Archives

Calendar

May 2022
M T W T F S S
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  



Archive for May, 2022

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2017 evening, Sofia)

The complicated theological structures people will forget. But if we can perceive something of the spirit, if we can have a touch, a drop of devotional mood, we shall remember that forever. For example the taste. There was one celebration in 1984, October. One of my brothers prepared halva of such a nectarean taste – it’s still on my lips! Many years have passed – actually this happened in the last millennium, so we can say this is a thousand year long story – but nevertheless this taste is with me. What happened on the lectures – I don’t remember! Therefore we need this taste.

We discussed why God descends to this world. And we understood that there are some official reasons and there are some more personal reasons; to correct the mistakes of religious practices, or to save the faithful ones, or to fulfill the desires of great sages.

“Narada Muni was another cause of Krishna’s descent. Once during Narada’s travels he saw the two sons of Kuvera, Nalakuvera and Manigriva, playing with many heavenly apsara girls. The girls were naked like trees and stones, drinking wine and totally shameless. Yet when they saw Narada coming on the path, the girls became ashamed. They folded their hands, covered themselves with garments and prayed to Narada from far away. The two men on the other hand, completely mad and intoxicated by wine, began abusing both the girls and Narada. They called out: “Why has this old man come here and disturbed everything?”[1]

So, what happens here? A moment of pleasure. Young men, young women meeting and trying to enjoy life. But then comes Narada. Who is Narada? Narada is a very interesting person in our tradition. He is free to travel anywhere. He is the son of Brahma, the creator, and also he is like the apostle of bhakti. And whenever he appears things start to happen. He is like a person who catalyzes things to happen. Sometimes tells some advice here, a little news there – and then all of a sudden there’s a big explosion in the story.

“Narada was very merciful and thought: “There are the sons of my friend Kuvera.” Kuvera is the treasurer of the demigods – an influential person. And if you have an influential person as your father, you might try to enjoy life and the facilities of your father. “Kuvera was Narada’s friend and Shankara Shiva was also his friend. Narada had been on his way to meet Kuvera and when he saw his sons so degraded, he thought: ‘I should punish them – to correct them.’ He therefore cursed the sons: “You should become trees! You are behaving like trees and so you shall be trees!” And the young men immediately felt: ‘Ah! We are going to be trees next life!’ They fell flat at Narada’s lotus feet and he told them: “My word will come true. What I have foretold will prove not false. But you will become trees in Gokula, where Krishna will take birth and perform so many sweet pastimes. He will touch you and you will be liberated. Not only that, but you will attain bhakti and you will become His transcendental associates forever!” So, Krishna also came to fulfill this curse and blessing of Narada.”

We all know the story – they became the twin-trees in Vrindavana. When after His damodar-lila Krishna escaped from home, He helped to liberate these two trees. And from the trees when they fell, very bright young divine personalities appeared. So, their curse expired. This is also something very instructive: that if you receive a curse from a saint, it might turn into a blessing. Many times it happens that we think: ‘I have received a blessing’ and it turns out to be a curse. This is a world of illusion. We hope for something very good and we receive something frustrating. While the spiritual world functions on different principles – you receive something bitter and it turns out to be sweet. And it doesn’t work the other way round – if you receive something sweet, it will never turn stale.

Once I had a friend and he told me: “The nectar of the Holy Name turned bitter on my lips!” And I was so shocked to hear this that next time when I met a very good friend of Gurudev as a spiritual authority, I had to humbly ask: “May I have a question?” He said: “Yes, go ahead!” Then I told him the story; he looked at me very serene and said: “If that turned bitter, that was not the Holy Name.”

(to be continued)

[1] Readings from a book of Bhaktivedanta Narayan Maharaj



(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai esti tanításából)

 A bonyolult teológiai rendszereket az emberek elfelejtik, de ha megérzünk valamit a lelkiségből, ha ez megérint minket, egy csepp a szeretetteljes hangulatból, ezekre örökre emlékezni fogunk. Például ilyenek az ízek. Volt egy ünnep 1984. októberében és ezen az ünnepen az egyik hittestvérem egy olyan nektári halavát készített – még mindig itt érzem az ajkaimon. Sok év telt el azóta – igazából még a múlt évezredben történt, tehát mondhatjuk, hogy ez egy ezeréves történet – de ennek ellenére ez az íz még mindig velem van. Viszont arra, hogy mi történt a tanításon – arra nem emlékszem! Ezért van szükségünk az ízekre.

Beszéltünk arról, hogy miért jelent meg a Jóisten ezen a világon, majd megértettük, hogy ennek egyaránt voltak hivatalos és személyesebb oka is; helyreállítani a vallási elveket, megoltalmazni a híveket és a nagy szentek kívánságait beteljesíteni.

