Archives

Calendar

February 2022
M T W T F S S
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28  



Archive for February, 2022

13824f74272885ffebf9e39095f2d2da

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Krishna Priya: My question is related to the definition of devotional service: ‘I act under instruction and I try to do the best’. I want to ask why it happens like this that you try to do your best for a considerable time and still the result is not only not good, but you are one step ahead of falling down?

Swami Tirtha: What is the first signal of curing a disease? Fever is higher than before. What happens if you expose yourself to the sunshine? On the front you will be blinded and on the back you will meet your shadow. So what is your expectation? Full happiness, perfect consciousness, realized liberation – in one shot? Or what? You say “considerable time”. Did you consider your past lifetimes wasted in stupidity?

You are progressing fast! Devotional service is very fast, I tell you. And you can see the power of that process when you stop it. When you stop it, immediately you return to your starting point. So why should we stop? Don’t be so stupid.

Gurudev said: in this process there are only two versions of progress – slow and steady; and quick and steady. So you can choose! Steady is always there. And even one step can save us. Don’t worry.

Question of Hari Lila: I have a related question. It is good when our service is directed to the people around us, to be practical. You said that when we serve, either there is no reaction or there is some feedback that is flattering our ego. But it happens that the reaction is negative; although you try to serve with all your best intentions, still the people around are not satisfied. Is this also a trap for the ego? Or it shows that we don’t serve good enough? Or this is our shadow behind?

Swami Tirtha: Well, sometimes it’s difficult to judge whether we are in a good direction or not. Sometimes there is good feedback, other times there is negative feedback. And definitely we have to pay attention to the negative feedback or even the criticism that we receive.

Of course we have to be attentive. Because there is quantitative or qualitative criticism. What does it mean? If everybody is satisfied with you, only one person has some remarks, it’s quantitatively not very significant. But if everybody is satisfied with you, but your spiritual master is not satisfied with you – only one, but qualitatively – that’s enough. So either qualitative or quantitative criticism comes to us – we have to pay attention. If everybody says: “Wait a minute, this is wrong what you are doing,” then pay attention. Or if only one person, but very important person in your life will say: “Hey, what are you doing?!” – pay attention.

So we need to find the proper reference. Anyway:

vasudeve bhagavati

bhakti-yogah prayojitah

janayaty ashu vairagyam

gyanam ca yad ahaitukam[1]

“Automatically the result of devotional service will be freedom from entanglement and divine knowledge.” So, go on with the practices and you will reach more, you will understand more.

[1] Shrimad Bhagavatam, 1.2.7



13824f74272885ffebf9e39095f2d2da

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Krisna-prija kérdése: A kérdésem az odaadó szolgálat definíciójához kapcsolódik:   ‘útmutatás és a legjobb képességeim szerint próbálok cselekedni’. Azt szeretném kérdezni, hogy miért történik az, hogy meglehetősen hosszú ideig próbáljuk végezni a szolgálatainkat a tőlünk telhető legjobb módon és az eredmény nem, hogy nem jó, hanem egy lépés választ el a bukástól.

Szvámí Tírtha: Mi az első jele a gyógyulásnak? Magasabb a láz, mint korábban volt. Mi történik veletek a napsütésben? Magatok előtt nem láttok semmit, mögöttetek pedig az árnyékotokkal találkoztok. Mire számítotok? Teljes boldogság, tökéletes tudatosság, megvalósult felszabadulás – egy próbálkozás után? Vagy más valamire? Azt mondod ‘hosszú ideig próbálkozol’. Abba belegondoltatok már, mennyi időt vesztegettetek el ostobaságokra előző életeitek során?

Gyorsan fejlődtök! Az odaadó szolgálat nagyon gyors, már említettem. Láthatjátok ennek a folyamatnak az erejét, ha abbahagyjátok. Abban az esetben azonnal visszatértek oda, ahonnan elindultatok. Miért kellene abbahagynunk? Ne legyetek ennyire ostobák!

Gurudév azt mondta: ennek a folyamatnak csak két verziója van – lassan és kitartóan; vagy gyorsan és kitartóan. Választhattok, de az állhatatosságnak mindig ott kell lennie és akár egy lépés is megmenthet minket. Ne aggódjatok!

