Archives

Calendar

January 2022
M T W T F S S
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  



Archive for January, 2022

pushpanjali

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

So far we have discussed only service, now we have to discuss devotional service. So, what is the definition of devotional service? Priya?

Krishna Priya: Service with dedication and love. Again it became romantic.

Swami Tirtha: All right, all right – this is one side. And what is the other side, other qualification?

Sanatana: When you serve in accordance with the instructions in the holy books given by God.

Swami Tirtha: Good, good. So it comes from Him, right? This is very close to the exact definition of devotional service. My dear ones, you have to do it under instruction. Didn’t you hear that little part? You all know the romantic part, but the rule and regulation is that I act under instruction. Because if everybody starts his or her very devotional offerings in the temple like this and like that, then it’s a disaster. It’s a mix of rasa, sometimes with bad taste.

This is something very important – please, try to embrace it in your hearts: devotional service means that I act according to instructions and I try to do it with the best of my enthusiasm. These are the two requirements: act under instruction and do it nicely, enthusiastically. You must know this! Even if you wake up from bed, you have to be able to give that definition.

vasudeve bhagavati

bhakti-yogah prayojitah

janayaty ashu vairagyam

gyanam ca yad ahaitukam[1]

The definition of devotional service in the Shrimad Bhagavatam is vasudeve bhagavati – “to Vasudeva Bhagavan, the Supreme Lord Vasudeva, supreme intelligence” – bhakti-yogah prayojitah – “to serve Him with devotion”. And then what will be the result of such a selfless and devotional service to the Supreme? Vairagyam and gyanam will come to you. Freedom from entanglement and divine knowledge will come to you. So, the results of devotional service are these two very beneficial features. You will achieve your freedom from the material entanglement and you will achieve divine knowledge – it will come to you.

yad atra kriyate karma

bhagavat-paritoshanam

gyanam yat tad adhinam hi

bhakti-yoga-samanvitah[2]

“Whatever you do for the satisfaction of the Supreme Lord that is called bhakti, divine love or service. And the natural consequence of this is gyanam, divine knowledge.”

These are the benefits of devotional service. You will achieve your freedom and you will achieve the understanding how to proceed further.

Now I give you a little homework – to collect the nine processes of bhakti, the 64 elements of bhakti, the five most important practices in bhakti and the six steps of dedication.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam 1.2.7

[2] Shrimad Bhagavatam 1.5.35



pushpanjali

(Tírtha Szvámí 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Eddig csak a szolgálatról beszéltünk, most beszélnünk kell az odaadó szolgálatról is. Tehát mi az odaadó szolgálat definíciója? Prija?

Krsna-prija: Odaadással és szeretettel végzett szolgálat. Ez ismét romantikusra sikerült.

Tírtha Szvámí: Rendben – ez az egyik oldal. Mi a másik oldal, a másik feltétel?

Szanátan: Amikor a Szentírásokkal összhangban végzed a szolgálataidat, melyek az Úrtól származnak.

Tírtha Szvámí: Jó, jó. Tehát Tőle jönnek, igaz? Ez nagyon közel áll az odaadó szolgálat pontos meghatározásához. Kedveseim, útmutatás alapján kell cselekednetek. Még nem hallottátok ez az apócska részletet? Mindannyian ismeritek a romantikus részt, de a szabály és az előírás az, hogy utasítás szerint cselekszem! Ha mindenki a saját szeretetteljes felajánlásával kezdi a templomba így vagy úgy, az egy katasztrófa. Az a raszák keveredése, néha meglehetősen rossz ízléssel.

Ez egy lényeges dolog – kérlek, próbáljátok ezt a szívetekbe zárni: az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy útmutatás szerint cselekszem és megpróbálom ezt a legnagyobb lelkesedéssel tenni. Két feltétel van: útmutatás szerint cselekedni, szépen és lelkesedéssel. Ezt tudnotok kell! Még, ha az ágyból keltenek is fel titeket, ezt a definíciót el kell tudnotok mondani.

vászudévé bhagavati

bhakti-jógah prajódzsitah

dzsanajatj-ásu vairágjam

gjánam csa jad ahaitukam[1]

Az odaadó szolgálat definíciója a Srímad Bhágavatam szerint: vászudévé bhagavati   –  „Vászudév Bhagavánnak, a Legfelsőbb Úr Vászudévának, a legfelsőbb intelligenciának” – bhakti-jógah prajódzsitah – „odaadással szolgálni Őt”. Majd mi lesz az eredménye a Legfelsőbb önzetlen, odaadó szolgálatának? Vairágjam és gjánam. Mentesek lesztek a bonyodalmaktól és isteni tudásban részesültök. Tehát az odaadó szolgálat eredménye ez a két nagyon hasznos áldás lesz. Elnyeritek az anyagi bonyodalmaktól való mentességet és isteni tudásra tesztek szert – ezek rátok fognak szállni.

jad atra kriyaté karma

bhahavat-paritósanam

gjánam jat tad adhínam hi

bhakti-jóga-szamanvitam[2]

 

„Bármilyen munkát is végez az ember ebben az életében az Úr missziójának beteljesítése érdekében, azt bhakti-yogának, az Úr transzcendentális szerető szolgálatának nevezik, s amit tudásnak hívnak, az természetes velejárója mindennek.”

