Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

 As I told you friendship is an illusion, a sweet illusion, and it makes you a little blind. How to improve this very good feeling of friendship? Try to select your friends properly. And who is the best friend? Best friend is the sadhu. Because what makes the sadhu a sadhu? It’s the sat, it’s the truth. Full commitment to the divine truth will make a person a sadhu. Therefore it is so difficult to associate with such a person. He is too much truthful, burning; and I’m not so much committed and therefore this difference brings a little aversion. Nevertheless we should choose the useful, the beneficial, not the pleasant. Because a sadhu, a spiritual friend will consider our ultimate spiritual benefit.

So, let’s make one step further to examine the friendship in divine context. In the Gita[1] it is said that in order to understand secrets, you need a very intimate, strong relationship. I think this is very much true. You cannot open up your secrets to an outsider or to an unknown person. Then in another place[2] Krishna mentions that a friend is like a well-wisher, as it was said. And not only a well-wisher, but a well-doer. When Arjuna asks: “Please, describe me Your glories!” – Krishna says: “I am the goal, the sustainer, the master, the witness, the abode, the refuge and the most dear friend.”[3] So, “I am the most dear friend”! Then we can work over this! If Krishna expresses that “I’m your friend”, take this invitation. You also become a friend of the Lord – to make it both directions.

And what will be the result if you have Krishna as your dearmost friend? He will expel all the suffering from your heart. Because in the material relationships, in these who knows how many lifetimes – how many partners we have had? How many friends came and gone? Unlimited! It’s just like a river. But who is constantly there – throughout all these different lifetimes, throughout all these millions of relationships? Please, consider this – who is there with you. Think about it.

Friendship is also an active relationship, right? We do something together. Like the gopas in Vrindavana. They run together with Krishna, they eat with Him, they steal the pepper from His sandwich. All right – chapatti. And the dearmost engagement of the gopas for me is when they see a well and they shout into the well – I like that most! Just to hear the resonance. It’s so charming! So, friendship is – we do something together. To have a life companion in that sense – it’s divine!

Also, if we agree on these points, we should express our friendship with some gestures. Therefore Rupa Goswami gives a very detailed information about the relationship of devotees – how to approach, how to touch somebody by the shoulder. He gives direction on this friendly relationship between devotees. He says: there are six ways of devotional friendly exchange between devotees: giving gifts and receiving gifts; offering prasad and receiving prasad; and also to open up your intimate feelings and realization, and to receive such a sharing. These six activities help to cultivate a friendship. Open up your thoughts, don’t let your friends starve by your side and also try to help with what is necessary. And again here is the mutual relationship – you give and receive. And sometimes it’s easier to give than to receive. To receive in a devotional friendship is also an art.

(to be continued)

[1] Bhagavad Gita 9.1

[2] Bhagavad Gita 5.29

[3] Bhagavad Gita 9.18

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Ahogy azt említettem nektek, a barátság egy illúzió, egy édes illúzió, ami egy kicsit vakká tesz. Hogyan lehet gazdagítani a barátság e nagyon jó érzését? Próbáljátok megfelelően kiválasztani a barátaitokat. És ki a legjobb barát? A legjobb barát a szádhu. Mi tesz egy szádhut szádhuvá? A szat, ami az igazság. A teljes elköteleződés az isteni igazság iránt, ez tesz egy embert szádhuvá. Ezért olyan nehéz barátkozni egy ilyen személlyel. Túlságosan őszinte, szinte perzsel: mi pedig nem vagyunk annyira elkötelezettek és ezért ez a különbség egy kis ellenszenvet vált ki belőlünk. Mégis, a hasznosat kell választanunk nem pedig a kellemest; mert egy szádhu, egy lelki jóbarát figyelembe fogja venni, hogy mi a leghasznosabb számunkra a végső lelki célunk érdekében.

Most lépjünk tovább, hogy megvizsgálhassuk a barátságot a Jóistennel kapcsolatban. A Gíta[1] azt mondja, hogy annak érdekében, hogy megérthessétek a titkokat, egy nagyon intim, erős kapcsolatra van szükségetek. Azt gondolom ez nagyon igaz. Nem tudjátok elmondani a titkaitokat egy kívülálló vagy egy idegen embernek. Másutt Krisna említi[2], hogy egy barát olyan, mint egy jóakaró; és nem csak jóakaró, hanem jótevő is. Amikor Ardzsuna kéri: „Kérlek, írd le nekem a dicsőségedet!” – Krisna azt mondja: „Én vagyok a cél, a fenntartó, az úr, a tanú, a hajlék, a menedék és a legkedvesebb barát.” Tehát „Én vagyok a legkedvesebb barát.”³ Ha Krisna azt mondja, hogy „A barátod vagyok”, akkor azt vegyétek meghívásnak. Ti is válhattok az Úr barátjává – ez mindkét irányban működik.

Mi lesz vajon az eredménye annak, ha Krisna a legkedvesebb barátotok? Minden szívetekben lévő szenvedésnek véget fog vetni, mert az anyagi kapcsolatainkban, ezekben a ki tudja hány életen keresztül tartó kapcsolatokban – vajon hány társunk volt? Hány barát jött az életünkbe és ment el? Végtelen ez a szám; ez olyan, mint egy folyó, de ki az, aki mindig ott van mellettetek? A különféle életeken át, a kapcsolataink millióin keresztül? Gondoljátok végig – ki van mindig mellettetek? Gondolkozzatok el ezen!

