Archives

Calendar

February 2022
M T W T F S S
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28  



Archive for February 27th, 2022

13824f74272885ffebf9e39095f2d2da

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Krishna Priya: My question is related to the definition of devotional service: ‘I act under instruction and I try to do the best’. I want to ask why it happens like this that you try to do your best for a considerable time and still the result is not only not good, but you are one step ahead of falling down?

Swami Tirtha: What is the first signal of curing a disease? Fever is higher than before. What happens if you expose yourself to the sunshine? On the front you will be blinded and on the back you will meet your shadow. So what is your expectation? Full happiness, perfect consciousness, realized liberation – in one shot? Or what? You say “considerable time”. Did you consider your past lifetimes wasted in stupidity?

You are progressing fast! Devotional service is very fast, I tell you. And you can see the power of that process when you stop it. When you stop it, immediately you return to your starting point. So why should we stop? Don’t be so stupid.

Gurudev said: in this process there are only two versions of progress – slow and steady; and quick and steady. So you can choose! Steady is always there. And even one step can save us. Don’t worry.

Question of Hari Lila: I have a related question. It is good when our service is directed to the people around us, to be practical. You said that when we serve, either there is no reaction or there is some feedback that is flattering our ego. But it happens that the reaction is negative; although you try to serve with all your best intentions, still the people around are not satisfied. Is this also a trap for the ego? Or it shows that we don’t serve good enough? Or this is our shadow behind?

Swami Tirtha: Well, sometimes it’s difficult to judge whether we are in a good direction or not. Sometimes there is good feedback, other times there is negative feedback. And definitely we have to pay attention to the negative feedback or even the criticism that we receive.

Of course we have to be attentive. Because there is quantitative or qualitative criticism. What does it mean? If everybody is satisfied with you, only one person has some remarks, it’s quantitatively not very significant. But if everybody is satisfied with you, but your spiritual master is not satisfied with you – only one, but qualitatively – that’s enough. So either qualitative or quantitative criticism comes to us – we have to pay attention. If everybody says: “Wait a minute, this is wrong what you are doing,” then pay attention. Or if only one person, but very important person in your life will say: “Hey, what are you doing?!” – pay attention.

So we need to find the proper reference. Anyway:

vasudeve bhagavati

bhakti-yogah prayojitah

janayaty ashu vairagyam

gyanam ca yad ahaitukam[1]

“Automatically the result of devotional service will be freedom from entanglement and divine knowledge.” So, go on with the practices and you will reach more, you will understand more.

[1] Shrimad Bhagavatam, 1.2.7



13824f74272885ffebf9e39095f2d2da

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Krisna-prija kérdése: A kérdésem az odaadó szolgálat definíciójához kapcsolódik:   ‘útmutatás és a legjobb képességeim szerint próbálok cselekedni’. Azt szeretném kérdezni, hogy miért történik az, hogy meglehetősen hosszú ideig próbáljuk végezni a szolgálatainkat a tőlünk telhető legjobb módon és az eredmény nem, hogy nem jó, hanem egy lépés választ el a bukástól.

Szvámí Tírtha: Mi az első jele a gyógyulásnak? Magasabb a láz, mint korábban volt. Mi történik veletek a napsütésben? Magatok előtt nem láttok semmit, mögöttetek pedig az árnyékotokkal találkoztok. Mire számítotok? Teljes boldogság, tökéletes tudatosság, megvalósult felszabadulás – egy próbálkozás után? Vagy más valamire? Azt mondod ‘hosszú ideig próbálkozol’. Abba belegondoltatok már, mennyi időt vesztegettetek el ostobaságokra előző életeitek során?

Gyorsan fejlődtök! Az odaadó szolgálat nagyon gyors, már említettem. Láthatjátok ennek a folyamatnak az erejét, ha abbahagyjátok. Abban az esetben azonnal visszatértek oda, ahonnan elindultatok. Miért kellene abbahagynunk? Ne legyetek ennyire ostobák!

Gurudév azt mondta: ennek a folyamatnak csak két verziója van – lassan és kitartóan; vagy gyorsan és kitartóan. Választhattok, de az állhatatosságnak mindig ott kell lennie és akár egy lépés is megmenthet minket. Ne aggódjatok!

Harilílá kérdése: Van egy ide kapcsolódó kérdésem. Az jó, ha a szolgálatunk a körülöttünk élő emberekre irányul; gyakorlatiasnak lenni. Azt mondtad, amikor szolgálatot végzünk, akár van reakció, akár nincs, ez hízelgő az egónknak. Előfordul, hogy a visszajelzés negatív, bár a legjobb szándékod szerint próbálod szolgálni a másikat, az emberek a környezetedben nem lesznek elégedettek. Ez is az egó csapdája vagy azt mutatja, hogy a szolgálatunk nem elég jó? Vagy ez az árnyék mögöttünk?