Ezek az odaadó szolgálat áldásai. Elnyeritek a szabadságot és megértitek, hogyan haladjatok tovább.

Most adok egy kis házi feladatot – gyűjtsétek össze a bhakti kilenc gyakorlatát, a bhakti 64 elemét, a bhakti öt legfőbb gyakorlatát és az odaadás hat fokozatát.

(folytatása következik)

1. Srímad Bhágavatam 1.2.7.
2. Srímad Bhágavatam 1.5.35.



pushpanjali

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Досега говорихме само за служенето, сега трябва да поговорим за преданото служене. Каква е дефиницията за предано служене? Прия?

Кришна Прия: Служене с посветеност и любов. Отново стана романтично.

Свами Тиртха: Добре, добре – това е едната страна. А коя е другата страна, другата квалификация?

Санатана: Когато служиш в съответствие с насоките в светите книги, дадени от Бог.

Свами Тиртха: Добре, добре. Значи да идва от Него, нали? Това е много близо до точното определение за предано служене. Скъпи мои, то трябва да се върши под инструкция. Не сте ли чували тази малка подробност? Всички знаете романтичната част, но правилото е: „аз действам под инструкция”. Защото ако всеки започне да върши както му харесва своите много предани приношения в храма, това е катастрофа. Това е смесване на раса – нещо с лош привкус.

Това е много важно – моля ви, опитайте се да го приемете присърце: предано служене означава, че действам под инструкция и се стремя да вложа целия си ентусиазъм. Това са двете изисквания: да действаш под инструкция и да го вършиш добре, ентусиазирано. Трябва да знаете това! И от сън да ви събудят, трябва да сте способни да дадете тази дефиниция.

васудеве бхагавати

бхакти-йогах прайоджитах

джанаятй ашу вайрагям

гянам ча яд ахаитукам[1]

Дефиницията за предано служене в „Шримад Бхагаватам” е васудеве бхагавати – „на Васудева Бхагаван, Върховния Бог Васудева, най-висшата интелигентност” – бхакти-йогах-прайоджитах – „да Му се служи с преданост”. И какъв ще бъде резултатът от такова безкористно и предано служене на Бога? Вайрагям и гянам ще дойдат при вас. Свобода от оплитане и божествено знание ще ви споходят. И така, резултатът от преданото служене са тези две много благоприятни характеристики. Ще получите свобода от материалното заплитане и ще добиете божествено знание – то ще ви осени.

яд атра крияте карма

бхагават-паритошанам

гянам ят тад адхинам хи

бхакти-йога-саманвитах[2]

„Каквото и да вършите за удовлетворение на Върховния Бог, то се нарича бхакти, божествена любов или служене. И естествената последица от него е гянам, божествено познание.”

Това са ползите от преданото служене. Ще постигнете освобождение и ще добиете разбиране как да продължите нататък.

Сега ви давам малко домашно – да съберете кои са деветте процеса на бхакти, 64-те елемента на бхакти, петте най-важни практики в бхакти и шестте стъпки на отдадеността.

(следва продължение)

[1] „Шримад Бхагаватам” 1.2.7

[2] „Шримад Бхагаватам” 1.5.35



зодиите

(from a lecture of Swami Tirtha, 25.08.2016 morning, Ludasto) 

“Please therefore, being blessed with many years, explain to us in an easily understandable way, what you have ascertained to be the absolute and ultimate good for the people in general. O learned one, in this Iron Age of Kali men have but a short life. They are quarrelsome, lazy, misguided, unlucky and, above all, always disturbed.”[1]

Before we understood the lifestyle and the daily routine of the sages, of the great saints – they start the day with a sacrifice. And then some inquiries and discussions come – concerning what? The benefit of all living entities. Especially in this Age of Kali which is so much disturbed, we have to find and ascertain what is best to do. And here we find a bitter, but very precise description of this Kali Age. Life is short, but sometimes it takes so much time to spend. Knowledge is limited; there are always some conflicts and quarrels; and we are always disturbed – by fears, by anxieties, by hopes. So, this is the Age of jungle fight. Yet we also agreed that we are not partisans in this jungle, but we are treasure hunters. That means we don’t live in the Kali Age. Because we don’t identify with these standards, we want to live in a different age. Again a quantum jump – to overcome the limitations of time. Before we were connecting back to the time of the sages, now we jump over the limitations of Kali Yuga. The next verse says:

