Archives

Calendar

February 2021
M T W T F S S
« Jan   Mar »
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728



Archive for February 8th, 2021

7611a12a331c5dc0d8eb454b868b82c0

(from a lecture of Swami Tirtha, 08.01.2016 morning, Sofia) 

(continues from the previous Monday) 

A neophyte is a person who is very economic. Just like when you are in the kitchen. What do you do if you have enough butter? Then you cut the butter and put a big piece on the top of your bread, right. Thick lump of butter and a little bread. But what happens if you are in a scarcity of butter? Big piece of bread and a little butter. Spiritual knowledge is the same – the less you have it the more you spread it. This is the case of a neophyte – the less experience you have, the more you try to spread it. Of course, I don’t say to shut up totally. But be careful about your butter. First pile up a stock of butter; then distribute.

How can we pile up our butter? By associating with pure devotees who have unlimited stock. And don’t think that they are misers, that they don’t distribute their butter. But they preserve the butter for someone who likes it so much. One name of our Lord is Makhanchor. Chor means to take, to get a share for Himself. He will steal your butter. Therefore we have to have a stock. Otherwise if Krishna comes, what is it He can steal from you? Makhanchor is a very sweet name of Krishna. Many times you have seen a picture of Him as a small baby with a big pot of butter that He is licking. Actually this is not simple butter, this is makhan. Makhan is like a sweet whipped cream.

And you know this example when Krishna steals the butter from His mother and the neighbors – this is very instructive. Of course butter is very precious. Yet Krishna is freely enjoying it at home, sometimes He is going to the neighbors also to steal the butter; feeding Himself on it, feeding also the gopals, and when they are also fed up with this butter, then He freely distributes it to the monkeys. Come on, your most precious stock is distributed to these nonsense monkeys?! Of course the neighbor ladies were upset by this habit of Krishna. And they raised their complaints to Mother Yashoda: “You have to do something, you have to control your boy. He is very naughty. He always comes to our home and steals the butter. He has to go under some penance.” Then Mother Yashoda will say: “Ah, I’m very sorry! All right, then what can I do, what can I do…? Maybe I will take away His ornaments?” Because His ornaments and precious stones shine so much that even in the dark shadowy corners of your home He will find your butter. But then the ladies were horrified: “Ah, don’t do that! How can you take away the ornaments from Him?! Anyway these are not the ornaments that make Him more beautiful, He makes the ornaments more beautiful.” Then finally Mother Yashoda took Krishna by the hand and said: “My dear son, what are you doing? I heard that You are going to the neighbors to steal the butter. You know, stealing is not nice! And don’t you have enough butter here at home? You know that we have a stock for You, You can enjoy this butter anytime.”

But we can understand from this story that Krishna of course will take the home butter that is preserved for Him. He has a share and He will accept it. But He will take from home the butter for the market also – which is not preserved for Him, but for other purpose. He will take this. And not only from the home, but from the neighbors also. What does it mean? That He accepts whatever is dedicated to Him. But He will also take what we try to preserve for ourselves. So don’t be surprised. He will be very satisfied with your offering, but then He will claim more rights from you.

Therefore we need a big stock of butter. And you know what the butter is – the butter is the essence of milk. Life is the milk; and what is the essence of life? Correct, this is affection. We have a milky life and we need buttery love. In order to achieve the butter, you have to churn, you have to churn. We have to churn our life in order to achieve the essence. And therefore we try to associate with pure devotees and devotees in general.

(to be continued)

 

 



7611a12a331c5dc0d8eb454b868b82c0

(Szvámí Tírtha 2016.01.08-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

A neofíta egy olyan személy, aki nagyon takarékos, éppúgy, mint ti a konyhában. Mit tesztek, ha elegendő vaj áll rendelkezésetekre? Akkor vágtok a vajból, és egy nagydarabot tesztek a kenyeretekre, igaz? Egy nagydarab vaj s egy kevés kenyér. De mi történik akkor, ha híján vagytok a vajnak? Egy nagydarab kenyér, s egy kis vaj. A lelki tudás ugyanilyen – minél kevesebb van belőle, annál inkább terjesztitek. Ez a neofíta esete – minél kevesebb a tapasztalatotok, annál inkább próbáljátok továbbadni. Természetesen nem azt mondom, hogy teljesen némuljatok el, de legyetek óvatosak a vajatokkal! Először halmozzatok fel egy vajkészletet, s utána osszátok szét!

