Archives

Calendar

January 2021
M T W T F S S
« Dec    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031



Archive for January 4th, 2021

mirror

(from a lecture of Swami Tirtha, 07.01.2016 evening, Sofia) 

(continues from the previous Monday)

“In the Narada Pancharatra the regulative principles of devotional service are described. Any activities, sanctioned in the revealed scriptures and aiming at the satisfaction of the Supreme Lord are accepted by the saintly teachers as the regulative principles of devotional service. If somebody regularly executes such service to God under the direction of a bona fide spiritual master, then gradually he will come to the platform of pure love of Godhead.”[1]

Question of Paramananda: If I understand correctly, Shrila Prabhupad says that by serving the spiritual master, this can help one to develop his/her devotion. I’m trying to understand what does it mean that bhakti, devotion is ahaituki, causeless. Could you please give us some directions?

Swami Tirtha: This chapter discusses certain characteristics of vaidhi-bhakti. Therefore it is said: if somebody performs activities of devotional service on that platform, it might help him to come to the service in pure love of Godhead. Ahaituki is the twin of apratihata[2]. Ahaituki is ‘selfless’ and apratihata is ‘uninterrupted’. They are like brothers. Selfless and uninterrupted – these are the ultimate qualities of devotional service. If we can achieve these two qualities – to be permanently engaged in service and to have no secondary motivation – then what will be the result? Suprasidati – super happiness. This will supremely satisfy the soul in her hankering.

We might ask: which is more important – to be selfless or to be permanent in our service mood? But as they are very good brothers, we cannot separate them. Better we embrace both of these qualities. We have to try to be always connected and we have to be as selfless as possible.

You know, if you serve Krishna, He will help you to be selfless. He will take away everything from you, even the spiritual ambitions. And if you serve the Beauty of the Village, She will help you to be permanently engaged. So what can we say? Shri Shri Radha-Govinda ki jay!

Question of Haribhakti: I’d like to ask Gurudev, when we perform devotional service, can we serve directly Krishna, or as Shrila Shridhara Maharaj says, we should serve Radha first, because She is the connection to Krishna?

Swami Tirtha: Ah, first we should serve the vaishnavas! Radha and Krishna – They pay all attention to each other. Why should we disturb Them with our service? Trying to interrupt Their intimate talk in the afternoon or something…? Better we try to serve the vaishnavas, follow the instructions of our spiritual master. And later on it will come. Of course, it is not impossible to render service to the Divine Couple. We should always remember our ultimate identity: that I am a servant of the servant or the servant of God. Nevertheless we have to be very firmly convinced that by joining this lineage, through them we shall establish a living and direct contact with the Divine Couple. It looks like we are indirectly connected, because we serve the servants, but nevertheless this is like a direct connection. It’s a kind of achintya – direct and indirect. All these different conceptions will grow. As we purify ourselves, our vision will grow and we can be more precise in identifying our position and our service mood also. But if you serve Krishna and finally you reach Krishna, you will meet Radhika also. And if you serve Radhika, sooner or later you will meet Krishna also.

[1] Nectar of Devotion, Chapter 2

[2] Shrimad Bhagavatam 1.2.6

 



mirror

(Szvámí Tírtha 2016.01.07-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása)

„A Nárada Pancsarátra a következőket írja az odaadó szolgálat szabályozó elveiről: Minden olyan cselekedetet, amelyet a kinyilatkoztatott szentírások jóváhagynak, s melynek célja, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a szent tanítók az odaadó szolgálat szabályozó elveként fogadnak el. Ha valaki rendszeresen ilyen szolgálatot végez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének egy hiteles lelki tanítómester irányításával, akkor lassanként felemelkedik a tiszta istenszeretettel végzett szolgálat síkjára.”[1]

Paramánanda kérdése: Ha jól értem, Sríla Prabhupád az mondja, hogy a lelki tanítómester szolgálata segítheti az egyén odaadásának a fejlődését. Próbálom megérteni, hogy vajon mit jelent az, hogy a bhakti, az odaadás ahaitukí, indokolatlan. Tudnál nekünk erről útmutatást adni?

