Archives

Calendar

November 2021
M T W T F S S
« Oct   Dec »
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930  



Archive for November, 2021

08152e00619e2519312573b0af856da6

 (from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2017, morning, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

We know that all the different relationships to the Supreme are parts of the ocean of rasa. And what is the natural state of the ocean? Peaceful. Hardly you can see any waves. But what happens when the full moon appears in the sky? Agitation comes. The black waves of the Black sea. And the black waves are beautified by the white foam.

So wait until the full moon appears, and then the peace is enhanced with some more beauty. It is said a pure devotee cannot resist all the different waves of divine emotions. Therefore we have to realize that platform, take advantage, achieve that peace in the conflict of body-mind complex, cease the fire, use the antidote for the snake-bite of material existence, stabilize our consciousness and try to fix our commitment on the Supreme. These are the very positive engagements in the shanti practices. Please, don’t forget about these. Always listen to the good advice, hope for the mercy and try to remember God’s pastimes. And also meditate on your spiritual future.

This is what I wanted to share with you about this neutral approach in spirituality. Although this is not the final goal in general, but we can say that this is like a support for stability in other spiritual practices. If somebody is interested more in this spiritual stability, I suggest you study the Bhagavatam, Kapiladev’s teachings, because he is like the protector of shanta-rasa.

Baladev: I have a question related to a quotation from Shrimad Bhagavatam. “The sincere determination is the only qualification necessary to achieve the highest perfection.” The question is how to add this sincere determination to our devotional service?

Swami Tirtha: Well, God consciousness should be fixed in our system as an irrevocable fact. And then all the unnecessary disturbances in the heart – like kama, agitation, material attachments, etc, etc. – will vanish. In this purified state of heart we can immediately perceive this stability and living connection to Supreme. And ultimate perfection? It depends on divine grace. We can do our small little part, to show our willingness. But ultimate perfection depends on them. Therefore we pray. In a neutral way we try to tolerate and we accept what is given, but on a non-passive platform we pray for some extra blessings.

If we take shanti as a foundation, from where you can start the further cultivation, I think it’s a very positive understanding. But if we stop here, it’s stupid. So don’t be satisfied with only a passive approach to the Supreme; there is a lot more to find here. Therefore we wait for the full moon to come. Krishna Chandra, Goura Chandra – why, why Chandra? Why we compare Them to the full moon? Because They will agitate your heart. And They will bring the waves of this peaceful ocean of your consciousness.

Yashoda: This peace is like a basic approach, we need it in the problems of life. When a devotee is not on the level to chant, maybe he can achieve some peace by breathing exercises and meditation. Is there no danger that he may like this path and go astray from devotional practices?

Swami Tirtha: Krishna is the master of yoga. So if you breathe: mat prananathas tu sa eva naparaha[1] – “You are the controller of my prana.” Or if you meditate, you will meet Him in your heart. Actually Krishna’s attractive power is stronger than our resistance. You know sometimes we make a try: ‘All right, I know that illusion is not very much recommended, but let’s try.’ And then you taste it. But Chaitanya Charitamrita gives much better taste.

So even if we fail, let’s say we lose our connection, we stop our spiritual practices – what you have done is never lost. One moment of pure dedication is much more precious and much more effective in your spiritual elevation than a whole lifetime wasted in nonsense. Of course our heart bleeds if somebody doesn’t find his or her place in spiritual life. Somebody leaves the company of the devotees – how come!? But we should be happy that this person was with Krishna, with the service for some time in his life. Because that will save him or her. One moment in the company of the great saints is much more worthy than innumerable wasted lifetimes. Why? Because all these wasted lifetimes are in service of illusion, which is not real, while service of the great saints, connection to the Supreme – this is real. One moment of reality can save you from unlimited quantity of unreal moments. From the unreal lead me to the real.

 

[1] “Оnly He (eva saḥ) is the lord of my life (mat prāṇa-nāthaḥ), nobody else (na aparaḥ)” /Shikshashtakam 8



08152e00619e2519312573b0af856da6

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i. szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Azt már tudjuk, hogy a Legfelsőbbhöz fűződő különféle kapcsolatok mind a rasza óceán részei. Milyen az óceán természetes állapota? Békés. Alig látni hullámokat. De mi történik, amikor megjelenik az égen a telihold? Nyugtalanná válik. Megjelennek a Fekete-tenger fekete hullámai, amiket megszépít a fehér hab.

Tehát várjatok addig, amíg a telihold feltűnik és a békesség egy kis szépséggel még erőteljesebbé válik. Azt mondják, hogy egy tiszta bhakta nem tud ellenállni az isteni érzelmek különféle hullámainak. Ezért fel kell ismernünk ezt a helyzetet, jól kell hasznosítanunk, el kell érnünk a test és az elme között fennálló ellentét megbékélését. Törekedjünk a tűzszünetre, használjuk az anyagi lét kígyómarásának ellenszerét, szilárdítsuk meg a tudatunkat és próbáljuk meg erősíteni a Legfelsőbbhöz fűződő elköteleződésünket. Ezek nagyon pozitív törekvések a sánti gyakorlataiban. Kérlek ne feledkezzetek meg ezekről! Mindig hallgassatok a jótanácsokra, bízzatok az Isteni kegyelemben, próbáljatok emlékezni az Úr kedvteléseire és meditáljatok a jövőbeni lelki életeteken!