„Nárada Muni közbenjárása Krisna megjelenésének egy másik oka volt. Egyszer Nárada vándorlásai során meglátta Kuvéra fiait, Nalakuvérát és Manigrívát, ahogy megannyi mennyei táncossal, apszarasszal játszadoztak. Ezek a hölgyek mezítelenek voltak, akár a fák és a kövek, bort ittak és teljesen szemérmetlenek voltak. Mégis, amint meglátták közeledni Náradát, nagyon elszégyellték magukat, összekulcsolták kezeiket, elfedték magukat ruháikkal és a távolból hódolatukat ajánlották Náradának. Ezzel szemben a két férfi a bortól megrészegülve teljesen őrülten viselkedett, sértegetni kezdték a hölgyeket és Náradát. Azt kiabálták: „Miért jött ide ez az öreg ember megzavarni itt mindent?1

Tehát mi is történik itt? Egy pillanatnyi öröm. Fiatal férfiak és nők találkoznak, megpróbálják élvezni az életet, majd megjelenik Nárada. Ki Nárada? Ő egy nagyon érdekes személy a szent hagyományban. Szabadon vándorol mindenfelé a világban, Ő Brahmának, a teremtőnek a fia és olyan, mint a bhakti apostola. És valahányszor megjelenik, mindenféle dolgok történnek. Olyan, mint egy ember, aki beindítja a dolgokat. Néha tanácsokat ad itt, híreket mond ott – majd hirtelen egy nagy robbanás következik az adott történetben.

„Nárada nagyon kegyes volt és azt gondolta: „Ott vannak barátom, Kuvéra fiai.” Kuvéra a félistenek kincstárnoka – egy tekintélyes személy; és ha az apátok egy ilyen befolyásos személy, akkor lehet, hogy megpróbáljátok élvezni az életet és apátok lehetőségeit. „Kuvéra Nárada barátja volt, ugyanígy Sankara Siva is. Nárada éppen úton volt, hogy Kuvérával találkozzon amikor meglátta a szégyenteljes fiakat és elgondolkodott: ‘Meg kellene büntetnem, hogy helyreigazítsam őket.’ Ezért megátkozta a fiakat: „Fákká kell válnotok! Amiért úgy viselkedtek, mint a fák, fák lesztek a következő életetekben! A fiatalok azonnal érezték: „Ó! Következő életünkben fák leszünk!” Leborultak Nárada lótuszlábaihoz, aki azt mondta nekik: „A szavaim valóra válnak, a jövendöléseim nem lesznek hamisak. Fák lesztek Gókulában, ahol Krisna majd megszületik és sok édes kedvtelést hajt végre. Az érintése által felszabadultok majd, eléritek a bhaktit és örök lelki társaivá váltok! Tehát ez is egy oka volt Krisna eljövetelének, hogy beteljesítse Nárada átkát és áldását.”

Mindannyian ismerjük a történetet – iker fákká változtak Vrndávanban. Amikor a dámódar-lílá után Krisna elszökött otthonról, segített felszabadulni ennek a két fának. Amikor az átok ideje lejárt, kidőltek a fák, melyekből két nagyon ragyogó, fiatal, isteni személy lépett elő. Ez egy nagyon tanulságos történet: ha egy szent megátkoz, az végül áldássá válhat. Sokszor történik, hogy azt hisszük áldást kapunk, de később kiderül, hogy az valójában átok. Ez az illúzió világa. Valami nagyon jót remélünk és elkeserítő dolgot kapunk. Míg a lelki világ más elvek alapján működik –kapsz valami keserű dolgot, mely később édessé válik. De a lelki világban ez másképp működik, hogy ha kaptok valami édeset, az soha nem válik silánnyá.

Egyszer egy barátom azt mondta: „A Szent Név nektárja keserűvé vált az ajkaimon!” Annyira megdöbbentem ennek hallatán, amikor legközelebb találkoztam Gurudév egyik nagyon kedves barátjával, aki lelki elöljárónk volt, alázatosan megkérdeztem tőle: „Lehet egy kérdésem?” Azt mondta: „Igen, mondjad nyugodtan!” Majd elmeséltem neki a történetet; derűsen rám nézett és azt mondta: „Ha keserűvé vált, akkor az nem a Szent Név volt.”

(folytatása következik)

1Felolvasás a Gurudév c. könyvből

 

 



(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2017 вечер, София)

Хората забравят сложните теологични структури. Но ако успеем да доловим нещичко от духа, ако имаме досег с капчица от настроението на предаността, ще го запомним завинаги. Например вкусът: имаше един празник през октомври 1984 г. Един от моите духовни братя беше направил халва с такъв нектарен вкус, че още го усещам на устните си! Толкова години са минали – всъщност това се е случило в миналото хилядолетие; можем да кажем, че това е хилядогодишна история – ала при все това още помня вкуса. Какво е било на лекциите – не помня! Затова ни е нужен този вкус.

Разговаряхме защо Бог се спуска в този свят. И разбрахме, че има официални причини, а има и по-лични причини; да поправи грешките в религиозните практики, да защити вярващите или да изпълни желанията на великите мъдреци.