Harilílá kérdése: Van egy ide kapcsolódó kérdésem. Az jó, ha a szolgálatunk a körülöttünk élő emberekre irányul; gyakorlatiasnak lenni. Azt mondtad, amikor szolgálatot végzünk, akár van reakció, akár nincs, ez hízelgő az egónknak. Előfordul, hogy a visszajelzés negatív, bár a legjobb szándékod szerint próbálod szolgálni a másikat, az emberek a környezetedben nem lesznek elégedettek. Ez is az egó csapdája vagy azt mutatja, hogy a szolgálatunk nem elég jó? Vagy ez az árnyék mögöttünk?

Szvámí Tírtha: Nos, néha nagyon nehéz megítélni, hogy jó irányba haladunk – e vagy sem. Egyszer jók a visszajelzések, máskor negatívak. Mindenképpen figyelnünk kell a negatív visszajelzésekre, kritikákra, amiket kapunk.

Természetesen figyelmesnek kell lennünk. Mert mennyiségi és minőségi kritikák is vannak. Mit jelent ez? Ha mindenki elégedett veled, csak egyetlen személynek van észrevétele, az mennyiségileg nem számottevő. De, ha mindenki elégedett veled, csak a lelki tanítómestered nem – csak egy, de minőségileg jelentős – az már elég. Akár minőségi, akár mennyiségi kritikát kapunk – oda kell rá figyelnünk. Ha mindenki azt mondja: „Várj egy kicsit, ez rossz, amit csinálsz”, akkor erre figyeljetek oda. Vagy, ha csak egy személy van, de fontos a számotokra, és ő azt mondja: „ Hé, mit csinálsz!” – figyeljetek oda!

Meg kell találnunk a megfelelő felvilágosítást:

vászudévé bhagavati
bhakti-jóga prajódzsitah
dzsanajatj ásu vairágjam
gjánam csa jad ahaitukam[1]

„Az Istenség Személyiségének, Srí Krisnának végzett odaadó szolgálat által az ember azonnal indokolatlan tudásra tesz szert, s eltávolodik a világtól.” Tehát folytassátok a gyakorlataitokat és többet fogtok elérni, többet fogtok megérteni.

1. Bhágavata-purána, 1.2.7.



13824f74272885ffebf9e39095f2d2da

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Кришна Прия: Въпросът ми е свързан с определението за предано служене: „Действам под инструкция и се стремя да го направя възможно най-добре”. Искам да попитам защо се случва така, че дълго време се стремиш да даваш най-доброто от себе си, но въпреки това резултатът не само не е добър, ами си на една крачка пред падане?

Свами Тиртха: Какъв е първият признак за излекуването на една болест? Треската нараства. Какво става като излезете на слънце? Очите ви ще бъдат заслепени, а зад вас ще легне сянката ви. Така че какво очаквате? Пълно щастие, съвършено съзнание, истинско освобождение – изведнъж? Или какво? Казваш „от дълго време”. А взимаш ли предвид предишните си животи, пропилени в безсмислици?

Вие напредвате толкова бързо! Преданото служене е много бърз процес, казвам ви. Можете да видите колко е мощен, когато го спрете. Спрете ли, незабавно се връщате на началната точка. Тогава защо да спираме? Не бъдете толкова глупави.

Гурудев казваше: в този процес има само два начина на напредък – бавно и стабилно; и бързо и стабилно. Така че можете да изберете! Стабилността винаги присъства. И дори една стъпка може да ни спаси. Не се притеснявайте.

Въпрос на Хари Лила: Моят въпрос е свързан с предишния. Добре е служенето ни да е насочено към хората около нас, да бъде практично. Спомена се, че когато служим или няма реакция, или пък има такава, която гали егото ни. Но се случва и реакцията да е негативна; макар да се стремиш да служиш с най-добрите си намерения, въпреки това хората наоколо не са доволни. Това също ли е капан на егото? Или показва, че не служим достатъчно добре? Или отново е нашата сянка?

Свами Тиртха: Понякога е трудно да отсъдим дали сме на добър път или не. Понякога ответът е добър, друг път негативен. И определено трябва да обръщаме внимание на негативната обратна връзка или дори на критицизма, който получаваме.

Разбира се, трябва да сме внимателни. Защото има количествен и качествен критицизъм. Какво означава това? Ако всеки е доволен от теб, само един има някакви забележки, това в количествено отношение не е кой знае колко значимо. Но дори всеки да е доволен от теб, ако духовният ти учител не е доволен от теб – той пак е само един, но в качествено отношение е достатъчно. Така че независимо дали към нас идва качествен или количествен критицизъм – трябва да сме внимателни. Ако всички казват: „Спри се, нещо не е наред в това, което правиш,” обърнете внимание. Или ако само един човек, но много важен човек в живота ви, каже: „Хей, какви ги вършиш?!” – обърнете внимание.

