Archives

Calendar

March 2022
M T W T F S S
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  



Archive for March, 2022

(from a lecture of Swami Tirtha, 26.08.2016 evening, Ludasto)

I always told you that with the devotees we have eight Sundays per week. Fortunately we always have some opportunities for celebration. There are more celebrations than days in a week. Nevertheless tonight we have to face the bitter reality, which is the highest ideal proposed by Mahaprabhu and this is separation. We started our meeting just a few days before, right. Nevertheless this one week disappeared like camphor. I think in this elevated company of devotees I had participated in the most Janmashtami celebrations. Nevertheless I have to confess that this was one of the most remarkable.

I remember how intense meditation we had in 1988. That was in the last millennium, so maybe it didn’t even happen – it was so long ago! At that time some of us were celebrating together in Nandafalva – cooking, preparing, rushing all day long. While some of our prospective devotees were visiting Gurudev in his ashram in Vienna. At that time I understood something about separation – that separation brings us so close to each other. When we were finishing the morning arati we were meditating on our brothers and sisters in Vienna. When preparing the halva we were thinking: ‘Oh, now it’s 10 o’clock, the ceremony must have started already!’ Then we were thinking: ‘And now the initiations must have begun!” Although we were separated by hundreds of kilometers we were so close to each other, even in the separation.

And later on when I saw the pictures of that event in Vienna, that was totally divine! There was a picture of Gurudev – he was freshly shaved, shining like a spiritual sun in his bright dhoti. Two of our brothers and two of our sisters received their initiation at that time. Observing their faces after that blessed ceremony I understood what a spiritual form is – they were emanating such a splendid, beautiful light! It was so obvious how close they are now to their spiritual identity.

So, that was also a very remarkable event of celebrating Krishna’s birthday. Although we were separated, still we were very much united in the spirit. Actually this is a definite proof that our philosophy is correct. You can be united in separation, but unfortunately the other way round is also true – you can be separated while united. If our consciousness is not nicely tuned, although you are present in body, still you are not present in your soul.

(to be continued)

 

 



(Szvámí Tírtha 2016. 08. 26-i ludastói esti tanításából)

 Szoktam említeni nektek, hogy a bhaktáknál nyolc vasárnapi “Sunday Love Feast”-nek (nagy, nyilvános templomi rendezvény) megfelelő programunk van hetente. Szerencsére mindig van alkalmunk az ünneplésre, akár több is, mint ahány napból áll a hét! Ma azonban egy szomorú valósággal kell szembenéznünk, melyet Maháprabhu legmagasabb eszményként javasolt a számunkra, mégpedig, az elválással. Ugye, alig néhány nappal ezelőtt kezdődött a találkozónk? Mégis olyan gyorsan elillant ez a hét, mint a kámfor. Azt hiszem valamennyi Dzsanmástamí ünnepet eddig is sikerült a bhakták felemelő társaságában töltenem, de be kell vallanom, hogy ez a mostani volt az egyik legemlékezetesebb.

Emlékszem milyen intenzíven meditáltunk 1988-ban, még az elmúlt évezredben, szóval lehet, hogy igaz sem volt, olyan régen történt! Akkoriban páran együtt ünnepeltünk Nandafalván. Egész nap főztünk, készülődtünk, ide-oda rohangáltunk, míg néhány leendő, felavatás előtt álló bhakta társunk a bécsi ásramába utazott Gurudévhez. Akkor megértettem valamit erről a bizonyos elválásról, azt hogy nagyon közel hoz bennünket egymáshoz! A reggeli árati közben a Bécsben tartózkodó hittestvéreinken meditáltunk, majd a halava készítésekor azon gondolkoztunk, hogy 10 óra van, már biztosan elkezdődött az ünnepség!’ Később azon elmélkedtünk, hogy: ‘Most már alighanem elkezdődtek az avatások!” Bár több száz kilométer választott el bennünket, mégis az elválásban nagyon közel voltunk egymáshoz!

