Archives

Calendar

March 2021
M T W T F S S
« Feb   Apr »
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  



Archive for March 1st, 2021

artworks-000650751301-m16ejd-t500x500

(from a lecture of Swami Tirtha, 08.01.2016 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

We discussed and understood about the classifications of devotees, like first-class, second-class and third-class – that is good, better and best. Now we continue our readings from this very important book, the Bhakti-rasamrita-sindhu:

“Further classification of a neophyte devotee is made in the Bhagavad Gita. It is stated there that four classes of men, namely those who are distressed, those who are in need of money, those who are inquisitive and those who are wise begin devotional service and come to the Lord for relief in the matter of their respective satisfaction. They go into some place of worship and pray to God for mitigation of material distress, or for some economic development, or to satisfy their inquisitiveness. And a wise man, who simply realizes the greatness of God, is also counted among the neophytes. Such beginners can be elevated to the second-class or first-class platform if they associate with pure devotees.”[1]

So, here are the four basic motivations to start a spiritual journey. If we suffer – this is a common language of materially diseased life on the planet Earth. Suffering – we all understand that language. And we want to find a solution – this is one reason to start to pray.

The other is some shortage in life. If we are in need, then we want to fulfill this need. Horror vacui – the fear of emptiness. We want to fill up the vacant places, therefore we are ready to decorate every niche and corner. It’s a cosmic fear of loneliness. So we are in need of fulfillment, of satisfaction – therefore ultimately, if we are wise enough, we turn to God.

Or somebody is inquisitive: ‘Hey, tell me, what the secret here is? This system looks like functional – how is it? This whole creation works – it’s a miracle! Who is behind?’ So, these are the very basic and very elementary approaches to the Supreme – like suffering, or need, or inquisitive approach.

While there is the fourth one and this is the wise. Those who are wise they want to be connected to the superior reality. Nevertheless all these four categories are considered to be neophytes.

Then what is our place – again I put this question. Do I belong to the sufferer class? Yes, more or less I do belong there. If I don’t have anything to suffer about, then I create something – just to be engaged. Why waste time by simply being satisfied? Or do I belong to the category of those who are in need? Yes, so much! I’m a beggar. I’m a beggar of divine love. And I hope that those whom I search to give me something, they are not misers. And am I inquisitive? Well, to be inquisitive prerequisites some intelligence, so I cannot say too much. And definitely I don’t really belong to the fourth category of wise. Because if I’m wise, then I don’t suffer, right? A wise person doesn’t suffer. Just like a wise person is never bored.

You see – we share some qualities, we share some common fate in this material life. And therefore we all have to find some answers to our questions.

So, after we have understood that these are the classes of neophyte devotees, let’s read further: “An example of the neophyte class is Dhruva Maharaj.” Oops! Dhruva Maharaj – there are many chapters devoted to his story in the Shrimad Bhagavatam. He was a saintly kid, very determined in his meditation. And we don’t expect the Shrimad Bhagavatam – the essence of revealed scriptures – to discuss the character of neophyte devotees. How come Dhruva Maharaj is a neophyte devotee – who is able to fight armies of demoniac forces?! Can a neophyte do that? Or do you remember his meditation, his spiritual practice – how it was? First he controlled his eating. And control of eating in the case of Dhruva Maharaj meant that he didn’t take anything. Then he felt: ‘Ah, it’s not enough! I have to control my drinking.’ And control of drinking in his case meant he didn’t drink anything. But then he felt: ‘It’s not enough, I have to control my breath.’ And control of breath in his case meant that every half a year he took one breath. You know – as usually neophytes do. A little control.

If he is a neophyte devotee, then who am I? But fortunately there is a similarity between him and myself. Why? Because he was very much intent to achieve the darshan[2] of the Supreme and therefore when he met his spiritual master, he was very much obedient to him. This is what unites us! He was very obedient to his master and I’m also very obedient to my master. Right, this is what unites you and Dhruva Maharaj.

(to be continued)

[1] Nectar of devotion, Chapter 3

[2] Personal meeting

 



artworks-000650751301-m16ejd-t500x500

(Szvámí Tírtha 2016.01.08-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Megtárgyaltuk és megértettük az első osztályú, a második és a harmadik osztályba tartozó bhakták besorolását – mint a jó, jobb és a legjobb bhakták. Most pedig folytassuk felolvasásunkat ebből a nagyon fontos könyvből a Bhakti-raszámrta-szindhuból:

A kezdő bhakták további alcsoportjairól a Bhagavad-gítában olvashatunk. A Bhagavad-gítá elmondja, hogy az emberek négy fajtája kezdi el az odaadó szolgálatot és fordul az Úrhoz, hogy saját elégedettsége érdekében enyhülést keressen Nála: aki szenved, aki pénzszűkében van, aki kíváncsi és aki bölcs. Az ilyen emberek elmennek a templomokba, és Istenhez fohászkodnak, hogy csökkentse anyagi szenvedésüket, hogy gyarapíthassák vagyonukat, vagy azért, hogy kielégítsék kíváncsiságukat. Az a bölcs ember, aki csupán azt érti meg, hogy Isten hatalmas, szintén a kezdők közé sorolható. Tiszta bhakták társaságában ezek a kezdők a második, illetve az első osztályú szintre emelkedhetnek.”[1]

Tehát itt található a négy alapvető motiváció a lelki út elkezdéséhez. Ha szenvedünk – ez egy általános nyelve az anyagi betegségben szenvedő léleknek, itt a Földön. A szenvedés az a nyelv, melyet mindannyian megértünk. S szeretnénk erre megoldást találni – ez az egyik oka a fohászkodás elkezdésének.

