Archive for May 26th, 2022

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.05.2017 morning, Rila)

We are very fortunate to come together. As to practice spiritual life alone is good, to practice in a couple is better, but to practice in a large and united group is the best. Why? Because everything depends on the spirit. We are not looking for external perfection, but we are looking for some internal refined and polished devotional feeling. And until the spirit is present, everything is fine. Everything shows prosperous signs, everything is alive. As soon as the spirit is gone, maybe some of the external formalities are still there, but you will definitely feel that something – and maybe the most essential part – is missing. Just like a village. Until people are there in a village, it’s alive. All the gardens are nicely cultivated, etc. As soon as the people are gone, maybe the buildings will stay for some time, but the life is extinguished. And try to remember that feeling when you see a ruined or a half-ruined building – it’s a very sad feeling. Because then you feel that life is gone, it’s dead.

It’s the same with the spirit of devotion. It’s a refined, very subtle presence. Therefore we have to cultivate that very subtle willingness. Not the external formalities only by themselves. Because you might have a grand temple, a big building with empty spaces – then what’s the use? Better to have a small ashram full of people. When your greatest trouble is “Where to put the next people who are trying to enter?” It’s a much better problem than to have a big hall and you don’t know how to fill it up.

It’s the same with your heart. So, from the external try to come to the internal. We might decorate our heart and mind with achievements and ambitions, but if it is empty, it’s dead. Please, try to have a living heart! It’s not your abilities, it’s not your powers; it’s something else injected in the heart –the divine spark, the divine chance. The presence of the Supreme.

Primarily who should inhibit a temple? It’s God, right? We all know that we have to construct the temple of the heart, or the heart temple. Who should be there, who should be the main owner of that place? The Supreme Lord. So, try to decorate it nicely.

Rupa Goswami describes how to prepare the sacrificial ground if you want to celebrate the appearance day of Lord Krishna. All the details are given: what kind of decoration should be there, what kind of plants, what kind of flowers, how to make the pavilion, etc. And it’s easier to construct an external pavilion in the garden than to decorate your heart. But actually the heart of a human being is a very special place. Without feet you can live. Without arms you can live. Some people live even without head. It’s possible. But you cannot live without your heart. This is a very essential part here. The greatest happiness and the greatest distress you perceive here. The heart is compared to a lotus flower with different petals, dedicated to different good and bad qualities. So, we have to purify this lotus heart in order to become a lotus throne. Because then the Divine Couple can come and take that throne. And They are very sensitive. They like only the best places – five star heart hotels.

Therefore we need to prepare this place to receive the injective presence of divinity. It is possible. We only need two steps: to learn about it – how to make it, how to accomplish. And the other is to practice. ‘Yes, I have heard about devotion. I know all the steps of аdau sraddha tatah sadhu sangha[1]. I know everything.’ Let’s put it into practice! Start with your faith and accomplish with ecstasy. So, this is the small little path that we have to cover in this lifetime. So beyond the theory we need some experience.

(to be continued)

[1] Bhakti Rasamrita Sindhu 1.4.15-16



(Szvámí Tírtha 2017.05.06-i, Rila-hegység reggeli előadásából)

Nagyon szerencsések vagyunk, hogy együtt lehetünk. Egyedül gyakorolni a lelki életet jó, ám sokkal ideálisabb, ha ehhez társakat is kapunk, de a legjobb, ha egy nagyobb és összetartó csapatban gyakoroljuk. Miért? Mert minden a lélektől függ. A tökéletességet nem a külső formában, hanem egyfajta belső kifinomultságban és az odaadó, ragyogó érzésekben keressük. S míg a valódi lelkiség jelen van, addig minden rendben van. Minden eleven és kedvező jeleket mutat. Abban a pillanatban, hogy nyoma vész az igaz szellemnek, bár meglehet, hogy némely külső forma még megtalálható, de kétségkívül érezni fogjátok, hogy valami – talán a leglényegesebb rész – hiányzik. Akárcsak egy faluban. Amíg vannak lakósai, addig eleven, szépek, rendezettek a kertek, stb. Azon nyomban, hogy eltűnnek belőle a falubeliek, bár meglehet, hogy az épületek még állnak egy darabig, de kihal az élet. Próbáljatok meg emlékezni arra az érzésre, amikor láttatok egy romos, vagy félig összedőlt épületet – meglehetősen szomorú érzés, amikor azt érzitek, hogy eltűnt az élet, kihalt az adott hely.

