Archives

Calendar

December 2021
M T W T F S S
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  



Archive for December 26th, 2021

40c09113b2a0e79fc1d51e5a929ae891

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2017 evening, Sofia) 

(continues from the previous Monday)

Once Narada Muni was walking around in Vrindavana. He had his lute and he was fully absorbed in chanting the names of his Lord: “Narayan! Narayan!” There is a short version, a medium version and a longer version of the same mantra: namo narayan; namo narayanaya namaha and om namo narayanaya namaha. So, he was absorbed in chanting these mantras and all of a sudden what did he see? He was walking among the tulasis and he saw a dog approaching. Before I go on with the story, I have to mention that it is said that the tulasi is so sacred that if you feed it with some water, if you circumambulate the tulasi or simply if you pass by a tulasi, moksha is guaranteed. So it’s a very sacred, very powerful object. Narada Muni was passing in this tulasi garden when this dog came. You know the nature of dogs when they find a tree. Narada Muni was horrified: “Impossible! To pass urine on the tulasi!?! It’s incredibly sinful! What to do with such an animal!? Although I’m considered to be the apostle of bhakti, this is so offensive that I’ve never heard of that! So what can I do? I have no answer, so I should find some authority.”

Immediately he collected some gandharva friends around and they decided: “We have to find an authority to discuss this very serious topic – a dog was passing urine on the sacred tulasi!” They decided that they will bring this dog to the authorities; but you cannot touch such a sinful thing because you will also become sinful if you come in close contact with it. So the gandharvas and the demigods made a palanquin, the dog jumped into it and the demigods started to carry the palanquin with the dog, with Narada Muni in the front. “Ah, such a job! We have to find a solution. So let’s go to Lord Shiva. He’s the protector of the dhama[1]. This is such a serious issue that we have to consult Shiva.”

So with the grand procession the demigods with the leadership of Narada Muni were carrying the sinful dog to the presence of Lord Shiva. He said: “Ah, Naradaji, so nice that you came! Who is this special person there in the palanquin?” Narada started to describe the story: “Lord Shiva! This dog was passing urine on the tulasi!” Then Shiva was horrified. He tried to open the third eye – because with the third eye he can burn up everything. But he was so much frustrated that even his third eye didn’t open. He was trembling and he said: “I have no idea how to punish such a dog! But we have a higher authority – Lord Brahma is there, let’s ask him.”

So Lord Shiva, Narada Muni, the demigods and the gandharvas were carrying in the palanquin this dog to Brahma-loka. Brahma-loka is the highest sphere of this universe, which you can reach only after unlimited tapasya and renunciation. This is the topmost platform in this universe and from there only one step is the spiritual sky. Brahma was very happy to greet all: “Hey, Shiva, you are here! Narada, my son, you came – so nice! And who is that special person that you are carrying in the palanquin?” And then they started to describe the story. Brahma was horrified. All his four faces turned sour: “I have absolutely no idea what to do with such a sinful dog!” Don’t forget, he is the topmost intelligence in the universe and he said: “No idea. Only God can help. Only He can solve this problem. Let’s go to Vaikuntha, to Lord Vishnu and ask Him.”

So in a grand procession they were crossing the viraja – from the materials sphere they entered the spiritual sky. And what happens in Vaikuntha? There’s Lord Vishnu and all the Lakshmis are serving Him. Usually He smiles. And all our friends came with a very depressed face because they didn’t know what to do. When they entered the palace of Lord Vishnu, He was smiling. He was greeting them very nicely: “Welcome! So nice that you came.” Then He asked: “Who is this special person?” – as if He didn’t know. Then they started to describe the story. And then Lord Vishnu was smiling even more: “You see this is the glory of tulasi! A little service to tulasi, even an offense to tulasi will result that Shiva, Brahma, Narada, all the gandharvas and the demigods are carrying the guy in a palanquin to Me.”

So, what shall we do? Please don’t pass urine on the tulasi – to create a big trouble in your small system. Don’t do that. But we all need the divine presence. We all want to find our way back home, back to Godhead. Always try to find your superiors. And even if we start with a mistake, no problem. Your superiors, your well-wishers will take you back home, back to Godhead.

(to be continued)

[1] The holy Vrindavana



40c09113b2a0e79fc1d51e5a929ae891

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Egyszer Nárada Muni Vrndávanban sétálgatott, vele volt a vínája is és teljesen elmerült az Úr neveinek vibrálásában: „Nárájan! Nárájan!” Van egy rövid, egy közepes és egy hosszabb változata ennek a mantrának: namó nárájan; namó nárájanája namah és óm namó nárájanája namah. Tehát teljesen elmerült ennek a mantrának a zengésében, majd hirtelen mit látott? A tulaszík között sétált és arra lett figyelmes, hogy egy kutya közeleg. Mielőtt folytatnám a történetet, meg kell jegyeznem, hogy azt mondják a tulaszí annyira szent, hogy ha megöntözitek egy kis vízzel, körülsétáljátok vagy egyszerűen csak elhaladtok mellette a móksa garantált! Tehát egy nagyon szent, nagyon erőteljes szent növény. Nárada Muni ebben a tulaszí kertben sétált, amikor a kutya is oda ment. Tudjátok mit csinál egy kutya, ha meglát egy fát?! Nárada Muni megrémült: „Ez lehetetlen! Levizelni egy tulaszít!?! Ez hatalmas bűn! Mit csináljunk egy ilyen állattal? Bár a bhakti képviselőjének tartanak, ez annyira sértő, még sosem hallottam ilyesmiről. Mit is tehetnék? Erre nem tudom a választ, találnom kell egy magasabb szaktekintélyt, akit megkérdezhetek.”