Hogyan tudjuk felhalmozni a vajunkat? A korlátlan készletekkel rendelkező tiszta bhaktákkal való társulás által. S ne gondoljátok, hogy fösvények és hogy nem osztják szét a vajukat, hanem olyasvalaki számára őrzik, aki nagyon szereti azt. A mi Urunk egyik neve Makhancsór. A csór jelentése elcsenni, eltulajdonítani egy részt valamiből. Ő el fogja csenni a vajatokat.  Ezért kell készletet felhalmoznunk, mert ha jön Krsna különben mit tud ellopni tőletek? A Makhancsór Krsna egyik rendkívül kedves neve. Sokszor láthattatok Róla olyan képet, amelyen kisgyerekként egy nagydarab vajat nyalogat. Valójában ez nem pusztán vaj, ez a makhan. A makhan olyan, mint az édes tejszínhab

Ismeritek azt a példát, amikor Krsna ellopja a vajat édesanyjától és a szomszédoktól – ez nagyon tanulságos történet. Természetesen a vaj nagyon értékes, Krsna mégis szabadon lakmározhat belőle otthon. Időnként a szomszédokhoz is ellátogat, hogy elcsenjen némi vajat önmaga számára, és hogy a gópákat etesse, s amikor már ők is elteltek a vajjal, akkor csintalanul szétosztja a maradékot a majmok között. Ugyan már, a legdrágább készletet ezeknek az ostoba majmoknak szétosztani! Természetesen a szomszéd hölgyeket nagyon is bosszantotta Krsnának ez a szokása, s így panaszolták el bánatukat Jasódá mamánál: „Tenned kell valamit, meg kell fékezned a fiadat! Ő olyan csintalan, mindig átjön hozzánk, és ellopja a vajat.  Bűnhődnie kell.” Erre Jasódá mama így szólt: Ó, nagyon sajnálom! Rendben, akkor mit tegyek, mit tegyek…? Talán el fogom venni az ékszereit?” Hiszen az ékszerei és drágakövei annyira ragyognak, hogy még otthonotok legsötétebb zugában is meg fogja találni a vajatokat. Ám erre a hölgyek megrémültek: ,,Ó, azt ne tedd! Hogy is vehetnéd el az ékszereit? Egyébként is, nem az ékszerei teszik gyönyörűvé, hanem miatta ragyognak olyan szépen az ékszerek.” S végül Jasódá mama kézenfogta Krsnát, s így szólt Hozzá: ,, Drága gyermekem, mit csinálsz? Azt hallottam, hogy a szomszédba jársz vajat lopni. Tudod, hogy a lopás nem szép dolog! Talán nincs elég vajunk itthon? Tudod, hogy egész készletünk van Számodra félretéve, s bármikor ehetsz ebből a vajból.”

Ebből a történetből megérthetjük, hogy Krsna természetesen el fogja venni a Számára félretett vajat. Ő elfogadja a Neki szánt részt. Ám Krsna még az eladásra szánt vajat is elveszi otthonról – amely nem Számára van félretéve, hanem egyéb célokra. Ezt is el fogja csenni. S nemcsak az otthonit, még a szomszédokét is. Mit is jelentsen ez? Hogy Ő elfogadja mindazt, amit Neki szánnak. De Krsna azt is el fogja venni, amit magunknak szeretnénk megőrizni. Tehát ne lepődjetek meg! Ő elégedett lesz a felajánlásotokkal, de még nagyobb részt akar Magának.

Éppen ezért hatalmas vajkészletre van szükségünk. S tudjátok, hogy mi a vaj? A vaj a tej esszenciája. Az élet a tej, s mi lehet az élet esszenciája? Igen, ez az odaadás. Tejszerű életünk van, és vajhoz hasonló szeretetre van szükségünk. A tej az élet, a vaj a szeretet. Ahhoz, hogy vajhoz jussatok, köpülnötök kell, köpülnötök kell. Ki kell köpülnünk az életünket, hogy elnyerjük a lényeget. S ezért próbálunk társulni a tiszta bhaktákkal, és általában a bhaktákkal.