Трябва да намерим правилната съпоставка. Така или инак:

васудеве бхагавати

бхакти-йогах прайоджитах

джанаятй ашу ваирагям

гянам ча яд ахаитукам[1]

„От само себе си резултатът от преданото служене ще бъде свобода от оплитане и божествено познание.” Така че продължавайте с практиките и ще постигнете повече, ще разберете повече.

[1] „Шримад Бхагаватам” 1.2.7



Feb

24

vasudeva-carrying-infant-krishna-across-river-yamuna

(from a lecture of Swami Tirtha, 25.08.2016 evening, Ludasto) 

(continues from the previous Friday) 

“By the influence of Yoga-maya, all the doorkeepers fell fast asleep, their senses unable to work, and the other inhabitants of the house also fell deeply asleep. When the sun rises, the darkness automatically disappears; similarly, when Vasudeva appeared, the closed doors, which were strongly pinned with iron and locked with iron chains, opened automatically. Since the clouds in the sky were mildly thundering and showering, Ananta-naga, an expansion of the Supreme Personality of Godhead, followed Vasudeva, beginning from the door, with hoods expanded to protect Vasudeva and the transcendental child.”[1]

Vasudeva all of a sudden became part of a series of miracles. He received an inspiration. Then he smuggled the child out from danger, the doors opened and the influence of the jail was finished. Isn’t that symbolic? When you have Krishna with you, your chains are broken, the door is open, the darkness of illusion is dispelled. So, all auspicious marks and things start to happen in your life. Although everything was very auspicious when Krishna appeared, nevertheless now the clouds came together to shower and thunder mildly. Vasudeva was so much absorbed that he even didn’t realize the snake behind.

“Because of constant rain sent by the demigod Indra, the river Yamuna was filled with deep water, foaming about with fiercely whirling waves. But as the great Indian Ocean had formerly given way to Lord Ramachandra by allowing Him to construct a bridge, the river Yamuna gave way to Vasudeva and allowed him to cross”.[2]

But this moment is special. Many times people ask why Krishna is black. Because usually in our culture black is not connected to something very auspicious. But what happened when Vasudeva was crossing Yamuna? He was carrying Krishna over the head under the protection of Ananta-shesha. Yet as it was a storm and it was late at night and he was also full day expecting the delivery of the child, all of a sudden Vasudeva made a wrong step. He slipped a little bit and Krishna fell into the waters. Of course Vasudeva immediately grabbed Krishna from the waters, but then it was too late. Because what is the color of the Yamuna? It’s not yellow, it’s not red; it’s deep blue, almost black. So, why Krishna is black? What can we say?

“When Vasudeva reached the house of Nanda Baba, he saw that all the cowherd men were fast asleep. Thus he placed his own son on the bed of Yashoda, picked up her daughter, an expansion of Yoga-maya, and then returned to his residence, the prison house of Kamsa. Vasudeva placed the female child on the bed of Devaki, his wife, again bound his legs with the iron shackles, and thus remained there as before. Exhausted by the labor of childbirth, Yashoda was overwhelmed with sleep and unable to understand what kind of child had been born to her.”[3]

We were discussing the position of Vasudeva and Devaki – how much self-control and austerity they performed in order to receive Krishna. And they received Vasudeva Krishna –Krishna in His splendor, in His magnificent, divine form. But do you have information of Nanda Maharaj and Yashoda Maya doing some sacrifice or some austerity? Zero, nil. And they received Krishna as a gift. Gift of God. So, if we have to choose between the position of Vasudeva-Devaki and Nanda-Yashoda, which is your preference? To live 12 000 celestial years eating only dried leaves and sometimes breathing a little? Or you are so sweet to Krishna that He comes to you as a gift? From this we can understand the extremely delicate and high position of Nanda and Yashoda.

Of course it doesn’t mean that you should not take any sacrifice and austerity. Don’t quote me. ‘Tirtha Maharaj said: “No tapasya.”’ I didn’t say that. We worship Nanda Baba and Yashoda Maya as the emblem of selfless dedication. We worship and appreciate the position of the parishads – they were so close to Krishna that He comes without any other requirement. That means Krishna is ready to give up His divine position. It’s not the helmet, it’s not the divine splendor; He wants to come closer to His beloved devotees. Ready to be born in a jail, ready to cross a stormy river in order to associate with His devotees. Isn’t it beautiful? We search for God and He is searching for His beloved devotees. He takes the trouble; are we not ready to take some little trouble?

