Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Swami Tirtha: What is the difference between a friend and an enemy?

Baladev: The motivation.

Hayagriva: A friend is a well-wisher.

Another: The goal.

Swami Tirtha: Also the behavior. A friend behaves in a different manner than an enemy. Of course all that you mentioned is also there. But from this we can judge: what is what, who is who.

It’s very easy to create enemies from friends. But it’s very-very difficult to make an enemy into a friend. So, we have to cultivate and cherish friendship. And better we try the more difficult path. As it is said in some sources: “Ah my Lord, if You liberate the good ones, it’s not a big thing for You. But if You liberate the difficult guys, this is Your glory.” So, if we make enemies from friends – this is easy. But to maintain friendship and to create a friend from an enemy, from a difficult situation – it’s close to a miracle. So, if you say that the difference between a friend and an enemy is the motivation, the behavior, then what is the motivation of a friend? He wants to serve our benefit. And an enemy usually tries to create trouble.

The friendly disposition to the external world is described in the Gita: “One who works in devotion, who is a pure soul and controls his mind and senses is dear to everyone and everyone is dear to him. Though always working, such a man is never entangled.”[1]

Nevertheless on this planet Earth friend or enemy – this is a part of illusion. Therefore from the spiritual point of view we shouldn’t really make any difference between friends and enemies. If we achieve that platform of stabilized consciousness and we have this approach, like a friendly mood, then maybe somebody will consider you as an enemy, but you cannot consider anyone as an enemy. This is one way to get rid of your enemies.

You know, once in the church the priest asked: “My dear ones, we should be very loving, very humble and we should have no enemies. Anybody here in the congregation who has no enemies?” Of course nobody could come forward, while a very old lady said: “Yes! I have no enemies!” The priest was very happy: “Ah please, come forward! God bless you! So nice! You are such a gentle lady! Please, tell us the secret how is it that you have no enemies?” “Ah, all of them have died already. I outlived them!”

You see, there are different ways to have no enemies. Either you live a longer life than your enemies or you try to change your mentality. My suggestion is the second one.

Anyway friend or enemy – this is part of illusion. But you know to have friends is a sweeter illusion. And as we want to observe this situation as a reflection of something original, this friendly mood should be a spiritual practice for us.

In the Bhagavatam it is said: “In the material world the happiness and suffering are neither a result of the actions of others – friends’ or enemies’ – nor even of oneself’, but due to his incredible ignorance the person nevertheless thinks like that.”

Due to ignorance we think that it depends on us or on others. But in the Gita[2] it is described very nicely that those who think that they are the performers of the activity, they are wrong, because the activity has multiple elements – so it’s like a set of different components. It’s not only one reason.

(to be continued)

[1] Bhagavad Gita 5.7

[2] Bhagavad Gita 18.13-16

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 Tírtha Szvámí: Mi a különbség a barát és az ellenség között?

Baladév: A motiváció.

Hajagríva: A barát a javadat akarja

Válasz: A cél.

Tírtha Szvámí: És a hozzáállás! Egy barát másképp viselkedik, mint egy ellenség és természetesen minden, amit említettetek fontos, hiszen ezekből tudjuk megítélni, hogy mi micsoda és ki kicsoda.

Nagyon egyszerű egy barátot ellenséggé tenni, de az már sokkal nehezebb, hogy egy ellenségetek a barátotokká váljon. Tehát egy barátságot ápolnunk kell és jobb, ha a nehezebb úttal próbálkozunk – hogy az ellenségek barátok legyenek. Ahogy korábbi szentírások említik: „Óh, Uram! Ha a jókat felszabadítod, az nem nagy dolog Számodra, viszont, egy problémásabb személyt szabadítasz fel, az a Te dicsőséged!”. Tehát barátokat ellenséggé változtatni – az nagyon egyszerű, viszont ápolni egy barátságot vagy egy ellenséget baráttá változtatni, – az majdhogy nem csoda! Tehát, ha azt mondjátok, hogy a különbség a barát és az ellenség közt a motiváció, a hozzáállás, akkor mi a barát motivációja? Egy barát a javunkat szeretné szolgálni, viszont egy ellenség általában próbál bajt okozni.

A külvilághoz való baráti hozzáállásról a Gíta így ír: „Az elméjén és érzékein uralkodó, odaadással dolgozó tiszta lélek kedvel mindenkit, és mindenki kedveli őt. Az ilyen embert, bár állandóan dolgozik, sohasem kötik tettei.”¹

Mégis azt látnunk kell, hogy itt a Földön a barát és ellenség – része az illúziónak. Ezért egy lelki nézőpontból szemlélve igazából nem kellene különbéget tenni barátok és ellenségek között. Ha elértetek egy stabil tudatszintet és rendelkeztek ezzel a hozzáállással, mint a baráti hangulat, akkor, ha valaki esetleg ellenségként is tekint rátok, ti mégsem tudtok így viszonyulni senkihez. Ez az egyik módja annak, hogy megszabaduljunk az ellenségektől.

