Archives

Calendar

March 2021
M T W T F S S
« Feb   Apr »
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  



Archive for March, 2021

unnamed

(from a lecture of Swami Tirtha, 08.01.2016 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

Question of Paramananda: You mentioned that in the beginning when we meet the bhakti process, we have one type of motivation, and during the practice our motivation is changing and getting more refined. Could you please share something more about this?

Swami Tirtha: Yes. Generally first we seek our happiness, our fulfillment. ‘Where is my salvation? Where is my fulfillment? Where is my liberation or spiritual happiness?’ Later on, if our progress is proper, we want to search and find the satisfaction and contentment of others. And on this second platform the institution of the guru is very important. Because then we can live for his satisfaction. This is very simple, we don’t have to overcomplicate this. If we live for the satisfaction of a pure devotee, then our progress is provided.

Then the next question comes: how to satisfy a pure devotee? If we become very dedicated devotees also. How can a son satisfy the father?

Answer: By fulfilling his will.

Swami Tirtha: If  he is a selfish father, you can satisfy him by this. But a selfless father is happy if the son finds his own ways and becomes a nice gentleman – as a minimum! The father of Shrila Prabhupad, for example, had two expectations of his son. What was that?

Paramananda: To be a servant of Radha.

Damodar: To become a pure devotee.

Tejasvini: To be a good mridanga player.

Swami Tirtha: Yes, these two expectations he had: “My son should become a perfect player of mridanga. And he should become a pure devotee of Radhika.” Well, my dear fathers sitting here, what are your expectations of your sons and daughters?

This is the way to satisfy a father, and also this is the way to satisfy a spiritual master – if we ourselves not only fulfill his dreams, but we reach something spiritual. His father didn’t say that: “Well, I’m very happy if you serve me nicely.” He said: “I’m very happy if you serve Them nicely.” In the same way, if we serve our spiritual master, the best way to serve our guru is to serve the Divine Couple properly.

This is the refinement of motivation. First we work for ourselves, for our own contentment, liberation and satisfaction; later on we work for the guru and the vaishnava principle; and ultimately we can dedicate our efforts to the satisfaction of the Divine Couple. So, it’s not enough to learn the principles of bhakti; we have to apply them, to put them into practice, to realize them.

(to be continued)

 



unnamed

(Szvámí Tírtha 2016.01.08-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Paramánanda kérdése: Említetted, hogy amikor a bhakti folyamatával találkozunk, kezdetben csupán egyetlen motivációnk van, mely a gyakorlás során formálódik, egyre finomabbá válik. Mondanál erről kicsit többet a számunkra?

Szvámí Tírtha: Igen. Általában először a saját boldogságunkat, saját elégedettségünket keressük. ‘Hol az én megváltásom? Hol az én beteljesülésem? Hol az én felszabadulásom vagy lelki boldogságom?’ Később, ha kellőképpen fejlődünk, már másokat szeretnénk elégedetté tenni, ennek a mikéntjére szeretnénk rálelni. S ezen a második szinten nagyon fontos a guru intézménye, mert akkor az Ő elégedettségéért élhetünk. Ez nagyon egyszerű, nem kell túlbonyolítanunk. Ha egy tiszta bhakta elégedettségéért élünk, akkor a fejlődésünk biztosított.

Aztán jön a következő kérdés: hogyan lehet elégedetté tenni egy tiszta bhaktát? Úgy, hogy mi is nagyon odaadó bhaktákká válunk. Hogyan tudja a fiú elégedetté tenni az apát?

Válasz: Teljesíti az akaratát.

Szvámí Tírtha: Ha ő egy önző apa, akkor igen ezzel elégedetté teheted. De egy önzetlen apát boldogsággal tölt el, ha a fiú megtalálja a saját útját és egy kedves úriemberré válik – ez a minimum! Sríla Prabhupád apjának például két elvárása volt a fiával szemben. Mik voltak azok?

Paramánanda: Legyen Rádhá szolgálója.

Damódár: Legyen tiszta bhakta.

Tédzsaszviní: Legyen egy jó mrdanga játékos.

Szvámí Tírtha: Igen, ez volt a két elvárása: „A fiamnak tökéletes mrdanga játékossá és Rádhiká tiszta bhaktájává kell válnia.” Nos, kedves apák, akik itt ültök, nektek mik az elvárásaitok a fiaitokkal és a lányaitokkal szemben?

Ez a módja, hogy elégedetté tegyünk egy apát és ez a módja annak is, hogy elégedetté tegyünk egy lelki tanítómestert – ha mi magunk nem csak beteljesítjük az álmát, hanem valami lelkit érünk el. Nem azt mondta az apja, hogy: „Nos, nagyon örülök, hogy szépen szolgálsz engem.” Hanem azt mondta, hogy: „Nagyon boldog vagyok, ha szépen szolgálod Őket.” Ugyanígy, a legjobb módja a lelki tanítómesterünk, a gurunk szolgálatának, ha megfelelően szolgáljuk az Isteni Párt.

