Archives

Calendar

October 2021
M T W T F S S
« Sep    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031



Archive for October, 2021

oakImage-1603985177355-mediumSquareAt3X

(from a lecture of Swami Tirtha, 03.01.2017, evening, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

Question of Paramananda: I was thinking of your question about how to turn the shadow into light and maybe the most realistic way is just to associate with a person who is bright, who can enlighten us, light us up. To me this person is the guru, the spiritual adviser. And the story you mentioned about Bhaktisiddhanta Saraswati Prabhupad also gave me further light to this understanding. I want to ask for directions: what is the best way for a disciple to come closer to his spiritual master?

Swami Tirtha: Eat less black salt.

Paramananda: Is that simple?!

Swami Tirtha: Apart from jokes, if we come too close to the Sun, it will burn us. Nevertheless we have to embrace the sunshine. If we come too close to the guru, this may burn us. Nevertheless we have to embrace something coming from him. And it’s a long process. As soon as we think: ‘Ah, now I have understood something about him or from him’, maybe that’s true, but we have to go further. Because that’s a very subtle change and transformation. It doesn’t happen practically on the obvious surface. But some more interesting transformation should happen on the unseen platform. And also the time factor is there. So a profound and longer type of cultivation should help to improve this transaction of receiving something from the spiritual master.

So, for that reason we need to associate somehow – vani or vapu, in separation or in presence. If we have a chance to associate personally, let’s do that; if we don’t have a chance for that, let’s associate with memories, let’s associate with the teachings, with the words, instructions. Because guru is not limited to the external form. Although I think we appreciate the external form very much. If I dream with Gurudev sometimes, I never remember the words, but I remember the face and the form. And then when someone tells me: “I had a dream with Gurudev,” I always ask: “And do you remember what he had told you?” He always says: “No. He was teaching, but I don’t remember anything.” Then I say: “It must have been him.”

So, we appreciate the form and the face and the gestures and what we see – because we are blind. We see only the brutal external form. But even that crude form envelops the divine essence. So if you remember the envelope, you will also read the letter sooner or later. Therefore somehow we have to come closer not simply to the form or to the obvious, but to the essential.

But Gurudev told us in 1984 April that it’s impossible to understand the personality of the spiritual master. And there’s no need. Because anyway we shall fail. Better try to follow at least some of the instructions. Of course to choose ‘Which one should I follow?’ is not easy.

Usually Shrila Prabhupad had japa-walks with his devotees and one night there was a full moon. He was walking, chanting and looked at the full moon and said: “It’s so cold, as if the moon is made of ice.” Immediately senior devotees made an announcement: “Prabhupad said: the moon is made of ice.” Next time in a different climate Prabhupad was having his japa-walk. Then he said: “Just look at this full moon! It looks like cheese.” Immediately the new information started to spread: “Prabhupad said: “The moon is made of cheese.” Which instruction to follow – that’s difficult.

So don’t be blind. Don’t be blind in following. Even in choosing the instruction that you follow. We need a big dose of blessings to choose properly, to understand properly and to follow properly.

 



oakImage-1603985177355-mediumSquareAt3X

(Szvámí Tírtha 2017.01.03-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Paramánanda: Gondolkoztam a kérdéseden, mely úgy szólt, hogyan fordítsuk az árnyékunkat a fénybe. Talán a leginkább megvalósítható módja, hogy egyszerűen társuljunk egy ilyen ragyogó személlyel, aki felvilágosít, megvilágít bennünket. Számomra ez a személy a guru, a lelki tanítómester. S a történet, melyet Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupádról említettél további felvilágosítást adott nekem ehhez a megértéshez. Szeretnék útmutatást kérni, hogyan kerülhet egy tanítvány közelebb a lelki tanítómesteréhez?

Szvámí Tírtha: Egyen kevesebb fekete sót!

Paramánanda: Ennyire egyszerű lenne?!