Szvámí Tírtha: Ez a fejezet a vaidhi-bhakti bizonyos jellemzőit tárgyalja. Ezért ebben az áll: ha valaki az odaadó szolgálatot azon a síkon végzi, segíthet neki abban, hogy tiszta szeretettel szolgálja a Jóistent. Az ahaitukí az apratihatá[2] ikertestvére. Az ahaitukí jelentése ’önzetlen’, az apratihatá pedig ‘megszakítás nélkülit’ jelent. Olyanok, mint a testvérek. Önzetlen és megszakítás nélküli – ezek az odaadó szolgálat végső jellemzői. Ha sikerül elérnünk ezt a két tulajdonságot – vagyis, hogy állandóan az odaadó szolgálattal vagyunk elfoglalva, s hogy ne legyen másodlagos motivációnk – vajon akkor mi lesz az eredmény? Szupraszídati – szuper boldogság. Ez teljes mértékben elégedetté fogja tenni a lélek sóvárgását.

 Azt kérdezhetjük: melyik a fontosabb – önzetlennek vagy töretlennek lenni szolgálatunk végzése közben? Ám mivel ők nagyon jó testvérek, nem különíthetjük el őket. Jobb, ha mindkét tulajdonságot magunkhoz öleljük. Meg kell próbálnunk mindig kapcsolatban lenni, s a lehető legönzetlenebbnek maradnunk.

Tudjátok, ha Krsnát szolgáljátok, Ő segíteni fog nektek önzetlenné válni. Ő mindent el fog venni tőletek, még a lelki ambícióitokat is. S ha a Falu Szépségét (Rádhá) szolgáljátok, Ő segíteni fog nektek az állandó elfoglaltságban. Mit is mondhatnánk? Srí Srí Rádhá – Góvinda kí dzsáj!

Haribhakti kérdése: Azt szeretném kérdezni, Gurudév, hogy amikor az odaadó szolgálatot végezzük, tudjuk-e közvetlenül Krsnát szolgálni, vagy ahogy Sríla Srídhar Mahárádzs mondja, először Rádhát kell szolgálnunk, hiszen Ő jelenti a kapcsolatot Krsnához?

Szvámí Tírtha: Ó, először a vaisnavákat kell szolgálnunk! Rádhá és Krsna – ők minden figyelmüket egymásnak szentelik. Miért zavarnánk Őket a mi szolgálatainkkal? Megpróbáljuk az Ő bensőséges délutáni beszélgetésüket megzavarni, vagy ilyesmi…? Jobb, ha a vaisnavákat próbáljuk meg szolgálni, s követjük a lelki tanítómesterünk útmutatásait. Majd később az is el fog jönni. Természetesen nem lehetetlen szolgálatot végezni az Isteni Párnak. Mindig emlékeznünk kellene a végső azonosságunkra, arra, hogy a szolgák szolgája vagy Isten szolgája vagyok. Mindazonáltal nagyon bizonyosnak kell lennünk abban, hogy ehhez a vonalhoz csatlakozva, általuk lesz egy élő és közvetlen kapcsolatunk az Isteni Párral. Úgy tűnik, hogy közvetetten kapcsolatban állunk egymással, mivel a szolgákat szolgáljuk, de ennek ellenére ez olyan, mint egy közvetlen kapcsolat. Ez egyfajta acsintja – közvetlen és közvetett kapcsolat. Mindkét megközelítés mélyülni fog. Ahogy tisztítjuk magunkat, tágulni fog a látásmódunk, és pontosabban tudjuk meghatározni helyzetünket és szolgálói hangulatunkat. Ám ha Krsnát szolgáljátok, s végül eléritek Krsnát, Rádhikával is találkozni fogtok. S ha Rádhikát szolgáljátok, előbb-utóbb Krsnával is találkozni fogtok.

