Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

 So far we discussed that Krishna is our friend; now let’s discuss if we are His friends. The friends of Krishna are in different categories, in different groups. Some are like intimate servants. They are always very obediently and very faithfully following all the rules. And they have strong hope and conviction in finally reaching the transcendental platform. They are considered the intimate, reliable friends.

It’s difficult to judge which group is higher, so to say, but let’s go step by step. This first group feels a little subordinate – they are trying to achieve something. The next group – they serve and associate with Krishna in the mood of equal relationship. They have this natural trust: ‘We are equal’. And they have absolutely no problem to associate in a very open and very free mood with Krishna, because they have dedicated their friendship, their possessions and even themselves to Him. So there are no any other considerations. This is the basis of the free flow of their exchange.

And finally there are some friends of the Supreme who try to behave as well-wishers. They try to help others to understand that there are different relationships with the Supreme, they try to propagate the teachings. Therefore it is very nice and instructive what was the signature of Shrila Prabhupada. He always wrote: “Your ever well-wisher Abhay Charanaravinda Bhaktivedanta Swami”. Your ever well-wisher. This is like a superior friend for us, disciples or followers.

In Krishna’s relationship there are the gopas of the same age. They have very strong faith and trust in Krishna and they feel that Krishna will protect them. Separation from Krishna for this class is very painful. And again this is mutual – Krishna is also crying after them.

Beyond these equal in age friends of Krishna there are those who are a little older than Him. They are called well-wisher friends. And if you are a senior friend, then what is your relationship to your junior friend? You want to take care, right? It’s the same here: they don’t expect from Krishna that He will take care of them, but they are ready to take care of Him.

There are the sakha friends who serve Krishna with very simple services, like dear friends as the cowherd boys. Then there are the more intimate servants – priya-sakhas. And finally the very intimate servants who share their secrets. So: simple services – ‘we are running up and down together’. A little more intimate – ‘where we embrace, where we share’. And the most intimate – ‘when I can invite you for some secret service, like messengers’.

We can conclude that the relationship between Krishna and the cowherd boys is a very specific type of devotional ecstasy, which is very-very similar to the loving type of ecstasy. And there is a chance that these feelings will enhance more and more.

So, we were discussing friendship as a spiritual practice – friendship as a human relationship and friendship as a divine spiritual relationship. If we have a well-wisher friend, maybe he can help in difficult moments. Therefore on the very practical human platform if you have a trustworthy friend with the devotees, whom you can really share your trouble, irrespective of any forms, regulations and rules, sometimes this is very much necessary. If you are washed away by the waves of maya and instead of following nicely the spiritual practice, you start to cultivate illusion, and then after some time an old devotional friend comes to you, embraces you and say: “Hey Prabhu, hey Mata, come to your senses!” he can save you. This is a well-wisher friend. And if you want to enjoy such a position that somebody saves you, try to act in a similar manner – you also try to save others.

And finally let me tell you three more things. Friendship is a totality of love, it’s total love. So if you think of divine or spiritual friendship – this should be the standard.

As we are searching for this, let me mention a very beautiful expression: “I was searching for my progress and I had found my happiness. I was searching for friends and I had found my family. I was searching for God and I had found His love.”

And the ultimate motto of spiritual friendship is: “If you come with me, I will go with you.”

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 Eddig arról beszéltünk, hogy Krisna a barátunk; most beszéljünk arról, amikor mi vagyunk az Ő barátai. Krisna barátai különböző kategóriákba, különböző csoportokba tartoznak. Vannak a meghitt szolgálói, akik mindig nagyon engedelmesen, hűségesen követnek minden előírást és nagyon erős a hitük abban, hogy végül elérik a lelki világot; őket mind meghitt, bizalmas barátokként tartják számon.

Nagyon nehéz megítélni, hogy melyik csoport az úgymond magasabb rendű, de haladjunk lépésről lépésre. Az első csoport egy kicsit alárendeltnek érezheti magát – próbálnak elérni valamit. A következő csoport – Krisnát szolgálja és egyenrangú felekként társul Krisnával, megvan bennük az a természetes bizalom, hogy: ‘Egyenlőek vagyunk’. Teljesen egyértelmű módon, szabadon és nyitottan tudnak társulni Krisnával, mivel barátságukat, minden tulajdonukat és még önmagukat is Neki szentelték. Tehát nincs más mérlegelés, ez az alapja a közöttük lévő szabad szeretet áramlásnak.