Szvámí Tírtha: Félretéve a viccet, ha túl közel megyünk a Naphoz, meg fog égetni bennünket! Azonban magunkhoz kell ölelnünk a napsugarakat. Ha túl közel megyünk a guruhoz, akkor megéghetünk, de valamit mégis magunkhoz kell ölelnünk abból, amit közvetít számunkra. S ez egy meglehetősen hosszú folyamat! Viszont, azon nyomban, hogy azt gondoljuk: ‘Ó, most már megértettem valamit belőle vagy róla!’, ami akár igaz is lehet, mégis tovább kell mennünk. Mert ez egy nagyon finom változás és átalakulás. Gyakorlatilag ez nem a szemmel látható felszínen történik, de valami érdekes átalakulásnak mégis meg kell történnie a láthatatlan szinten. S még az idő tényező is ott van! Tehát egy elmélyült és kitartó gyakorlás segíthet nekünk abban, hogy még jobban be tudjuk fogadni ezt a lelki tanítómestertől érkező titkos valamit.

Tehát ezért kell valamiképpen társulnunk a lelki tanítómesterrel – váni vagy vapu, az elválásban vagy az együttlétben. Ha van módunk személyesen társulni, akkor tegyük azt; ha erre nincs lehetőségünk, akkor társuljunk elmében Rá emlékezve, társuljunk a tanításokkal, a szavak útján, az utasításokkal. Mert a guru nem korlátozódik csupán a külső formára, bár azt hiszem az is nagyon fontos a számunkra. Ha néha álmodok Gurudévvel, sohasem emlékszem a szavaira, de az arcára és az alakjára igen. S amikor valaki azt mondja, hogy: „Gurudévvel álmodtam,” mindig megkérdezem tőle: „S emlékszel arra, hogy mit mondott neked?” Ekkor mindig azt felelik, hogy: „Nem! Tanított, de semmire nem emlékszem.” Erre azt szoktam felelni, hogy: „Akkor biztos, hogy Ő volt!”

Tehát fontos számunkra a külső forma, az arc, a gesztus, amit látunk, mert vakok vagyunk! Csak a durva külső formát látjuk! De még ez a nyers anyagi forma is beborítja az isteni lényeget. Tehát, ha emlékeztek a borítékra, akkor előbb vagy utóbb olvasni fogjátok a levelet is! Ezért valahogy közelebb kell kerülnünk, nem egyszerűen a formához vagy a nyilvánvalóhoz, hanem a lényeghez!

De 1984 áprilisában azt mondta nekünk Gurudév, hogy lehetetlen megérteni a lelki tanítómester személyét! S nem is szükséges. Mert mindenképpen kudarcot fogunk vallani. Jobban tesszük tehát, ha legalább megpróbáljuk követni néhány utasítását. Természetesen a választás ‘Melyiket is kövessem?’ nem könnyű!

Általában Sríla Prabhupád dzsapa-sétákat tartott a tanítványaival és egyik este éppen telihold volt. Ahogy sétálva dzsapázott, felnézett és így szólt: „Olyan hideg van, mintha a Hold jégből volna!” Erre a rangidős bhakták azonnal hírül adták, hogy: „Prabhupád azt mondta, hogy a Hold jégből van!” Legközelebb egy másik éghajlatú helyen járt és a szokásos dzsapa-sétáján volt. Akkor pedig azt mondta: „Csak nézzétek meg ezt a teliholdat! Olyan, mint egy sajt!” Azonnal elterjedt az új információ: „Prabhupád azt mondta, hogy: „A Hold sajtból van!” Melyik utasítást is kövessük? Ezt nehéz eldönteni!

Tehát ne legyetek vakok, ne legyetek vakok a követésben! Még az utasítás megválasztásban sem, amit követtek. Nagy adag áldásra van szükségünk a helyes választáshoz, a valódi megértéshez és a megfelelő követéshez!



oakImage-1603985177355-mediumSquareAt3X

(от лекция на Свами Тиртха, 03.01.2017, вечер, София)

(продължава от предишния понеделник) 

Въпрос на Парамананда: Мислех си по въпроса ти как да превърнем сянката в светлина и може би най-реалистичният начин е просто да общуваме с някой, който е светъл, който може да ни просветли, да ни озари. За мен такъв е гуру, духовният наставник. А историята, която спомена за Бхактисиддханта Сарасвати Прабхупад, също ми дава още светлина в това разбиране. Искам да попитам за насока какъв е най-добрият начин за един ученик да се приближи до своя духовен учител?