Ezt szerettem volna megosztani veletek a lelkiségben lévő semleges viszonyról. Jóllehet általában ez nem a végső cél, de azt mondhatjuk, hogy segíti az állhatatosságunkat a további lelki gyakorlatainkban. Ha valaki többet szeretne tudni a lelki állhatatosságról, azt javasolnám, hogy tanulmányozza a Bhágavatamban Kapiladév tanításait, mert ő a sánta – rasza őre.

Baladév: A kérdésem egy idézethez kapcsolódik a Srímad Bhágavatamból: „Az őszinte szándék az egyetlen szükséges alapfeltétel a legfelsőbb tökéletesség eléréséhez.” A kérdésem az lenne, hogyan adjuk hozzá ezt az őszinte elszántságot az odaadó szolgálatunkhoz?

Szvámí Tírtha: Nos, az istentudatunknak visszavonhatatlan tényként kellene rögzítve lennie. S akkor majd a szívünkből minden szükségtelen zavaró dolog  – mint a káma, a nyugtalanság, az anyagi ragaszkodások stb. – el fognak tűnni. A szívünknek e tiszta állapotában azonnal érzékelhetjük a stabilitást és az élő kapcsolatot a Legfelsőbbel. És mi van a végső tökéletességgel? Az az isteni kegyelemtől függ. Megtehetjük a magunk kis részét, hogy kimutassuk a hajlandóságunkat, de a végső tökéletesség Tőlük függ! Ezért fohászkodunk. A semleges úton megpróbáljuk tolerálni és elfogadni, amit kapunk és nem passzív szinten pedig különleges áldásokért fohászkodunk.

Ha a sántit vesszük alapul, ahonnan el lehet indulni a további gyakorlathoz, azt hiszem, az egy nagyon pozitív megértés. De itt megállni ostobaság lenne! Tehát ne elégedjetek meg a Legfelsőbbhöz fűződő passzív viszonnyal, sokkal többet találhattok! Ezért várjuk, hogy jöjjön a telihold! Krsna-csandra, Gaura-csandra – miért, miért pont csandra? Miért hasonlítjuk Őket a teliholdhoz? Mert felkavarják a szíveteket és a tudatotok békés óceánjára hullámokat vetnek.

Jasódá: Ez a béke olyan, mint egy alapszemlélet, amire szükségünk van az élet problémái közepette. Ha egy bhakta nem áll azon a szinten, hogy zengje a Szent Nevet, talán elérheti a békét légzőgyakorlatokkal és meditációval. Ebben az esetben nem áll fenn a veszély, hogy esetleg megkedveli ezt az utat és eltávolodik az odaadó szolgálattól?

Szvámí Tírtha: Krsna a jóga mestere. Tehát ha lélegeztek: „mat prána-náthasz tu sza éva náparah”1  – „Te vagy a pránám Ura.” vagy ha meditáltok, találkozni fogtok Vele a szívetekben. Valójában Krsna vonzó energiája sokkal erősebb, mint az ellenállásunk. Tudjátok néha tennünk kell egy próbát: „Rendben, tudom, hogy az illúzió nem javasolt, de tegyünk egy próbát.” Majd megízlelitek, de a Csaitanja-csaritámrita sokkal felemelőbb ízeket ad.

Tehát még, ha kudarcot is vallotok, mondjuk elveszítitek a kapcsolatotokat a Legfelsőbbel és abbahagyjátok a lelki gyakorlataitokat – amit elértetek, az soha nem vész el! A tiszta odaadás egyetlen pillanata sokkal értékesebb a lelki emelkedésetek szempontjából, mint egy egész értelmetlenségekkel teli, elpazarolt élet. Természetesen a szívünk vérzik, ha valaki nem találja a helyét a lelki életben. Valaki elhagyja a bhakták társaságát – hogyan lehetséges ez?! Talán inkább örülnünk kellene, hogy ez a személy Krsnával volt, néhány szolgálatot végezhetett az életében, mert az megmenti őt. Egy pillanat a nagy szentek társaságában sokkal értékesebb, mint megszámlálhatatlan elvesztegetett élet. Hogy miért? Mert mindegyik elpazarolt élet, ami az illúzió szolgálatával telt, nem valódi, míg a nagy szentek szolgálata, és a Legfelsőbbel való kapcsolat – az igazán valódi! A valóság egyetlen pillanata megmenthet benneteket a végtelenül sok valótlan pillanattól. Valótlanból vezess a valóságosba! 

1csakis Ő (eéva saḥ) az én életem ura (mat práṇa-náthasz), nem más (na áparaḥ).“/Siksástakam 8.



