Archives

Calendar

May 2021
M T W T F S S
« Apr    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  



Archive for May 3rd, 2021

51620284_2113764712023858_2619911195653570560_n

(от лекция на Свами Тиртха, 09.01.2016 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник) 

Въпрос на Баладев: Казахте във връзка с просветлението, че всяко наше действие тук, в този свят, е свързано с някаква грешка. А една много основна грешка е егоизмът, който имаме дори несъзнателно и който е толкова досаден навик. Как да се отървем от този навик, или по-скоро как да го заменим с друг, защото съм чувал, че когато искаш да се избавиш от даден навик, трябва да го замениш с друг, по-добър?

Свами Тиртха: Егоизмът не е нещо лошостига да сме на нивото на истинското его, на нивото на атман, душата. Проблемите идват от изкривяването на този принцип на самооценка и идентичност. Ахам„самият аз” или „аз съм”няма нищо лошо в това. Всъщност ахам на санскрит означава „мен, аз, аз съм”. Това е изключително мистичен израз. Защото с какво започва тази дума? „А”. Кришна казва в „Гита”: „От буквите Аз съм „А”.[1] „А” е първата буква в санскритската азбука. А коя е последната буква? Отгатнете! Последната буква е „ха”. И кой е последният звук в това ахам? Носовата вибрация „м”, която винаги обозначава духовната същина.

Така ахам означава: от самото начало на азбуката до последната буква, плюс духовния заряд всичко! Всичко, което думите могат да опишаттова съм аз. Разбира се, не става дума за вашия „аз”, а за божествения „Аз”. „Аз съм”. Кой казва „Аз съм”? Ако вие кажете „аз съм”, това е ограничено. Ако Той каже „Аз съм”това е божествено послание. Кой дръзва да каже: „Аз съм”? Един-единствен има пълното право да каже „Аз съм този, който притежава цялото съществуване. Така че това „Аз съм”, ахам, е божествено слово.

И така, има ли нещо нередно в ахам? Няма нищо нередно в ахам. Ахам обозначава светостта на съществуването. Но тогава къде е нередността? Ние всички чувстваме, че нещо не е наред. Изкривяването не е наредкогато е ахам-кара. Кара означава „идентичност”. Ние, духовните души, също можем да заявим: „Ахам, аз съм,” но ние сме реалност, зависима от Върховния ахам, от върховното битие. Така че нашето ахам е в относителна позиция спрямо някого; то е свързано с някого. Когато забравяме за тази свързаност се получава изкривяването. Тогава си създаваме, измисляме си самоличност и именно тя е ананкара, сътворената идентичност, скалъпеният „аз”. Единственият проблем е в товав тази измислена, лъжлива концепция за самите нас.

Най-общо казано ние, хората, имаме три образа, три самоличности. Едната е как другите ви виждат. Втората е как самите вие виждаме себе си. И третата е какви в действителност сте. Например, вие може да се мислите за мъдър човек. Докато другите ви считат за пръв глупак. А в действителност не сте нито глупак, нито мъдрец, а някъде по средата. И така, имате тези три типа идентичност: какво мислят останалите за вас, какво мислите вие за себе си и кои наистина сте. И ако тези три образа се доближават и съвпадат все повече, тогава е здравословно, тогава е прогресивно. Когато не се стремите да си изфабрикувате самоличност, която да се хареса на другите, а сте готови да се покажете такива, каквито сте. Само че за да го направите, най-напред трябва да постигнете истинските себе си.

И така, единственият проблем е в изкривената самоличност, тази аханкара. Трябва да заменим този скалъпен, фалшив егоизъм или самоличност с истински, да съживим истинското си, изначално съзнание. Целият духовен процес е това – да съживим своята изначална идентичност.

Не искам да говоря общи приказки, но обикновено ние се мислим за центъра на вселената. Което също малко или много е вярно, защото собственият ни живот е най-важният за нас, именно с него трябва да направим нещо, така че е нужно да се фокусираме върху себе си до известен предел. Ала единствено, за да премахнем нечистотата, да отстраним прахта, покривалата, слоевететогава изначалната ни духовна искра ще засияе. Омагьосани от илюзията, ние подхранваме своята фалшива идентичност, докато под закрилата на духовния учител, на процеса, на Махапрабху и на Кришна подхранваме истинската си самоличност. Това е начинът да се отървем от фалшивите разбирания и да открием своята най-висша духовна същина. 