A barátság is egy aktív kapcsolat, igaz? Valamit együtt csinálunk, mint a vrndávani gópák. Együtt futnak Krisnával, együtt esznek Vele, ellopják a paprikát a szendvicséről. Rendben – a csapátijáról. Számomra az a gópák legkedvesebb elfoglaltsága, amikor meglátnak egy kutat és belekiabálnak – ez nekem annyira tetszik! Csak hogy hallhassák a visszhangot. Ez annyira bájos. Tehát a barátság az, hogy együtt csinálunk dolgokat; az, hogy van egy társunk ebben az értelemben – ez isteni!

Ezen kívül, ha az eddigiekkel egyetértünk, akkor a barátságunkat néhány gesztussal ki is kell fejeznünk, ezért Rúpa gószvámí nagyon részletes információkat ad erről a barátságos viszonyról, ami a bhakták között van, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, hogyan kell megérinteni valakit a vállánál fogva. Útmutatást ad a bhakták közötti baráti viszonyhoz. Azt mondja: hat módja van a bhakták közötti barátságos társulásnak: adományozás, ajándékok elfogadása, mások praszádával kínálása, illetve annak elfogadása, bizalmas gondolatok feltárása, bensőséges tudakozódás. Ez a hat cselekedet segít minket abban, hogy ápolhassuk a barátságainkat. Tárd fel a gondolataidat, ne hagyd, hogy a barátaid éhezzenek melletted és próbálj meg segíteni, azzal, amire szükségük van. Itt is kölcsönös kapcsolatról beszélünk – adtok és kaptok. Néha könnyebb adni, mint kapni. Egy szeretetteljes barátságban elfogadni is művészet.

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 9.1.

[2] Bhagavad-gítá 5.29.

[3] Bhagavad-gítá 9.18.

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

 Както ви казах, приятелството е илюзия, сладка илюзия, и ви прави мъничко слепи. Как да подобрим това толкова хубаво чувство на приятелство? Стремете се да избирате приятелите си правилно. А кой е най-добрият приятел? Най-добрият приятел е садху. Защото какво прави един садху, садху? Това е сат, истината. Пълната посветеност на божествената истина превръща човека в садху. Затова е толкова трудно да се общува с него. Той е твърде истинен, направо изпепеляващ; пък ние не сме толкова отдадени и затова тази разлика поражда малко отблъскване. При все това трябва да изберем полезното, благотворното, а не приятното. Защото садху, духовният приятел, взима предвид нашето най-висше добро.

Нека направим стъпка по-нататък и да разгледаме приятелството в божествен контекст. В „Гита”[1] се казва, че за да разбереш тайните ти трябва много близка, здрава връзка. Мисля, че това е много вярно. Човек не може да разкрива тайните си пред някой външен или непознат. На друго място[2] Кришна споменава, че приятелят е като доброжелател, както се казва. И не само доброжелател, но и добротворец. Когато Арджуна пита: „Моля Те, опиши ми Своята слава!” – Кришна казва: „Аз съм целта, поддръжникът, господарят, свидетелят, обителта, убежището и най-свидният приятел.”[3] И така, „Аз съм най-скъпият приятел”! Значи можем да работим върху това! Щом Кришна казва „Аз съм ваш приятел”, приемете тази покана. Вие също станете приятели на Бога – за да бъде двупосочно.

И какъв ще бъде резултатът, ако имате Кришна за най-скъп приятел? Той ще пропъди цялото страдание от сърцето ви. Защото в материалните отношения, в течение на тези кой знае колко множество животи – колко ли партньори сте имали? Колко приятели са идвали и са си отивали? Безчет! Досущ като река. Обаче кой е неизменно там – през всички тези различни животи, през всички тези милиони взаимоотношения? Моля ви, обмислете това – кой е постоянно с вас? Разсъдете.

Приятелството е освен това активна връзка, нали? Ние правим нещо заедно. Както гопалите във Вриндавана. Те тичат с Кришна, хранят се заедно с Него, крадат чушката от сандвича Му. Добре де – от чапатито Му. А заниманието на гопалите, което най ми се нрави, е когато видят кладенец и крещят в него – това най ми харесва! Просто за да чуят ехото – толкова е очарователно! Така че приятелство означава да правим нещо заедно. Да имаш другар за цял живот в това отношение е божествено!

Също така, ако сме съгласни по тази точка, трябва да изразяваме приятелството си с дадени жестове. Затова Рупа Госвами дава много подробна информация относно взаимоотношенията между преданите – как да се обръщаш към някого, как да го докосваш по рамото. Той дава насоки за приятелските отношения между бхактите. Той казва: има шест начина на приятелски обмен между преданите: да даваш подаръци и да получаваш подаръци; да предлагаш прасадам и да получаваш прасадам; а също да разкриваш съкровените си чувства и осъзнавания, и да изслушваш подобни споделяния. Тези шест дейности подпомагат култивирането на приятелство. Да разкривате мислите си, да не оставяте приятелите край вас да гладуват и също да се стремите да помагате с каквото е необходимо. И тук отново става дума за взаимност – давате и получавате. А понякога е по-лесно да дадеш, отколкото да получиш. Да получаваш в едно приятелство между предани е изкуство.

(следва продължение)

[1] „Бхагавад Гита” 9.1

[2] „Бхагавад Гита” 5.29

[3] „Бхагавад Гита” 9.18