08152e00619e2519312573b0af856da6

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2017, сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник) 

Знаем, че всички различни отношения към Върховния са части от океана на раса. А какво е естественото състояние на океана? Спокоен. Едва могат да се видят вълни. Но какво става когато пълната луна се появи в небето? Започва вълнение. Черните вълни на Черно море. И тези черни вълни са разхубавени от бяла пяна.

Така че изчакайте да изгрее пълната луна и тогава умиротворението ще се обогати с още повече красота. Казват, че чистият предан не може да устои на всички различни вълни на божествените чувства. Затова трябва да осъзнаем това ниво, да се възползваме от него, да постигнем този покой в конфликта на тялото и ума, да прекратим стрелбата, да приложим антидота за змийското ухапване на материалното битие, да стабилизираме съзнанието си и да се стремим да насочим своята посветеност към Бога. Това са позитивните занимания в практиките на шанти. Моля ви, не забравяйте за тях. Винаги се вслушвайте в добрия съвет, надявайте се на милостта и се старайте да помните Божиите забавления. И също медитирайте върху своето духовно бъдеще.

Това исках да споделя с вас за този неутрален подход в духовността. Макар той да не е окончателната цел, можем да го наречем опора на стабилността в останалите духовни практики. Ако някой се интересува повече от тази духовна стабилност, съветвам ви да изучавате наставленията на Капиладева в „Бхагаватам”, защото той е защитникът на шанта-раса.

Баладев: Аз имам въпрос свързан с един цитат от „Шримад Бхагаватам”. „Искрената решителност е единствената квалификация, необходима за постигане на най-висшето съвършенство.” Въпросът е как да добавим такава искрена решителност към нашето предано служене?

Свами Тиртха: Съзнанието за Бога трябва да е утвърдено в нас като безспорен факт. Тогава всички ненужни притеснения в сърцето – като кама, превъзбуда, материални привързаности и т.н. – ще изчезнат. В подобно пречистено състояние на сърцето ще можем незабавно да усетим тази стабилност и жива връзка с Бога. А най-висшето съвършенство? То зависи от божествената благодат. Ние можем да дадем своята мъничка част, да изразим готовността си. Ала върховното съвършенство зависи от Тях. Именно затова се молим. На неутралното ниво се стремим да изтърпяваме и да приемаме онова, което ни е дадено, но на едно не толкова пасивно ниво се молим за повече благословии.

Ако приемем шанти за фундамент, въз основа на който можем да градим последващото култивиране, мисля, че това е много позитивно разбиране. Но ако спрем дотук би било глупаво. Не се удовлетворявайте просто от едно пасивно отношение към Върховния; има много още какво да се открие. Затова ние очакваме пълната луна да дойде. Кришна Чандра, Гоура Чандра – защо, защо Чандра? Защо Ги сравняваме с пълната луна? Защото Те ще развълнуват сърцето ви. И ще вдигнат вълни в спокойния океан на вашето съзнание.

Яшода: Това умиротворение е основен подход, нуждаем се от него в проблемите на живота. Когато някой предан не е на нивото да мантрува, може би може да постигне някакво спокойствие чрез дихателни упражнения и медитация. Няма ли опасност да му хареса този път и да свърне встрани от преданите практики?

Свами Тиртха: Кришна е господарят на йога. Така че ако дишате: мат прананатхас ту са ева напараха[1] – „Ти си владетелят на моята прана.” Или ако медитирате, ще Го срещнете в сърцето си. Всъщност привличащата сила на Кришна е по-силна от нашата съпротива. Знаете, понякога опитваме: „Добре, знам, че илюзията не е особено препоръчителна, но нека да пробвам.” И тогава я вкусвате. Обаче „Чайтаня Чаритамрита” носи много по-добър вкус.

Така че дори да се провалим, дори, да речем, да изгубим свързаността си, да прекратим духовните си практики – каквото сте направили никога не се губи. Едничък миг на чиста посветеност е много по-скъпоценен и по-ефективен в духовното ви израстване от цял живот пропилян в безсмислици. Разбира се, сърцето ни кърви ако някой не намери мястото си в духовния живот. Не разбираме как така някой може да си тръгне от компанията на бхактите!? Ала трябва да сме щастливи, че този човек е бил свързан с Кришна, със служенето за известно време в живота си. Защото това ще го спаси. Един миг в компанията на великите светци е много по-ценен от безчет пропилени животи. Защо? Защото всички тези пропилени животи са в служба на илюзията, която не е реална, докато служенето на великите светци и връзката с Върховния са реални. Един-единствен миг реалност може да ви спаси от безмерно количество нереалност. От неистинското води ме към истинското.

 

[1] „Единствен Той (ева сах) е господарят на моя живот (мат-прана-натхах), никой друг (на апарах)” /”Шикшащакам” 8



(from a lecture of Swami Tirtha, 23.08.2016 evening, Ludasto)

Now we have to continue our studies. I think it becomes more and more obvious that this is а very condensed spiritual science. Few lines, few sentences, few ideas, but a vast meaning and a very deep background we can find here. The Bhagavatam is considered to be ‘The Spotless Purana’. Why spotless? Because it is very important.