Azután, később, amikor megláttam a fényképeket, melyek akkor készültek Bécsben, az gyönyörű lelki élmény volt! Találtam egy képet Gurudévről – ahol szépen megborotválkozva, világos dhótijában, mint egy mennyei Nap, úgy ragyogott! Két prabhu és két matadzsi hittestvérünk kapott felavatást akkor. Ahogy az áldásos ceremónia után figyeltem az arcukat, megértettem, hogy mi az a lelki test – gyönyörű fény, lelki ragyogás sugárzott róluk! Teljesen nyilvánvaló volt, hogy milyen közel álltak akkor a lelki önvalójukhoz.

Szóval, az az alkalom is egy nagyon emlékezetes Dzsanmástamí (Krisna születésének emléknapja) volt. Bár fizikálisan távol voltunk egymástól, lélekben mégis nagyon közel! Valójában ez határozott bizonyítéka annak, hogy a filozófiánk igaz. Együtt lehettek az elválásban, de sajnos fordítva is igaz, távol lehettek valakitől, miközben együtt vagytok vele. Ha nincs finoman hangolva a tudatotok, akkor bár fizikálisan igen, lelkileg viszont mégsem vagytok jelen.

(folytatása következik)

 



(от лекция на Свами Тиртха, 26.08.2016 вечер, Лудащо)

Винаги съм ви казвал, че с бхактите имаме по осем недели в седмицата. За щастие винаги имаме някакви поводи да празнуваме. Имаме повече празници отколкото дни в седмицата. При все това тази вечер трябва да се изправим пред горчивата реалност, която е най-висшият идеал, предложен от Махапрабху, а именно раздялата. Събрахме се едва преди няколко дни, ала тази седмица се стопи като камфор. Мисля, че в тази възвишена компания на преданите съм участвал в повечето чествания на Джанмащами. Обаче трябва да призная, че това беше едно от най-забележителните.

Спомням си колко интензивна медитация имахме през 1988. Това беше през миналото хилядолетие, така че може дори да не се е случило – толкова отдавна е било! По онова време неколцина от нас празнувахме заедно в Нандафалва – готвене, подготовка, тичане цял ден. А някои от нашите бъдещи бхакти бяха отишли при Гурудев в неговия ашрам във Виена. Тогава проумях нещичко за раздялата – че раздялата ни доближава един до друг. Докато привършвахме сутрешното арати, ние медитирахме върху нашите братя и сестри във Виена. Докато готвехме халвата си казвахме: „Десет часа е, церемонията вече трябва да е започнала.” После си мислехме: „А сега трябва да са започнали посвещенията!” Макар да бяхме разделени от стотици километри, бяхме толкова близо един до друг, дори и в раздяла.

По-късно, когато видях снимки от това събитие във Виена, те бяха напълно божествени! Имаше снимка на Гурудев – с току-що обръсната глава, блестящ като духовно слънце в сияйното си дхоти. Двама от нашите братя и две сестри бяха получили посвещение тогава. Съзерцавайки лицата им след благословената церемония, разбрах какво представлява духовният облик – те излъчваха такава великолепна, прекрасна светлина! Беше толкова очевидно колко близо са до духовната си същност.

Така че онова също беше забележително празнуване на рождения ден на Кришна. Макар да бяхме разделени, все пак бяхме много единни в духа. Всъщност това е определено доказателство, че нашата философия е вярна. Може да сте обединени в раздялата, но за нещастие обратното също е вярно – може да сте разединени докато сте заедно. Ако съзнанието ни не е хармонично настроено, въпреки че присъствате телом, духом ви няма.

(следва продължение)

 



(из лекции Свами Тиртхи, 26.08.2016 вечером, Лудащо)

Я всегда говорил вам, что у нас с преданными восемь воскресений в неделе. К счастью, у нас всегда есть возможность отпраздновать. Праздников больше, чем дней в неделе. Тем не менее сегодня вечером нам предстоит столкнуться с горькой реальностью, которая является высшим идеалом, предложенным Махапрабху, и это разлука. Мы начали нашу встречу всего несколько дней тому назад, верно. Тем не менее эта неделя исчезла, как камфора. Я думаю, что в этой возвышенной компании преданных я участвовал в большинстве празднований Джанмаштами. Тем не менее я должен признать, что это было одним из самых замечательных.