„Нарада Муни бил друга причина за идването на Кришна. Веднъж, докато пътешествал, Нарада видял двамата синове на Кувера, Налакувера и Манигрива, да си играят с множество райски девойки апсари. Девойките били голи като дървета и камъни, пиели вино и съвсем били изгубили срама. Но щом видели Нарада да идва по пътя, те се засрамили. Покрили се с дрехите си и с допрени длани започнали да му отдават молитви отдалеч. Двамата мъже, обаче, напълно подлудени и пияни от виното, започнали да обиждат и девойките, и Нарада. Те извикали: „Защо този старец се домъкна тука и развали всичко?”[1]

И така, какво се случва? Момент на наслада. Млади мъже и млади жени се срещат и се опитват да се наслаждават на живота. Само че тогава идва Нарада. Кой е Нарада? Нарада е много интересна личност в нашата традиция. Той пътува на воля навсякъде. Син е на Брахма, Твореца, и също така е апостолът на бхакти. Само щом се появи някъде, случките започват да се разгръщат. Той сякаш катализира нещата да се случват. Понякога подхвърля по някой съвет тук, по някоя новина там – и внезапно следва голяма експлозия в историята.

„Нарада бил много милостив и си помислил: „Това са синовете на моя приятел Кувера.” Кувера е ковчежникът на полубоговете – доста влиятелна особа. А ако имаш влиятелна особа за баща, може би ще се опитваш да се наслаждаваш на живота и удобствата, които това предоставя. „Кувера бил приятел на Нарада, Шанкара Шива също му бил приятел. Нарада бил тръгнал да навести Кувера и когато видял синовете му толкова пропаднали, си помислил: „Трябва да ги накажа, за да се поправят.” Затова той прокълнал синовете: „Да се превърнете в дървета! Понеже се държите като дървета, ще станете дървета!” Тогава младежите веднага се усетили: „О! Ще бъдем дървета в следващия си живот!” Проснали се в лотосовите нозе на Нарада, а той им казал: „Думите ми ще се сбъднат. Каквото съм казал е неотменимо. Ще станете дървета, обаче в Гокула, където ще се роди Кришна и ще извърши множество сладостни забавления. Той ще ви докосне и вие ще бъдете освободени. И не само това, ами ще постигнете бхакти и ще станете Негови трансцендентални спътници завинаги!” Така че Кришна е дошъл и за да сбъдне това проклятие и благословия на Нарада.”

Всички знаем историята – те станали дървета-близнаци във Вриндавана. Когато след Своята дамодар-лила Кришна избягал от дома, Той помогнал да бъдат освободени тези две дървета. А когато дърветата паднали, от тях излезли двама сияйни младежи. Проклятието им било изтекло. Това също е нещо много поучително: ако получиш проклятие от светец, то може да се превърне в благословия. Често се случва да си мислим: „Получих благословия!”, а тя да се окаже проклятие. Това е свят на илюзията. Надяваме се на нещо много добро, а получаваме нещо разочароващо. Докато духовният свят функционира на различни принципи – получаваш нещо горчиво, ала то се превръща в сладко. И там не важи обратното – ако получиш нещо сладко, то никога не става банално.

Имах приятел, който веднъж ми каза: „Нектарът на святото име загорча на устните ми!” Бях толкова поразен да чуя това, че следващия път когато срещнах един добър приятел на Гурудев, който бе духовен авторитет за мен, смирено го попитах: „Може ли да задам един въпрос?” Той каза: „Да, питай!” Тогава му разказах историята; той ме погледна много сериозно и каза: „Щом е загорчало, това не е било святото име.”

(следва продължение)

[1] От книгата на Бхактиведанта Нараяна Махарадж



(from a lecture of Swami Tirtha, 06.05.2017 morning, Rila)

We are very fortunate to come together. As to practice spiritual life alone is good, to practice in a couple is better, but to practice in a large and united group is the best. Why? Because everything depends on the spirit. We are not looking for external perfection, but we are looking for some internal refined and polished devotional feeling. And until the spirit is present, everything is fine. Everything shows prosperous signs, everything is alive. As soon as the spirit is gone, maybe some of the external formalities are still there, but you will definitely feel that something – and maybe the most essential part – is missing. Just like a village. Until people are there in a village, it’s alive. All the gardens are nicely cultivated, etc. As soon as the people are gone, maybe the buildings will stay for some time, but the life is extinguished. And try to remember that feeling when you see a ruined or a half-ruined building – it’s a very sad feeling. Because then you feel that life is gone, it’s dead.

It’s the same with the spirit of devotion. It’s a refined, very subtle presence. Therefore we have to cultivate that very subtle willingness. Not the external formalities only by themselves. Because you might have a grand temple, a big building with empty spaces – then what’s the use? Better to have a small ashram full of people. When your greatest trouble is “Where to put the next people who are trying to enter?” It’s a much better problem than to have a big hall and you don’t know how to fill it up.

It’s the same with your heart. So, from the external try to come to the internal. We might decorate our heart and mind with achievements and ambitions, but if it is empty, it’s dead. Please, try to have a living heart! It’s not your abilities, it’s not your powers; it’s something else injected in the heart –the divine spark, the divine chance. The presence of the Supreme.

Primarily who should inhibit a temple? It’s God, right? We all know that we have to construct the temple of the heart, or the heart temple. Who should be there, who should be the main owner of that place? The Supreme Lord. So, try to decorate it nicely.