The Puranas are classified in two ways. One classification goes according to the gunas and the other classification goes according to the topics. There are three kinds of gunas and accordingly three types of Puranas. There are sattvic, rajasic and tamasic Puranas. You might raise the question: “How is it? A sacred scripture – tamasic? How is that possible?” But actually this is not the Purana which is tamasic, it’s the person reading it who is tamasic. So, people are classified according to the three categories and there are Puranas for each category. There are Puranas for those people who are under the influence of sattva-guna. There are some Puranas for the rajasic people, and there are some Puranas for those who are influenced by tamas. And actually it is not a tamasic Purana, rather it is a Purana for those who are in tamas.

So, this is one classification; the Puranas transmit a message to each class of people. The other classification is going according to the topics – how is that?

Manjari: About the goal, about the way.

Swami Tirtha: Here there are two classes of Puranas: one is the major Puranas, and what do you think, what is the other? The minor Puranas. Great and the small Puranas. The small Puranas have five topics to discuss. What do you think, how many topics are discussed in the great Puranas?

Sanatana: Five.

Swami Tirtha: This is for the small. Small Puranas have five. Great Puranas?

Sanatana: Double.

Swami Tirtha: Correct. Yes, the small Puranas discuss five topics: like creation and the absolute goal. So, in that sense it is correct what Manjari mentioned – what is the goal, what is the way. And the great Puranas go into a little more detail, they discuss ten main topics. Like the primary creation, the secondary creation, the manvantaras[1], the family lineage of the kings, etc. Also they discuss the ultimate shelter, the method how to reach the goal and what is moksha, what is perfection. So, from among all these different varieties of sacred literature – the Puranas – this Bhagavatam is considered to be topmost, the most important. So much so, that when you are a student in India and you have homework of writing in devanagari[2], the homework is to copy the Bhagavatam, First Canto. It is so important that this is like a textbook in schools. Why this is so important? Actually from among all these 12 Cantos, unlimited chapters and 18 000 verses the most-most important are only 5 chapters. No, no. Sorry, from among the 12 Cantos, one Canto is the most important. Which one is this?

Answer: The Tenth Canto.

Swami Tirtha: Yes, correct. This is the Tenth Canto. And from among all these hundreds and practically thousands of chapters and topics, five main chapters are the most important. Which ones? Which discuss rasa. Therefore this is the ripe fruit of the kalpataru[3] of the vedic literature.

(to be continued) 

[1] The epochs of reign of Manus, progenitors of mankind

[2] The ancient script of the Indian subcontinent

[3] Wish-fulfilling tree



 

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 23-i ludastói esti tanításából)

Nos, haladjunk tovább a Bhágavatam tanulmányozásában. Azt hiszem egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy ez egy nagyon tömör lelki tudomány. Csak néhány sor, mondat, gondolat, de óriási tartalom és nagy távlatok vannak mögötte. A Bhágavatamot ‘A makulátlan tisztaságú Puránának’ tekintik. Miért makulátlan? Mert nagyon jelentős.

A Puránákat kétféleképpen osztályozzák. Az egyik osztályozás a gunák szerint, a másik pedig a témakörök szerint történik. A háromféle gunának megfelelően háromféle Purána létezik: a szattvikus, a radzsaszikus és a tamaszikus Purána. Felmerülhet bennetek az a kérdés: “Hogyan lehetséges ez? Egy szentírás – hogyan lehet tamaszikus?” De valójában nem a Purána az, amely tamaszikus, hanem az a személy, aki azt olvassa. Tehát az emberek a három kategória szerint vannak osztályozva és ennek megfelelően létezik a három Purána. Vannak azok a Puránák, amelyek a szattva-guna alatt álló embereknek szólnak és vannak olyanok, amelyek a radzsaszikus, tamaszikus emberekre vonatkoznak. S valójában ez nem egy tamaszikus Purána, hanem egy Purána, mely a tama-gunában lévőknek szól.

Tehát ez az egyik féle osztályozás. A Puránák mind a három kötőerőben lévő emberek számára közvetítenek üzenetet. A másik osztályozás pedig a témakörök szerint történik. Hogy is van ez?

Manydzsarí: A céloknak és az Útnak megfelelően.

Szvámí Tírtha: Itt két osztálya van a Puránáknak: az egyik a fő Puránák és mit gondoltok, hogy hívják a másik osztályát? A kis Puránák. A nagy és a kis Puránák. A kis Puránák öt témát taglalnak és mit gondoltok hány témát ismertetnek a nagy Puránák?

Szanátan: Öt.

Szvámí Tírtha: Igen, ennyit taglalnak a kis Puránák, öt témát. S a nagy Puránák?

Szanátan: Dupla annyit.