If I have to choose between the position of Nanda Baba-Yashoda or Vasudeva-Devaki, I am ready to take the austerity, if this is the key to achieve for you the position of Nanda Baba and Yashoda Maya.

[1] Shrimad Bhagavatam 10.3.47-49

[2] Shrimad Bhagavatam 10.3.50

[3] Shrimad Bhagavatam 10.3.50-53



vasudeva-carrying-infant-krishna-across-river-yamuna

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 25-i ludastói esti tanításából) 

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

„Jógamájá hatására minden ajtónálló mély álomba merült, s érzékeik megszűntek működni. A ház többi lakójára szintén mély álom borult. Amikor a Nap felkel, a sötétség magától eloszlik: így nyíltak ki maguktól a vasszegekkel megépített, vasláncokkal lezárt ajtók is, amikor Vaszudéva megjelent. Az égen úszó felhők szelíden mennydörögtek, és záporral öntözték a földet, ezért Ananta-nága, az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyik kiterjedése követte Vaszudévát, amint kilépett az ajtón, s kiterjesztette csuklyáit, hogy megvédelmezze őt és a transzcendentális gyermeket.”[1]

Vaszudéva hirtelen csodás történések részesévé vált. Felsőbb intuíciót kapott, melynek hatására kicsempészte a gyermeket a veszély karmaiból. Az ajtók megnyíltak és kiszabadultak a börtön fogságából. Ez meglehetősen szimbolikus! Amikor veletek van Krisna, lehullanak a láncaitok, az ajtók megnyílnak, az illúzió sötétsége szertefoszlik. Tehát áldásos jelek és történések mutatkoznak meg az életetekben. Bár Krisna megjelenésekor minden nagyon kedvezőnek bizonyult, most mégis esőfelhők gyülekeztek, hogy enyhe villámokat szórjanak. Vaszudéva annyira belefeledkezett az eseményekbe, hogy észre sem vette az oltalmat adó kígyót fölötte.

„A szünet nélkül zuhogó eső, melyet Indra félisten küldött, megduzzasztotta a Jamuná folyó mély vizét, amely vadul örvénylő hullámoktól tajtékzott. De éppúgy, ahogy a hatalmas Indiai-óceán hajdanán utat nyitott az Úr Rámacsandra előtt, mert megengedte, hogy egy hidat emeljen fölé, a Jamuná folyó is utat nyitott Vaszudévának, és hagyta, hogy átkeljen rajta.”[2]

De ez egy különleges pillanat volt! Sokszor kérdezik az emberek, hogy miért feketés színű Krisna. A mi kultúránkban a fekete szín általában a kedvezőtlen dolgokhoz kötődik. De mi történt azután, hogy Vaszudéva átkelt a Jamunán? Krisnát a feje fölé emelve vitte Ananta-sésa védelme alatt. De mivel viharos késő éjszaka volt és Vaszudévát kimerítette az egész napos várakozás a gyermek megszületésére, hirtelen félrelépett, kissé megcsúszott és Krisna belepottyant a vízbe. Természetesen Vaszudéva azonnal felkapta Krisnát a vízből, de már túl késő volt. Milyen színű is a Jamuná vize? Nem sárga és nem piros; mélykék, majdnem feketés. Tehát miért feketés Krisna? Mit is mondhatnánk?

„Amikor Vaszudéva Nanda Mahárádzs házához érkezett, látta, hogy a tehénpásztorok mind mélyen alszanak. Így aztán fiát Jasódá ágyára fektette, aztán felvette Jasódá leányát, Jóga-májá kiterjedését, s visszatért otthonába, Kamsza börtönébe. Vaszudéva a leánygyermeket Dévaki ágyára helyezte, majd lábaira tette a vasbilincseket, s úgy tett, mintha mi sem történt volna. A szülés fájdalmaitól kimerülve Jasódát elnyomta az álom, és nem tudta, milyen gyermeke született.”[3]