Свами Тиртха: Яж по-малко черна сол.

Парамананда: Толкова ли е лесно?!

Свами Тиртха: Встрани от шегата, ако дойдем прекалено близо до слънцето, то ще ни изгори. Въпреки това, трябва да прегърнем слънчевата светлина. Ако твърде много се приближим до гуру, това може да ни изгори. При все това трябва да приемем нещо, идващо от него. И процесът е дълъг. Помислим ли си: „О, сега разбрах нещо за него или от него”, може и да е вярно, а може и да трябва да извървим още път. Защото това е много фина промяна и трансформация. Не се случва на очевидното ниво. Но по-интересната трансформация би трябвало да се случи на невидимото ниво. Съществува и факторът време. Така че едно по-дълбоко и по-дълго култивиране би следвало да помогне да се подобри този обмен на получаване на нещо от духовния учител.

По тази причина трябва да общуваме някак – вани или вапу, в раздяла или в присъствие. Ако имаме шанс да общуваме лично, нека го правим; ако нямаме възможността за това, нека общуваме в спомените, нека общуваме с ученията, със словата и напътствията му. Защото гуру не е ограничен до външната форма. Въпреки че, мисля, ние високо ценим външната форма. Ако сънувам Гурудев понякога, никога не си спомням думите му, но помня лицето и фигурата му. И после ако някой ми каже: „Сънувах Гурудев,” винаги питам: „А спомняш ли си какво ти каза?” Винаги отвръщат: Не. Той преподаваше, обаче не помня нищичко.” Тогава казвам: „Значи е бил той.”

Така че ние обичаме формата, лицето, жестовете, всичко, което виждаме – защото сме слепи. Виждаме само грубата външна форма. Но дори тази груба форма обвива божествената същина. Така че ако помните плика, рано или късно ще прочетете и писмото в него. Затова по някакъв начин трябва да се приближим не просто до формата или до очевидното, а до същественото.

Но Гурудев каза през април 1984, че е невъзможно да се проумее личността на духовния учител. А няма и нужда. Защото така или инак няма да успеем. По-добре да се стремим да следваме поне някои от напътствията му. Разбира се, да изберем кое от тях да следваме, не е лесно.

Обикновено Шрила Прабхупад имал джапа-разходки с преданите си и една нощ било пълнолуние. Той вървял, мантрувал и, поглеждайки пълната луна, казал: „Толкова е студено, като че луната е направена от лед.” Незабавно старшите предани обявили: „Прабхупад каза: „Луната е направена от лед.” Друг път в различен климат Прабхупад бил на джапа-разходка. Тогава рекъл: „Само погледнете тази пълна луна! Прилича на пита кашкавал.” Незабавно била разпространена новата информация: „Прабхупад каза: „Луната е направена от кашкавал.” Коя инструкция да се следва – трудно е.

Затова не бъдете слепи. Не бъдете слепи в следването. Дори и в избора на насоката, която следвате. Нуждаем се от голяма доза благословии да избираме правилно, да разбираме правилно и да следваме правилно.

 



drop into ocean

(Conferencia de Swami Tirtha. ei 22.08.2016, Lufashto)

(continua la conferencia del pasado viernes) 

Svarat, Dios es independiente. En el mismo tiempo Krishna no es independiente.

En el comienzo se afirma que es independiente, pero en el final se entiende que no lo es. No es libre de sus devotos. Ya veis, comenzamos con meditación muy elevada de la verdad absoluta, de la independencia de Dios etc.  En fin de cuentas comprendemos  en que tipo de cadenas  podríamos detener al Supremo.