“There are many varieties of scriptures, and in all of them there are many prescribed duties, which can be learned only after many years of study in their various divisions. Therefore, O sage, please select the essence of all these scriptures and explain it for the good of all living beings, that by such instruction their hearts may be fully satisfied.”[2]

This is the most essential question: there are so many varieties of dharma, there are so many different ways of spiritual practice. One lifetime is not enough even to accomplish one. What to speak of trying this one, then jumping to the other and then trying the third one – it’s practically impossible. But “as you, Suta Goswami, had gone through practically all the different varieties of Vedic scriptures, you select for us.”

Now we make another jump because the sages go on elaborating on their question. But let me pick some very essential verses, which answer properly this question. So, ultimately to this question – which is the best process to follow, the most beneficial to all living beings – Suta Goswami gives a very profound answer, which is like homework for all devotees. Even if you awake from your dream, you must know it by heart.

sa vai pumsam paro dharmo

yato bhaktir adhokshaje

ahaituky apratihata

yayatma suprasidati[3]

Because what was included in the question? ‘Specify such a process by which people will be fully satisfied in their heart and soul.’

“The supreme occupation [dharma] for all humanity is that by which men can attain to loving devotional service unto the transcendent Lord. Such devotional service must be unmotivated and uninterrupted to completely satisfy the self”. This is the answer to the inquiry of the sages: select the best process that will make everyone happy. And it is a very broad-minded answer because it doesn’t specify one process, but gives us the essential substance. And what is the essence here? That, by which you can come to this living and loving connection – with the Supreme, not with somebody else! With the head of the divine hierarchy. The two requirements are also mentioned: to be selfless or disinterested; and also to be uninterrupted in this approach. And if you meet these two requirements, then your inner satisfaction is guaranteed.

So, the sages inquired about the welfare of the world and humanity. Suta Goswami was very happy: “Properly you have inquired. Because your questions concern the ultimate benefit of the living beings.” So, whenever we want to inquire from a spiritual person – this is the method, this is the spirit of inquiries: in service mood – how to serve the benefit of the world and through this to serve the happiness of the Supreme Lord.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam, 1.1.9-10

[2] Shrimad Bhagavatam, 1.1.11

[3] Shrimad Bhagavatam, 1.2.6



зодиите

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 25-i ludastói reggeli tanításából) 

„Ezért arra kérünk téged, hosszú élettel megáldottat, magyarázd el nekünk érthetően megállapításodat: mi szolgálja az emberiség abszolút és alapvető javát? Óh, bölcs! Kali vaskorszakában az emberek rövid életűek. Örökké civakodnak, lusták, félrevezetettek, szerencsétlenek, s legfőképpen mindig zavarodottak.”[1]

Tehát nemrégiben megismerhettük a nagy szentek életmódját, hogy miből áll a napi rutinjuk – minden reggelt egy tűzáldozattal kezdenek. Ezt követően tudakozódtak és értekeztek –, mivel kapcsolatban? Mi szolgálja valamennyi élőlény javát? Főleg a kali-jugában, mely annyira zavarodott, meg kell találnunk és meg kell győződnünk arról, hogy mi a legkedvezőbb cselekedet. S itt olvashatjuk egy keserű, de nagyon pontos leírását ennek a kali-kornak. Az élet rövid, de néha mégis olyan hosszúnak tűnik! A tudás korlátozott; mindig vannak konfliktusok, nézeteltérések; és állandóan zavarodottak vagyunk – a félelmeink, az aggodalmaink és a reménykedésünk miatt. Tehát ez a dzsungelharc kora. Abban is egyetértettünk, hogy nem partizánok, ellenállók vagyunk ebben a dzsungelben, hanem kincsvadászok. Ez pedig azt jelenti, hogy mégsem a kali-korban élünk, mivel nem azonosulunk ezekkel a normákkal. Mi egy másik korban akarunk élni! Tehát ismét előjött az a bizonyos kvantum ugrás – mely által legyőzhető az idő korlátja. Nemrégiben visszarepültünk a szentek korába, most pedig átszeljük a kali-juga korlátait. A következő vers pedig így szól:

„Oly sokféle írás van, s mindegyik számtalan kötelességet ír elő, amelyeket csak különféle részleteik hosszú évekig tartó tanulmányozása után lehet elsajátítani. Ezért, óh, szent, arra kérünk, emeld ki és magyarázd el mindezen írások lényegét, minden élőlény javát szolgálva, hogy e tanítás elégedettséggel töltse el szívüket!”[2]

Ez a leglényegesebb kérdés: olyan sokféle dharma létezik és a lelki gyakorlatok is rendkívül sokrétűek lehetnek. Még egy élethossz is kevés, hogy beteljesítsünk egy életet, mit sem szólva arról, ha próbálkozunk, majd egy másikra váltunk, majd egy harmadikra – gyakorlatilag lehetetlen! De „Mivel te, kedves Szúta Gószvámí tulajdonképpen végigolvastad a védikus irodalom valamennyi változatát, te emeld ki a lényeget a számunkra!”

