Archives

Calendar

February 2021
M T W T F S S
« Jan   Mar »
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728



Archive for February 22nd, 2021

First-Step

(from a lecture of Swami Tirtha, 08.01.2016 evening, Sofia)

We are here together for a spiritual discussion. And I really appreciate that you have come. Because there are so many factors that unite us. For example our common spiritual interest. Also our spiritual goals – the destination that we shall reach. And we share something else very common – all the differences that we have. This makes the whole picture more beautiful. Because a garden is nice if there is only one type of flower there; but a garden is more beautiful if there are many different types of flowers. In the same way, we are like different flowers in the same garden. And this difference unites us so much! Because we all work and live in order to make this divine garden more beautiful.

I was just wondering, with many of you we’ve met in the morning; and many of you, after a long day of hard work and full engagement, again dedicate your time to come here to the ashram. How was your day? If this day was another step to eternity? Or another step of wasting time, energy, attention? I hope that your day was another step closer to eternity. How can we do that? If we are always conscious of our ultimate duty on this planet Earth.

Just recently I’ve read about the opinion of some Chinese illiterate ladies. They said: “Somebody has given birth to us, we have given birth to someone else – what else is our duty?” You might think that this is too simple. But if we take it as a service to the sanctity of life, then it’s a complete spiritual journey. So everything depends on the consciousness. If we can maintain this connected, divine, surcharged consciousness all the time, permanently – then every day is a step towards eternity. Then it’s not a loss of time.

But in the morning we also understood one very common feature that unites us all, as we discussed who is an eligible candidate for practicing bhakti. Let’s remember how it was: “On account of the association with the great souls, mahatmas, one may attain a little bit of attraction to Krishna. But at the same time one may remain very much attached to fruitive activities and material sense enjoyment, and not to be prepared to undergo through different types of renunciation. Such a person, if he has unflinching attraction to Krishna, becomes an eligible candidate for discharging devotional service.”[1]

You see, this is what unites us. By some good fortune we have the chance to associate with pure devotees, yet we have our shadows and we are not very much ready to undergo different penances. This is our position. Nevertheless this makes us candidates for pure spiritual practice.

(to be continued)

[1] Nectar of devotion, Chapter 3

 



First-Step

(Szvámí Tírtha 2016.01.08-i szófiai esti tanításából)

Azért gyűltünk itt össze, hogy lelki eszmecserét folytassunk s nagyra értékelem, hogy eljöttetek, mert sok dolog van, ami összeköt bennünket, például a közös lelki érdeklődésünk és a lelki céljaink – a végső cél, melyet elérhetünk. S megosztunk még valami nagyon közös sajátságunkat – a különbözőségeinket, amelyekkel rendelkezünk. Ez még szebbé teszi az összképet, mint ahogy egy kert is szép, ha csak egyfajta virágból áll; de még szebb, ha sok különféle virág nyílik benne. Hasonlóak vagyunk, mint a különböző virágok ugyanabban a kertben. S ez a különbözőség annyira összeköt bennünket, mert mindannyian azért dolgozunk és élünk, hogy még szebbé tegyük ezt az isteni kertet.

Éppen azon gondolkoztam, hogy sokatokkal már reggel is találkoztunk és közületek jópáran egy hosszú, kemény munkával töltött nap után ismét ideszentelitek az időtöket, hogy eljöjjetek az ásramba. Milyen volt a napotok? Vajon ez a nap egy újabb lépés volt az örökkévalóság felé vagy egy újabb lépés az idő, az energia és a figyelem elvesztegetésére? Remélem a napotok olyan volt, mellyel egy lépéssel közelebb kerültetek az örökkévalósághoz. Hogyan tudjuk ezt megtenni? Úgy, hogy mindig tudatában vagyunk a végső kötelességünknek itt a Földön.

Nemrégiben olvastam néhány írástudatlan kínai hölgy életszemléletét. Azt mondták: „Valaki világra hozott bennünket, mi pedig másokat hoztunk a világra – mi egyéb lenne a feladatunk?” Azt gondolhatnátok, hogy ez túl egyszerű. De, ha ezt az élet szentségének végzett szolgálatnak tekintjük, akkor ez egy teljes lelki utazás. Tehát minden a tudatosságtól függ. Ha állandóan, folyamatosan fenn tudjuk tartani ezt az összekapcsolt, isteni, lelkiséggel átfűtött tudatosságot – akkor minden nap egy lépéssel közelebb kerülünk az örökkévalósághoz. Akkor ez nem időveszteség.