Ez a motiváció finomítása. Először magunkért dolgozunk, a saját elégedettségünkért, felszabadulásunkért; később a guruért, a vaisnava elvért cselekszünk; és legvégül erőfeszítéseinket az Isteni Pár elégedettségére tudjuk szentelni. Tehát nem elég megtanulni a bhakti elveket, hanem tudnunk kell alkalmazni, gyakorlattá tenni, megvalósítani azokat.

(folytatása következik)

 

 



unnamed

(от лекция на Свами Тиртха, 08.01.2016 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник) 

Въпрос на Парамананда: Споменахте, че в началото, когато се срещнем с бхакти, имаме един тип мотивация, а в процеса на практиката, мотивацията ни се променя и става по-пречистена. Бихте ли споделили моля повече за това?

Свами Тиртха: Да. Обикновено в началото ние търсим своето щастие, своето удовлетворение. „Къде е моето спасение? Къде е моето осъществяване? Къде е моето освобождение или духовното ми щастие?” По-нататък, ако напредъкът ни е правилен, искаме да търсим и намираме радост и удовлетворение за останалите. И на това второ ниво гуру институцията е нещо много важно. Защото тогава можем да живеем за негово удовлетворение. Съвсем просто е, няма нужда да го преусложняваме. Ако живеем за удовлетворението на някой чист предан, напредъкът ни е сигурен.

Тогава идва следващият въпрос: как да удовлетворим един чист предан? Ако самите ние също станем посветени предани. Как би могъл един син да зарадва баща си?

Отговор: Като изпълнява волята му.

Свами Тиртха: Някой себичен баща можете да го удовлетворите така. Но един несебичен баща ще е щастлив, ако синът му си намери пътя в живота и стане благороден човек – като минимум! Бащата на Шрила Прабхупад, например, имал две очаквания от своя син. Какви били те?

Парамананда: Да бъде слуга на Радха.

Дамодар: Да стане чист предан.

Теджасвини: Да свири добре на мриданга.

Свами Тиртха: Да, той имал тези две очаквания: „Синът ми съвършено да свири на мриданга. И да стане чист предан на Радхика.” Е, скъпи бащи, които седите тук, какви са вашите очаквания към синовете и дъщерите ви?

Това е начинът да зарадваш един баща; същият е и начинът да зарадваме духовния учител – не просто да сбъднем мечтите му, но да постигнем нещо духовно. Неговият баща не е казал: „Ще съм много щастлив, ако ми служиш добре.” Той казал: Ще съм много щастлив ако Им служиш добре.” По същия начин, ако служим на своя духовен учител, най-добрият начин да сторим това е да служим подобаващо на Божествената Двойка.

Това е пречистването на мотивацията. В началото работим за себе си, за собственото си удовлетворение, освобождение и щастие; по-късно започваме да работим за принципа на гуру и ваишнавите; и в крайна сметка посвещаваме усилията си за удовлетворението на Божествената Двойка. Така че не е достатъчно да научим принципите на бхакти; трябва и да ги прилагаме на практика, да ги осъществяваме.

(следва продължение)

 



52876822_2143362532397409_9005298431064801280_n

(Conferencia matutina de Swami Tirtha, el 24.07.2016, Sofía)

(Continua la conferencia del pasado viernes)