 

(folytatása következik)

 



7611a12a331c5dc0d8eb454b868b82c0

(от лекция на Свами Тиртха, 08.01.2016 сутрин, София) 

(продължава от предишния понеделник) 

Начинаещият е много икономичен човек. Досущ както ако сте в кухнята. Какво правите като имате достатъчно масло? Отрязвате голямо парче и намазвате върху филията си. Дебел резен масло и тънка филия хляб. Но какво ако нямате достатъчно масло? Дебела филия и тъничък резен масло. С духовното знание е същото – колкото по-малко имате, толкова повече го разнасяте. Такъв е случаят с начинаещия – колкото по-малко опит имате, толкова повече се стремите да го разпространявате. Разбира се, не казвам да мълчите съвсем. Но бъдете внимателни с маслото си. Най-напред натрупайте голям запас от масло, пък сетне го раздавайте.

Как можем да насъберем свое масло? Общувайки с чистите предани, които имат безграничен запас. И не си мислете, че те са скъперници и не раздават маслото си. Но те го пазят за някой, който много го обича. Едно от имената на нашия Бог е Маканчор. Чор означава „да взима за себе си”. Той ще открадне вашето масло. Затова трябва да имаме голям запас. Иначе, ако Кришна дойде, какво ще открадне от вас? Маканчор е много сладостно име на Кришна. Много пъти сте виждали картини, изобразяващи Го като малко бебе с голяма делва масло, от която ближе. Всъщност това не е просто масло, а макан. Макан е нещо като сладка бита сметана.

И знаете тази история, когато Кришна краде масло от майка си и от съседките – тя е много поучителна. Разбира се, маслото е нещо много ценно. Но Кришна, освен че му се наслаждава на воля у дома, понякога ходи да краде масло и от съседките; наяжда се сам, нахранва гопалите, а когато и те преядат с масло, Той го раздава безразборно на маймуните. Как така най-скъпоценните запаси отиват за глупавите маймуни?! Разбира се, съседките били разстроени от този навик на Кришна и се оплаквали на Майка Яшода: „Трябва да направиш нещо да озаптиш момчето си. Много е непослушен. Винаги идва у дома и ни краде маслото. Трябва някак да го накажеш.” Тогава Майка Яшода казвала: „О, толкова съжалявам! Добре, но какво да направя, какво да направя…? Да взема да Му сваля бижутата?” Защото Неговите украшения със скъпоценни камъни блестят толкова силно, че дори в сумрачните сенчести ъгълчета на дома ви Той ще открие вашето масло. Но тогава съседките били ужасени: „Не прави това! Как ще Му взимаш украшенията?! Още повече, че не накитите Го разхубавяват, а Той ги прави по-красиви.” Накрая Майка Яшода хванала Кришна за ръка и Му казала: „Мили сине, какви ги вършиш? Чух, че ходиш у съседите да крадеш масло. Нали знаеш, че не е хубаво да се краде! Не ти ли стига маслото вкъщи? Знаеш, че имаме запас за Теб, можеш да ядеш масло когато си поискаш.”

От тази история разбираме, че Кришна, естествено, ще вземе маслото, което е запазено за Него. Той има Своя дял и ще го приеме. Обаче ще вземе от дома и маслото, предназначено за пазара – което не е предвидено за Него, а за други цели. Той ще го вземе. И не само от собствения си дом, но и от съседските. Какво означава това? Че Той приема онова, което Му е посветено. Ала взима и онова, което се опитваме да запазим за себе си. Така че не се изненадвайте. Той ще е много доволен от вашето приношение, но след това ще настои за още права над вас.

Затова ни е нужен голям запас масло. А знаете какво представлява маслото – маслото е есенцията на млякото. Животът е млякото; а коя е есенцията на живота? Правилно, обичта. Ние имаме млечен живот и се нуждаем от маслена любов. За да добиете маслото, трябва да разбърквате и разбивате млякото. Трябва да разбъркваме живота си, за да добием същината. Именно затова се стремим да общуваме с чистите предани и с преданите въобще.

 

(следва продължение)