Már korábban megvitattuk Vaszudéva és Dévakí helyzetét – hogy mennyi önfegyelmet és lemondást gyakoroltak azért, hogy Krisnát gyermekükként fogadhassák. S megkapták Vaszudéva Krisnát – Krisnát a Maga pompájában, fenségében, Isteni formájában. De van-e tudomásotok arról, hogy Nanda Mahárádzs és Jasódá Maijá szintén végzett volna valamiféle áldozatot és vezeklést? Nem, nincs! Mégis megkapták Krishnát, mintegy ajándékként. Isteni ajándékként. Tehát, ha választanunk kellene Vaszudéva-Dévakí és Nanda-Jasódá helyzete között, melyiket választanátok? 12 000 mennyei évig élni csupán száraz falevelet fogyasztva és ritkán venni levegőt? Vagy pedig, hogy olyan kedvesek vagytok Krishnának, hogy Ő maga jön el hozzátok ajándékként? Ebből megérthetjük Nanda és Jasódá rendkívül kivételes és emelkedett helyzetét.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem kellene semmiféle áldozatot és lemondást gyakorolnotok. Ne idézzetek engem, hogy ‘Tírtha Mahárádzs azt mondta: “Nem kell tapaszját végezni.”’ Azt nem mondtam! Nanda Bábát és Jasódá Maiját úgy imádjuk, mint az önzetlen odaadás jelképei. Imádjuk és nagyra értékeljük a parisadok helyzetét annyira közel álltak Krisnához, hogy minden különösebb feltétel nélkül eljött hozzájuk. Ez azt jelenti, hogy Krisna kész feladni Isteni pozícióját. Nem a sisakról, páncélzatról, isteni pompájáról van szó, hanem hogy közelebb akar kerülni szeretett bhaktáihoz. Kész arra, hogy egy börtönben szülessen meg és hogy átkeljen egy viharos folyón, azért, hogy társuljon a bhaktáival. Nem gyönyörű? Mi kutatjuk a Jóistent és Ő is keresi szeretett bhaktáit. Ő vállalja a megpróbáltatásokat és mi nem állunk készen egy kis áldozathozatalra?

Ha választanom kellene Nanda Bábá és Jasódá vagy Vaszudéva és Dévakí helyzete között, akkor készen állok a vezeklésre, ha ez a módja annak, hogy Nanda Bábá és Jasódá Maijá helyzetét elnyerhessem.

[1] Bhágavata-purána 10.3.47-49.

[2] Bhágavata-purána 10.3.50.

[3] Bhágavata-purána 10.3.50-53.



vasudeva-carrying-infant-krishna-across-river-yamuna

(от лекция на Свами Тиртха, 25.08.2016 сутрин, Лудащо) 

(продължава от предишния петък) 

 „Под въздействието на Йога-мая всички вратари били дълбоко заспали, с безчувствени възприятия, а останалите обитатели на дома също спели. Когато слънцето изгрява, мракът от само себе си изчезва; по същия начин, когато Васудева се появил, заключените врати, здраво заковани и залостени с железни вериги, се разтворили самички. Тъй като облаците в небето леко гърмели и се леел дъжд, Ананта-нага, експанзия на Върховния Бог, последвала Васудева от вратата навън с разперени качулки, за да пази него и трансценденталното дете.”[1]

Васудева ненадейно се озовал насред серия от чудеса. Той получил вдъхновение; измъкнал детето вън от опасност, вратите се отворили и затворът вече не ги държал във властта си. Не е ли това символично? Когато Кришна е с вас, веригите ви са строшени, дверите се разтварят, мракът на илюзията е разсеян. Всички благотворни признаци проличават в живота ви. Макар всичко да било много благоприятно когато Кришна се появил, при все това сега облаците се скупчили, заваляло и загърмяло. Васудева бил толкова вглъбен, че дори не забелязвал вървящата зад него змия.

„Заради неспирния дъжд, изпратен от полубога Индра, водите на река Ямуна били дълбоки и разпенени, а вълните бурно се въртели. Ала както великият Индийски Океан навремето дал път на Бог Рамачандра, позволявайки Му да изгради мост, река Ямуна също направила път на Васудева, позволявайки му да я прекоси”.[2]

Но този момент е много специален. Често хората питат защо Кришна е черен. Понеже черното в нашата култура не се свързва с нещо кой знае колко благоприятно. Обаче какво се случило, докато Васудева преминавал Ямуна? Той носел Кришна над главата си под защитата на Ананта Шеша. Но тъй като имало буря, било късно посред нощ, а той цял ден бил очаквал раждането на детето, не щеш ли Васудева стъпил накриво. Подхлъзнал се леко и Кришна паднал във водата. Разбира се, Васудева веднага го извадил, само че вече било късно. Защото каква е на цвят Ямуна? Нито е жълта, нито червена; тя е тъмносиня, почти черна. Така че защо Кришна е чер? Какво можем да кажем?