Azonnal elhívta néhány gandharva barátját és elhatározták: „Találnunk kell egy szaktekintélyt, akivel ezt a nagyon komoly témát megbeszélhetjük – egy kutya levizelt egy szent tulaszít! Úgy döntöttek, hogy elviszik ezt a kutyát a szaktekintélyhez; de nem érinthettek meg egy ilyen bűnös állatot, mert akkor ők is bűnössé váltak volna, ha közelebbi kapcsolatba kerülnek vele. Így a gandharvák és a félistenek készítettek egy gyaloghintót, a kutya beleugrott és elindultak a félistenek, hogy elszállítsák őt, Nárada Muni vezetésével. „Micsoda feladat! Megoldást kell találnunk! Menjünk az Úr Sivához, Ő a szent dháma1 őre! Ez egy annyira komoly dolog, amit meg kell beszélnünk Sivával.”

Így a félistenek nagyszerű menete Nárada Muni vezetésével, az Úr Siva elé vitte ezt a bűnös kutyát. Az Úr Siva azt mondta: „Óh, Náradadzsí, milyen jó, hogy eljöttél! Ki ez a különleges személy a gyaloghintóban?” Majd Nárada elkezdte elmesélni a történetet:       „Kedves Siva! Ez a kutya levizelt egy tulaszít!” Majd Siva elszörnyedt, megpróbálta kinyitni a harmadik szemét – mert a harmadik szemével bármit el tud pusztítani – de annyira össze volt zavarodva, hogy még a harmadik szeme sem nyílt ki. Remegve azt mondta: „Nem tudom hogyan büntethetnénk meg az ilyen kutyát, de van egy magasabb szaktekintélyünk – az Úr Brahmá, kérdezzük meg Őt!”

Majd az Úr Siva, Nárada Muni, a félistenek és a gandharvák elvitték ezt a kutyát Brahmá-lókára. Brahmá-lóka a legmagasabb bolygó ebben az univerzumban, amit csak  végtelen sok tapaszjával és lemondással érhettek el. Ez a legmagasabb szint ebben az univerzumban, onnan már csak egy lépés a lelki birodalom. Brahmá nagy örömmel fogadta őket: „Siva, de jó, hogy itt vagy! Nárada, kedves fiam, örülök, hogy te is eljöttél! Na és ki az a különleges személy, akit a hintóval hoztatok?” Majd elmesélték Neki az egész történetet. Brahmá teljesen elborzadt, mind a négy arca eltorzult: „Fogalmam sincs, mit kezdjünk egy ilyen bűnös kutyával!” Ne feledjétek, Ő a legmagasabb intelligencia ebben az univerzumban és Ő mondja azt, hogy: „Nincs ötletem. Csak a Jóisten segíthet, csak Ő oldhatja meg ezt a problémát. Menjünk Vaikunthára az Úr Visnuhoz és kérdezzük Őt!”

Így ez a nagyszerű menet átkelt a virádzsa folyón az anyagi bolygókat maguk mögött hagyva, beléptek a lelki birodalomba. Na és mi történt Vaikunthán? Ott volt az Úr Visnu, aki mint mindig most is mosolygott és Laksmík szolgálták Őt szeretettel. Majd  barátaink gondterhelt arccal érkeztek meg, mert nem tudták mitévők legyenek. Amikor beléptek az Úr Visnu palotájába, Ő kedvesen mosolygott és üdvözölte mindannyiukat: „Köszöntlek benneteket! Nagyon örülök, hogy jöttetek!” Majd megkérdezte: „Ki ez a különleges személy?” – mintha nem tudta volna! Aztán elmesélték Neki is a történetet. Majd az Úr Vishnu még jobban elmosolyodott: „Látjátok ez a dicsőséges tulaszí! Egy kis szolgálat  tulaszínak – még ha sértés is – azt eredményezi, hogy Siva, Brahmá, Nárada, az összes gandharva és a félistenek hintón hozzák ezt a szerzetet Hozzám.”

Tehát mit tegyünk? Kérlek ne vizeljétek le tulaszít – ne csináljatok botrányos dolgokat a saját életetekben! Ne csináljatok ilyet! Azonban mindannyiunknak szüksége van az isteni jelenlétre. Mindannyian szeretnénk megtalálni a hazavezető utat, vissza a Legfelsőbbhöz. Mindig próbáljátok megtalálni az elöljáróitokat. Még ha hibával is indulunk, nem baj, az elöljáróitok, a jóakaróitok hazavisznek titeket, vissza a Legfelsőbbhöz.