Я помню, как интенсивно мы медитировали в 1988 году. Это было в прошлом тысячелетии, так что, может быть, этого даже не было — это было так давно! В то время некоторые из нас вместе праздновали в Нандафалве – готовили, подготавливали, торопились весь день. В то время как некоторые из наших будущих преданных навещали Гурудева в его ашраме в Вене. Тогда я кое-что понял о разлуке – разлука так сближает нас друг с другом. Когда мы заканчивали утреннее арати, мы медитировали о наших братьях и сестрах в Вене. Готовя халву, мы думали: „О, сейчас уже 10 часов, церемония, должно быть, уже началась!” Потом мы думали: „А теперь, должно быть, начались посвящения!” Хотя нас разделяли сотни километров, мы были так близки друг к другу, даже в разлуке.

А потом, когда я увидел фотографии того события в Вене, это было просто божественно! Там была фотография Гурудева — он был со свежевыбритой головой, сияя, как духовное солнце, в своем ярком дхоти. Двое наших братьев и две сестры получили посвящение тогда. Глядя на их лица после этой благословенной церемонии, я понял, что такое духовная форма — они излучали такой великолепный, прекрасный свет! Было так очевидно, насколько они близки к своей духовной идентичности.

Так что, это тоже было очень примечательным празднованием дня рождения Кришны. Хотя мы были разделены, но все же мы были очень едины в духе. На самом деле это определенное доказательство того, что наша философия верна. Можно быть единым в разлуке, но, к сожалению, верно и обратное — можно разъединиться, будучи вместе. Если наше сознание негармонично настроено, хотя вы и присутствуете телом, но духом вас нет.

 

(продолжение следует)



Mar

27

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

 “Rama went to Dandakaranya forest with Sita and Lakshman to carry out the orders of His father – exile. There He dressed as a sadhu. Although His hair was matted, He was so beautiful – a teenager of about sixteen years. At that time sixty thousand sages were performing worship. Aradhana service means service in meditation to Radha-Krishna, Rama or others by mantra. They had been chanting Gopala mantra for thousands of years. During that long period of time however, they did not become like fish who if taken out of water, would die at once. The practices of these sages somehow had broken, they became weak. Their practices were much superior to yours. But still somehow they were weak. Your practices are very weak. Sometimes you chant your Gayatri mantra, sometimes you don’t. Sometimes you sit awake and sometimes you fall asleep. If you think about all your problems instead of concentrating on the mantras, your chanting will be like zero and you will fall asleep. Big problems will then quickly come at that time.

“So, these sages performed their somewhat weak practices. When they saw Rama however and He glanced upon them, then they had some inspiration and they began to pray to Him: “Please fulfill our desire!” Rama knew that they wanted to serve Radha and Krishna conjugal, in meeting and that they wanted to participate in rasa dance and other lilas.”[1]

Rasa dance is always described as a very poetic dance between the young Krishna and the young gopis. While all these sages performing their mantra meditation for thousands of years – they didn’t look like fresh young boys and girls. Yet they had a desire. They wanted to join these eternal lilas of this ever-fresh youth within His loving embrace.

If you look into the mirror, you don’t see the ever-fresh youth. You see some form. In that respect we are very similar to the old sages.

Baladev: Except that we are not sages.

Swami Tirtha: I also wanted to check two other qualities. What is your practice? At least they were chanting their mantras. So what is your practice? If you look in the mirror: ‘Mirror, mirror, tell me what is happening with this guy?’ Second: what is your desire? What is your practice and what is your desire? Please, try to face yourself. Be very honest and very strict with yourself – to find your practice and your goal. And then act accordingly.