Entonces hay que aplicar el principio siguiente – el amor. En realidad, es el aspecto fuerte del alma, puesto que no pertenece al cuerpo sino al alma. La capacidad de amar y apreciar pertenece al alma Por esta razón deberíamos aprender como…purificar, no, el alma es pura en principio, deberíamos aprender a sacar a la superficie esta capacidad espiritual.
Entonces viene el Segundo principio –ama. El primer paso es vive, luego ama –este es el sentido. La passion! Todos hablamos en este idiona, no? Si algo es o está demasiado satvic, nos resulta aburrido. No pasa nada – nada mas que paz y perfeccion. Necesitamos passion, fuego, accion!
La segunda parte es el amor. No pertenece al cuerpo sino al alma. Por esta razón deberíamos aprender como…purificar, no, el alma es pura en principio, deberíamos aprender a sacar a la superficie esta capacidad espiritual.
Todos tenemos la experiencia del aspecto material de la afección, no? Del amor espiritual solo hemos oído algo poquito. Esta información es el caramelo que nos invita a saborear. Por lo tanto es necesaria la realización. Para saborear plenamente, para desarrollar plenamente la capacidad. Vive, ama. El amor es tan poderoso que en el nivel material la gente esta lista a morir por amor. Que estupidez!
Sanatana: Pushkin.
Swami Tirtha: Y muchos otros, demasiados. En realidad, por lo general, si no mueres por el otro, mueres por las ilusiones y ensueños. Si estáis listos a morir por la pareja en la Tierra, no estáis listos a morir por Dios, vuestra pareja de siempre? Como va a ser, queridos mios? El amor divino es pues función natural del alma. Rupa Goswami compara esta función básica y natural del alma con las relaciones naturales entre los humanos. Dice: si un chico y una chica quedan a solas, entre ellos aparecería afección amorosa. Así mismo son naturales los arrebatos del amor divino. Al posicionaros, digo al posicionar vuestra identidad espiritual cerca a Dios, a Krishna, despertaría la afección. Por lo tanto, al igual que en el nivel material, estas relaciones románticas se moverían como las olas, como una serpiente, de modo sinuoso, es sinuoso el desarrollo del amor divino. No hay que sorprenderse si el camino se tuerce en una u otra dirección, o si llegáis a tropezar con alguna experiencia inesperada.
Una vez Gurudev nos había visitado en aquellos tiempos difíciles y se alistaba a salir ashram. Un devoto le ayudaba con el equipaje y al acercarse al coche, que han visto: Policías, mucha gente reunida. En aquellos tiempos lo de ver mucha gente cerca f=de un coche con matrícula extranjera… Sin tardar, Gurudev dijo: “Oh, que sorpresa!” y se dirigió a otra calla. Más tarde se hizo claro que el coche había esta do estropeado por alguien y la policía estaba allí para ayudar. Pero nunca se sabe de antemano lo que podía ocurrir. A veces nos ocurre de tropezar con alguna experiencia inesperada en la vida espiritual. Que podéis decir en tal caso: “Oh, que sorpresa!” Y tal vez torcer en otra dirección, Por lo tanto, no hay que hacer un U-viraje. Por favor, notadlo!
La Ishopanishad, una doctrina secreta, contiene llamamiento dirigido a Dios Krishna: “Oh, Dios mío, tan poderoso como el fuego!” El si, que es muy poderoso! Y vosotros, quienes sois? Sois la esencia de la vida. La vida es la leche y la esencia es la mantequilla. Coged un pedazo de mantequilla sacadlo del refrigerador, pódelo cerca de Dios, tan poderoso como el fuego – que es lo que va a ocurrir? Va a derretirse. Vais a derretiros. Ello significa que la conexión comienza a manifestarse. Podemos tener alguna poca información, alguna poca esperanza, pero aplicando el proceso, algo va a ocurrir en definitiva.
Pensad en el pasado y en el presente, antes de haber encontrado los devotos; Podéis decir: ‘He sido más feliz antes de no saber de antemano lo que va a ocurrir. La oscuridad de la ignorancia me encantaba; nada de pensamientos ni ideas elevadas, nada de problemas. Antes tenía tan solo ambiciones materiales y ahora tengo doble problema, tengo también ambiciones espirituales.’ Poned atención, se os arrebatan todavía más problemas. Sin embargo, ya sabéis que vale la pena tenerlos. Ya hemos encontrado un pedacito de caramelo para nosotros si estamos aquí.

(sigue continuacion)



52876822_2143362532397409_9005298431064801280_n

(from a lecture of Swami Tirtha, 24.07.2016 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday) 

Then the next principle applies – love. First step is live, then love – this is the point. Passion! We all speak that language, right? If something is too sattvic, it’s so boring. Nothing happens there – only peace and perfection. Give me some passion, fire, action!

So, the second part is love. This is a very powerful side of the soul practically, because it doesn’t belong to the body, but it belongs to the soul. This capacity to love, to appreciate – it belongs to the soul. Therefore we have to learn how to apply, how to… not to purify because it’s originally pure, but how to excavate that spiritual capacity of ourselves. We all have some experience of the material side of affection, right? But we have only some information about spiritual love. Information is the candy, just to invite you to taste. But realization must be there. To have the full taste, to have the full capacity. Live, love. Love is so powerful, even on the material platform people are ready to die for it. How stupid!

Sanatana: Pushkin.

Swami Tirtha: And many others, too many. But actually, basically even in this case you don’t die for the other person, you die for your own illusions, your dreams. So, if we are ready to die for our material partners, are you not ready to die for God, your eternal partner? How is that, my dear?

So, this divine love is the natural function of the soul. Rupa Goswami compares this basic, natural function of the soul to a very natural function between human beings. He says: when you put a young boy and a young girl together, naturally some affection will appear. The movements of divine love are of the same nature. If you put yourself, your real spiritual identity close to God, Krishna, naturally affection will manifest. But as on the material platform these love affairs, romantic affairs, move like in a meandering way, like the snake, in a zigzag way, in the same way spiritual affection moves in a zigzag way. So, don’t be surprised if your path looks like turning to another direction or you meet some unexpected experience.

Once Gurudev visited us in the difficult times and then he started to leave from the ashram. One devotee was carrying the bags and helping him, and when they approached the car, what did they see? Police is around the car and many people gathering. And you know in those times, if you see the police around your western registration car… So, Gurudev immediately said: “Oh, this is surprising!” and turned in another direction on the street. Of course later on it turned out that somebody broke the car and the police was there only to help. But beforehand you don’t know what’s going on. So sometimes we meet some unexpected experience in our spiritual life. What can you say: “Oh, this is surprising!”  And maybe we make a turn, but we never make a U-turn. Please, note this!