1A szent Vrndávan

 

 

 

(folytatása következik)



40c09113b2a0e79fc1d51e5a929ae891

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2017 вечер, София) 

(продължава от предишния понеделник)

Веднъж Нарада Муни вървял из Вриндавана. Носел своята лютня и бил напълно вглъбен във възпяване на имената на Бога: „Нараян! Нараян!” Тази мантра има кратка версия, средна версия и по-дълга версия: намо нараян; намо нараяная намаха и ом намо нараяная намаха. И така, бил потънал в повтаряне на тези мантри, когато не щеш ли – що да види? Той се разхождал сред храсталаците туласи и видял да приближава едно куче. Преди да продължа с историята трябва да спомена: казва се, че туласи е толкова свещено растение, че ако го поливате с вода, ако го обикаляте или ако просто минавате покрай него, мокша ви е гарантирана. Така че това е много свещен, много могъщ обект. Нарада Муни минавал из тази градина с туласи, когато дошло това куче. А знаете какво вършат кучетата, щом намерят дръвче – вдигат крак. Нарада Муни се сащисал: „Не може да бъде! Да препикаваш туласи!?! Това е невероятно греховно! Какво да направя с такова животно!? Макар да ме считат за апостола на бхакти, това е толкова оскърбително, че никога не съм и чувал за подобно нещо! Какво да сторя? Нямам отговор, трябва да намеря някой авторитет.”

Незабавно около него се насъбрали няколко приятели гандхарви и заедно решили: „Трябва да намерим авторитет, с когото да обсъдим тази сериозна тема – куче да препикава свещеното туласи!” Заключили, че трябва да отведат това куче при авторитетите; обаче такова греховно нещо не бива да се докосва, защото ти също ще се замърсиш, ако влезеш в близък допир с него. Затова гандхарвите и полубоговете направили паланкин, кучето скокнало в него и полубоговете го понесли с носилката, а Нарада Муни вървял най-отпред. „Ама че работа! Трябва да се намери решение. Да идем при бог Шива! Той е пазителят на дхама[1]. Това е такъв сериозен въпрос, че трябва да се посъветваме с Шива.”

И така, с величествено шествие полубоговете, предвождани от Нарада Муни, отнесли греховното куче пред бог Шива. Той казал: „О, Нарададжи! Колко хубаво, че си дошъл! Коя е тази специална личност в паланкина?” Нарада започнал да разказва историята: „Боже Шива! Това куче уринира върху свещеното туласи!” Тогава Шива се ужасил. Опитал да отвори третото си око – защото с него може да изпепели всичко. Но бил толкова възмутен, че третото му око не се отворило. Разтреперан, той рекъл: „Нямам идея как да накажем такова грешно куче! Но имаме по-висш авторитет, бог Брахма – нека попитаме него.”

И тъй, бог Шива, Нарада Муни, полубоговете и гандхарвите понесли кучето в паланкина към Брахма-лока. Брахма-лока е най-висшата сфера в тази вселена, която може да се постигне само след изпълнение на безкрайни отречения и аскези. Тя е най-високото ниво във вселената; оттам само на една стъпка е духовното небе. Брахма радостно приветствал всички: О, Шива, ти си тук! Нарада, сине мой, и ти си дошъл – колко хубаво! А коя е тази специална личност, която носите в паланкин?” Те му разказали историята. Брахма бил потресен. Всичките му четири лица станали кисели: „Нямам абсолютно никаква представа какво да направим с това греховно куче!” Не забравяйте, че той е най-високо интелигентният във вселената, а пък казал: „Нямам представа. Само Бог може да помогне. Само Той може да реши този проблем. Да идем на Ваикунтха при Бог Вишну и да го попитаме.”

В грандиозна процесия прекосили вираджа – от материалната сфера преминали в духовното небе. А какво се случва във Ваикунтха? Там е Бог Вишну и всички Лакшми му служат. Обичайно Той се усмихва. А нашите хора дошли с много омърлушени лица, понеже не знаели що да сторят. Като влезли в палата на Вишну, Той се усмихвал. Поздравил ги много мило: „Заповядайте! Много хубаво, че сте дошли.” Сетне ги запитал: „Коя е тази специална личност?” – сякаш не знаел. Те започнали да разказват историята. Тогава Бог Вишну взел да се усмихва все по-широко: „Виждате ли, такава е славата на туласи! Мъничко служене, дори обида към туласи – и резултатът е, че Шива, Брахма, Нарада, всички гандхарви и полубогове донасят човека в паланкин при Мен.”

И така, какво трябва да правим? Моля ви, недейте да поливате туласи с урина –да създадете голям проблем в своята малка система. Не правете това. Но всички ние се нуждаем от божественото присъствие. Всички искаме да открием пътя си обратно към дома, обратно при Бога. Винаги се стремете да намерите тези, които са по-висшестоящи. И дори да започнете с грешка, няма проблем. Вашите висшестоящи наставници, вашите доброжелатели ще ви отведат обратно у дома, при Бога.

(следва продължение)

[1] Святата Вриндавана