So, these sages wanted to enter a personal encounter with Krishna. But at this time they were like sages – in male form. “Ramachandra was reading their mind. He therefore kindly and mercifully told them: “This time I cannot fulfill your desire. But in my next birth I will come as Krishna. And then in Vraja by the help of yoga-maya you will take birth from the gopis and at that time you can meet Me and I will fulfill your desires.”

If I received such a message, I would be ready to go on for one thousand years with my meditation! Now I have given you this message. Please be ready for the coming one thousand years to go on with your meditation.

(to be continued)

[1] Readings from a book of Bhaktivedanta Narayan Maharaj



(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 „Ráma, Szíta és Laksman társaságában elvonult Dandakáranja erdejébe, hogy eleget tegyen apja száműzetés iránti kérésének. Ott egyszerű szádhunak öltözött és bár haja fénytelenné vált, mégis, oly gyönyörűnek hatott, mint egy fiatal, körülbelül tizenhat esztendős ifjú. Akkoriban, ott az erdőben hatvanezer szent végezte áldozatát. Az árádhaná jelentése, egy Rádhá-Krisnának, Rámának vagy másoknak bemutatott mantra meditációs áldozat. A Gopál mantrát akkoriban már évezredek óta zengték ott. Ez alatt a hosszú idő alatt, noha nem lettek olyanok, mint a halak, akiket, ha kivesznek a vízből azonnal elpusztulnak, mégis e szentek gyakorlatai valahogyan megfakultak, erőtlenné váltak. Bár gyakorlataik sokkal magasabb rendűek voltak a tieiteknél, mégis valahogy meggyöngültek. A ti gyakorlataitok hozzájuk viszonyítva nagyon erőtlenek. Néha elmondjátok a gájatrí mantrát, néha nem; néha ébren vagytok közben, néha pedig nem. Ha közben pedig a problémáitokon gondolkoztok, ahelyett, hogy a mantrára összpontosítanátok, akkor a mantrázásotok egy nagy nulla lesz és belealszotok. Ezután gyorsan jönnek majd a nagyobb problémák.

Tehát ezek a bölcsek éppen végezték a kissé meggyengült gyakorlataikat, amikor meglátták Rámát, aki éppen rájuk pillantott, rögtön némi inspirációt kaptak és fohászkodni kezdtek Hozzá: „Kérünk, légy kegyes irántunk!” Ráma azonnal megértette vágyaikat, mely arra vonatkozott, hogy Rádhá-Krisnát szerették volna szolgálni a bensőséges találkáikon és hogy részesei szerettek volna lenni a rásza-táncnak, illetve más liláknak.”[1]

A rásza-táncot mindig nagyon lírai táncként írják le, melyet az ifjú Krisna és a fiatal gópík táncolnak. Míg, ha megnézzük ezeket a bölcseket, akik évezredek óta végezték mantra-meditációjukat, azt látjuk, hogy nem éppen úgy néztek ki, mint ifjonti fiatalemberek és serdülő leánykák. Mégis ez volt a legfőbb vágyuk, részesei szerettek volna lenni ezeknek az örök kedvteléseknek, liláknak a Legfelsőbb örökifjú ölelésének.

Ha belepillantotok a tükörbe, talán nem ezt az örökifjúságot látjátok, hanem valami más külsőt. Ebből a szempontból viszont nagyon hasonlítunk ezekhez az idős szentekhez.

Baladév: Azt leszámítva, hogy nem vagyunk szentek!

Szvámí Tírtha: Két másik jellemzőt is szerettem volna megvizsgálni. Milyen a saját gyakorlatotok? Legalább ők mantráztak! Szóval, melyek a ti gyakorlataitok? Ha a tükörbe pillantotok: ‘Tükröm, tükröm mondd meg nékem, mi fog ezzel a fickóval történni?’ A másik dolog: mik a ti vágyaitok? Melyek a ti gyakorlataitok és mik a ti vágyaitok? Kérlek nézzetek szembe magatokkal! Legyetek nagyon őszinték és szigorúak magatokkal, hogy megtaláljátok a saját gyakorlataitokat és céljaitokat! Majd cselekedjetek annak megfelelően!