Most pedig ismét ugorjunk egyet, mivel a szentek tovább folytatták, alaposan összegyűjtött kérdéseiket. Hadd emeljek ki néhány nagyon lényeges verset, melyek megfelelő választ adnak erre a kérdésre, hogy melyik folyamat a leginkább követendő, melyik szolgálja az emberiség javát? Erre Szúta Gószvámí egy nagyon profán, hétköznapi választ adott, melyet minden bhaktának kötelező megtanulnia. Álmotokból felébresztve is tudnotok kell!

sza vai pumszán paró dharmó
jató bhaktir adhóksadzsé
ahaitukj apratihatá
jajátmá szupraszídati
[3]

Mert mi szerepelt a kérdésben? ‘pontosan határozd meg azt a folyamatot, mely az emberiség szívét – lelkét teljesen elégedetté teszi.’

„Az emberiség legmagasabb rendű hivatása [dharmája] az, amely által az ember eljuthat a transzcendentális Úrnak végzett szeretetteljes odaadó szolgálatig. Ennek az odaadó szolgálatnak töretlennek kell lennie, valamint mentesnek minden indítéktól, hogy teljes elégedettséget nyújtson az önvalónak”. Ez volt a válasz a szentek kérdésére, hogy válassza ki a legkedvezőbb folyamatot, mely mindenkit elégedetté fog tenni. S ez egy nagyon toleráns válasz, mert nem csak egyetlen folyamatot jelöl ki, mégis megadja a lényegét, az esszenciáját. S mi itt a lényeg? Amely által egy élő, szeretetteljes kapcsolatot értek el a Legfelsőbbel, nem másvalakivel! Az Isteni hierarchia Legfőbbjével. Ebben a versben megtalálható a folyamat két feltétele is: önzetlennek, vagyis indokolatlannak; és megszakítatlannak kell lennie. S amennyiben ez a két feltétel találkozik, a belső elégedettségetek garantált!

Tehát a bölcsek a világ és az emberiség jóléte iránt érdeklődtek. Ez nagyon boldoggá tette Szúta Gószvámít és így szólt: „Helyesen kérdeztetek, mert kérdésetek az élőlények végső javára vonatkozott.” Tehát, amikor egy lelki személytől tudakozódunk – ez a módszer, a kérdezésnek ez a fajta szellemisége szükséges: szolgálatkész hangulat. ’Hogyan szolgálhatjuk a világ javát és ezen keresztül a Legfelsőbb Úr örömét?’

(folytatása következik) 

[1] Srímad Bhágavatam, 1.1.9-10.

[2] Srímad Bhágavatam, 1.1.11.

[3] Srímad Bhágavatam, 1.2.6.



зодиите

(от лекция на Свами Тиртха, 25.08.2016 сутрин, Лудащо) 

„Затова молим те, о ти, който си благословен с дълъг живот, обясни ни по лесно разбираем начин онова, което си се уверил, че е абсолютното и най-висше благо за хората като цяло. О, учени, в тази желязна епоха на Кали хората имат съвсем кратък живот. Те са свадливи, мързеливи, заблудени, нещастни и, преди всичко, винаги тревожни.”[1]

Предишния път разбрахме какъв е начинът на живот и ежедневието на мъдреците, на великите светци – те започват деня си с жертва. После следват запитвания и беседи – за какво? За благото на всички живи същества. Особено в тази епоха на Кали, която е изпълнена с толкова много притеснения, трябва да открием и утвърдим какво е най-добре да се прави. И тук виждаме горчиво, но много прецизно описание на Кали Юга. Животът е кратък, но понякога отнема толкова дълго време да се изживее. Знанието е ограничено; винаги има конфликти и кавги; и винаги сме терзани – от страхове, от тревоги, от надежди. Така че това е епохата на боя в джунгла. Обаче ние се съгласихме, че не сме партизани в тази джунгла, а ловци на съкровища. Което означава, че не живеем в епохата на Кали, защото не се отъждествяваме с тези стандарти; ние искаме да живеем в друга епоха. Отново квантов скок – да надмогнем пределите на времето. Преди се свързвахме назад с времената на мъдреците, а сега прескачаме границите на Кали Юга. Следващият стих гласи:

