Archives

Calendar

January 2022
M T W T F S S
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  



Archive for January 16th, 2022

driving the thoughts away

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

What are the gradations of service, of servitude? The most brutal form is slavery. At the same time this is the highest also. Because then I’m not my own master, but I’m fully in the possession of somebody else. But this is difficult to understand, no doubt. Therefore many people think that the selfless service is the highest principle.

Then another level of servitude is when consciously, intentionally you identify yourself as a servant. Then when you are a humble servant. And finally the less positive term is the forced service – when you are obliged to do something and although you don’t like it, nevertheless you fulfill it.

So, the top level of servitude is this selfless service and on the divine platform this is devotional service. We always need a qualified service – not a simple service, but a qualified one. And therefore devotional service is the top.

But if we have a service, we also have to observe the motivation. On the job what is your motivation?

Answer: Salary.

Swami Tirtha: We have two motivations: ‘To save my time and to obtain the boss’s money’ – if you are an employee. But this is not a very high motivation. We have to qualify a little bit more. Nevertheless the benefit, any kind of benefit is a motivation for a long time. So the measurement for development of our understanding of service is how selfless it is, how much you are free from the attachment to the fruits. And beyond time, money and benefits there is one very subtle motivation – this is the appreciation. That people appreciate what you do – it gives a very deep satisfaction. What does it mean in service? You serve until it is appreciated. Or if the receiver will say: “Ah, you are such a nice servant!” Then you are ready to do more. If there is no feedback – it’s more difficult to perform.

We have to be aware of these subtle motivations also and not to be on the hook of the feedback of people. People are starving for feedback. Isn’t it? We are starving for appreciation. But be conscious that this is also a subtle enjoyment.

And especially in devotional circles there is one very special feature: if you invent the service, you are very happy and it’s so easy to perform it. But as soon as your spiritual master will say: “Ah, very nice service! Just please go on with this!” – with the same thing – it starts to become a disaster, it’s so difficult! It’s not that he told you: “Please, do this,” but he agreed: “All right, you invented something for your satisfaction – go ahead!” – immediately it changes.

So we have to be very attentive in our observation. We have to analyze ourselves and we have to catch ourselves if we are in this trap. Do you agree? I think many times it happens. Until this is your business, you are very enthusiastic to do it; but as soon as you get an approval for that, you start to lose your enthusiasm.

In service we have to consider two consequences. One is the shreyas – what is useful, utility; and the other one is the preyas – which is very dear. Preyas comes from priya. Unfortunately this is obvious that the human being is designed to accept and follow which is more charming and sweeter than what is more useful. Usually we are like this. We try to enjoy the happiness derived from the senses and the contact of the sense objects, which in the beginning feels like nectar, but at the end turns a little bitter; instead of the sattvic happiness that you can derive from other practices, which in the beginning feels a little bitter, but later it becomes like nectar.

(to be continued)

 



driving the thoughts away

(Tírtha Szvámí 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Milyen fokozatai vannak a szolgálatnak, a szolgaságnak? A legdurvább formája a rabszolgaság. Ugyanakkor ez a legmagasabb szintje is, hiszen akkor nem a magunk mesterei vagyunk, hanem teljesen valaki más birtokol bennünket. Ezt nagyon nehéz megérteni, kétségtelen; ezért sokan azt gondolják, hogy az önzetlen szolgálat a legmagasabb elv.

A szolgaság egy másik szintje, amikor tudatosan, szándékosan szolgaként azonosítjátok magatokat, alázatos szolgák vagytok. Végül, a legkevésbé pozitív megnevezés, a kényszerszolgálat –, amikor kötelesek vagytok valamit megtenni; bár nincs ínyetekre, annak ellenére mégis megteszitek.

Tehát a szolgaság legmagasabb szintje ez az önzetlen szolgálat, mely isteni szinten az odaadó szolgálat. Mindig minőségi szolgálatra van szükségünk – nem egyszerű szolgálatra, hanem minőségi szolgálatra. Ezért az odaadó szolgálat a legmagasabb.

Ha van szolgálatunk, figyelnünk kell a motivációra is. A munkában mi a motivációtok?

Válasz: A fizetés.

Tírtha Szvámí: Kétféle motivációnk van: ’Egyrészt, hogy időt spóroljunk, a másik pedig, hogy ugyanannyi fizetést kapjunk, mint a főnöknek van’ –, abban az esetben, ha alkalmazottak vagytok. Viszont ez nem egy magas motiváció. Egy kicsit magasabb minőségre kell törekednünk! Ennek ellenére a haszon, akármekkora is, ami motiválni fog hosszú ideig. Tehát a fejlődés mércéje az, hogy milyen az önzetlen szolgálatról való megértésünk, mennyire tudunk mentesek maradni a munkánk gyümölcséhez való ragaszkodástól. Az időn, a pénzen és a hasznon túl van egy nagyon finom motiváció is – mégpedig a megbecsülés. Az emberek megbecsülik azt, amit csináltok – ez nagyon mély elégedettséget tud adni. Mit jelent ez a szolgálat terén? Addig végzitek a szolgálatotokat, amíg el nem ismerik vagy ameddig a szolgálatot elfogadó azt nem mondja, hogy: „Nagyon ügyes szolgák vagytok!” Akkor készen álltok arra, hogy még többet megtegyetek. Ha nincs visszajelzés – akkor nehezebb megtenni vagy folytatni azt.

