Archives

Calendar

June 2022
M T W T F S S
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  



Archive for June 9th, 2022

(Szvámí Tírtha 2017.05.06-i, Rila-hegység reggeli előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

 „Bharata király nagy hittel különféle áldozatokat mutatott be, köztük az agni-hótrát, a darsát, a púrnamászát, a csatúrmászját, a pasu-jagját [amelyben lovat áldoznak] és a szóma-jagját [ahol egyfajta italt ajánlanak fel]. Néha teljesen végrehajtotta az áldozatokat, néha csak részben, ám mindkét esetben szigorúan követte a csatur-hótra szabályait. Így imádta Bharata Mahárádzs az Istenség Legfelsőbb személyiségét. Miután Bharata Mahárádzs megtette a szükséges előkészületeket a különféle áldozatokhoz, az eredményt a vallás nevében az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Vászudévának ajánlotta. Minden jagját az Úr Vászudéva, Krisna elégedettsége érdekében végzett tehát. Úgy gondolta, hogy mivel a félistenek Vászudéva testének részei, Ő irányítja azokat, akikről a védikus mantrák szólnak. Így gondolkodva megszabadult minden anyagi szennyeződéstől, a ragaszkodástól, a kéjtől és a mohóságtól. Amikor a papok az áldozat hozzávalóit a tűzbe ajánlották, Bharata Mahárádzs jól tudta, hogy a különféle félisteneknek tett felajánlásokat pusztán az Úr különféle testrészeinek ajánlották. Indra például az Istenség Legfelsőbb Személyisége karja, Szúrja [a Nap] pedig a szeme. Bharata Mahárádzs úgy tekintett a különféle félisteneknek tett felajánlásokra, hogy azok valójában az Úr Vászudéva különféle testrészeinek szóltak .”[1]

Tehát Bharata Mahárádzsnak az volt a víziója, hogy a mantrák által megidézett különböző személyiségek a Legfelsőbb különféle testrészeit személyesítik meg. Ez nagyon tanulságos, mert a sokszínű megnyilvánuláson túl észre kell vennünk, meg kell látnunk a belső lényeget. Egy életöltő alatt sokféle tevékenységet végzünk, és ezeket ugyanannak a szellemiségnek kell áthatnia – ez pedig nem más, mint hogy bármit is teszünk, az legyen gyöngéd és szeretetteljes felajánlás a Legfelsőbbnek. Az odaadás nem korlátozódik pusztán a templomszobára, ha onnan kiléptek nincs megtiltva, hogy mindazt az életben is gyakoroljátok! Próbáljátok magatokkal vinni a szellemiséget, de nagyon vigyázzatok a dolgok irányultságára. Ne a világi szellemiségét hozzátok be a templomba, hanem inkább a lelki látásmódot vigyétek ki a külvilágba.

Nagyon fontos, hogy a mantrát bizonyos tényezők, adott jellemzők határoznak meg. Például az egyik szempont a rsi-muni, aki átadja ezt a mantrát és ő olyan, mint a védelmezője, fő szaktekintélye annak a különleges mantrának. Aztán ott van a Legfelsőbb aspektusa, amelyre a mantra hivatkozik, illetve még a jelentése, az eredménye a mantrának. Tehát sokféle szempont létezik, ezért a mantra átitat, tejesen átjár. Meglehet elsőre nem tudjuk megérteni az általunk zengett mantrák különböző aspektusait, mélységeit, de amint belekezdünk a gyakorlatba ezek feltárulnak a számunkra. A helyes mantrazengés nem intellektuális erőfeszítés, hanem a Legfelsőbb meginvitálása. Egyszer Bhakti Ballabh Tírtha Mahárádzs azt mondotta: „Ha azt mondjátok, hogy Hare Krisna, az olyan, mint egy üdvözlés a bejárati ajtótokon: ‘Isten hozott’. Szóval ne lepődjetek meg, ha Valaki majd ezekután be is kopog majd hozzátok.” Ez a lelki gyakorlatotok jelentése: az Isteni szféra meginvitálása, mely aztán megmutatja és elhozza a Vendéget hozzátok.