„Има множество разнообразни писания и във всички тях са предписани множество задължения, които могат да бъдат изучени едва след много години изследване на съответните им раздели. Затова, о, мъдрецо, молим те да подбереш есенцията на всички тези писания и да я разтълкуваш за благото на всички живи същества, за да могат чрез подобни напътствия техните сърца да намерят пълно удовлетворение.”[2]

Това е най-същественият въпрос: има толкова много разновидности на дхарма, толкова много различни методи на духовна практика. Цял живот не стига да се извърви дори един от тези пътища. Какво да говорим да пробваме един, след това да прескочим на друг, а пък сетне на трети – това на практика е невъзможно. Но „понеже ти, Сута Госвами, си изучил всички различни ведически писания, ти подбери за нас.”

Сега ще направим още един скок, защото мъдреците продължават да развиват въпроса си. Но нека вземем някои най-важни стихове, които отговарят точно на този въпрос. В крайна сметка на този въпрос – кой е най-добрият процес за следване, най-благотворният за всички живи същества – Сута Госвами дава много проникновен отговор, който е като домашно за всички предани. И от сън да ви събудят, трябва да го знаете наизуст.

са ваи пумсам паро дхармо

ято бхактир адхокшадже

ахайтукй апратихата

яятма супрасидати[3]

Защото какво било включено във въпроса? „Посочи онзи процес, посредством който хората ще бъдат напълно удовлетворени в сърцето и душата си.”

„Най-висшето занимание (дхарма) за цялото човечество е това, чрез което хората могат да постигнат любящо предано служене към трансценденталния Бог. Това предано служене трябва да е безкористно и непрекъснато, за да удовлетвори напълно душата”. Това е отговорът на запитването на мъдреците: посочи най-добрият процес, който ще направи всички щастливи. И ето един много широко скроен отговор, защото той не упоменава някой специфичен процес, а ни дава есенциалната същина. И каква е есенцията тук? Онова, посредством което можете да достигнете до жива и любяща връзка – с Всевишния, не с някой друг! С главата на божествената йерархия. Споменати са и двете изисквания: да бъдете безкористни, несебични; и също да сте постоянни в своето отношение. Ако покриете тези две изисквания, вътрешното ви удовлетворение е гарантирано.

И така, мъдреците задали въпрос касаещ благото на целия свят и човечеството. Сута Госвами бил много щастлив: „Подобаващо питате. Защото въпросът ви засяга върховното благо на живите същества.” Така че, когато искаме да зададем въпрос на някой духовен човек – това е методът, това е духът на запитване: в настроение на служене – как да служим за благото на света и по този начин да спомогнем за щастието на Всевишния.

(следва продължение)

[1] „Шримад Бхагаватам” 1.1.9-10

[2] „Шримад Бхагаватам” 1.1.11

[3] „Шримад Бхагаватам” 1.2.6



зодиите

(из лекции Свами Тиртхи, 25.08.2016 утром, Лудащо) 

„Потому, о благословленный долгой жизнью, объясни в легкодоступной форме, что, в соответствии с твоими познаниями, является абсолютным и высшим благом для всех людей. О мудрец, в этот железный век Кали жизнь людей коротка. Они вздорны, ленивы, введены в заблуждение, неудачливы и к тому же пребывают в постоянной тревоге.”[1]

В прошлый раз мы узнали образ жизни и распорядок дня мудрецов, великих святых — они начинают день с жертвоприношения. А потом следуют вопросы и обсуждения – о чем? Благо всех живых существ. Особенно в эту эпоху Кали, которая так беспокойна, мы должны найти и установить, что лучше всего делать. И здесь мы находим горькое, но очень точное описание этой Кали юги. Жизнь коротка, а иногда нужно так много времени потратить. Знание ограничено; всегда есть какие-то конфликты и ссоры; и нас всегда тревожат – страхи, тревоги, надежды. Итак, это эпоха борьбы в джунглях. Но мы также договорились, что мы не партизаны в этих джунглях, а охотники за сокровищами. Это означает, что мы не живем в Кали югу. Поскольку мы не идентифицируем себя с этими стандартами, мы хотим жить в другой эпохе. Опять квантовый скачок — преодоление ограничений времени. Прежде мы возвращались к временам мудрецов, теперь мы преодолеваем границы Кали юги. В следующем стихе говорится:

„Существует множество разных писаний, и каждое предписывает большое число обязанностей. Чтобы понять их, необходимо многие годы изучать соответствующие разделы этих писаний. Поэтому, о мудрец, разъясни на благо всех живых существ суть этих писаний, ибо такие наставления способны полностью удовлетворить их сердца[2]

Это самый важный вопрос: существует так много разновидностей дхармы, так много различных методов духовной практики. Одной жизни недостаточно даже для достижения одного из них. Что уж говорить о том, чтобы попробовать одно, потом прыгнуть на другое, а потом попробовать третье — это практически невозможно. Но „поскольку ты, Сута Госвами, изучил практически все разновидности ведических писаний, ты выбери для нас”.