[1] „Бхагавад Гита” 10.33



51620284_2113764712023858_2619911195653570560_n

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.01.2016 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

Question of Baladev: You said in connection with entanglement that our every action here in this world is connected to some mistake. And one very major mistake is the egotism that we have even unconsciously and it’s a very tiresome habit. How to get rid of this habit, or rather how to replace it with another one, because I have heard that when you want to get rid of some habit, you have to replace it with a better habit?

Swami Tirtha: Well, egotism is not bad – if we are on the real ego platform, on the atman platform. The problems come from the distortion of this principle of self-esteem and identity. Aham – myself or ‘I am’ – there’s nothing wrong with that. Actually aham in Sanskrit means ‘me, I am’. It’s a highly mystical expression. Because what is the beginning of this word? ‘A’. Krishna says in the Gita: “From the characters I am ‘A’”.[1] ‘A’ is the first character of the Sanskrit alphabet. And which one is the last character? You guess! The last character is ‘ha’. And what is the last sound of this aham? It’s the ‘m’, the nasal vibration sound, which always signifies the spiritual essence.

So aham means: from the very beginning of the alphabet to the last character, plus the spiritual surplus – everything! Everything that words can describe – it’s Me. Of course it’s not your ‘me’, it’s the divine ‘Me’. “I am.” Who says: “I am”? If you say “I am”, it’s limited. If He says “I am” – that’s a divine message. Who dares to say: “I am”? With all the rights only one person can say “I am”, who is in full possession of existence. So it’s a divine word “I am”, aham.

So is there anything wrong with aham? There’s nothing wrong with aham. Aham means the sanctity of existence. But then what’s wrong? We all feel that something is wrong. The distortion is wrong – when it is aham-kara. Kara means created identity. We, spiritual souls, we also can declare: “Aham, I am,” but we are a dependent reality on the Supreme aham, the supreme existence. So our aham is relative to someone. If we forget about that relationship, then it becomes distorted. Then we create an identity for ourselves and this is ahankara, the created identity, the created ‘me’. The only problem is with that – with this created false concept about myself.

And basically we, humans, have three images, three identities concerning ourselves. One is how others consider us. The second is how you consider yourself. And the third one is who you really are. For example you might consider yourself a wise person. While others consider you a fool number one. Yet in reality you are neither a fool nor a wise man, but something in between. So you have these three types of identity: what others think of you, what you think of yourself and who you really are. And if these three pictures come closer and closer together, then it’s healthy, then it’s progressive. You don’t try to create an identity for yourself that others would appreciate, but you are ready to show yourself as you are. Yet in order to do that first you have to achieve your proper realized self.

So the only problem is with this distorted identity, this ahankara. And we have to replace that created, false egotism or identity with the real one, revive the real one, revive the original consciousness. The whole spiritual process is about reviving our original identity.

I don’t want to be very general, but usually we think that we are the centre of the universe. Which is also more or less true, because our life is the most important for us, we have to do something about it, so we have to focus on ourselves to a certain extent. But only to remove the dirt, remove the dust, remove the coverings, the layers – and then the original spiritual spark will shine. Under the spell of illusion we nourish our false identity, while under the protection of the spiritual master, the process, Mahaprabhu, Krishna, we nourish our real identity. This is the way to get rid of the false concepts and to find our ultimate spiritual identity.

[1] Bhagavad Gita 10.33



51620284_2113764712023858_2619911195653570560_n

(Szvámí Tírtha 2016.01.09-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Baladév kérdése: Az anyagi világba történő belebonyolódással kapcsolatban említetted, hogy az összes evilági cselekedetünket valamilyen hiba árnyékolja. S az egyik nagyon nagy hiba az önzőség, melynek akár nem is vagyunk a tudatában és egy nagyon fárasztó szokás. Hogyan lehet megszabadulni ettől a viselkedéstől vagy inkább hogyan lehet helyettesíteni egy másikkal, mert azt hallottam, hogyha szeretnénk megszabadulni valamilyen rossz szokástól, akkor azt cseréljük fel egy jobbra?