Se afirma que el proceso de creación pertenece a los que mantienen espíritu libre. Deberíamos ser y estar libres. Por lo tanto, siento que  el batí yoga es un proceso de creación en todos los sentidos del vocablo. Deberíamos ser y estar libres. Libres de la embriaguez de la ilusión, del alquitrán pegado en nuestras alas. También libres de estereotipos y malas costumbres. Libres de un modo apropiado y correcto. Puesto que al ir siguiendo el proceso las divinas cualidades se trasladan al devoto. Ello significa que la libertad  y la independencia de Krishna se os trasladarían Espero que ya habéis adquirido la libertad de la mente, de la conciencia y que habéis superado la ilusión.

Svarat – divina independencia basada en plena dependencia de la Divina Verdad., del Amor Divino. Es la llave de cualquier éxito. Cuando uno renuncia libremente de su libertad. Pienso que es valido aun en las relacionas humanas Cual es la llave de relaciones logradas? Es el libre renuncio de la libertad individual, no? Sabemos que este es el principio, pero resulta difícil realizarlo y aplicarlo en práctica. Cada vez de nuevo9 quisiéramos luchar por nuestra libertad, sabiendo que el secreto es dar, entregarse, sacrificarse.

Swrat . Si logramos a adquirir este tipo de libertad espiritual, – depender de la Verdad Suprema, dependiendo de Krishna, vendía por fin la invitación,  la satyam param dhimahi[1] – “Meditar en la Verdad Suprema!!”  Esta es la conclusión del primer verso en l Bhagavatam. El comienzo? Om namo bhagavate vasudevaya, “Ofrezco mi respeto „ Y la invitación final? “Meditemos en la Verdad Suprema.” Ya lo teneis todo en un solo verso. El camino a la perdeccion? Es ofrecer el respeto y meditar en la suprema Verdad. Todo incluido: superar la ilusión, adquirir la independencia, adquirir por fin la conciencia perfecta. Una gotita contiene el océano.

Por esta razón estamos unidos y reunidos aquí saborear las gotitas del Divino Oceano. Es algo muy mistico- Una gotita podría inundar el Univers

Satyam param dhimahi.

[1] Shrimad Bhagavatam, 1.1.1



drop into ocean

(from a lecture of Swami Tirtha, 22.08.2016 morning, Ludasto)

(continues from the previous Friday) 

Svarat, God is independent. But at the same time Krishna is not independent. In the beginning it is said He is independent, but at the end we shall understand He is not. He is not free from His devotees. You see, first we start with a very high class of meditation over the supreme absolute truth, the independent God, and this and that. And ultimately when we proceed further, we shall understand what kind of chains you can put on this Supreme person.

But otherwise it is said that a creative process is only for the free souls. Nevertheless I feel that bhakti-yoga is a very creative process in all senses possible. So, that means we have to be free. Free from entanglement of illusion, from the tar that is still stuck to our wings. And also we have to be free from the mental patterns and bad habits. We have to apply the proper kind of freedom in a proper manner. Because if we follow the process, it is said that all the divine qualities will transfer to the devotee. That means Krishna’s freedom might also come to you – His independence. Hopefully we shall achieve this freedom of mind, freedom of consciousness, freedom from illusion. Svarat – this divine independence which is based on the total dependence on the absolute truth, on divine love – this is the key to success. When you freely offer your freedom. I think even in human relationships we know that this works. What is this key of success of a joint relationship? That we freely give up our freedom, right? We know that this is the principle, yet it’s very difficult to put it into practice. Again and again we want to fight for our freedom, but we all know that the secret is when I give, when I make the sacrifice.

Svarat. And if we can achieve that kind of spiritual freedom, independence –depending on the supreme truth, depending on Krishna – then comes the last-last invitation: satyam param dhimahi[1] – “Meditate over the supreme truth!” And this is the conclusion of the first verse of the Bhagavatam. What was the start? Om namo bhagavate vasudevaya, “I offer my respect”. And what is the final invitation? “Let’s meditate over the supreme truth.”

