Archives

Calendar

February 2022
M T W T F S S
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28  



Archive for February 13th, 2022

care

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2017 morning, Sofia)
 
(continues from the previous Monday)
Question: As I’m still on the level of expecting the feedback, I would like to ask: how can we understand if Krishna has accepted our offering – if this is our business to know?
Swami Tirtha: Ah, good! You are humble. If I cannot judge, I have to ask somebody who can judge. If the devotees are happy with the food served to them, then maybe this was accepted by Krishna. Usually they are happy. So most probably He always accepts.
But always remember this beautiful story of Mahaprabhu – when He tasted one sweetmeat. He said: “Ah, we all know the ingredients of these sweetmeats: the sugar, the milk and the spices – we all know that. But here is some higher taste. Where does it come from? Krishna must have tasted this, therefore from the touch of His lips this extraordinary divine taste is coming.”
So, if we are purified more and more, and also become experts in the kitchen, then from your expertise you will know all the ingredients and from your spiritual purification you will see when there is the divine higher taste. It’s a mystery, but it’s said that the food turns into Krishna. This means that it can fully spiritually acquire divine potency.
Question: How to put the theory into practice?
Swami Tirtha: To serve God – usually we are far from that reality. So we need something, somebody closer – where we can see, where we can judge.
One of the disciples of Gurudev, when he wants to remember his spiritual master, it’s not the strong philosophical lectures that he remembers, it’s not the strong chastisement that he has received, it’s not the grand happiness that they enjoyed while doing services together – but when he was cooking for his master. A new recipe! And Gurudev from time to time was peeping into the kitchen: “Ah, what’s that?”
This is service.
Devotional life is sometimes very insignificant. I mean: what explains to you this essence sometimes is very insignificant. But I think we are very fortunate if we have some flashes like this.
It’s the same with chanting. Chanting is like a private meditation, also an offering to God and we know that this is our main practice. And usually we offer this chanting as a service. And sometimes He will accept – then you will feel: ‘Today this was not my chanting. Today He accepted.”
I think we all have some experience what it means to really selflessly and spontaneously give something as a loving offering, as a loving service. It’s not that complicated, this is vey human. This is the beauty of this process – that the most general human activities we can sanctify, we can engage in service.
(to be continued)


care

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából)
 
(az előző hétfői tanítás folytatása)
Kérdés: Mivel én még azon a szinten vagyok, hogy szükségem van visszajelzésre, megerősítésre, szeretném megkérdezni: honnan tudjuk, hogy Krisna elfogadja a felajánlásunkat – ha ez egyáltalán a mi dolgunk.
Szvámí Tírtha: Nagyszerű! Mivel Te Alázatos vagy ezért, ha nem tudod megítélni a dolgokat, megkérdezel valakit, aki el tudja dönteni. Ha a bhakták boldogok attól az ételtől, amit felszolgáltál nekik, akkor valószínű, hogy Krisna elfogadta a felajánlásodat. Ők általában boldogok, tehát nagyon valószínű, hogy mindig elfogadja.
Viszont mindig emlékezzetek Maháprabhunak arra a csodálatos történetre – amikor megkóstolt egy édességet. Azt mondta: „Ó, mindannyian tudjuk ennek az édességnek a hozzávalóit: cukor, tej és fűszerek – mindannyian tudjuk ezt. De van itt valami magasabb íz is. Honnan jön ez? Biztosan megízlelte Krisna; megérintette az ajkával, onnan jön ez a kivételes isteni íz.”
Tehát, ha egyre jobban megtisztultok és szakavatottabbak lesztek a konyhában is,  minden hozzávalót ismerni fogtok, akkor majd a lelki tisztaságotokkal érzékelni fogjátok, a magasabb lelki ízt. Ez misztérium és azt mondják, hogy Krisna Maga lesz az étel. Ez azt jelenti, hogy az étel teljes mértékben, lelkileg átminősülve isteni erőre tud szert tenni.
Kérdés: Hogyan ültessük át az elméletet a gyakorlatba?
Szvámí Tírtha: Isten szolgálatával – általában távol vagyunk ennek a valóságától. Szükségünk van valamire, valakire a közelünkből – hogy megértsük, meg tudjuk ítélni.
Mikor Gurudév egyik tanítványa meg akart emlékezni mesteréről, nem a komoly filozófia tanításai vagy a szigora jutott az eszébe, nem a nagy boldogság, amit a közös szolgálatok során megtapasztaltak – hanem amikor főzött a mesterének. Egy új recept és amikor Gurudév időnként kíváncsian bekukucskált a konyhába: “Ó, mi ez?”
Ez a szolgálat!
A lelki élet néha nagyon jelentéktelen. Úgy értem: amiből megérthetitek a lényeget, az néha nagyon mellékesnek tűnő, elenyésző dolog. De úgy gondolom, nagyon szerencsések vagyunk, ha van néhány ilyen lelki pillanatunk.
Ugyan így van a mantrazengéssel is. A mantrázás egy egyéni meditáció, ez is egy felajánlás Istennek és tudjuk, hogy ez a legfőbb lelki gyakorlatunk. Általában szolgálatként ajánljuk fel és néha elfogadja az Úr – akkor azt fogjátok érezni: ‘ Ma nem én mantráztam, ma elfogadta az Úr.’
Úgy gondolom mindannyiunknak van olyan tapasztalata, hogy mit jelent önzetlenül, spontán szeretettel felajánlani valamit, szeretetteljes szolgálatként. Ez nem olyan bonyolult dolog, nagyon is emberi. Ez a szépsége ennek a folyamatnak – hogy még a leghétköznapibb emberi tevékenységeket is meg tudjuk szentelni, be tudjuk vonni a szolgálatba.
(folytatása következik)


