Archive for July 30th, 2021

абхая

(Szvámí Tírtha 2016.07.31-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Aki a háromfajta szenvedés ellenére is háborítatlan, akit a boldogság nem mámorít, s aki mentes a vonzódástól, a félelemtől és dühtől, azt rendíthetetlen elméjű bölcsnek hívják.[1]

Nos, az első dolog, amit ez a vers említ –, hogy a gyakorló legyen rendíthetetlen, háborítatlan a szenvedések közepette is – ez nehéz! Azonban, Krsna megjelenésének történelmi eseményéről időről időre ugyanazt a verset említik. Jadá jadá hi dharmaszja glánir bhavati bhárata – „Bármikor is legyen a vallás gyakorlása hanyatlásban, akkor alászállok Én Magam.”[2] ‘Eredeti formámban vagy képviselőim által alászállok Én.’ Tehát ez a mi reménységünk, hogy bármikor is legyen valamiféle nehézség, ebben az univerzumban, akkor megjön az isteni segítség! Így, mégha vannak is nehézségeink ezt a reményt kell táplálnunk: ‘Eljön a megmentőm!’ Ezért nem nyugtalanít bennünket a szenvedés vagy a negatív befolyás.

Más szemszögből megvizsgálva ezt a dolgot, akkor is meg kell tartanunk a nyugalmunkat, ha valami siker vagy boldogság ér ez sokkal nehezebb! Egyetértetek? Amikor valami igazán jó dolog történik, akkor egyszerűen élvezitek a helyzetet, a boldogság hullámain lebegtek és megfeledkeztek a világ valóságáról. Így van, ugye? Látjátok ez a Tanító nagyon jól tudja hogyan éreztek, hogyan cselekedtek! Mert ti az Ő energiái vagytok! Krsna nagyon jól tudja, hogyan működtök, ezért azt mondja: „Aki háborítatlan marad szenvedés, boldogság közepette és mentes a ragaszkodástól, félelemtől, dühtől azt rendíthetetlen elméjű bölcsnek hívják.”

Itt pedig három dolog van említve. Az első a ragaszkodás. Általában vannak ragaszkodásaink! Ha van célunk, akkor tudunk cselekedni, ha van ambíciónk, akkor tudjuk azt megvalósítani. Ha ragaszkodunk munkánk gyümölcséhez, az eredményhez, akkor tudunk küzdeni azért, legyen akár anyagi vagy lelki ugyanaz! S ha eléritek a céljaitokat, akkor boldogok lesztek és élvezitek a helyzetet. Ha nem éritek el a céljaitokat, akkor pedig boldogtalanná váltok, ezért a legjobb metódus az, ha elutasítjátok mutatva nagyszerűségeteket: ‘Nincs is szükségem erre’! Szeretnétek egy hatalmas autót, mégsem tudjátok megszerezni és ezt mondjátok: „A nagy autók nem is olyan jók!” Bhóga csak élvezetre valók; s amikor nem tudtok megszerezni valamit, akkor kigúnyoljátok, elutasítjátok: ‘Ez nem jó!’ ez tjága. Először élvezni akarjátok az életet bhóga: ‘Boldog vagyok! Legalábbis azt hiszem. S amikor nem igazán vagytok azok, akkor már nem akarjátok többé élvezni, elutasítjátok az anyagi életet. Olyan szörnyű ez az élet!’ Elutasítás.

Ne higgyétek azt, hogy ez olyan könnyű és nagyon neofita szint! Képesnek kell lennetek arra, hogy rajtakapjátok magatokat, akár bhógában, akár a tjága szélsőségében vagytok! Túl sokat akartok élvezni; ha nem valósul meg, akkor el akarjátok utasítani. Ezért azt mondják „ragaszkodástól mentesen”. Elutasítani valamit az egy másfajta ragaszkodás, egy negatív ragaszkodás. Tehát próbáljátok meg az arany középutat megtalálni! Miért végezzük a lelki gyakorlatainkat? Mert élvezni akarjuk a gyümölcsét a dzsapázásnak és ha nem közetkezik be két héten belül, akkor elutasítjuk’. Bhóga és tjága, élvezet és elutasítás – nem! Arany középút amikor független vagy az eredménytől vagy az eredmény nélküliségtől. Független a ragaszkodástól!