Szvámí Tírtha: Helyes. Igen, a kis Puránák öt témát taglalnak: úgy, mint a teremtés és az abszolút cél. Tehát ebben az értelemben helyes, amit Manydzsarí említett. S mi az út, illetve mi a cél? A nagy Puránák ennél kicsit részletesebben tárgyalják a tíz fő témakört. Mint az elsődleges és a másodlagos teremtés, a manvantarák[1], a királyok családfája stb. S még a végső menedékről, a cél elérésének módszeréről is szólnak, illetve, hogy mi a móksa, mi a tökéletesség. Tehát a szentírások e különböző csoportjai közül – a Puránákat vizsgálva – a Bhágavatamot tartják a legfőbbnek, a legfontosabbnak. Olyannyira, hogy ha diákok vagytok Indiában és a házi feladatotok az, hogy dévanágarí írást[2] gyakoroljatok, akkor a Bhágavatam, Első Énekét kell lemásolnotok. Ez annyira jelentős, hogy olyan, mint egy tankönyv az iskolákban. Miért is jelentős annyira? Valójában ebből a tizenkét kötetből és megszámlálhatatlan fejezetből, 18 000 versből csupán 5 fejezet, ami a legeslegfontosabb. Nem, nem! Elnézést, a tizenkét énekből egy a legfontosabb. Melyik az?

Válasz: A tizedik.

Szvámí Tírtha: Igen, helyes. A tizedik ének. S ebből a több száz és gyakorlatilag több ezer fejezetből és témakörből, öt fejezet a legfontosabb. Melyek azok? Amelyek a raszákat taglalják. Ezért a védikus irodalom kívánságteljesítő fájának (kalpataru) érett gyümölcsének tekintik.

(folytatása következik)

 

[1] A Manuk uralkodásának – az emberiség ősatyái – korszaka

[2] Az indiai szubkontinens egyik ősi írásmódja



(от лекция на Свами Тиртха, 23.08.2016 вечер, Лудащо)

Нека продължим нашето изучаване. Мисля, става все по- и по-очевидно, че това е много кондензирана духовна наука. Няколко реда, няколко изречения, няколко идеи, но какви необятни значения и дълбока основа откриваме в тях! „Бхагаватам” е наричан „Безупречната Пурана”. Защо безупречна? Защото е толкова значима.

Пураните са класифицирани по два начина. Едната класификация е според гуните, а другата според темите. Има три типа гуни и съответно три типа Пурани – саттвични, раджастични и тамастични. Възможно е да запитате: „Как така? Свещено писание – пък тамастично? Нима е възможно?” Ала всъщност не Пураната е тамастична, а онези, които я четат. Хората се класифицират според трите категории и има Пурани за всяка една категория. Има Пурани за такива, които са под въздействието на саттва-гуна. Има някои Пурани за раджастичните люде, а има и други Пурани за тези, които са повлияни от тамас. Така че всъщност не става дума за тамастична Пурана, а това е Пурана за попадналите под тамастично въздействие.

Такава е едната класификация; Пураните предават послание за всяка от класите хора. Другата класификация е според темите – каква?

Манджари: Според целта, според пътя.

Свами Тиртха: Тук има две класи Пурани: едните са големите Пурани; и как мислите, кои са другите? Малките Пурани. Малките Пурани обсъждат пет теми. Как мислите, колко теми обсъждат големите?

Санатана: Пет.

Свами Тиртха: Толкова са за малките Пурани. А големите?

Санатана: Двойно.

Свами Тиртха: Правилно. Да, малките Пурани обсъждат пет теми: например сътворението и абсолютната цел. Така че в този смисъл е вярно това, което Манджари спомена – каква е целта, какъв е пътят. А големите Пурани навлизат в повече детайли, обсъждайки десет основни теми. Например първичното сътворение, вторичното сътворение, манвантарите[1], потеклото на царете и т.н. Обсъжда се и върховният подслон, методът за постигане на целта и какво е мокша, съвършенството. И сред всички тези най-различни видове свещена литература – Пураните – този „Бхагаватам” е считан за най-висш, най-значим. До такава степен, че ако сте ученик в Индия и имате за домашно да пишете на деванагари[2], домашното е да препишете Първа Песен на „Бхагаватам”. Той е толкова значим, че е като училищен учебник. И защо е толкова значим? Всъщност, всред всичките му дванадесет песни, безброй глави и 18 000 стиха, най-най-важни са пет глави. Не, не. Извинете: сред всичките дванадесет песни, една е най-важна. Коя?

Отговор: Десета Песен.

Свами Тиртха: Да, правилно. Това е Десета Песен. А сред всички тези стотици и хиляди глави и теми, пет основни глави са най-важните. Кои? Тези, в които става дума за раса. Затова „Бхагаватам” е зрелият плод на калпатару[3] на ведическата литература.

(следва продължение) 

[1] Епохите на управление на Манувците, предците на човечеството

[2] Древното писмо на индийския субконтинент

[3] Сбъдващо желанията дърво



(из лекции Свами Тиртхи, 23.08.2016 вечером, Лудащо)

Давайте продолжим учебу. Я думаю, что становится все более очевидным, что это очень конденсированная духовная наука. Несколько строк, несколько предложений, несколько идей, но какой глубокий смысл и очень обширный фон, который мы можем найти здесь. Бхагаватам считается „Безупречной пураной”. Почему безупречной? Потому что она очень важная.

