, hogy ezt a finom lelki szintet kell elérnünk. A guru olyan megvilágosodott személy, aki segíthet másoknak is megvilágosodni. Ha valaki segít nekünk abban, hogy részt vehessünk ebben a tisztító folyamatban és visszavezet bennünket a Jóistenhez, mint Gangá, akkor lelki vezetőnkként tekinthetünk őrá.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 07.01.2017 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Преди говорих за гневния аспект на Майка Ганг; сега нека поговорим малко и за милостивия ѝ аспект. Например, тя е готова да приеме всякакво служене. На определени места в Индия обожават тази свещена река всеки ден. Има много красиви приношения на песнопения, огън, цветни гирлянди и съвместни молитви – много красиви церемонии на различни места. Но знаете ли кое е най-любимото приношение на Майка Ганг? То е най-простичкото и същевременно най-свидното за нея – обожават Майка Ганг със собствената ѝ вода. Гребват мъничко вода от течението, молят се и я поднасят обратно във вълните. Тъй като знаем, че тази свята вода е свещен предмет, а най-добрият предмет за приношение е нещо осветено, затова нека гребнем – вярно, от нея самата – но нека ѝ поднесем тази вода обратно. И какво се случва? Ако вземем малко вода от мощното течение на Ганг, с това тя ще намалее ли? Не, Ганг няма да намалее от няколкото капки, които сте взели. А какво става ако поднесете тези няколко капки вода обратно в реката? Тя нараства ли? Не, не нараства. Въпреки всичко нещо междувременно се случва. Ние сме се променили. Благодарение на това служене, благодарение на това приношение – ние сме се променили. Майка Ганг не се е променила. Но ние сме.

Разбирате ли пречистващата сила на водата на Ганг? Затова, заради този пречистващ ефект и заради тази връзка с Върховния, Майка Ганг също е считана за много, много милостива. Тя е като пример, като идеал за нас. И всъщност кой ни свързва с Бог? Кой е тази връзка? Това е учителят. Гуру ни свързва с Кришна, и затова Майка Ганг е като духовен учител – или по-добре да кажем, духовна учителка. Казват, че ако някой не е намерил своя духовен учител в човешки облик, може да се моли на Майка Ганг и да получи благословиите ѝ. Виждате колко е важна тази функция – да свързва хората с Бога!

И така, ако служим на Бог, ако служим на духовния учител, ще настъпи пречистващият ефект. Затова пътуването до Ганг е много благотворно. Индийците толкова много обичат своята свещена река! Всяка вечер се събират заедно да я честват. Особено по горното течение на Ганг, в Харидвар например, по време на тези церемонии, които обикновено са вечер, се поднасят специални купички от листа, където слагат малко цветя, гхи-лампа и малко инсенс, и ги поднасят във водите на Ганг. Това е начин и да се принесе пепелта на починалите предци и приятели в сетния им път. Казва се, че ако пепелта е поднесена в Ганг, това им осигурява пряка връзка с рая. И прощалната церемония е много красива, помагаща на душата да достигне окончателното си местоназначение. Защото ние, които все още сме живи, по този начин можем да помогнем на онези, които вече са си заминали, да имат леко и духовно преминаване.

Майка Ганг ни учи как да служим на Бога, как да достигнем Бога. Затова за нас тя е като учителка. И знаете, хубаво е да имаш закрилник. Хубаво е да имаш духовен водач. Гуру действа на много фино ниво. Той ни е като водач в духовното пътешествие. Може в началото да искаме от него някакви материални напътствия, ала по-късно ще проумеем, че духовните напътствия са много по-важни. Махапрабху е казал: „Всички трябва да станете гуру.” Но това не значи да си събирате ученици. Не, трябва да отговаряте на стандартите. Защото гуру е толкова озарен, че може да помогне и на другите да се просветлят. А ако някой ни помага да се заемем с този пречистващ процес и ни помага да се върнем обратно у дома при Бога, като Ганг, можем да сме му признателни като на духовен водач.