A félelmet említi másodiknak a vers – ugye ismeritek öreg barátunkat, a félelmet? Néha tele vagyunk félelmekkel. Ha mások félelmét látjátok, akkor nagyon határozottan tudjátok azt mondani: „Hogyan félhetsz egy ilyen jelentéktelen dologtól?” De, amikor nektek kell szembenéznetek a saját félelmetekkel, akkor mások mondhatják azt: „Na ne már! Ez semmiség!” Félelem. Azt mondhatják, hogy a valóban ártatlanok nem tudják mi a félelem. Azt hiszem, nekem van egy kis elképzelésem a félelemről. Tehát a saját ártatlanságom már rég odavan! Nagyon sokfélék lehetnek a félelmeink, fóbiáink, aggodalmaink stb. Alapjában véve és legvégül egy félelmünk marad csupán ez pedig a halálfélelem. S mivel egy nagyon technikai korban élünk, van ennek egy modernebb változata is – mégpedig a félelem az élettől.

De mi a gyógymód a félelemre? A szentírásainkban az található, hogy akik meghódoltak, azok számára nincs félelem többé! A teljes meghódolás azt jelenti, hogy ‘nincs félelem’. Miért? Mert szeretett Uratok figyelmét és védelmét élvezitek! Nincs félelem és nincs harag sem! A harag az, amikor nincs kontrollálva a szenvedélyünk. Tehát, amikor mentesek vagytok e háromféle szenvedéstől: a ragaszkodástól, a félelemtől és a haragtól, akkor megvalósul a belső béke.

(folytatása következik)

[1] Bhagava -gítá, 2.56.

[2] Bhagavad-gítá, 4.7.



абхая

(от лекция на Свами Тиртха, 31.07.2016 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

„Онзи, чийто ум не се смущава дори сред тристранните страдания, нито пък ликува когато има щастие, и който е свободен от привързаност, страх и гняв, се нарича мъдрец с устойчив ум[1].

Първото, което се споменава тук – да си несмутен насред страданията – е трудно. При все това, историческите събития около появяването на Кришна от време на време ни разказват същата история. Яда яда хи дхармася гланир бхавати бхарата –„Когато и да има упадък на религията, Аз ще дойда.”[2] „Било в оригиналната си форма, било чрез Мои представители, Аз ще дойда.” Така че за нас съществува надеждата, че когато във вселената има проблеми, божествената помощ ще се появи. Затова даже да имаме тревоги, трябва да храним тази надежда: „Моят спасител ще дойде.” Именно по тази причина не ни притесняват чак толкова страданията или негативните влияния.

От друга страна, да останем спокойни когато имаме някакъв успех или щастие това е още по-трудно. Съгласни ли сте? Когато се случва нещо наистина хубаво, просто се наслаждавате на ситуацията, носите се на вълните на щастието и забравяте за реалностите в света. Не е ли така? Виждате ли, този учител знае много добре как се чувствате, как реагирате. Защото сте Негова енергия. Кришна знае много добре как функционирате. Затова казва: „Ако някой е способен да остава спокоен в страдание или щастие и е свободен от привързаност, страх и гняв, се нарича мъдрец с устойчив ум.”

Три неща са споменати тук. Едното е привързаността. Обичайно ние действаме от привързаност. Ако имаме цел, тогава можем да работим. Ако имаме амбиция, можем да я осъществим. Ако сме привързани към плодовете, към резултатите, можем да се стремим към тях. Без значение дали са материални или духовни – едно и също е. И ако постигате целите си, сте щастливи и се наслаждавате на ситуацията. Ако не постигате целите си, сте нещастни. А като не можете да постигнете нещо, най-добрата линия на поведение е да го отхвърлите за да покажете колко сте велики: „Не ми е нужно това!”. Искате голяма кола, обаче не може да я имате и затова казвате: „Големите коли не струват!” Бхога да се наслаждаваш на ситуацията; а когато не можеш да получиш нещо, да го презреш, да го отхвърлиш: „Това не струва!” тяга. Първо искате да се наслаждавате на живота бхога: „Аз съм щастлив! Поне така си мисля. А когато всъщност не съм щастлив, тогава вече не искам да се наслаждавам и отричам този материален живот. Той е толкова калпав!” Отхвърляне, тяга.

Не си мислете, че това е много лесно и е нещо за начинаещи. Трябва да сте способни да се усещате когато сте в тези крайности, бхога и тяга. Много силно искате да се наслаждавате; а ако не се случва, искате да го отхвърлите. Затова се казва: „Свободен от привързаност”. Да отхвърляш нещо е друг вид привързаност, негативна привързаност. Затова стремете се да намирате златния среден път. Защо правим духовните си практики? „Защото искам да се наслаждавам на плодовете на моето мантруване, и ако те не се появят след две седмици, захвърлям всичко?” Бхога и тяга, наслаждение и отричане – не! Златният среден път когато сте независими от резултатите или от липсата на такива. Свободни от привързаност.

