Archives

Calendar

October 2021
M T W T F S S
« Sep    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031



Archive for October 10th, 2021

(from a lecture of Swami Tirtha, 03.01.2017, evening, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

Question of Pavitra: I’d like to ask: what is the very first step on the path of purification and connecting to the divine reality?

Swami Tirtha: Taste. When we feel somehow attracted to that thing: ‘Yes! This is what I need!’ So it’s not the qualification that we might posses. It’s not the ability that we have. It’s the taste. ‘I like that! I like the idea, I want to be like this, I also need this.’

Once there was a young prospective devotee and he said: “I have tried. Yesterday I was chanting in my room. And I feel I cannot live without that!” This is what we need. “I cannot live without that!” If we have that mood, if we have that approach, then everything should happen in our life. Irrespective of our shortcomings or whatever.

So, in my humble understanding this initial taste, this initial affinity – this is the point.

Question of Kripadham: How the highly elevated souls don’t lose their taste for chanting and how do they improve their taste?

Swami Tirtha: I think they love Krishna. Because if you love somebody… What is the definition of love? Many times I remember you – this is love. You’re just there with me – this is love. So if you love somebody, very naturally you remember him. You take special pleasure from remembering. Even the future meeting with such a person gives you hope. You don’t mind anything else.

And you are happy to chant his or her name, to call that person. For a long time I didn’t understand this, until once I met a senior devotee who had a son. That son was already grown up at that time and we were observing some old photographs. There was one photo: him with the boy still small. He said: “Ah, my son! How much pleasure I derive from this son!” And then I understood something. From such an intimate human relationship you can find a lot of happiness. You can find happiness in the presence of another human being. So this is my understanding: if you simply love somebody on the realized platform, you can never lose the taste.

And how to enhance the taste? I think good company can help a lot in that respect. If we associate with such people who can inspire us in our spiritual practices, then even our chanting will improve. Source of inspiration.

But here we have to be very delicate. Because as I told you if you really love somebody, you don’t mind anything else. You just want. Just want. But with this you can kill the other. You can strangle the other person with your love. So therefore on the manifest platform we have to apply that very delicately, in a very wise manner. But to fully enjoy it on the mental or spiritual platform. Just like the ladies in the old times when Krishna returned to Dwaraka, they went out to see the procession and to greet Krishna. And all the stalwart leaders and respected people could go out, pay obeisances to Him, shake hands with Him, greet Him, etc., but the ladies could not. What was their option, their only alternative – to embrace Krishna in the heart. So this is one suggestion how should we apply that desire. Don’t strangle the other with your love and affection.

(to be continued)

 



(Szvámí Tírtha 2017.01.03-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Pavitra kérdése: Az isteni valósághoz kapcsolódóan lenne egy kérdésem, hogy mi a legelső lépés a megtisztulás útján?

Szvámí Tírtha: A lelki íz. Amikor azt érezzük, hogy valahogy vonzódunk ehhez a dologhoz: ‘Igen! Ez kell nekem!’ Tehát nem valamiféle különösebb képzettséggel vagy képességgel rendelkezünk, hanem egy lelki ízt tapasztalunk. ‘Nekem ez tetszik! Tetszik ez az ötlet, ilyen akarok lenni, nekem is ez kell!’

Egyszer egy kezdő bhakta mondta, hogy: „Kipróbáltam! Tegnap dzsapáztam a szobámban és azt éreztem, hogy nem tudok e nélkül élni!” Ez az, amit nekünk is éreznünk kell! „Nem tudok e nélkül élni!” Ha rendelkezünk ezzel a hangulattal, ha tudunk ily módon közelíteni a lelki dolgokhoz, eltekintve a hiányosságainktól, akkor minden valóra válhat az életünkben!

Tehát, szerény megértésem szerint ez a kezdeti íz, ez a kezdeti fogékonyság – ez a lényeg!

Krpadhámá kérdése: Az emelkedett lelkek hogyan tudják megőrizni a dzsapázás iránti ízt és hogyan tudnak fejlődni abban?

Szvámí Tírtha: Azt hiszem, mert szeretik Krsnát. Mivel, ha szeretsz valakit… Mi a szeretet definíciója? Sokszor az eszembe jutsz – ez a szeretet! Egyszerűen csak ott vagy velem – ez a szeretet. Tehát, ha szerettek valakit, akkor természetesen gondoltok rá. Külön örömet okoz ez az emlékezés. Egy ilyen, hozzátok nagyon közel álló emberrel való esetleges találkozás reménye is már örömmel tölt el benneteket. Semmi más nem fontos!

S már attól is boldogok vagytok, ha a nevét ismételhetitek, ha szólítgatjátok őt. Sokáig nem értettem ezt, míg egyszer találkoztam egy idősebb bhaktával, akinek ekkor már felnőtt volt a fia és régi fényképeket nézegettünk. Volt egy kép kettejükről, amikor a fiú még kicsi volt és az apa azt mondta, hogy „Ó, fiam! Mennyi örömet kaptam ettől a gyerektől!” S akkor megértettem valamit! Egy ilyen bensőséges emberi kapcsolatból sok öröm meríthető. Egyszerűen boldogok lehettek egy másik ember által. Tehát ez az én megértésem: ha egyszerűen szerettek valakit egy megvalósított szinten, akkor sohasem veszítitek el az ízt!