So, even in one verse you get everything. What is the path of perfection? This: offer your respect and meditate over the supreme truth. Everything is included: then you overcome illusion, then you become independent, then you achieve everything – you achieve perfect consciousness. One drop contains the ocean.

Therefore we are together – to touch different drops of this divine ocean. Because this is a very mystic thing – one drop can inundate the whole universe. Satyam param dhimahi.

[1] Shrimad Bhagavatam, 1.1.1



drop into ocean

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 22-i ludastói reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Mint ahogy az előző leckén megállapítottuk Isten minden kötöttségtől mentes, szvarát, ugyanakkor Krsna mégsem az! Úgy mondják, hogy kezdetben független, de a végén meg fogjuk érteni, hogy mégsem az. Nem független a bhaktáitól! Látjátok, a Bhágavatam első énekének első verse először egy nagyon magas szintű meditációval kezdődik a Legfelsőbb Abszolút Igazságon, a független Istenen. Majd mikor tovább folytatjuk, megértjük, hogy milyen módon láncolhatjuk magunkhoz a Legfelsőbb személyiséget.

Különben azt mondják, hogy egy kreatív folyamat csak a szabad lelkeknek szól. S én azt érzem, hogy a bhakti-jóga is minden tekintetben egy nagyon kreatív folyamat. Tehát ez azt jelenti, hogy szabadnak kell lennünk! Mentesnek az illúzióba történő belebonyolódástól, a kátrányba való beleragadástól és mindenféle mentális mintától, rossz szokásoktól. Viszont helyes módon kell alkalmaznunk az valódi szabadságot! Mivel, ha követjük a folyamatot, akkor azt mondják, hogy minden isteni tulajdonság megnyilvánul a bhaktában. Ez azt jelenti, hogy Krsna szabadsága, függetlensége is rátok szállhat. Remélhetőleg el fogjuk érni az elmének, a tudatnak az illúziótól való mentességét. Szvarát – ez az isteni függetlenség, mely az abszolút igazságon, az isteni szereteten való teljes függésen alapszik – ez a kulcs a sikerhez. Amikor önként felajánljátok a szabadságotokat. Azt hiszem, tudjuk, hogy ez még az emberi kapcsolatokban is működik. S mi egy kapcsolat sikerének a záloga? Az, hogy önként feladjuk a szabadságunkat, igaz? Tudjuk, hogy ez az elv, de nagyon nehéz ezt a gyakorlatban megvalósítani Újból és újból harcolni akarunk a szabadságunkért, de mindannyian tudjuk, hogy az igazi titok az, amikor adunk, amikor áldozatot hozunk.

Szvarát. S ha el tudjuk érni ezt a fajta lelki szabadságot, függetlenséget – mely Krsnán, a Legfőbb Igazságon nyugszik – akkor jön az utolsó ajánlás: szatjam param dhímahi[1] – „Meditáljatok a Legfelsőbb Igazságon!” S ez a Bhágavatam első versének a végkövetkeztetése, mely hogyan is kezdődött? Óm namó bhagavaté vászudévája, „Felajánlom tiszteletteljes hódolatomat”. S ismét, hogyan hangzik az utolsó ajánlás? „Meditáljatok a Legfelsőbb Igazságon!”

Tehát láthatjátok, hogy még ebben az egyetlen versben is megtalálhattok minden útmutatást! Mi a tökéletesség útja? A következő: ajánljátok hódolatotokat és meditáljatok a Legfelsőbb Igazságon! Ebben minden benne van! Akkor legyőzitek az illúziót, függetlenné váltok, elértek mindent – tökéletes tudatosságra tesztek szert. Egy cseppben a tenger.

Ezért vagyunk együtt – hogy megérinthessük ennek az isteni óceánnak a különféle cseppjeit. Hiszen ez egy nagyon misztikus dolog – egyetlen csepp eláraszthatja az egész univerzumot. Szatjam param dhímahi.