Страх – познавате ли този стар приятел, страха? Понякога сме изпълнени със страхове. Когато виждате страховете на другите, много категорично заявявате: „Как може да се боиш от такова незначително нещо?” Обаче когато се налага да се изправите срещу собствените си страхове, тогава другите ще ви рекат: „Стига де! Това е нищо!” Страх. Казват, че истински невинните не знаят що е страх. За себе си считам, че имам известно разбиране за страха. Така че моята невинност отдавна я няма. Имаме какви ли не страхове, фобии, панически кризи и т.н. В края на краищата има само един страх това е страхът от смъртта. И понеже живеем в много технологична епоха, имаме и по-високата степен – страх от живота.

Но кое е лекарството за страха? В нашите писания се казва, че онези, които са се отдали, не изпитват страх. Пълна отдаденост означава „без страх”. Защо? Защото се радвате на вниманието и закрилата на своя дивен възлюбен Господ. Няма страх. И няма гняв. Гневът е когато страстта не е овладяна. Така че ако сме избавени от тези три неща: привързаност, страх и гняв, вътрешният покой ще дойде.

 

(следва продължение)

[1] „Бхагавад Гита”, 2.56

[2] „Бхагавад Гита”, 4.7



абхая

(Conferencia matutina de Swami Tirtha, el 31.07.2016, Sofia)

(Continua la conferencia del pasado viernes )

“Lo primero a recordar- quedar inquieto es muy afrontable en el sufrimiento –es difícil. A pesar de ello, las historias de Krishna nos relatan la historia”[1].Yada yada hi dharmasya glanir bhavati bharata –”[2] ‘Vendré si la religión decae. En mi forma original o por Mis representantes. Vendre!.’ Siempre nos queda la esperanza que el Divino repaldo vendria siempre cuando tengamos problemas. Debemos guardar la esperanza incluso en ausencia de problemas : ‘Mi Salvador vendrá!’ Por esta razón no nos molestarían sufrimientos o influencias negativas.

Por otro lado, resulta muy difícil permanecer tranquilos si hemos adquirido éxitos o alguna felicidad. De acuerdo? Cuando os viene algo bueno, gozad, dejados a las olas de la felicidad, olvidad las desgracias de este mundo!. Ya veis aquel maestro conoce vuestras reacciones. Sois Su energía. Krishna conoce bien vuestro funcionamiento. Dice: “El que llegue a quedarse tranquilo siendo feliz o infeliz, el que llegue a ser y estar libre de adicción, miedo y cólera, se lo llamaríamos sabio, una mente estable, equilibrada.”

Se mencionan tres elementos. Uno es la adicción. Solemos actuar por adicción. Por lo tanto, si tenemos una meta, podríamos trabajar. Teniendo ambiciones, podríamos llegar a realizarlas. Con la adicción a los frutos, a los resultados, podríamos aspirar asimismo a su realización. Que sean materiales o espirituales, da lo mismo. Al adquirir metas o ambiciones, sois felices, llegáis a gozar. Al no adquirir sois infelices .Cuando no llegamos a adquirir algo, quizás sea mejor quitar, rechazar, demostrando nuestra grandeza: ‘Pues no lo necesito.’. Quisierais tener un gran coche, pero no lo pides y afirmáis: “Los grandes coches no son buenos.” Bhoga gozar de la situación y si no lográis a tener algo, despreciarlo, quitarlo, red: ‘No vale!’ tyaga. Primero queréis gozar Soy feliz. Por lo menos, lo creo. Y cuando no soy feliz, no quiero gozar, rechazo, reniego la vida material. Es tan mala !’ Rechazar, tyaga !

No penséis que sea tan fácal! Por lo menos para neófitas. Deberíais ser capaces a parar estando en los extremos bhoga y tyaga. Quisierais gozar demasiado, al no lograrlo sois infelices. Por lo tanto, sois “libres de adicciones.”. Rechazar algo es otro tipo de adicción, es adicción negativa. Hay un medio dorado. A que sirven las practicas espirituales? ‘Quisiera gozar de mi canto, quisiera obtener el fruto en dos semanas y no se me realiza. Rechazar!.

„Rechazarlo? ” Bhaga y tyaga? –que no! El dorado camino del medio – quedar independiente de los resultados o de su falta. Libre de adicciones!