A másik az élet valamiféle hiánya. Ha szűkölködünk valamiben, akkor ezt a hiányt valahogy be akarjuk tölteni. Horror vacui – az ürességtől való félelem. Be akarjuk tölteni az üres helyeket, ezért készek vagyunk minden zegzugot agyondekorálni. Ez a magánytól való kozmikus félelem. Tehát szükségünk van a beteljesülésre, az elégedettségre – ezért végül, ha elég bölcsek vagyunk, Istenhez fordulunk.

Vagy valaki például kíváncsi: ‘Hé, mondd csak, mi a titok itt? Ez a rendszer működőképesnek tűnik – hogy van ez? Ez az egész teremtés működik – ez egy csoda! Ki áll mögötte?’ Tehát ezek a Legfelsőbb alapvető és legelemibb megközelítései – mint a szenvedés, a hiányérzet, vagy a kíváncsi megközelítés.

S ott van még a negyedik, a bölcsek csoportja, akik kapcsolódni akarnak a legfelsőbb valósághoz. Ennek ellenére mind a négy kategóriát neofitának, kezdőnek tekintik.

Most ismét felteszem ezt a kérdést, mi vajon hol helyezkedünk el? Esetleg a szenvedőkhöz tartozom? Igen, többé-kevésbé oda tartozom. Ha nincs semmi, ami miatt szenvedhetek, akkor csinálok valamit – csak azért, hogy lefoglaljon. Miért pazaroljam az időt egyszerű elégedettséggel? Vagy azoknak a csoportjába tartozom, akiknek valami hiányérzetük van? Igen, nagyon is! Koldus vagyok. Az istenszeretet koldusa vagyok. S remélem, hogy akiket felkeresek, hogy adjanak valamit, nem szűkmarkúak. Vagy inkább kíváncsi vagyok? Nos, a kíváncsiság előfeltétele némi intelligencia, ezért nem tudok túl sokat mondani. S határozottan állíthatom, hogy nem igazán tartozok a negyedik, a bölcs kategóriába sem. Mivel, ha bölcs vagyok, akkor nem szenvedek, igaz? Egy bölcs ember nem szenved. Épp úgy, mint egy bölcs ember sohasem unatkozik.

Látjátok – van néhány közös tulajdonságunk és a hitünk is azonos, ebben anyagi világban.  S ezért mindannyiunknak bizonyos válaszokat kell találnunk a kérdéseinkre.

Tehát miután megértettük, hogy ezek a kezdő bhakták csoportjai, olvassuk tovább: A kezdőkre Dhruva Mahárádzsát hozhatjuk fel példaként.” Hoppá! Dhruva Mahárádzs – sok fejezet van szentelve a Srímad Bhágavatamban ennek a történetnek. Ő egy szent gyermekként született, aki nagyon eltökélt volt a meditációjában. S nem várhatjuk el, hogy a Srímad Bhágavatam – a kinyilatkoztatott szentírások lényege – megvitassa a neofita bhakták karakterét. Hogyan lehetséges az, hogy Dhruva Mahárádzs egy neofita bhakta – aki képes megküzdeni a démonikus erejű hadsereggel?! Képes erre egy neofita? Vagy emlékeztek a meditációjára, melyet lelki gyakorlatként végzett – hogyan is történt? Először az étkezését szabályozta. S az étkezés szabályozása Dhruva Mahárádzs esetében azt jelentette, hogy semmit sem evett. Majd azt érezte: ‘Ó, ez nem elegendő! Szabályoznom kell a folyadék fogyasztásomat is.’ S a folyadék szabályozása az ő esetében azt jelentette, hogy nem ivott semmit. Majd azt érezte, hogy: ‘Ez nem elég, szabályoznom kell a légvételemet.’ S a légzés szabályozása az ő esetében azt jelentette, hogy félévente vett csak lélegzetet. Tudjátok – ahogy általában a neofiták szokták. Egy kis szabályozás.

Ha ő egy neofita bhakta, akkor hová tartozok én? De szerencsére van hasonlóság közte és köztem. Miben? Mert nagyon elszánt volt, hogy elnyerje a Legfelsőbbel való találkozást, darsant[2] és ezért, amikor találkozott a lelki tanítómesterével, őszintén engedelmeskedett neki. Ez az, ami összeköt bennünket! Nagyon engedelmesen fordult mesteréhez és én is nagyon engedelmes vagyok a mesteremhez. Igen, ez az, ami összeköt benneteket és Dhruva Mahárádzsot.