Rupa Goswami describes how to prepare the sacrificial ground if you want to celebrate the appearance day of Lord Krishna. All the details are given: what kind of decoration should be there, what kind of plants, what kind of flowers, how to make the pavilion, etc. And it’s easier to construct an external pavilion in the garden than to decorate your heart. But actually the heart of a human being is a very special place. Without feet you can live. Without arms you can live. Some people live even without head. It’s possible. But you cannot live without your heart. This is a very essential part here. The greatest happiness and the greatest distress you perceive here. The heart is compared to a lotus flower with different petals, dedicated to different good and bad qualities. So, we have to purify this lotus heart in order to become a lotus throne. Because then the Divine Couple can come and take that throne. And They are very sensitive. They like only the best places – five star heart hotels.

Therefore we need to prepare this place to receive the injective presence of divinity. It is possible. We only need two steps: to learn about it – how to make it, how to accomplish. And the other is to practice. ‘Yes, I have heard about devotion. I know all the steps of аdau sraddha tatah sadhu sangha[1]. I know everything.’ Let’s put it into practice! Start with your faith and accomplish with ecstasy. So, this is the small little path that we have to cover in this lifetime. So beyond the theory we need some experience.

(to be continued)

[1] Bhakti Rasamrita Sindhu 1.4.15-16



(Szvámí Tírtha 2017.05.06-i, Rila-hegység reggeli előadásából)

Nagyon szerencsések vagyunk, hogy együtt lehetünk. Egyedül gyakorolni a lelki életet jó, ám sokkal ideálisabb, ha ehhez társakat is kapunk, de a legjobb, ha egy nagyobb és összetartó csapatban gyakoroljuk. Miért? Mert minden a lélektől függ. A tökéletességet nem a külső formában, hanem egyfajta belső kifinomultságban és az odaadó, ragyogó érzésekben keressük. S míg a valódi lelkiség jelen van, addig minden rendben van. Minden eleven és kedvező jeleket mutat. Abban a pillanatban, hogy nyoma vész az igaz szellemnek, bár meglehet, hogy némely külső forma még megtalálható, de kétségkívül érezni fogjátok, hogy valami – talán a leglényegesebb rész – hiányzik. Akárcsak egy faluban. Amíg vannak lakósai, addig eleven, szépek, rendezettek a kertek, stb. Azon nyomban, hogy eltűnnek belőle a falubeliek, bár meglehet, hogy az épületek még állnak egy darabig, de kihal az élet. Próbáljatok meg emlékezni arra az érzésre, amikor láttatok egy romos, vagy félig összedőlt épületet – meglehetősen szomorú érzés, amikor azt érzitek, hogy eltűnt az élet, kihalt az adott hely.

Ugyanez érezhető, ha elvész az odaadás szelleme. Amikor jelen van, az egy finom, nagyon szubtilis jelenlét. Ezért ezt a rendkívül finom hajlandóságot, szolgálatkészséget kell életben tartanunk, gyakorolnunk. Nem pusztán önmagában a külső formát kell követnünk, mert lehet, hogy van egy hatalmas templomunk, nagy épület üres szobákkal –, de mivégre? Akkor már sokkal jobb, ha van egy kis ásramotok, tele emberekkel és az a legnagyobb problémátok, hogy ’Hová ültessétek le a következő embert, aki megpróbál bejönni?’ Ez sokkal édesebb probléma, mint az, ha van egy hatalmas központotok és nem tudjátok hogyan töltsétek meg emberekkel.

Ugyanez a helyzet a szívetekkel. Tehát a külsődleges dolgoktól jussatok el a belsődlegesekig. Feldíszíthetjük a szívünket, elménket különböző eredményekkel és ambíciókkal, de mindez üres, hasztalan. Kérlek benneteket, próbáljátok elevenen tartani a szíveteket! Ez nem a ti képességetek, ez nem a ti befolyásotok; valami más van beoltva a szívetekbe – az isteni szikra, az isteni lehetőség. Ez a Legfelsőbb jelenléte.

Elsősorban ki lakik a templomban? Maga a Jóisten, ugye? Mindannyian tudjuk, hogy szívünk templomát kell felépítenünk, vagy a szívtemplomot. S kinek építjük, ki legyen a fő tulajdonosa annak a helynek? A Legfelsőbb Úr. Tehát próbáljátok meg szépen felékesíteni.

Rúpa gószvámí leírja, hogyan készítsük elő az áldozati helyet, ha szeretnénk megünnepelni az Úr Krisna megjelenési napját. Minden részletre kitér: milyen dekorációkat, növényeket, virágokat használjunk, hogyan készítsük el az áldozati szentélyt, stb. S könnyebb felépíteni egy külső szentélyt a kertben, mint felékesíteni a szívünket. Azonban az emberi szív egy nagyon különleges hely. Lábak nélkül lehet élni, karok nélkül szintén és némelyek még fej nélkül is képesek létezni. Ez lehetséges, de szív nélkül nem tudunk élni. Ez itt (a szívre mutatva), egy rendkívül nélkülözhetetlen részünk. A legnagyobb boldogságot és a legnagyobb szenvedést itt élitek meg. A szívet egy sokszirmú lótuszvirághoz hasonlítják, melynek szírmai különböző jó és rossz tulajdonságoknak vannak szentelve. Tehát meg kell tisztítanunk ezt a lótusz szívet, hogy lótuszvirág trónná válhasson és hogy az Isteni Pár eljöhessen és elfoglalhassa ezt a trónt. S Ők nagyon érzékenyek, csak a legjobb helyeket szeretik – az öt csillagos szív szállodákat.