Пураны подразделяются на две категории. Одна классификация идет по гунам, а другая – по темам. Есть три вида гун и, соответственно, три типа Пуран. Есть саттвические, раджастические и тамастические Пураны. Вы можете задать вопрос: „Как это? Священное писание – тамастическое? Как такое возможно?” Но на самом деле это не Пурана, которая является тамастической, это человек, читающий ее, является тамастическим. Итак, люди классифицируются по трем категориям, и для каждой категории есть Пураны. Есть пураны для тех, кто находится под влиянием саттва-гуны. Есть несколько Пуран для раджастичных людей и несколько Пуран для тех, кто находится под влиянием тамаса. И на самом деле это не тамастическая Пурана, скорее это Пурана для тех, кто находится в тамасе.

Итак, это одна классификация; Пураны передают послание каждому классу людей. Другая классификация идет по темам – какая она?

Манджари: Относительно цели, относительно пути.

Свами Тиртха: Здесь есть два класса пуран: один – это большие, основные пураны, а как вы думаете, какой другой? Малые, второстепенные пураны. Великие и малые Пураны. В малых пуранах есть пять тем для обсуждения. Как вы думаете, сколько тем обсуждается в больших пуранах?

Санатана: Пять.

Свами Тиртха: Столько в малых Пуранах. А в больших?

Санатан: В двое больше.

Свами Тиртха: Правильно. Да, в малых Пуранах обсуждаются пять тем: сотворение и абсолютная цель. В этом смысле правильно то, что упомянула Манджари – какова цель, каков путь. А большие Пураны более подробно рассматривают десять основных тем. Как первичное сотворение, вторичное творение, манвантары[1], семейная линия царей и т.д. Также они обсуждают высшее прибежище, метод достижения цели и что такое мокша, что такое совершенство. И из всех этих различных разновидностей священной литературы – Пуран – этот „Бхагаватам” считается высшим, самым важным. Настолько, что если вы учитесь в Индии и у вас есть домашнее задание на деванагари[2], домашнее задание – переписать „Бхагаватам”, Первую песню. Это так важно, что это как школьный учебник. Почему это так важно? На самом деле из всех этих 12 Песней, огромное количества глав и 18 000 стихов наиболее важными являются только 5 глав. Нет нет. Извините, из 12 Песней одна самая важная. Какая?

Ответ: Десятая Песнь.

Свами Тиртха: Да, правильно. Это Десятая Песнь. А среди всех этих сотен и тысячи глав и тем, пять основные главы самые важные. Которые? Те, в которых речь идет о расе. Поэтому „Бхагаватам” это спелый плод калпатару[3] ведической литературы.

(продолжение следует)

[1] Эпохи управления Манувцев, предков человечества

[2] Древнее письмо индийского субконтинента

[3] Сбывающее желания дерево



varanasi-priest-sunrise-worship

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2017, morning, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

So, shravanam – this is the first practice in shanta-rasa.

The second is very beautiful. The second is hope in mercy. I think this is our path – we hope that some day the divine mercy will shine upon us. Nevertheless we have to tolerate the consequences from previous activities. This is the shadow that we discussed before. Try to tolerate your karma, try to tolerate your shadow. But don’t forget, a selfless action in devotion doesn’t bring new karma. And if you suffer a little bit, then you burn up some of your karma. Then tolerating all the difficulties we gain an entrance to a more purified platform of life. Therefore we have this hope in divine mercy. It will come! If we are committed in our spiritual practices, if we continue to cultivate, then ultimately the divine mercy will also come. So I think this is a very beautiful approach to the Supreme – this hope. Don’t forget about that.

The third one is remembrance. Think of your connection to the Supreme while you live and at the moment of your departure. We need a little training to fix this remembrance.

Yet the memories and reflection – this is more like an intellectual or cognitive practice, but the fourth one is meditation. And meditation is non-intellectual. This is spiritual, when you open up to the spiritual truth. And it will have great effect on our consciousness.

There is a lot to say. But just to give you a little understanding about the results of this passive, neutral way. Spiritual stability is one good result – when you are very much committed to this divine connection. When we took the shelter and we feel that we are there, we are under this protection. Try to find this shelter, meditate on His presence in your heart. And also when you see the divine beauty, admire the grandeur. First we need to appreciate this grandeur; then we can go into more details. Therefore Gurudev said: First you put the crown on the head of Krishna. To understand who is the Supreme. And then later on you can enter into a more intimate relationship – like stealing laddus from His plate. Even on that platform liberation is possible.

So what are the consequences, what are the features of such a great saint whose consciousness is always fixed in his connection with the Supreme? By the way, who is a saintly person? Who is a saint?

Krishna Priya: Who has renounced his self gratification and who is totally dedicated to God and to the service of others.

Swami Tirtha: Yes, the one who is ready to dedicate himself or herself to something higher than his or her private life. Or on whom the divine blessings have dawned.