Теперь мы делаем еще один скачок, потому что мудрецы продолжают уточнять свой вопрос. Но позвольте мне выбрать несколько очень важных стихов, которые должным образом отвечают на этот вопрос. Итак, в конечном счете, на этот вопрос — как лучше всего следовать процессу, наиболее полезному для всех живых существ — Сута Госвами дает очень глубокий ответ, который является домашним заданием для всех преданных. Даже если вас спящими разбудят, вы должны знать его наизусть.

са ваи пумсам паро дхармо

ято бхактир адхокшадже

ахайтукй апратихата

яятма супрасидати[3]

Потому что что было включено в вопрос? „Укажи такой процесс, с помощью которого люди будут полностью удовлетворены в своем сердце и душе”.

 „Высшим занятием [дхармой] для всех людей является такое занятие, с помощью которого они могут прийти к любовному преданному служению трансцендентному Господу. Чтобы полностью удовлетворить душу, такое преданное служение должно быть бескорыстным и непрерывным.”.

Это ответ на вопрос мудрецов: выбри лучший процесс, который сделает всех счастливыми. И вот ответ с очень широким кругозором, потому что он не описывает какой-то один процесс, а дает нам основную сущность. И в чем тут суть? То, благодаря чему можно прийти к этой живой и любящей связи – со Всевышним, а не с кем-то другим! С главой божественной иерархии. Также упоминаются два требования: быть бескорыстным; а также быть непрерывным в своем подходе. И если вы соответствуете этим двум требованиям, то ваше внутреннее удовлетворение гарантировано.

Итак, мудрецы вопрошали о благополучии мира и человечества. Сута Госвами был очень счастлив: „Вы правильно спросили. Потому что ваши вопросы касаются верховного блага живых существ”. Итак, всякий раз, когда мы хотим спросить у духовного человека — это метод, в этом духе надо спрашивать: в настроении служения — как служить на благо мира и через это служить счастью Всевышнего Господа.

(продолжение следует)

[1] „Шримад Бхагаватам” 1.1.9-10

[2] „Шримад Бхагаватам” 1.1.11

[3] „Шримад Бхагаватам” 1.2.6



1911711_738141392932141_3724859689953970615_n

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

What is the definition of service? One definition of service is that you offer the results of your activities. It’s like a business transaction – this doesn’t satisfy your heart. But another definition of service is a permanent and affectionate meditation. Ah, it’s better! This type of service we like – when we can affectionately think of somebody. It’s a good service. Therefore to think of Krishna, to glorify Him, to chant His names – this is also considered service. Permanent affectionate meditation.

And how can we perform, with what assets can we perform our service?

Answers: Our time. Our capacities. With heart and soul.

Swami Tirtha: Ah, come on! Be more practical! Forget about all this romantic spiritual stuff! Give me something real.

Answer: Money, hands.

Swami Tirtha: Correct! The first object that you can engage in the service is your money. That means – your extended wealth. Therefore in every temple you visit, wherever you go on this planet Earth you will find a donation box – just to engage this capacity in the service. Just to help us to remember: ‘Ah, wait a minute, I have a chance for service.’ But although “money is sweeter than honey”, nevertheless this is something very external, this is not you. ‘Service’ means ‘I give something’, right? But if you give something that is not you – it’s only some metal or paper – it’s very external.

The second way to serve is vach – with the words. When you speak about God: glorification, preaching – it’s another service. You see, now it’s closer to you. It’s not some object outside, externally, but your bodily capacity. You engage your body, your speech in the service.

And if we go more inside, then what is the next level of service? When you think, when you dedicate your thoughts to God. No second thought – He is the first. It’s very close to us. It’s so hard to differentiate between ‘my thoughts, my feelings and myself’. So it’s almost you!

And finally on the fourth platform – this is prana; you can serve with your life, with your breath. When you dedicate your life to the service. You see the gradation: on the first level you might think that ‘I can buy God or salvation with some little money’. Sorry, it doesn’t work. We have to give everything, we have to give our life. Then maybe there will be some feedback; maybe not – who knows!

But also if we are more focused in our practices, we can follow the rules given by God. To follow all the social and religious rules and regulations – this is also like an offering, like a sacrifice. And finally on the topmost platform, as you said, with something fully internal: if with a high level of selfless affection we dedicate ourselves – this is a prema-bhakta.

