Archives

Calendar

January 2022
M T W T F S S
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  



Archive for January 9th, 2022

70665757_2427625107292465_4648188756497530880_n

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2017 morning, Sofia)

We studied the neutral relationship. And as we perceive sometimes neutral relationships on the human platform, we understand that this is killing, very painful. But in a positive sense if we can apply that, it brings a kind of stability of consciousness, the finish of inner fight and a kind of stabilized, conscious state of mind of the existence of God. And in the divine relationships this neutrality means that not so much activity is manifested, but this is a very strong state of mind.

Yet if we want to analyze further, we have to add something more to this fixed state of mind. And the first step, if we enhance this fixed consciousness of the Supreme, is some activity. This activity is service. Do you like that term? Usually we don’t like it. We want to be in the enjoyer position, not in the service mood. Although our life is basically service: we serve our family members, we serve our boss, we serve our desires, we serve our dog. Life is service; sometimes you rebel against this service commitment – especially the Bulgarians, because you are big freedom-fighters – but other times you do it naturally. For a mother to think: ‘Ah, this is a painful service to my child!’ – it’s just impossible, it doesn’t exist. And sometimes fathers are very happy to make their sons happy; they serve them in so many different ways. So there are certain cases when this service mood is a natural flow – and we love it! We are happy to do it.

Nevertheless sometimes we think that service is against freedom. Yet this is something very important that we have to understand; as it is declared in the Gita 2.64: “But a person free from all attachment and aversion and able to control his senses through the regulative principles of freedom can obtain the complete mercy of the Lord.” That means freedom has some rules. And if we follow the rules of freedom, then we can achieve the complete mercy of the Supreme – prasadam. Prasad is not only the sanctified foodstuff, but this is the extended mercy of the Supreme.

And many times we might think that service is a one way road, but it is not. It’s a mutual relationship. Service is a mutual relationship. There must be someone who is serving, who is giving; and there must be someone who is accepting. Which is more important?

Answers: Accepting. Both. They cannot exist without each-other.

Swami Tirtha: Once devotees asked: “How does the food become sanctified? How does it turn into prasadam? Did I make the ritual? I bring the plate and I chant the mantras and I throw the water and I ring the bell – is this what makes this normal foodstuff into a sanctified one? Is this my offering, my service that will turn the foodstuff into prasadam?” And actually we can say: no! It becomes prasadam if it is accepted. If Krishna accepts it – then it turns into prasadam. If you make all the extra rituals, but He doesn’t accept it – it’s not prasadam. So, following this principle I say: the accepting party is a little more important.

 

(to be continued)



70665757_2427625107292465_4648188756497530880_n

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából) 

Nemrégiben tanulmányoztuk a semleges viszonyt, melynek eredményeképpen megértettük és a tapasztalatok alapján arra jutottunk, hogy az emberi viszonyokban ez meglehetősen kínzó és fájdalmas tud lenni. Viszont, ha pozitív módon tudjuk alkalmazni, akkor egyfajta kiegyensúlyozott tudatállapotot, a belső harc végét és szilárd tudatosságot  eredményez Isten létezéséről. Az isteni kapcsolatoknál ez a semlegesség azt jelenti, hogy nem nyilvánul meg túl sok aktivitás, de ez egy nagyon erős tudatállapot.

Mégis, ha tovább szeretnénk elemezni, hozzá kell tennünk még valamit ehhez a rögzített tudatállapothoz. Az első lépés, hogy fokozhassuk ezt a Legfelsőbbre rögzített tudatállapotot, valamilyen tevékenység hozzáadásával lehetséges. Ez a tevékenység a szolgálat. Szeretitek ezt a szót? Általában nem kedveljük. Nem a szolgálói hangulatban szeretnétek lenni, hanem az élvező, kihasználó helyzetében. Jóllehet az életünk lényegét tekintve szolgálatokból áll: szolgáljuk a családtagjainkat, a főnökünket, a vágyainkat és a kutyáinkat. Az élet szolgálat; olykor fellázadtok a szolgálatvégzés kötelezettsége ellen – különösen a bolgárok, mert nagy szabadságharcosok vagytok –, de máskor természetes módon csináljátok. Ahogyan egy édesanya gondolkozik: ‘Olyan fáradtságos szolgálni a gyerekeimet!’ – ez egyszerűen lehetetlen, ilyen nincs. Az apák is nagyon örülnek, ha boldoggá tehetik fiaikat; sokféleképpen szolgálják őket. Vannak olyan helyzetek, amikor ez a szolgálói hangulat természetesen áramlik – és ezt nagyon szeretjük! Boldogok vagyunk, ha csinálhatjuk.