Szvámí Tírtha: Nos, néha nagyon nehéz megítélni, hogy jó irányba haladunk – e vagy sem. Egyszer jók a visszajelzések, máskor negatívak. Mindenképpen figyelnünk kell a negatív visszajelzésekre, kritikákra, amiket kapunk.

Természetesen figyelmesnek kell lennünk. Mert mennyiségi és minőségi kritikák is vannak. Mit jelent ez? Ha mindenki elégedett veled, csak egyetlen személynek van észrevétele, az mennyiségileg nem számottevő. De, ha mindenki elégedett veled, csak a lelki tanítómestered nem – csak egy, de minőségileg jelentős – az már elég. Akár minőségi, akár mennyiségi kritikát kapunk – oda kell rá figyelnünk. Ha mindenki azt mondja: „Várj egy kicsit, ez rossz, amit csinálsz”, akkor erre figyeljetek oda. Vagy, ha csak egy személy van, de fontos a számotokra, és ő azt mondja: „ Hé, mit csinálsz!” – figyeljetek oda!

Meg kell találnunk a megfelelő felvilágosítást:

vászudévé bhagavati
bhakti-jóga prajódzsitah
dzsanajatj ásu vairágjam
gjánam csa jad ahaitukam[1]

„Az Istenség Személyiségének, Srí Krisnának végzett odaadó szolgálat által az ember azonnal indokolatlan tudásra tesz szert, s eltávolodik a világtól.” Tehát folytassátok a gyakorlataitokat és többet fogtok elérni, többet fogtok megérteni.

1. Bhágavata-purána, 1.2.7.



13824f74272885ffebf9e39095f2d2da

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Кришна Прия: Въпросът ми е свързан с определението за предано служене: „Действам под инструкция и се стремя да го направя възможно най-добре”. Искам да попитам защо се случва така, че дълго време се стремиш да даваш най-доброто от себе си, но въпреки това резултатът не само не е добър, ами си на една крачка пред падане?

Свами Тиртха: Какъв е първият признак за излекуването на една болест? Треската нараства. Какво става като излезете на слънце? Очите ви ще бъдат заслепени, а зад вас ще легне сянката ви. Така че какво очаквате? Пълно щастие, съвършено съзнание, истинско освобождение – изведнъж? Или какво? Казваш „от дълго време”. А взимаш ли предвид предишните си животи, пропилени в безсмислици?

Вие напредвате толкова бързо! Преданото служене е много бърз процес, казвам ви. Можете да видите колко е мощен, когато го спрете. Спрете ли, незабавно се връщате на началната точка. Тогава защо да спираме? Не бъдете толкова глупави.

Гурудев казваше: в този процес има само два начина на напредък – бавно и стабилно; и бързо и стабилно. Така че можете да изберете! Стабилността винаги присъства. И дори една стъпка може да ни спаси. Не се притеснявайте.

Въпрос на Хари Лила: Моят въпрос е свързан с предишния. Добре е служенето ни да е насочено към хората около нас, да бъде практично. Спомена се, че когато служим или няма реакция, или пък има такава, която гали егото ни. Но се случва и реакцията да е негативна; макар да се стремиш да служиш с най-добрите си намерения, въпреки това хората наоколо не са доволни. Това също ли е капан на егото? Или показва, че не служим достатъчно добре? Или отново е нашата сянка?

Свами Тиртха: Понякога е трудно да отсъдим дали сме на добър път или не. Понякога ответът е добър, друг път негативен. И определено трябва да обръщаме внимание на негативната обратна връзка или дори на критицизма, който получаваме.

Разбира се, трябва да сме внимателни. Защото има количествен и качествен критицизъм. Какво означава това? Ако всеки е доволен от теб, само един има някакви забележки, това в количествено отношение не е кой знае колко значимо. Но дори всеки да е доволен от теб, ако духовният ти учител не е доволен от теб – той пак е само един, но в качествено отношение е достатъчно. Така че независимо дали към нас идва качествен или количествен критицизъм – трябва да сме внимателни. Ако всички казват: „Спри се, нещо не е наред в това, което правиш,” обърнете внимание. Или ако само един човек, но много важен човек в живота ви, каже: „Хей, какви ги вършиш?!” – обърнете внимание.

Трябва да намерим правилната съпоставка. Така или инак:

васудеве бхагавати

бхакти-йогах прайоджитах

джанаятй ашу ваирагям

гянам ча яд ахаитукам[1]

„От само себе си резултатът от преданото служене ще бъде свобода от оплитане и божествено познание.” Така че продължавайте с практиките и ще постигнете повече, ще разберете повече.

[1] „Шримад Бхагаватам” 1.2.7