Archives

Calendar

April 2021
M T W T F S S
« Mar    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  



Archive for April 5th, 2021

157700407_862892641229173_3247918148392068653_n

(from a lecture of Swami Tirtha, 08.01.2016 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

Question: If a pure devotee is protected by the Lord, what kind of protection receives one who is an impersonalist? He is neither accepting the material nature, nor does he accept the personal aspect of God.

Swami Tirtha: They are brothers. All the transcendentalists are brothers. Whether mayavadi, brahmavadi, this vadi, that vadi – we are all brothers, because we want to go beyond the material limitations. And as we all have some spiritual goal to realize, we shall reach that – them also.

But sometimes this question is answered in a funny way. If you don’t mind, may I give a funny explanation? There are basically three different achievements in spiritual life. One is sat aspect – eternity; the other is chit – consciousness, as an achievement of spiritual ambitions; and the third one is ananda, bliss – divine, spiritual happiness. Sat-chit-anandam – we all know this. So all the different practitioners of spiritual life have a goal; they have a spiritual ideal to aspire for. Those who practice yoga realize the transitory nature of the human life in this bodily existence. So they want to achieve eternal life. Therefore they are very intent in their meditation. And when they reach perfection and come to the spiritual world, they take one part of this offering – sat. They will take the eternal part of this big cake of sat-chit-anandam. Then we have our friends who are very wise – the philosophers, the gyanis. They know perfect Sanskrit. They are aware of all the different scriptures. They are very good at arguments, refutations and logic. And they are also very intent in spiritual practice. So when they reach the spiritual realm, they will see that one part of the cake is already taken, because the yogis have taken sat, eternity. ‘What is left for us?’ Chit – the perfect state of consciousness – because they are always very punctual, very intent in their practices. And the third type of spiritual practitioners – these are the devotees. And you know the devotees are always very busy with some service – to make the garland to the altar, to cook some prasadam or to preach to somebody… So, they are usually late. When you agree with a person to meet at, let’s say, 4 pm., you have to inquire: “Is it German 4 pm, or Indian 4 pm, or devotional 4 pm?” Because German 4 pm is 4 pm. – exact. Indian 4 pm means ‘same day’. And devotional 4 pm is ‘maybe in this kalpa’. So, you know, devotees are usually late a little bit. The yogis were on time – they had taken sat, eternity, from the cake. The gyanis also came on time, they took their share – chit, perfect consciousness. Devotees came too late. What is left for them from this cake? Anandam! What can we do?! Only bliss remains for the devotees.

So, everybody will get their share. And we can say that devotees will receive the most fulfilling part – spiritual bliss. Our other brothers will take other parts of spiritual perfection. Because we can say that from the general, impersonal concept of the Supreme, there is perfection. There is a kind of spiritual bliss contained there. But from the exchange – to associate personally with God Supreme – it is more bliss you can derive, more satisfaction we can feel. Still all other pure-hearted and really committed practitioners will achieve their perfection and Krishna will satisfy them according to their taste.

The same question is mentioned in the Gita: Arjuna asks: “Please tell me, what is better – if someone worships You in general, impersonal matter or those who worship You as a person?”[1] And Krishna says: “Both are welcome. But those who worship Me with pure dedication, pure love – they are very dear to Me.” Therefore we can say that this is a nice process. We can come very close to the Supreme. Because the impersonal concept of God is like the smell of the cake. It’s also nice, who can deny? But when the cake melts on your tongue – that’s a different experience. It’s sweeter, more fulfilling. In the similar way, to have any conception of the Supreme is good. But there are certain ways to come closer by more essential, more fulfilling concepts.

Yadrishi yadrishi shraddha suddhir bhavati tadrishi [2]– according to your faith you will achieve your perfection. So, if we have this loving type of faith, we shall achieve a loving type of answer from the Supreme. This is our hope.

 

[1] Bhagavad Gita 12.1

[2] Brahma Samhita 5.61

 



157700407_862892641229173_3247918148392068653_n

(Szvámí Tírtha 2016.01.08-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Kérdés: Ha egy tiszta bhakta az Úr oltalma alatt áll, akkor miféle oltalomban részesülhet egy imperszonalista, aki sem az anyagi természetet, sem Isten személyes aspektusát nem fogadja el?

Szvámí Tírtha: Ezek egymás testvérei. Valamennyi transzcendentálista egymás testvére. Akár májávádí, brahmavádí, ez a vádí, az a vádí – valamennyien testvérek vagyunk, mert az anyagi korlátok meghaladására törekszünk. S mivel mindannyiunknak van valamilyen lelki célja, amit meg akarunk valósítani, el kell érnünk – és nekik is.