The Ishopanishad, one of the main secret teachings calls God, Krishna: “Oh, my Lord, supremely powerful as fire!” He is very powerful! And who are you? You are the essence of life. Life is the milk and the essence of life is the butter. If you take a piece of butter from the fridge of material existence and you put it just close to God who is supremely powerful as fire – what will happen naturally? You will simply melt. That means connection, affection will start to manifest somehow. Maybe we have some information, maybe we have some hope, but if we apply the process, definitely something will happen.

Think of yourself: just a few years back how it was before you have started, before you have met the devotees; and how is it now? You might say ‘I was happier before because I was unaware what’s going on. This darkness of illusion was so charming; no higher thoughts, no problems. Before I was engaged only with material ambitions, now I have double problems, I have spiritual ambitions also.’ Beware, more trouble is coming to you. But nevertheless you know that it is worth to have such troubles. Because we had found at least one small little piece of candy for ourselves, therefore we are here.

(to be continued)

 



52876822_2143362532397409_9005298431064801280_n

(Szvámí Tírtha 2016.07.24-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Az élet három alapelvéből az elsőt az Istennek szentelt életet vizsgáltuk meg. Ezt követően a második alapelv – a szeretet. Első lépés az élet, aztán következik a szeretet – ez a lényeg. Szenvedély! Mindannyian beszéljük ezt a nyelvet, ugye? Ha valami túl szattvikus, az annyira unalmas. Ott semmi sem történik – csak béke és tökéletesség. Adj egy kis szenvedélyt, tüzet, történést!

Tehát a második alapelv a szeretet. Ez gyakorlatilag egy nagyon erőteljes oldala a léleknek, mert nem a testhez, hanem a lélekhez tartozik. Ez a szeretet, az alázat képessége – melyek a lélekhez tartoznak. Ezért meg kell tanulnunk hogyan alkalmazzuk, hogyan … nem azt, hogy miként tisztítsuk meg, mert ez eredetileg is tiszta, hanem hogy miként tárjuk fel önmagunk lelki képességeit. Mindannyiunknak van némi tapasztalata a szeretet anyagi oldaláról, ugye? De a lelki szeretetről csak némi információnk van. Az információ, az egy mézesmadzag, cukorka, hogy elcsábítson benneteket a megkóstolásra. De a megvalósításnak is ott kell lennie. A valódi íz megtapasztalása, a teljesség megélése. Élet, szeretet. A szeretet olyan erőteljes, hogy még anyagi szinten is az emberek képesek meghalni érte. Milyen ostobaság!

Szanátan: Puskin.

Szvámí Tírtha: S még sokan mások is, túl sokan. De valójában, alapvetően még ebben az esetben is nem a másik személyért akartok meghalni, hanem a saját illúzióitok miatt, a saját álmaitokért. Tehát, ha készek vagytok meghalni az anyagi társatokért, akkor nem vagytok képesek meghalni Istenért, az örök társatokért? Hogy van ez kedveseim?

Tehát ez az Istenszeretet a lélek természetes funkciója. Rúpa Gószvámí összehasonlítja ezt az alapvető, természetes lelki működést (istenszeretet), az emberek közötti nagyon természetes érzelmi kötődéssel (szeretet). Azt mondja: amikor egy fiatal lányt és fiút összezárnak, természetes módon kialakul valamiféle szeretet. Az istenszeretet útja ugyanilyen természetű. Ha önmagadat, az igazi lelki lényedet közel helyezed Istenhez, Krsnához, természetes szeretet fog megnyilvánulni. De, mint ahogy anyagi szinten ezek a szerelmi, romantikus ügyek, tekervényesen mozognak, mint egy kígyó, cikk-cakkban, a lelki szeretet ugyanúgy hol erre, hol arra kanyarog. Tehát, ne legyetek meglepve, ha úgy tűnik, hogy az utatok egy másik irányt vesz, vagy váratlan tapasztalatokkal találkoztok.

Egyszer Gurudév még a nehéz időkben meglátogatott bennünket. Amikor távozni készült az ásramból egy bhaktával együtt, aki segített vinni a csomagjait, az autóhoz érve vajon mit láttak? Rendőrök és emberek csoportja veszi körül az autót. S tudjátok azokban az időkben, ha rendőröket láttatok a nyugati rendszámú autótok körül … Tehát Gurudév azonnal így reagált: „Ó, minő meglepetés!” majd átfordult a másik irányba. Természetesen később kiderült, hogy valaki betörte a kocsi ablakát és a rendőrség csak azért volt ott, hogy segítsen. De nem tudod előre, hogy mi fog történni. Tehát néha váratlan dolgokkal találkozunk a lelki életünk során. Mit is mondhatnátok: „Ó, ez váratlan!”  S talán veszünk egy fordulatot, de sohasem U-fordulatot. Kérlek, ezt jegyezzétek meg!

Az egyik legfontosabb titkos tanítás, az Ísópanisad Istent, Krsnát a következőképp nevezi meg: „Ó Uram, hatalmas, mint a tűz!” Ő nagyon hatalmas! S kik vagytok ti? Ti vagytok az élet lényege. Az élet maga a tej és az élet lényege pedig a vaj. Ha kiveszel egy darab vajat az anyagi lét hűtőszekrényéből és csak odahelyezed Isten közelébe, aki végtelenül hatalmas, mint a tűz – mi fog történni természetszerűleg? Egyszerűen megolvadsz. Ez azt jelenti, hogy kapcsolat, szeretet fog megnyilvánulni valamiképpen. Talán van némi információnk, talán van némi reményünk, de ha gyakoroljuk a folyamatot, biztosan fog történni valami.