„A rituális szertartások megtisztították Bharata Mahárádzs szívét, s így mentes volt minden szennyeződéstől. Napról napra egyre több odaadó szolgálatot végzett Vászudévának, az Úr Krisnának. Az Úr Krisna, Vaszudév fia az eredeti Istenség Személyisége, aki Felsőlélekként [Paramátmáként], valamint személytelen Brahmanként egyaránt megnyilvánul. A jógik a szívben lakozó, helyhez kötött Paramátmán meditálnak, a gjánik a személytelen Brahmant imádják Legfelsőbb Abszolút Igazságként, míg a bakták Vaszudévát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádják, akinek transzcendentális testéről a sásztrák írnak. Az Úr testét a Srívatsza, a Kaustabha drágakő és egy virágfüzér díszíti, kezeiben kagylókürtöt, korongot, buzogányt és lótuszvirágot tart. Az olyan bhakták, mint Nárada, szívükben örökké Rá gondolnak”.[2]

Itt azt láthatjuk, hogy az áldozatok helyes bemutatásának köszönhetően megtisztult a szíve. Majd mi történt ezután? Bharata Mahárádzs odaadása napról napra nőtt. Ez alapján tudjátok megítélni magatokat; ha azt érzitek, hogy az odaadásotok napról napra gyarapszik, akkor levonhatjátok ezt a következtetést ‘a szívem már teljesen megtisztult’. Azonban, ha nem érzitek, hogy odaadásotok így növekedne, akkor több lelki gyakorlatot kell végezzetek, mivel az anyagi dolgok természetükből adódóan degradálódnak. Ezt hívják entrópiának – a dolgok lebomlásának. A kali-juga tudományos szóval, entrópia. De akkor mi a helyzet az isteni, lelki dolgokkal – vajon ezek is lebomlanak? Nem, azok növekednek, mivel nem az anyagi természethez tartoznak. Talán lassan-lassan vagy láthatatlan módon, de növekedniük kellene.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána 5.7.5-6.

[2] Bhágavata-purána 5.7.7.



(from a lecture of Swami Tirtha, 06.05.2017 morning, Rila)

(continues from the previous Friday)

 “With great faith King Bharata performed various kinds of sacrifice. Sometimes these sacrifices were performed completely and sometimes partially. In any case, in all the sacrifices the regulations of chaturhotra – the four fire sacrifices – were strictly followed. In this way Bharata Maharaja worshiped the Supreme Personality of Godhead. After performing the preliminaries of various sacrifices, Maharaja Bharata offered the results in the name of religion to the Supreme Personality of Godhead, Vasudeva. In other words, he performed all the yagyas for the satisfaction of Lord Vasudeva, Krishna. Maharaja Bharata thought that since the demigods were different parts of Vasudeva’s body, He controls those who are explained in the Vedic mantras. By thinking in this way, Maharaja Bharata was freed from all material contamination, such as attachment, lust and greed. When the priests were about to offer the sacrificial ingredients into the fire, Maharaja Bharata expertly understood how the offering made to different demigods was simply an offering to the different limbs of the Lord.”[1]

So, Bharata Maharaj had the vision that the different personalities invoked by the mantras were like designated parts of the Supreme. It is very instructive, because beyond the external varieties we need to see the inner essence. During one lifetime we do multiple varieties of activities. But nevertheless one same spirit should be there – that whatever we do should be a gentle and loving offering to the Supreme. Dedication is not restricted only to the temple room. And when you exit, it’s strictly forbidden to perform the same activities – no. Try to bring the spirit with you. But beware the direction. It’s not that you bring the external spirit into the temple, but rather bring this spirit to the world.

A mantra – it’s very important – is defined by certain factors, certain features. For example, one aspect is the rishi-muni who transfers that mantra, who is like the protector and the main authority on that special mantra. Then there is the aspect of the Supreme invoked in the mantra. Then there is the meaning; then there is the result of the mantra. So, many different aspects are there. Therefore a mantra is also like an injection. Maybe first we don’t understand all the different aspects and depths of the mantras we chant. But if we start to practice, they will reveal. So, properly chanting mantras is not an intellectual effort. It’s an invitation to the Supreme. One B.B. Tirtha Maharaj said: “If you say Hare Krishna, this is like an invitation on your door, on the entrance: ‘Welcome’. So, don’t be surprised if somebody will knock on your door.” This is it: your spiritual practice is an invitation to the divinity. It will reveal, it will bring the guest.