Mégis néha azt gondoljuk, hogy a szolgálat megfoszt bennünket a szabadságunktól. Márpedig ez valami nagyon fontos dolog, amit meg kell értenünk; ahogy a Gítá 2.64. verse kijelenti: „De aki képes a szabadság szabályozó elveinek gyakorlása által uralkodni az érzékszervein, az elnyerheti az Úr teljes kegyét, s ily módon megszabadulhat minden ragaszkodástól és ellenszenvtől.” Ez azt jelenti, hogy a szabadság eléréséhez szükség van szabályokra és ha követjük ezeket, akkor elérhetjük a Legfelsőbb teljes kegyét – a praszádamot. A praszád szó jelentése nem csak a megszentelt ételre vonatkozik, hanem a Legfelsőbb kegyének kiáradását is jelenti.

Sokszor azt gondolhatnánk, hogy a szolgálat pusztán egyirányú út, de nem az. Ez egy kölcsönös kapcsolat. A szolgálat egy kölcsönös kapcsolat! Kell, hogy legyen, aki szolgál, aki ad és kell valaki, aki ezt elfogadja. Melyik fontosabb?

Válaszok: Elfogadás. Mindkettő. Nem léteznek egymás nélkül.

Tírtha Szvámí: Egyszer azt kérdezték a bhakták: „Hogyan válik az étel megszenteltté? Hogyan változik át praszádammá? A rituálém által? Beviszem a tányért, elzengem a mantrát, meglocsolom szentelt vízzel és csengetek a csengővel – ez az, ami az ételt megszenteltté változtatja? A felajánlásom és a szolgálatom az, ami az ételt praszádammá változtatja?” Igazából azt mondhatjuk nem! Akkor válik praszádammá, ha elfogadják. Ha Krsna elfogadja – akkor válik paszádammá. Ha az összes rituálét megcsináljátok, de Ő nem fogadja el, akkor az nem praszádam. Tehát azt mondom kövessétek ezt az elvet: az elfogadó fél egy kicsit fontosabb.

(folytatása következik)



70665757_2427625107292465_4648188756497530880_n

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2017 сутрин, София)

Изучавахме неутралните взаимоотношения. И тъй като понякога сме усещали неутрално отношение на човешко ниво, разбираме, че това е нещо убийствено, много болезнено. Но ако съумеем да го приложим в позитивен смисъл, то донася един вид устойчивост на съзнанието, слага край на вътрешната борба и е стабилно, осъзнато за съществуването на Бога състояние на ума. А в божествените взаимоотношения тази неутралност означава, че не се проявяват кой знае какви действия, но е много устойчиво състояние на ума.

Но ако искаме да продължим с анализа, трябва да добавим още нещо към това устойчиво състояние на ума. И първата стъпка, ако разширим тази стабилна осъзнатост за Всевишния, е някакво действие. Това действие е служене. Нрави ли ви се този израз? Обикновено не ни се нрави. Искаме да сме в позицията да се наслаждаваме, а не в настроение на служене. Макар че животът ни е основно служене: служим на членовете на семейството си, служим на шефа си, служим на желанията си, служим на кучето си. Животът е служене; понякога се бунтувате срещу това неспирно служене – особено вие, българите, понеже сте големи борци за свобода – но друг път го вършите естествено. За една майка да си мисли: „Ох, колко е болезнено да служа на детето си!” – е просто невъзможно, то не съществува. И бащите с радост правят децата си щастливи; служат им по множество различни начини. Така че има случаи, когато настроението за служене е естествен поток и ние обичаме да го правим, щастливи сме да го правим.

При все това понякога си мислим, че служенето ограничава свободата. Но това е нещо много важно, което трябва да разберем; както е казано в „Гита” 2.64: „Ала онзи, който е свободен от всяка привързаност и отблъскване, и е способен да овладява сетивата си посредством предписаните принципи на свободата, може да добие пълната милост на Бога.” Това означава, че свободата си има правила. И ако следваме правилата на свободата, ще можем да постигнем пълната милост на Всевишния – прасадам. Прасад е не само осветената храна, а е проявената милост на Бога.

И често може да си мислим, че служенето е еднопосочно, ала то не е. Това е взаимна връзка. Служенето е взаимна връзка. Трябва да има някой, който служи, който дава; и трябва да има някой, който приема. Кое е по-важно?

Отговори: Приемането. И двете. Те не могат да съществуват едно без друго.

Свами Тиртха: Веднъж бхактите попитаха: „Как храната става осветена? Как се превръща в прасадам? Аз ли правя ритуала? Донасям чинията, казвам мантрите, поръсвам с вода, звъня с камбанката – това ли е, което превръща нормалната храна в осветена? Моето предлагане, моето служене ли прави от обикновената храна прасадам?” И всъщност можем да отвърнем: не! Тя става прасадам ако е приета. Ако Кришна я приеме – тогава се превръща в прасадам. Дори да извършите какви ли не допълнителни ритуали, ако Той не я е приел – това не е прасадам. Така че, следвайки този принцип, казвам: приемащият е малко по-важната страна.

(следва продължение)