S végül ott vannak még a Legfelsőbb barátai, akik próbálnak jóakarókként együttműködni Vele. Igyekeznek segíteni másoknak abban, hogy megértsék, a Legfelsőbbhöz fűződő különböző kapcsolatokat és terjesztik a tanításokat. Ezért nagyon szép és példaértékű, ahogy Sríla Prabhupád aláírta a leveleit: „Örök jóakaród Abhaj Csaranáravinda Bhaktivédánta Szvámí”. Örök jóakaród.  Olyan Ő, mint egy előttünk járó jóbarát, a tanítványok vagy a követők számára.

Krisna kapcsolatai közt vannak még az azonos korú gópák, akiknek nagyon erős hitük és bizalmuk van abban, hogy Krisna megvédelmezi őket. Nagyon fájdalmas számukra a Krisnától való elválás és ismét kölcsönösségről beszélünk, hiszen – Krisna is sír utánuk.

Az azonos korú barátok mellet, ott vannak még azok is, akik kicsit idősebbek nála, ők a jóakaró barátok. És ha ti idősebb barátok vagytok, akkor milyen a kapcsolatotok a fiatalabbakkal? Gondoskodni szeretnétek róluk, igaz? Itt is ez a helyzet: nem várják, hogy Krisna gondoskodjon róluk, inkább ők szeretnének gondoskodni.

Ott vannak még a szakhák, akik nagyon egyszerűen szolgálják Krisnát, mint kedves barátok, mint pásztorfiúk. Aztán vannak a sokkal bensőségesebb barátok a prija szakhák, majd végül a nagyon intim szolgálók, akik megosztják a titkaikat Vele. Tehát: egyszerű szolgálatok, mint például – ’együtt szaladgálunk Vele’; kicsit intimebb kapcsolatban pedig – ’ahol átöleljük egymást és ahol osztozunk Vele’; és a legintimebb kapcsolat pedig az – amikor meghívhatlak egy kis titkos szolgálatra, mint egy hírnök.

Arra a következtetésre juthatunk, hogy Krisna és a pásztorfiúk közötti kapcsolat az odaadó eksztázis nagyon sajátos fajtája, ami nagyon hasonlít a szerető eksztázishoz és van rá esély, hogy ezek az érzések egyre jobban felerősödjenek.

Tehát a barátságról, mint spirituális gyakorlatról beszéltünk – illetve a barátságról, mint emberi kapcsolatról és mint lelki kapcsolatról. Ha van egy jóakaró barátotok, talán tud nektek segíteni a nehezebb pillanatokban.

Ezért ezen a nagyon gyakorlati emberi szinten, ha van egy megbízható bhakta barátotok, akivel megoszthatjátok a problémáitokat, bármilyen előírástól vagy szabálytól függetlenül, az néha nagyon létfontosságú. Ha elmosnak a májá hullámai és ahelyett, hogy szépen követnétek a spirituális gyakorlataitokat, az illúziót szolgáljátok; és ekkor jön egy hittestvéretek, aki azt mondja: „Hé Prabhu, hé Mátá, térj észhez!” ő megmenthet titeket. Ilyen egy jóakaró barát. És ha azt szeretnétek, hogy megmentsenek titeket, akkor próbáljatok meg ti is hasonlóképpen cselekedni – próbáljatok megmenteni másokat.

Végül hadd mondjak még három dolgot. A barátság a szeretet teljessége, teljes szeretet. Tehát, amikor a lelki barátságra gondoltok, legyen ez a mérce. Amíg ezt kutatjuk, addig is hadd említsek egy nagyon szép idézetet: „A boldogulást kerestem – és Boldogságot találtam, Barátokat kerestem – és Testvéreket találtam, Istent kerestem és rátaláltam a Szeretetére.”