[1] Az odaadás nektárja, 2. fejezet

[2] Shrímad Bhágavatam, 1.2.6.     

 



mirror

(от лекция на Свами Тиртха, 07.01.2016 вечер, София) 

(продължава от предишния понеделник)

„В „Нарада Панчаратра” се описват регулиращите принципи на преданото служене. Всички действия, разрешени от разкритите писания, чиято цел е удовлетворението на Върховния Бог, се приемат от светите учители за предписани принципи на преданото служене. Ако някой редовно извършва такова служене към Бога под ръководството на автентичен духовен учител, той постепенно ще се издигне до нивото на чиста любов към Бога.”[1]

Въпрос на Парамананда: Ако разбирам правилно, Шрила Прабхупада казва, че служенето на духовния учител може да помогне на човек да развие своята преданост. Опитвам се да проумея какво означава, че бхакти, предаността е ахайтуки, безпричинна. Бихте ли ми дали моля някои насоки?

Свами Тиртха: Тази глава описва някои характеристики на вайдхи-бхакти. Затова се казва: ако някой извършва дейностите на преданото служене на такова ниво, това може да му помогне да стигне до служенето в чиста любов към Бога. Ахайтуки е близнакът на апратихата[2]. Ахайтуки означава „безкористно”, а апратихата – „непрекъснато”. Те са като братя. Безкористно и непрестанно – това са най-висшите качества на преданото служене. Ако сме способни да постигнем тези две качества – да сме постоянно заети в служене и да нямаме задни мотиви – тогава какъв ще е резултатът? Супрасидати – върховно щастие. Това напълно ще удовлетвори душата в нейния копнеж.

Може да попитаме: кое е по-важно –  да сме несебични или да сме постоянни в нашето настроение за служене? Но тъй като те са много добри братя, не можем да ги разделим. По-добре да прегърнем и двете качества. Нека се стремим да сме винаги свързани и да сме възможно най-безкористни.

Пък и знаете, ако служите на Кришна, Той ще ви помогне да бъдете безкористни. Ще ви отнеме всичко, дори духовните стремежи. А ако служите на Красавицата на селото, Тя пък ще ви помогне да сте постоянно въвлечени. Така че какво можем да кажем? Шри Шри Радха-Говинда ки джай!

Въпрос на Харибхакти: Бих искала да попитам Гурудев, когато извършваме предано служене, можем ли да служим директно на Кришна или, както казва Шрила Шридхара Махарадж, трябва да служим първо на Радха, тъй като Тя е връзката с Кришна?

Свами Тиртха: О, най-напред трябва да служим на ваишнавите! Радха и Кришна – Тяхното внимание е изцяло един към друг. Защо да ги притесняваме с нашето служене? Защо да прекъсваме интимния им следобеден разговор? По-добре да се стараем да служим на ваишнавите, да следваме напътствията на нашия духовен учител. А по-късно всичко ще си дойде на мястото. Разбира се, не е невъзможно да се отдава служене на Божествената Двойка. Винаги трябва да помним своята окончателна идентичност: аз съм слуга на слугата на слугата на Бога. При все това трябва да сме много непоклатимо убедени, че присъединявайки се към тази школа, чрез нея ще осъществим жива и пряка връзка с Божествената Двойка. Изглежда като че ли сме свързани индиректно, понеже служим на слугите, но въпреки всичко това е пряка връзка. Тя е един вид ачинтя – и пряка, и непряка. Всички тези различни концепции ще израстват. В хода на пречистването ни, визията ни ще израства и ще можем да сме по-прецизни в определянето на своята позиция, както и на настроението си за служене. Но ако служите на Кришна и в края на краищата Го достигнете, там ще срещнете и Радхика. А ако служите на Радхика, рано или късно ще срещнете и Кришна.

 

[1] „Нектара на предаността”, Глава 2

[2] „Шримад Бхагаватам” 1.2.6