Archives

Calendar

October 2021
M T W T F S S
« Sep   Nov »
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031



Archive for October 17th, 2021

oakImage-1603985177355-mediumSquareAt3X

(from a lecture of Swami Tirtha, 03.01.2017, evening, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

Question of Paramananda: I was thinking of your question about how to turn the shadow into light and maybe the most realistic way is just to associate with a person who is bright, who can enlighten us, light us up. To me this person is the guru, the spiritual adviser. And the story you mentioned about Bhaktisiddhanta Saraswati Prabhupad also gave me further light to this understanding. I want to ask for directions: what is the best way for a disciple to come closer to his spiritual master?

Swami Tirtha: Eat less black salt.

Paramananda: Is that simple?!

Swami Tirtha: Apart from jokes, if we come too close to the Sun, it will burn us. Nevertheless we have to embrace the sunshine. If we come too close to the guru, this may burn us. Nevertheless we have to embrace something coming from him. And it’s a long process. As soon as we think: ‘Ah, now I have understood something about him or from him’, maybe that’s true, but we have to go further. Because that’s a very subtle change and transformation. It doesn’t happen practically on the obvious surface. But some more interesting transformation should happen on the unseen platform. And also the time factor is there. So a profound and longer type of cultivation should help to improve this transaction of receiving something from the spiritual master.

So, for that reason we need to associate somehow – vani or vapu, in separation or in presence. If we have a chance to associate personally, let’s do that; if we don’t have a chance for that, let’s associate with memories, let’s associate with the teachings, with the words, instructions. Because guru is not limited to the external form. Although I think we appreciate the external form very much. If I dream with Gurudev sometimes, I never remember the words, but I remember the face and the form. And then when someone tells me: “I had a dream with Gurudev,” I always ask: “And do you remember what he had told you?” He always says: “No. He was teaching, but I don’t remember anything.” Then I say: “It must have been him.”

So, we appreciate the form and the face and the gestures and what we see – because we are blind. We see only the brutal external form. But even that crude form envelops the divine essence. So if you remember the envelope, you will also read the letter sooner or later. Therefore somehow we have to come closer not simply to the form or to the obvious, but to the essential.

But Gurudev told us in 1984 April that it’s impossible to understand the personality of the spiritual master. And there’s no need. Because anyway we shall fail. Better try to follow at least some of the instructions. Of course to choose ‘Which one should I follow?’ is not easy.

Usually Shrila Prabhupad had japa-walks with his devotees and one night there was a full moon. He was walking, chanting and looked at the full moon and said: “It’s so cold, as if the moon is made of ice.” Immediately senior devotees made an announcement: “Prabhupad said: the moon is made of ice.” Next time in a different climate Prabhupad was having his japa-walk. Then he said: “Just look at this full moon! It looks like cheese.” Immediately the new information started to spread: “Prabhupad said: “The moon is made of cheese.” Which instruction to follow – that’s difficult.

So don’t be blind. Don’t be blind in following. Even in choosing the instruction that you follow. We need a big dose of blessings to choose properly, to understand properly and to follow properly.

 



oakImage-1603985177355-mediumSquareAt3X

(Szvámí Tírtha 2017.01.03-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Paramánanda: Gondolkoztam a kérdéseden, mely úgy szólt, hogyan fordítsuk az árnyékunkat a fénybe. Talán a leginkább megvalósítható módja, hogy egyszerűen társuljunk egy ilyen ragyogó személlyel, aki felvilágosít, megvilágít bennünket. Számomra ez a személy a guru, a lelki tanítómester. S a történet, melyet Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupádról említettél további felvilágosítást adott nekem ehhez a megértéshez. Szeretnék útmutatást kérni, hogyan kerülhet egy tanítvány közelebb a lelki tanítómesteréhez?

Szvámí Tírtha: Egyen kevesebb fekete sót!

Paramánanda: Ennyire egyszerű lenne?!

Szvámí Tírtha: Félretéve a viccet, ha túl közel megyünk a Naphoz, meg fog égetni bennünket! Azonban magunkhoz kell ölelnünk a napsugarakat. Ha túl közel megyünk a guruhoz, akkor megéghetünk, de valamit mégis magunkhoz kell ölelnünk abból, amit közvetít számunkra. S ez egy meglehetősen hosszú folyamat! Viszont, azon nyomban, hogy azt gondoljuk: ‘Ó, most már megértettem valamit belőle vagy róla!’, ami akár igaz is lehet, mégis tovább kell mennünk. Mert ez egy nagyon finom változás és átalakulás. Gyakorlatilag ez nem a szemmel látható felszínen történik, de valami érdekes átalakulásnak mégis meg kell történnie a láthatatlan szinten. S még az idő tényező is ott van! Tehát egy elmélyült és kitartó gyakorlás segíthet nekünk abban, hogy még jobban be tudjuk fogadni ezt a lelki tanítómestertől érkező titkos valamit.

Tehát ezért kell valamiképpen társulnunk a lelki tanítómesterrel – váni vagy vapu, az elválásban vagy az együttlétben. Ha van módunk személyesen társulni, akkor tegyük azt; ha erre nincs lehetőségünk, akkor társuljunk elmében Rá emlékezve, társuljunk a tanításokkal, a szavak útján, az utasításokkal. Mert a guru nem korlátozódik csupán a külső formára, bár azt hiszem az is nagyon fontos a számunkra. Ha néha álmodok Gurudévvel, sohasem emlékszem a szavaira, de az arcára és az alakjára igen. S amikor valaki azt mondja, hogy: „Gurudévvel álmodtam,” mindig megkérdezem tőle: „S emlékszel arra, hogy mit mondott neked?” Ekkor mindig azt felelik, hogy: „Nem! Tanított, de semmire nem emlékszem.” Erre azt szoktam felelni, hogy: „Akkor biztos, hogy Ő volt!”