De a válasz erre a kérdésre néha igen vicces. Ha nem bánjátok, szeretnék egy humoros magyarázatot adni erre a kérdésre: alapvetően három különböző megvalósítás létezik a lelki életben. Az egyik a szat – az öröklét; a másik a csit – a tudatosság, és a harmadik az ánanda – az isteni, a lelki boldogság, mint a lelki törekvések által elérhető eredmények. Szat-csit-ánandam – ahogy mindannyian tudjuk. Tehát valamennyi lelki életet gyakorlónak van célja; lelki eszménye, melyre törekednek. A jóga gyakorlói az ember testi mivoltának átmeneti természetét valósítják meg. Ők az örök életet szeretnék elérni, tehát nagyon elszántak ebben a fajta meditációban. S amikor elérik a tökéletességet és eljutnak a lelki világba, elnyerik ennek a felajánlásnak az eredményét – a szat-ot. A szat-csit-ánandam hatalmas tortájának ezt az örök szeletét fogják elnyerni. Aztán vannak barátaink, akik nagyon bölcsek: a filozófusok, a gjáník. A szanszkrit nyelv tökéletes ismerői. Nagyon tájékozottak valamennyi szentírásban, nagyon jól tudnak érvelni, cáfolni és jók a logikai képességeik. S rendkívül eltökéltek a lelki gyakorlatok iránt is. Tehát, amikor elérik a lelki valóságot, akkor látják, hogy a torta egy szeletét a szat-ot, az örökkévalóságot a jógik már elvették. ‘Mi maradt nekünk?’ Csit – a tökéletes tudatosság, mert nagyon precízek,  céltudatosak a gyakorlataikban. S a lelki úton haladók harmadik csoportja – ezek a bhakták. S tudjátok, a bhakták mindig valamilyen szolgálattal vannak nagyon elfoglalva – virágfüzért készítenek az oltárra, praszádamot főznek vagy valakinek prédikálnak…, tehát általában késnek. Amikor megbeszélsz valakivel egy találkozót, mondjuk 4 órára, akkor meg kell kérdezned, hogy: „Ez német, olasz, indiai, vagy bhakta idő szerinti 4 óra?” Mert a német 4 óra, az 4 óra – pontosan. Az indiai 4 óra azt jelenti, hogy ‘valamelyik nap’. S a bhakták szerinti 4 óra az ‘talán ebben a kalpában’. Tehát tudjátok, a bhakták általában késnek egy kicsit. A jógik időben érkeztek – ők elvették a tortából a szat részt, az örökkévalóságot. A gjáník szintén időben érkeztek, elvették az ő részüket – a csit részt, a tökéletes tudatosságot. A bhakták túl későn érkeztek, mi az, ami nekik a tortából maradt? Az ánandam! Mit tehetünk?!  Csak a boldogság maradt a bhakták számára.

Tehát mindenki megkapja a maga részét. S azt mondhatjuk, hogy a bhakták fogják a legtökéletesebb részt kapni – a lelki boldogságot. Más testvéreink más részt fognak elnyerni a lelki tökéletességből. Mivel azt mondhatjuk, hogy a Legfelsőbb általános, személytelen felfogásának a tökéletes szintjéig jutnak el. Van egyfajta lelki boldogság, ami ott található. De a gyakorlatainkért várható viszonzásból – a Legfelsőbb Istennel való személyes társulás által – nagyobb áldást kaphatunk, nagyobb elégedettséget érezhetünk. Mégis az összes egyéb tiszta szívű és valóban eltökélt gyakorló el fogja nyerni a saját tökéletességét és Krsna elégedetté fogja tenni a saját vágya szerint.

Ugyanezt a kérdést teszi fel Ardzsuna a Gítában: „Kérlek mondd meg, mi a jobb – ha valaki az általános, személytelen formádban imád Téged vagy azok, akik személyes formádon meditálva imádnak?”[1] S Krsna így felel: „Mindkét út célravezető. De, akik tiszta odaadással, tiszta szeretettel imádnak Engem – azok nagyon kedvesek Nekem.” Ezért azt mondhatjuk, hogy ez egy szép folyamat. Nagyon közel kerülhetünk a Legfelsőbbhöz. Mivel Isten személytelen felfogása olyan, mint a torta illata. Szintén kellemes, ki tudna ellenállni neki? De, amikor a torta megolvad a szádban – az egy másfajta megtapasztalás. Édesebb, kielégítőbb. Hasonlóan, ha bármilyen elképzelésünk van a Legfelsőbbről az jó, de kétségkívül léteznek olyan utak, melyek a még lényegesebb, még tökéletesebb koncepciójához visznek közelebb.

Jádrsí jádrsí sraddhá sziddhir bhavati tádrsí [2]– Mindenki a hite szerinti felismerésre jut. Tehát, ha ilyen szeretetteljes hittel rendelkezünk, akkor egy szeretetteljes típusú választ fogunk kapni a Legfelsőbbtől. Ez a mi reményünk.

