Archives

Calendar

September 2021
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  



Archive for September 12th, 2021

как си

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.10.2016, Ludashto)

In life in the beginning you think: “Ah, it’s very easy.” Then the middle part is more complicated; and at the end again it must be crystal clear and very simple. Ultimate things are very simple. Non-important things are very complicated. I’m a spirit soul, I belong to Krishna, there is a living and loving link between us – the wisdom of the Vedas in three short points. Maybe you have some topics to discuss?

Manohari: Gurudev, this text that you read yesterday, about the real disciple – is it available?

Swami Tirtha: It’s a pirate edition, not approved and not legal. A secret message.

Manohari: Because otherwise you always say the source. But this time you did not.

Swami Tirtha: Sometimes I say, other times I don’t say. It comes from the Akashic Chronicles. But did you like it? I think it expresses the desire. Because previously a beautiful example from the Upanishads was mentioned: when the father sent the son to study the Bhagavatam. Then when the son came back, the father asked: “Now, have you learned the Bhagavatam?” “Yes, father, I’ve learned everything!” “Ugh, you don’t know anything, go back to your teacher!” After another year he came back and the father asked: “Now, my dear son, have you learned?” He said: “Well, last time I thought I had learned, yet I didn’t learn. But now I have learned.” “Go back again!” Then after the third year the boy came: “It looks like I didn’t learn anything.” “Of course! Now you can really go back and study.”

Here Mohan also thought: “I have answers! One, second, third…” And then he gave up. This is what we have to feel; whether this is a real answer or it’s not a real answer. The master wanted to stress: “Stop! This is not for speaking. This is for listening, this time is for listening.” I think it describes the situation nicely. And I like the prayer at the end: “Please, ask again who is a real disciple, because I want to become like that. It’s me!” That’s sweet.

Because knowledge is the intellectual part and realization is the mystical part. So we can speak about certain topics; but what is the substance, what is the background behind, what is the reality of what you are talking about? Are these empty words or there is something that you can rely on? I think this is more important than simple knowledge or intellectual capacities.

Just recently some very well-informed devotee who knows a lot about Jyotish[1] asked me: “Do you know how much is the power of intellect in the Twelfth House, which is for liberation?” And I guessed: “Well, I think it’s zero?” He said: “Yes, absolutely zero.” So your salvation doesn’t depend on your brain, it’s something else. And this other type of capacity – this is what we have to cultivate. Because that will help. Much knowledge – how it is said in the Upanishads? Even if you listen a lot, even if you know a lot, the divine knowledge is not revealed. It reveals only for those who have this tender capacity.

Nevertheless it’s good to know what we are talking about. Some little information is also important. But this is not the ultimate. It’s not that.

Because what I see is that first people are charmed by the new information – any stupidity they listen to, they like it. But sooner or later the level of understanding and immunity from some weird ideas raises – they will be protected from that. And they will start to search for something more substantial. So I think this is the next step – that after the hunger for new information is satiated, they will come to more reliable sources. And then we can go ahead.

But please don’t forget, this is important: it’s not only organizing, not only coming together and not only doing something – but the intention should always be how to satisfy Krishna. Because whatever we do, we have to offer it. So it’s not that ‘We can arrange things nicely or we are a strong group’ – no! This is not the point. With these activities we have to focus on the service. That higher connection should always be there. Otherwise it’s practically impossible to make your activities really a spiritual or transcendental offering. This should be the goal: always trying to satisfy the Divine Couple. Atmanam atmana – through the soul search for the Supersoul. With the best of what you have, try to serve.

[1] Hindu astrology

 



как си

(Szvámí Tírtha 2016.10.09-i ludastói tanításából)

Az életünk kezdetén azt gondolhatjuk, hogy: „Ó, ez nagyon könnyű lesz!” Majd a középső rész már bonyolultabbnak bizonyul; és a végének ismét nagyon kristálytisztának és egyszerűnek kell lennie! A végső dolgok nagyon egyszerűek, a jelentéktelenek pedig nagyon bonyolultak! Lélek vagyok, Krsnához tartozom, élő és szeretetteljes kapcsolat fűz össze bennünket – a Védák bölcselete három rövid tételben összefoglalva. Esetleg van valamilyen témátok, amiről hallani szeretnétek?

Manóhari: Gurudév, az a szöveg, amelyet tegnap olvastál a hiteles tanítványról – hozzáférhető valahol?

Szvámí Tírtha: Ez egy saját példány, nincs még jóváhagyva és nem legális. Egy titkos üzenet!

Manóhari: Igen, máskülönben mindig szoktad említeni a forrást is, melyet ezúttal elhagytál.