„Когато Васудева достигнал дома на Нанда Баба, той видял, че всички пастири спели дълбоко. Тогава поставил сина си на леглото до Яшода, взел дъщеричката ѝ, експанзия на Йога-мая, и сетне се завърнал където живеел – в затвора на Камса. Сложил момиченцето на леглото на Деваки, съпругата си, закопчал отново нозете си в железните окови и застанал както преди. Изтощена от родилните болки, Яшода била заспала без да разбере дали е родила момче или момиче.”[3]

Говорихме за позицията на Васудева и Деваки – колко себеконтрол и аскеза били извършили, за да получат Кришна за син. При това те получили Васудева Кришна – Кришна в Неговото великолепие, във величествения Му божествен облик. Но да сте чували някога Нанда Махарадж и Яшода Мая да са извършвали някакви жертви или отречения? Не, никакви. Те получили Кришна като дар. Дар Божи. И така, ако трябва да изберем между позицията на Васудева-Деваки и Нанда-Яшода, кое бихте предпочели? В продължение на 12 000 небесни години да се храните само със сухи листа и понякога леко да вдишвате? Или да сте толкова мили на Кришна, че Той да дойде при вас като дар? От това можем да разберем изключително фината и възвишена позиция на Нанда и Яшода.

Разбира се, това не означава да не предприемате никакви жертви и отречения. Недейте да ме цитирате. „Тиртха Махарадж каза: „Никакви отречения!” Не съм казал това. Ние почитаме Нанда Баба и Яшода Мая като емблема на безкористната посветеност. Обожаваме и ценим позицията на паришадите те са толкова близки на Кришна, че Той идва при тях без никакви други изисквания. Това означава, че е готов да се откаже от божествената си позиция. Няма ни корона, ни божествено великолепие; Той иска да дойде съвсем близо до Своите възлюбени предани. Готов е да се роди в затвора, готов е да прекоси бурната река, само и само да общува със Своите предани. Не е ли красиво това? Ние търсим Бога, а Той търси Своите свидни предани. Той се нагърбва с неприятностите; нима ние не сме готови да поемем някакви малки неприятности?

Ако аз трябваше да избирам между позицията на Нанда Баба-Яшода и Васудева-Деваки, готов съм да приема отреченията, ако това е ключът да постигна за вас позицията на Нанда Баба и Яшода Мая.

[1] „Шримад Бхагаватам” 10.3.47-49

[2] „Шримад Бхагаватам” 10.3.50

[3] „Шримад Бхагаватам” 10.3.50-53



vasudeva-carrying-infant-krishna-across-river-yamuna

(из лекции Свами Тиртхи, 25.08.2016 утром, Лудащо) 

(продолжение с предыдущей пятницы) 

 „Под влиянием Йогамайи все привратники крепко спали, утратив способность что-либо воспринимать, и остальные обитатели дома тоже погрузились в глубокий сон. Когда восходит солнце, тьма исчезает сама собой; подобно этому, когда у дверей появился Васудева, эти двери, окованные железом и запертые на железные засовы и цепи, открылись сами собой. В тучах рокотал гром и шел дождь, поэтому Ананта-нага, экспансия Верховной Личности Бога, следовал за Васудевой от самого дома, раскрыв Свои капюшоны, чтобы защитить от дождя Васудеву и его трансцендентного ребенка.”[1]

Васудева внезапно стал частью череды чудес. Он получил вдохновение. Затем он вывел ребенка из опасного места, двери открылись, и влияние тюрьмы прекратилось. Разве это не символично? Когда с вами Кришна, ваши цепи разорваны, дверь открыта, тьма иллюзий рассеяна. Итак, все благоприятные знаки и вещи начинают происходить в вашей жизни. Хотя все было очень благоприятно, когда явился Кришна, тем не менее сейчас тучи собрались вместе, чтобы пролиться дождем и мягко прогреметь. Васудева был так поглощен, что даже не заметил змею за спиной.

