Archives

Calendar

February 2021
M T W T F S S
« Jan   Mar »
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728



Archive for February 1st, 2021

fire and water

(from a lecture of Swami Tirtha, 08.01.2016 morning, Sofia) 

(continues from the previous Monday) 

We discussed that we have to identify our place, find our position. “Devotees may be divided into three classes. The first or the uppermost class is described as follows: one is very expert in the study of revealed scriptures and he is also expert in putting forward arguments in terms of those scriptures. He can very nicely present the conclusions with perfect discretion and can consider the ways of devotional service in a decisive way. He understands perfectly that the ultimate goal of life is to attain to the transcendental loving service of Krishna and he knows that Krishna is the only object of worship and love. This first-class devotee is one who has strictly followed the rules and regulations under the training of a bona fide spiritual master and has sincerely obeyed him in accord with the revealed scriptures. Thus, being fully trained to preach and become a spiritual master himself, he is considered first-class. The first-class devotee never deviates from the principle of higher authority and he attains firm faith in the scriptures by understanding with all reason and arguments. When we speak of arguments and reason, this means arguments and reason on the basis of revealed scriptures. The first-class devotee is not interested in dry speculative methods meant for wasting time.

“The second-class devotee has the following symptoms: he is not very expert in arguing on the strength of the revealed scriptures, but he has a firm faith in the objective. The purport of this description is that the second class devotee has a firm faith in the procedure of devotional service unto Krishna, but he may somehow fail to offer arguments and decisions on the strength of revealed scriptures to an opposing party. At the same time he is fully sure within himself as to his decision that Krishna is the supreme object of worship.

“The neophyte, or the third-class devotee is one whose faith is not strong and at the same time does not recognize the decisions of the revealed scriptures. The neophyte’s faith can be changed by someone else with strong arguments. Unlike the second-class devotee, who also cannot put forward arguments and evidences from the scriptures, but still has all faith in the objective, opposing to this the neophyte has no firm faith in the objective. Thus he is called a neophyte devotee.”[1]

So, we have to find our place. Here we have three categories. And as we are trained to be humble, we don’t claim ourselves to be on the topmost platform. But you know, as we have been sitting here for two weeks already, we don’t consider ourselves neophytes either. ‘Our position is a middle-class devotee. Better to say upper middle-class.’

Actually this scale, this classification is not for judging others, this is a mirror for ourselves. What is a real quality of a pure, first-class devotee? Whoever meets him, they want to follow him. Do you have that quality? Hardly, right. So, if we are realistic – this s what we worship! Such a person we want to find – so that all our fears and opposition are destroyed, crushed, so that we can easily follow him. This is what we are searching for – such an example. We don’t need to possess that quality; we are searching for that, we worship that quality. Because if we can find it, that means it exists. So the word of our masters is true, fully true! Therefore we worship this principle. This is an ideal for us. Finally to meet such a person whom we can follow through fire and water to cross the material ocean.

And if we are ready to follow someone like this, almost immediately we qualify on the second platform. Because in the association of such an intensive company, immediately we are trained, we are given the knowledge, we have reached some experience and some realizations. That means nobody can take it away from you. ‘Yes, this is correct, this is the path, this is the direction!’ – nobody can change that conviction in you.

(to be continued)

[1] Nectar of Devotion, Chapter 3

 



