Archives

Calendar

June 2022
M T W T F S S
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  



Archive for June 12th, 2022

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

“Once Krishna and Arjuna were travelling. Krishna said: “Ah, Arjuna, I’m so thirsty! Bring water from somewhere.” While looking for water, Arjuna saw some birds coming and going in the direction of the Yamuna. Upon reaching there he saw that the Yamuna was flowing very sweetly and her waters were very pure and clear. He also saw an old lady with white hair who was in trance. Arjuna circumambulated her and offered respects. After some time when she returned into external consciousness, Arjuna asked her: “Mother, who you are and why are you meditating in this place? No one is here. What are you doing here on the bank of the Yamuna River?” The lady replied respectfully: “I have been here for hundreds and thousands of years. I want to be a gopi in Vrindavana and I want to serve Radha and Krishna to meet. Narada was pleased to give me the gopal-mantra and the kama-gayatri. I’m doing aradhanam by these mantras – my internal meditation worship.” Arjuna returned to Krishna and told Him what he had seen. Krishna then went to the old lady and gave her the benediction of His mercy.

These are some of the reasons for Krishna’s descent to this world. There are so many stories and so many reasons that it would take about ten days to explain them all.”[1]

These were the reasons for the descent of God to this world. At the end of the last yuga, Krishna left this planet, this plane of existence. But why? Only for two reasons. Never to leave this planet and also in the hope to return. So how is that – leaves in order not to leave?!? Leaves in order to return?! How to understand this?

He left. In very strange circumstances – we don’t describe that too much, but in a very miraculous way He left this planet Earth. Then how is it that He didn’t leave? He withdrew almost everything to the spiritual sky. But He left few representatives here. For example He left the Bhagavata Purana here, which is considered a direct incarnation of the Supreme. In this way did He leave? He did not leave.

Otherwise He is ever-present through and by His holy name. The wise teachers will say that there is no difference between the holy name and the person described by this name. So until there is even one person who will chant the name of Krishna, did He ever leave? He is here. Through and by His holy name He is present. Shrila Shridhara Maharaj says that in the world of sound He manifests as the holy name. And how He will show Himself in the world of forms?

Answer: In the murti?

Swami Tirtha: Correct! In the beautiful archa-vigraha forms. Did He ever leave? He is ever present. Until there is one temple where they worship Him, He is ever present. So we should have that vision – to perceive the presence of the Supreme in any possible means.

Illusion means diabolical disorientation. Proper spiritual practice means divine orientation. This is what we need – divine orientation, so that never to lose Krishna, never to lose the feeling and consciousness of His presence. This is the way to feel that this whole environment is sanctified. This is the way to deeply understand and experience that we can sanctify even the temple of our heart.

(to be continued)

[1] Readings from a book of Bhaktivedanta Narayan Maharaj



(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 „Midőn egyszer Krisna és Ardzsuna együtt utaztak, Krisna így szólt Ardzsunához: „Óh, Ardzsunám olyan szomjas vagyok! Hoznál vizet valahonnan!” Miközben Ardzsuna vizet keresett, észrevett néhány madarat a Jamuná felé röpködni. Amikor megtalálta, azt látta, hogy a Jamuná nagyon édesen csordogál, a vize pedig rendkívül tiszta és áttetsző. Ott meglátott egy ősz hajú idős hölgyet, aki teljes extázisban, öntudatlanul ült. Ardzsuna körbejárta a hölgyet és tiszteletét ajánlotta neki. Kis idő multán, amikor a hölgy tudata visszatért, Ardzsuna megkérdezte tőle: „Kedves Anyám, ki vagy te és miért meditálsz ezen a helyen? Nincs itt senki, miért vagy itt a Jamuná folyó partján?” A hölgy tisztelettudóan így válaszolt: „Több száz és ezer éve vagyok már itt. Gópí szeretnék lenni Vrndávanban és Rádhá-Krisna találkozásait szeretném szolgálni. Nárada kedvesen megadta nekem a gopál- és a káma-gájatrí mantrákat. Árádhanamot hajtok végre ezekkel a mantrákkal – ez az én belső meditációm.” Majd Ardzsuna visszatért Krisnához és elmondta Neki, amit látott. Krisna ezután odament az idős hölgyhöz és kegyében részesítette.

Ez is egy szép példa arra, hogy miért szállt alá Krisna erre a világra. Számos történet és megannyi oka van alászállásának, tíz napba is beletelne, mire mindet elmesélném.”[1]

Az elmúlt napokban megtárgyaltuk, Isten Földre történő alászállásának okait. Az előző juga végén Krisna eltávozott erről a bolygóról, a létezésnek erről a síkjáról. De miért is történt ez? Ennek csupán két oka van. Hogy sohase hagyja el ezt a helyet igazán; és remélve, hogy egyszer visszatér. Akkor hogyan is van ez – elmegy, azért, hogy ne menjen el?!? Elmegy azért, hogy visszatérjen?! Pontosan, hogyan kell ezt érteni?