(следва продължение)

(from a lecture of Swami Tirtha, 07.05.2017 morning, Rila)

(continues from the previous Friday)

“Although in the body of a deer, Bharata Maharaja, due to his rigid devotional service in his past life, could understand the cause of his birth in that body. Considering his past and present life, he constantly repented his activities, speaking in the following way: “What misfortune! I have fallen from the path of the self-realized. I gave up my real sons, wife and home to advance in spiritual life, and I took shelter in a solitary holy place in the forest. I became self-controlled and self-realized, and I engaged constantly in devotional service — hearing, thinking, chanting, worshiping and remembering the Supreme Personality of Godhead, Vasudeva. I was successful in my attempt, so much so that my mind was always absorbed in devotional service. However, due to my personal foolishness, my mind again became attached — this time to a deer. Now I have obtained the body of a deer and have fallen far from my devotional practices.”[1]

So, anushravana, listening; manana, thinking; sankirtana, glorifying; aradhana, worshipping – these are the elements of spiritual practice.

“Although Bharata Maharaja received the body of a deer, by constant repentance he became completely detached from all material things. He did not disclose these things to anyone (to the other deer), but he left his mother deer in a place known as Kalanjara Mountain, where he was born. He again went to the forest of Shalagrama and to the ashrama of Pulastya and Pulaha. Remaining in that ashrama, the great King Bharata Maharaja was now very careful not to fall victim to bad association. Without disclosing his past to anyone, he remained in that ashrama and ate dry leaves only. He was not exactly alone, for he had the association of the Supersoul. In this way he waited for death in the body of a deer. Bathing in that holy place, he finally gave up that body.”[2]

You see, this is the happy story of a spiritual practitioner. You face yourself, you understand your shortcomings and mistakes, but there is always a chance to correct. And although Bharata Maharaja was an exceptional king in his active period, he had chosen the path of the renounciate – and this is like an outsider from the society. Usually the society tries to maintain good standards and cultivate all the human purushartas – like dharma (merit), artha, kama. But a renounciate discards them – only moksha. So, he is an outsider. Then came this little mistake in the final meditation and he became a member of the deer community. But again he was an outsider there. Because usually the other deer they don’t have that memory of their past life. But he had and he wanted to correct himself, so again he was an outsider. Nevertheless he was never alone, because he perceived very strongly, very deeply the divine presence, the Paramatma. ‘I’m not alone. Somebody is here with me.’

Nevertheless as most of you are not outsiders of your society and community, if you meet such an estranged outsider – like an ascetic or something, please, try to domesticate him for a while. Give some chapatti to him not only dry leaves. Then you accomplish your dharma and he is also satisfied.

Therefore we support the grihastha community – somebody has to produce the chapattis. If everybody is an ascetic, who will bring the chapattis? Grihastha life is also an ashram, a place and an institution for spiritual progress. Stha in Sanskrit means ‘to stay’. Don’t run away, be established. Grihastha – established in a griha, in a home. Not simply a building, but a home. Not a house, a home. It’s different. So, the first duty of grihasthas is to convert a house into a home. And the upgrade of that duty is to turn the home into a temple.

[1] Shrimad Bhagavatam 5.8.28-29

[2] Shrimad Bhagavatam 5.8.30-31

(Szvámí Tírtha 2017.05.07-i, Rila-hegység reggeli előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Bharat Mahárádzs egy őztestben élt, ám mivel múlt életében hűségesen végezte az odaadó szolgálatot, megértette, hogy miért ezt a testet kapta. Elmúlt és jelenlegi életét végiggondolva szüntelenül tettein bánkódott, s így beszélt: „Mily szerencsétlen vagyok! Elbuktam az önmegvalósított lelkek útján. Elhagytam saját fiaimat, feleségemet és otthonomat, hogy fejlődhessek a lelki életben, s az erdőben egy magányos, szent helyen kerestem menedéket. Önfegyelemre és önmegvalósításra tettem szert, s örökké odaadó szolgálatot végeztem: hallottam az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, Vaszudéváról, mindig Rá gondoltam, énekeltem Róla, imádtam Őt és emlékeztem Rá. Törekvésem olyannyira sikerrel járt, hogy elmém mindig az odaadó szolgálatba merült. Saját ostobaságom miatt azonban ez az elme újra ragaszkodni kezdett – ez alkalommal egy őzhöz. Most egy őz testében születtem meg, s távol kerültem az odaadó szolgálat tetteitől.”[1]