 

(folytatása következik)

[1] Az odaadás nektárja, 3. fejezet

[2] Personal meeting

 



artworks-000650751301-m16ejd-t500x500

(от лекция на Свами Тиртха, 08.01.2016 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

 

Обсъдихме и разбрахме каква е класификацията на преданите първа, втора и трета класа – тоест добри, по-добри и най-добри. Сега продължаваме да четем от тази толкова важна книга, „Бхакти Расамрита Синдху”:

„Последваща класификация на начинаещите предани е дадена в „Бхагавад Гита”. Там се казва, че четири класи хора а именно нещастните, тези, които се нуждаят от пари, любопитните и мъдрите –  се захващат с предано служене и се обръщат към Бога, търсейки облекчение съобразно съответстващото си удовлетворение. Те отиват на някое място за обожание и се молят на Бога за сбъдване на материалните си желания, за икономическо благосъстояние или за да задоволят любопитството си. А мъдрият, който просто осъзнава величието на Бога, също спада към начинаещите. Такива начинаещи могат да се издигнат до второкласното или първокласното ниво, ако общуват с чисти предани.”[1]

И така, ето ги четирите основни мотивации да се поеме на духовно пътуване. Ако страдаме – това е общият език на болния от материализъм живот на тази планета Земя. Страдание – всички разбираме този език. И искаме да намерим решение – това е едната причина да започнем да се молим.

Другата е някакъв недостиг в живота. Ако сме в нужда, искаме да запълним тази нужда. Horror vacui – страхът от празнотата. Искаме да запълним празните места, затова сме готови да украсяваме всяка ниша и ъгълче. Това е космическият страх от самота. Нуждаем се от пълнота, от удовлетворение – затова в крайна сметка, ако сме достатъчно умни, се обръщаме към Бог.

Или пък някой е любопитен: „Хей, кажете ми, каква е тайната тук? Тази система изглежда, че работи – как така? Цялото творение работи – това е чудо! Кой се крие зад всичко?” Това са съвсем основни, елементарни подходи към Бога – страдание, нужда или любопитство.

Но съществува и четвърти подход, а именно мъдрият. Онези, които са мъдри, искат да се свържат с върховната реалност. При все това, всичките четири категории се броят за начинаещи.

Тогава къде е нашето място – отново поставям този въпрос. Аз спадам ли към групата на страдащите? Да, малко или повече спадам. Ако нямам за какво да страдам, ще си намеря – само и само да се занимавам с нещо. Защо да си губя времето като просто съм доволен? Или пък принадлежа към категорията на нуждаещите се? Да, и то колко много! Аз съм просяк. Просяк за божествена любов. И се надявам, че тези, които търся да ми дадат нещичко, не са скъперници. А дали съм любопитен? Е, да си любопитен предполага наличие на някаква интелигентност, затова не мога да кажа, че съм кой знае колко любопитен. И определено въобще не спадам към четвъртата категория на мъдрите. Защото ако бях мъдър, нямаше да страдам, нали? Мъдрият човек не страда. По същия начин, мъдрият човек никога не се отегчава.

Както виждате, ние споделяме някои качества, споделяме някаква обща съдба в този материален живот. Затова всички трябва да намерим някакви отговори на нашите въпроси.

И така, след като разбрахме, че това са видовете начинаещи предани, нека прочетем нататък: „Пример за начинаещ е Дхрува Махарадж.” Опа! Дхрува Махарадж – има множество глави, посветени на неговата история в „Шримад Бхагаватам”. Той бил дете-светец, много решителен в своята медитация. Не бихме очаквали „Шримад Бхагаватам” – есенцията на разкритите писания – да обсъжда характера на някакъв начинаещ. Как така Дхрува Махарадж ще е начинаещ – той, който бил способен да се сражава срещу цели армии от демонични сили?! Нима един начинаещ може да стори това? Или пък, спомняте ли си каква била неговата медитация, духовната му практика? Най-напред овладял храненето си. Да овладее храненето си в случая на Дхрува Махарадж означавало, че не се хранел с нищо. Но после почувствал: „О, това не е достатъчно! Трябва да контролирам пиенето.” А контрол над пиенето в неговия случай означавало, че не пиел нищо. Обаче тогава почувствал: „Това не стига. Трябва да овладея дъха си.” А контрол на дъха в неговия случай означавало, че вдишвал веднъж на половин година. Както обикновено правят начинаещите, нали? Мъничко контрол.

Ако той е начинаещ, тогава аз какъв съм? Ала за щастие има нещо подобно между него и мен. Защо? Защото той бил много решен да постигне даршан[2] с Бога и затова когато срещнал своя духовен учител, се отнасял с голямо послушание към него. Това е, което ни обединява! Той бил много смирен към своя учител и аз също съм много смирен към моя учител. Нали – това е, което обединява вас и Дхрува Махарадж?

(следва продължение)

[1] „Нектара на предаността”, Глава 3

[2] Лична среща