Archives

Calendar

September 2021
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  



Archive for September 5th, 2021

DSC_0045.NEF

(from a lecture of Swami Tirtha, 08.10.2016 morning, Ludashto)

(continues from the previous Monday) 

Question of Yashoda: I’m always wondering how to recognize one’s own duty and not perform the duty of others? Because the illusion covers the real thing and one thinks: ‘Ah, this is my duty’ and goes forward, but finally reaches a wall and must turn in another direction.

Swami Tirtha: Well, on one hand this is very complicated, on the other hand this is very simple. I just met some devotees, they had their children born recently; actually on our visit one boy was born. And I said: “Ah, you are so fortunate, because for the next 20 years you don’t have to think what to do. Your duty is given.” So, I think this dharma, this duty, is very obvious. Something that nobody will perform instead of you – this is your duty. No one can substitute this role.

But sometimes even on the practical platform of daily life we interfere into each other’s interests and there are some clashes inside the family, inside the mission. Because sometimes we are very rude, very basic. If we become more refined, we don’t intrude in a negative way. And this is very subtle; very simple things might give trouble to others. For example I remember the younger devotees were very much upset with one of my god-sisters because they tried to arrange something and she came and re-arranged everything. It’s nothing serious, right? But still they took it very much to the heart: “Why she comes and over-rules our choice, our arrangement?” So sometimes this is a sensitive question, therefore we always need a higher vision. If considering Krishna’s desire we think it over, we accept that nothing is by chance. And if something needs to be corrected, we might also say we can wait until this correction will come.

But this is easy, this part is easy. Yet beyond all these daily duties, the main part, more important part is the ultimate duty. ‘Where is my spiritual prospect? What is my contribution to this beautiful process?’ – that is what we really have to search for. And because that is more subtle, that is more spiritual, it’s a little more difficult to understand and identify: ‘What is my service here, what is my dharma?’ therefore this type of meditation on some higher engagement or ultimate identity is very important.

Because you know, what is our chanting in the morning? This is not an antidote for karma, or some routine. But this is when you go out in the fields and pick flowers for Krishna; and then you come and offer. So if we always try to raise the level of our activities, of our meditation, of our services, then this is closer to the ideal that we are all searching for.

Nevertheless sometimes, as you said, we reach a wall and we have to return. Even in our best wishes, we want to offer something, still we are frustrated, it doesn’t happen. But Gurudev gave a clue here, he said: “At least three times you have to try. If it doesn’t happen, then that was the desire of Krishna.” Because once he gave an instruction to the devotees: “Let’s start a restaurant in Budapest.” So, they ran, started to organize the license and this and that – but it didn’t happen. And they told when they went to Gurudev: “Maybe this is not Krishna’s desire.” He said: “No, no, no. Just go second time, go third time.” And as it didn’t happen, he accepted: “All right. This is not approved. It’s not the time yet.”

In this way we can also try to find our ultimate duties and if we cannot accomplish in one way, try to do it in another way, use your intelligence to find ways. Because spiritual intelligence means that we achieve our goals. And our goal is a better service, our goal is coming closer to these ideals like control, knowledge, peace, etc. And then it’s easier to accomplish this self-realization.

 



DSC_0045.NEF

(Szvámí Tírtha 2016.10.08-i ludastói reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás fordítása) 

Jasódá: Már régóta foglalkoztat a kérdés, hogyan lehet felismerni a saját kötelességünket, ahelyett, hogy mások feladatával foglalkozunk? Mivel az illúzió elfedi a valódi dolgokat, így azt gondolhatjuk, hogy: ‘Ó, ez az én kötelességem!’ és tovább folytatjuk, de végül is falba ütközünk és belefogunk egy újabb kedvezőnek tűnő dolog megvalósításába.

Szvámí Tírtha: Nos, ennek megoldása egyfelől nagyon bonyolult, másfelől rendkívül egyszerű! Nemrég találkoztam olyan bhaktákkal, akiknek mostanában született gyermekük. S így biztattam őket: „Ó, hát ti nagyon szerencsések vagytok, mert az elkövetkezendő húsz esztendőben nem kell a feladatotokon töprengenetek! Máris megvan a kötelességetek!” Szóval, azt hiszem, hogy ez a dharma, ez a kötelesség nagyon egyértelmű dolog. Olyasvalami, amit senki más nem fog elvégezni helyettetek – ez a ti kötelességetek! Senki sem helyettesíthet benneteket!