“For instance, Indra is the arm of the Supreme Lord, and Surya [the sun] is His eye. Thus Maharaja Bharata considered that the oblations offered to the different demigods were actually offered unto the different limbs of Lord Vasudeva”. In this way, being purified by ritualistic sacrifices, the heart of Maharaja Bharata was completely uncontaminated. His devotional service unto Vasudeva, Lord Krishna, increased day after day. Lord Krishna, the son of Vasudeva, is the original Personality of Godhead manifest as the Supersoul [Paramatma] as well as the impersonal Brahman”.[2]

Here, due to this proper performance of sacrifices the heart is purified. And what happened? His devotion was growing day by day. So, from this we can judge ourselves. If you feel that your devotion is growing day by day, then you can conclude that ‘my heart is purified totally’. If you don’t feel that your devotion grows day by day, then you need to perform more spiritual activities. Because the nature of material things is degradation. Entropy it’s called – that everything falls apart. Kali Yuga in a scientific word is entropy. But then what about the nature of the divine or spiritual things – should they also decompose? No, they should grow, as they belong to a different nature. Maybe slowly-slowly or in an unseen manner, but they should grow.

 

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam 5.7.5-6

[2] Shrimad Bhagavatam 5.7.7



(от лекция на Свами Тиртха, 06.05.2017 сутрин, Рила)

(продължава от предишния петък)

 „С голяма вяра цар Бхарата извършвал различни видове жертвоприношения. Понякога ги изпълнявал изцяло, а понякога частично. Ала при всички приношения били строго спазвани регулациите за  чатурхотра – четирите огнени жертви. По този начин Бхарата Махарадж обожавал Върховния Бог. След като направел приготовленията за различните приношения, Махарадж Бхарата поднасял резултатите в името на религията на Всевишния Господ, Васудева. С други думи, той извършвал всички яги за удовлетворение на Бог Васудева, Кришна. Махараджа Бхарата считал, че понеже полубоговете са различни части от тялото на Васудева, Той контролира тези, които са описани във ведическите мантри. Мислейки по такъв начин, Махараджа Бхарата бил избавен от материални замърсявания, като привързаност, похот и алчност. Докато свещенослужителите поднасяли жертвените съставки в огъня, Махараджа Бхарата вещо разбирал как приношенията, направени към различните полубогове, били просто предлагания към различните части на Бога.”[1]

И така, Бхарата Махарадж имал виждането, че различните божества, призовавани чрез мантрите, били определени части от Бога. Това е много поучително, защото отвъд външното многообразие е нужно да съзираме вътрешната същина. В рамките на един живот извършваме голямо разнообразие от дейности. При все това трябва да присъства едно настроение – че каквото и да правим, то трябва да е нежно и любящо приношение към Бога. Посветеността не се ограничава само до храмовата стая, а пък като излезете е строго забранено да вършите същото – не. Стремете се да вземете настроението със себе си. Обаче внимавайте в каква посока. Не да донасяте външния дух в храма, а обратно – този дух да отнасяте в света.

Една мантра – това е много важно – се определя от дадени фактори и характеристики. Например, един аспект е риши-муни, който предава мантрата, който е като пазител и главен авторитет точно на тази специална мантра. После има аспект на Върховния, който се призовава с тази мантра. После го има значението; след това резултатът от мантрата. Толкова много различни аспекти са. Затова мантрата е и като инжекция. Може в началото да не разбираме всички различни аспекти и дълбини на мантрите, които повтаряме. Но ако започнем да практикуваме, те ще се разкриват. Така че правилното повтаряне на мантри не е интелектуален напън. То е покана към Всевишния. Веднъж Б.Б.Тиртха Махарадж рекъл: „Като кажете „Харе Кришна”, това е като покана на входната врата: „Добре дошъл!”. Така че не се изненадвайте, ако някой потропа на вратата.” Това е: вашата духовна практика е покана към божественото. То ще се разкрие, гостенинът ще дойде.