El miedo – ya conocéis a este amigo, no? Abecés estáis cargados de miedos. Viendo los miedos de otra gente , pensáis:: “Como puedes tener miedo de algo tan insignificante??” Pero frente a vuestros miedos , otros dirían: “Vaya! Es nada de nada!” Miedo. Se ha dicho que los inocentes no sienten miedo. Yo tengo cierta idea mía del miedo. Hace mucho que se ha ido mi inocencia. Tenemos o experiméntanos angustias, miedos, momentos o crisis de pánico. En fin de cuentas existe solo un miedo – el miedo a la Muerte. Y en nuestra época da altas tecnologías –un grado más alto de miedo – el miedo a la Vida.

Hay algún remedio? En nuestras Escrituras se ha dicho que los devotos dedicados no sienten miedo. Plena dadicacion significa ‘sin miedo’. Por que? Porque gozáis del respaldo y de la atención de un Dios milagroso y afectuoso. No hay miedo. Tampoco hay cólera. Hay colera cuando uno no llegue a dominar las pasiones. Somos pies vivos y salvos de estos tres elementos. – adiccion, miedo y cólera. En paz esperamos la legada.

 

(sigue continuacion)

 

[1] Bhagavad Gita, 2.56

[2] Bhagavad Gita, 4.7



абхая

(from a lecture of Swami Tirtha, 31.07.2016 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

“One who is not disturbed in mind even amidst the threefold miseries or elated when there is happiness, and who is free from attachment, fear and anger, is called a sage of steady mind”[1].

Well, the first thing that is mentioned here – to be undisturbed amidst the suffering – is difficult. Nevertheless the historical events of Krishna’s appearance from time to time tell us the same story. Yada yada hi dharmasya glanir bhavati bharata –“Whenever there is a decline in religion I will come.”[2] ‘In My original form or in my deputies I will come.’ So, this is a hope for us that whenever there is a trouble in this universe, divine help will appear. Therefore even if we have some troubles, we should cultivate this hope: ‘My savior will come!’ Therefore we are not so much troubled by sufferings or negative influence.

On the other hand, to keep our peace when there is some success or happiness that’s more difficult. Do you agree? When something really good happens, you simply enjoy the situation, you are in the waves of your happiness and you forget about the realities of the world. Isn’t it? You see, this teacher knows very well how you feel, how you behave. Because you are His energy. Krishna knows very well how you function. Therefore He says: “If one can maintain one’s peace in suffering or in happiness, and is free from attachment, fear and anger, one is called a sage of steady mind.”

Three things are mentioned here. One is the attachment. Usually we function under attachment. If we have a goal, then we can work. If we have an ambition, then we can fulfill. If we are attached to the fruits, the results, then we can strive for them. Be it material or spiritual it’s the same. And if you achieve your goals, then you are happy, you enjoy the situation. If you don’t achieve your goals, then you are unhappy. If you cannot achieve, the best policy is to reject it to show your greatness: ‘I don’t need that’. You want a big car, yet you cannot get it and you say: “Big cars are not good!” Bhoga to enjoy a situation; and when you cannot get something, to deride it, to reject it: ‘It’s not good!’ tyaga. First you want to enjoy life bhoga: ‘I am happy! At least I think. And when I am not really happy, then I don’t want to enjoy life anymore, I reject this material life. It’s so bad!’ Reject.

Don’t think that this is very easy and a very neophyte stage. You have to be able to catch yourself whenever you are in bhoga and tyaga extremes. You want to enjoy too much; if it doesn’t happen, you want to reject. Therefore it is said “free from attachment”. Rejecting something is another attachment, a negative attachment. So, try to find the golden middle path. Why do we do our spiritual practices? ‘Because I want to enjoy the fruits of my chanting, and if it doesn’t happen in two weeks, I reject it’. Bhoga and tyaga, enjoy and reject – no! Golden middle path when you are independent of the results or the no results. Free from attachment.

Fear – do you know this old friend, fear? Sometimes we are full of fears. If you see the fears of others, you will very powerfully say: “How can you fear of such an insignificant thing?” But when you have to face your own fears, then others will say: “Come on! This is nothing!” Fear. They say, the real innocent ones don’t know what fear is. I think myself I have a little conception about fear. So my innocence is long ago gone. We have a great variety of fears, phobias, panic crises, etc. Basically there is one fear ultimately this is the fear of death. And as we live in a very technical age, we have an upgrade also – fear of life.

But what is the remedy for the fear? In our scriptures it is said that those who have surrendered they have no fears. Full surrender means ‘no fear’. Why? Because you enjoy the attention and the protection of your divine beloved God. No fear. And no anger. Anger is when our passion is not controlled. So, if we are free from these three things: attachment, fear and anger, inner peace will come.