 „Из-за непрестанных дождей, посланных полубогом Индрой, вода в Ямуне поднялась, и ее пенистые волны ярились, вселяя страх. Но подобно тому как великий Индийский океан когда-то пропустил Господа Рамачандру, позволив Ему построить мост, река Ямуна расступилась перед Васудевой, позволив ему перейти ее”.[2]

Но этот момент особенный. Много раз люди спрашивают, почему Кришна черный. Потому что обычно в нашей культуре черный не ассоциируется с чем-то очень благоприятным. Но что произошло, когда Васудева пересекал Ямуну? Он нес Кришну на голове под защитой Ананта-шеши. Но так как была буря и была поздняя ночь, а он был весь день в ожидании рождения ребенка, Васудева внезапно сделал неверный шаг. Он немного поскользнулся, и Кришна упал в воду. Конечно, Васудева тут же выхватил Кришну из воды, но было уже поздно. Потому что какого цвета Ямуна? Это не желтый, это не красный; он темно-синий, почти черный. Итак, почему Кришна черный? Что мы можем сказать?

 „Добравшись до дома Махараджи Нанды, Васудева увидел, что все пастухи крепко спят. Тогда он положил своего сына на постель Яшоды, взял на руки ее дочь, экспансию Йогамайи, и вернулся в свое жилище, темницу Камсы.Васудева положил девочку на постель Деваки и, замкнув у себя на ногах железные кандалы, вновь стал пленником. Яшоду, обессиленную родами, сморил крепкий сон, и она не знала, кто у нее родился.”[3]

Мы обсуждали положение Васудевы и Деваки — сколько самоконтроля и аскезы они совершили, чтобы получить Кришну. И они приняли Васудеву Кришну – Кришну в Его великолепии, в Его величественной божественной форме. Но есть ли у вас информация о том, что Нанда Махарадж и Яшода Майя совершали какие-то жертвоприношения или аскезу? Нет, ноль. И они получили Кришну в подарок. Божий дар. Итак, если нам придется выбирать между положением Васудевы-Деваки и Нанды-Яшоды, что вы предпочитаете? Жить 12 000 небесных лет, питаясь только сушеными листьями и иногда немного дыша? Или вы так милы с Кришной, что Он приходит к вам как подарок? Отсюда мы можем понять чрезвычайно деликатное и высокое положение Нанды и Яшоды.

Конечно, это не означает, что вы не должны идти на какие-либо жертвы и аскезу. Не цитируйте меня. „Тиртха Махарадж сказал: „Никакой тапасьи”. Я этого не говорил. Мы поклоняемся Нанде Бабе и Яшоде Майе как символам бескорыстной преданности. Мы поклоняемся и ценим положение паришад — они были так близки к Кришне, что Он приходит без каких-либо других требований. Это означает, что Кришна готов отказаться от Своего божественного положения. Нет шлема, нет божественного великолепия; Он хочет приблизиться к Своим возлюбленным преданным. Готов родиться в тюрьме, готов пересечь бурную реку, чтобы общаться со Своими преданными. Разве это не красиво? Мы ищем Бога, а Он ищет Своих любимых преданных. Он берет на себя трудности; Разве мы не готовы немного потрудиться?

Если мне придется выбирать между положением Нанды Бабы-Яшоды или Васудевы-Деваки, я готов принять аскезу, если это является ключом к достижению для вас положения Нанды Бабы и Яшоды Майи.

[1] „Шримад Бхагаватам” 10.3.47-49

[2] „Шримад Бхагаватам” 10.3.50

[3] „Шримад Бхагаватам” 10.3.50-53



люлка

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Pavitra: Gurudev, when I asked what the first step in spiritual life is, you said that this is the taste. Where is this initial taste coming from? Do we have it when we come here? Or we somehow develop it? Who is the owner of this taste?

Swami Tirtha: Mahaprabhu. And He is madly distributing this taste! He doesn’t consider: ‘Whether I will run out of the stock or not’. Really! Because the ecstatic love mystery was not revealed in that intensity before Him. So we can say that His contribution to the religious concept in general is extraordinary.

This original taste is of course there in the spiritual realm. It’s made of rasa. It is the realm of ananda. And that ananda is drop by drop penetrating into the heart of the devotee. How is that? Golokera prema-dhana harinama-sankirtana[1] – the prema, the divine love of Goloka is included in harinam. So this is the way to connect back to this beautiful stage of reality.

Ultimately we should think: who possesses the initial rasa, the adi-rasa? To put it simpler: who is the most happy in this whole existence?