Gondoljatok csak magatokra: milyen volt az életetek néhány évvel ezelőtt, amikor elkezdtétek a folyamatot, mielőtt találkoztatok a bhaktákkal; és hogyan van most? Mondhatjátok azt, hogy ‘Korábban boldogabb voltam, mert nem tudtam, hogy mi történik. Az illúziónak ez a sötétsége olyan elbűvölő volt; nincsenek magasabb gondolatok, nincsenek problémák. Korábban csak anyagi ambíciók foglalkoztattak, most pedig kétszer annyi problémám van, most már lelki ambícióim is vannak.’ Vigyázzatok, még több problémátok lesz! De ennek ellenére tudjátok, mégis érdemes ilyen problémákkal küzdeni. Mivel legalább egy kis darab cukorkát találtunk magunknak, ezért vagyunk itt.

(folytatása következik)



52876822_2143362532397409_9005298431064801280_n

(от лекция на Свами Тиртха, 24.07.2016 сутрин, София)

(продължава от предишния петък) 

Тогава следващият принцип влиза в сила – обичай. Първата стъпка е живей, след това обичай – в това е смисълът. Страст! Всички говорим на този език, нали? Ако нещо е твърде саттвично, то е толкова скучно. Нищо не се случва – само покой и съвършенство. На нас ни дай страст, огън, действие!

Така че втората част е любовта. Тя е много силна страна всъщност на самата душа, тъй като не принадлежи на тялото, а на душата. Тази способност да обича, да цени – тя принадлежи на душата. Затова трябва да се научим как да прилагаме, как да… не да пречистваме, защото тя поначало е чиста, но как да изровим тази своя духовна способност. Всички имаме някакъв опит в материалната страна на обичта, нали? Но за духовната любов само сме чували нещичко. Тази информация е бонбонът, който ни приканва да я вкусим. Но трябва да има реализация. Да изпитаме пълния вкус, да развием пълната способност. Живей, обичай. Любовта е толкова могъща, че дори на материалното ниво хората са готови да умират заради нея. Колко нелепо!

Санатана: Пушкин.

Свами Тиртха: И много други, твърде много. Но в действителност, най-общо казано, дори да не умреш заради другия, умираш за собствените си илюзии и мечти. Щом сте готови да умирате за своите земни партньори, нима не сте готови да умрете за Бога, своя вечен партньор? Как така, скъпи мои?

И така, тази божествена любов е естествената функция на душата. Рупа Госвами сравнява тази основна, естествена функция на душата, със съвсем естествените отношения между човешките същества. Той казва: ако оставиш младо момче и младо момиче заедно, от само себе си помежду им ще възникне обич. Поривите на божествената любов са също толкова естествени. Ако поставите себе си, своята истинска духовна самоличност, близо до Бога, Кришна, по естествен начин ще се пробуди обич. Но също както на материалното ниво тези любовни, романтични взаимоотношения се движат вълнообразно, като змия, на зигзаг, по същия начин зигзагообразно се развива и божествената любов. Така че не се изненадвайте, ако пътят ви като че ли свива в друга посока или пък се натъкнете на някое неочаквано преживяване.

Веднъж Гурудев ни беше посетил през трудните времена и вече тъкмо си тръгваше от ашрама. Един предан му помагаше с багажа и когато наближиха колата, що да видят? Наоколо полиция, събрали се много хора. А в онези времена да видиш полиция около колата ти със западна регистрация… Затова Гурудев незабавно каза: „О, изненада!” и свърна в друга уличка. Разбира се, по-късно се оказа, че някой е разбил колата и полицията е била там просто да се притече на помощ. Но човек не знае предварително какво се случва. Така и понякога ние се натъкваме на неочаквано преживяване в духовния си живот. Какво може да кажете: „О, каква изненада!” И може да направите завой; но никога не правете обратен завой. Моля ви, отбележете това!

В „Ишопанишад”, едно от главните тайни учения, има възвание към Бог, Кришна: „О, мой Господи, тъй могъщ като огъня!” Той е много могъщ! А кои сте вие? Вие сте есенцията на живота. Животът е млякото, а есенцията на живота е маслото. Ако вземете парче масло от хладилника на материалното битие и го сложите близичко до Бога, който е могъщ като огъня – какво ще се случи от само себе си? Просто ще се разтопите. Това означава, че връзката, обичта ще започне да се проявява по някакъв начин. Може да имаме някаква информация, може да имаме някаква надежда, но ако прилагаме процеса, определено нещо ще се случи.