Ezért elő kell készítenünk ezt a helyet, hogy befogadhassuk az istenség jelenlétének közeledését. Ez lehetséges. Csupán két lépésre van ehhez szükségünk: ismeretet szerezni arról hogyan is tegyük, hogyan kell ezt megvalósítani. A második lépés, hogy ezt gyakoroljuk is. ‘Igen, hallottam már az odaadásról. Ismerem az ádau sraddhá tatah szádhu-szangó[1] valamennyi lépését. Tudok mindent.’ Ültessük át a gyakorlatba! Kezdjétek a hitetekkel és jussatok el az extázisig. Tehát ez az a rövid út, melyet be kell futnunk ebben az életben. Az elméleten túlmenően pedig szert kell tennünk némi megtapasztalásra is.

(to be continued)

[1] Bhakti-raszámrta-szindhu 1.4.15-16.



(от лекция на Свами Тиртха, 06.05.2017 сутрин, Рила)

Голям късмет е, че се събираме заедно. Защото да практикуваш духовен живот сам е добре, да практикувате двама е по-добре, но да се практикува в голяма и единна група е най-добре. Защо? Защото всичко зависи от духа. Ние не търсим външно съвършенство, търсим съкровеното, пречистено и фино чувство на преданост. Докато присъства духа всичко е наред. Всичко процъфтява, всичко е живо. Само щом духът напусне, може и някои външни формалности все още да остават, но определено ще усещате, че нещо – и то най-същественото – липсва. Както в едно село. Докато хората са там, селото е живо. Всички градини са добре гледани и т.н. Ала отидат ли си хората, може и сградите да продължават да стърчат още известно време, но животът стихва. А спомнете си какво е чувството да видиш разрушена или рушаща се сграда – много е тъжно. Защото усещаш, че животът си е отишъл, тя е мъртва.

Същото е и с духа на предаността. Това е пречистено, фино присъствие. Затова трябва да отглеждаме тази толкова фина готовност за служене, а не просто външните формалности. Защото може да имате огромен храм, огромна празна сграда – и каква полза? По-добре да имаме мъничък ашрам, пълен с хора. Където най-големият ни проблем ще е къде да поберем хората, които продължават да идват. Това е много по-добър проблем отколкото да имаш голяма зала, която не знаеш как да изпълниш.

Същото важи и за сърцето. Затова от външното, стремете се да стигнете до вътрешното. Можем да украсяваме сърцето и ума си с постижения и амбиции, но ако сърцето е празно, то е мъртво. Моля ви, стремете се сърцето ви да е живо! Не е въпросът в способностите, нито в силите ви; нещо друго е вложено в сърцето ви – божествената искра, божественият шанс. Присъствието на Всевишния.

Преди всичко кой следва да обитава един храм? Господ, нали? Всички знаем, че трябва да съградим храма на сърцето, сърдечния храм. И кой трябва да е там, кой трябва да е главният собственик на това място? Всевишният. Затова стремете се да го направите красиво.

Рупа Госвами е дал описание как да се подготви жертвената арена, ако ще се празнува денят на появяването на Кришна. Дадени са всички детайли: какви украси трябва да има, какви растения, какви цветя, какъв павилион да се издигне и т.н. А е по-лесно да направите външен павилион в градината, отколкото да украсите сърцето си. Но всъщност човешкото сърце е много специално място. Без крака можете да живеете. Без ръце можете да живеете. Някои хора живеят дори и без глава. Възможно е. Но не можете да живеете без сърце. То е много съществена част. Най-голямото щастие и най-силното страдание чувствате там. Сърцето е сравнено с лотосово цвете с различни листица, на които има различни добри и лоши качества. Затова трябва да пречистим това лотосово сърце, за да стане то лотосов трон. Защото тогава Божествената Двойка може да дойде и да заеме този трон. А Те са много чувствителни. Харесват само най-добрите места – пет-звездни сърдечни хотели.

Затова трябва да подготвим това място да приеме изненадващото присъствие на божественото. Това е възможно. Нужни са ни само две стъпки: да научим как да осъществим това подготвяне. И другото е да практикуваме. „Да, да, чувал съм за предаността. Знам всички стъпки от вярата до любовта: адау шраддха татах-садху-санга[1]. Знам всичко.” Но приложете го на практика! Започнете с вярата и стигнете до екстаза. Това е краткият път, който трябва да извървим в този живот. Така че отвъд теорията, нужно е да го преживеем.

(следва продължение)

[1] „Бхакти Расамрита Синдху” 1.4.15-16



(из лекции Свами Тиртхи, 06.05.2017 утром, Рила)

Нам очень повезло собраться вместе. Так как практиковать духовную жизнь в одиночестве хорошо, практиковать в паре лучше, но лучше всего практиковать в большой и сплоченной группе. Почему? Потому что все зависит от духа. Мы не ищем внешнего совершенства, мы ищем некое внутреннее утонченное и отполированное чувство преданности. И пока дух присутствует, все нормально. Все благополучно, все живо. Как только дух уйдет, может быть, какие-то внешние формальности и останутся, но вы обязательно почувствуете, что чего-то – и, может быть, самого существенного – не хватает. Совсем как деревня. Пока в деревне есть люди, она жива. Все сады хорошо ухожены и т. д. Как только люди уйдут, может быть, здания останутся на какое-то время, но жизнь угаснет. И постарайтесь вспомнить то чувство, когда вы видите разрушенное или полуразрушенное здание – это очень грустное чувство. Потому что тогда вы чувствуете, что жизнь ушла, оно мертво.