Szvámí Tírtha: Néha megemlítem, máskor pedig nem! Az Ákása krónikából származik. Tetszett nektek? Azt hiszem igazán kifejezi a tanítvány vágyódását. Még korábban, az Upanisadok egy másik gyönyörű történetét említettük: amikor az Apa elküldte a fiát, hogy tanulmányozza a Bhágavatamot, majd visszatértekor megkérdezte tőle: „Nos, sikerült áttanulmányoznod a Bhágavatamot?” „Igen, Apám, mindent megtanultam!” „Ó, semmit sem értesz, menj vissza ismét a tanítódhoz!” Majd egy év elteltével ismét hazatért és az Apa feltette ugyanazt a kérdést: „Nos, drága fiam, megtanultad?” A fiú így felelt: „Szóval, legutóbb azt gondoltam, hogy megtanultam, pedig mégsem, de ezúttal valóban megtanultam!” „Menj vissza újra!” Majd három év múltán a fiú ismét hazatért: „Úgy tűnik nem tanultam semmit!” „Persze, hogy nem! Most már tényleg visszamehetsz tanulni!”

A mi történetünkre visszatérve, Móhan szintén azt gondolta, hogy vannak válaszai arra vonatkozólag, hogy ki az igaz tanítvány: „Tudom a választ! Majd újból és újból meg kellett válaszolnia ugyanazt a kérdést…” Aztán feladta. Valójában, ekkor azt kell megéreznünk, akár a helyes választ adjuk, akár nem, nem ez a lényeg! A mester hangsúlyozni akarta, hogy: „Ácsi! Ez nem az a pillanat, amikor beszélni kell, ez a hallgatás ideje!” Azt hiszem ez szépen példázza, hogy ebben a helyzetben hogyan kell cselekednünk. S nagyon tetszik a történet végén a fohász: „Kérlek, kérdezd újra, még egyszer, ki az igazi tanítvány, mert válaszolni akarok rá, hogy: én vagyok! Én igaz tanítvány akarok lenni!” Ez olyan bájos.

Mivel a tudás az intellektuális és a megvalósítás pedig egy misztikus dolog! Tehát beszélgethetünk különböző témákról, de valójában a lényeg az, hogy mi van mögötte, van-e realitása annak, amiről beszélünk? Üres szavak vagy olyasvalami, amire építhetsz? Azt hiszem ez sokkal fontosabb, mint az egyszerű tudás vagy intellektuális képességek!

Nemrégiben egy nagyon jól informált bhakta, aki jártas a dzsjótis (Hindu asztológia) ismeretében, megkérdezte tőlem: „Tudod, hogy mekkora ereje van az értelemnek, ha a Tizenkettedik házban van, ami a felszabadulás?” S tippeltem: „Nos, azt hiszem semennyi?” Erre ő: „Igen, abszolút nulla!” Tehát a felszabadulásotok nem az elmebeli képességetek függvénye, hanem valami mástól függ! S ez a másfajta képesség az, amit gyakorolnunk kell! Mivel ez fog segíteni bennünket! Még többet tudni – mit is mondanak erről az Upanisadok? Még, ha sokat is hallgatjátok a tanításokat, még ha nagy tudással is rendelkeztek, az isteni tudás nem fog feltárulkozni számotokra! Csupán azok számára tárul fel, akik rendelkeznek ezzel a gyengéd, érzékeny képességgel.

Ennek ellenére fontos a tudás, jó tudni, hogy miről beszélünk. Valamennyi információ szintén fontos lehet! De itt még nem ér véget! Még nem!

Mivel azt látom, hogy először az embereket elbűvöli az új ismeret – bármilyen hülyeséget is halljanak, az tetszik nekik! De előbb vagy utóbb megnő a megértésük szintje és ellenállóvá, védetté válnak minden felmerülő ostobasággal szemben. Majd elkezdenek valami lényegesebb után kutatni. Tehát azt hiszem ez a következő lépés – miután az új információ iránti éhség kielégül, megbízhatóbb forrásokhoz jutnak! És akkor mehetünk tovább.

Azonban kérlek ne felejtsétek el, nagyon fontos, hogy nem csupán a szervezés, az összejövetelek és nem valaminek a véghezvitele a lényeg – hanem annak a szándéknak kell mindig ott lennie, hogy miként tudom ezzel elégedetté tenni Krsnát! Hiszen bármit is tegyünk, azt fel kell ajánlanunk! Tehát nem arról van szó, hogy ‘Szépen meg tudunk szervezni dolgokat vagy hogy mi egy erős közösség vagyunk’ – nem! Nem ez a lényeg! Hanem hogy ezeken a tevékenységeken keresztül tudunk a szolgálatra összpontosítani! Ennek a magasabb kapcsolatnak mindig ott kell lennie! Máskülönben gyakorlatilag lehetetlen a cselekedeteinket valóban spirituális vagy transzcendentális felajánlássá tenni! Ez legyen a cél: mindig az Isteni Pár elégedettségéért élni! Átmánam átmaná – a lelken keresztül kutassunk a Felsőlélek után! A legjavatokkal próbáljatok meg szolgálni az Isteni Párt!