Szvámí Tírtha: Nos, az egoizmus nem rossz – ha az igazi ego, az átman szintjén állunk. A problémák az önbecsülés és az identitás elveinek torzulásából fakadnak. Aham – én – azzal nincs semmi probléma. Valójában az aham szanszkritül azt jelenti, hogy ‘önmagam, én’. Ez egy nagyon misztikus kifejezés. Mert mivel kezdődik ez a szó? ‘A’. Krsna mondja a Gítában, hogy: „A betűk közül én vagyok az ‘A’ ”.[1] Az ‘A’ a szanszkrit ábécé első karaktere. S melyik az utolsó? Találgassatok! Az utolsó karakter pedig a ‘ha’. S mi az ahamnak az utolsó hangja? Az ‘m’, egy nazális hangvibráció, amely mindig a spirituális lényeget jelenti.

Tehát az aham azt jelenti, hogy: az ábécé legelső jegyétől a legutolsóig, plusz a lelki többlet – minden! Minden, amit a szavak leírhatnak – az Én vagyok. Természetesen ez nem a titeket jelölő ‘én’, hanem az isteni ‘Én’. Ki az, aki azt mondja, hogy: ’Én’? Ha ti mondjátok, hogy ’én’, az korlátozott. Ha Ő mondja, hogy ’Én’ – az isteni üzenet. Ki meri azt mondani, hogy: ’Én’? Teljesen jogosan, csak személy tudja ezt mondani, hogy ’Én’, aki teljes mértékben birtokában van a létezésnek. Tehát ez egy isteni szó: ’Én’, aham.

Nos, van egyáltalán valami gond az ahammal? Nincs semmi baj az ahammal. Az aham a létezés szentségét jelenti. Akkor mégis mi a probléma? Mindannyian érezzük, hogy itt valami nem stimmel. A torzítással van a probléma – amikor az ahankára van. A kára jelentése: tévesen alkotott személyazonosság. Mi, lelki lények szintén kijelenthetjük, hogy: „Aham, én,” de mi a Legfelsőbb ahamtól, a legfelsőbb létezőtől függünk. Tehát a mi ahamunk viszonyul valakihez. Ha megfeledkezünk erről a kapcsolatról, akkor torzul. Aztán létrehozunk egy identitást magunknak, és ez az ahankára, a tévesen alkotott személyazonosság, a kreált ‘én’. Az egyetlen probléma azzal van, hogy – ez egy csinált, hamis énképzet önmagamról.

S alapvetően nekünk, embereknek háromféle elképzelésünk van, önmagunk tekintetében. Az egyik az, hogy mások hogyan tekintenek ránk? A második, hogy ti hogyan tekintetek önmagatokra? S a harmadik, hogy kik vagytok ti valójában? Például, ti bölcs embernek gondolhatjátok magatokat, miközben mások első számú tökfilkónak tartanak. Mégis, a valóságban ti se tökfilkók, se bölcsek nem vagytok, hanem valami a kettő között. Tehát e háromféle énképpel rendelkeztek: mit gondolnak mások rólatok, ti mit gondoltok saját magatokról, és hogy kik vagytok valójában? S ha ez a három énkép mind közelebb kerül egymáshoz, az egészséges és előremutató. Ne próbáljatok meg egy olyan egyéniséget kialakítani, ami másoknak kedvező képet mutat rólatok, inkább legyetek készek olyat mutatni, amiben az látszik, hogy milyenek vagytok valójában! Ahhoz, hogy ezt elérjétek, először a valódi önmagatokká kell válnotok.

Tehát az egyetlen probléma ezzel a torz énképpel, az ahankárral van. S fel kell cserélnünk a tévesen alkotott személyazonosságot, a hamis egoizmust a valódira, fel kell élesztenünk a valódi, az eredeti tudatosságunkat. Az egész lelki folyamat az eredeti azonosságunk felélesztéséről szól.

Nem akarok nagyon általánosan fogalmazni, de többnyire azt gondoljuk, hogy mi vagyunk az univerzum középpontja. Ez szintén többé-kevésbé igaz, hiszen a saját életünk a legfontosabb a számunkra, valamit tennünk kell érte, ezért bizonyos mértékig önmagunkra kell koncentrálnunk. Csak le kell söpörnünk a piszkot, a port, eltávolítanunk a befedettséget, a rárakódott rétegeket – s akkor az eredeti lelki szikra fog felragyogni. Az illúzió bűvöletében tápláljuk hamis énképünket, míg a lelki tanítómester, Maháprabhu, Krsna oltalma alatt a folyamat a valódi énünket táplálja. Így szabadulhatunk meg a hamis énképzettől és lelhetünk rá valódi lelki személyiségünkre.

 

[1] Bhagavad-gítá 10.33.