Some features of such a person: they are always intent in their meditation. They fix their eyes on the tip of the nose. They always behave like an avadhuta – very difficult to understand. But please, if your spiritual master will tell you: “Can you please help me with this service?” don’t fix your gaze on your nose and don’t behave like an avadhuta, because he will not be happy. Avadhuta you know sometimes behaves a little unexpected. He is beyond all the social limitations.

It is said, these great saints in shanti are always very considerate in their speech. They have no material ambitions. They are not mistaken in their self-consciousness and their spiritual identity. They are always serene and think of the Supreme.

So even if you simply try to fulfill the requirements of this neutral approach, you can achieve your stability, you can become a very serious bhakta. In the Bhagavatam it is said: “That state of mind if somebody is fully convinced of My personal form is called shanta-rasa. Nobody can reach pure devotion without first achieving this level.” It’s very obvious – first we have to fix our consciousness and achieve that stability, that shanti, that pacified mood. And then you can go further.

(to be continued)



varanasi-priest-sunrise-worship

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Térjünk vissza az istenhez fűződő kapcsolatok közül a semleges viszony, sánta-rasza alapgyakorlataira, melyek közül a hallás, sravanam volt az első.

A második gyakorlat nagyon gyönyörű, az Isteni kegybe vetett bizalom. Úgy vélem, ez a mi utunk – reménykedünk, hogy egy napon majd ránk ragyog az Isteni kegyelem! Azonban el kell viselnünk régebbi cselekedeteink következményeit is. Ez az az árnyék, melyről korábban már beszéltünk. Próbáljátok meg elviselni a karmátokat, próbáljatok meg együtt élni az árnyékotokkal! De ne feledjétek, az odaadással végzett önzetlen cselekedet nem hoz új karmát, s ha csak egy kicsit is szenvedtek, már azzal is felégetitek a karmátok egy részét. Majd valamennyi nehézség elviselése után bebocsátást nyertek az élet egy sokkal letisztultabb síkjára. Ezért reménykedünk az isteni kegyelemben! El fog jönni! Ha elkötelezettek és kitartóak vagytok a lelki gyakorlataitok végzésében, akkor végezetül az isteni kegyelem is el fog jönni! Úgy gondolom, ez egy nagyon szép megközelítése a Legfelsőbbnek – ez az Isteni kegybe vetett bizalom. Ne feledkezzetek meg erről!

A harmadik elem az emlékezés. Életetek során és halálotok pillanatában is emlékezzetek a Legfelsőbbel való kapcsolatotokra! Az emlékezés folytonosságához viszont szükség van némi gyakorlásra!

Mégis, az emlékek és az elmélkedés – ezek sokkal inkább intellektuális, kognitív gyakorlatok. De jön a negyedik, a meditáció, mely nem intellektuális, hanem spirituális, amikor megnyíltok a lelki igazság felé, ez nagy hatással lesz a tudatosságra!

Sokat tudnánk még erről beszélni, ám hadd világítsak rá ennek a passzív, semleges viszonynak az eredményeire! A lelki szilárdság az egy jó eredmény, amikor nagyon elkötelezettek vagytok ez iránt az isteni kapcsolat iránt. Amikor oltalmat vesztek és úgy érzitek, hogy védelem alatt álltok. Próbáljátok megtalálni ezt az oltalmat, meditáljatok az Ő jelenlétén a szívetekben! S amikor meglátjátok az isteni szépséget, magasztaljátok a lelki nagyságát! Először ezt a lelki nagyságot kell csodálnunk, utána elmerülhetünk a részletekben! Ezért Gurudév azt mondta: először tegyétek fel a koronát Krsna fejére, hogy megértsétek, ki a Legfelsőbb! S utána, később, egy sokkal intimebb viszonyba kerülhettek Vele – mint például laddut lophattok az Ő tányérjáról! Még azon a szinten is lehetséges a felszabadulás.

Mit eredményez a gyakorlatok általi felszabadulás? Mik a tulajdonságai egy olyan hatalmas szentnek, akinek tudata mindig a Legfelsőbbhöz fűződő kapcsolatában merül el? Egyébként ki a szentéletű ember? Ki a szent?

Krsna-prija: Aki lemondott az önös vágyairól és teljesen odaszentelődött az Isteni akaratnak és mások szolgálatának.

Szvámí Tírtha: Igen, aki részesült az isteni áldásban vagy kész arra, hogy a saját életénél magasabb rendű eszmény szolgálatának szentelje magát.

Az ilyen személyek jellemvonásai a következők: mindig eltökéltek a meditációjukban, mindig az orruk hegyére szegezik tekintetüket, mindig avadhútaként viselkednek és nagyon nehéz őket megérteni. De kérlek benneteket, ha a lelki tanítómesteretek azt mondja: ,,Tudnátok nekem ebben a szolgálatban segíteni?”, akkor ne szegezzétek tekinteteket az orrotokra, és ne viselkedjetek avadhútaként, hiszen akkor ő nem lesz boldog. Tudjátok, az avadhúta néha kissé szokatlanul viselkedik, az összes társadalmi elvárás felett áll.