Помислете сами за себе си: само преди няколко години как е било преди да срещнете бхактите; и как е сега? Може да речете: „Преди бях по-щастлив, защото не знаех какво се случва. Мракът на илюзията беше толкова очарователен; никакви по-висши мисли, никакви проблеми. Преди имах само материални амбиции, сега имам двоен проблем, имам и духовни стремежи.” Внимавайте, повече проблеми ви сполитат. Но въпреки всичко си знаете, че си заслужава да имате такива проблеми. Защото сме намерили поне някакво мъничко парченце бонбон за себе си, щом сме тук.

(следва продължение)

 



52876822_2143362532397409_9005298431064801280_n

(из лекции Свами Тиртхи, 24.07.2016 утром, София)

(продолжение с  предыдущей пятницы) 

Тогда применяется следующий принцип – любовь. Первый шаг – жизнь, потом любовь – вот в чем суть. Страсть! Мы все говорим на этом языке, правда? Если что-то слишком саттвическое, это так скучно. Там ничего не происходит – только покой и совершенство. Дай нам немного страсти, огня, действия!

Итак, вторая часть – это любовь. На практике это очень мощная сторона души, потому что она принадлежит не телу, а душе. Эта способность любить, ценить – принадлежит душе. Поэтому мы должны научиться как применять, как … не очищать, потому что она изначально чиста, а как раскрыть эту духовную способность в самих себе. У всех нас есть некоторый опыт в материальном измерении любви, верно? Но у нас есть лишь немного информации о духовной любви. Информация – это конфета, просто чтобы пригласить вас отведать ее. Но реализация должна быть. Чтобы развить полный вкус, чтобы получить полную способность. Живи, люби. Любовь настолько сильна, что даже на материальном уровне люди готовы умереть за нее. Как глупо!

Санатана: Пушкин.

Свами Тиртха: И много других, слишком много. Но на самом деле, по сути, даже в этом случае вы умираете не за другого человека, вы умираете за свои собственные иллюзии, свои мечты. Итак, если мы готовы умереть за наших материальных партнеров, разве вы не готовы умереть за Бога, вашего вечного партнера? Как же так, мои дорогие?

Итак, эта божественная любовь – естественная функция души. Рупа Госвами сравнивает эту основную, естественную функцию души с вполне естественными отношениями между людьми. Он говорит: когда вы ставите рядом мальчика и девушку, естественно, появляется некоторая привязанность. Порывы божественной любви имеют ту же природу. Если вы поставите себя, свою настоящую духовную идентичность рядом с Богом, Кришной, естественным образом проявится привязанность. Но как и на материальном уровне эти любовные интриги, романтические отношения движутся извилисто, как змея, зигзагообразно, так же зигзагообразно движется и духовная привязанность. Поэтому не удивляйтесь, если ваш путь похоже поворачивает в другом направлении или же вы встретите какой-то неожиданный опыт.

Однажды Гурудев посетил нас в те трудные времена, а затем он уже уходил из ашрама. Один преданный нес сумки и помогал ему, и когда они подошли к машине, что они увидели? Полиция вокруг и собралось много людей. А в те времена, если вы видите полицию вокруг своей машины западной регистрации… Итак, Гурудев сразу сказал: „О, это сюрприз!” и свернул в другую улицу. Позже, конечно же, выяснилось, что кто-то разбил машину, а полиция была только для того, чтобы помочь. Но заранее вы не знаете, что происходит. Так что иногда и мы встречаем неожиданные переживания в нашей духовной жизни. Что можно сказать: „Ой, это сюрприз!” И, может быть, сделаем поворот, но никогда не сделаем разворот. Обратите внимание на это!

В „Ишопанишад”, одно из главных тайных учений, есть обращение к Богу, Кришне: „О, мой Господь, могущественный, как огонь!” Он очень могущественный! И кто вы такие? Вы суть жизни. Жизнь – это молоко, а суть жизни – масло. Если вы возьмете кусок масла из холодильника материального существования и поднесете его близко к Богу, который в высшей степени могущественен, как огонь, – что произойдет естественным образом? Вы просто растаете. Это означает, что связь, привязанность как-то начнут проявляться. Может быть, у нас есть какая-то информация, может быть, у нас есть надежда, но если мы будем применять этот процесс, обязательно что-то произойдет.

Подумайте о себе: всего несколько лет назад, как это было до того, как вы начали, до того, как вы встретили преданных; а как сейчас? Вы можете сказать: „Раньше я был счастливее, потому что не знал, что происходит. Эта тьма иллюзии была так очаровательна; никаких высших мыслей, никаких проблем. Раньше я занимался только материальными амбициями, теперь у меня двойные проблемы, у меня также есть духовные амбиции”. Остерегайтесь, к вам прийдет еще больше проблем. Но, тем не менее, вы знаете, что неприятности того стоят. Потому что мы нашли для себя хотя бы одну маленькую конфетку, поэтому мы здесь.