Tehát fontos számunkra a külső forma, az arc, a gesztus, amit látunk, mert vakok vagyunk! Csak a durva külső formát látjuk! De még ez a nyers anyagi forma is beborítja az isteni lényeget. Tehát, ha emlékeztek a borítékra, akkor előbb vagy utóbb olvasni fogjátok a levelet is! Ezért valahogy közelebb kell kerülnünk, nem egyszerűen a formához vagy a nyilvánvalóhoz, hanem a lényeghez!

De 1984 áprilisában azt mondta nekünk Gurudév, hogy lehetetlen megérteni a lelki tanítómester személyét! S nem is szükséges. Mert mindenképpen kudarcot fogunk vallani. Jobban tesszük tehát, ha legalább megpróbáljuk követni néhány utasítását. Természetesen a választás ‘Melyiket is kövessem?’ nem könnyű!

Általában Sríla Prabhupád dzsapa-sétákat tartott a tanítványaival és egyik este éppen telihold volt. Ahogy sétálva dzsapázott, felnézett és így szólt: „Olyan hideg van, mintha a Hold jégből volna!” Erre a rangidős bhakták azonnal hírül adták, hogy: „Prabhupád azt mondta, hogy a Hold jégből van!” Legközelebb egy másik éghajlatú helyen járt és a szokásos dzsapa-sétáján volt. Akkor pedig azt mondta: „Csak nézzétek meg ezt a teliholdat! Olyan, mint egy sajt!” Azonnal elterjedt az új információ: „Prabhupád azt mondta, hogy: „A Hold sajtból van!” Melyik utasítást is kövessük? Ezt nehéz eldönteni!

Tehát ne legyetek vakok, ne legyetek vakok a követésben! Még az utasítás megválasztásban sem, amit követtek. Nagy adag áldásra van szükségünk a helyes választáshoz, a valódi megértéshez és a megfelelő követéshez!



oakImage-1603985177355-mediumSquareAt3X

(от лекция на Свами Тиртха, 03.01.2017, вечер, София)

(продължава от предишния понеделник) 

Въпрос на Парамананда: Мислех си по въпроса ти как да превърнем сянката в светлина и може би най-реалистичният начин е просто да общуваме с някой, който е светъл, който може да ни просветли, да ни озари. За мен такъв е гуру, духовният наставник. А историята, която спомена за Бхактисиддханта Сарасвати Прабхупад, също ми дава още светлина в това разбиране. Искам да попитам за насока какъв е най-добрият начин за един ученик да се приближи до своя духовен учител?

Свами Тиртха: Яж по-малко черна сол.

Парамананда: Толкова ли е лесно?!

Свами Тиртха: Встрани от шегата, ако дойдем прекалено близо до слънцето, то ще ни изгори. Въпреки това, трябва да прегърнем слънчевата светлина. Ако твърде много се приближим до гуру, това може да ни изгори. При все това трябва да приемем нещо, идващо от него. И процесът е дълъг. Помислим ли си: „О, сега разбрах нещо за него или от него”, може и да е вярно, а може и да трябва да извървим още път. Защото това е много фина промяна и трансформация. Не се случва на очевидното ниво. Но по-интересната трансформация би трябвало да се случи на невидимото ниво. Съществува и факторът време. Така че едно по-дълбоко и по-дълго култивиране би следвало да помогне да се подобри този обмен на получаване на нещо от духовния учител.

По тази причина трябва да общуваме някак – вани или вапу, в раздяла или в присъствие. Ако имаме шанс да общуваме лично, нека го правим; ако нямаме възможността за това, нека общуваме в спомените, нека общуваме с ученията, със словата и напътствията му. Защото гуру не е ограничен до външната форма. Въпреки че, мисля, ние високо ценим външната форма. Ако сънувам Гурудев понякога, никога не си спомням думите му, но помня лицето и фигурата му. И после ако някой ми каже: „Сънувах Гурудев,” винаги питам: „А спомняш ли си какво ти каза?” Винаги отвръщат: Не. Той преподаваше, обаче не помня нищичко.” Тогава казвам: „Значи е бил той.”

Така че ние обичаме формата, лицето, жестовете, всичко, което виждаме – защото сме слепи. Виждаме само грубата външна форма. Но дори тази груба форма обвива божествената същина. Така че ако помните плика, рано или късно ще прочетете и писмото в него. Затова по някакъв начин трябва да се приближим не просто до формата или до очевидното, а до същественото.

Но Гурудев каза през април 1984, че е невъзможно да се проумее личността на духовния учител. А няма и нужда. Защото така или инак няма да успеем. По-добре да се стремим да следваме поне някои от напътствията му. Разбира се, да изберем кое от тях да следваме, не е лесно.

Обикновено Шрила Прабхупад имал джапа-разходки с преданите си и една нощ било пълнолуние. Той вървял, мантрувал и, поглеждайки пълната луна, казал: „Толкова е студено, като че луната е направена от лед.” Незабавно старшите предани обявили: „Прабхупад каза: „Луната е направена от лед.” Друг път в различен климат Прабхупад бил на джапа-разходка. Тогава рекъл: „Само погледнете тази пълна луна! Прилича на пита кашкавал.” Незабавно била разпространена новата информация: „Прабхупад каза: „Луната е направена от кашкавал.” Коя инструкция да се следва – трудно е.

Затова не бъдете слепи. Не бъдете слепи в следването. Дори и в избора на насоката, която следвате. Нуждаем се от голяма доза благословии да избираме правилно, да разбираме правилно и да следваме правилно.