 



как си

(от лекция на Свами Тиртха, 09.10.2016, Лудащо)

В началото на живота си мислите: „О, много е лесно.” После средната част е малко по-сложна; ала накрая отново всичко би трябвало да е кристално ясно и съвсем просто. Основните неща са съвсем простички. Неважните неща винаги са сложни. Аз съм душа от духа, принадлежа на Кришна, между нас има жива връзка на обич – такава е мъдростта на Ведите в три кратки точки. Може би имате някакви теми, които да обсъдим?

Манохари: Гурудев, текстът, който чете вчера за истинския ученик – може ли да се намери някъде?

Свами Тиртха: Той е пиратско издание – не е одобрен и не е легален. Тайно послание е.

Манохари: Защото иначе ти винаги цитираш източника. Но този път не.

Свами Тиртха: Понякога казвам откъде е, друг път не казвам. Идва от Акашиевите Хроники. Но хареса ли ви? Мисля, че изразява желанието. Защото преди това е цитиран един красив пример от Упанишадите, когато бащата изпраща сина си да изучава „Бхагаватам”. После когато синът се връща бащата го пита: „Е, изучи ли „Бхагаватам”?” „Да, татко, изучих всичко!” „Уф, нищо не си изучил, връщай се при учителя си!” Връща се той след още една година и бащата пита: „Скъпи синко, сега вече изучи ли го?” Казва: „Миналия път си мислех, че съм го изучил, но не бях. Обаче сега вече съм го изучил.” „Връщай се обратно!” На третата година момчето идва: „Изглежда, че нищо не съм научил.” „То се знае! Сега вече наистина можеш да отидеш и да учиш.”

Тук Мохан също си мисли: „Имам отговорите! Първи, втори, трети…” А след това се отказва. Именно това трябва да почувстваме; дали отговорът е истински или не е истински. Учителят иска да наблегне на това: „Замълчи! Сега не е време да говориш, време е да слушаш.” Мисля, че това добре описва ситуацията. Харесва ми и молбата накрая: „Моля те, питай ме отново кой е истински ученик, защото аз искам да бъда такъв. Това съм аз!” Красиво е.

Защото знанието е интелектуалната страна, а реализацията е мистичната страна. Така че можем да говорим на какви ли не теми; но каква е същината, каква е основата, на която стъпваме, каква е реалността на това, за което говорим? Дали са просто празни думи или действително се опираме на нещо? Мисля, че това е много по-важно от обикновеното знание или интелектуалните способности.

Наскоро един предан, който е добре запознат с Джйотиш[1] ме попита: „Знаеш ли колко сила има интелектът в Дванадесети Дом, който отговаря за освобождението?” Предположих: „Ами, според мен, нула?” Той отвърна: „Да, кръгла нула.” Така че вашето спасение не зависи от мозъка ви, друго е важното. Именно тази друга способност трябва да развиваме. Защото това е, което ще ни помогне. Какво е казано в Упанишадите за многото знание? Дори да слушаш много, дори да знаеш много, божественото познание не се разкрива. То се разкрива единствено за онези, които имат тази фина способност.

При все това е добре да знаем за какво говорим. Информацията също е нещо важно. Но не е най-важното. Не е то.

Защото това, което виждам е, че най-напред хората са очаровани от новата информация – каквато и глупост да чуят им харесва. Ала рано или късно нивото на разбиране и на имунитет от разни странни идеи се покачва – те ще бъдат предпазени от тях. И ще започнат да търсят нещо истински съществено. Така че мисля, това е следващата стъпка – след като гладът за нова информация се засити, те ще потърсят по-надеждни източници. Тогава идва нашият ред.

Но моля ви, не забравяйте, това е важно: не става въпрос само за организиране, събиране и вършене на нещо – но стремежът винаги трябва да бъде как да удовлетворим Кришна. Защото каквото и да правим, трябва да го посвещаваме. Така че въпросът не е, че можем да организираме нещо добре или че сме силна група – не! Не това е важното. С действията си трябва да се фокусираме върху служенето. По-висшата връзка трябва винаги да присъства. Инак е на практика невъзможно да превърнете действията си в истинско духовно, трансцендентално приношение. Това трябва да е целта: винаги да се стараем да удовлетворим Божествената Двойка. Атманам атмана – чрез душата да търсим Свръхдушата. С най-доброто, което имате, стремете се да служите.

 

[1] Хиндуистка астрология