fire and water

(Szvámí Tírtha 2016. január 8-i reggeli szófiai tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Beszéltünk már arról, hogy meg kell határoznunk a helyünket, rá kell lelnünk a helyzetünkre. ,,A bhaktákat három csoportba sorolhatjuk. Az első, a legjobb csoportba tartozó bhaktát a következők jellemzik: jártas a fontos szentírások tanulmányozásában, és hozzáértéssel sorakoztat fel érveket e szentírások alapján. Nagyon szépen, tökéletes megítéléssel adja elő a végkövetkeztetéseket, és képes arra, hogy biztos tudással döntsön az odaadó szolgálat végzésének módjáról. Tökéletesen megérti, hogy az élet végső célja Krsna transzcendentális szerető szolgálata, és tudja, hogy Krsna az imádat és a szeretet egyetlen tárgya. Elsőrangú bhakta az, aki egy hiteles lelki tanítómester felügyeletével és irányításával szigorúan betartja a szabályokat és előírásokat, s a kinyilatkoztatott szentírásokra hallgatva őszintén engedelmeskedik lelki tanítómesterének. Ezzel teljesen képzetté válik arra, hogy prédikáljon, valamint hogy ő maga is lelki tanítómester legyen, s így elsőrangú bhaktának tekintendő. Az elsőrangú bhakta sohasem tér el a felsőbb tekintélyek által meghatározott elvektől. Ésszerű és logikus gondolkodásával megértésre tesz szert, és szilárd hite lesz a szentírásokban. Amikor ésszerű és logikus gondolkodásról beszélünk, ez a kinyilatkoztatott szentírásokra támaszkodó ésszerű és logikus gondolkodást jelenti. Az elsőrangú bhaktát nem érdeklik az unalmas elmélkedés folyamatai, amelyekkel az ember csak az idejét vesztegeti.

,,A második osztályba tartozó bhaktát a következő jellemzőkről lehet felismerni: nem túlságosan ügyes abban, hogy a kinyilatkoztatott szentírásokra támaszkodva érveket hozzon fel, de szilárd hittel halad célja felé. Ez a leírás arra utal, hogy a második osztályba tartozó bhaktának megingathatatlan hite van a Krsnának végzett odaadó szolgálat folyamatában, de nem mindig képes vitapartnerei előtt érveket felhozni és kérdéseket eldönteni a kinyilatkoztatott szentírások alapján. Ugyanakkor azonban nem lehet eltántorítani attól a meggyőződésétől, hogy Krsna az imádat legfelsőbb tárgya.” (gondolom, ha elöl van idézőjel. akkor ide is kell…)

„Neofítának, vagy a harmadik osztályba tartozó bhaktának azt nevezik, akinek hite nem erős, és nem ismeri fel a kinyilatkoztatott szentírások határozatait. Hitét erős érvekkel vagy egy ellentétes ítélettel könnyen meg lehet változtatni. A második osztályba tartozó bhaktával ellentétben – aki szintén nem tud érveket és bizonyítékokat felhozni a szentírásból, de nagy hite van a végső célban – a kezdőnek nincs szilárd hite a végső célban. Ezért nevezik kezdő bhaktának.”[1]

Ezért meg kell találnunk a helyünket. Itt van ez a három kategória, s bennünket arra tanítottak, hogy legyünk alázatosak és ne tegyük magunkat a legmagasabb szintre. De tudjátok, mivel már két hete ülünk itt, nem tartjuk magunkat neofítának sem. ‘A mi helyzetünk a második osztályba tartozó bhaktának felel meg, mondhatjuk, hogy ez már a felső középosztály szintje.’

Valójában ez a kategorizálás, ez a besorolás nem arra való, hogy másokat megítéljünk, ez egy tükör önmagunk számára. Mi egy tiszta, első osztályú bhakta igazi minősége? Bárki is találkozik vele, követni akarja őt. Rendelkeztek ezzel a minőséggel? Aligha, igaz? Tehát, ha realisták vagyunk – ez az eszményünk.  Ilyen embert akarunk találni, aki valamennyi félelmünket, ellenállásunkat lerombolja, összezúzza, hogy könnyedén követhessük őt. Ez az, amit keresünk – egy ilyen példaképet! Nincs szükségünk arra, hogy birtokoljuk azt a minőséget, azt keressük, azt a minőséget imádjuk, hiszen, ha képesek vagyunk megtalálni, akkor az azt jelenti, hogy létezik. Mestereink szava tehát igaz, teljes mértékben valóságos! Ezért tiszteljük ezt az elvet, ez a mi eszményünk. Végül, ha egy ilyen emberre lelünk, akkor tűzön-vízen át követve Őt átszelhetjük az anyagi lét óceánját.