Tehát anusravana hallás; manana elmélkedés; szankírtana dicsőítés; árádhana, imádat – ezek a lelki gyakorlat összetevői.

„Noha Bharat Mahárádzs egy őz testébe került, szüntelen bűnbánata miatt teljesen eltávolodott minden anyagi dologtól. Senkinek sem tárta fel titkát, ám egy napon elhagyta őz anyját a Kálanydzsara-hegyen, ahol megszületett, s visszatért Sálagráma erdejébe, Pulasztja és Pulaha ásramájához. Ebben az ásramában élt hát, s ezúttal nagyon vigyázott, nehogy áldozatul essen a rossz társulásnak. Anélkül, hogy bárkinek feltárta volna a múltját, ott élt ebben az ásramban, és csupán száraz leveleket evett. Nem volt teljesen egyedül, hiszen a Felsőlélek vele volt. Így várt a halálra az őztestben. Végül fürdőt vett a szent helyen, s elhagyta testét.”[2]

Látjátok, ez egy lelki gyakorló sikertörténete. Nézzetek szembe önmagatokkal és látni fogjátok a gyengeségeiteket, hiányosságaitokat, azonban mindig lesz lehetőségetek javítani azokon. S Bharat Mahárádzs uralkodása allatt is kivételes király volt és mivel később a lemondott életrendbe lépett, ami olyan, mintha a társadalmon kívül létezne, ezért személye még inkább példaértékű a számunkra. Általában a társadalom igyekszik jó életszínvonalat biztosítani a polgárai számára és lehetőséget arra, hogy gyakorolhassák az élet valamennyi célját purusártháját – mint például a dharma (vallásgyakorlat), artha (anyagi gyarapodás), káma (érzelem-érzéki élet). Viszont, aki lemondottan él, az már elveti ezeket – csupán a móksa, a felszabadulás a célja. Tehát ilyen szempontból ő egy kívülálló volt; majd beütött ez a kis malőr az utolsó meditációjába és máris egy őzcsapat részesévé vált. Ezzel azonban ismét kívülállóvá vált, mivel általában más őzek nem emlékeznek előző életükre, nem úgy, mint ő és ki akarta javítani ezt a botlását. Ennek ellenére sohasem volt egyedül, mert nagyon erősen, nagyon mélyen élt a szívében Paramátmá. ‘Tudom, hogy nem vagyok egyedül, Valaki van itt még velem.’

Ellenben többségetek nem kívülálló tagja a társadalomnak, így, ha találkoztok egy ilyen társadalomtól elhidegült kívülállóval – mint például egy aszkéta vagy hasonló, kérlek próbáljátok megszelídíteni egy kis időre. Adjatok neki némi csapátit és ne csak száraz faleveleket. Akkor ti is beteljesítitek a dharmátokat és ő is elégedett lesz.

Ezért méltányoljuk és támogatjuk a grhaszthákat, a családosokat – mivel valakinek meg kell termelnie a csapátira valót. Ha mindenkiből aszkéta lesz, ki fogja hozni a csapátikat? A grhasztha életmód szintén egy ásram, egy hely, egyfajta intézmény a lelki fejlődésre. Sztha a szanszkrtban annyit jelenti, hogy ‘egy helyben maradni’. Ne szaladgáljatok, legyetek megalapozottak, stabilak. Grhasztha – megalapozott a grhában, az otthonban. Mely nem egyszerűen egy épület, hanem egy otthon, nem csupán egy ház, hanem egy otthon. Az nem ugyanaz. Tehát a grhaszthák első feladata, hogy házból otthont teremtsenek, a magasabb kötelezettség pedig, hogy az otthont, templommá alakítsák.