Szóval ezek a szentek személyesen akartak találkozni Krisnával, de abban az életben, mint szentek férfi testben voltak jelen. „Rámacsandra olvasott a gondolataikban, ezért kedvesen és kegyesen így szólt hozzájuk: Ezúttal nem tudom teljesíteni a vágyatokat, de a következő alászállásomkor Krisnaként fogok majd megszületni Vradzsában, ti pedig jóga-májá segítségével gópíkként és akkor majd valóra váltom álmaitokat!”

Ha én kapnék ilyen üzenetet, kész lennék ezer évig folytatni a meditációmat! Most ez az én üzenetem a számotokra. Kérlek, készüljetek fel az elkövetkezendő ezer esztendőre, hogy így folytatjátok tovább a meditációitokat.

(folytatása következik)

[1] Bhaktivédánta Nárájan Mahárádzs könyvéből



(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2017 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

 „Рама отишъл в гората Дандакараня заедно със Сита и Лакшман, за да изпълни заповедта на баща си, която била изгнание. Там се облякъл като садху. Въпреки че косите Му били сплъстени, Той бил прекрасен – момък на около шестнадесет години. По онова време шестнадесет хиляди мъдреци извършвали обожание. Служенето арадхана означава служене в медитация над Радха-Кришна, Рама или някой друг чрез мантра. Те повтаряли Гопал-мантрата от хиляди години. През този дълъг период обаче, не станали като риба, която ако бъде извадена от водата би умряла незабавно. Практиките на мъдреците били прекъснати и слаби. Техните практики били много превъзхождащи вашите. При все това, те били слаби. Вашите практики са много слаби. Понякога вие повтаряте своята Гаятри-мантра, друг път не. Понякога будувате, а друг път спите. Ако мислите за всичките си проблеми, вместо да се концентрирате върху мантрите, мантруването ви ще е равно на нула и ще заспите. Тогава бързо ще ви споходят големи проблеми.

И така, тези мъдреци извършвали своите донякъде слаби практики. Щом зърнали Рама обаче и Той ги погледнал, те намерили своето вдъхновение и започнали да Го молят: „Сбъдни нашето желание!” Рама знаел, че те искали да служат на срещата на Радха и Кришна, и че искали да участват в раса-танца и другите забавления.”[1]

Раса-танцът винаги се описва като много поетичен танц между младия Кришна и младите гопи. А пък всички тези мъдреци, извършващи своята медитация от хиляди години, въобще не изглеждали като свежи, млади момчета и момичета. Ала те имали стремеж. Искали да се присъединят към вечните забавления на този вечно-свеж младеж в Неговата любяща прегръдка.

Ако се погледнете в огледалото, не виждате вечно-свеж младеж. Виждате някакъв облик. В това отношение сме много подобни на старите мъдреци.

Баладев: Само дето не сме мъдреци.

Свами Тиртха: Исках да проверя и още две неща. Първо: каква е вашата практика? Те поне повтаряли мантрите си. А вие? Ако се погледнете в огледалото: „Огледалце, огледалце… кажи ми какво се случва с този човек?” Второ: какъв е стремежът ви? Каква е практиката ви и какъв е стремежът ви? Моля ви, опитайте да застанете лице в лице със себе си. Бъдете много честни и строги със себе си – открийте своята практика и своята цел. И след това действайте в съответствие с тях.

И така, тези мъдреци искали да влязат в лични взаимоотношения с Кришна. Ала в това си раждане те били мъдреци – в мъжко тяло. „Рамачандра знаел какво си мислят. Затова в добротата и милостта си им казал: „Този път не мога да сбъдна желанието ви. Но в следващото си раждане ще дойда като Кришна. Тогава вие ще се родите от гопите във Враджа с помощта на йога-мая и ще можете да Ме срещнете, а Аз ще изпълня вашето желание.”