[1] Srímad Bhágavatam, 1.1.1.



drop into ocean

(от лекция на Свами Тиртха, 22.08.2016 сутрин, Лудащо)

(продължава от предишния петък) 

Сварат, Бог е независим. Ала в същото време Кришна не е независим. В началото се казва, че е независим, но в края ще разберем, че не е. Той не е свободен от Своите предани. Виждате, отначало започваме с много висш клас медитация над върховната абсолютна истина, над независимия Господ, това-онова. Обаче в крайна сметка, навлизайки все по-нататък разбираме що за вериги можем да наденем на Върховната Личност.

Казва се, че творческият процес е само за свободните духом. Все пак аз чувствам, че бхакти-йога е много творчески процес във всеки възможен смисъл. Това означава, че трябва да бъдем свободни. Свободни от оплитането в илюзията, от катрана, полепнал по крилете ни. И също свободни от умствените шаблони и лошите навици. Трябва да сме свободни по правилния начин. Защото ако следваме процеса е казано, че всички божествени качества се прехвърлят върху предания. Това означава, че свободата на Кришна може да споходи и вас – Неговата независимост. Надяваме се, че ще постигнем тази свобода на ума, свобода на съзнанието, свобода от илюзията. Сварат – онази божествена независимост, основаваща се на пълна зависимост от божествената истина, от божествената любов – това е ключът към успеха. Когато волно отдаваш свободата си. Мисля, че дори в човешките отношения знаем, че това работи. Какъв е ключът към успеха в едни взаимоотношения? Че доброволно се отказваме от свободата си, нали? Знаем, че това е принципът, но при все това е толкова трудно да го приложим на практика. Отново и отново искаме да се борим за свободата си, макар всички да знаем, че тайната е да дадем, да направим жертвата.

Сварат. И ако можем да постигнем този вид духовна свобода, независимост – да зависим от върховната истина, да зависим от Кришна – тогава идва поканата накрая: сатям парам дхимахи[1] – „Медитирайте над върховната истина!” Това е заключението на първия стих на „Бхагаватам”. Какво беше началото? Ом намо бхагавате васудевая, „Поднасям почитта си”. А каква е поканата накрая? „Нека медитираме върху висшата истина.”

Така дори в един-единствен стих имате всичко. Какъв е пътят на съвършенството? Този: поднасяй почитта си и медитирай върху висшата истина. Всичко е включено: тогава надмогваш илюзията, тогава ставаш независим, тогава постигаш всичко – постигаш съвършено съзнание. Една капка съдържа океана.

Именно затова сме заедно – да се докосваме до различни капки от този божествен океан. Защото това е много мистично нещо – една капка може да потопи цялата вселена. Сатям парам дхимахи.

[1] „Шримад Бхагаватам”, 1.1.1



drop into ocean

(из лекции Свами Тиртхи, 22.08.2016 утром, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы) 

Сварат, Бог независим. Но в то же время Кришна не независим. Вначале сказано, что Он независим, но в конце мы поймем, что Он не независим. Он не свободен от Своих преданных. Видите ли, сначала мы начнем с очень высокого класса медитации о высшей абсолютной истине, независимом Боге и о том и о сем. Но в конечном итоге, когда мы пойдем дальше, мы поймем, какие цепи мы можем наложить на эту Верховную Личность.

Говорят, что творческий процесс предназначен только для свободных душ. Тем не менее я чувствую, что бхакти-йога – это очень творческий процесс во всех возможных смыслах. Значит, мы должны быть свободными. Свободными от пут иллюзий, от дягтя, который все еще прилипает к нашим крыльям. А также мы должны быть свободны от ментальных шаблонов и вредных привычек. Мы должны применять нашу свободу правильным образом. Потому что, если мы будем следовать этому процессу, говорят, что все божественные качества передаются преданному. Это означает, что к вам может прийти свобода Кришны – Его независимость. Надеюсь, мы достигнем этой свободы разума, свободы сознания, свободы от иллюзий.