[1] Bhágavata-purána 5.8.28-29.

[2] Bhágavata-purána 5.8.30-31.

(от лекция на Свами Тиртха, 07.05.2017 сутрин, Рила)

(продължава от предишния петък)

„Макар и в тяло на елен, заради неизменното си предано служене в предишния си живот Бхарата Махарадж бил способен да разбере причината за раждането си в такова тяло. Обмисляйки миналия и настоящия си живот, той неспирно се каел за постъпките си, мислейки си по следния начин: „Каква злочестина! Аз отпаднах от пътя на себереализираните. Отказах се от своите синове, съпруга и дом, за да напредна в духовния живот, и се подслоних на уединено свято място в гората. Станах себеовладян и себеосъзнат, и постоянно се занимавах с предано служене — слушане, мислене, възпяване, обожание и помнене на Върховния Бог, Васудева. Успявах в старанията си, умът ми бе винаги вглъбен в преданото служене. Обаче заради глупостта ми, той отново се привърза — този път към един елен. Сега получих тяло на елен и отпаднах от практиките на предаността.”[1]

И така, анушравана, слушане; манана, мислене; санкиртана, възпяване; арадхана, обожание – това са елементите на духовната практика.

„Въпреки че Бхарата Махарадж бил получил тяло на елен, чрез постоянно разкаяние той добил пълна непривързаност към материалните неща. Не разкривал това на никого (сред другите елени), а напуснал майка си кошута в планината Каланджара, където бил роден, и отново се върнал в гората Шалаграма, в ашрама на Пуластя и Пулаха. Живеейки в ашрама, великият цар Бхарата Махарадж бил много внимателен да не пада жертва на лошо общуване. Без да разкрива миналото си на никого, той пребивавал в този ашрам и се хранел само със суха шума. Не бил сам, понеже винаги общувал със Свръхдушата. По този начин очаквал смъртта в еленското си тяло. Къпейки се на това свято място, най-сетне той напуснал тялото си.”[2]

Виждате ли, това е щастливата история на духовния практикуващ. Заставаш лице в лице със себе си, проумяваш недостатъците и грешките си, но винаги има шанс да се поправиш. И макар Бхарата Махарадж да бил изключителен цар в активния си период, той избрал пътя на отшелник – тоест аутсайдер спрямо обществото. Обичайно обществото се стреми да поддържа добри стандарти и да култивира всички човешки цели (пурушартха) – като дхарма (добродетели), артха и кама (благоденствие и наслаждение). Но отшелникът ги отхвърля – иска само мокша (освобождение). Така че той е аутсайдер. След това дошла тази мъничка грешка в последната му медитация и той се оказал член на еленското общество. Ала там отново бил аутсайдер. Защото останалите елени в общия случай не си спомнят миналия си живот. Той обаче го помнел и искал да се поправи, затова отново бил аутсайдер. При все това никога не бил сам, защото много силно, много дълбоко долавял Божието присъствие, Параматма в сърцето си: „Не съм сам. Някой е тук с мен.”

Въпреки всичко, тъй като повечето от вас не сте аутсайдери спрямо своята общност, ако срещнете подобен странен самотник – аскет или отшелник – моля ви, постарайте се да го приютите за малко. Дайте му някое чапати, не само сухи листа. Така ще изпълните своята дхарма, човешкия си дълг, а той също ще е доволен.