Ugyanez érezhető, ha elvész az odaadás szelleme. Amikor jelen van, az egy finom, nagyon szubtilis jelenlét. Ezért ezt a rendkívül finom hajlandóságot, szolgálatkészséget kell életben tartanunk, gyakorolnunk. Nem pusztán önmagában a külső formát kell követnünk, mert lehet, hogy van egy hatalmas templomunk, nagy épület üres szobákkal –, de mivégre? Akkor már sokkal jobb, ha van egy kis ásramotok, tele emberekkel és az a legnagyobb problémátok, hogy ’Hová ültessétek le a következő embert, aki megpróbál bejönni?’ Ez sokkal édesebb probléma, mint az, ha van egy hatalmas központotok és nem tudjátok hogyan töltsétek meg emberekkel.

Ugyanez a helyzet a szívetekkel. Tehát a külsődleges dolgoktól jussatok el a belsődlegesekig. Feldíszíthetjük a szívünket, elménket különböző eredményekkel és ambíciókkal, de mindez üres, hasztalan. Kérlek benneteket, próbáljátok elevenen tartani a szíveteket! Ez nem a ti képességetek, ez nem a ti befolyásotok; valami más van beoltva a szívetekbe – az isteni szikra, az isteni lehetőség. Ez a Legfelsőbb jelenléte.

Elsősorban ki lakik a templomban? Maga a Jóisten, ugye? Mindannyian tudjuk, hogy szívünk templomát kell felépítenünk, vagy a szívtemplomot. S kinek építjük, ki legyen a fő tulajdonosa annak a helynek? A Legfelsőbb Úr. Tehát próbáljátok meg szépen felékesíteni.

Rúpa gószvámí leírja, hogyan készítsük elő az áldozati helyet, ha szeretnénk megünnepelni az Úr Krisna megjelenési napját. Minden részletre kitér: milyen dekorációkat, növényeket, virágokat használjunk, hogyan készítsük el az áldozati szentélyt, stb. S könnyebb felépíteni egy külső szentélyt a kertben, mint felékesíteni a szívünket. Azonban az emberi szív egy nagyon különleges hely. Lábak nélkül lehet élni, karok nélkül szintén és némelyek még fej nélkül is képesek létezni. Ez lehetséges, de szív nélkül nem tudunk élni. Ez itt (a szívre mutatva), egy rendkívül nélkülözhetetlen részünk. A legnagyobb boldogságot és a legnagyobb szenvedést itt élitek meg. A szívet egy sokszirmú lótuszvirághoz hasonlítják, melynek szírmai különböző jó és rossz tulajdonságoknak vannak szentelve. Tehát meg kell tisztítanunk ezt a lótusz szívet, hogy lótuszvirág trónná válhasson és hogy az Isteni Pár eljöhessen és elfoglalhassa ezt a trónt. S Ők nagyon érzékenyek, csak a legjobb helyeket szeretik – az öt csillagos szív szállodákat.

Ezért elő kell készítenünk ezt a helyet, hogy befogadhassuk az istenség jelenlétének közeledését. Ez lehetséges. Csupán két lépésre van ehhez szükségünk: ismeretet szerezni arról hogyan is tegyük, hogyan kell ezt megvalósítani. A második lépés, hogy ezt gyakoroljuk is. ‘Igen, hallottam már az odaadásról. Ismerem az ádau sraddhá tatah szádhu-szangó[1] valamennyi lépését. Tudok mindent.’ Ültessük át a gyakorlatba! Kezdjétek a hitetekkel és jussatok el az extázisig. Tehát ez az a rövid út, melyet be kell futnunk ebben az életben. Az elméleten túlmenően pedig szert kell tennünk némi megtapasztalásra is.