Hayagriva: Shrimati Radharani?

Swami Tirtha: Heeeey!!! You come too fast. We might think that God is most happy. Because He is the most-most-most – so He must be the most happy. But actually from Him somebody should extract this nectar and enjoy it – and this is, as you said, His loving potency, Love personified.

But from devotional service that ‘I act under instruction and I try to do the best’ I think we came too far.

 

(to be continued)

 

[1] A verse from a song of Narottam das Thakur



люлка

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Pavitra: Gurudév, amikor korábban kérdeztem Tőled, hogy mi az első lépés a lelki életben, azt mondtad, hogy a lelki íz. Honnan jön ez a kezdeti íz? Ezzel már eredendően rendelkezünk, amikor ide jövünk vagy esetleg valahogy fokozatosan fejlődik ki bennünk? Ki ennek az íznek a tulajdonosa?

Szvámí Tírtha: Maháprabhu az, aki mérhetetlenül osztja szét ezt az ízt! Nem mérlegel: ‘Kifogy a készletem vagy sem’. Tényleg így van! Az eksztatikus szeretet misztériuma nem tárult fel ilyen intenzitásában Maháprabhu megjelenése előtt. Azt mondhatjuk, hogy a hozzájárulása a vallási elvekhez egészen rendkívüli.

Ez az eredeti íz természetesen a lelki birodalomban létezik. A raszából jön. Ez az ánanada birodalma. És ez az ánanda cseppenként hatol be a bhakták szívébe. Hogyan lehetséges ez? Gólókéra préma-dhana harináma-szankírtana1  – a préma, Gólóka isteni szeretete a harinámban is jelen van. Tehát ez a módja, hogy visszakapcsolódjunk ehhez a gyönyörű valósághoz.

Végül azon kellene gondolkoznunk: vajon ki birtokolja ezt a kezdeti raszát, az ádi-raszát? Egyszerűbben fogalmazva: ki a legboldogabb ebben az egész létezésben?

Hajagríva: Srímatí Rádhárání?

Szvámí Tírtha: Hééé! Túl gyors vagy! Azt gondolhatnánk, hogy Isten a legboldogabb, hiszen Ő a leg-leg-leg – tehát neki kellene a legboldogabbnak is lennie. De kell, hogy legyen valaki, aki kivonja Belőle ezt a nektárt és elsőként élvezi; és Ő, mint ahogy mondtad, az Úr szeretet energiája, a megtestesült Szeretet.

De az odaadó szolgálattal, miszerint „irányítás alatt cselekszem és próbálom a legjobban végezni” elég messzire juthatunk.

 (folytatása következik)

1Naróttam dász Thákur verse

 



люлка

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Павитра: Гурудев, когато попитах коя е първата стъпка в духовния живот, ти каза, че е вкусът. Откъде идва този първоначален вкус? Имаме ли го, когато идваме тук? Или по някакъв начин го развиваме? Кой е притежателят на този вкус?

Свами Тиртха: Махапрабху. И Той безразсъдно раздава този вкус! Не пресмята: „Дали ще ми свърши запасът или не”. Наистина е така! Защото екстатичният любовен мистицизъм не е бил развит с такъв интензитет преди Него. Затова можем да кажем, че Неговият принос към разбирането за религия най-общо казано е изключителен.

Този изначален вкус разбира се присъства в духовната сфера. Тя е направена от раса. Там е царството на раса. И тази ананда капка по капка прониква в сърцето на предания. Как е казано? Голокера према-дхана харинама-санкиртана[1]према, божествената любов от Голока, присъства в харинам. Така че това е пътят да възстановим връзката си с онова прекрасно ниво на реалност.

В края на краищата трябва да се замислим кой притежава изначалната раса, ади-раса? Да го кажем по-простичко: кой е най-щастлив в цялото битие?

Хаягрива: Шримати Радхарани?

Свами Тиртха: Хей! Много си бърз. Можем да си мислим, че Бог е най-щастливият. Понеже Той е най-най-най – значи трябва да е и най-щастливият. Но всъщност от Него някой извлича нектара и му се наслаждава – и това е, както ти каза, Неговата любовна енергия, олицетворената Любов.

Но от определението за предано служене: „действам под напътствие и се стремя да го правя по най-добрия начин,” мисля, че стигнахме твърде далеч.

 

(следва продължение)

[1] Стих от песен на Нароттам дас Тхакур