Затова ние подкрепяме общността на грихастите – защото някой трябва да произвежда чапати. Ако всички са отшелници, кой ще носи чапати? Грихастха животът също е ашрам, място и институция за духовен напредък. Стха на санскрит означава „да останеш”. Не бягайте, бъдете стабилни. Гриха-стха – установени в гриха, в дома. И не просто в сградата, а в дома. Не къща, а дом. Има разлика. Първото задължение на грихастха е да превърне къщата в дом. А по-висшата степен на това задължение е да превърне дома в храм.

[1] „Шримад Бхагаватам” 5.8.28-29

[2] „Шримад Бхагаватам” 5.8.30-31

(из лекции Свами Тиртхи, 07.05.2017 утром, Рила)

(продолжение с предыдущей пятницы)

„Махараджа Бхарата стал оленем, но, благодаря тому что в предыдущей жизни он ревностно служил Господу, ему было известно, за что он получил такое тело. Размышляя над своей прошлой и нынешней жизнью, он горько раскаивался в своей ошибке. Воплотившись в облике оленя, Махараджа Бхарата сокрушался: Какое несчастье постигло меня! Я сбился с пути, которым идут осознавшие себя души. Чтобы достичь духовного совершенства, я покинул свой дом, жену, сыновей и поселился в лесу, в уединенном святом месте. Там я обуздал чувства, постиг свою духовную природу и неустанно служил Верховной Личности, Господу Васудеве. Я слушал о Нем, размышлял и памятовал, воспевал Его, поклонялся Ему, и в конце концов мои усилия принесли успех: ум мой всегда был поглощен преданным служением. Но потом из- за моей глупости у меня вновь возникла материальная привязанность — на этот раз к олененку. И теперь я получил тело оленя и погубил свое преданное служение.”[1]

И так, анушравана, слушание; манана, мышление; санкиртана, воспевание; арадхана, обожание – это элементы духовной практики.

„Хотя Махараджа Бхарата получил тело оленя, в конце концов благодаря своему раскаянию он полностью избавился от материальных привязанностей. Ничем не выдавая своего внутреннего состояния, он оставил мать-олениху и место своего рождения, гору Каланджара, и вернулся в лесную деревню Шалаграма, в ашрам Пуластьи и Пулахи. Теперь великий царь Бхарата, боясь стать жертвой дурного общения, вел себя очень осторожно. Он жил в ашраме, ел только сухие листья и внешне никак не обнаруживал, кто он такой на самом деле. Впрочем, ему не было одиноко: он общался со Сверхдушой. Живя в теле оленя, он просто ждал смертного часа. И вот настал день, когда он зашел в священные воды, чтобы совершить омовение, и, стоя там, покинул это тело.”[2]

Видите, это счастливая история духовного практикующего. Ты сталкиваешься с собой, ты понимаешь свои недостатки и ошибки, но всегда есть шанс исправиться. И хотя Бхарата Махараджа был исключительным царем в период своей деятельности, он выбрал путь отречения – аутсайдер общества. Обычно общество старается поддерживать хорошие стандарты и культивировать все человеческие цели /пурушартха/ – такие как дхарма (добродетели), артха, кама /благоденствие и наслаждение/. Но отшельник отбрасывает их – он ищет только мокшу /освобождение/. Значит, он аутсайдер. Затем произошла небольшая ошибка в последней медитации, и он стал членом сообщества оленей. Но опять же он был там аутсайдером. Потому что обычно у других оленей нет воспоминаний о своей прошлой жизни. Но у него были, и он хотел исправиться, так что он снова был аутсайдером. Тем не менее он никогда не был один, потому что очень сильно, очень глубоко ощущал Божественное присутствие, Параматму в своем сердце. „Я не одинок. Кто-то здесь со мной.”

Тем не менее, поскольку большинство из вас не являются аутсайдерами своего общества и сообщества, если вы встретите такого отчужденного аутсайдера – например, аскета или отшельника, пожалуйста, постарайтесь на время приютить его. Дайте ему чапати, не только сухие листья. Тогда вы выполните свою дхарму, свой человеческий долг и он тоже будет доволен.