Viszont óvatosnak kell lennünk ezekkel a finom motivációkkal is, nehogy az emberek reakcióitól függjünk csupán. Az emberek éhezik a visszajelzéseket, igaz? Szomjúhozzuk a megbecsülést. Legyetek tudatosak arról, hogy ez is egy finom motiváció, anyagi örömforrás.

S különösen a vallási körök jellegzetessége az, hogy: ha ti találjátok ki a szolgálatot, akkor nagyon boldoggá tesz benneteket és könnyű elvégeznetek. De, amint a lelki tanítómesteretek mondja azt ugyanarra a dologra, hogy: „Ó, ez nagyon szép szolgálat! Csak folytassátok, kérlek!” – akkor azonnal katasztrofálissá és nagyon bonyolulttá válik! Pedig nem azt mondta nektek, „Kérlek csináljátok” csak egyetértett veletek: „Jól van, ha kitaláltátok magatoknak, akkor folytassátok!” – azonnal megváltozik az egész.

Tehát nagyon figyelmesnek kell lennünk a tapasztalataink során. Meg kell vizsgálnunk magunkat és észrevenni, ha beleléptünk ebbe a csapdába. Egyetértetek? Azt hiszem ez sokszor megtörténik. Amíg ezt ti szeretnétek, addig nagyon lelkesek vagytok, de amint megkapjátok a beleegyezést, elveszítitek a lelkesedéseteket.

A szolgálatban két következménnyel kell számolnunk. Az egyik a sréjasz – ami hasznos; és a másik a préjasz – ami pedig nagyon kedves. A préjasz a prija szóból ered. Sajnos eléggé nyilvánvaló, hogy az embert arra teremtették, hogy elfogadja és kövesse az elbűvölőbb és édesebb dolgokat, mint a hasznosabbakat. Általában ilyenek vagyunk. Próbáljuk élvezni az érzékekből származó örömet és az érzéktárgyakkal való kapcsolatot, amit az elején nektárnak érzünk, de a végén keserűvé válik; viszont a szattvikus boldogság, ami másmilyen gyakorlatokból származik, az elején kissé keserű, de később nektárrá válik.

(folytatása következik)



driving the thoughts away

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник) 

Какви са градациите на служенето? Най-грубата форма е робство. В същото време тя е и най-висшата. Защото тогава аз не съм си господар, а съм изцяло в притежание на някой друг. Но това, без съмнение, е трудно да бъде разбрано. Затова мнозина считат, че безкористното служене е най-висшият принцип.

Следващото ниво на служене е когато съзнателно, преднамерено отъждествявате себе си като слуга. След това – когато сте смирен слуга. И накрая, най-малко позитивният термин е принудителното служене – когато сте задължени да правите нещо и макар да не ви харесва, все пак го изпълнявате.

И така, най-високото ниво на служене е безкористното служене, а на божественото ниво това е преданото служене. Винаги се нуждаем от окачествено служене – не просто служене, а качествено. Затова преданото служене е най-високо.

Но ако е налице служене, трябва да видим каква е и мотивацията. На работа каква е вашата мотивация?

Отговор: Заплатата.

Свами Тиртха: Имаме две мотивации: „Да си спестя време и да получа парите на шефа” – в случай, че сте наети. Но това не е кой знае колко висша мотивация. Трябва малко повече да се квалифицираме. Все пак ползата, какъвто и да било вид полза – тази мотивация остава за дълъг период от време. Така че мерилото за развитие на нашето разбиране за служене е доколко безкористно е то, доколко сте свободни от привързаността към резултата. А отвъд времето, парите и ползите, има и една много фина мотивация – признанието. Хората да оценяват какво правите – това носи много дълбоко удовлетворение. Какво означава това в служенето? Че служите докато ви ценят. Или ако получателят каже: „О, какъв прекрасен слуга си!” Тогава сте готови да направите и още. Ако няма обратна връзка е по-трудно да служите.

Трябва да сме осъзнати и за тези по-фини мотивации и да не се хващаме на кукичката на отклика на хората. Хората жадуват за обратна връзка. Не е ли така? Ние жадуваме да ни оценят. Но осъзнайте, че това също е фино наслаждение.

И особено в средите на преданите има една много специална особеност: ако сами си измислите служене сте много щастливи и с лекота го вършите. Но само щом духовният ви учител ви каже: „О, какво хубаво служене! Просто продължавай да го правиш!” – същото нещо! – то се превръща в бедствие, толкова е трудно! Не, че той ви е казал: „Моля те, прави това”; той просто се е съгласил: „Добре, измислил си нещо, което те удовлетворява – действай!” – но то незабавно се променя за вас.

Така че трябва да сме много внимателни в своето самонаблюдение. Трябва да се самоанализираме и да се улавяме ако сме попаднали в този капан. Съгласни ли сте? Мисля, че това се случва често. Докато си е ваша работа го вършите с голям ентусиазъм; но само щом бъде одобрено, започвате да губите своя плам.

В служенето трябва да имаме предвид две следствия. Едното е шреяс – каквото е полезно и пригодно; а другото е преяс – каквото ни е много скъпо. Преяс идва от прия. Уви, очевидно човешкото същество е устроено така, че да приема и следва това, което е по-очарователно и сладко, отколкото това, което е по-полезно. Обикновено сме такива. Стремим се да се наслаждаваме на щастието, извлечено от сетивата в досега им със сетивните обекти, което в началото ни се струва като нектар, но накрая почва да нагарча; обратно на саттвичното щастие, което можете да извлечете от практиките – то в началото сякаш малко горчи, но по-късно се превръща в нектар.

 

(следва продължение)