 

(продолжение следует)

 



18118711_10208682900179456_6611053863014152244_n

(from a lecture of Swami Tirtha, 08.01.2016 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

The soul – it’s not the body, it’s not the mind, it’s not the thoughts, it’s not the cultural identity that we develop. It’s not even the personality that we think we are; it is something beyond. We have to find the essence in this body-mind structure. The essence is the atman. And the atman is me, it’s me. I am the atman. Ultimately the atman inquires, the atman asks the question “Who am I?” Sometimes the atman might be afraid: ‘Ah, I have put on this false identity – what will happen if I lose it?’ Just imagine, all the conditions that helped us to come to our present state are just a part of that identification that we have – more or less false. But we are not this, not that. We are the spiritual spark beyond all these conceptions. So, if we are strong enough in our self-reflection, we might be able to come to that essential point of atman.

Material life is complicated. We might think that spiritual truth or theology is also very complicated. But we can break it down into only three principles. You are a soul – this is the spiritual spark; you belong to God; and there is a living and loving connection between the two. Is that complicated? No, it’s not! I’m not the dying body, I’m an eternal soul. I belong to the Supreme – to the Great Fire, God. And our connection is based on affection.

So, don’t think it’s very complicated – it’s very simple. The ultimate truth is always very simple. Once I met a lawyer. We discussed some spiritual topics and all of a sudden by chance I said that “Well, God is good.” And he said: “I have a problem with that: If somebody could prove me that God is good!” Then I said: “You will have a hard time. If it is not obvious, who can prove that?” God by nature is good. If He is bad, He cannot be God, what to speak of good! Ultimate truths are very simple – based on acceptance, faith, realization. So that spiritual theory becomes a reality for us. This is what we need. Therefore we associate with those for whom divine reality is already a realized reality. If we associate with people with weak faith, we also become with weak faith. If we associate with people with strong faith, we might also become faithful. Because this is contagious. Love, divine love is very contagious! It’s highly contagious – beware! Don’t touch those who have this disease, because you will also catch it. For all the other types of disease there is a remedy, there is a solution, you can regain your previous condition; but not from this. You cannot recover from divine love. But this is the sweet-most disease, the sweet-most state of mind, state of life that we can ever imagine.

So, returning to your original question[1]: always try to examine who is asking, who is inquiring, who has the doubts. If we can penetrate deeply enough, finally we shall reach ourselves, the real one, beyond all the false concepts that we might have.

And if we feel that we might lose something – that is not the real self. Because we have to find our real self, not to lose it! This is our hope – that finally we shall meet ourselves. Therefore in the Gita Shrila Prabhupad declares that self-realization goes hand in hand with realization of God. One cannot happen without the other. If I understand that I am atman, soul, it’s much easier to understand the Supreme Soul. Only a spiritual spark can search for the spiritual fire. A material spark cannot find the spiritual fire, because they are incompatible. Only entities of the same stuff can associate with each other. Birds of the same feather flock together. People with the same spiritual inclination need each other’s association. Therefore we need to keep together with those, who share the same mood and the same feelings.

This is something very important, because we might think that there are different instruments to approach God. You might think that maybe this is my mind or this is my intellect – that I will understand. Or I might think that my body is the instrument to understand God. Or through the penance I will reach God. But actually I have to tell you, we have no other instrument than ourselves. Therefore it is stressed in the Shrimad Bhagavatam: atmanam atmana[2] – by the atman, by the soul, you can approach the Supersoul. Very beautiful! The soul can find the Supreme Soul – beautiful! It’s not the body, it’s not the mind – it’s your self! You are born from there and you are destined to reach there. Atmanam atmana – by our essential part we can understand the Supreme Lord. We all have that instrument. So, let’s apply it. Through our soul, let’s find our original connection to the Supreme.

(to be continued)

[1] The question from the previous issue: “What is the soul? Because as I am materially conditioned, I’m thinking that my individuality is inside the mind. And if the mind is not working, then I lose myself. What part of my self is in the soul?”

[2] Shrimad Bhagavatam 2.2.31



18118711_10208682900179456_6611053863014152244_n

(Szvámí Tírtha 2016.01.08-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

A lélek – nem a test, nem az elme, nem a gondolatok, nem a kulturális hovatartozásunk, melyeket gyarapítunk. Még csak nem is a személyiségünk, amire azt hisszük, hogy mi vagyunk; ez olyasvalami, ami mindezeken túl létezik. Rá kell lelnünk ennek a test-elme egységnek a leglényegére. A lényeg az átman. S az átman az én vagyok, én vagyok. Én vagyok az átman. Végül az átman érdeklődik, az átman teszi fel a kérdést: „Ki vagyok én?” Néha előfordul, hogy az átman fél: ‘Ó, felvettem ezt a hamis személyiséget – mi történik, ha elveszítem?’ Csak képzeljétek el, hogy mindazok az összetevők, amelyek a jelenlegi létezésetek eléréséhez segítettek, csak részei a valódi önazonosításnak, ahogy gondolkoztok – ezek többé kevésbé hamisak. De mi nem ezek vagyunk, nem azok. Lélekszikrák vagyunk mindezen meghatározásokon túl. Tehát, ha elég erősek vagyunk az önreflexiónkban, akkor talán képesek leszünk eljutni az átman esszenciájához.