Поэтому мы поддерживаем сообщество грихастх – кто-то должен производить чапати. Если все аскеты, кто принесет чапати? Жизнь грихастхи — это также ашрам, место и учреждение для духовного прогресса. Стха на санскрите означает „оставаться”. Не убегай прочь, установись. Грихастха – установленный в грихе, в доме. Не просто здание, а дом. Есть разница. Итак, первая обязанность грихастх — превратить здание в дом. И более высшая степень этой обязанности состоит в том, чтобы превратить дом в храм.

[1] „Шримад Бхагаватам” 5.8.28-29

[2] „Шримад Бхагаватам” 5.8.30-31

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 07-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 Jóllehet korábban azt mondtam nektek, hogy nem szükséges túl sokat utazni a boldogság megtalálásához, mégis egy helyet meg kell említenem, ahová érdemes ellátogatni. Ez Gangesz Anya.  Indiában minden vallásos indus legalább egyszer el szeretne látogatni a Gangeszhez, mégpedig azért, mert Gangesz Anya egy szent folyó. Ennyit biztosan tudunk, talán azt nem, hogy miért is szent.

Valójában létezik erről egy történet. A Gangesz nem a Földről ered. Fentről száll alá, így érve el földünket. Igazából Siva hajfonatából ered, miután megérintette Őt azután érkezik a Föld bolygóra. Tehát azt gondolhatjuk: ‘Ó, ez a Gangesz szent ereje – megérinti Siva fejét, ezért annyira szent. Olyannyira szent, hogy az emberek elmennek a Gangeszhez és szent fürdőt vesznek, hogy megtisztítsa őket a bűneiktől. Igazából a Gangesz egy mennyei folyó, azt mondhatjuk, hogy egy kozmikus folyó, mely Visnu lótuszlábai által lép be ebbe az univerzumba. Tehát ez a kozmikus folyó megérinti az Úr Visnu lótuszlábait, majd az Úr Siva fejét, s ezután száll alá, hogy megtisztítson titeket itt a Földön. Ezen a bolygón a Himalájában nyilvánul meg.

Ezt a szent folyót nőneműnek tekintik és anyaként imádják. Valójában milyen egy édesanya? Általában gyengéd, de van, hogy néha dühös. A Gangesz néha nagyon dühös – elmos mindent, ami az útjába kerül. Utakat, hidakat, templomokat, embereket – nem számít mi van az útjában, mindent megtisztít.

Egyszer a bhakták építettek egy nagyon különleges, hatalmas Siva szobrot magába a Gangesz folyóba. Egy mesterséges kis szigetet hoztak létre, ahol Siva egy nagy sziklán foglal helyet meditatív testtartásban. Ez a szobor kétszer-háromszor nagyobb volt, mint egy ember. Általában nagyon szépen és békésen folyt a víz az Úr Siva lábánál, amíg az egyik évben akkora hullámok jöttek, hogy gyakorlatilag az egész szobrot beborították. Képzeljétek csak el, ahogy meditáltok és elmos titeket a vad folyó. Ez így történt; az áramlat annyira erős volt, hogy elmosta ezt a hatalmas Siva szobrot.

Ezért bizonyos szent helyeken nagy láncokat rögzítenek a parthoz, hogy ezek segítségével fürödhessenek meg a Gangesz vizében. Máskülönben az erős áramlat elmosná az embereket.

Egyszer lehetőségünk volt ellátogatni a Gangeszhez. Amikor napközben megérkeztünk, a víz éppen nagyon hideg volt, így körülményes lett volna fürdőt venni. Elhatároztuk, hogy másnap reggel komolyabban vesszük a szádhanánkat és korán reggel fogunk megfürdőzni és azt kell, hogy mondjam, hogy másnap a víz nagyon langyos – szinte meleg volt! Tehát úgy tűnik Gangesz Anya így szolgálja a korán reggel érkezőket, meleg vízzel ajándékozza meg őket. Aki pedig lusta és későn érkezik, annak hideg vízben kell fürödnie. Tehát, ha erősek vagyunk a szádhanánkban, akkor abból származhat némi előny. Gangesz anyának van hideg és meleg vize is, de meleg csak azoknak, akik időben érkeznek. Van melegvíz azoknak, akik komolyan veszik a lelki gyakorlataikat.