Tudjátok, egyszer a templomban egy pap azt kérdezte: „Kedveseim, nagyon szeretetteljesnek és alázatosnak kellene lennünk és akkor nem lennének ellenségeink. Van itt valaki a gyülekezetben, akinek nincsenek ellenségei?” Természetesen senki sem jelentkezett, majd egy nagyon idős hölgy megszólalt: „Igen! Nekem nincsenek ellenségeim!” A pap nagyon boldog volt: „Kérlek, gyere közelebb! Áldjon meg az Isten! Ez csodálatos! Te egy nagyon kedves hölgy vagy! Kérlek áruld el a titkot, hogyan lehetséges, hogy neked nincsenek ellenségeid? Erre az asszony azt felelte: „Már mindegyik ellenségem meghalt, túléltem őket!”

Láthatjátok van más út is, hogy ne legyenek ellenségeitek. Még ha tovább is éltek az ellenségeiteknél, próbáljátok megváltoztatni a mentalitásotokat. A javaslatom, hogy válasszátok az utóbbit.

Mindenesetre barát vagy ellenség – ezek az illúzió részei, de tudjátok, ha vannak barátaitok az kicsit édesebb illúzió. Ha úgy tekintünk ezekre a szituációkra, mint az eredeti tükörképére, akkor ennek a baráti hangulatnak egy lelki gyakorlatnak kellene lennie számunkra.

A Bhágavatamban az áll: „Az anyagi világban a boldogság és a szenvedés nem mások tetteinek az eredménye – baráté vagy ellenségé – még csak nem is a sajátunk, hanem a nagyfokú tudatlansága miatt gondolkodik így az élőlény.”

A tudatlanság miatt azt gondoljuk, hogy tőlünk vagy másoktól függ a boldogságunk vagy a szenvedésünk. A Gítában[2] nagyon szépen le van írva, hogy aki azt gondolja, hogy ő a cselekvés végrehajtója, az téved, mert a cselekedeteknek több tényezője van – tehát olyan, mintha több összetevőből állna, nem csak egyetlen oka van.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Свами Тиртха: Каква е разликата между приятел и враг?

Баладев: Мотивацията.

Хаягрива: Приятелят е доброжелател.

Друг: Целта.

Свами Тиртха: Също и поведението. Приятелят се държи по различен начин от врага. Разбира се, всичко, което споменахте, също важи. По това можем да съдим кое какво е и кой кой е.

Много е лесно да си създадеш врагове от приятели. Но е много, много трудно да превърнеш враг в приятел. Затова трябва да отглеждаме и ценим приятелството. И по-добре да опитваме да вървим по по-трудния път. Както се казва в някои източници: „О, мой Господи, ако избавиш добрите, това не е кой знае каква задача за Теб. Но ако спасиш тежките случаи, в това е Твоята слава.” Така че да превръщаме приятелите си във врагове е лесно. Но да поддържаме приятелството и да направим приятел от врага си, от една трудна ситуация – това се доближава до чудо. Затова ако казвате, че разликата между приятел и враг е мотивацията, поведението, тогава каква е мотивацията на един приятел? Той иска да служи на нашето добруване. А врагът обикновено се стреми да създава проблеми.

Приятелското благоразположение към външния свят е описано в „Гита”: „Човек, който действа в преданост, който е чиста душа и е овладял ума и сетивата си, е скъп на всеки и всеки му е скъп. Макар винаги да действа, той никога не се оплита.”[1]

При все това, на тази планета Земя, приятел или враг – това е част от илюзията. Затова от духовна гледна точка не бива всъщност да правим разлика между приятели и врагове. Ако достигнем такова ниво на уравновесено съзнание и имаме подход в приятелско настроение, тогава може и някой да ви счита за враг, но вие няма да считате за враг никого. Това е един начин да се избавите от враговете си.

Веднъж в една църква свещеникът попитал: „Скъпи мои, трябва да сме много любящи, много смирени и да нямаме врагове. Тук сред паството има ли някой без врагове?” Разбира се, никой не смеел да гъкне, когато изведнъж една старица рекла: „Да! Аз нямам врагове!” Свещеникът бил много щастлив: „О, заповядай, ела напред! Бог да те благослови! Колко хубаво! Ти си такава мила и благородна жена! Моля кажи ни тайната, как така нямаш врагове?” „Ами, те всички вече измряха. Аз ги надживях!”

Така че виждате, има различни начини да се отървете от враговете си. Или живеете по-дълго от тях, или се стараете да промените начина си на мислене. Моето предложение е второто.

Тъй или инак, приятел или враг – все е илюзия. Обаче да имаш приятели е по-сладка илюзия. И понеже искаме да гледаме на ситуацията като на отражение на нещо истинско, това приятелско отношение трябва да е духовна практика за нас.

В „Бхагаватам” се казва: „В материалния свят щастието и страданието не са резултат от действията на другите – били те приятели или врагове – нито от нашите собствени действия, но поради невероятното си невежество човек все пак мисли така.”

Заради невежеството си мислим, че зависи от нас или от другите. Ала в „Гита”[2] много добре е описано, че тези, които се мислят за извършители на действието, грешат, тъй като дейността има множество елементи – тя е като набор от различни компоненти. Причината не е само една.

(следва продължение)

[1] „Бхагавад Гита” 5.7

[2] „Бхагавад Гита” 18.13-16