Viszont reggel megértettünk egy nagyon közös jellemzőt, mely mindannyiunkat összeköt, amikor arról beszéltünk, hogy ki az alkalmas jelölt a bhakti gyakorlására. Elevenítsük fel, hogyan is hangzott: „A nagy lelkekkel, a mahátmákkal társulva, az emberben felébredhet egy parányi vonzalom Srí Krsna iránt, ugyanakkor azonban megeshet, hogy továbbra is nagyon ragaszkodik a gyümölcsöző cselekedetekhez és az anyagi érzéki élvezethez, és nem kész arra, hogy különböző lemondásokat végezzen. Ha az ilyen ember rendíthetetlenül vonzódik Krsnához, alkalmas jelöltté válik arra, hogy odaadó szolgálatot végezzen.”[1]

Látjátok ez az, ami összeköt bennünket. Valami jószerencse folytán lehetőséget kaptunk a tiszta bhaktákkal való társulásra, de azért még megvannak az árnyoldalaink és nem igazán állunk készen, hogy különböző lemondásoknak végezzünk. Ez a mi helyzetünk. Azonban ez tesz bennünket alkalmas jelöltekké a tiszta lelki gyakorlatok végzésére.

(folytatása következik)

[1] Az odaadás nektárja, 3. fejezet

 



First-Step

(от лекция на Свами Тиртха, 08.01.2016 вечер, София)

Събрали сме се за духовна беседа. И аз наистина ценя това, че сте дошли. Защото има толкова много фактори, които ни обединяват. Например общият ни духовен интерес. Също духовните ни цели – местоназначението, което искаме да достигнем. Споделяме и още нещо общо – всички различия, които имаме. Това прави цялата картина още по-красива. Защото една градина е хубава, ако в нея има само един вид цветя; но е още по-хубава, ако цветята в нея са множество разнообразни видове. По подобен начин, ние сме като различни цветя в една и съща градина. И тази различност ни обединява толкова силно! Защото всички ние действаме и живеем така, че да правим тази божествена градина още по-прекрасна.

Чудех се, с мнозина от вас се срещнахме сутринта; и мнозина от вас, след дълъг работен ден, изпълнен със заетост, отново сте посветили времето си да дойдете тук, в ашрама. Как мина денят ви? Дали този ден беше още една стъпка към вечността? Или поредната стъпка на изгубено време, енергия и внимание? Надявам се вашият ден да е бил една стъпка по-близо до вечността. Как бихме могли да сторим това? Ако сме винаги осъзнати за най-висшия си дълг на тази планета Земя.

Наскоро четох мнението на някакви неуки жени от Китай. Те казваха: „Някой ни е дал живот, ние сме дали живот на някой друг – какъв друг дълг имаме?” Може да си речете, че това е твърде простодушно. Но ако го приемем като служене към светостта на живота, тогава то е цялостно духовно пътешествие. Така че всичко зависи от съзнанието. Ако през цялото време, постоянно можем да поддържаме това свързано, божествено, наситено с духовен заряд съзнание, тогава всеки един ден е стъпка към вечността. А не загуба на време.

Но сутринта говорихме за още една много обща черта, която обединява всички нас, понеже обсъждахме кой е подходящ да практикува бхакти. Нека си припомним как беше: „Благодарение на общуването си с махатми – велики души, заети напълно в предано служене на Бога – човек може да добие мъничко привличане към Шри Кришна. Ала в същото време той може да остава силно привързан към плодоносните дейности и материалното сетивно наслаждение, и да не е готов да изтърпява различни видове отречение. Такъв човек, ако е непоколебимо привлечен към Кришна, става подходящ кандидат за отдаване на предано служене.”[1]

Виждате ли, това е, което ни обединява. По някаква добра съдба ние имаме шанса да общуваме с чисти предани, ала при все това си носим своите сенки и не сме склонни да извършваме различни отречения. Такова е нашето положение. Въпреки всичко, това ни прави кандидати за чиста духовна практика.

(следва продължение)

[1] „Нектара на предаността”, Глава 3