Сварат – эта божественная независимость, основанная на полной зависимости от абсолютной истины, от божественной любви – вот ключ к успеху. Когда вы вольно предлагаете свою свободу. Я думаю, что даже в человеческих отношениях мы знаем, что это работает. В чем залог успеха совместных отношений? Что мы добровольно отказываемся от своей свободы, верно? Мы знаем, что это принцип, но реализовать его на практике очень сложно. Снова и снова мы хотим бороться за свою свободу, но все мы знаем, что секрет в том, когда я даю, когда я приношу жертву.

Сварат. И если мы можем достичь такой духовной свободы, независимости – быть в зависимости от высшей истины, в зависимости от Кришны – тогда приходит самое последнее приглашение: сатйам парам дхимахи[1] – „Медитируй над высшей истиной!” И это заключение первого стиха „Бхагаватам”. Что было в начале? Ом намо бхагавате васудевайа, „Я выражаю свое почтение”. А каково окончательное приглашение? „Давайте медитировать на высшей истине”.

Итак, даже в одном стихе вы имеете все. Каков путь к совершенству? Выражайте свое почтение и медитируйте на высшей истине. Все включено: тогда вы преодолеваете иллюзию, тогда вы становитесь независимым, тогда вы достигаете всего – вы достигаете совершенного сознания. В одной капле содержится океан.

Поэтому мы вместе – прикоснуться к разным каплям этого божественного океана. Потому что это очень мистическая вещь – одна капля может затопить всю вселенную. Сатьям парам дхимахи.

 

[1] „Шримад Бхагаватам”, 1.1.1



(from a lecture of Swami Tirtha, 03.01.2017, evening, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

Question of Pavitra: I’d like to ask: what is the very first step on the path of purification and connecting to the divine reality?

Swami Tirtha: Taste. When we feel somehow attracted to that thing: ‘Yes! This is what I need!’ So it’s not the qualification that we might posses. It’s not the ability that we have. It’s the taste. ‘I like that! I like the idea, I want to be like this, I also need this.’

Once there was a young prospective devotee and he said: “I have tried. Yesterday I was chanting in my room. And I feel I cannot live without that!” This is what we need. “I cannot live without that!” If we have that mood, if we have that approach, then everything should happen in our life. Irrespective of our shortcomings or whatever.

So, in my humble understanding this initial taste, this initial affinity – this is the point.

Question of Kripadham: How the highly elevated souls don’t lose their taste for chanting and how do they improve their taste?

Swami Tirtha: I think they love Krishna. Because if you love somebody… What is the definition of love? Many times I remember you – this is love. You’re just there with me – this is love. So if you love somebody, very naturally you remember him. You take special pleasure from remembering. Even the future meeting with such a person gives you hope. You don’t mind anything else.

And you are happy to chant his or her name, to call that person. For a long time I didn’t understand this, until once I met a senior devotee who had a son. That son was already grown up at that time and we were observing some old photographs. There was one photo: him with the boy still small. He said: “Ah, my son! How much pleasure I derive from this son!” And then I understood something. From such an intimate human relationship you can find a lot of happiness. You can find happiness in the presence of another human being. So this is my understanding: if you simply love somebody on the realized platform, you can never lose the taste.

And how to enhance the taste? I think good company can help a lot in that respect. If we associate with such people who can inspire us in our spiritual practices, then even our chanting will improve. Source of inspiration.

But here we have to be very delicate. Because as I told you if you really love somebody, you don’t mind anything else. You just want. Just want. But with this you can kill the other. You can strangle the other person with your love. So therefore on the manifest platform we have to apply that very delicately, in a very wise manner. But to fully enjoy it on the mental or spiritual platform. Just like the ladies in the old times when Krishna returned to Dwaraka, they went out to see the procession and to greet Krishna. And all the stalwart leaders and respected people could go out, pay obeisances to Him, shake hands with Him, greet Him, etc., but the ladies could not. What was their option, their only alternative – to embrace Krishna in the heart. So this is one suggestion how should we apply that desire. Don’t strangle the other with your love and affection.

(to be continued)

 



(Szvámí Tírtha 2017.01.03-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Pavitra kérdése: Az isteni valósághoz kapcsolódóan lenne egy kérdésem, hogy mi a legelső lépés a megtisztulás útján?