Azt mondják, ezek a békességben élő nagy szentek mindig nagyon visszafogottan beszélnek és nincsenek anyagi törekvéseik. Nem tévesztik össze az anyagi létüket és a lelki identitásukat. Mindig nagyon békések és állandóan a Legfelsőbbre gondolnak.

Még ha csak ennek a semleges viszonynak a kívánalmainak próbáltok eleget tenni, akkor is szilárdakká és nagyon komoly bhaktákká válhattok! A Bhágavatamban az áll: ,,Az a tudatállapot, amelyben valaki teljesen megbizonyosodott az Én eredeti személyes formámról, azt úgy hívják, hogy sánta-rasza. Senki sem juthat el a tiszta odaadásig anélkül, hogy először el ne érné ezt a szintet.” Egyértelmű, hogy először összpontosítani kell a tudatunkat, szilárdakká kell válnunk ebben a békés, shanti hangulatban! S ezután lehetséges a továbblépés!

(folytatása következik)



varanasi-priest-sunrise-worship

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2017, сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник) 

И така, шраванам е първата практика в шанта-раса.

Втората е много красива. Втората е надежда за милост. Мисля, че това е нашият път – надяваме се един ден божествената милост да засияе над нас. При все това се налага да изтърпим последствията от предишните си действия. Това е сянката, за която вече говорихме. Старайте се да понасяте своята карма, старайте се да понасяте своята сянка. Но не забравяйте, че безкористното действие, извършено с преданост, не донася нова карма. А ако страдате мъничко, изгаряте част от своята карма. Така, понасяйки всички трудности, добиваме достъп до едно по-пречистено ниво на съществуване. Затова имаме тази надежда в божествената милост. Тя ще дойде! Ако сме посветени в своите духовни практики, ако продължаваме да ги развиваме, най-накрая божествената милост също ще дойде. Така че считам това за много красиво отношение към Всевишния – тази надежда. Не забравяйте за нея.

Третата практика е помненето. Мислете за своята свързаност с Бога – докато живеете, и в мига на заминаването си. Нужно ни е известно обучение, за да сме стабилни в това помнене.

Ала спомените и размислите са по-скоро интелектуална или когнитивна практика; четвъртата обаче е медитацията. А медитацията е не-интелектуална. Тя е духовна – когато се отваряте за духовната истина. И тя има огромно въздействие върху съзнанието ни.

Много има какво да се каже. Ще ви дам съвсем мъничко разбиране за резултатите от този пасивен, неутрален път. Духовната стабилност е един добър резултат – когато сте дълбоко посветени на тази божествена връзка. Когато приемем подслон и чувстваме закрилата. Стремете се да намерите този подслон, медитирайте върху Божието присъствие в сърцето си. И също, когато виждате божествената красота, възхищавайте се на великолепието ѝ. Най-напред трябва да оценим това великолепие; пък сетне можем да навлезем в подробностите. Затова Гурудев казваше: „Първо сложете короната на главата на Кришна.” За да е ясно кой е Всевишният. А по-нататък може да встъпите в по-съкровени взаимоотношения – например да крадете ладху от чинията Му. Дори на това ниво освобождението е възможно.

Какви са последиците, какви са характеристиките на такъв голям светец, чието съзнание винаги е насочено към неговата връзка с Бога? Между впрочем, кой е светец? Какъв е светецът?

Кришна Прия: Който се е отрекъл от собственото си наслаждение и е всецяло посветен на Бога и на служба на другите.

Свами Тиртха: Да, който е готов да посвети себе си на нещо по-висше от личния си живот. Или върху когото са грейнали божествените благословии.

Ето някои характеристики на такива хора: те винаги са внимателни в своята медитация. Съсредоточават очи във върха на носа. Винаги се държат като авадхута –много трудно е да бъдат разбрани. Но моля ви, ако вашият учител ви каже: „Би ли ми помогнал с това служене?” недейте да кръстосвате очи във върха на носа си и не се дръжте като авадхута, защото той няма да е доволен. Авадхута, знаете, понякога постъпва неочаквано. Той е отвъд всякакви обществени ограничения.

Казва се, че тези велики светци в шанти винаги са много сериозни в думите си. Те нямат материални стремежи. Не се объркват в съзнанието си относно своята духовна самоличност. Всякога са безгрижни и мислят за Всевишния.

Така че дори ако просто се стремите да покриете изискванията на този неутрален подход, можете да постигнете стабилност, можете да станете много сериозни бхакти. В „Бхагаватам” е казано: „Това състояние на ума, при което някой е напълно убеден в Моята личностна форма, се нарича шанта-раса. Никой не може да постигне чиста преданост без най-напред да е стъпил на това ниво.” Съвсем очевидно е – първо трябва да стабилизираме съзнанието си, да постигнем устойчивост, шанти, спокойствие. А после можем да продължим нататък.

(следва продължение)