(to be continued)

[1] Bhakti-raszámrta-szindhu 1.4.15-16.



(от лекция на Свами Тиртха, 06.05.2017 сутрин, Рила)

Голям късмет е, че се събираме заедно. Защото да практикуваш духовен живот сам е добре, да практикувате двама е по-добре, но да се практикува в голяма и единна група е най-добре. Защо? Защото всичко зависи от духа. Ние не търсим външно съвършенство, търсим съкровеното, пречистено и фино чувство на преданост. Докато присъства духа всичко е наред. Всичко процъфтява, всичко е живо. Само щом духът напусне, може и някои външни формалности все още да остават, но определено ще усещате, че нещо – и то най-същественото – липсва. Както в едно село. Докато хората са там, селото е живо. Всички градини са добре гледани и т.н. Ала отидат ли си хората, може и сградите да продължават да стърчат още известно време, но животът стихва. А спомнете си какво е чувството да видиш разрушена или рушаща се сграда – много е тъжно. Защото усещаш, че животът си е отишъл, тя е мъртва.

Същото е и с духа на предаността. Това е пречистено, фино присъствие. Затова трябва да отглеждаме тази толкова фина готовност за служене, а не просто външните формалности. Защото може да имате огромен храм, огромна празна сграда – и каква полза? По-добре да имаме мъничък ашрам, пълен с хора. Където най-големият ни проблем ще е къде да поберем хората, които продължават да идват. Това е много по-добър проблем отколкото да имаш голяма зала, която не знаеш как да изпълниш.

Същото важи и за сърцето. Затова от външното, стремете се да стигнете до вътрешното. Можем да украсяваме сърцето и ума си с постижения и амбиции, но ако сърцето е празно, то е мъртво. Моля ви, стремете се сърцето ви да е живо! Не е въпросът в способностите, нито в силите ви; нещо друго е вложено в сърцето ви – божествената искра, божественият шанс. Присъствието на Всевишния.

Преди всичко кой следва да обитава един храм? Господ, нали? Всички знаем, че трябва да съградим храма на сърцето, сърдечния храм. И кой трябва да е там, кой трябва да е главният собственик на това място? Всевишният. Затова стремете се да го направите красиво.

Рупа Госвами е дал описание как да се подготви жертвената арена, ако ще се празнува денят на появяването на Кришна. Дадени са всички детайли: какви украси трябва да има, какви растения, какви цветя, какъв павилион да се издигне и т.н. А е по-лесно да направите външен павилион в градината, отколкото да украсите сърцето си. Но всъщност човешкото сърце е много специално място. Без крака можете да живеете. Без ръце можете да живеете. Някои хора живеят дори и без глава. Възможно е. Но не можете да живеете без сърце. То е много съществена част. Най-голямото щастие и най-силното страдание чувствате там. Сърцето е сравнено с лотосово цвете с различни листица, на които има различни добри и лоши качества. Затова трябва да пречистим това лотосово сърце, за да стане то лотосов трон. Защото тогава Божествената Двойка може да дойде и да заеме този трон. А Те са много чувствителни. Харесват само най-добрите места – пет-звездни сърдечни хотели.

Затова трябва да подготвим това място да приеме изненадващото присъствие на божественото. Това е възможно. Нужни са ни само две стъпки: да научим как да осъществим това подготвяне. И другото е да практикуваме. „Да, да, чувал съм за предаността. Знам всички стъпки от вярата до любовта: адау шраддха татах-садху-санга[1]. Знам всичко.” Но приложете го на практика! Започнете с вярата и стигнете до екстаза. Това е краткият път, който трябва да извървим в този живот. Така че отвъд теорията, нужно е да го преживеем.