(to be continued)

 

[1] Bhagavad Gita, 2.56

[2] Bhagavad Gita, 4.7



абхая

(из лекции Свами Тиртхи, 31.07.2016 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

„Тот, кто сохраняет спокойствие даже среди страданий всех трех видов и не ликует в счастье, и кто свободен от привязанностей, страха и гнева, именуется мудрецом, ум которого уравновешен”[1].

Первое, что здесь упоминается – не беспокоиться среди страданий – трудно. Тем не менее исторические события явления Кришны время от времени рассказывают нам одну и ту же историю. Яда яда хи дхармасйа гланир бхавати бхарата – „Я приду, когда наступит упадок религии[2]. „Я приду в Моей изначальной форме или в образе моих представителей”. Итак, это надежда для нас, что всякий раз, когда в этой вселенной возникают проблемы, божественная помощь явится. Поэтому, даже если у нас есть какие-то проблемы, мы должны культивировать эту надежду: „Мой Спаситель придет!” Поэтому нас не так сильно беспокоят страдания или негативное влияние.

С другой стороны, сохранять спокойствие, когда есть успех или счастье – это еще труднее. Вы согласны? Когда происходит что-то действительно хорошее, вы просто наслаждаетесь ситуацией, вы находитесь на волнах своего счастья и забываете о реалиях мира. Не правда ли? Видите ли, этот учитель очень хорошо знает, как вы себя чувствуете, как вы себя ведете. Потому что вы – Его энергия. Кришна очень хорошо знает, как вы функционируете. Поэтому Он говорит: „Если человек может сохранять мир в страдании или в счастье и свободен от привязанностей, страха и гнева, его называют мудрецом с устойчивым умом”.

Здесь упоминаются три вещи. Одна из них – привязанность. Обычно мы работаем по привязанности. Если у нас есть цель, то мы можем работать. Если у нас есть амбиции, мы сможем их реализовать. Если мы привязаны к плодам, результатам, тогда мы можем стремиться к ним. Будь то материальное или духовное – это одно и то же. И если вы добиваетесь своих целей, то вы счастливы, вы наслаждаетесь ситуацией. Если вы не достигаете своих целей, тогда вы несчастны. Если вы не можете добиться чего-то, лучшая политика – отказаться от этого, чтобы показать свое величие: „Мне это не нужно”. Вы хотите большую машину, но не можете ее получить и говорите: „Большие машины ерунда!” Бхога – наслаждаться ситуацией; а когда что-то не получается, высмеивать, отвергать: „Это ерунда!” – тьяга. Сначала вы хотите наслаждаться жизнью – бхога: „Я счастлив! По крайней мере, я так думаю. А когда я реально не счастлив, тогда я больше не хочу наслаждаться жизнью и я отвергаю эту материальную жизнь. Она такая плохая!” Отбрасываю – тяга.

Не думайте, что это очень просто и очень неофитская ступень. Вы должны уметь ловить себя, когда вы впадаете в крайности бхоги и тьяги. Вы очень хотите наслаждаться; если этого не происходит, вы хотите отбросить. Поэтому говорится „свободный от привязанностей”. Отказ от чего-то – это еще одна привязанность, отрицательная привязанность. Поэтому попробуйте найти золотой средний путь. Почему мы занимаемся духовными практиками? „Потому что я хочу насладиться плодами своего воспевания, и если этого не произойдет в течение двух недель, я отвергну его”. Бхога и тьяга, наслаждение и отвержение – нет! Золотой средний путь – когда вы не зависимы от результатов или их отсутствия. Без привязанностей.

 

Страх – вы знаете этого старого друга, страх? Иногда мы полны страхов. Если вы видите страхи других, вы объязательно скажете: „Как вы можете бояться такой незначительной вещи?” Но когда вам придется столкнуться с собственными страхами, тогда другие скажут: „Ну ладно! Это ничего!” Страх. Говорят, настоящие невинные не знают, что такое страх. Я думаю, что у меня есть небольшое представление о страхе. Моей невинности давно нет. У нас великое множество страхов, фобий, панических кризисов и т. д. В основном однако есть один страх в конечном счете – это страх смерти. И поскольку мы живем в очень техническую эпоху, у нас также есть апгрейд – страх жизни.

Но как избавиться от страха? В наших писаниях сказано, что те, кто сдались, не боятся. Полная сдача означает „отсутствие страха”. Почему? Потому что вы наслаждаетесь вниманием и защитой вашего возлюбленного Бога. Без страха. И никакого гнева. Гнев – это когда наша страсть не контролируется. Итак, если мы свободны от этих трех вещей: привязанности, страха и гнева – придет внутренний мир. 

 (продолжение следует)

[1] „Бхагавад Гита”, 2.56

[2] „Бхагавад Гита”, 4.7