То же самое и с духом преданности. Это очищенное, очень тонкое присутствие. Поэтому мы должны взращивать эту очень тонкую готовность к служению. Не внешние формальности только сами по себе. Потому что у вас может быть величественный храм, большое здание с пустыми помещениями – тогда какой в этом прок? Лучше иметь небольшой ашрам, полный людей. Когда вашей самой большой проблемой является „Куда поместить следующих людей, которые пытаются войти?” Это гораздо лучшая проблема, чем иметь большой зал и не знать, чем его заполнить.

То же самое и с вашим сердцем. Поэтому от внешнего постарайтесь прийти к внутреннему. Мы можем украшать свое сердце и разум достижениями и амбициями, но если оно пусто, оно мертво. Пожалуйста, постарайтесь иметь живое сердце! Дело не в ваших способностях, не в ваших силах; это что-то другое, введенное в сердце – божественная искра, божественный шанс. Присутствие Всевышнего.

В первую очередь, кто должен обитать в храме? Это Бог, да? Все мы знаем, что мы должны построить храм для сердца или сердечный храм. Кто там должен быть, кто должен быть главным хозяином этого места? Верховный Господь. Итак, постарайтесь украсить его красиво.

Рупа Госвами описывает, как подготовить жертвенную арену, если вы хотите отпраздновать день явления Господа Кришны. Приведены все детали: какое там должно быть украшение, какие растения, какие цветы, как сделать павильон и т.д. А построить внешний павильон в саду проще, чем украсить свое сердце. Но на самом деле сердце человека – это особое место. Без ног можно жить. Без рук можно жить. Некоторые люди живут и без головы. Возможно. Но ты не можешь жить без своего сердца. Это очень важная часть. Величайшее счастье и величайшее горе вы ощущаете здесь. Сердце сравнивают с цветком лотоса с разными лепестками, посвященными разным хорошим и плохим качествам. Поэтому мы должны очистить это лотосное сердце, чтобы стало лотосовым троном. Потому что тогда Божественная Чета сможет прийти и занять этот трон. А Они очень чувствительны. Им нравятся только лучшие места – пятизвездочные отели-сердечки.

Поэтому нам нужно подготовить это место для принятия неожиданного присутствия божества. Это возможно. Нам нужно всего два шага: узнать об этом – как это сделать, как подготовить себя. А другой – практиковаться. „Да, я слышал о преданности. Я знаю все ступени адау шраддха татах садху сангха[1]. Я знаю все”. Давайте применим это на практике! Начните с вашей веры и завершите достигнув экстаза. Итак, это тот короткий путь, который мы должны пройти в этой жизни. Так что помимо теории нам нужен некоторый опыт.

(продолжение следует)

[1] „Бхакти Расамрита Синдху” 1.4.15-16



(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

 So far we discussed that Krishna is our friend; now let’s discuss if we are His friends. The friends of Krishna are in different categories, in different groups. Some are like intimate servants. They are always very obediently and very faithfully following all the rules. And they have strong hope and conviction in finally reaching the transcendental platform. They are considered the intimate, reliable friends.

It’s difficult to judge which group is higher, so to say, but let’s go step by step. This first group feels a little subordinate – they are trying to achieve something. The next group – they serve and associate with Krishna in the mood of equal relationship. They have this natural trust: ‘We are equal’. And they have absolutely no problem to associate in a very open and very free mood with Krishna, because they have dedicated their friendship, their possessions and even themselves to Him. So there are no any other considerations. This is the basis of the free flow of their exchange.

And finally there are some friends of the Supreme who try to behave as well-wishers. They try to help others to understand that there are different relationships with the Supreme, they try to propagate the teachings. Therefore it is very nice and instructive what was the signature of Shrila Prabhupada. He always wrote: “Your ever well-wisher Abhay Charanaravinda Bhaktivedanta Swami”. Your ever well-wisher. This is like a superior friend for us, disciples or followers.

In Krishna’s relationship there are the gopas of the same age. They have very strong faith and trust in Krishna and they feel that Krishna will protect them. Separation from Krishna for this class is very painful. And again this is mutual – Krishna is also crying after them.

Beyond these equal in age friends of Krishna there are those who are a little older than Him. They are called well-wisher friends. And if you are a senior friend, then what is your relationship to your junior friend? You want to take care, right? It’s the same here: they don’t expect from Krishna that He will take care of them, but they are ready to take care of Him.

There are the sakha friends who serve Krishna with very simple services, like dear friends as the cowherd boys. Then there are the more intimate servants – priya-sakhas. And finally the very intimate servants who share their secrets. So: simple services – ‘we are running up and down together’. A little more intimate – ‘where we embrace, where we share’. And the most intimate – ‘when I can invite you for some secret service, like messengers’.