„Например, Индра е ръката на Върховния, Сурия (слънцето) е Неговото око. Така Бхарата Махарадж считал, че приношенията, поднесени на различните полубогове, всъщност са предложени на различните части на Бог Васудева”. По този начин, пречистено чрез ритуални жертви, сърцето на Бхарата Махарадж било напълно незамърсено. Неговото предано служене към Васудева, Бог Кришна, нараствало ден след ден. Бог Кришна, синът на Васудева, е изначалната Божествена Личност, проявена като Свръхдуша (Параматма), както и като безличностния Брахман”.[2]

Тук, благодарение на правилното извършване на приношения, сърцето му било пречистено. И какво последвало? Неговата преданост нараствала ден след ден. По това можем да отсъдим за себе си. Ако чувствате, че предаността ви расте ден след ден, тогава можете да заключите: „сърцето ми е напълно пречистено”. Ако не усещате предаността ви да нараства ден след ден, значи трябва да извършвате повече духовни дейности. Защото природата на материалните неща е разпад. Нарича се ентропия – как всичко се разпада. Кали Юга на езика на науката е ентропия. Тогава какво да кажем за природата на божествените, духовните неща – те също ли се разпадат? Не, те трябва да нарастват, тъй като принадлежат на различна природа. Може да е бавно или невидимо, но неминуемо растат.

 

(следва продължение)

[1] „Шримад Бхагаватам” 5.7.5-6

[2] „Шримад Бхагаватам” 5.7.7



(из лекции Свами Тиртхи, 06.05.2017 утром, Рила)

(продолжение с предыдущей пятницы)

 „Исполненный веры в Верховного Господа, царь Бхарата совершал различные жертвоприношения: агни-хотру, даршу, пурнамасу, чатурмасью, пашу-ягью /жертвоприношение коня/ и сома-ягью /во время которой в качестве подношения используется напиток сома-раса/. Иногда эти жертвоприношения совершались по полному ритуалу, а иногда – по сокращенному, но и в том и в другом случае их проводили в строгом соответствии с правилами чатурхотры. Так Махараджа Бхарата поклонялся Верховной Личности Бога.

В начале каждого жертвоприношения Махараджа Бхарата во имя дхармы предлагал все плоды этого жертвоприношения Верховной Личности Бога, Васудеве. Иными словами, он совершал все ягьи ради удовлетворения Господа Васудевы, Кришны. Махараджа Бхарата знал, что все полубоги, к которым обращены ведические гимны, подвластны Васудеве, ибо являются различными частями Его тела. Это знание помогало царю всегда оставаться свободным от привязанностей, жадности, вожделения и прочей материальной скверны. Видя, как жрецы готовятся принести жертвы огню, он понимал, что все эти дары, приносимые полубогам, на самом деле предлагаются разным частям тела Верховной Личности Бога, Господа Васудевы.”[1]

Итак, у Бхараты Махараджа было видение, что различные личности, вызываемые мантрами, подобны определенным частям Всевышнего. Это очень поучительно, потому что за внешним разнообразием нужно видеть внутреннюю сущность. В течение одной жизни мы делаем несколько видов деятельности. Но, тем не менее, должен быть один и тот же дух – что бы мы ни делали, это должно быть нежным и любящим подношением Всевышнему. Посвящение не ограничивается только храмовой комнатой. А при выходе выполнять те же действия категорически запрещено – нет. Постарайтесь взять дух с собой. Но остерегайтесь соблюдать правильное направление. Не вносите внешний дух в храм, а наоборот – вносите этот дух в мир.

Мантра – это очень важно – определяется определенными факторами, определенными свойствами. Например, одним из аспектов является риши-муни, который передает эту мантру, который является как бы защитником и главным авторитетом в отношении этой специальной мантры. Затем в мантре вызывается аспект Всевышнего. Потом есть также смысл; потом есть еще результат мантры. Таким образом, существует множество различных аспектов. Поэтому мантра также подобна инъекции. Возможно, сначала мы не понимаем всех различных аспектов и глубин мантр, которые мы воспеваем. Но если мы начнем практиковаться, они раскроются. Так что, правильное повторение мантр – это не интеллектуальное усилие. Это приглашение к Всевышнему. Однажды Б. Б. Тиртха Махарадж сказал: „Если вы скажете „Харе Кришна”, это как приглашение на вашей входной двери: „Добро пожаловать”. Так что не удивляйтесь, если кто-нибудь постучит в вашу дверь”. Вот и все: ваша духовная практика – это приглашение к божественному. Оно откроет, оно приведёт гостя.

[1] „Шримад Бхагаватам” 5.7.5-6