S hogyan lehet fokozni ezt az ízt? Azt hiszem, a megfelelő társaság sokat segíthet ebben. Ha ilyen emberekkel társulunk, akik inspirálhatnak bennünket a lelki gyakorlatainkban, akkor még a mantrázásunk is fejlődni fog. Ez az inspiráció forrása!

De ebben nagyon tapintatosnak kell lennünk, mert ahogy már mondtam, ha igazán szerettek valakit, akkor semmi más nem számít! Egyszerűen csak Ő kell. Csak Ő! De ezzel megölhetitek a másikat, megfojthatjátok a szeretetetekkel. Ezért megnyilvánult szinten nagyon finoman, nagyon bölcsen kell szeretni, ugyanakkor a lelki teljességét is megélve. Éppúgy, mint hajdanán, amikor Dváraká hölgyei szerették volna megnézni a Krsna fogadására rendezett ünnepséget. Valamennyi magas rangú vezető és tiszteletreméltó személy jelen lehetett, hódolatát ajánlhatta, kezet rázhatott Vele, viszont a hölgyek nem! Mi egyebet tehettek, az egyedüli lehetőségük az volt, hogy a szívükben megölelték Krsnát. Tehát ez az egyik javaslat arra, hogyan élhetjük meg ezt a vágyunkat Vele. Ne fojtsátok meg a másikat a szeretetetekkel és ragaszkodásotokkal!

(folytatása következik)



OLYMPUS DIGITAL CAMERA

(от лекция на Свами Тиртха, 03.01.2017, вечер, София)

(продължава от предишния понеделник) 

Въпрос на Павитра: Бих искал да попитам каква е най-първата стъпка по пътя на пречистването и свързването с божествената реалност?

Свами Тиртха: Вкусът. Когато по някакъв начин се усетим привлечени от това: „Да! Тъкмо от това се нуждая!” Така че не става въпрос за някакви качества, които притежаваме. Не са и способностите, които имаме. Вкусът е. „Това ми харесва! Идеята ми харесва, аз също искам да бъда такъв, аз също имам нужда от това.”

Веднъж имаше един млад перспективен бхакта, който каза: „Пробвах. Вчера пробвах да мантрувам в стаята си. И чувствам, че не мога да живея без това!” Ето от какво се нуждаем! „Не мога да живея без това!” Ако имаме такова настроение, ако имаме такова отношение, тогава всичко ще се случи в живота ни. Независимо от недостатъците ни или от каквото и да било.

Така че по мое скромно разбиране този първоначален вкус, това първоначално привличане – то е важното.

Въпрос на Крипадхам: Как високо издигнатите души не губят своя вкус към мантруването и как развиват вкуса си?

Свами Тиртха: Мисля, че те просто обичат Кришна. Защото ако обичаш някого… Какво е определението за любов? Често си спомням за теб – това е любов. Просто си тук с мен – това е любов. Така че ако обичаш някого, по естествен начин го помниш. Извличаш специална наслада да си го спомняш. А бъдещата среща с него те изпълва с надежда. Не те интересува нищо друго.

И си щастлив да повтаряш името на този човек, да го зовеш. Дълго време не разбирах това, докато не срещнах веднъж един старши предан, който имаше син. Синът вече беше пораснал по онова време, а ние разглеждахме някакви стари снимки. На една снимка беше самият той с момчето като малко. И той каза: „О, моят син! Каква радост ми носи този син!” И тогава разбрах нещичко. От такава близка човешка връзка можете да получите много щастие. Можете да намерите радост в присъствието на друго човешко същество. Така че такова е моето разбиране: ако просто обичате някого на нивото на осъзнатостта, никога не можете да изгубите вкуса.

А как да обогатим вкуса? Мисля, че добрата компания може много да помогне в това отношение. Ако общуваме с такива хора, които могат да ни вдъхновяват в духовните ни практики, тогава дори мантруването ни ще се подобри. Извор на вдъхновение.

Но тук трябва да сме много деликатни. Защото както ви казах, ако наистина обичаш някого, не те интересува нищо друго. Просто искаш. Просто искаш. Само че с това можеш да погубиш другия. Можеш да задушиш другия с любовта си. Затова на проявеното ниво трябва да изразяваме това много деликатно, много мъдро. Но на умственото или духовното ниво да му се наслаждаваме напълно. Както жените в древни времена; когато Кришна се завръщал в Дварака, те излизали да видят шествието и да Го приветстват. Всички видни предводители и уважавани люде можели да излязат вън, да Му се поклонят, да се здрависат с Него, да Го поздравят и т.н., но жените не можели. Каква била тяхната възможност, тяхната единствена алтернатива? Да прегърнат Кришна в сърцето си. Това е едно предложение как да прилагаме желанието си, без да задушаваме другия със своята любов и привързаност.

(следва продължение)