De azt kell mondjam nektek, hogy ez nem egyszerű fürdés. Ez egy kozmikus folyóba történő merülés. Lehet, hogy hideg, mégis azt érzitek, hogy megtisztultok számtalan életnyi bűntől. Lehet érzékelni a lelki tisztító erőt. Nem a víz anyagi minősége számít, hanem a lelki minőség, hiszen az Úr Sivától és az Úr Visnutól érkezik, az Istentől eredő víz köt össze benneteket magával a Legfelsőbbel.

Tehát, ha emberi szinten kezdjük az utunkat, akkor menjünk Gangesz Anyához – hogy Általa részesülhessünk az isteni kapcsolat áldásában, segítségével megszabaduljunk bűneinktől, megtisztuljunk és, hogy magasabb szintre jussunk a tudatosságban és életünkben.

(folytatása következik)

(from a lecture of Swami Tirtha, 07.01.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Although before I said that it’s not necessary to travel too much, right now I have to mention one place that is worth visiting. This is Mother Ganga. All the Hindus in India who follow their faith want to visit Ganga at least once in their lifetime. Why? Because for them Mother Ganga is a sacred holy river. This much we all know. But the reason why Mother Ganga is sacred we don’t know.

Actually it’s got a story. The Ganges doesn’t originate on this planet Earth. It reaches the planet, but it comes from above. Actually it comes from the head of Shiva; after touching the head of Shiva it comes to the planet Earth. So we can think: ‘Ah, this is the sanctifying power of the Ganga – it touches the head of Shiva and therefore it is so sacred.’ So much so that people go to the Ganges to take a sacred bath and purify themselves from the sins. But actually the Ganges is a heavenly river, or we can say, a cosmic river. It enters this universe by the lotus feet of Vishnu. So this cosmic water touches the feet of God, then touches the head of Lord Shiva, then it comes to the Earth and then it purifies you. On the Earth it manifests in the Himalayas.

This sacred river is considered a female, a mother. And what is the nature of a mother? Generally very gentle, but sometimes very furious. The Ganges is sometimes very furious – washing away everything on her path. Roads, bridges, temples, people – it doesn’t matter, she shall purify everything.

Once devotees in one ashram built a very special, huge statue of Lord Shiva inside the Ganges water. There was a little artificial island and on a big piece of rock there was a huge, huge, two-three times bigger than a human being figure of Shiva, sitting in a meditative posture. And usually the waters were very nicely flowing at the feet of Lord Shiva. Yet one year huge waves were covering practically the whole body of Shiva. You can imagine yourself meditating while the wild river is just pushing you. And it happened like that – the current was so strong that it destroyed this statue of Shiva.

Therefore in certain sacred spots people provide big chains tied to the bank and by holding on these chains you can take your bath in the Ganges. Otherwise the current is so strong that it will just wipe you away.

Once we had the opportunity to visit the Ganges. When we came late, in the early midday, the water was very cold. It was very difficult to take a bath at that time. So next morning we decided we have to be more strong in our sadhana and we have to go early in the morning to take a bath. And I tell you, at that time the water was very mild – warm actually! So it looks like Mother Ganga serves those who come early, she provides warm water for them. And those who are lazy and come late will receive only the cold water. So, if we are strong in our sadhana, then we can take some benefits. Mother Ganga has both cold and hot running water; hot only for those who come on time. Warm water is there, but there is some preference for those who take it serious.

But I have to tell you, such a dip is a dip in the cosmic waters. Although this is cold, you feel you are purified from innumerable lifetimes’ sins. You can perceive the spiritual purifying power there. It’s not the material quality of the water, it’s the spiritual quality. Because it comes from Lord Shiva, it comes from Lord Vishnu, divine water connects you to divinity.