care

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2017 сутрин, София)
 
(продължава от предишния понеделник)
Въпрос: Тъй като все още съм на нивото да очаквам обратна връзка, бих искала да попитам как можем да разберем дали Кришна е приел нашето приношение – ако въобще е наша работа да знаем?
Свами Тиртха: О, добре! Вие сте смирена. Ако сам не мога да преценя, трябва да попитам някой, който може. Ако бхактите са щастливи с храната, която им се сервира, значи тя най-вероятно е била приета от Кришна. Обикновено те са щастливи. Така че най-вероятно Той всеки път приема.
Но винаги помнете онази красива история за Махапрабху – когато вкусил един сладкиш, Той казал: „О, всички познаваме съставките на този сладкиш: захарта, млякото, подправките – всички ги знаем. Но тук има някакъв по-висш вкус. Откъде идва той? Кришна трябва да е вкусвал този сладкиш, затова от досега на устните Му се е появил този необикновен, божествен вкус.”
Така че ако се пречистваме все повече и повече, и ако освен това станем експерти в кухнята, тогава във вещината си ще познавате всичките съставки, а в духовната си чистота ще долавяте божествения по-висш вкус. Това е мистерия, но казва се, че храната се превръща в Кришна. Което означава, че тя в пълнота може да придобие духовни, божествени характеристики.
Въпрос: Как да прилагаме теорията на практика?
Свами Тиртха: Да служим на Бога – обикновено сме далеч от тази реалност. Затова се нуждаем от нещо, от някого, които да са по-близо и по които да можем да преценим.
Един от учениците на Гурудев, когато иска да спомене духовния си учител, не си спомня силните му философски лекции, нито строгото гълчене, което е получавал, нито огромното щастие докато са служили заедно – спомня си как е готвил за своя учител. Нова рецепта! И как Гурудев от време на време надничал в кухнята: „О, какво е това?”
Това е служене.
Животът в преданост понякога е много незначителен. Имам предвид, това, което ти обяснява същината на живота в преданост, понякога е много незначително. Но мисля, че сме големи късметлии, ако имаме няколко проблясъка като този.
Същото е и с мантруването. Мантруването е лична медитация, също е приношение към Бога и знаем, че то е нашата главна практика. Обикновено предлагаме това мантруване като служене. И понякога Той го приема – тогава ще почувствате: „Днес това не беше моето мантруване. Днес Той го прие.”
Мисля, че всички сме изпитвали какво означава действително безкористно и спонтанно да дадеш нещо като любящ дар, като любящо служене. Не е чак толкова сложно, съвсем човешко е. В това е красотата на този процес – че най-обикновените човешки дейности можем да ги осветим, да ги въвлечем в служене.
(следва продължение)