Here comes some good advice. It’s not enough that first you act and then you offer. First you make your job and then you say: “Ah! But my God, this is for You!” No – first try to offer this to Him. He is first.

But you know, sometimes it is difficult to find what is dear to Him today. What is His expectation for today? We have to inquire somehow what is expected from us. Of course if somebody has a direct connection to the Supreme, it’s all right, you can listen directly to the advice. In case not, then what can we do? We can make our list of suggestions. Then we may pray: “My dear Lord, this is my desire to serve You today with this and this activities. This is my opinion, this is my offering. But what is Your opinion?” So please, try to connect, try to pray like this – have a plan, but be ready to accept His opinion.

 

(to be continued)

 



1911711_738141392932141_3724859689953970615_n

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Mi a szolgálat definíciója? Az egyik definíció, hogy felajánljátok a cselekedeteitek eredményét. Ez olyan, mint egy üzleti tranzakció – nem teszi elégedetté a szíveteket. Egy másik definíció szerint a szolgálat egy állandó és szeretetteljes meditáció. Ó, ez már jobban hangzik! Ez a fajta szolgálat, amit szeretünk –, amikor szeretettel gondolunk valakire. Ez egy jó szolgálat. Ezért Krsnára gondolni, dicsőíteni Őt, zengeni a Neveit – ez is minőségi szolgálat. Állandó, szeretetteljes meditáció.

Hogyan tudjuk ezt teljesíteni? Milyen eszközökkel tudjuk a szolgálatainkat végezni?

Válasz: Az időnkkel, a képességeinkkel, szívvel-lélekkel.

Tírtha Szvámí: Ó, ugyan kérlek, legyetek gyakoratiasabbak! Felejtsetek el minden romanikus spirituális dolgot! Mondjatok valami reálisat!

Válasz: Pénzünkkel, kezeinkkel.

Tírtha Szvámí:  Helyes! Az első dolog, amit be tudtok vetni a szolgálatba az a pénzetek. Ez azt jelenti – a kiterjesztett tulajdonotok. Ezért minden templomban, amit meglátogattok, bárhova is mentek a Földön, találni fogtok adományos dobozt – hogy ezt is felhasználhassátok a szolgálatba. Csak, hogy emlékeztessen ‘Ah, Várjunk csak újabb lehetőség a szolgálatra!’ Bár a “pénz édesebb, mint a méz”, valami nagyon külsődleges dolog, ezek nem ti vagytok. ‘Szolgálat’ azt jelenti ‘Adok valamit’, igaz? De, ha adtok valamit, amik nem ti vagytok –  csak néhány fém és papírdarab – az nagyon rajtunk kívül álló dolog.

Egy második módja a szolgálatnak a vács – a szavakkal, amikor Istenről beszéltek: dicsőítitek, prédikáltok. Látjátok, ez egy kicsit közelebb áll hozzátok. Ez nem valami külső, tárgyszerű dolog, hanem egy belső képesség. Testi képességeiteket, a beszédeteket foglalkoztatjátok a szolgálatban.

Ha sokkal mélyebbre megyünk, akkor mi a következő szintje a szolgálatnak? Amikor gondolkodtok, felajánljátok a gondolataitokat az Úrnak. Nincs második gondolat – Ő az első. Ez egy hozzánk nagyon közel álló dolog, ezért nagyon nehéz megkülönböztetni mi az én, ‘a gondolataim, az érzéseim, magam’. Tehát ezek majdnem ti vagytok!

Végül a negyedik szint –  a prána. Odaszentelhetitek, feláldozhatjátok az életeteket, a lélegzeteteket. Amikor az életeteket ajánljátok a szolgálatért. Látjátok a fokozatokat: az első szinten azt gondolhatjuk, hogy ‘meg tudom venni a Jóistent vagy a megváltást egy kis pénzzel’. Sajnálom ez nem működik! Oda kell adnunk mindenünket, oda kell adnunk az életünket! Aztán vagy lesz valami visszajelzés, vagy nem. Ki tudja?!

Ha sokkal jobban koncentrálunk a gyakorlatainkra, akkor képesek vagyunk betartani a szabályokat, melyek Istentől valók. Követni minden társadalmi és vallási regulát – ez is egy felajánlás, mint egy áldozat. Végül a legmagasabb szint, ahogyan azt mondtátok, valami teljesen belülről áradó dolog: amikor magas szintű önzetlen szeretettel odaadjuk magunkat – ez a préma-bhakti.

Következik néhány jó tanács. Az nem elég, hogy először cselekesztek és csak utána ajánljátok fel. Először elvégzitek a feladatokat, utána pedig azt mondjátok, hogy: ‘Ó, drága Uram! Ez mind a Tiéd!’ Nem – először próbáljátok meg felajánlani Neki. Ő az első!