S, ha készen állunk arra, hogy egy ilyen embert kövessünk, majdnem azonnal alkalmassá válunk a második szint elérésére. Hiszen egy ilyen intenzív társulással azonnal haladó szintű gyakorlókká válunk, megnyílik számunkra a tudás, szert teszünk néhány megtapasztalásra és megvalósításra. Ez azt jelenti, hogy ezt senki sem tudja elvenni tőlünk. ‘Igen, ez hiteles, ez az út, ez a helyes irány!’ – ezt a bennetek élő meggyőződést senki sem veheti el tőletek!

(folytatása következik)

[1] Az odaadás nektárja, 3. fejezet

 

 



fire and water

(от лекция на Свами Тиртха, 08.01.2016 сутрин, София) 

(продължава от предишния понеделник) 

Говорихме, че трябва да намерим своето място, позицията си. „Преданите могат да бъдат разделени в три класи. Първата, или най-високата класа, се описва по следния начин: човек е много вещ в изучаването на разкритите писания, както и в привеждането на аргументи от тях. Той много добре може да представя заключенията и да представя преданото служене по съобразителен и решителен начин. Съвършено разбира, че най-висшата цел на живота е да се постигне трансцендентално любовно служене към Кришна и знае, че Кришна е единственият обект на обожание и любов. Такъв първокласен предан е този, който стриктно следва правилата и предписанията под насоката на автентичен духовен учител, и искрено му се покорява в съответствие с разкритите писания. Така, съвършено обучен да проповядва и сам да стане духовен учител, той е считан за първокласен. Първокласният предан никога не се отклонява от принципите на по-висшия авторитет и постига непоколебима вяра в писанията, разбирайки пълния им смисъл и аргументи. Когато говорим за аргументи и смисъл, става дума за аргументи и смисъл основани на разкритите писания. Първокласният предан не се интересува от сухи умозрителни методи, предназначени за пилеене на време.

Второкласният предан има следните признаци: не е много вещ в споровете основани на разкритите писания, но има твърда вяра в целта. Смисълът на това описание е, че второкласният предан има стабилна вяра в процеса на преданото служене към Кришна, но понякога може да не съумява да привежда аргументи и заключения, опиращи се на силата на разкритите писания, пред опонентите си. В същото време той е напълно сигурен вътре в себе си в своето решение, че Кришна е върховният обект на обожание.

Начинаещият, или третокласният предан, е такъв, чиято вяра не е силна, като същевременно и не познава заключенията на разкритите писания. Вярата на начинаещия може да бъде променена от някой друг, който притежава по-силни аргументи. За разлика от второкласния предан, който също не умее да излага аргументи и доказателства от писанията, ала при все това притежава пълна вяра в целта, начинаещият, обратно, не притежава такава твърда вяра. Затова и е наречен начинаещ.”[1]

И така, да открием своето място. Тук имаме три категории. И тъй като сме обучени да сме смирени, не претендираме да сме на най-високото ниво. Обаче, нали, понеже седим тук вече от две седмици, не се считаме и за начинаещи. „Нашата позиция е на предан от средната класа. И по-точно, от горната прослойка на средната класа.”

Всъщност тази скала, тази класификация не е за да съдим другите, а е огледало за самите нас. Какво е истинското качество на чистия, първокласен предан? Че който го срещне, иска да го последва. Вие притежавате ли това качество? Едва ли. Така че ако сме реалисти – ние именно това обожаваме! Именно такъв човек искаме да намерим – който да разбие на пух и прах всичките ни страхове, цялата ни съпротива, за да можем с лекота да го последваме. Точно това е, което търсим – такъв пример. Не е нужно да притежаваме това качество; ние го търсим, ние го обожаваме. Защото ако го открием, значи то съществува. Значи думите на учителите ни са били истина, пълна истина! Затова боготворим този принцип. Той е идеал за нас. Най-сетне да срещнем такъв човек, когото да можем да последваме през огън и вода, за да прекосим материалния океан.

А ако сме готови да последваме някого така, почти незабавно се квалифицираме на второто ниво. Защото чрез общуване в подобна интензивна компания, непосредствено получаваме и обучението, и знанието, и реализациите. Ето нещо, което никой не може да ни отнеме. „Да, това е вярно, това е пътят, това е посоката!” – никой не може да промени тази ни убеденост.

(следва продължение)

[1] „Нектара на предаността”, Глава 3