[1] Bhagavad-gítá 12.1.

[2] Brahma-szanhitá 5.61.

 



157700407_862892641229173_3247918148392068653_n

(от лекция на Свами Тиртха, 08.01.2016 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник) 

Въпрос: Ако чистият предан е закрилян от Бога, каква защита получава някой, който е имперсоналист? Той не приема нито материалната природа, нито личностния аспект на Бога.

Свами Тиртха: Те са братя. Всички трансценденталисти са братя. Дали са маявади, брахмавади, такива вади, онакива вади – всички сме братя, защото искаме да преминем отвъд материалните ограничения. И тъй като имаме някакви духовни цели за осъществяване, ние ще ги постигнем – и те включително.

Но понякога на този въпрос се отговаря по забавен начин. Ако нямате против, мога ли да дам едно такова забавно тълкувание? Основно има три различни постижения в духовния живот. Едното е аспектът сат – вечност; другото е чит – съзнание, като постижение на духовния стремеж; и третото е ананда, блаженство – божествено, духовно щастие. Сат-чит-ананда – всички знаем това. Така че всички различни практикуващи в духовния живот имат някаква цел, имат духовен идеал, към който се стремят. Тези, които практикуват йога, осъзнават преходната природа на човешкия живот в това телесно съществуване. Така че те искат да постигнат вечен живот. Затова са толкова решителни в своята медитация. А когато достигнат съвършенство и дойдат в духовния свят, те взимат една част от това блюдо – сат. Взимат частта вечност от голямата торта сат-чит-ананда. След това има ги и тези приятели, които са много мъдри – философите, гяните. Те знаят съвършено санскрит. Познават всички различни писания. Много са добри в споровете, опроверженията и логиката. И също така са много целенасочени в духовната си практика. Когато и те достигнат духовната сфера, ще видят, че една част от тортата вече е взета, защото йогите са взели сат, вечността. „Какво остава за нас?” Чит – съвършеното състояние на съзнание – понеже те винаги са много точни, много съсредоточени в своите практики. А третият тип духовни практикуващи – това са бхактите. Пък знаете, бхактите винаги са заети да вършат някакво служене – правят гирлянд за олтара, готвят прасадам или проповядват на някого… Затова те обикновено закъсняват. Когато се разбирате с някого да се срещнете, да речем, в 4 следобед, трябва да запитате: „4 по германското, по индийското или по бхактийското време?” Защото в Германия 4 следобед означава точно 4 следобед. В Индия 4 следобед означава „същия ден”. А за бхактите 4 следобед е „може би в тази калпа”. Та както знаете, бхактите обикновено мъничко закъсняват. Йогите са дошли навреме и са взели сат, вечността, от тортата. Гяните също са дошли навреме и са взели своя дял – чит, съвършеното съзнание. Бхактите са дошли твърде късно. И какво е останало за тях от тази торта? Анандам! Какво да се прави?! Единствено блаженството остава за бхактите.

Така че всеки ще получи своя дял. И можем да кажем, че преданите ще получат най-удовлетворяващата част – духовното блаженство. Нашите останали братя ще вземат други части от духовното съвършенство. Защото можем да кажем, че от общата, имперсонална концепция за Бога се постига съвършенство. В него също се съдържа някакво духовно блаженство. Ала от обмена – да общувате лично с Върховния Бог – можете да извлечете повече блаженство, да почувствате по-голямо удовлетворение. При все това всички останали чистосърдечни и истински посветени практикуващи ще постигнат своето съвършенство и Кришна ще ги удовлетвори в съответствие с техния вкус.

Същият въпрос е споменат и в „Гита”. Арджуна пита: „Моля Те, кажи ми, кое е по-добре – ако някой Те почита по общия, имперсонален начин или този, който Те обожава като личност?”[1] И Кришна казва: „И двамата са добре дошли. Обаче тези, които Ме обожават с чиста посветеност, с чиста любов – те са Ми много скъпи.” Затова можем да кажем, че това е един добър процес. Можем да дойдем съвсем близо до Бога. Защото имперсоналната концепция за Бога е като аромата на тортата. Той също е хубав, кой може да отрече? Но когато тортата се топи на езика ти – това е различна опитност. По-сладко е, по-удовлетворяващо. По същия начин, да имаш въобще някакво разбиране за Бога е добре. Но има и начини да се доближиш повече чрез по-съществени, по-удовлетворяващи концепции.

Ядриши ядриши шраддха суддхир бхавати тадриши[2] – според вярата си ще постигнете своето съвършенство. Така че ако имаме този любящ тип вяра, ще получим и любящ отговор от Всевишния. В това е нашата надежда.

 

[1] „Бхагавад Гита” 12.1

[2] „Брахма Самхита” 5.61