Tudjátok, néha nehéz eltalálni mi kedves Neki, mit szeretne ma tőlünk. Tudakozódnunk kell valamiképp, mit vár ma tőlünk. Természetesen, ha van valaki, aki közvetlen kapcsolatban van Vele, akkor figyeljetek a tanácsaira. Abban az esetben, ha ez nem így van, mit tegyünk? Elkészíthetjük a javaslataink listáját, majd fohászkodhatunk: “Kedves Uram, így szeretnélek ma szolgálni Téged, ezzel és ezzel a cselekedetemmel. Úgy gondolom, ezt tudom felajánlani. Mi a véleményed erről?” Tehát próbáljatok meg kapcsolódni, próbáljatok így fohászkodni – van egy elképzelésetek, de álljatok készen, hogy elfogadjátok az Ő véleményét is!

(folytatása következik)



1911711_738141392932141_3724859689953970615_n

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Каква е дефиницията за служене? Една дефиниция за служене е да поднасяш резултатите на дейностите си. Това е като бизнес обмен – то не носи удовлетворение на сърцето. Но друго определение за служене е неспирна и любяща медитация. О, това е по-добре! Такъв тип служене ни харесва – когато можем с обич да мислим за някого. Това е добро служене. Затова да мислим за Кришна, да Го възхваляваме, да възпяваме имената Му – това също се счита за служене. Непрестанна, изпълнена с обич медитация.

А как, с какви ресурси можем да извършваме нашето служене?

Отговори: С нашето време, с нашите способности. Със сърце и душа.

Свами Тиртха: О, стига! Бъдете по-практични! Забравете всички тези романтични духовни неща! Дайте нещо реално.

Отговор: Парички, ръчички.

Свами Тиртха: Правилно! Първото, което можете да вложите в служене са парите ви. Това означава дареното богатство. Затова във всеки храм, в който идете навсякъде по тази планета Земя, ще видите кутия за дарения – за да може да се ангажира тази способност в служене. Да ни се помогне да си спомним: „Чакай малко, аз имам шанс за служене.” Но въпреки че „парите са по-сладки от мед”, все пак те са нещо външно, това не сте вие. „Служене” означава „аз давам нещо”, нали? Но ако давате нещо, което не сте самите вие, а просто някакъв метал или хартия – това е много повърхностно.

Вторият начин за служене е вач – с думите. Когато говорите за Бога: възслава, проповядване – това е друг вид служене. Виждате, то е по-близо до вас. Не е някакъв външен обект, а ваша телесна способност. Ангажирате тялото си, речта си в служене.

Ако навлезем още по-навътре, какво е следващото ниво на служене? Да мислите за Бога, да Му посвещавате мислите си. Да нямате втора мисъл – Той да е първата. Това е нещо много съкровено. Толкова е трудно да разграничите между „моите мисли, моите чувства и мен самия”. Така че това сте почти вие!

И накрая на четвъртото ниво е прана; можете да служите с живота си, с дъха си. Това е когато посвещавате живота си на служенето. Виждате градацията: на първото ниво човек си мисли: „Мога да купя Бога или спасението с малко пари”. Съжалявам, не работи. Трябва да дадем всичко, да дадем живота си. Тогава може и да има някакъв отклик; а може и да няма – кой знае!

Но също, ако сме по-съсредоточени в своите практики, можем да следваме правилата, дадени от Бог. Да се следват всички обществени и религиозни правила и предписания – това също е като приношение, като жертва. И накрая, на най-висшето ниво, както казахте, предлагаме нещо напълно съкровено: с безкористна обич да посвещаваме себе си – това е према-бхакти.

Ето един добър съвет. Не е достатъчно първо да направите нещо, а след това да го поднесете. Най-напред свършвате работата, пък сетне казвате: „О, между другото, Господи, това е за Теб!” Не – най-напред се постарайте да Му го предложите. Той е на първо място.

Но знаете, понякога е трудно да разберем какво Му е скъпо днес. Какви са очакванията Му днес? Трябва по някакъв начин да питаме какво се очаква от нас. Разбира се, ако някой има пряка връзка с Бога проблем няма, можете директно да Го чуете. В случай обаче, че не е така, какво можем да сторим? Можем да направим списък с предложения. После можем да се помолим: „Скъпи Господи, имам желание да Ти служа днес с такива и такива дейности. Такова е моето намерение и приношение. Но Ти какво мислиш?” Така че моля ви, стремете се да се свържете, стремете се да се молите по такъв начин – имайте план, но бъдете готови да приемете Неговото мнение.

 

(следва продължение)