So if we start our journey as human beings, and if we start from the human platform, let’s go to Mother Ganga – to enjoy the divine connection, to help us to get rid of our sins and to purify us, to come to a higher level of consciousness and existence.

(to be continued)

(от лекция на Свами Тиртха, 07.01.2017 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

 Макар преди да казах, че не е нужно да се пътува особено много, сега трябва да спомена едно място, което заслужава да бъде посетено. Това е Майка Ганг. Всички хиндуисти в Индия, които следват своята вяра, искат да посетят Ганг поне веднъж в живота си. Защо? Защото за тях Майка Ганг е свята, свещена река. Това всички го знаем. Обаче причината защо е свещена, не знаем.

Всъщност това си има история. Ганг не извира на тази планета Земя. Тя достига планетата, но идва от по-високо. В действителност идва от главата на Шива; едва след като се спусне по главата на Шива, достига Земята. Така можем да си речем: „О, значи оттам е пречистващата сила на Ганг – тя докосва главата на Шива и затова е свещена.” Толкова свещена, че хората ходят на Ганг, за да се окъпят и да се пречистят от греховете си. Ала всъщност Ганг е небесна река, или можем да кажем, космическа река. Тя навлиза в тази вселена през лотосовите нозе на Вишну. Така че тази космическа вода докосва нозете на Бога, след това докосва главата на Шива, а след това идва на Земята и ви пречиства. На Земята тя се появява в Хималаите.

Тази свята река е считана за жена, за майка. А каква е природата на майката? Обикновено е много нежна, но понякога е много гневна. Ганг понякога е много гневна – отнася всичко по пътя си. Пътища, мостове, храмове, хора – няма значение, тя ще отмие и пречисти всичко.

Веднъж поклонниците от един ашрам построиха много специална, огромна статуя на бог Шива вътре в самата Ганг. Имаше малък изкуствен остров и на една голяма скала там беше грамадната, наистина грамадна, два-три пъти колкото човешки бой фигура на Шива, седящ в медитативна поза. И обичайно водите много красиво си течеха при нозете на Шива. Докато една година огромни вълни покриха на практика цялото му тяло. Можете да си представите как седите и медитирате, докато полудялата река ви блъска. Така и стана – течението беше толкова силно, че отнесе статуята на Шива.

Затова на някои свещени места хората са сложили големи вериги, закачени за брега, и държейки се за тези вериги, можете да се окъпете в Ганг. Иначе течението е толкова силно, че просто ще ви отнесе.

Веднъж имахме възможността да посетим Ганг. Когато дойдохме късно, в ранното пладне, водата беше много студена. Беше много трудно човек да се окъпе по това време. Затова на другата сутрин решихме да сме по-сериозни в своята садхана и да идем да се окъпем рано сутринта. И казвам ви, по това време водата беше много приятна – направо топла! Изглежда Майка Ганг служи на тези, които идват рано, осигурява им топла вода. А онези, които са мързеливи и идват късно, получават само студена. Така че ако сме силни в своята садхана, можем да получим някои блага. Майка Ганг има и студена, и топла течаща вода; но топлата е само за тези, които идват навреме. Топла вода има, но преференциите са за тези, които са сериозни.

Обаче трябва да ви кажа, такова къпане е къпане в космичните води. Макар да е хладно, чувстваш се пречистен от греховете на безброй животи. Можеш да усетиш духовната пречистваща сила. И това не е материалното качество на водата, а духовното качество. Понеже идва от бог Шива и от Бог Вишну, божествената вода свързва с божественото.

Така че ако започнем пътуването си като човешки същества, ако започнем от човешкото ниво, нека идем на Майка Ганг – да се порадваме на божествената свързаност, да ни помогне да се избавим от греховете си, да ни пречисти така, че да достигнем едно по-високо ниво на съзнание и съществуване.

(следва продължение)