Az anyagi élet bonyolult. Azt gondolhatjuk, hogy a lelki igazság vagy teológia szintén nagyon bonyolult. De lebonthatjuk mindössze három alapelvre. Lelkek vagytok – ez a lelki szikra; Istenhez tartoztok; és egy élő, szeretetteljes kapcsolat van kettőtök között. Ez bonyolult? Nem, nem az! Én nem a mulandó test, hanem egy örökkévaló lélek vagyok. A Legfelsőbbhöz tartozom – a Hatalmas Tűzhöz, Istenhez. S kapcsolatunk a szereteten alapszik.

Tehát ne gondoljátok azt, hogy nagyon bonyolult – nagyon egyszerű. A végső igazság mindig nagyon egyszerű. Egyszer találkoztam egy ügyvéddel. Valamilyen lelki témát vitattunk meg, majd hirtelen, véletlenül azt mondtam, hogy „Nos, Isten jó”. Erre ő azt felelte, hogy: „Van egy problémám ezzel: Ha valaki be tudná nekem bizonyítani, hogy Isten jó!” Mire azt feleltem, hogy „Nehéz dolgod lesz. Ha nem nyilvánvaló, ki tudja ezt bizonyítani?” Isten természeténél fogva jó. Ha viszont rossz, akkor nem lehet Isten, de akkor honnan jönnek a jó dolgok!? A végső igazságok nagyon egyszerűek – elfogadáson, hiten, megvalósításon alapulnak. Tehát ez a spirituális elmélet valósággá válik a számunkra. Ez az, amire szükségünk van. Ezért társulunk olyanokkal, akik számára az isteni valóság már megvalósult valóság. Ha gyenge hitű emberekkel társulunk, akkor gyenge hitűek leszünk. Ha erős hitű emberekkel társulunk, akkor mi is erős hitűvé válhatunk. Mivel ez fertőző. A szeretet, az Istenszeretet nagyon ragályos! Kimondottan fertőző – vigyázzatok! Ne érjetek azokhoz, akik ebben a betegségben szenvednek, mert ti is elkapjátok. Az összes többi betegség típusra van gyógymód, van megoldás, visszanyerhetitek a korábbi állapototokat; de ebből nem. Az Istenszeretetből nem tudtok kigyógyulni. De ez a legédesebb betegség, a legédesebb tudatállapot, élet, amit valaha is elképzelhettünk.

Tehát visszatérve az eredeti kérdésünkhöz[1]: mindig próbáljuk megvizsgálni, hogy ki kérdez, ki érdeklődik, kinek vannak kétségei. Ha eléggé belemélyedünk, végül eljuthatunk önmagunkhoz, a valódihoz, túl valamennyi lehetséges tévképzeten.

S ha úgy érezzük, hogy elveszíthetünk valamit – az nem a valódi énünk. Mivel rá kell lelnünk az igazi önvalónkra, nem pedig elveszítenünk! Ez a mi reményünk – hogy végre találkozunk önmagunkkal. Ezért Sríla Prabhupád kijelenti a Gítában, hogy az önmegvalósítás kéz a kézben együtt jár Isten megvalósításával. Nem történhet meg az egyik a másik nélkül. Ha megértjük, hogy átmanok, lelkek vagyunk sokkal könnyebb megérteni a Legfelsőbb Lelket. Csak a lélekszikra képes kutatni a lelki tüzet. Az anyagi szikra nem képes megtalálni a lelki tüzet, mert nem kompatibilisek. Csak ugyanabból a lényegből származó entitások képesek társulni egymással. Madarat tolláról, embert barátjáról. Az azonos lelki hangulatú embereknek szükségük van egymás társaságára. Ezért együtt kell tartanunk azokkal, akiknek hasonló a hangulatuk és az érzelemviláguk.

Ez valami nagyon fontos, mert azt gondolhatnánk, hogy az Istenhez való közeledésnek különböző eszközei vannak. Talán ez az elmém, ez az értelmem – amit meg fogok érteni. Vagy pedig, hogy a testem az eszköz Isten megértéséhez. Vagy pedig, hogy lemondás által jutok el Istenhez. De valójában el kell mondanom nektek, hogy nincs más eszközünk, mint önmagunk. Ezért hangsúlyozza a Srímad Bhágavatam: átmánam átmaná[2] – az átman, a lélek által érhetitek el a Felsőlelket. Nagyon gyönyörű! A lélek képes rálelni a Felsőlélekre – csodálatos! Nem a test, nem az elme – nem ti! Onnan származtok és a sorsotok elrendelése szerint oda kell eljutnotok. Átmánam átmaná – a leglényegünkkel megérthetjük a Legfelsőbb Urat. Mindannyian rendelkezünk ezzel az eszközzel. Tehát alkalmazzuk azt. A lelkünkön keresztül találjuk meg az eredeti kapcsolatunkat a Legfelsőbbel.

 

(folytatása következik)

 

 

[1] A korábbi témához tartozó kérdés így szólt: „Mi a lélek? Materialista neveltetésemből kifolyólag úgy gondolom, hogy az egyéniségem az elmémben van, s ha az elme nem működik, akkor elveszítem önmagamat. Önmagam melyik része van a lélekben?”

 

[2] Srímad Bhágavatam 2.2.31.