Azonban néha még a hétköznapi élet szintjén is beavatkozunk egymás ügyeibe és előfordulnak nézeteltérések még a családon, misszión belül is. Néha nagyon durvák, nagyon primitívek vagyunk! Ha sikerül finomodnunk, akkor már nem akarunk negatív módon rátelepedni valakire. Ezek nagyon finom, nagyon egyszerű dolgok, melyekkel problémát okozhatunk másoknak. Például emlékszem, hogy a fiatalabb bhakták nagyon felháborodtak, amikor szerettek volna elrendezni valamit, s az egyik matadzsi hittestvérem eljött látogatóba és mindent átszervezett. Ez egyáltalán nem tűnik komolynak, ugye? De mégis nagyon a szívükre vették: „Minek jött ide, ha csak felülbírálja a döntésünket?” Tehát néha ez egy igen érzékeny kérdés, szóval mindig kell tudnunk egy magasabb nézőpontból is szemlélni ezeket a dolgokat! Ha figyelembe vesszük Krsna óhaját, akkor tudomásul kell vennünk, hogy semmi sem történik véletlenül! S ha valami változtatásra szorul, azt is mondhatjuk, hogy kivárjuk, amíg elrendeződik.

De ez volt a könnyebb rész! Mindezen napi teendőkön túl azonban ott van az igazán lényeges, jóval fontosabb rész is, az örök kötelességünk. ‘Mi a lelki távlatom? Személy szerint mivel járulhatok hozzá ehhez a csodálatos folyamathoz?’ – igazán ez az, amit keresnünk kell! S mivel ez még finomabb, még lelkibb, ezért nehezebb is megérteni, felismerni: ‘Mi itt az én szolgálatom, mi a dharmám?’ Ezért nagyon fontos ez a fajta magasabb feladaton, végső identitáson történő meditáció!

S emlékezzetek, miért is fohászkodunk reggelente? Ez a mantra nem egy karma ellenszer, nem csak egy napi rutin! Hanem olyan, mint amikor kisétáltok a mezőre a legszebb virágokat leszedni Krsnának, majd visszatérve szeretettel felajánljátok. Tehát, ha állandóan próbáljuk emelni a cselekedeteink, a meditációnk, a szolgálataink szintjét, akkor az már közel van az ideálishoz, amit mindannyian keresünk!

Ennek ellenére, ahogy mondtad, néha falakba ütközünk és vissza kell fordulnunk. Még a legjobb szándékunk ellenére is, amikor fel szeretnénk ajánlani valamit, frusztráltakká válunk, mert valahogy mégsem sikerül megtenni. Azonban Gurudév segítségül hátrahagyott számunkra egy ismertető jegyet, mivel azt mondta: „Legalább háromszor kell megpróbálnotok, ha mégsem az elképzelésetek szerint alakul, akkor ez volt Krsna akarata!” Egyszer megbízta a bhaktákat hogy: „Csináljatok egy éttermet Budapesten!” Majd a bhakták hozzáláttak megszerezni az engedélyeket meg miegymást – de nem működött! S amikor Gurudévhez mentek, azt mondták „Lehet, hogy Krsna nem ezt akarja!” Mire ő így felelt: „Nem, nem, nem! Próbáljátok meg másodjára és harmadjára is!” S mivel nem sikerült, így elfogadta: „Rendben, ez nincs jóváhagyva. Még nincs itt az idő!”

Hasonlóképpen mi is megpróbálhatjuk megtalálni az örök kötelességünket, s ha ez nem sikerül az egyik módon, akkor meg kell próbálni máshogyan, használjátok az intelligenciátokat! Mivel a lelki intelligencia azt jelenti, hogy elérjük a céljainkat! S a mi célunk a még jobb szolgálat, hogy közelebb kerüljünk ezekhez az eszményekhez, mint az önfegyelmezés, lelki tudás, belső béke stb. S akkor majd könnyebb lesz elérni ezt az önmegvalósítást!