Ако аз бях получил такова послание, бих бил готов още хиляда години да продължа с медитацията си! Сега аз ви предадох това послание. Моля ви, бъдете готови през идните хиляда години да продължавате с медитацията си.

(следва продължение)

[1] От книгата на Бхактиведанта Нараян Махарадж



(from a lecture of Swami Tirtha, 26.08.2016 morning, Ludasto)

(continues from the previous Friday)

 It is legendary that Shrila Prabhupada was the same person in the supreme luxury hotels in the West and in a very simple straw hut in India. Independent. If something is there, all right; if something is not there, all right. No disturbance at all. And many times he was criticized for receiving good watches, or diamond rings, and this and that. But this was a service from him. He wanted to accept the service of his disciples. He was accepting and practically immediately distributing. He doesn’t need luxury wristwatches; he lives in eternity.

And what I like very much about him this is his funny mood. Usually when he arrived at different airports in America, he was interviewed – in the VIP section, with big garlands. Once a young lady in a mini-skirt made an interview with him. It was a little offensive, but these were the times, the 60s. So, the lady asked the ultimate question: “Why your head is bold?” Such a serious question! Prabhupada said: “I ask you: why your legs are bold?” And in a smiling way he said, “Our philosophy is: cool head and warm legs”. It’s so funny! If a stupid question comes, immediately you give such a smashing answer. He was a very, very unusual person!

Until Shrila Prabhupada was present on this planet Earth they say that his disciples had a very special flame in their eyes. They were carrying Prabhupada with them. In 1977 it was expected that he would visit Hungary. But Krishna had a different plan and took his very dear devotee. Yet definitely by meeting Gurudev we always felt that we have met Shrila Prabhupada also. And later on when we didn’t have the opportunity, or very few of us had the opportunity to meet Shrila Shridhara Maharaja, in the same manner we felt that through Gurudev we met him also. This is the parampara system. A real disciple will always represent his master.

Finally let me quote my favorite story about him. He was always travelling with a secretary. Wherever he arrived devotees received him in a very ecstatic mood. Just check in the movies: they were really fainting of ecstasy. Jumping, dancing, big kirtan, throwing flowers and garlands. Somebody told that when Prabhupada was passing by, if a flower has fallen from his garland, they were jumping after that to catch it. And his personal secretary was always accompanying him. Once in the evening he opened up his heart to his master. He said: “Prabhupada, your devotees love you so much! They always dance and jump and cry. They love you so much!” This he told while he gave a massage to Prabhupada. Prabhupada didn’t answer to this remark. Our friend had gone further, he said: “And I feel no tears, no jumping, nothing. I don’t feel anything towards you”. No answer. Massage finished, Prabhupada walked out, took a shower. Meanwhile our devotee prepared the supper and brought the plate; Prabhupad didn’t say anything. He started to eat and the secretary was waiting by the door. Then finally Prabhupada asked: “Do you like serving me?” And our friend said: “Yes, of course, of course I like to serve you!” “You see, this is love! Jumping and dancing everybody can do. But service?”

Shrila Prabhupada is a grand-grand spiritual father for you. You know sometimes the father is strict, because this is his responsibility to raise the kids. But the grandfather is always very sweet. Therefore with all the petals and all the flowers of pushpanjali just try to offer the best of your heart to such a loving grand-grandfather, so that your spiritual offerings reach him. And also what you need you can tell as a prayer, and also offer this at his lotus feet.

 



(Szvámí Tírtha 2016. 08. 26-i ludastói reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Legendás volt Sríla Prabhupád arról, hogy ugyanúgy viselkedett egy Nyugati luxusszállodában, mint egy egyszerű szalmakunyhóban Indiában. Független volt. Ha valami megadatik az is jó, és az is, ha nem. Nem háborgatta semmi. Sokszor kritizálták azért, mert elegáns karórákat, gyémántgyűrűket vagy hasonlókat fogadott el. Azonban számára ez szolgálat volt. El akarta fogadni tanítványaitól az ily módon jövő felajánlásokat, szolgálatokat. Elfogadta és gyakorlatilag azonnal tovább is adta. Nem volt szüksége luxus karórákra. Ő az örökkévalóságban élt!