A végső mottója egy lelki barátságnak pedig: „Ha velem tartasz, Én is veled megyek.”

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Досега говорихме за това, че Кришна е наш приятел; сега нека поговорим дали ние сме Негови приятели. Приятелите на Кришна са в различни категории, в различни групи. Някои са Му като близки слуги. Те винаги много покорно и вярно следват всички правила. Изпълнени са с надежда и убеденост, че в крайна сметка ще постигнат трансценденталното ниво. Те са считани за близки, надеждни приятели.

Трудно е да се отсъди коя група е по-висша, така да се каже, но нека вървим стъпка по стъпка. Тази първа група е донякъде зависима – те се стремят да постигнат нещо. Следващата група служат и общуват с Кришна в настроение на равноправно приятелство. Те изпитват това естествено доверие: „Ние сме равни”. За тях не е никакъв проблем да общуват съвсем открито и свободно с Кришна, защото са посветили приятелството, притежанията и самите себе си на Него. Нямат никакви други съображения. Това е основата на волния поток на техния обмен.

И накрая, има такива приятели на Върховния, които се стремят да се държат като наставници. Опитват се да помагат на другите да разберат, че съществуват различни взаимоотношения с Бога, стараят се да проповядват ученията. Затова е много красиво и поучително как се е подписвал Шрила Прабхупад. Той винаги пишел: „Ваш вечен доброжелател Абхай Чаранаравинда Бхактиведанта Свами”. Ваш вечен доброжелател – това е като старши приятел за нас, учениците или последователите.

Във взаимоотношенията с Кришна има гопали на същата възраст. Те имат много силна вяра в Кришна и чувстват, че Кришна ще ги защити. Раздялата с Кришна за тази група е много болезнена. И това е взаимно – Кришна също плаче за тях.

Освен тези връстници на Кришна, има и такива, които са малко по-големи от Него. Те са наречени приятели-доброжелатели. А ако си по-възрастен, какво е отношението ти към по-младия ти приятел? Искаш да се грижиш за него, нали? Същото е и тук: те не очакват от Кришна Той да се грижи за тях, а са готови да се погрижат за Него.

Има приятели сакха, които служат на Кришна по простосърдечен начин, като скъпи другарчета-пастирчета. Има още по-съкровено служещи – прия-сакха. И накрая най-близките приятели, които споделят тайните. И така: простички служения – „Ние тичаме насам-натам заедно”. Малко по-близки – „прегръщаме се, споделяме”. И най-свидните – „когато мога да те повикам за някое тайно служене, например да предадеш съобщение”.

Можем да заключим, че взаимоотношенията между Кришна и пастирчетата са много специфичен тип екстазна преданост, наподобяваща любовния екстаз. И тези чувства могат да нарастват все повече и повече.

И така, говорихме за приятелството като духовна практика – приятелството като човешка връзка и приятелството като духовно отношение. Ако имаме доброжелателен приятел, може би той може да ни помогне в трудни моменти. Затова на съвсем практично човешко ниво, да имате приятел сред преданите, на когото можете да разчитате, с когото наистина можете да споделяте проблемите си, отвъд всякакви форми, предписания и правила – понякога това е много нужно. Ако сте отнесени от вълните на мая и вместо да следвате по хубав начин духовната си практика, затъвате в илюзия, и след известно време стар предан приятел дойде, прегърне ви и ви каже: „Хей, прабху, хей, мата, ела на себе си!” – той може да ви спаси. Това означава приятел-доброжелател. А ако искате да сте в позицията някой да ви спаси, стремете се да постъпвате и вие така – старайте се да спасявате другите.

Накрая позволете да ви кажа още три неща. Приятелството е пълна, абсолютна любов. Така че ако помислите за божественото или духовното приятелство – това трябва да е стандартът.

И понеже ние търсим това, нека споделя една много красива сентенция: „Търсех напредък, а намерих щастието. Търсех приятели, а намерих семейство. Търсех Бог, а намерих любовта Му.”

А в края на краищата мотото на духовното приятелство е: „Ако дойдеш с мен, и аз ще вървя с теб.”