Az bizonyos, hogy Eltávozott, méghozzá nagyon furcsa körülmények között – nem sokszor szoktunk erről beszélni, bár nagyon csodálatos módon hagyta el ezt a Földet. De hogyan értsük azt, hogy valójában nem távozott el, hiszen majdnem mindent visszavont a lelki világba? Azonban néhány reprezentánsát, képviselőjét itt hagyta számunkra. Például itt maradt a Bhágavata-purána, melyet a Legfelsőbb közvetlen inkarnációjának tartanak. Ily módon eltávozott egyáltalán? Nem, nem távozott el!

Máskülönben Ő örökké jelen van a Szent Néven keresztül, a Szent Név által. A bölcsek azt mondják, hogy nincs különbség a Név és a Megnevezett között. Tehát mindaddig, amíg akár egyetlen ember is zengi Krisna Szent Nevét, el tud egyáltalán távozni? Ő itt van! A Szent Néven keresztül van jelen. Sríla Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy a hangok világában Ő a Szent Néven keresztül van jelen. S hogyan mutatja meg magát a formák világában?

Válasz: rtiként?

Szvámí Tírtha: Helyes! Gyönyörű arcsá-vigraha formájában. Eltávozott valaha? Ő örökké jelen van. Mindaddig, amig egyetlen templom is van, ahol imádják, Ő örökké jelen van! Ezt látnunk kell – hogy minden lehetséges eszközzel érzékelni tudjuk az Ő jelenlétét.

Az illúzió ördögi eltévelyedést, irányultságot jelent. A helyes lelki gyakorlat pedig: az isteni irányultság. Tehát erre van szükségünk – isteni irányultságra, hogy sohase veszítsük el Krisnát, sohase veszítsük el az Ő jelenlétéről való tudatosságot és érzést! Csak ezáltal érezhetjük úgy, hogy minden meg van szentelve körülöttünk. Ez a módja annak, hogy mélyen megértsük és megtapasztaljuk, hogy akár a szívünk templomát is meg tudjuk szentelni.

(folytatása következik)

1Felolvasás a Bhaktivédánta Nárájan Mahárádzs c. könyvből

 



(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2017 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

 „Веднъж Кришна и Арджуна пътували. Кришна казал: „О, Арджуна! Толкова съм жаден! Донеси вода отнякъде.” Докато търсел вода, Арджуна забелязал птици да летят насам-натам по посока на река Ямуна. Стигайки там, той видял Ямуна да се лее сладостно с чистите си и бистри води. Зърнал и една възрастна белокоса жена, която била в транс. Аджуна я обиколил в израз на почит. След известно време, когато възвърнала външното си съзнание, той я попитал: „Майко, коя си и защо медитираш на това място? Тук няма никой. Какво правиш на брега на река Ямуна?” Жената почтително отвърнала: „Аз съм тук от стотици и хиляди години. Искам да бъда гопи във Вриндавана и искам да служа на Радха и Кришна да се срещат. Нарада имаше добрината да ми даде гопал-мантрата и кама-гаятри. Аз извършвам арадханам чрез тези мантри – това е моето съкровено обожание в медитация.” Арджуна се върнал при Кришна и Му разказал какво е видял. Тогава Кришна отишъл при старицата и ѝ дарил благодатната си милост.

Това са някои от причините за спускането на Кришна в този свят. Има толкова много истории и толкова много причини, че би отнело около десетина дни да ги разкажем всичките.”[1]

Това бяха причините за спускането на Бог в този свят. В края на предишната юга, Кришна е напуснал тази планета, тази равнина на съществуване. Но защо? Само по две причини: за да не си тръгне никога от тази планета; и също в надеждата да се върне. Как така – тръгва си, за да не си тръгне?!? Тръгва си, за да се върне?! Как да разбираме това?

Той си тръгнал. При много странни обстоятелства – ние не говорим много за това, но по много чуден начин Той напуснал тази планета Земя. Тогава как така не си е тръгнал? Той си взел почти всичко в духовното небе. Но оставил няколко представители тук. Например, оставил тук „Бхагавата Пурана”, считана за директно въплъщение на Върховния. В този смисъл тръгнал ли си е? Не си е тръгнал.

Освен това Той винаги присъства чрез Своето свято име. Мъдрите учители казват, че няма разлика между святото име и личността, която то описва. Така че докато има и един, който повтаря святото име на Кришна, нима Той някога си е тръгвал? Той е тук. Посредством Своето свято име Той присъства. Шрила Шридхара Махарадж казва, че в света на звука, Той се проявява като святото име. А как ли се показва в света на формите?

Отговор: Като мурти?

Свами Тиртха: Правилно! В прекрасните арча-виграха форми. Нима някога си е тръгвал? Той присъства винаги. Докато има и един храм, където Го почитат, Той присъства винаги. Така че трябва да имаме такова виждане – да долавяме присъствието на Всевишния по всякакви възможни начини.

Илюзия означава дяволска дезориентация. Истинската духовна практика означава божествена ориентация. От това се нуждаем – от божествена ориентация, за да не губим никога Кришна, да не губим никога усещането и съзнанието за Неговото присъствие. Този е начинът да почувстваме, че цялата тази околна среда е свещена. Този е начинът дълбоко да проумеем и преживеем, че можем да осветим и храма на своето сърце.

(следва продължение)

[1] От книгата на Бхактиведанта Нараяна Махарадж