S amit még nagyon szerettem benne, az a tréfás, viccelődő hangulata. Általában, amikor megérkezett Amerika különböző repülőtereire, interjút készítettek vele a VIP szekcióban, ahol nagy virágfüzéreket kapott. Egyszer egy fiatal, miniszoknyás hölgy interjúvolta meg. Kissé tapintatlan volt ez a ruhaviselet, de ez volt a divat a 60-as években. Majd a hölgy feltette az utolsó kérdését: „Miért van leborotválva a feje?” Milyen komoly kérdés! Mire Prabhupád visszakérdezett: „S önnek miért van leborotválva a lába?” Ekkor mosolyogva így szólt: „A mi filozófiánk: hűvös, (higgadt) fej és meleg lábak”. Annyira vicces! Ha kaptok egy ostoba kérdést, azonnal adjatok egy frappáns választ. Nagyon-nagyon különleges ember volt!

Amíg Sríla Prabhupád jelen volt itt a Földön, azt mondják, hogy egy nagyon különleges fény csillogott a tanítványai szemében. A szívükben mindig velük volt Prabhupád. 1977-ben úgy tervezték, hogy Magyarországra is ellátogat. Azonban Krisnának más tervei voltak és elszólította e nagyon kedves bhaktáját. Mégis a Gurudévvel való találkozásunk által, mindig azt éreztük, hogy Sríla Prabhupáddal is találkoztunk. Később, amikor nem volt lehetőségünk, illetve csak párónknak adatott meg találkozni Sríla Srídhar Mahárádzzsal, ugyanez az érzésünk volt, hogy Gurudév által Vele is találkozhattunk. Ez a parampará rendszere. Egy igaz tanítvány mindig képviselője, megtestesítője mesterének.

Végül hadd idézzem fel a legkedvesebb történetemet Róla és a mindenhová vele tartó titkárával kapcsolatban! Akárhová is érkezett, a bhakták nagyon extatikus hangulatban fogadták. Nézzétek csak meg a róla készült filmben, hogy némelyek valóban elájultak! Ugráltak, táncoltak, hatalmas kírtant tartottak, virágesőt szórtak, virágfüzérekkel fogadták Őt. Valaki mesélte, hogy amikor Prabhupád elhaladt mellette és a virágfüzéréről lehullott egy virág azonnal odaugrottak, hogy megkaparintsák. Történt egyszer, hogy a személyi titkára, aki mindenhová magával kísérte, bizalmasan feltárta a szívét mesterének. Így szólt: „Prabhupád, téged annyira szeretnek a bhaktáid! Mindig táncolnak, ugrálnak és potyognak a könnyeik. Annyira szeretnek Téged!” Mindezt akkor mondta, miközben Prabhupádot masszírozta, s Ő erre nem szólt egy szót sem. Majd a bhakta tovább folytatta: „Nekem nem potyognak a könnyeim, nincs ugrálhatnékom, semmi. Nem érzek semmit sem Irántad”. Erre se szólt semmit Prabhupád. Befejeződött a masszázs, Prabhupád kiment és lezuhanyozott. Eközben a bhaktánk elkészítette a vacsoráját és behozta a tányért; Prabhupád nem szólt semmit. Nekilátott a vacsorának, a titkár pedig az ajtónál várakozott. Majd végül Prabhupád megkérdezte: „Örülsz, hogy szolgálhatsz engem?” Mire a barátunk így válaszolt: „Igen, persze, hogyne! Szeretlek szolgálni!” „Látod, ez a szeretet! Ugrálni és táncolni mindenki tud, de szolgálni?”

Sríla Prabhupád a lelki dédatyátok. Tudjátok az apa néha szigorú, mert az ő felelőssége a gyerekek felnevelése. De a nagypapák mindig nagyon kedvesek. Ezért a puspándzsali alkalmával, próbáljátok meg ennek a szerető dédatyának a szívetek legjavát is felajánlani a virágszirmokkal együtt, hogy a felajánlásotok eljusson Őhozzá! S fohászaitokban kérhettek is Tőle, egyben felajánlva mindazt lótuszlábainál!