We can conclude that the relationship between Krishna and the cowherd boys is a very specific type of devotional ecstasy, which is very-very similar to the loving type of ecstasy. And there is a chance that these feelings will enhance more and more.

So, we were discussing friendship as a spiritual practice – friendship as a human relationship and friendship as a divine spiritual relationship. If we have a well-wisher friend, maybe he can help in difficult moments. Therefore on the very practical human platform if you have a trustworthy friend with the devotees, whom you can really share your trouble, irrespective of any forms, regulations and rules, sometimes this is very much necessary. If you are washed away by the waves of maya and instead of following nicely the spiritual practice, you start to cultivate illusion, and then after some time an old devotional friend comes to you, embraces you and say: “Hey Prabhu, hey Mata, come to your senses!” he can save you. This is a well-wisher friend. And if you want to enjoy such a position that somebody saves you, try to act in a similar manner – you also try to save others.

And finally let me tell you three more things. Friendship is a totality of love, it’s total love. So if you think of divine or spiritual friendship – this should be the standard.

As we are searching for this, let me mention a very beautiful expression: “I was searching for my progress and I had found my happiness. I was searching for friends and I had found my family. I was searching for God and I had found His love.”

And the ultimate motto of spiritual friendship is: “If you come with me, I will go with you.”



(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 Eddig arról beszéltünk, hogy Krisna a barátunk; most beszéljünk arról, amikor mi vagyunk az Ő barátai. Krisna barátai különböző kategóriákba, különböző csoportokba tartoznak. Vannak a meghitt szolgálói, akik mindig nagyon engedelmesen, hűségesen követnek minden előírást és nagyon erős a hitük abban, hogy végül elérik a lelki világot; őket mind meghitt, bizalmas barátokként tartják számon.

Nagyon nehéz megítélni, hogy melyik csoport az úgymond magasabb rendű, de haladjunk lépésről lépésre. Az első csoport egy kicsit alárendeltnek érezheti magát – próbálnak elérni valamit. A következő csoport – Krisnát szolgálja és egyenrangú felekként társul Krisnával, megvan bennük az a természetes bizalom, hogy: ‘Egyenlőek vagyunk’. Teljesen egyértelmű módon, szabadon és nyitottan tudnak társulni Krisnával, mivel barátságukat, minden tulajdonukat és még önmagukat is Neki szentelték. Tehát nincs más mérlegelés, ez az alapja a közöttük lévő szabad szeretet áramlásnak.

S végül ott vannak még a Legfelsőbb barátai, akik próbálnak jóakarókként együttműködni Vele. Igyekeznek segíteni másoknak abban, hogy megértsék, a Legfelsőbbhöz fűződő különböző kapcsolatokat és terjesztik a tanításokat. Ezért nagyon szép és példaértékű, ahogy Sríla Prabhupád aláírta a leveleit: „Örök jóakaród Abhaj Csaranáravinda Bhaktivédánta Szvámí”. Örök jóakaród.  Olyan Ő, mint egy előttünk járó jóbarát, a tanítványok vagy a követők számára.

Krisna kapcsolatai közt vannak még az azonos korú gópák, akiknek nagyon erős hitük és bizalmuk van abban, hogy Krisna megvédelmezi őket. Nagyon fájdalmas számukra a Krisnától való elválás és ismét kölcsönösségről beszélünk, hiszen – Krisna is sír utánuk.

Az azonos korú barátok mellet, ott vannak még azok is, akik kicsit idősebbek nála, ők a jóakaró barátok. És ha ti idősebb barátok vagytok, akkor milyen a kapcsolatotok a fiatalabbakkal? Gondoskodni szeretnétek róluk, igaz? Itt is ez a helyzet: nem várják, hogy Krisna gondoskodjon róluk, inkább ők szeretnének gondoskodni.

Ott vannak még a szakhák, akik nagyon egyszerűen szolgálják Krisnát, mint kedves barátok, mint pásztorfiúk. Aztán vannak a sokkal bensőségesebb barátok a prija szakhák, majd végül a nagyon intim szolgálók, akik megosztják a titkaikat Vele. Tehát: egyszerű szolgálatok, mint például – ’együtt szaladgálunk Vele’; kicsit intimebb kapcsolatban pedig – ’ahol átöleljük egymást és ahol osztozunk Vele’; és a legintimebb kapcsolat pedig az – amikor meghívhatlak egy kis titkos szolgálatra, mint egy hírnök.

Arra a következtetésre juthatunk, hogy Krisna és a pásztorfiúk közötti kapcsolat az odaadó eksztázis nagyon sajátos fajtája, ami nagyon hasonlít a szerető eksztázishoz és van rá esély, hogy ezek az érzések egyre jobban felerősödjenek.

Tehát a barátságról, mint spirituális gyakorlatról beszéltünk – illetve a barátságról, mint emberi kapcsolatról és mint lelki kapcsolatról. Ha van egy jóakaró barátotok, talán tud nektek segíteni a nehezebb pillanatokban.