 



DSC_0045.NEF

(от лекция на Свами Тиртха, 08.10.2016 сутрин, Лудащо)

(продължава от предишния понеделник)

 

Въпрос на Яшода: Винаги съм се чудила как човек да разпознае своя дълг, а не да изпълнява чужд дълг? Защото илюзията покрива истината и човек си мисли: „О, това е моят дълг” и започва да действа, но в крайна сметка се удря в стена и трябва да се обърне на друга посока.

Свами Тиртха: От една страна това е много сложно, от друга страна е съвсем просто. Тъкмо срещнах едни предани, наскоро им се родиха деца; всъщност докато им бях на посещение се роди едно момченце. И аз казах: „Какви щастливци сте, в следващите 20 години не се налага да мислите какво да правите. Дългът ви е даден.” Така че, мисля, тази дхарма, този дълг е съвсем очевиден. Онова, което никой няма да свърши вместо вас – то е вашият дълг. Никой не може да ви замести в тази роля.

Но понякога дори на практическото ниво на ежедневния живот ние се намесваме един-другиму в интересите и има сблъсъци вътре в семейството, вътре в мисията. Защото понякога сме много груби, много елементарни. Ако станем по-деликатни, няма да се натрапваме по негативен начин. А това е нещо много фино; съвсем простички неща могат да създават проблем за другите. Например, спомням си, че по-младите предани бяха много разстроени от една моя духовна сестра, защото те се бяха старали да подредят нещо, а тя дойде и преподреди всичко. Това не е нещо кой знае колко сериозно, нали? Ала те го взеха много присърце: „Защо тя идва и прегазва нашия избор, нашата подредба?” Така че понякога това е чувствителен въпрос, затова винаги се нуждаем от по-висша визия. Ако премислим нещата, взимайки предвид желанието на Кришна, ще приемем, че нищо не е случайно. А ако нещо е нужно да бъде поправено, можем да кажем и че очакваме корекция.

Но това е лесно, тази част е лесна. Обаче отвъд всички тези ежедневни задължения, главната, по-важната част е най-висшият ни дълг. „Къде е моята духовна перспектива? Какъв е приносът ми към този красив процес?” – това трябва действително да търсим. И понеже то е нещо по-фино, по-духовно, е и малко по-трудно да се разбере и определи „Какво е моето служене тук, каква е моята дхарма?” Затова този тип медитация върху по-висшата ни заетост или върху изначалната ни идентичност е нещо много важно.

Защото какво е нашето мантруване сутрин? То не е антидот за карма, нито някаква рутина. То е да излезеш сутрин в полето и да набереш цветенца за Кришна; а после да се върнеш и да ги поднесеш. Така ако винаги се стремим да въздигаме нивото на нашите действия, на нашата медитация, на нашето служене, тогава се доближаваме до идеала, който всички търсим.

При все това понякога, както казваш, достигаме стена и трябва да се върнем. Дори и при най-добрите ни желания да предложим нещо, може да срещнем разочарование и то да не се случи. Но Гурудев даде един ключ в този случай; той казваше: „Поне три пъти трябва да опитате. Ако не се случва, значи такова е било желанието на Кришна.” Защото веднъж той заръча на бхактите: „Нека отворим ресторант в Будапеща.” Те хукнаха, започнаха да организират, да вадят разрешително, това-онова – обаче не се получи. И като дойдоха при Гурудев, рекоха: „Може би Кришна не иска.” Той отвърна: „Не, не, не. Просто опитайте втори път, трети път.” И като и тогава не стана, той го прие: „Добре, не ни е дадено. Не му е сега времето.”

По този начин ние също можем да се стремим да намерим своя най-висш дълг и ако не можем да го осъществим по един начин, да опитваме по друг, да използваме интелигентността си да търсим пътища. Защото духовна интелигентност означава да постигаме целите си. А нашата цел е да служим по-добре, нашата цел е да идваме все по-близо до идеали като себеовладяване, знание, умиротворение и т.н. И тогава ще е по-лесно да постигнем самоосъзнаване.