 



(от лекция на Свами Тиртха, 26.08.2016 сутрин, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

Пословично е това, че Шрила Прабхупад е бил все същият човек и в най-луксозния западен хотел, и в съвсем простата сламена къщурка в Индия. Независим. Ако нещо го има – добре; ако го няма – пак добре. Никакви притеснения. Често е бил критикуван, че получава скъпи часовници, диамантени пръстени, това-онова. Но такова е било служенето му. Искал е да приеме служенето на своите ученици. Взимал ги е и на практика веднага ги е раздавал. Той не се нуждае от луксозни часовници; той живее във вечността.

Това, което много ми харесва у него е закачливото му настроение. Обичайно, когато пристигал на разни летища из Америка, го интервюирали – във ВИП отделението, с големи гирлянди. Веднъж една млада дама с мини пола взимала интервю от него. Това било малко оскърбително, но такива били времената – 60-те години. И така, дамата задала великия въпрос: „Защо главата ви е гола?” Какъв важен въпрос! Прабхупад отвърнат: „Пък аз ви питам: защо краката ви са голи?” и усмихвайки се, казал: „Нашата философия е: хладна глава и топли крака”. Толкова е хумористично! Получаваш глупав въпрос и незабавно даваш такъв съкрушителен отговор. Той бил много, много необикновена личност!

Докато Шрила Прабхупад присъствал на тази планета земя, казват, че учениците му имали много специален пламък в очите. Те носели Прабхупад в себе си. През 1977 се очаквало той да посети Унгария. Ала Кришна имал различен план и прибрал своя скъп предан. При все това, срещайки Гурудев, ние определено винаги усещахме, че сме срещнали и Шрила Прабхупад. А по-късно, когато едва малцина от нас са имали възможността да се срещнат с Шрила Шридхара Махарадж, по същия начин чувствахме, че чрез Гурудев срещаме и него. Това е системата парампара. Истинският ученик винаги представя своя учител.

Накрая позволете да ви разкажа любимата си история за него. Той винаги пътувал с един секретар. Където и да пристигал, бхактите го посрещали в много екстатично настроение. Само погледнете записите: те наистина припадали в екстаз. Скачане, танцуване, голям киртан, хвърляне на цветя и гирлянди. Някои разказват, че когато Прабхупад преминавал, ако от гирлянда му се отронело някое цветче, всички се хвърляли да го вземат. А неговият личен секретар винаги го придружавал. Една вечер той разкрил сърцето си пред своя учител: „Прабхупада, твоите предани те обичат толкова много! Винаги танцуват, скачат, плачат… Толкова те обичат!” Казал това, докато правел масаж на Прабхупад. Прабхупад не отвърнал на думите му. Младежът продължил: „А пък аз нито плача, нито подскачам – нищо. Не чувствам нищичко към теб”. Нямало отговор. Масажът приключил, Прабхупад излязъл, взел душ. Междувременно преданият приготвил вечеря и донесъл чинията; Прабхупад не казвал нищо. Започнал да се храни, а секретарят чакал до вратата. Тогава най-сетне Прабхупада попитал: „Обичаш ли да ми служиш?” Момъкът отвърнал: „Да, разбира се! Разбира се, че обичам да ти служа!” „Виждаш ли, това е любов! Да скача и танцува всеки може. Но да служи…?”

Шрила Прабхупада е духовен прадядо за вас. Знаете, понякога бащата е строг, защото е негова отговорността да отгледа децата. Но дядото е винаги много благ. Затова с всички листенца и цветенца на пушпанджали, опитайте да предложите най-доброто от сърцето си на такъв мил прадядо, за да го достигнат духовните ви приношения. И също, от каквото се нуждаете, можете да го изразите в молитва и също да го поднесете в лотосовите му нозе.