(следва продължение)

[1] „Бхакти Расамрита Синдху” 1.4.15-16



(из лекции Свами Тиртхи, 06.05.2017 утром, Рила)

Нам очень повезло собраться вместе. Так как практиковать духовную жизнь в одиночестве хорошо, практиковать в паре лучше, но лучше всего практиковать в большой и сплоченной группе. Почему? Потому что все зависит от духа. Мы не ищем внешнего совершенства, мы ищем некое внутреннее утонченное и отполированное чувство преданности. И пока дух присутствует, все нормально. Все благополучно, все живо. Как только дух уйдет, может быть, какие-то внешние формальности и останутся, но вы обязательно почувствуете, что чего-то – и, может быть, самого существенного – не хватает. Совсем как деревня. Пока в деревне есть люди, она жива. Все сады хорошо ухожены и т. д. Как только люди уйдут, может быть, здания останутся на какое-то время, но жизнь угаснет. И постарайтесь вспомнить то чувство, когда вы видите разрушенное или полуразрушенное здание – это очень грустное чувство. Потому что тогда вы чувствуете, что жизнь ушла, оно мертво.

То же самое и с духом преданности. Это очищенное, очень тонкое присутствие. Поэтому мы должны взращивать эту очень тонкую готовность к служению. Не внешние формальности только сами по себе. Потому что у вас может быть величественный храм, большое здание с пустыми помещениями – тогда какой в этом прок? Лучше иметь небольшой ашрам, полный людей. Когда вашей самой большой проблемой является „Куда поместить следующих людей, которые пытаются войти?” Это гораздо лучшая проблема, чем иметь большой зал и не знать, чем его заполнить.

То же самое и с вашим сердцем. Поэтому от внешнего постарайтесь прийти к внутреннему. Мы можем украшать свое сердце и разум достижениями и амбициями, но если оно пусто, оно мертво. Пожалуйста, постарайтесь иметь живое сердце! Дело не в ваших способностях, не в ваших силах; это что-то другое, введенное в сердце – божественная искра, божественный шанс. Присутствие Всевышнего.

В первую очередь, кто должен обитать в храме? Это Бог, да? Все мы знаем, что мы должны построить храм для сердца или сердечный храм. Кто там должен быть, кто должен быть главным хозяином этого места? Верховный Господь. Итак, постарайтесь украсить его красиво.

Рупа Госвами описывает, как подготовить жертвенную арену, если вы хотите отпраздновать день явления Господа Кришны. Приведены все детали: какое там должно быть украшение, какие растения, какие цветы, как сделать павильон и т.д. А построить внешний павильон в саду проще, чем украсить свое сердце. Но на самом деле сердце человека – это особое место. Без ног можно жить. Без рук можно жить. Некоторые люди живут и без головы. Возможно. Но ты не можешь жить без своего сердца. Это очень важная часть. Величайшее счастье и величайшее горе вы ощущаете здесь. Сердце сравнивают с цветком лотоса с разными лепестками, посвященными разным хорошим и плохим качествам. Поэтому мы должны очистить это лотосное сердце, чтобы стало лотосовым троном. Потому что тогда Божественная Чета сможет прийти и занять этот трон. А Они очень чувствительны. Им нравятся только лучшие места – пятизвездочные отели-сердечки.

Поэтому нам нужно подготовить это место для принятия неожиданного присутствия божества. Это возможно. Нам нужно всего два шага: узнать об этом – как это сделать, как подготовить себя. А другой – практиковаться. „Да, я слышал о преданности. Я знаю все ступени адау шраддха татах садху сангха[1]. Я знаю все”. Давайте применим это на практике! Начните с вашей веры и завершите достигнув экстаза. Итак, это тот короткий путь, который мы должны пройти в этой жизни. Так что помимо теории нам нужен некоторый опыт.

(продолжение следует)

[1] „Бхакти Расамрита Синдху” 1.4.15-16