Ezért ezen a nagyon gyakorlati emberi szinten, ha van egy megbízható bhakta barátotok, akivel megoszthatjátok a problémáitokat, bármilyen előírástól vagy szabálytól függetlenül, az néha nagyon létfontosságú. Ha elmosnak a májá hullámai és ahelyett, hogy szépen követnétek a spirituális gyakorlataitokat, az illúziót szolgáljátok; és ekkor jön egy hittestvéretek, aki azt mondja: „Hé Prabhu, hé Mátá, térj észhez!” ő megmenthet titeket. Ilyen egy jóakaró barát. És ha azt szeretnétek, hogy megmentsenek titeket, akkor próbáljatok meg ti is hasonlóképpen cselekedni – próbáljatok megmenteni másokat.

Végül hadd mondjak még három dolgot. A barátság a szeretet teljessége, teljes szeretet. Tehát, amikor a lelki barátságra gondoltok, legyen ez a mérce. Amíg ezt kutatjuk, addig is hadd említsek egy nagyon szép idézetet: „A boldogulást kerestem – és Boldogságot találtam, Barátokat kerestem – és Testvéreket találtam, Istent kerestem és rátaláltam a Szeretetére.”

A végső mottója egy lelki barátságnak pedig: „Ha velem tartasz, Én is veled megyek.”



(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Досега говорихме за това, че Кришна е наш приятел; сега нека поговорим дали ние сме Негови приятели. Приятелите на Кришна са в различни категории, в различни групи. Някои са Му като близки слуги. Те винаги много покорно и вярно следват всички правила. Изпълнени са с надежда и убеденост, че в крайна сметка ще постигнат трансценденталното ниво. Те са считани за близки, надеждни приятели.

Трудно е да се отсъди коя група е по-висша, така да се каже, но нека вървим стъпка по стъпка. Тази първа група е донякъде зависима – те се стремят да постигнат нещо. Следващата група служат и общуват с Кришна в настроение на равноправно приятелство. Те изпитват това естествено доверие: „Ние сме равни”. За тях не е никакъв проблем да общуват съвсем открито и свободно с Кришна, защото са посветили приятелството, притежанията и самите себе си на Него. Нямат никакви други съображения. Това е основата на волния поток на техния обмен.

И накрая, има такива приятели на Върховния, които се стремят да се държат като наставници. Опитват се да помагат на другите да разберат, че съществуват различни взаимоотношения с Бога, стараят се да проповядват ученията. Затова е много красиво и поучително как се е подписвал Шрила Прабхупад. Той винаги пишел: „Ваш вечен доброжелател Абхай Чаранаравинда Бхактиведанта Свами”. Ваш вечен доброжелател – това е като старши приятел за нас, учениците или последователите.

Във взаимоотношенията с Кришна има гопали на същата възраст. Те имат много силна вяра в Кришна и чувстват, че Кришна ще ги защити. Раздялата с Кришна за тази група е много болезнена. И това е взаимно – Кришна също плаче за тях.

Освен тези връстници на Кришна, има и такива, които са малко по-големи от Него. Те са наречени приятели-доброжелатели. А ако си по-възрастен, какво е отношението ти към по-младия ти приятел? Искаш да се грижиш за него, нали? Същото е и тук: те не очакват от Кришна Той да се грижи за тях, а са готови да се погрижат за Него.

Има приятели сакха, които служат на Кришна по простосърдечен начин, като скъпи другарчета-пастирчета. Има още по-съкровено служещи – прия-сакха. И накрая най-близките приятели, които споделят тайните. И така: простички служения – „Ние тичаме насам-натам заедно”. Малко по-близки – „прегръщаме се, споделяме”. И най-свидните – „когато мога да те повикам за някое тайно служене, например да предадеш съобщение”.

Можем да заключим, че взаимоотношенията между Кришна и пастирчетата са много специфичен тип екстазна преданост, наподобяваща любовния екстаз. И тези чувства могат да нарастват все повече и повече.

И така, говорихме за приятелството като духовна практика – приятелството като човешка връзка и приятелството като духовно отношение. Ако имаме доброжелателен приятел, може би той може да ни помогне в трудни моменти. Затова на съвсем практично човешко ниво, да имате приятел сред преданите, на когото можете да разчитате, с когото наистина можете да споделяте проблемите си, отвъд всякакви форми, предписания и правила – понякога това е много нужно. Ако сте отнесени от вълните на мая и вместо да следвате по хубав начин духовната си практика, затъвате в илюзия, и след известно време стар предан приятел дойде, прегърне ви и ви каже: „Хей, прабху, хей, мата, ела на себе си!” – той може да ви спаси. Това означава приятел-доброжелател. А ако искате да сте в позицията някой да ви спаси, стремете се да постъпвате и вие така – старайте се да спасявате другите.

Накрая позволете да ви кажа още три неща. Приятелството е пълна, абсолютна любов. Така че ако помислите за божественото или духовното приятелство – това трябва да е стандартът.

И понеже ние търсим това, нека споделя една много красива сентенция: „Търсех напредък, а намерих щастието. Търсех приятели, а намерих семейство. Търсех Бог, а намерих любовта Му.”

А в края на краищата мотото на духовното приятелство е: „Ако дойдеш с мен, и аз ще вървя с теб.”