Szvámí Tírtha: A lelki íz. Amikor azt érezzük, hogy valahogy vonzódunk ehhez a dologhoz: ‘Igen! Ez kell nekem!’ Tehát nem valamiféle különösebb képzettséggel vagy képességgel rendelkezünk, hanem egy lelki ízt tapasztalunk. ‘Nekem ez tetszik! Tetszik ez az ötlet, ilyen akarok lenni, nekem is ez kell!’

Egyszer egy kezdő bhakta mondta, hogy: „Kipróbáltam! Tegnap dzsapáztam a szobámban és azt éreztem, hogy nem tudok e nélkül élni!” Ez az, amit nekünk is éreznünk kell! „Nem tudok e nélkül élni!” Ha rendelkezünk ezzel a hangulattal, ha tudunk ily módon közelíteni a lelki dolgokhoz, eltekintve a hiányosságainktól, akkor minden valóra válhat az életünkben!

Tehát, szerény megértésem szerint ez a kezdeti íz, ez a kezdeti fogékonyság – ez a lényeg!

Krpadhámá kérdése: Az emelkedett lelkek hogyan tudják megőrizni a dzsapázás iránti ízt és hogyan tudnak fejlődni abban?

Szvámí Tírtha: Azt hiszem, mert szeretik Krsnát. Mivel, ha szeretsz valakit… Mi a szeretet definíciója? Sokszor az eszembe jutsz – ez a szeretet! Egyszerűen csak ott vagy velem – ez a szeretet. Tehát, ha szerettek valakit, akkor természetesen gondoltok rá. Külön örömet okoz ez az emlékezés. Egy ilyen, hozzátok nagyon közel álló emberrel való esetleges találkozás reménye is már örömmel tölt el benneteket. Semmi más nem fontos!

S már attól is boldogok vagytok, ha a nevét ismételhetitek, ha szólítgatjátok őt. Sokáig nem értettem ezt, míg egyszer találkoztam egy idősebb bhaktával, akinek ekkor már felnőtt volt a fia és régi fényképeket nézegettünk. Volt egy kép kettejükről, amikor a fiú még kicsi volt és az apa azt mondta, hogy „Ó, fiam! Mennyi örömet kaptam ettől a gyerektől!” S akkor megértettem valamit! Egy ilyen bensőséges emberi kapcsolatból sok öröm meríthető. Egyszerűen boldogok lehettek egy másik ember által. Tehát ez az én megértésem: ha egyszerűen szerettek valakit egy megvalósított szinten, akkor sohasem veszítitek el az ízt!

S hogyan lehet fokozni ezt az ízt? Azt hiszem, a megfelelő társaság sokat segíthet ebben. Ha ilyen emberekkel társulunk, akik inspirálhatnak bennünket a lelki gyakorlatainkban, akkor még a mantrázásunk is fejlődni fog. Ez az inspiráció forrása!

De ebben nagyon tapintatosnak kell lennünk, mert ahogy már mondtam, ha igazán szerettek valakit, akkor semmi más nem számít! Egyszerűen csak Ő kell. Csak Ő! De ezzel megölhetitek a másikat, megfojthatjátok a szeretetetekkel. Ezért megnyilvánult szinten nagyon finoman, nagyon bölcsen kell szeretni, ugyanakkor a lelki teljességét is megélve. Éppúgy, mint hajdanán, amikor Dváraká hölgyei szerették volna megnézni a Krsna fogadására rendezett ünnepséget. Valamennyi magas rangú vezető és tiszteletreméltó személy jelen lehetett, hódolatát ajánlhatta, kezet rázhatott Vele, viszont a hölgyek nem! Mi egyebet tehettek, az egyedüli lehetőségük az volt, hogy a szívükben megölelték Krsnát. Tehát ez az egyik javaslat arra, hogyan élhetjük meg ezt a vágyunkat Vele. Ne fojtsátok meg a másikat a szeretetetekkel és ragaszkodásotokkal!

(folytatása következik)